Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-24 / 120. szám
GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. NÉPÚJSÁG, 1989. május 24., szerda A környezet kerekasztala — Dr. Kleeberg László, a Budapesti Műszaki Egyetem szociológiai — tanszékének adjunktusa hosszú ideje foglalkozik a környezetvédelem témájával, elsősorban a jog és a szociológia szempontjából. Beszélgetésünkhöz ezért adott apropót az MSZMP által a közelmúltban kibocsátott tizenöt tézis, amelynek tizedik pontja a környezetvédelemmel is foglalkozott. — A probléma mintha túlságosan sokszor elhangzana a tömegkommunikációban és igen sokféle megközelítéssel. Az MSZMP állásfoglalása mennyire segítette elő a környezetvédelem ügyét? — Amióta ez a program megjelent, s azt megelőzően is, sok alternatív szerveződés is fogalmazott programot e tárgyra. A külföldi tapasztalat igazolja, hogy ez a terület szorosan összefügg, összefüggött a napi politikával. Másfelől a környezet maga egészen más természetű. Olyan, mint egy nagy hajó, amelyben álláspontunktól függetlenül mindnyájan együtt utazunk, akár fontosnak tartjuk ezt a hajót, akár nem. Egy olyan társadalom, amely védi a környezetét, voltaképpen azt ismeri fel, hogy függ a környezetétől. Ma viszont sokszor úgy látszik, mintha azt vélnék sokan, hogy a környezet függ a társadalomtól, azt bántatlanul lehet szennyezni. Végső soron minden társadalom szennyezi a maga környezetét, de nem mindegy, milyen mértékben, s mennyire van ennek tudatában. Elég, ha Ófalu, Gyön- gyösoroszi, Hévíz vagy Monori- erdő problémájára gondolunk. — Természethez fűződő kapcsolatunk ezek szerint nem eléggé harmonikus? — Ma már megbontottuk az ökológiai egyensúlyt. Jogosan várható el tehát az MSZMP-től az eredményekben igazolható tett. A párt által megfogalmazott tézisek első soraiban jogállamról, a népakarat érvényesüléséről van szó. Ehhez pedig előfeltétel az élet, a biztonságos lét, az egészséges környezet fenntartása. — A meghirdetett célokat persze meg is kell valósítani. Kérdés, mennyire partner ehhez a társadalom. — Monorierdőn derült ki, ahol veszélyes hulladékokat ástak el titokban a földbe, hogy a tettesek egy része helyi lakos. Kérdeztük, gondoltak-e arra, hogy saját gyerekeik ivóvizét is megmérgezik. Ekkor kezdtek el gondolkozni az emberek, s az addigi jó balhé, a dupla bérért éjjel elásott zsákok bumerángként ütöttek vissza. Vagyis a környezetbarát magatartást alapvetően kell elvárni az állampolgártól, ezt a legfelső, tehát alkotmányos szinten kell ehhez megfogalmazni. Ehhez pedig demokrácia kell, mert egy monopolisztikus hatalom nem tart igényt az alternatívákra. Az állampolgárok feje fölött dönt beruházásokról, építkezésekről, technológiákról. Ugyanakkor kijelenti, hogy jó lenne környezetet kímélő beruházásokat, építkezéseket, technológiákat bevezetni. A monopolisztikus rendszerben ez ellentmondásnak látszik. A demokratikus társadalomban, ahol társadalmi konfliktusként kezelik a kérdést, a megoldás is társadalmi méretű. Ebből az következik, hogy az első sikertelen kísérlet ellenére is jó lenne, ha az MSZMP leülhetne az alternatív szervezetek képviselőivel egy kerekasztal mellé. A fenti problémák megoldásához a megelőzés a legeredményesebb módszer. — A jog hogyan védi a