Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-23 / 119. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 23., kedd GAZDASÁG TÁRSADALOM 3. Az elszámolás zavara A jövő Hözeleg Bár erről a napilapok nem számoltak be, a májusi országgyűlés második napját egy kis szervezkedés előzte meg. Miután híre ment, hogy a miniszterelnök le kívánja vétetni a napirendről az iijűság helyzetének megtárgyalását, több képviselő is tömegtámogatást keresett. így szólalt meg — először a nagy nyilvánosság előtt — a Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma, írásos felhívással fordulva a honatyákhoz és honanyákhoz: vitassák meg az ifjúság helyzetét, ne engedjék, hogy újra kész tények elé állítva, „koncon”marakodjanak az oktatás, a szociálpolitika, az egészségügy szakemberei és az őket szapuló közvélemény. Ne engedjék tovább zülleszteni az ifjúsági és gyermeki közállapotokat, átengedve hangulatukat a bűnbakkeresésnek és előítéletnek. Az a folyamat, melynek jelzései a bőrfejűek, a metrórongálók, a cigányüldőzéssel fenyegetők, a focimeccsek lelátóin zsidózók, a festékszóró flakonokkal önkényeskedők, vagyis a közvéleményt mind gyakrabban borzoló konfliktusok már csak egy régóta tartó szociális és morális válság kiütései. Arra intenek, hogy a gazdaság züllése, az életszínvonal visszaesése, a társadalom ideológiai zavara legelsőként a fiatalokat sújtja. Köztük és bennük okoz maradandó károkat, ily módon ingatva meg az ország jövőjét. És bár e kiütéses jelek itt szaporodtak előttünk, nyugodtan elmondhatjuk, hogy együttérző sóhajok és szándékában talán nemes, de végül is dilettáns lépéseken kívül sok nem történt a legifjabb nemzedékek érdekében. ”Egy társadalom értékét azon mérd, hogy mennyit tesz a gyermekekért” — tanították nekünk valamikor. S bár ma már sok hajdani bölcsességről derült ki, hogy jelszóként szűk érdekek védelmére használták, ez a gondolat mindenféleképp ellenáll az eróziónak. A módszer zavara Aki el akar számolni az ifjúság helyzetével, a gyermekérdekek érvényesülésével, az azonnal zavarba kerül. Nem állnak rendelkezésre ugyanis adatok. Nem figyelik, mérik és ellenőrzik az ifjú generációk életviszonyait, szociális, kulturális állapotát. Ebből következően nincsenek hiteles elemzések és következtetések, melyek társadalmi összefüggésben és sokoldalúan mutatnák be: mi a helyzet és mi a teendő? Csak a legutóbbi néhány esztendőben, amikor ragyaként „virítottak” a zavarok, figyelt fel a társadalom, a felnőttek társadalma a kutatók jelzéseire. Kevés haszonnal és még kevesebb eredménnyel. Mert ha talán tisztábban is látunk valamelyest, a teendők világos megrajzolásától még most is messze vagyunk. Néhány elérhető számadatot próbáljunk egymás mellé tenni. Az összes állami kiadásokból 1985-ben 6,5 százalék jutott szociális és egészségügyi célokra, 1987-ben már csak 5,8, s az idei tervezett sem éri el a 8 százalékot. Hasonlóan siralmas a helyzet az oktatás, a kultúra és a tudomány költségeiben: 1985-ben még az állami kiadások 10,8 százaléka, tavalyelőtt már csak 8,9, s az idei tervek szerint is csupán 11,3 százaléka jut ide. Pedig az ifjúság az ország lakosságának egynegyede, még ha a lélekszám évről évre csökken is. Az adatok összevetéséből kiviláglik, hogy nemcsak társadalmi súlyukkal, de még számarányukkal sincs párhuzamban a rájuk jutó ráfordítás. Milyen szisztéma az, amely éppen a saját jövőjét hanyagolja el? Nyilván olyan, mely az emberi