Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 111. szám ÁRA: 1989. május 13., szombat 5,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KÖZMEGEGYEZÉSSEL - ALKOTMÁNYOS LÉTÜNKÉRT „...nálunk az állami intézményeket csakis a többpártrendszer összefüggésében szabad elképzelni...” (3. oldal) KIÉ LESZ A SZALÓKI CSODA? Hogyan lehetséges az, hogy hosszú évek óta hagyják elfolyni ezt a remek vizet? (4. oldal) BODONYBAN „BÚCSÚ” VAN... „Ezek az emberek azt is nagyon szeretik, ha a vezetőik köztük élnek” (5. oldal) HAJÓ, KORMÁNYOS NÉLKÜL Csak a csapat bukott meg Hevesen? (10. oldal) LEOMLOTT EGY HÁZ OLDALFALA EGERBEN A legnagyobb szerencse, hogy a gyerekek később jöttek haza aznap. (16. oldal) Interpellációk és válaszok Befej eződött az Országgyűlés ülésszaka Szavaz az országgyűlés „ Kötetlen eszmecseréjük egyedülálló Grósz Károly fogadást adott a sokpárti tanácskozás résztvevői tiszteletére Az Országgyűlés májusi ülésszaka pénteken interpellációkat és kérdéseket tárgyalt. Az elnöklő Jakab Róbertné felhívta a figyelmét az új minisztereknek arra a házszabály adta lehetőségre, hogy az interpelláltnak joga van a választ 30 napon belül írásban közölni. Több interpellációt ugyanis még a korábbi miniszterekhez nyújtottak be a képviselők. Ezt követően Szálai Géza (Budapest, 20. vk.), a Ganz Szerszámgyár Vállalat vésnök szakmunkása interpellált az igazságügyminiszterhez a Büntető Törvénykönyv módosítása, a jelenleg érvényben lévő halálbüntetés eltörlése tárgyában. Hangoztatta, hogy az emberi humánum eszméinek maradéktalan megvalósítása és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában foglaltak következetes alkalmazása megköveteli, hogy hazánkban békeidőben egyszer s mindenkorra töröljék el az ítélkezésből a halálbüntetés intézményét. Kulcsár Kálmán válaszában szólt arról, hogy ha Magyarország Európa szerves része kíván lenni, akkor azokat a feltételeket, amelyek ezzel járnak, vállalnia kell. Ezért nem vitatta a halálbüntetés eltörlésének szükségességét. Amíg az ezzel kapcsolatos vita nem zárul le, s a Parlament nem jut megfelelő döntésre, addig is tenni kell bizonyos lépéseket. A kormány a Parlament legközelebbi ülésszakára törvényjavaslatot terjeszt be, amely az úgynevezett állam elleni bűn- cselekmények esetében kiszabható halálbüntetés lehetőségét kívánja megszüntetni. A miniszter válaszát a képviselő és az Országgyűlés is tudomásul vette. Pásztohy András ( Somogy m., 4. vk.), a szentgáloskéri Béke Mgtsz elnöke az idényüzemelésű élelmiszer-kereskedelem érdekeltségének javítása tárgyában intézett interpellációt a pénzügy- miniszterhez. Békési László válaszában kifejtette, hogy alapjában véve kedvezően érintette az élelmiszer-kereskedelmi vállalatokat az új adótörvény, összesen 900 millió forintnyi adótehertől mentesülnek. Zsigmond Attila (Budapest 5. vk.), a Budapest Galéria főigazgatója a pénzügyi elvonás-szemlélet elterjedése és az ebből fakadó intézkedések tárgyában interpellált a Minisztertanács elnökéhez. A képviselő a Minisztertanács elnökéhez fordulva feltette a kérdést: a kormány egyetértett-e a Pénzügyminisztérium intézkedésével, miszerint elvonta a közlekedési, hírközlési és építésügyi tárca teljes — útépítésre fordítandó — költségvetését, amelyet pedig törvény rögzített. Kérdezte továbbá: hogyan magyarázza a kormány az öt-tíz milliárd schilling akadálytalan „kifolyatását” az országból, valutatartalékaink megcsappanását. Az interpellációra Békési László pénzügyminiszter reagált. A házszabály adta jogával élve arra kérte a törvényhozást, hogy a következő ülésszakon, a kormány programcsomagjának előterjesztése során válaszolhasson az elhangzottakra. Annyit azonban már most előrebocsá- tott, hogy a kormány nem önkényesen, parlamenti felhatalmazás nélkül vont el anyagi forrásokat az útépítéstől. Emlékeztette a képviselőket arra a nehéz, hosz- szadalmas vitára, amely az idei költségvetés elfogadását megelőzte. A Parlament akkor egy kompromisszumos megoldást fogadott el, amelynek lényege szerényebb mértékű adónövelés és nagyobb mértékű kiadáscsökkentés volt. Ennek alapján jelentősen mérséklődtek a beruházásokra szánt összegek, ebből egy- (Folytatás a 2. oldalon) Grósz Károly, az MSZMP főtitkára pénteken fogadást adott a sokpárti nemzetközi kerékasztal-konferencia résztvevői tiszteletére a kormány vendégházá- ban. A főtitkár a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében köszöntötte az A május 17-én, szerdán megnyíló tavaszi BNV előkészületeiről tartottak sajtótájékoztatót pénteken a kőbányai vásárközpontban a vásár szervezői. Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkár tájékoztatójában hangsúlyozta: a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár, mint a beruházási javak szakvására, ezúttal is jó lehetőségeket kínál a gazdálkodók részére, hogy nemzetközi összehasonlításban vizsgálják és értékeljék termékeiket, bemutassák fejlesztési eredményeiket. Európa és Észak-Amerika országaiban működő 21 párt képviselőit, előre bocsátva, hogy az MSZMP nagyra értékeli a tanácskozás munkáját. Kijelentette: önmagában az a tény, hogy a kontinens és az USA felelős poli- (Folytatás a 2. oldalon) Horváth János, a vásárközpont igazgatója elmondta, hogy hazánkkal együtt összesen 28 ország, valamint Nyugat-Berlin és Tajvan kiállítói mutatkoznak be az idei, tavaszi BN V-n. Az összes kiállítóterület mintegy 35 százalékát igényelte az 1042 külföldi cég, ők 35 233 négyzetméteren mutatják be kínálatukat. A legnagyobb külföldi kiállító Ausztria és az NSZK. A szocialista országok közül Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia rendezi a legnagyobb árubemutatókat. Fiatal értelmiségiekkel találkozott Kiss Sándor Rendhagyó találkozóra került sor pénteken délután a megyei tanács noszvaji továbbképző intézetében, ahol fiatal értelmiségiek „vallathatták” társadalmi és gazdasági életünk országos és megyei változásairól a helyi és a „nagy” politikánkban végbemenő reformfolyamatról Kiss Sándort, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkárát. A noszvaji találkozó ezúttal mellőzte a megszokott „udvarias köröket”, kora délután 2 órakor kezdődött, s az esti órákba nyúlt. Számos kérdés hangzott el többek között az MSZMP állapotáról, a pluralizmusról, a legutóbbi nagy nemzetközi visszhangot kiváltó Központi Bizottsági ülésről, s az ott hozott határozat kapcsán Kádár János személyéről is. Az érdeklődő fiatalok alaposan próbára tették a politikai vezetőt, aki úgy tűnt, nem okozott csalódást, nem hagyott megválaszolatlan kérdéseket. Több mint 1800 kiállító vesz részt a tavaszi BN V-n Megnyitó május 17-én Parlamenti tudósítónk jelenti: ______________________________________ A nehéz kérdések napja... Valóra vált a mondás: vajúdnak a hegyek és... Csütörtökön este 8 óra körül nagy nehézségekkel — a határozati javaslat két órahosszáig tartó „operációjával” — megszületett a döntés: az Országgyűlés elfogadja az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló állásfoglalást. Nem hinném, hogy az előterjesztő, Deák Gábor államtitkár „örökifjún” került ki a megpróbáltatásokból... * Tegnap azzal fejeztem be a tudósításomat, hogy vegyes fogadtatásra talált — s máig is beszédtéma — az említett előterjesztés és a bírálatokkal egyáltalán nem fukarkodó vita. A vendégkarzaton ült ez idő tájt Sós Tamás, a Demisz megyei vezetője. Vajon hogyan látta ő ezt, mint „kívülálló”. — Úgy érzem, amit hallottam, tükrözi a mostani helyzetet, s a napirend kapcsán