természetet? — Egy törvényünk van összesen, az is 1976-ból való. Azóta nem született új törvény, s nagyon ideje lenne. — Jogszabályok viszont vannak. — Kötetek vannak! Valóságos jogi dzsungel. Már elemi iskolás fokon tanítani kellene a környezetvédelmet, s azt folytatni a legfelső oktatási szintig. Hogy minél többen tudják, mi a felelősségük az adott szakterületen. Egy remélt civil társadalomban már megengedhetetlen, hogy a hivatal szakértőket küld ki egy adott környezeti probléma elemzésére, s mivel ők megbízóikat képviselik, a megfelelő mű- 'szaki és tudományos érvekkel igazolják a kiküldő álláspontját. Ha elég sok szereplő fejtheti ki véleményét az ügyről, akkor remélhető a helyes megoldás. S ennek garanciájára kell az alkotmányos megfogalmazás. — Feltétlenül a legmagasabb szinten? — Az MSZMP nemzeti ösz- szefogásban látja a megoldást, hiszen a környezet védelme nem csak műszaki kérdés. Hogy épít- sek-e egy vízierőművet, az nem csupán műszaki, gazdasági megfontolásoktól függ. Legalább ilyen fontosak a politikai, szociológiai és más megfontolások, vagyis a környezetet komplex módon kell vizsgálni, s csakis így juthatunk el a helyes felelethez. — A műszakiak védelmére legyen mondva, a technika története egyúttal a szennyezés története is. — Ez nagyon nagy probléma. Elegendő pénz htján importálunk például olyan nyugati berendezéseket, amelyek ott már elavultak, itt viszont még jónak számítanak, bár meglehet, a zajszintje meghaladja a megengedett értéket. Ha a dolgozó maradandó károsodást szenved, ugyan milyen utólagos szankció adja vissza a hallását? Ezért látszik célszerűbbnek a megelőző gondolkodás, a mindenféle szempont figyelembe vétele. Magunk védjük és magunk is szennyezzük a környezetünket. Napjaink aggasztóan magas halálozása sok minden mástól is függ, de bizonyítható, hogy a környezetszennyezés is szerepet játszik, lehet csak közvetve, ebben. — Mi tehát a megoldás? — Elsősorban a környezetbarát viselkedéskultúra megteremtése, s azt az iskolában kell kezdeni. Ez sem könnyű feladat. Éppen Monorierdőn tapasztaltuk, hogy amikor már a lakosság fölfogta, milyen veszélyről van szó, azt is kijelentették, hogy ne ott, hanem másutt legyen a hulladék. Mindegy, hogy hol van a másutt, annak közelében is élhetnek emberek, s talán éppen a tiltakozók egyikének rokonai. És ők is joggal küldhetik ugyancsak máshová a hulladékot. Akkor végül is hol legyen? Itt merül föl az a kérdés, hogy a problémát csak társadalmi méretekben lehet kezelni, s ehhez szükségesek a társadalmi, azaz legfelső szintű jogi garanciák, valamint, hogy alkalmas feltételek legyenek a jogi előírások valóra váltásához. — Mi tehát a megoldás? — Elsősorban a környezetbarát viselkedéskultúra megteremtése. Monorierdőn tapsztaltuk, hogy amikor már a lakosság fölfogta, milyen veszélyről van szó, azt is kijelentették, hogy ne ott, hanem másutt legyen a hulladék. Mindegy, hogy hol van a másutt, annak közelében is élhetnek emberek, s talán éppen a tiltakozók egyikének rokonai. És ők is joggal küldhetik ugyancsak máshová a hulladékot. Akkor végül is hol legyen? Itt merül föl az a kérdés, hogy a problémát csak társadalmi méretekben lehet kezelni, s ehhez szükségesek a társadalmi, azaz legfelső szintű jogi garanciák, valamint, hogy alkalmas