tényezőre figyel a legkevésbé. Deklarációk, kinyilatkoztatások persze sűrűn bukkantak fel a családok nevelő szerepéről, az iskola fontosságáról, a „mindenki tehetsége, képessége szerint” elvé.ről. Elméletben mindig, a gyakorlatban alig érvényesül például a gyermekeknek az a minimális érdeke, hogy jó legyen gyereknek lenni. Az érdekek érvényesülése időszakonként és esetenként a véletlenen, egy-egy gyermekszerető személyiségen múlott; részérdekek bukkantak fel, hogy aztán rövid virágzás után más érdekek érvényesülése oltárán elhamvadjanak, vegetálásra szoruljanak. A kiszolgáltatott gyermeki érdekkel a felnőttek társadalma, a bürokratikus közhatalom rendszeresen visszaélt. A négy- és többgyermekes családok 30 százaléka, az egygyermekesek 21 százaléka egyszobás lakásban élt a nyolcvanas évek elején. Másfél-kétszobás lakásban lakik a gyermekes családok fele. Az iskolák több mint felében nincs tornaterem, a hatvanas években épült játszóterek sorra lepusztulnak. A módszer zavarára utal a pályaválasztás is. Minden jelszó ellenére sem lehet minden gyermekből az, ami szeretne lenni. Nincs elég hely a gimnáziumokban és a szétszabdalt oktatási rendszer az esélykülönbségeket erősíti fel. Hasonló a helyzet a felsőoktatásban is, ahol minden év nyarán hisztérikus állapotok uralkodnak. Mindezek a zavarok egy mindenhatónak kikiáltott munkaerő-tervezési rendszer árnyékában jöttek létre, ahol a központi akarat mindenáron, a gyermeki érdek, a társadalmi érdek esetlegesen érvényesült/Sürget az idő * Az ifjúsági törvényről elmondható, hogy nem valami érdekében, hanem valami helyett — a társadalom önszabályozó erejével szemben — jött létre. Ez most, amikor a szociális ellentmondások fölerősödtek, derül ki igazán. Hiszen éppen a gyerekes családok és az idősek, vagyis a legkiszolgáltatottabbak szegényednek el a leggyorsabban. Most, amikor a legnagyobb a szükség, az állam sorsukra hagyja őket. Nyilván nem véletlen, hogy a parlament a vitában semmitmondónak és felszínesnek minősítette az Á1SH elnökének beszámolóját. Az az utólagos ténymegállapítás, hogy az ifjúság bajban van, enyhén szólva is botrányos annak a kormányhivatalnak az elnökétől, akinek feladata lett volna mindezt az elmúlt években folyamatában feltárni, s a szükséges lépéseket kikövetelni. A lapos parlamenti vita, majd az azt követő határozati javaslat elől elszökdöső képviselők sokasága pedig jelzi: ez az ország még mindig nincs tisztában annak súlyával, amit a gyerek, az ifjúság jelent a jövő számára. Mindez még pontosan jelzi, milyen mély „politikusaink” körében az önsorsrontó tudatlanság. Pedig az idő sürget. Nem egyszerűen az a jövő közeleg, amely már 1968 óta fenyeget bennünket. Az akkor világszerte kirobbanó ifjúsági tiltakozások előre vetítették, hogy a világháború utáni felsóhajtás már nem elégséges a jövő generációk sorsának egyengetéséhez. Az a kor sokban a pillanatnak élt, hisz akkora feladatok vártak azonnali megoldásra, hogy elrejtették avatatlan szemek elől a jövőt. A hatvannyolcas intések mára beértek: ahol elbagatellizálták vagy rosszul kezelték a jelzéseit, ahol formálisan igyekeztek rájuk választ keresni, vagy egyszerűen csak tűrték létezésüket, ott most — mint nálunk is — súlyos zavarokkal kell szembenézni. A nar- kózás, a kallódó fiatalság, a szét- bomló család, a távlatvesztés, a céltudat és akaraterő hiánya, az érdek- és értékkonfliktusok csak mindezek ismeretében és súlyuknak