Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-26 / 122. szám

2, NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. május 26., péntek Pekingben a hadsereg a miniszterelnököt támogatja a főtitkár ellenében... A harc újabb fordulata A kormányzat magatartása legyen kiszámítható (Folytatás az 1. oldalról) legnagyobb akadályává vált. Ezért Gábor András szerint sza­kítani kell az általános restrikciós intézkedésekkel, a szigorú pénz­ügyi gazdálkodást pedig a jelen­leginél szelektívebbé kell tenni. A Kamara támogatja a kor­mánynak azt a szándékát, hogy fenntartja az import- és a bérsza­bályozás liberalizálását. Befeje­zésül Gábor András azt hangsú­lyozta, hogy a vállalkozók szem­pontjából a legfontosabb, hogy a kormányzat magatartása kiszá­míthatóvá váljon. Ez minden­képpen szükséges ahhoz, hogy növekedjen a vállalkozói kész­ség, és felgyorsulhasson a külföl­di működőtőke bevonása. Nyers Rezső államminiszter hangsúlyozta: a kormány rend­szeres párbeszédet akar a hazai vállalatokat, gazdálkodókat, vállalkozókat képviselő Magyar Gazdasági Kamarával. A Kama­ra javaslatai eddig is hasznosak­nak bizonyultak, s közülük szá­mosat építettek a kormány cso­magtervébe. Az államminiszter ismertette a kormány legfonto­sabb gazdasági céljait; elmon­dotta, hogy a jelenlegi helyzet­ben alapvető feladat a pénzügyi stabilizáció. Ez azonban csak úgy járulhat hozzá a kibontako­záshoz, ha párhuzamosan sikerül a vállalkozások élénkítése. A kormányzat számára fontos, hogy törekvéseit a vállalkozók elfogadják, Nyers Rezső ebben kérte a Kamara segítségét. Be­számolt arról, hogy az első ne­gyedévben igen kedvezőtlenül alakult az ország gazdasági hely­zete, nem sikerült a múlt eszten­dőben elért gazdasági eredmé­nyeket stabilizálni. Nyers Rezső elismerte, hogy az elmúlt időszakban nem volt kiszámítható a kormányzat ma­gatartása. Ezen — mint mondot­ta — alapvetően változtatni kell. A kínai pártvezetésben folyó harc a jelek szerint újabb fordu­latot vett. A Népi Felszabadító Hadsereg Vezérkara, politikai fő­osztálya és hadtáp főcsoportfő­nöksége még szerdán kemény hangvételű üzenetben biztosítot­ta támogatásáról Li Peng minisz­terelnököt és az általa kihirdetett rendkívüli állapotot. A hadsereg vezetőinek koráb­bi békülékeny nyilatkozataitól élesen elütő levél hírügynöksé­gek szerint azt jelentheti, hogy a hadsereg Csao Ce-jang főtitkár és Li Peng miniszterelnök harcá­ban az utóbbi mögé zárkózott fel. Az üzenet, amelynek szöve­gét csütörtökön ismertették a la­pok, hangsúlyozza, hogy a „nemzet jövője a tétje a most zaj­ló súlyos politikai harcnak” és a diákok megmozdulása miatt a „helyzet napról napra rosszab­bodik”. A levél felszólítja a had­sereget, hogy „a rendkívüli álla­potnak megfelelően habozás nélkül cselekedjen”, s a katonák „figyelmesen tanulmányozzák Li Peng (múlt pénteki, a rendkí­vüli állapotot kihirdető) fontos beszédét”, valamint a Zsenmin Zsipao április 26-i vezércikkét. Ez a maró gúnnyal megfogal­mazott cikk azzal vádolta a diá­kokat, hogy „összeesküvést szí­tanak a párt vezetése és a szocia­lista rendszer ellen”. A cikk ha­tására félmillió tüntető árasztot­ta el Peking utcáit. „Egy kis cso­port zűrzavart igyekszik szítani, hogy tagadja a pártvezetést és a szocialista rendszert”. A rendkí­vüli éberségre és forradalmi hű­ségre buzdító levél szerint a ka­tonák szembenéznek minden nehézséggel és kiállnak minden próbát a zűrzavar megszünteté­sére és a normális rend helyreál­lítására irányuló feladatuk telje­sítésében. (MTI) Szakadékba zuhant Thaiföldön egy gyorsvonat mozdonya és 13 kocsija eddig ismeretlen okból kisiklott, majd szakadékba zuhant. A halottak száma 22 Magyarországról jelentik Ahogyan a tudósítók látnak bennünket A külföld felfokozott érdeklődése a magyarországi változások iránt a világsajtó hasábjain is egyre nyilvánvalóbb. Egyre több sajtószerv, rádió- és tv-társaság jelentkezik