Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-04 / 103. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 4., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Népfront: halál vagy megújulás? Beszélgetés a HNF Heves megyei titkárával Részlet „A népfront IX. kongresszusa elé" című anyagból: „A Hazafias Népfront legyen valóban a népé! Ennek érdekében a Jövőben pártsemlegesen, önállóan érdekintegráló és szövetségszervezű politikai mozgalomként kíván működni. Elhatárolja magát a korábbi társadalomszerveződési modelltől és gyakorlattól, annak intézményes formáitól és nem intézményesült maradványaitól. Ugyanakkor hagyományaiból eredendően is elhatárolja magát a régi rend restaurációs kísérleteitől is. Pártállástól függetlenül cselekvési teret ad minden állampolgárnak...’’ A népfrontot ennek ellenére sokan halálra ítélt mozgalomnak tartják, hiszen, mint mondják, a többpártrendszer megvalósulásával nincs többé semmilyen funkciója. Erről és a megújulás lehetőségeiről beszélgettünk Mészáros Albert Heves megyei népfronttit- kárral. „A mozgalom a jelenlegi válságon rövidesen túllép...” — Olyan véleménnyel is találkozni mostanában, hogy amióta Pozsgay Imre elment a népfronttól, bizonyos visszaesés figyelhető meg a mozgalmon belül. Pedig az elmúlt időszak számos lehetőséget hordozott magában. S ezt nem használták ki eléggé. Mi a véleménye a népfront közelmúltbeli tevékenységéről? — Azzal kezdeném először, hogy a mozgalom tekintélye 1985-től körülbelül'87 végéig növekedett, népszerű volt a lakosság körében. Közben a politikai viszonyok egyre feszültebbé váltak, s ez éreztette a hatását. Láttuk a feszültséggócokat, és igyekeztünk a politika segítségére sietni. Például azzal is, hogy a mozgalom kidolgoztatta — mégpedig fiatal tudósok közreműködésével — a „Fordulat és reform” című tanulmányt, amely gazdasági bajok csökkentését és az abból való kilábalást irányozta elő. Az akkori politikai vezetés ezt nem fogadta, az anyag nem is kapott nyilvánosságot. Végüí87 nyarán a KB elméleti munkaközössége megtárgyalta a tanulmányt, és az — korlátozott példányszámban — meg is jelent a Közgazdasági Szemlében. Gondot jelentett az is, hogy"87 őszén az MDF lakitelki találkozójára elment Pozsgay Imre, a népfront akkori főtitkára is. Ez egyet nem értést váltott ki az akkori politikai vezetéstől, és támadás bontakozott ki a népfronttal szemben. Nemcsak felső, de alsóbb szinten is. A pártszervek, az apparátus a mozgalomban valamiféle ellenzéki erőt látott, ezért azt igen szigorú ellenőrzés alá vonták. Ez tulajdonképpen olyan kötöttséget jelentett, amelyben a HNF szinte csak a védekezéssel foglalkozhatott. Ez a légkör igencsak zavarta a munkát. Naponta kellett bizonyítani, hogy nem akaijuk megdönteni a párt vezető szerepét. Végül is olyan helyzet alakult ki, hogy a társadalom és a hatalom részéről is bírálatot kaptunk. S meg kell jegyezni azt is, hogy a társadalom széles rétegei nem tudtak ezekről a belső vitákról. — És hogyan festett ez az időszak Heves megyében? — Ekkor már voltak elképzeléseink: a különböző alternatív szerveződések csírái már megjelentek. Ezeket igyekeztünk felkarolni. Megalakult Egerben az irodalombarát-kör, vagy később a Remenyik Zsigmond Közművelődési Egyesület, mégpedig főiskolások közreműködésével. Ezek a törekvéseink azonban nem találtak megértésre. Én személy szerint is vitába keveredtem a megyei pártbizottság — országos pártértekezletet megelőző — ülésén, ahol felszólaltam, s véleményt mondtam az egyesületekről, s arról, hogy mi támogatjuk őket. Ezt akkor bizalmatlanság fogadta, és igyekeztek meggyőzni arról, hogy amit teszünk, az helytelen. A régi, bevált gyakorlat szerint a „megfelelő” irányba próbáltak bennünket terelni. — Hogyan érintette a mozgalmat!