feltételek legyenek a jogi előírások valóra váltásához. Hogy az állampolgár akarata ellenére ne kényszerüljön jogellenesen cselekedni. — Miért kényszerülne? — Például azért, mert csak egy veszélyes hulladékégető van Dorogon, s kérdéses, hogy ez elegendő-e az egész ország számára. De ugyanez a helyzet a szennyvizek kezelésével. Vagyis a legfelső szintű jogszabályokkal szorosan össze kell, hogy függjenek a társadalmi feltételek. Az alkotmányban az élethez való jog tehát az egészséges életkörülményekhez való jogot is jelenthesse. Ennek fényében vizsgálva az MSZMP javaslatait az ember örömmel várhatná egy leendő kerekasztal létrejöttét. A City-taxi, a Hungária Biztosító és az Agro Innova közös vállalkozása Az ólommentes utakért A Heves Megyei Köjál évek óta méri Eger belvárosában a gépkocsik kipufogógázának „következményeit”. Az adatok tragikusak: például a Beloiannisz utca környékén az ólom mennyisége a közlekedés csúcs- időszakában nem egy ízben meghaladja a megengedett mértéket. Ezt megbeszéléseken, hivatalos jelentésekben a közvélemény tudomására is hozták.Ezenkívül jó magyar módi szerint semmi sem történt, de ebben nem a Köjál a ludas. Ez a gond nemcsak nálunk jelentkezik, hanem olyan országokban is, amelyek gazdasági és társadalmi fejlettsége évtizedekkel megelőz minket. Tudom, ez nem vigasz. A tekintélyes THE ECONOMIST hetilap bővebb cikkben foglalkozott a jelenséggel, és két alternatívát ajánlott: az egyik, amelyet Szingapúrban, Kuala Lumpurban alkalmaztak, azaz hivatalos időn túl és szabadnapokon úgynevezett benzinadó fizetésére kötelezték a csak pasz- szióból autózókat, és ez az oly di- manikusan fejlődő és gazdag malájföldön is azzal az eredménynyel járt, hogy alig-alig szeny- nyezték a légteret munkaidőn túl és ünnepnapokon az úrvezetők. Ezzel szemben Mexikó városban egyfajta filtert szereltek az autók kipufogó csövére — amelyet aztán kormányrendelettel kötelezővé tettek mindenki számára —, így védekezve a légtérbe kerülő több tonnányi ólom ellen. A magyar kormányzat egy ismételten megfontolatlan intézkedésével a gazdagabb országok mintájára ezért is kívánta volna megadóztatni a jobbára roncs gépkocsikkal autózó honfitársainkat. Hogy ez nem sikerült, azt tudjuk, de azt már kevésbé, hogy egy honfitársunk, névszerint Bristydn Barna végre a nagy vállalkozói szocializmusban egy humánus találmánnyal dobogtatta meg a szíveket. A legutóbbi Felkínálom című televíziós marketing programból értesülhettünk arról, hogy immár az ólomgőzben „dagonyázó” városaink megmenekülhetnek e csapástól, ha Bristyán Barna kipufogócsőre szerelhető „filterét” alkalmazzák. Az ötletes találmány gyártására a szolnoki Agro Innova (Agro Innovációs Közös Vállalat) vállalkozott, s amint a feltaláló és dr. Varga Zsigmond, a vállalat igazgatójának beszélgetéseiből kiderült, ezen ötletes szerkentyű tulajdonosa nemcsak hogy mintegy 93 százalékkal kevesebb ólmot enged a légtérbe, hanem üzemanyagot is takarít meg jóvoltából. A sors iróniája: aznap épp valamilyen futballmeccs kötötte le a magyar nézők figyelmét, így kevesen szereztek tudomást az egyébként mindig frappáns ötleteket előhozó műsor aznapi témájáról. Am Budapesten a Rádió-taxi kollektívája vállalkozott arra, hogy felszereltesse ezt a filtert, és a gyakorlat