Heves Megyei Népújság, 1989. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 127. szám ÁRA: 1989. június 1„ csütörtök 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI NAPILAPJA BENNE ÉLNI A MAI TÁRSADALMI FOLYAMATOKBAN... „...tovább lehet és kell színesíteni a jövő évi pártoktatást.” (3. oldal) UGATÓGÉP „...az álugatás csakis sötétben hat...” (3. oldal) PORVIHAR UTÁN „Az. erőműbe számos kemény hangú, vagy kétségbeesett telefon érkezett...” (3. oldal) POZSGAY-INTERJÚ A SZABAD EURÓPA RÁDIÓNAK „...számomra rendkívül vonzd az a tény, hogy becsül a nép, a társadalom.” (4. oldal) Törvénymódosításokról tárgyaltak Folytatja munkáját az Országgyűlés Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés kedden megkezdődött ülésszaka. Az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy először a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló; a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló, valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a Parlament. Szűrös Mátyás ezt követően bejelentette, hogy a vendégpáholyban foglal helyet Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön köszöntötte a bolgár vendégeket. Hütter Csaba expozéja Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter (jobbról) a szünetben (Fotó: Perl Márton) A három törvényjavaslathoz kapcsolódóan Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott expozét. A három törvény módosítását, korszerűsítését a társadalmi fejlődés, a gazdasági megújulás követelményei tették szükségessé— mondta expozéja bevezetőjében a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, majd rámutatott: — A termelőszövetkezetekről, a földről és az erdőkről, valamint a vadgazdálkodásról szóló törvény szorosan összetartozik. Módosításukhoz abból indultak ki, hogy a föld csak a gazdatudatú, földművelő emberrel együtt lehet igazi érték. Az egységes szövetkezeti törvényben foglaltakkal összhangban először a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény módosításának szükségességét méltatva a szövetkezeti szektorról elmondta: az 1250 termelő- szövetkezet, a 60 szakszövetkezet, a 12 halászati termelőszövetkezet, és a hozzájuk ezernyi szállal kapcsolódó 1,5 millió kistermelő együtt a mezőgazdasági termelés négyötödét állítja elő. A termelőszövetkezetek — gazdasági tevékenységük mellett — meghatározó szerepet játszanak a falusi emberek foglalkoztatásában, a falu társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének formálásában. Felelősséget viImmár nemcsak a sajtópáholyból, hanem a külföldi vendégkarzatról is figyelemmel kisérik a mostani parlamenti munkát. Sztanko Todorovotés kíséretét, a Bolgár Nemzeti Tanács delegációját köszönti az Ország- gyűlés. Mint hírlik, a bolgár parlament elnöke nemcsak a T. Ház belső életére volt kíváncsi, hanem a magyar mezőgazdasággal kapcsolatos megújulásra is, amely éppen témája az ülésszaknak. Érződik ez a felszólalók „meg-megnyomott” hangsúlyain is: az ország „éléskamrája” a figyelem középpontjába került. * Hogy milyen súlya, hatása van egy-egy parlamenti beszédnek, arról Nagy Józsefnével és Barcsik Jánossal beszélgettünk a szünetben. Mindketten a legutóbbi ülésszakon elmondottak visszhangját idézik. — Munkatársaim élőben nézték a tévé-közvetítést, ismerőseim pedig videóra rögzítették — újságolja. — Ami viszont különösen megfogott: a hatvani fiatalok jelzése. Mondták: attól tartottak, hogy a Kormány leveszi napirendről a témát, pedig épp ideje van szólni a problémáikról. Meglepődve tapasztalták — selnek a szövetkezetekhez kötődő csaknem egymillió család sorsáért, falujuk létéért, életük jobbításáért. A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvényt az elmúlt két évtized alatt többször módosították — mondta ezután, majd rövid történelmi áttekintést adott erről. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének három évtizedes, sok társadalmi, politikai és gazdasági csatától kísért történelmi múltjának összességében kedvező tapasztalatait úgy summázta a miniszter, hogy azok jól érzékeltetik az önrendelkezésben, a vállalkozás lehetőségében, a szövetkezeti tagság élet- és munkakörülményeiben végbemenő változásokat. Hangsúlyozta ugyanakkor: az időközben bekövetkezett megtorpanás megakadályozásához már korábban is több előremutató reformra lett volna szükség. — A beterjesztett törvényjavaslat — mondotta ezután — minden eddigi módosítástól eltérő sajátossága, hogy a tulajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, reformszellemű változásokat tartalmaz. A szövetkezetek, a szövetkezeti tagság számára létkérdéssé vált a tulajdonhoz és a szövetkezeti