Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 141. szám 1989. június 17., szombat ÁRA: 5,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA AMIRŐL AZ ATKÁRI KISPADOKON MESÉLNEK A kerítések tövében megbúvó kispadok több nemzedéknek nyújtanak jóízű beszélgetésre helyet (5. oldal) NYUGATON ENYÉM A LEGNAGYOBB MAGYAR KÖNYVTERJESZTŐ Beszélgetés Püski Sándorral, az USA-ban élő könyvkiadóval (6. oldal) KI DOB MENTŐÖVET AZ ESE-NEK? „A vizsgálat lezárult, ne felejtse el!” (10. oldal) VIZSGÁLJÁK A PINCÉK ÁLLAGÁT Nem kell fizetni a kínálásokén ' (16. oldal) Végtisztesség Nagy Imrének és mártírtársainak Gyász és nemzeti megbékélés A nemzeti gyász és a megemlékezés napján, június 16-án, pénteken Nagy Imre és mártírtársai, valamint az 1956-ot követő megtorlás áldozataira emlékezett az ország. Budapesten, a Hősök terén, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel a Nagy Imre és mártírtársai: Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi József földi maradványait magukba foglaló koporsókat, valamint egy hatodik, üres koporsót, az ismeretlen forradalmárért. A fölöttük kifeszített lyukas drapéria azt a nemzeti lobogót jelképezte, amelyből 1956-ban a szovjet mintára készült állami címert kivágták. A koporsókat hajnali négy' órakor ravatalozták fel a Műcsarnoknál. A kegyeleti aktus díszletét Bachmann Gábor és ifj. Rajk László tervezték. A reggeli órákban vették át a gy ászszertartás színhelyét a rendre vigyázó Magyar Demokrata Fórum rendezői. A gyászszertartás pontban 9 órakor kezdődött el. Először a főváros, az ország, valamint a világ minden részéről érkezett emberek tömegei rótták le tiszteletüket a koporsók előtt, elhelyezve a kegyelet, a megemlékezés koszorúit és virágait. A gyászszertartás megkezdése után egy órával, ÍO órakor Sin- kovits Imre Kossuth-dijas színművész lépett a ravatalozó előtt felállított mikrofonhoz, hogy felolvassa a hozzátartozók, a Törté- nelmi Igazságtétel Bizottsága, a Politikai Foglyok Szövetsége, valamint más ellenzéki és alternatív szervezetek nyilatkozatát. A magyar nemzethez szóló felhívás hangsúlyozza, hogy 1989. június 16-a a nemzeti gyász és megemlékezés napja, amelyen Nagy Imrén és mártírtársain kívül kegyelettel adózik az ország mindazok emléke előtt, akik 1956-ban életüket áldozták: a harcokban elesettek, a statáriális eljárás áldozatai, a halálra ítéltek és kivégzettek előtt. Utal arra, hogy a Budapesten és vidéken a temetők elhanyagolt részein és árkaiban, jeltelenül el- hantoltak hozzátartozói több mint három évtizeden át hiába követelték a sírok megjelölését, a hamvak kiadását, emberhez méltó eltemetésük lehetővé tételét. Most a rendszer mély válsága és részleges átalakulása, valamennyi ellenzéki erő nyomatékos követelése és a nemzetközi nyomás hatására a hatóságok elvégezték az öt kivégzett vezető holttestének exhumálását és azonosítását, nyilvánosságra hozták a többi kivégzett névsorát, s ígéretet tettek arra, hogy a közeljövőben hozzátartozóik őket is azonosíthatják, s méltóan eltemethetik. Amíg erre sor kerül, emléküket üres koporsó jelzi, amelyet ugyancsak a 301-es parcellában hántolnák el. Az üzenet rögzíti, hogy harangzúgás adja hírül ország- és világszerte a gyászszertartás kezdetét. Felhív arra, hogy álljon meg ekkor minden városban és faluban a közlekedés, szólaljanak meg az autódudák, a gyárak kürtjei, s ki-ki ott, ahol van, némán emlékezzen a mártírokra. Utal arra is, hogy a temetés során elhangzik az 1956-os kivégzettek névsora, s egy-egy égő fáklya kioltása jelképezi a többnyire fiatalon kioltott életeket. Egyben arra szólít mindenkit: tartsa tiszteletben a hozzátartozók kérését és a temetés zárt körű rendjét; a következő napon módja lesz egy-egy szál virágot vagy mécsest elhelyezni a síroknál. Az üzenet felhívja az ország lakosságát: tartson nemzeti gyászt e napon, adja meg a végtisztességet 1956 minden mártírjának, tartózkodjon minden, a nap szelleméhez méltatlan politikai tüntetéstől, utcai demonstrációtól és konfliktustól. Szól arról is, hogy fekete és nemzeti színű zászlók