és küldi el hozzánk tudósítóját. A Magyarországon „állomásozó” külföldi tudósítók száma jelenleg harmincra tehető. Hogyan, milyen körülmények között dolgoznak ők, mi a véleményük a jelenlegi magyar tájékoztatásról? Erről és sok minden egyébről faggattuk a Budapesten dolgozó tudósítókat. Heti három cikk Magyar- országról Karacs Imre az Independent tudósítója — Kiválóan beszél magya­rul... K.I.: Félig magyar, félig angol vagyok. Angliában születtem, de Magyarországon nőttem fel. 16 éves koromig Magyarországon éltem szüleimmel. Édesanyám angol, édesapám magyar. En­nélfogva teljesen önálló munkát végzek, míg a kollégáim egymás­ra és a fordítóikra vannak utalva a nyelv miatt. — Egyébként milyen a viszo­nya a kollégáival? K.I.: A magyar kollégákkal nagyon jó a viszonyom. Velük nincs versenyről szó, de hát miért is versenyeznénk? Más a piac. Nem vagyok a riválisuk. — Úgy tudom több nyugati lapnak dolgozik? K.I.: Az Independent buda­pesti tudósítója vagyok. Ez a brit napilap küldött, ők fizetik az it­teni költségeimet. Ezenkívül az amerikai Washington Postnak és a Sunday Timesnak is dolgozom. — Az Independentnek van még más kelet-európai tudósító­ja? K.I.: Bukarest, Tirana és Ke- let-Berlin kivételével minden kelet-európai fővárosban van a lapomnak tudósítója. Bukarest­be a lap még ideiglenes tudósítót sem küld. Kelet-Berlint pedig a bonni tudósító intézi. — Budapest drága város? K.I.: Meglehetősen. A lakás nagyon drága és a lakáshelyzet nagyon rossz. Itt ugyanannyiért bérelek egy lakást, mint ameny- nyiért kiadom a sajátomat Angli­ában. Tapasztalataim szerint nyugat-európai árszínvonal és kelet-európai minőség érvénye­sül. Ami pedig a fizetésemet ille­ti, nos, alapfizetést kapok, ami­ből — tekintettel a napokban megszaporodott háromtagú csa­ládomra — simán éhen tudnék halni. Tehát a teljesítményem után kapom a pénzt, ezért dolgo­zom több lapnak. — Van sikerélménye? K.I.: Hetente átlag két-három cikkem jelenik meg Magyaror­szágról a 400 ezres példányszá­mú, naponta 40 oldalon megje­lenő Independentben. 1988. ok­tóberétől vagyok a lap állandó budapesti tudósítója. Találkoz­tam azóta itt olyan honfitársaim­mal, akik tudomásomra hozták, azért jöttek el, mert a cikkeim felkeltették az érdeklődésüket Magyarország iránt. — Rendelésre ír? K.I.: Csak annyiban, hogy előbb téma-ajánlatot teszek és ha kérik akkor írom meg az anyagot. Például a „gazdasági szükségállapot” körül kialakult ominózus vita fontos téma volt. Furcsállottam is, hogy a magyar sajtó pár nap múltán elhallgatott. Egy ilyen témáról a nyugati sajtó heteken át írogatna. Az autópá­lya díj körüli bonyodalmakról azonban nem írtam semmit, bár­mennyire is fontos volt az ma­gyar szempontból. Angliában ez szerintem senkit sem érdekelt volna. — Milyen hírforrásokra tá­maszkodik? K.I.: A legjobb az, amikor több forrás is van. Szeretek utána járni egy témának. Ez nem min­dig könnyű. Például legutóbb, amikor a hároméves kormány- program létezését hetekkel ez­előtt kiszivárogtatták, jó egy he­tembe került amíg megszereztem annak tartalmát és tudtam róla írni. Ebben a magyar sajtót is megelőztem. — Volt olyan hír, amiről le­maradt? K.I.: A vasfüggöny lebontásá­nak megkezdéséről — erről az eseményről nem értesítettek, nem kaptam meghívót. Ezért — más tudósítókkal ellentétben — nem voltam ott a helyszínen. — Egy tudósítónak arra kell várnia, hogy értesítsék? K.t: Sző sincs róla, nem kell megvárnia, míg értesítik. Az igazság azonban az, hogy a tudó­sítók tájékoztatását több helyen is szervezik: a párt, a kormány, a külügy, s munkájuk nincs koor­dinálva. Ezt a problémát, még más szocialista országban is úgy oldják meg, hogy van egy sajtó- központ. Budapesten létezik a Pressinform iroda, de ez nem az igazi, ott nem lehet például az MTI telexet olvasni. Egy sajtó- központ nagyon hiányzik. Személycsere a pakisztáni titkos- szolgálat élén Kijutás az „afgán. zsákutcából”? Leváltották a pakisztáni hír­szerző szolgálat éléről Hamid Gul tábornokot, akit két évvel ezelőtt nevezett ki az ISI vezető­jévé a néhai Ziaul Hak elnök. Hamid Gul megfigyelők szerint az afgán fegyveres ellenzék kato­nai fellépésének egyik legtekin­télyesebb támogatója — jelentet­te az AFP hírügynökség a pa­kisztáni védelmi minisztérium­hoz közel álló forrásokra hivat­kozva. A helyi sajtó szerint a szerve­zet élére Samszur Rahman Kallu nyugalmazott tábornok kerül. A személycsere fordulatot jelent Pakisztán Afganisztánnal kap­csolatos politikájában, Kallu tá­bornok ugyanis a Benazir Bhutto miniszterelnök által támogatott tárgyalásos rendezés híve. A leváltott Hamid Gul elle­nezte a Pakisztán és Afganisztán közötti genfi megállapodás alá­írását múlt év áprilisában, és az irányítása alatt álló titkosszolgá­lat aktívan támogatta a megbé­kéléstől elzárkózó afgán funda­mentalista csoportokat. Megfi­gyelők szerint a személycseréhez Benazir Bhutto feltehetően meg­kapta a pakisztáni hadsereg és az Egyesült Államok hozzájárulá­sát, s az intézkedés elősegítheti az „afgán zsákutcából” való kiju­tást. A hajótest 1500 méter mélyen fekszik Az atomreaktorral elsüllyedt szovjet tengeralattjáró kiemeléséről nem mondtak le A szovjet külügyminisztérium a norvég illetékesek érdeklődé­sére válaszolva közölte, hogy az április 7-én elsüllyedt „Komszo- molec” nevű tengeralattjárón vízhűtéses atomreaktor volt, amely enyhén dúsított uránnal működött. Johan Baarli, a radio­aktív sugárveszély megelőzésére felállított norvégiai hivatal igaz­gatója a bejelentés kapcsán el­mondta, hogy a tájékoztatás né­miképp meglepte á norvég illeté­keseket, akik azt hitték, hogy a tengeralattjárón erősen dúsított uránt felhasználó, folyékony- fém-hűtésű reaktor volt. Johan Baarli szerint a vízhűté­ses reaktor kevésbé veszélyes a környezet szempontjából, mint a folyékonyfém-hűtésű. Norvég és szovjet kutatók vizsgálatai sze­rint az 1500 méter mélyen fekvő hajótestből nem lép ki radiaktív sugárzás. A Szovjetunió folytatja a vizsgálatokat annak megállapí­tására, hogy műszakilag megold- ható-e a tengeralattjáró kiemelé­se — mondta Baarli. A Heves Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás pályázatot hirdet a megüresedett igazgatóhelyettes- főállatorvosi munkakörre. A munkakör betöltésének időpontja: 1989. július 1. A kinevezés határozott időre szól: időtartama 5 év. A pályázat benyújtásának határideje: 1989. június 15. Bérezés: a 13/1987. (X.25.) ÁBMH rendelkezéssel módosított 21/1983. (XII.17.) ÁBMH számú rendelkezés szerint. \ Pályázhatnak az állatorvosi diplomával és legaláb 10 éves gyakorlattal rendelkező állatorvosok. A szakállatorvosi végzettség előnyt jelent. A pályázathoz csatolni kell: — részletes önéletrajzot, — orvosi igazolást, amely a munkakör ellátásához az egészségi állapotot igazolja, — iskolai végzettséget igazoló okmányt, — 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt. A pályázatokat a fenti határidőig kell benyújtani a Heves Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás (Eger, Szövetkezet u. 4.) igazgató-főállatorvosához. Casablanca tétje A szokásos huzavonák, győzködések, éles viták után — és az utolsó pillanatig tartó viszálykodás miatt késve — Casab­lancában kedden megnyílt az arab országok csúcstalálkozója. Mindenki jelen van — Libanont kivéve, amelynek talán a leg­nagyobb szüksége lenne arab testvérei egységes, eltökélt, ha­tározott segítségére. Még Moamer Kadhafi ezredes, Libia kü­lön utakon járó vezetője is elfogadta a meghívást, miután Szí­ria, Algéria és Tunézia vezetői hozzá utaztak és rávették a részvételre. A tanácskozást meghosszabbították, a végered­ményt aligha lehet megjósolni, de annyi bizonyosnak tűnik, hogy Casablanca fordulópont lesz az arab világ számára — csak a fordulat iránya kétséges. Tízéves szünet után visszatért az Arab Ligába az Izraellel kötött