^ májusa? — Ez döntő fordulatot hozott: a népfrontnak is olyan mozgásteret biztosított a pártértekezlet utáni változás, amely a korábbi kötöttségek jó részét felszámolta. Tulajdonképpen az addig megszokott — és őszintén szólva föl is vállalt — „kézi vezérlés” a pártvezetés részéről egyik napról a másikra megszűnt. Ezzel a régóta áhított önállósággal azonban sokan nem tudtak mit kezdeni. Annál is inkább, mert a mozgalom élén — a pártértekezletet követően — személyi változás következett be, s ez nem járt együtt olyan felpezsdüléssel, aminek a lehetőségét a változás megteremtette. Mindez érzékelhető volt a mozgalom minden szintjén. Volt egy bizonyos bizonytalanság (például az alternatívokkal való viszonyt illetően), s közben a politikai események hallatlan mértékű gyorsulására is sor került. A HNF ezzel nem tudott lépést tartani. Ebben korlátozott bennünket a régi megszokás is: tájékozódási zavarok mutatkoztak, itt nálunk a megyében is. Abban reménykedtünk, hogy a pillanatnyi megtorpanásunkban a mozgalom országos vezetése támogatást nyújt, s lesz egy olyan program, ami az új helyzetben eligazítást adhat. Ez a program viszont váratott magára. Végül 1988 októberében összehívták az országos tanácsot, ám az itt elkészült anyag nem mutatkozott alkalmasnak. A második kísérlet decemberben történt, ám az anyag megszületésekor az már nem volt időszerű. Egy teljesen új elgondolásra volt tehát szükség, amely szakított az egypárt- rendszerrel, és figyelembe vette a pluralizmus feltételeit is. Elkészült egy harmadik variáció is, amely már figyelembe vette ezeket a követelményeket. — Az új helyzet új kihívások elé állította a mozgalmat. Miként reagáltak erre? — Újra kellett gondolnunk helyünket, szerepünket, figyelembe véve a többpártrendszer tényét. Ennek lényege, hogy a népfront továbbra is mozgalomként kíván működni; társadalmi szövetségként, pártsemlegesen, és állandó, illetve alkalmi szövetség szervezésére is vállalkozik. Nem tagadva meg a pártokkal való együttműködést, ám nem téve különbséget azok között. — Meg tudják ezt szokni az önök képviselői? Mennyire felkészült az önök „gárdája” minderre? — A régi beidegződések természetesen élnek, de mégis az a véleményem, hogy általában képesek lesznek megszokni az új szituációt. Nagyon sok tehetséges pártonkívüli kerül be a népfrontbizottságok vezetésébe. Ok korábban is szimpatizáltak velünk, de talán éppen a kötöttségek miatt távoltartották magukat a mozgalomtól. Most látva az oldódást, szívesebben vállalnak munkát, méghozzá nagy lelkesedéssel és ambícióval. Tehát én optimista vagyok e tekintetben. — A megyei népfrontnak milyen kapcsolata van a helyi alternatív szervezetekkel? Hogyan „néz ki” ez a viszony? — Magunk is kezdeményeztük a kapcsolat felvételét. Gondolom, ennek is betudható, hogy amikor azok megalakultak — például MDF, Cserkészszövetség, Erdélyi Szövetség —, általában megkerestek bennünket, hogy készek együttműködni velünk. Ezt bizonyítja a március 15-i közös ünneplés is, amely elől csak a Fidesz zárkózott el. De segítségükre vagyunk a helyiségek biztosításával is, ma már például az egri városi bizottság helyisége gyakorlatilag minden nap foglalt. Azt is meg kell jegyezni, hogy a termekért általában nem kérünk bérleti dijat. De mondhatok mást is. Most folynak nálunk a választások, és sor kerül a tisztségek megújítására. A jelölőbizottságba felkértünk alternatív képviselőket; így például az MDF egri tagja is helyet kapott megyei jelölőbizottságban. Sőt, arról is szó van, hogy a független szervezetek delegálhatják embereiket a népfront testületébe. Vagy Egerben a városi népfrontértekezletet előkészítő jelölőbizottság vezetője nem más, mint a Szociáldemokrata Párt egri képviselője. De rendszeresen meghívjuk őket testületi üléseinkre is, ahol elmondhatják véleményüket, javaslatukat. — Lesznek-e leépítések a népfront apparátusában? — Erre a kérdésre konkrét választ nem tudok adni, semmiféle információm nincs erről. Azt viszont el kell mondanom, hogy a legutóbbi országos tanácsülésen is elhangzott: törekedni kell arra, hogy ne függetlenített tisztségviselők dolgozzanak, hanem „társadalmi emberek” végezzék a munkát, egy minimális apparátus közreműködésével. El tudom képzelni, hogy az egyébként igen kisszámú apparátusunk tovább fog csökkenni. Politikai