jelzik az országos gyászt, egy tragikus korszak temetésének napját, valamint a nemzet képességét egy új korszak megnyitására. A felravatalozott koporsók mellett a mártírok egykori vádlott-társai, valamint hozzátartozói váltották egymást a díszőrségben. A mártírok emléke előtt tisztelgők hosszú sorban két órán át vonultak el néma főhajtással a ravatal előtt, virággal borítva a lépcsősorokat. Elhozták csokraikat Budapest, a vidéki városok, falvak lakosai, társadalmi szervezetek, intézmények, vállalatok dolgozói, a külhonban élő magyarság képviselői. A koszorú- zók között voltak a Hazafias Népfront vezetői, s „Székelyföld” feliratú tábla alatt gyülekezve lerótták kegyeletüket a ravatalnál a hazánkban rhenedéket talált romániai magyarság küldöttei is. A gyászszertartás első szakaszának vége felé járva — 11 órakor — már csaknem 130 ezres tisztelgő sokaság népesítette be a Hősök terét és környékét. Tizenegy óra után néhány perccel kezdődött meg a protokolláris koszorúzás. Elsőként Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár polgárai nevében Baracskai- né Horváth Mária, Hódos Győző, Mihalics Veronika, Papp János helyezték el a kegyelet koszorúit a ravatalnál. Az Országy- gyűlés nevében Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, valamint Szentágothai János, Benjámin Judit, Fodor István, Pász- tohy András, Pálfi Dénes képviselők és Mary György, az Országgyűlés Elnöki Titkárságának vezetője rótták le kegyeletüket a koporsók előtt. A kormány nevében Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes koszorúzott. Ezt követően — a protokolláris koszorúzás ideje alatt — Nagy Imre koporsójánál Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Medgyessy Péter váltotta fel a díszőrséget, míg az ismeretlen forradalmár koporsója mellett a koszorúzó ország- gyűlési képviselők tisztelegtek díszőrségben. A megemlékezések folytatásaként a magyarországi egyházak és felekezetek képviselői hajtottak fejet a ravatalnál. A Magyar Katolikus Egyház nevében Paskai László bíboros, prímásérsek, a Magyarországi Református Egyház nevében Kocsis E/emérpüspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Magyar- országi Evangélikus Egyház nevében Nagy Gyula püspökelnök, a Magyarországi Unitárius Egyház nevében Huszti János püspök, a Magyar Ortodox Ad- minisztratúra nevében Berki Fe- riz esperes adminisztrátor, a magyarországi izraelita hitfelekezet nevében Schöner Alfréd főrabbi helyezte el az emlékezés és a kegyelet koszorúit. Ezután a hazai diplomáciai testületek képviselői koszorúztak. A Budapestre akkreditált diplomaták nevében Jósé Pablo Mórán Val, a Perui Köztársaság, Rudolf Sova, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, Luis de la Torre de Andrés, a Spanyol Királyság és Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetei helyezték el koszorúikat, ók rótták le egyúttal kegyeletüket az argentin, az ausztrál, a dán, az ecuadori, a finn, a francia, a görög, a holland, az indiai, az indonéz, a japán, a kanadai, a marokkói, az angol, az NSZK, a norvég, az olasz, az osztrák, a pakisztáni, a portugál, a svájci, a svéd, a török, a thaiföldi, a venezuelai nagykövetségek, valamint az izraeli érdekképviselet nevében is. A koszorúzókon kívül a gyászszertartáson részt vettek — Albánia, Kína, a Koreai NDK és Románia kivételével — a szocialista országok Budapestre akkreditált diplomáciai képviseleteinek vezetői, illetve tagjai is. Elhelyezte a ravatalnál koszorúját az Olasz Szocialista Párt nevében Bettino Craxi főtitkár, az Olasz Kommunista Párt képviseletében A chilié Occhetto főtitkár, a Radikális Párt nevében Sergio Stanzani főtitkár és Emma Bonino, a vezetőség tagja, a Politikai Foglyok Szövetsége nevében Kósa Katalin, Szőnyi Tibor és Fónay Jenő, a magyarországi és az amerikai Recski Szövetség képviseletében Kéry Kálmán, Faludy György és Zimányi Tibor, az egykori munkástanácsok nevében A bőd László és Dénes János. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Berend T. Iván, a Magyar írók Szövetsége nevében Cseres Tibor és Nagy Gáspár, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága nevében Lőcsei Pál, Rácz Sándor, Széli Jenő, Kosáry Domokos, Litván György és Erdélyi Tibor koszorúzott. Elhozták koszorúikat a ravatalokhoz a Charta ’77, az NZS lengyel független diákszövetség, a Lengyel — Magyar Szolidaritási Társaság, a Romania Libera képviselői. Koszorúztak a ravatalnál a Független Kisgazdapárt, a Magyar Néppárt, az egykori Nemzeti Parasztpárt és Petőfi Párt, a Veres Péter Társaság, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Márton Áron Társaság, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Jogász Fórum, a Fidesz, a Magyar Függetlenségi Párt, a Független Magyar Demokrata Párt, a független magyar szak- szervezetek, az egykori Márciusi Front és az Új Márciusi Front, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének képviselői. Koszorút helyeztek el Nagy Imre és mártírtársai, valamint az ismeretlen forradalmár koporsójánál számos külföldön működő magyar szervezet, alapítvány, folyóirat nevében több hazai intézmény, emberi jogi szervezet, egyesület képviselői, valamint Maiéter Pál volt osztálytársai, munkatársai és honvédtársai. A hivatalos koszorúzást követően a lakosság további képviselői helyezhették el a kegyelet és a megemlékezés virágait a ravataloknál. Pontban 12 óra 30 perckor harangzúgás adta hírül az ország népének a gyászszertartás kezdetét. Országszerte a városokban és a falvakban leállt a közlekedés, megszólaltak az autódudák, a gyárak kürtjei. A kegyeletadók — a Történelmi Igazságtétel Bizottsága és a hozzátartozók felhívásának eleget téve — egyperces néma gyásszal emlékeztek a mártírokra. A Hősök terén elhangzott a Himnusz, majd — magnószalagról — Nagy Imre 1956. október 30-án elhangzott szavai töltötték be a teret: „Magyar Testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai! Őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a bizalmat. Ne folyjék testvérvér hazánkban!” Ezután Vásárhelyi Miklós, a TIB elnöke lépett a mikrofonhoz. Vásárhelyi Miklós búcsúbeszéde Az imént hallottuk Nagy Imre szavait, amelyekkel 33 esztendővel ezelőtt a forradalom viharában fordult az országhoz. S a megszólítottak, honfitársai hallgattak reá. Elnémultak a fegyverek, nem folyt többé testvérvér, helyreállt a rend, elindult a megbékélés és a demokratikus átalakulás folyamata. Megőriztük a forradalom vívmányait, s a jövőt kezdtük alakítani. Á világ csodálattal figyelt Magyarországra. A magyar név történelmünk során soha nem csillogott oly fényesen, mint az 1956-os forradalom napjaiban. A brutális külső beavatkozás eltiporta a forradalmat, véget vetett törekvéseinknek, reményeinknek, de nem olthatta ki 1956 és a fordulat jelképévé lett Nagy Imre emlékét. Nagy Imre több volt mint politikus; nagyvonalú és bölcs államférfinak bizonyult a legválságosabb órákban. Munkatársaival együtt, a koalíciós kormányra és a közvélemény józan többségére támaszkodva átvezette az országot a véres konfrontációból a politikai megoldás, a békés kibontakozás útjára. Történelmi küldetése teljesítésében az ország törvényes miniszterelnökének felbecsülhetetlen segítségére voltak a vele mártírhalált halt harcostársai, Gimes Miklós újságíró, Losonczy Géza államminiszter, Maiéter Pál honvédelmi miniszter, Szüágyi József, a kabinetiroda vezetője és az ismeretlen felkelők, harcosok, áldozatok ezrei, kiknek történelmi szerepére egy jelképes koporsó emlékeztet. Előttük és az 1956. november 4. utáni megtorlás minden áldozata előtt fejezzük most ki egy nemzet tiszteletét és háláját. Kegyeleti szertartásra gyűltünk össze. Nem hivatalos aktusra, hanem a hozzátartozók, a barátok, a család utolsó búcsújára. És íme, most itt gyászol a család: (Folytatás a 2. oldalon) A Hősök terén, a Műcsarnok előtt elhelyezett ravatalokhoz igyekezett a fővárosiak és az ország minden részéből érkezettek sokasága, hogy a nemzeti megbékélés jegyében elhelyezze a kegyelet virágait a mártírok koporsói elé Nagy Imre koporsójánál Szűrös Mátyás, Medgyessy Péter, Németh Miklós és Pozsgay Imre áll díszőrséget