formaválasztás szabadságához fűződő jogok maradéktalan mondták az ülésszak után nekem —, hogy egyesek milyen közömbösek az ifjúság dolgai iránt. Hogy észrevették az értük szólás szándékát, megerősített abban, hogy érdemes volt „ beszállni ” a vitába... — Milyen témára készül legközelebb... — Amennyiben az idén még napirendre tűzik az egészségügyi helyzetkép elemzését, akkor a nyugdíjasokért emelek szót..» Barcsik János is sok telefont, szóbeli véleményt, levelet kapott a felszólalása után. — Az egyik legkedvesebb közülük az, amit egy nyolcvan éves, nyugdíjas füzesabonyi orvos írt — idézi. — A tornaterem építésekkel foglalkozó gondolataimat oly fontosnak tartja, hogy arra kért, keressem fel egy hosszabb eszmecserére. Mert ez az ügy, s a testedzés, neki is szívügye... Amit pedig az alsófokú oktatásról, a pedagógusokról mondtam, az az iskolai berkekben keltett nagy visszhangot, hiszen — mint mondták — az egyre aggasztóbb sorsukról tettem említést. S még egy apró, de érdekes dolog. Hallottam: az én felszólalásomat is felvették videóra, s úgy tervezik, hogy „oktatási anyag” lesz belőérvényesítése; hogy az alapvető jogok eredendően tegyék lehetővé a demokrácia tényleges érvényesülését. A törvénymódosítás valódi tartalmat ad a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcsolatának, a jogokkal, a felelősséggel és a kockázattal együtt. Ugyanis ez a kapcsolat határozza meg a tag tulajdonosi minőségének tartalmát, és teszi lehetővé számára a tulajdon feletti rendelkezést. Ha ez igazából érvényesül, akkor az új típusú vállalkozó szellemű, kezdeményező — és persze ennek előnyeit élvező — szövetkezeti tag eszménye valóság lehet. A törvénytervezetben javasolt változások hatását szemléltetve számokkal is illusztrálta a tagi érdekeltség fontosságát. Mint mondta: az egy aktív és nyugdíjas tagra jutó tiszta szövetkezeti vagyon átlagosan meghaladja a 260 ezer forintot. Ennek 50 százalékos felosztása esetén egy tagra átlagosan több mint 130 ezer forintnyi vagyonrész jut. Az átlagok — nyilván — nagy szóródást takarnak, ám az bizonyára érzékelhető, hogy a szövetkezetek és a tágság vagyoni kapcsolatában, a tagi érdekeltség növekedésében korszakos jelentőségű előrelépésről van szó. — Az oszthatatlanság és a tulajdonviszonyok kapcsán beszélni szeretnék a kötelező földbevile. A nyolcadikos osztályok éppen most veszik az alkotmányta- ni részben az Országgyűlésről szóló fejezetet. Az órákon így leszek tanár helyett — „tantárgy...” * A közelmúltban jött létre az Országgyűlés úgynevezett szak- szervezeti szekciója, ebben kapott feladatot Zsidei Istvánné és Barta Alajos. — Munkatársaim, a vasas szakmában dolgozók érdekeit képviselem majd a bizonyos törvénytervezetek kidolgozása során. Az az elképzelésem, hogy a lehetőségeimhez képest véleményt mondjak szakmai szempontból, több információhoz jussak, s egységes szemlélettel adjak hangot a munkások kéréseinek, természetesen szakszervezeti szemszögből nézve — sorolja a siroki képviselőnő. Barta Alajos így összegzi a teendőit: — Szerdán tartottunk egy megbeszélést, megválasztottuk a bizottság vezetőit, s egyben döntöttünk arról, hogy a tagok — köztük én is — egy programtervezetet dolgozzanak ki az idei év hátralévő részére. Olyan elképzeléseket, amelyek a szervezett dolgozók érdekeit tartják szem tel, a földjáradék és a földmegváltás kérdéseiről. Ez a kérdéskör lényegében több évtizede sajátosan rendezett, igazodott az alacsony mezőgazdasági árakhoz, most azonban a változtatás igénye több helyütt markáns megfogalmazást kap. E valós probléma megoldásának tisztázásához önmagában magasabb jogszabályi előírás sem elegendő. Tény, hogy a gyakorlati megoldásra hivatott döntéshozók — a termelőszövetkezetek közgyűlései — a gazdasági korlátok miatt dilemmák előtt állnak. A társadalmi igazságosság jegyében — elismerve az igények jogosságát — elő lehetne írni például a földjáradék kötelező emelését, a bevitt földek kiadását vagy akár azt is, hogy a megváltási ár mértékét a kisajátítási kártalanítás szerint határozzák meg. — Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályozással előtt. Hogy érzékeltessem: a költségvetési takarékosság miatt óhatatlanul megnövekedhet egyes területeken a munkanélküliség, keresnünk kell az ebből fakadó feszültségek csökkentésének lehetőségét a szociálpolitika keretén belül... * Az ülésszak második napját a mezőgazdaságnak szentelték a honatyák. Sebők József a kará- csondi Kossuth Tsz elnök-képviselője különös figyelemmel kísérte a vitát. — Mit ígér a mezőgazdaságnak a törvénymódosítás? — A magyar mezőgazdaság egyik legsúlyosabb átka az volt eddig, hogy a