próbájával bizonyítsa: valóban olyan jó a katalizátor, mint amilyennek kínálják. Az ehhez szükséges anyagi támogatást — mivel az ólom az egyik legveszélyesebb méreg a humán szervezetre — életvédelmi szempontokat figyelembe véve, a Hungária Biztosító Vállalta, az Agro Innova viszont azt kínálta fel — túllépve az azonnali nyereségre törekvés kisstílű ördögi körén —, hogy önköltségi áron legyártják Bristyán Barna találmányát. Egerben a City-sek Ezek után szerkesztőségünk örömmel vállalkozott arra, hogy népszerűsíti e humánus találmányt, és közvetít a felek között. Az egri City-taxi közössége vállalta, hogy 50 autóból álló gép- kocsiparkjukra felszereltetik a szűrőberendezést. Dr. Varga Zsigmond, az Agro Innova igaz-* gatója pedig önköltségi-reklámáron mintegy 487 forintért elkészítteti a különböző gépkocsi típusokhoz a szűrőket. Az ehhez szükséges pénzösszeget, amint Panthó Tihamér, a Hungária Biztosító egri igazgatóságának igazgatója elmondotta, „bizto- sítja”a szolgálatkész kollektívának. A taxisok pedig saját keresetükből fedezik a hiányzó párezer forintot, amely a rögzítés munkálataihoz szükséges. A Köjál’illetékesei mérésekkel, ellenőrzésekkel bizonyítják be, hogy mennyire hatékony a Bristyán-féle kipufogó gázszűrő-filter, amelynek egyébként katalizátorait egy bizonyos kilométer lefutása után cserélni kell. Mindenesetre örömmel nyugtázzuk, hogy végre a megyeszékhelyen is törődnek, és nemcsak vitatkoznak és beszélnek a közúti ólomgondokról, s reméljük a sikeres próba után a megyei környezetvédelmi titkár lesz az, aki az illetékes főhatóságokkal egyeztetve kötelezővé teszi használatát a megyei szállítási vállalatoknál, a hivatali és magángép- kocsi-parkoknál egyaránt! Soós Tamás Parcellák — családi művelésre Jól sorol a tavaszi árpa Az esős napok ellenére a mezőgazdasági üzemek csaknem teljesen befejezték a tavaszi munkákat. Az ősszel elvetett növények állapota megfelelő, Ha a kalászosok a továbbiakban is elegendő csapadékhoz jutnak, fejlődésük zavartalan lesz. Jól sorol a tavaszi árpa, amelyet takarmánynak, illetve söripari felhasználásra összesen 106 ezer hektáron vetettek el a gazdaságok. Zabból 5 ezer hektárral többet termelnek az üzemek. Hétfő estig földbe került a siló- kukorica magja, a gazdaságok a tavalyihoz hasonlóan negyed- millió hektáron vetették el a tömegtakarmánynak valót. A tervezettnél mintegy tízezer hektárral kisebb területen, ösz- szesen 65 ezer hektáron termelik az üzemek a szóját. Ennek oka, hogy szűkében vannak a gyomirtó vegyszereknek. Ez akadályozza á korábban elhatározott szója- termelési program megvalósítását. A gazdák csupán abban bízhatnak, hogy a külföldi gyomír- tószerek behozatala méginkább szabaddá válik, és nemcsak a monopol helyzetben lévő kereskedelmi szervezetek foglalkozhatnak vele. Az ipari növények közül a legnagyobb területet a napraforgó foglalja el; a növényt a tavalyival és a tervezettel lényegében azonoson, mintegy 360 ezer hektáron vetették a gazdaságok. Bővült a cukorrépa vetésterülete. A termelők és a cukorgyárak a nagyobb külpiaci lehetőség reményében vállalkoznak többre. A répát 120 ezer hektáron vetették el. Sok üzemben családi művelésre adták ki a parcellákat. Ezt az indokolja, hogy a növényápolás legigényesebb munkájára, az