megfelelő kezelésükkel orvosolhatók. Amiben igazán bízhatunk: a társadalom önmentő ereje. Erre kellene kormányprogramot építeni. (MTI-Press) Egy NEB-vizsgálat nyomában Hogyan védjük és hasznosítjuk a termőföldet? A Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban tárgyalta meg azt a jelentést, amely a termőföld védelmének és hasznosításának helyzetét taglalta. A vizsgálat mezőgazdasági nagyüzemekre, nem mezőgazdasági ágazatba tartozó vállalatokra, szövetkezetekre, továbbá földhivatalokra és helyi tanácsi szakigazgatási szervekre terjedt ki. A cél — többek között — annak megállapítása volt, hogy az érintettek hogyan tartják be a földdel való gazdálkodásra vonatkozójogszabályokat, s hogy a tulajdonváltozás milyen tendenciákat mutat. Nos, mint kiderült a téeszek és az egyéb szövetkezetek területei csökkentek, s ez részint a kisajátításoknak tudható be. A tartós használatban lévő földek nagysága viszont növekedett. A szemrevételezett időszakban a föld tulajdonjogát illetően jelentős változások nem történtek. Leszögezhető, hogy a föld iránti érdeklődés szűkebb hazánkban változó képet mutat: Eger és Gyöngyös, valamint a kiskörei tározó környékén számottevőek az igények, máshol elenyészőek. Az 1981-es évtől kezdődően Hevesben 2505 hektárt vontak ki a mezőgazdasági termelésből. Komolyabb mértékben ilyenre a Mátraaljai Szénbányák Vállalat Thorez bányaüzeménél került sor. Az effajta területeket — a bánya kivételével — zárt kertek, házhelyek kialakítására, sóder- és kavicsbányák megnyitására, továbbá nyomvonalas létesítmények létrehozására használták fel. A beruházások céljára igénybe vett részek után befizetett járulék összege a megyében éves átlagban 30-35 millió forint. A városok környékén megfigyelhető az aglomerálódás jelensége. Mivel ezen települések többnyire nem képesek biztosítani a családi házak építéséhez szükséges telkeket, így sokan a környező helységekben vásárolnak ilyeneket. Ugyanakkor tény az is, hogy a tanácsok általában csak a jobb minőségű, jobb adottságú területeket tudják értékesíteni, avagy bérbe adni, a többinél viszont ez gondot jelent. A földek rendeltetésszerű hasznosítását évente határszemlén ellenőrzik a szakemberek. A vizsgált egységeknél kedvező képet lehetett regisztrálni a művelési kötelezettséggel kapcsolatosan. Megyei szinten is jó a helyzet, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a műveletlen részek nagysága az elmúlt években csökkent. Negatívan hatnak viszont a földforgalom korlátái és a tulajdonviszonyok jelenlegi merevsége. Nagy számban előadódnak olyan esetek, amelyeknél megvan ugyan a földszerzési szándék az állampolgárokban, ám mindez hiába, hiszen a vásárolható terület mértéke behatárolt. Az elvégzett vizsgálatok alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a különböző szervezetek, gazdálkodó egységek ismerik a földtörvényt, s azt munkájuk során igyekeznek is — a lehetőségekhez mérten — hasznosítani. Gyökeres szemléletváltozásról azonban még nemigen lehet beszámolni. Mindenképpen pozitív, hogy törvénysértést a népi ellenőrök nem tapasztaltak, vagyis az érintettek fokozott gondot fordítottak a törvényességre. Lényeges előrelépés történt a zárt kertek és a bérlemények tulajdonjogának rendezésével összefüggésben is, s cseppet sem mellékes körülmény, hogy mind a nagyüzemek, mind pedig a magánszemélyek alapvetően eleget tesznek a művelési kötelezettsé- geieknek. Problémák persze akadnak... így például a termelőszövetkezetek sérelmezik, hogy a területeiket átszabdaló föld alatti és feletti vezetékek hátráltatják a munkájukat, arról már nem is beszélve, hogy mindez növeli a költségeiket is. Tény, hogy az adás-vételt ma még nagyon megnehezíti a földértékelés megoldatlansága. A földtörvény életbe lépése — amint arról a fentebbiek során már volt szó — a földhasználatban igazán lényegi áttörést nem hozott. Ez részint talán azzal is magyarázható, hogy ezen jogszabály bevezetése óta viszonylag rövid idő telt el, ám azzal is, hogy a régi beidegződések még továbbra is hatnak. S hogy az említett megállapítások alapján milyen javaslatokat dolgoztak ki a népi ellenőrök? Indokoltnak tartják — egyebek mellett — annak a korlátozásnak a feloldását, amely 6000 négyzetméterben rögzíti a vásárolható föld nagyságát, továbbá előnyösnek vélnék azt is, ha a termőföld értékének minimumát a tőkésített földjáradék határozná meg. (sárhegyi) Pikier Gyula emlékezete Megyénk tudománytörténeti múltja még jórészt feltáratlan. Ezért fontos, minden olyan munka, amely ebből az adósságból kíván törleszteni. A fehérfoltok eltüntetésére jó alkalmat kínál ez az év is, amikor a neves jogtudós 125. születésnapját ünnepeljükPikier Gyula 1864. május 21- én született Temesváron. A Budapesti Tudományegyetemen folytatott jogi tanulmányokat. Majd ezt követően 1884 és 1891 között könyvtáros volt. Közben 1886-ban jogbölcseletből egyetemi magántanári képesítést szerzett. Tudományos munkássága révén fiatalon, 1891-ben a budapesti jogi kar címzetes, 1896-ban pedig rendes egyetemi tanárává nevezték ki. 1903-tól 1920-ig a jogi kar jog- és állambölcseleti professzora volt. Tudományos munkássága rendkívül széleskörű. Első könyvét 1885-ben tette közzé. Ebben David Ricardo XVIII. századi ismert angol közgazdász értékelméletét elemezte. Tudományos pályafutására első nagy figyelmet keltő alkotása 1892-ben látott napvilágot „Bevezető a jogbölcseletbe” címmel. Könyvében a jogtudománnyal kapcsolatos tudományelméleti kérdéseket kívánta megoldani. Pikier önálló állam- és jogbölcseletét „A jog keletkezéséről és fejlődéséről” című 1897-ben közreadott könyvében fejtette Arzén- mentesítés —fél sikerrel Hetvenhat településen találtak a megengedettnél magasabb arzéntartalmat az ivóvízben egy 1981-ben megkezdett vizsgálat során. Akkor derült ki, hogy mintegy 450 ezer embert érintő dél-alföldi körzetben már évtizedek óta fogyasztják a vízzel együtt a természetes eredetű, a kőzetekből származó arzént. 1983-ban program indult a terület egészséges ivóvízellátása érdekében. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium a Szociális és Egészségügyi Minisztériummal, s a leginkább érintett Békés megye vezetőivel együtt a kormány elé kívánja vinni ezt a komoly problémát. (MTI) ki, amely élete fő művének tekinthető. Jogelmélete a társadalmi for lyamatok objektív törvényszerűségeinek elismerésével, kutatásával új utat nyitott a hazai jogelméletben, ezzel kihívta maga ellen a konzervatív jogászok heves támadását. Pikier Gyula a magyar bur- zsoá állam és jogtudomány, illetve társadalomtudomány egyik legnagyobb alakja volt. Munkái nemcsak hazánkban, hannem évtizedekig külföldön is hatottak. Hazánkban elmélete elsősorban a polgári radikálisokat vonzotta, de mellé álltak a szociáldemokrata ideológusok is. A pozitivista állam- és jogbölcselet Magyarországon az ő munkásságában érte el tetőfokát. Pikier a jogbölcseleten kívül a lélektant is művelte. Még 1890- ben jelent meg „Az objektív létben való hit lélektana” című műve. Ebben ismeretelméleti problémákkal foglalkozott. Fenti munkáját követte 1901-ben „A lelki élet fizikája”. Könyvében népszerű formában igyekezett az életmechanikai és pszichológiai elméletet megértetni. 1909-ben kerül ki sajtó alól „A lélektan alapelvei; Az élmény megmaradása és ellentétessége” című nagyszabású munkája. Jogbölcseleti, lélektani kutatásain kívül érzékfiziológiai vizsgálatokat is végzett. Ez főleg életének 1917-tel kezdődő szakaszára jellemző. Ekkori munkáiban sokat foglalkozott az érzékszervek anatómiájának és fiziológiájának bonyolult kérdéseivel. Pikier nem volt elvont szobatudós. Szerteágazó tudományos munkássága mellett nagyon aktív közéleti tevékenységet is kifejtett. Alelnöke, majd 1906-ban elnöke lett az 1901-ben alakított Társadalomtudományi Társaságnak. Eszmei hatásának része volt abban, hogy a társaságon belül létrejött a Társadalomtudományok Szabadiskolája. Szellemi kisugárzásának nagy része volt abban, hogy 1900-ban megindult a Huszadik század című polgári radikális folyóirat. Neve nem választható el a Galilei Kör megalapításától, a Társadalomtudományi Könyvtár kiadásától sem. A Galilei Kör 1908 őszén a tanszabadság védelmében jött létre. Alapítói és törzsgárdája Pikier közvetlen tanítványai és hívei voltak. Ó javasolta nekik, a programot, és a Kör nevét is, s megtartotta az alakuló gyűlés első előadását is. Pikier Gyula haladó nézetei miatt évtizedeken keresztül a konzervatívok támadásának pergőtüzében élt. Már 1901 áprilisában a konzervatív egyetemi fiatalság tüntetést szervezett professzora ellen, s ezen az egyetemről való eltávolítását követelték. Ezzel egyidejűleg a képviselőházban a néppártiak tiltakoztak „erkölcsrontó” tanári tevékenysége ellen. 1907 októberében a haladásellenző diákok újból tüntettek ellene. Szerencsére azonban az újat szerető diákok mellé álltak. 1907-ben Pécsett részt vett a polgári radikálisok által szervezett szabad tam'tás kongresszusán. Ez harcainak újabb állomását jelentette. A kongresszuson nagy visszhangot keltett a Pro- hászka Ottokár püspökkel folytatott vitája, a szabadtanítás tárgyáról, és módszeréről. A kongresszus után tovább folytatódtak a Pikier elleni támadások. Az Alkotmány és a Magyar Állami című folyóiratok benne az ifjúság megrontóját láttak. Marxistának, kommunistának nevezték, bár nem volt az. Pikier haladó elveivel és harcos magatartásával számos tanítványt gyűjtött maga köré. Tanítványa volt a századeleji magyar progresszió több képviselője. így Jászi Oszkár, Somló Bódog és Vámbéry Rusztem. Pikier Gyulát 1919- után az el- lenforrdalmi rendszer kiépülése kezdetén, 1920-ban nyugdíjazták. Ettől kezdve sokat tartózkodott és dolgozott a megyénkbeli Ecséden lévő kastélyában (jelenleg óvoda). A községben birtoka is volt. A nagy jogbölcsész 1937. november 28-án hunyt el Budapesten. Munkássága haladó hagyományaink jelentős részét alkotja, ezért hajtunk fejet előtte születésének 125. évfordulóján. Szecskó Károly. Fagylaltpor 40 féle ízben Győrből Győrött a TÜTÜ Élelmiszer-ipari Kisz- szövetkezet már a nyári fogyasztási főidényre készül. Előzetes tervek szerint az idén több mint 1000 tonna fagylaltpor gyártására vállalkoznak, mintegy 40 féle ízben. A szövetkezet új csomagolásban szállítja a megrendelőinek a fagylaltport. (MTl-fotó: Matusz Károly)