meghirdetett, jónak ígérkező szövetkezeti jogokat a tagságnak nem hagyták gyakorolni. Ez csak papíron maradt meg, mert az állami befolyás, a pénzügyi, szabályozási rendszer egyszerűen matt helyzetet teremtett, emiatt a téeszek jórészt csak vegetáltak. Holott a magyar mezőgazdaság sokkal előbbre tarthatna. Milyen dolog péládul az, hogy büntették azt a gazdaságot, amelyik fejleszteni akart, haladni szeretett volna. Sújtotta a beruházási,, fejlesztési adó: 40 százalék adó terhelt, ha csak korlátoznánk a szövetkezeti önkormányzatot — mondotta Hütter Csaba. A továbbiakban arról beszélt, hogy az önkormányzatok ilyen széles körű és érdemi döntési joggal történő felruházása mellett a törvény az egyén, illetve a közösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tartalmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések szabályozásakor a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe senki nem hozható. Ezt a törekvést szolgálja például a földjáradék kötelező minimumának a fenntartása, ami jelenleg aranykoronánként 8 kilogramm búza árának felel meg. A másik kötelező előírás, hogy ezek az intézkedések csak a jelenlegi tagokra érvényesek, azok, akiknek a tagsági viszonya korábban szűnt meg és velük vagy örököseikkel az akkor hatályos előírások szerint a termelőszövetkezet elszámolt, kártalanításgyarapodni akartunk... Utolsó percben döntünk, hogy mindezeknek változniuk kell, de ez nem lehet végleges lépés, mert ehhez át kell alakulnia az alapokat biztosító háttérnek is, hogy a jogosultság valóban szövetkezeti legyen. Például: az érdekeltségi rendszer, ha jól alkalmazzuk, csodákat jelenthet... A szövetkezeti tulajdonosi, netán magántulajdonosi érdekeltségnél nincs jobb ösztönzési rendszer. Nálunk a traktorosok bérletbe kapták a gépeket, aki jól élt a takarékosság lehetőségével, 25 ezer forintot is nyert az üzemeltetési költségeken.... — ...És mi az, amiről már most úgy tűnik, hogy nehéz lesz megvalósítani? — A tulajdonosi részjegy alapján történő visszatérítés, hiszen ennek jogán úgynevezett osztalékot — mint részvényesnek — tagnak, nyugdíjasnak fizetnünk kellene majd. Csakhogy felvetődik a mai pénzügyi viszonyok között, hogy ezt finanszírozni tudják-e majd a gazdaságok... A nap szlogenje lehet ezzel kapcsolatban egy folyosói képviselői megjegyzés: "Az átalakulás útjai göröngyösek...” Szilvás István ra a törvényjavaslat alapján nem tarthatnak igényt. A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a vad- gazdálkodásról Szóló törvények módosításának indoklására. A történelmi visszapillantás után részletesebben szólt a tulajdon- viszonyok kérdéséről. Elmondotta: a mezőgazdaság átszervezésének 1958-ban indult új szakasza lényegében 1961-re befejeződött. Két-három év alatt alakultak ki a mezőgazdasági szövetkezetek nagyüzemi földterületei. A tagok földjeiknek továbbra is tulajdonosai maradtak, ám egyéni földhasználatukat a közös földhasználat váltotta fel. A szövetkezeti tag elhalálozása után földjeik mind nagyobb részén lettek tulajdonosok a szövetkezeten kívüli örökösök. Ilyen előzmények után 1967-ben módosították az első földtörvényt, amely a szövetkezetek használatában lévő, de nem szövetkezeti tagok által örökölt földek megváltás útján fokozatosan a tsz-ek tulajdonába kerültek. Ez a törvény a szövetkezeti tulajdon mellett a személyi tulajdont is létrehozta, így mai szemmel nézve is előremutatónak bizonyult. A reformfolyamatok az 1987- ben elfogadott földtörvény újabb jelentős módosítását sürgetik, mert a felesleges kötöttségek a különböző földek megszerezhetőségét és művelését, azok gazdaságos hasznosítását immár akadályozzák. — Az erdőkre vonatkozó előírások még kötöttebbek — mondotta a miniszter. — Erdőtulajdon szerzését az állami szervek részére is csak abban az esetben engedi meg, ha az erdő a feladataik ellátásához nélkülözhetetlen. Erdők létesítése magánszemélyek számára gyakorlatilag kizárt. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő földek, ingatlanok elidegenítése — akár magánszemély részére is — teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk: a magán- személyek telek-, lakás-, üdülő- és termőföldtulajdonának szerzésénél meglévő jelenlegi korlátozások teljes megszüntetését azzal, hogy a jövőben magánszemélyek is korlátozás nélkül szerezhessenek ingatlant, a mező- gazdasági kis- és magántermelés lehetőségeit, biztonságát szándékozunk elősegíteni. Ezzel helyenként a gazdasági szerkezet- váltás következtében átmeneti(Folytatás a 2. oldalon) Parlamenti tudósítónk jelenti! _____________________________________ A tulajdonosi szemlélet új életet adhat a mezőgazdaságnak