egyelésre nincs elég alkalmas gépük az üzemeknek, és a „bedolgozók” nélkül híjával lennének a kézi munkaerőnek. A zöldséget csaknem mindenütt elültették, illetve elvetették a paradicsomot és a paprikát. A zöldségfélék vetésterülete másfél-két százalékkal kisebb a tavalyinál. A területcsökkenés oka, hogy a zöldségkonzervek iránt a külpiacon a kereslet erőteljesen visszaesett. Hatvan új munkahely kormány- támogatással Hajdúszoboszlón A kormány hatmillió forintos támogatásával, Hajduplaszt néven üvegszálvázas poliészter műanyagtermékeket előállító gazdasági társaság alakult Hajdúszoboszlón. A 60 fős kisüzemben 45 féle terméket gyártanak,/közöttük kajakokat, horgászladikokat, mezőgazdasági gépalkatrészeket, stb. A gazdasági társaság úgy tervezi, hogy már az első évében megkezdik termékeinek külföldi értékesítését is. Kajak, motorcsónak és horgászladik a legkeresettebb termékek (Fotó: Oláh Tibor - MTI) Tiotetyltají j, U 'fj Nincs világftnk Amikor ennyire süt a nap és közeledik a nyár, olyankor egy igazi világfi shortba bújik, virágmintás pólót ölt és napszemüveget. Beül a nyitott sportkocsijába, gázt ad és teper- teper céltalanul. Kezét hanyagul az ablakon pihenteti, ujjai között barna ST. Moritz lóg füstölve. Az igazi világfi persze csak félnapokat kocsikázik, a maradék időben leparkol, s kerthelyiségekben rendeli a jeges whiskyket. Napszemüvegét időnként egészen az orra hegyére tolja és kiélt, melegbarna szemét egy már ilyenkor is csokoládébarna lányra függeszti. Az igazi világfi másnap már vele űzi a kilométereket, szájából dől a jópofaság és a rágógumicsám- csogás cseresznyeízű illata. Az út szélén integető hosszú hajú stopposoknak fügét mutatnak és éjszaka sem törődnek a tra- fipax kék villanásával. Az igazi világfi iszonyatosan boldog ember. Világfiságá- ből adódóan természetesen egyáltalán nem foglalkozik sem a magyar bel-, sem a magyar külpolitikával. Nem érdekli, hogy a Nagy Magyar írónak jelenik-e meg műve a könyvhétre, s hogy egyáltalán hozzákezdett-e már a megírásához, vagy éppen érettségiző lányoknak próbál lépten-nyomon imponálni. Könnyű őt meggyőzni, ő nem vitatkozik soha, megveregeti a másik vállát és nagyot röhög: ne tépd magad, pajtás, élj boldogan, biztos igazad van, én meg megyek világfiskodni! Az igazi világfi tökéletes állampolgár. Nem kezd ki a hatalommal, nem dobál benzinespalackot a rendet biztosító tankokra. Éppen ezért szükségesnek tartom minél több igazi világfi megjelenését. Hozzávalók: short, virágmintás ing, napszemüveg, nyitott sportkocsi, barna ST. Moritz, ugyanilyen színű lány, napszemüveg, jeges whisky, jópofaság, cseresznyeillatú rágógumicsámcsogás, tarfipax elleni vagyon, jóléti társadalom valamint szabad sajtó. Tudniillik az igazi világfi nem terem magától a bozótban, az igazi világfit elő kell állítani. <3 ezért egész életében hálás lesz, s nyári utazásai során viszontszolgáltatásként többszörösen újratermeli önmagát. Egyébként ilyenkor, amikor ennyire süt a nap és közeledik a nyár, Kovács Attila — aki nem igazi világfi, hanem egy jelenleg szakállas ábrándozó — a parkban ül egész este egy pádon és arra gondol, hogy az egészben valami mégiscsak hi- bád/ik. Jelesül: nincsenek már hosszú hajú stopposok, nem lehetne nekik fügét mutatni. Kovács Attila