békéje miatt eddig kiközösített Egyiptom. Ez a vissza­térés akár jelképes is lehet: talán úgy is értelmezhető, hogy az Izraellel való megbékélés gondolatát immár az Arab Liga hi­vatalosan is szentesítette. Az egyiptomi visszatérés önmagá­ban is siker, a sokat emlegetett — óhajtott — arab egységtö­rekvéseknek hosszú ideje első kézzelfogható megnyilvánulá­sa. Egyiptom visszafogadását most Szíria is üdvözölte. Nem egészen jószántából, talán elősorban azért, mert hovatovább teljesen elszigetelődött arab testvérei között. Ez a szíriai ma­gatartás tükörözi a felismerést is: a béke és a megbékélés irá­nyába mozdulnak el a világ ügyei, s ha Damaszkusz örökösen „háborút” kiált, kétségbeejtően egyedül, szövetségesek nél­kül marad — nem csak az arab világban. Történt egy másik jelentős esemény is: egy szűkkörű talál­kozón egymás keblére borult Mubarak egyiptomi, Asszad szíriai elnök és Kadhafi ezredes, líbiai vezető. Éz akár áttörés­ként is értékelhető, hiszen Tripoli és Damaszkusz eddig Kairó — és az Izraellel való mindenféle megbékélés eszméjének — legelkeseredettebb ellenfelei voltak. A megnyitón Mubarak egyiptomi elnök mondott beszé­det: ebben, megfontoltan ugyan, de leszámolt az arab világ egyik „szent tehenével”: a pánarabizmus olyan felfogásával, amely szerint „arab nemzet” egy és oszthatatlan — tehát min­den arab ország beleszólhat a másik ügyeibe, ha az az „arab ügyet” sérti. Mubarak nyugodtan emlékeztetett a be nem avatkozás, szuverenitás elveire és csendben fátylat vetett az arabok „Brezsnyev-doktrínájára”. Ezen a cúcstalálkozón a kiinduló helyzet változott a palesz­tin ügy miatt — Mubarak említett szavai miatt is. A paleszti­nok sorskérdése immár nem az afféle szolidaritás próbatere­pe, ahol minden arab ország szabadon felléphet vagy dönt- nökként bíráskodhat. A palesztinok maguk döntenek — mi­közben üdvözölnek minden tényleges segítséget. Szíria ezt még kifogásolja, bele akar szólni a palesztin ügyekbe. Kérdés az, hogy meddig teheti. Miután a PFSZ proklamálta a Palesz­tin Államot, s ehhez a világ részéről döntő támogatást kapott, Damaszkusz egyedül maradt az arab világban, amely ezt a pa­lesztin döntést nem ismerte el. Most utóvédharcokat folytat. Damaszkusz egyedül maradt Libanonban is, ahol legalább 35 ezer katonája van, s ahol ténylegesen ő diktál. A „külföl­dön állomásozó idegen csapatok” gondolata azonban egyre népszerűtlenebb — amellett költséges vállakózásról van szó, ha ehhez nem kap támogatást. Ennek a külső támogatásnak a sorsa mind kétségesebb. Kadhafi jelenléte Casablancában annak előjele lehet, hogy a világ kitaszítottjaként kezelt Líbia elismeri a nemzetközi élet és diplomácia játékszabályait. Casablanca légkörét azonban legjobban a PFSZ — vagy a Palesztin Állam — Izrael irányában megváltozott magatartá­sa befolyásolja. Jasszer Arafat csak a szélsőséges arab meg­nyilatkozásokban „áruló” immár — Damaszkusz szerint „de- fetista” —, de az arab és nemzetközi diplomáciában elismert tárgyalópartner, aki világosan értésre adta: kész kezet nyújta­ni Izraelnek. Márpedig a közel-keleti konfliktus kemény magja változatlanul a palesztin kérdés: ha ebben előre lehet lépni, akkor más ügyekben is. A PFSZ-szel való tárgyalásokat makacsul ellenző Samir iz­raeli kormányfő lassan elszigetelődik, nem csak a nemzetközi színtéren, hanem odahaza is. Samir legutóbb Londonban Thatcher miniszterelnöktől kapott leckét, előtte pedig James Baker intette őt: Izraelnek fel kell hagynia a Nagy Izraelhez fűzött álmokkal, az annexiós politikával. Bármilyen kiegyen­súlyozott is volt Baker beszéde, ez volt eleddig a legkemé­nyebb amerikai kioktatás, amely Washington részéről legszo­rosabb közel-keleti szövetségese felé elhangzott. Casablanca tétje nem a látványos és üres arab szolidaritás vagy egység; inkább a realizmus iránti érzék. Fodor György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents