Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-31 / 126. szám
Munkában a szalagfűrész Rakodólapok és komposzt tárolók készülnek a megmunkált fából Bemutatkozik a Tarnaleleszi Egyetértés Termelőszövetkezet Keresik a kapcsolatokat, érdekeltté teszik az embereket A Tarnaleleszi Egyetértés Termelőszövetkezet nem büszkélkedhet magas koronaértékű földekkel. Az ilyen szövetkezeteket nevezték sokáig mostoha adottságú egységeknek. Ez is oka annak, hogy a megalakulást követőn (1959-60) nem produkált kiugró eredményeket a gazdálkodó egység. 1970-ben Szentdomonkos, Fedémes és Bükkszenterzsébet is csatlakozott tarnalelesziekhez, az egyesülés azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Veszteség, szanálások, esetleg minimális nyereség jelezték éveken keresztül, hogy váltásra, a gazdasági szerkezet gyökeres átalakítására van szükség a talponmaradáshoz. 1979-ben, cseppet sem biztató körülmények között vette át a vezetést Kovács Gyula, aki azóta is a szövetkezet élén áll. Az ő, és kollektívája nevéhez fűződik az az időszak, amikor sikerült megállítani az összeomláshoz vezető folyamatot, és az addiginál sokkal eredményesebbé tenni a gazdálkodást. Áz elnök így foglalja össze az elmúlt tíz esztendő tapasztalatait. — Amikor idekerültem, már biztosan tudtam, hogy az alaptevékenységből, a földművelésből és az állattenyésztésből nem tudtunk volna megélni. Épp ezért a kiegészítő tevékenységek feltételeinek kialakítására és felfuttatására volt szükség. Mivel a gazdaság nagy része erdőterület, így az első lépés a faipar gyorsabb ütemű fejlesztése volt. Ez azonban korántsem bizonyult egyszerű dolognak, hiszen a szövetkezet összyagyona ebben az időben nem haladta meg a 23 millió forintot. A fejlesztés tőke nélkül pedig nem megy. Ezért átmenetileg Budapesten vállaltak takarítást, gázcsőfektetést. Az ebből származó bevételt (20-25 millió forintot) maradéktalanul beruházásokra fordították. Kialakították a gépjavítóműhelyt, a lakatosüzemet. Ahogy bővültek a helyi lehetőségek, fokozatosan szűkítették, majd 1983- ban megszüntették a budapesti tevékenységet. Ezt követően a Budapesti Haíisnyagyárral kötöttek együttműködési megállapodást, és létrehozták a a helyi harisnya üzemet. Ezzel a képéssel a helyi foglalkoztatási gondokon is enyhítettek, hiszen ma mintegy 170 nő, asz- szony keresi a kenyerét az üzemben. Lehetőség nyílt emellett a faiparban a feldolgozókapacitás bővítésére is. Ezt követte 1985-86ban a szakcsoportok létrehozása. A két építőipari és a kereskedelmi szolgáltató ipari szakcsoport azóta is eredményesen működik, de ugyanez mondható el a háztartási hulladék feldolgozó és az autó-alkatrész felújító szakcsoport tevékenységéről is. A targoncaszerviz ugyancsak jó kezdeményezésnek bizonyult, hiszen folyamatosan látják el megrendelésekkel a szakembereket. Jó néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy egy mezőgazdasági szövetkezet egyik húzóágazata a faipar mellett a harisnyagyártás. Tamaleleszen pedig így van, hszen itt akkor sem idegenkedtek ettől a gondolattól, amikor a felsőbb vezetés enyhén szólva ódzkodott az „eretnek” ötlettől. Kovács Gyula azonban azok közé az emberek közé tartozik, akik a mondvacsinált szempontokat mellőzik, ha a szövetkezetnek nem hoz kézzel fogható hasznot a felülről érkező útmutatás. Az idő mindenesetre őt és munkatársait igazolta eddig is, hiszen az elmúlt esztendőben az összárbevétel 360 millió forint volt. A vezetés rátermettségét bizonyítja az is, hogy az elnök keresi a külföldi cégekkel való együttműködés lehetőségeit, s az eddigi tárgyalások biztató lehetőségekkel kecsegtetnek. A szövetkezetnél azonban senki nem gondolja azt, hogy itt van már a Kánaán. Az elnök ugyanis arról beszél, hogy az új helyzet új feladatok elé állítja a kollektívát. — Teljes átszervezésre van szükség — mondja Kovács Gyula. Megvan az elképzelésünk erre vonatkozóan is. Két-három éven belül ugyanis szeretnénk elérni, hogy szakcsoportjaink sokkal nagyobb önállóságot élvezzenek. Erősödni kell a tulajdonosi szemléletnek, a közvetlen érdekeltség kell, hogy motiválja az embereket. Ehhez azonban valódi piacra van szükség. Az alaptevékenységnél, az állat- tenyésztésnél pedig a magánvállalkozást helyezzük előtérbe. Ennek egyébként már hagyománya van nálunk. A fenti elképzelések megvalósulásához azonban a közgazdasági feltételeknek is úgy kell változniuk, hogy ne akadályozzák e gyakorlat kiteljesedését. Arra a kérdésre, hogy milyen garanciát lát a tervek kivitelezésére, az elnöktől a következő választ kaptuk. — Itt helyben nincs gátja a kibontakozásnak. Ehhez 6-8 éves kemény munkával a személyi feltételeket is sikerült biztosítani. Nagyobb buktatót jelenthet az, ha a jelenlegi szabályzók merevsége nem változik. Tarthatatlan állapot, hogy az ipari termékek árai ilyen mértékben gyűrűznek be a mezőgazdasági termelésbe. Ott tartunk, hogy egy ekevas ára négy mázsa búzának felel meg. Ez egyszerűen minősíthetetlen. Valóságos vállalati önállóságra, és piacgazdálkodásra van szükség. A mezőgazdasági termékeket le kell venni a kivételi listáról, és a szabad értékesítés feltételeit garantálni. El kell dönteni továbbéá egyértelműen, <hogy a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekre szükség van-e, s ha igen, akkor támogatni kell azokat. És ezzel kapcsolatban még egy megállapítás:- Valahol hallottam,hogy számonkérik a paraszttól, hogy miért nem politizál aktívan. A helyzet az, hogy a paraszt dolgozik. Amit elvet, azt le is kell aratni. Az azonban bizonyos, hogy egységes érdekvédelemre van szükség a mezőgazdaságban dolgozóknak. Ha az MSZMP nem vállalja fel az ágazatban dolgozók határozott képviseletét, akkor más formát kell találnunk, például egy agrárpárt létrehozását. A jelenlegi helyzet ugyanis meglehetősen elkeserítő. Nem véletlen, hogy Péter-Pál napján a kombájnosok demonstrációra készülnek az egész országban, ha addig nem változik valami. A felhíváshoz mi is csatlakoztunk. (X) Majd minőségileg ellenőrzik... ...s végül a „meleg- üzemben” az itt készült harisnyák megkapják végső formájukat. Szállításra készek a raklapok