többek lelkiismerete is felébredt, hogy többet kellett volna foglalkozni korábban az ifjúsággal. Ilyen értelemben kritikus volt a légkör — mondja. — A vita talán túlságosan is terjengős, kevésbé lényegre törő, emlékeztetett úgy 15 — 20 évvel ezelőtti időszakra, amikor elég volt, ha egymás után, jókora átfedésekkel elmondtuk a hozzászólásokat. Az elmúlt hetek különböző iljúsági fórumain részt véve mondhatom, hogyha az ott lévő fiatalok ezeket hallották volna, vehemensebben reagáltak volna ezekre a kérdésekre... A törvényről: átmeneti ideig érvényben kell maradniuk azoknak a jogosítványoknak, amelyeket a törvény megfogalmaz, viszont az új szerveződések között ezeket tisztességgel el kell osztani úgy, ahogy az erőviszonyok alakulnak... * A pénteki időszakot az interpellációk és a kérdések töltötték ki. Több mint húsz képviselő fordult ilyen-olyan üggyel a kormányfőhöz, illetve a tárcák vezetőihez. Szó esett a személygépkocsik vásárlásának visszásságairól, a jogsegélyszolgálat megszüntetéséről, a rendőri magatartásról, a pénzügyi elvonásokról éppúgy, mint a halálbüntetés eltörléséről. Magyarázkodásra kényszerítették a minisztereket a milliós vezetői prémiumok, valamint a „telefonmizéria” ügyében is. Megyénket is érintő kérdést tett fel a környezetvédelmi és vízügyi miniszternek dr. Bugán Mihály Szolnok megyei képviselő, aki a Tisza II. vízlépcső-beruházás 3. ütemével kapcsolatos hiányokat sorolta. Erről kérdeztük bővebben. — Tulajdonképpen a bősnagymarosi vitával kapcsolatban említettem meg, hogy létezik Magyarországon egy másik beruházás, amelyről jó volna, ha nem feledkeznének meg. Az a helyzet ugyanis, hogy ennek a harmadik üteme nincs befejezve. Ez az ütem egy magasabb, állandó vízborítást, valamint olyan természet- és környezetvédelmi, turisztikai, mezőgazdasági és hajózási, szállítási beruházásokat tartalmazna, amelyeket meg kellene valósítani. Fontos lenne a program teljes befejezése a példaadás kedvéért is, hiszen ez jó érvül szolgálhatna, amikor tudományos megalapozottsággal vagy laikusán, netán képviselői szóval foglalkoznak olyan vízi létesítmény jó és rossz oldalaival, mint a nagymarosi. Erről ma szükséges és érdemes megkérdezni a minisztert... Dr. Maróthy László válaszában (erre részletesebben visszatérünk majd) egyebek között kiemelte: "...a harmadik ütemnek 2000-ig be kell fejeződnie. Erre szakértői szintű programterv készül a mai helyzetnek megfelelően...” * Az országos vezetőkkel való munkatalálkozók ezúttal sem maradtak el. Dobos Józsefné a Szociális és Egészségügyi Minisztérium államtitkárát, Bán- falvy Istvánt kereste meg. — Gyöngyösön a városi és a megyei tanács támogatásával szeretnék kialakítani az értelmi fogyatékos gyermekek intézetét. Az előkészületek megkezdődtek, pályázatot adtak be a minisztériumhoz. Mint az államtitkártól megtudtam, több száz hasonló kérést tartanak számon, sorsukról bizottság dönt majd. Ez a bizottság nemrég alakult meg, így még nem késő szólni, hogy nyújtson segítséget az egyelőre húsz érintett gyermek érdekében az elbíráláskor. Mindenesetre bizakodom a válaszában... Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal államtitkár-elnökét, dr. Halmos Csabát az egyik szünetben Nagy Endréné és az Újlő- rincfalván is üzemrésszel rendelkező Fundaplast Kisszövetkezet elnöke, Száger Róbert tájékoztatta a négy és fél milliós munkahely-létesítési alap felhasználásáról, amelyet korábban kaptak az 50 fős részleg kialakításához. — Ezúttal arról érdeklődtünk — halljuk a képviselőnőtől —, hogy milyen gyorsítási lehetőségei vannak egy holland vegyesvállalati kapcsolat kialakításának. A tőkeszegénység, illetve különböző adminisztrációs gátak miatt ugyanis meglehetősen nehezen indul az együttműködés... * Rendkívül elfoglaltak a képviselők. Az ülésszak szinte minden percét kihasználják teendőik intézésére. A család, a munkahely, az otthoni képviselet mellett időt rabló a fővárosi tevékenységük is. Egyre többször esik szó arról: be kellene vezetni a „főállású” képviselőséget. Kovács András csoportelnököt, selypi főmérnököt kérdezem erről. — Az a meggyőződésünk, hogy ezt így hosszabb távon nem lehet győzni, ez képtelenség. De ha normalizálódik a helyzet, a törvénykezési gyakorlat a mostani akut állapotból átmegy egy stabilizálódott időszakba, akkor várhatóan csökken az ülésszakok száma is. S akkor talán el lehet látni úgy a képviseletet, hogy megtartsa az ember a főfoglalkozását is. — Ha mégis szükségessé válna a hivatásszerű képviseleti munka, személy szerint miként döntene? — Ha főállásban, tehát hivatásos politikusként kellene tevékenykednem, akkor én nem vállalnám. Maradnék a „kaptafánál...” Szilvás István ut az életbe Búcsúznak a végzős közép- I iskolások. Ott szoronganak j az iskolaudvaron, ünneplő ruhában. Virág mindenhol, kidíszítették a tantermeket, a folyosókat, de még a kaput is. Az igazgató szép szavakat mond, hangja néha elcsuklik. A szülők, az ismerősök köny- nyes szemmel nézik a jelenetet. A főszereplő, a ballagó 18 éves lány vagy fiú némi zavarban van. Beszélnek számára arról, hogy átlép az élet kapuján, búcsúzik a megszokott közösségétől. Közben társai még itt vannak mellette, töb- j bükkel örök fogadalmat tettek, hogy soha nem válnak el. Egyébként is, ha megértette, hogy milyen változás történt, még nem érezhette át. Mert a most használt fogalmakat a valóság majd szépen lefordítja, az életbe való kilépésből filléres gondok, az örök emberi kapcsolatokból elhaló barátságok, a tudás becsületéből naponta leértékelődő ismeretek válnak. Persze, így t még jobb lesz visszapillanta- I ni, hátranézni az alma mater j óvó világába. Ezek ünnepi pillanatok, ta- j Ián kár is ilyen gondolatokkal I elrontani ezt a hangulatot. De ! azt tudván tudni kell, hogy I ezeknek a most felnövő kor- ; osztályoknak egyre kevesebb j az illúziójuk, s annál több a í félelmük. Társadalmunkban I sok a feszültség, a már-már feloldhatatlannak látszó el- 1 lentmondás. Ezek jelentős ré- \ sze a legvédtelenebb rétege- ] két sújtja, a fiatalok és az idő- j sek a legkiszolgáltatottabbak. ! A munkanélküliség már nem I fenyegető mumus, hanem j mindennapjaink jelensége. A j kezdő fizetések jó, ha a napi í megélhetéshez elegendőek, j lakásra félretenni képtelenség j belőlük. Most következik az érettsé- ; gi, a felvételi, a nagy verseny- | futás, amelyben eldől, hogy | ki, milyen helyet tud magának találni a Nap alatt. Nem lesz könnyű erőpróba. Ott áll a tizennyolc éves fiatal az iskolaudvaron, s a virág- özönben is érzi, hogy nehéz lesz az útja. Tanárai igyekez- j tek felvértezni mindazzal, ami : segítheti, de ki tudja még, hogy mit követel a társadalom, a gazdaság. Szinte napról napra, hétről hétre váltó- j zik a helyzet, újabb és újabb fordulatok következnek. \ Ilyen körülmények között nem könnyű eltervezni a kö- j vetkező esztendőket. A gond mellett ott a reménység: a fiatalember nem egy olyan világba lép, ahol gondosan ki van mérve minden, szinte a nyugdíjig síneken halad. Az ilyen sorsfordító időben, ha az ember tizen- ! nyolc éves, határtalan energia j szorul belé. Ilyenkor képes- ; nek érzi magát mindenre, s í igaza is van: valóban sokféleképpen alakulhat még sorsa. Az előző években a bállá- | gók sok tévhitet hordoztak magukban, mert úgy látszott, hogy a fejlődés töretlen. Csalódniuk kellett. Elképzelhető, hogy majd azok is tévednek, akik reménytelenek. Erről beszél végül is a sok virág, a társak tekintete, a szülők aggódó féltése. Gábor László