állományban különben 12-en vagyunk Heves megyében. — Végül hadd tegyem fel a kérdést. A népfront szerint nincs halálra ítélve a népfront? — Meggyőződésem, hogy a mozgalom a jelenlegi válságon rövidesen túllép. Az országos vezetésben is a megújulás jelei mutatkoznak. A szervezeti és a személyi változások minderre garanciát adhatnak. S a közelgő kongresszuson végre meghatározhatjuk a mozgalom szerepét a mai politikai viszonyok között. Havas András Csaknem mindenkit személyesen ismerek „Az elmúlt öt év nem volt diadalmenet” Nem könnyű ma tanácstagnak lenni. Az emberek a legapróbb visszásságra is érzékenyen reagálnak. A lakóhelyükön is egyre határozottabban hallatják a hangjukat. Részt akarnak venni környezetük formálásában, felelősséget éreznek holnapjaik alakulásáért. Épp ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az érdekeiket képviselő és közvetítő tanácstag miként felel meg a választói által támasztott követelményeknek. Hatvanban, a tizenhetes számú tanácstagi körzetben Fehér JánosnéMtja el a megtisztelő, ám cseppet sem egyszerű feladatot. Munkahelyén, a Kossuth téri általános iskolában kerestük fel, hogy beszéljen megbízatásáról. — Hatvani születésű vagyok. Itt nőttem fel, itt jártam iskolába, itt mentem férjhez. Minden szállal ehhez a városhoz kötődöm. A Tízeshonvéd utcában találtunk otthonra a családommal, jó ideje ott élünk. 1983-ban meghalt az elődöm, s így az esedékes választáson rám szavaztak az emberek. Azóta öt év telt el, és ha mindent mérlegelek, úgy fogalmaznék: nem volt diadalmenet ez az időszak. Elégedetlen vagyok az eddigi eredményekkel, még akkor is, ha tudom, hogy minden erőmmel igyekeztem megfelelni a kívánalmaknak. Természetesen örömmel tölt el, hogy sikerült a Vörösmarty-óvoda környékét rendbe hozni, hogy az emberek vállalták a társadalmi munkát. Évekig harcoltunk a gáz bevezetéséért. Sikerült ezt is megoldani. Az utak, járdák állapota azonban siralmas. — Ehhez a munkához elengedhetetlen a lakókkal való személyes kapcsolattartás. — Az én körzetemben körülbelül 400 ember él. Mindenkit személyesen ismerek. A teho szervezésekor mindenhova bekopogtam, s elbeszélgettem a családokkal. Talán ez az oka annak is, hogy bíznak bennem, megkeresnek a gondjaikkal a körzetben élők. Az viszont tény, hogy az utóbbi időben ebben a viszonylag szűk körben is feszültebbé vált a hangulat. A tanácstagi beszámolókon elszabadulnak az indulatok, s ömlik a panasz. Sokan kilátástalannak érzik a helyzetet, s egyre gyakrabban hangzanak el keserű, indulatos hozzászólások. Különösen akkor nyomasztóak ezek a fórumok, amikor olyan embereket is megvádolnak, akik önzetlenül tettek a közért. Az alaptalan vádaskodást nehezen tűröm. Természetesen, ha valami konkrét gondot említenek, megpróbálok mielőbb utánajárni és segíteni, a vagdalózást azonban visszautasítom. — Az elmúlt öt évben bizonyára megsokasodtak az ön feladatai is. — Miután nyitottabbá vált a tanácsi munka, az emberek természetesen több információval rendelkeznek. Ebből következik, hogy markánsabban fogalmazzák meg a véleményüket, s minden, sorsukat érintő kérdéshez hozzászólnak. Ez az a többlet, ami tőlünk, tanácstagoktól is több munkát követel. Én magam is készülök minden tanácsülésre, és ha alkalmam nyílik rá, megteszem az észrevételeimet. Legutóbb az idei költségvetési vitához szóltam hozzá. — Hogyan tudja összeegyeztetni a családi teendőket ezzel az elfoglaltsággal? — Arányos munkamegosztással mindenre jut idő. A gyerekeim — ha úgy adódik — elviszik a meghívókat, kiragasztják a plakátokat. Igyekszünk mindent közösen megoldani. A család bizalma és segítsége könnyít az én terheimen is. (barta) Pétervásári wnunkásnőh Az egri Finomszerelvénygyár kompresszor-gyáregységének péter- vásári üzeme két év alatt korszerűsödött, s egyben munkalehetőséget biztosított a környékbeli lányoknak és asszonyoknak. Pillanatkép az üzemből A szelepfedél készítésének utolsó fázisában Itt préselik a kúpos csőbetéteket... ...amelyeknél lényeges a megmunkálás pontossága (Fotó: Gál Gábor)
