Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-04 / 103. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 103. szám ÁRA: 1989. május 4., csütörtök 4,30 FORINT G YORSUSTA Az április havi lottó tárgynyeremény-sorsolásáról (2. oldal) NÉPFRONT: HALÁL VAGY MEGÚJULÁS? „...végre meghatározhatjuk a mozgalom szerepét a mai politikai viszonyok között” (3. oldal) NÉZETEK, VITÁK „Nem kifejezetten kóborlovagként járt Gyöngyösoroszi- ban” (4. oldal) HALOTT CSECSEMŐ FELSŐTÁRKÁNY HATÁRÁBAN Nejlonszatyorban találta a gombázó férfi (8. oldal) „Reformpártinak hisszük magunkat, s úgy is kívánunk cselekedni” Kommunista aktíva Gyöngyösön Szerda délután a gyöngyösi főiskolán olyan kommunista aktívára került sor, amely fontos mérföldkövet jelent az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottsága számára. A testület s nemrég megválasztott ve­zetői eddig végzett munkájukról s terveikről számoltak be a párt­tagság képviselői előtt, a nyilvános megméretés céljából. Termé­szetes módon sok ellentétes, ellentmondásos nézet is megfogalma­zódott, de végső soron a megjelent több száz résztvevő bizalmáról biztosította a törekvéseket. Van annyi hely, ahány gyerek, de... Aggályok a továbbtanulás előtt Folyik az épít­kezés, hogy új tantermekkel gazdagodjon az egri Gép- és Műszeripari Szakközépis­kola is (Fotó: Gál Gábor) Elsőként Rajki Sándornéelső titkár köszöntötte a résztvevő­ket, közöttük Kiss Sándort, az MSZMP Heves Megyei Bizott­ságának első titkárát. Majd hangsúlyozta, hogy a jelenlegi zűrzavarból valamilyen új minő­ségnek kell megszületnie. Ezt követően az ország helyzetéről beszélt, abból kiindulva, hogy a sztálini modell kimerítette tarta­lékait, súlyos válság alakult ki. Csak az átfogó, mély és radikális reform segíthet. Ebben a gazda­ság átformálása éppúgy benne van, mint az erős, parlamentnek felelős kormány megalkotása. Leszögezte, hogy az egypárt- rendszer iránt megrendült a bi­zalom. Az MSZMP-nek reform­párttá kell átalakulnia, amely le­mond kiváltságairól. Ezután rátért a gyöngyösi pártbizottság munkájára, mint elmondta, a viták során refor­melkötelezett, önmagát kritiku­san vizsgáló testület alakult ki. Beszámolt a tevékenységről, az apparátus radikális csökkentésé­ről, s arról, hogy minden eszten­dőben pártértekezletet hívnak össze, hogy megerősítse vagy fel­cserélje a választott vezetést. A korábbinál több vállalás sem volt elég ahhoz, hogy a tagság felso­rakozzon a testület mögé. Felso­rolta a megtett lépéseket, leszö­gezve, hogy lényeges szerepe van a nyilvánosságnak: akár téved­nek, akár nem, mindenképpen a közösség előtt történjék ez. Ez­zel kapcsolatban elmondta, hogy szeretnének városi hetilapot in­dítani, szorgalmazzák városi te­levízió létrehozását. Ezt követően dr. Patócs Lász­ló, a pártbizottság titkára követ­kezett, aki leszögezte: az a szer­vezet, amelyik változtatni akar, maga is változzon. Kifejtette, hogy több kezdeményezés van már arra, hogy a munkahelyek­ről a lakóhelyekre kerüljenek a pártszervezetek. Nincs helye a késlekedésnek, cselekedni kell. Aláhúzta a platformszabadság szerepét, egy demokratikus mo­dell kialakításának fontosságát. Még ebben az esztendőben szor­galmazza a testület a kongresz- szus összehívását, egy előzetesen megvitatott program alapján. Tóth István, a pártbizottság másik titkára gazdaságpolitikai kérdésekről szólt. Mint elmond­ta, a hagyományos módszerek tovább nem alkalmazhatóak, nem válhatnak a munkahelyek munkaidőben a pártharcok szín­helyévé, a párthatáskör nem vo­natkozhat a gazdasági vezetőkre. A pártfunkciókat társadalmasí- tani kell. Elmondta, hogy a kör­nyéken romló a gazdasági hely­zet, központi és helyi problémák miatt. Ebben a szabályozók kér­dése éppen úgy benne van, mint a piac figyelmen kívül hagyása. A pártbizottság számba vette a legfontosabb gazdasági feszült­ségpontokat. Hangsúlyosan me­rült fel a környezetvédelem kér­dése, különösen a HAF-üzem- mel kapcsolatban. Mindenkép­pen figyelemmel kell kísérni a foglalkoztatást, hogy a munka­nélküli-segély csak végső megol­dás legyen. Dr. Dráviczki Imre ideológiai kérdésekről beszélt. Visszate­kintett azokra az évekre, amikor hazánkban fölmerült az újjászü­letés és a reform gondolata, majd leszögezte: 1988 májusa óta az MSZMP vajúdik, de nem tudja megszülni az átmenethez szüksé­ges reformokat. Nagy a feszült­ség, s elsősorban önmagától kell félteni ezt a pártot. Közös erővel szükséges megtalálni a jelenből a jövőbe vezető utat. Ezzel kap­csolatban elmondta: a reform­köröket alkalmasnak látja arra, hogy platformmá csiszolják a re­formnézeteket, s egyben segítse­nek a többségi véleménnyé válá­sukban. Az nem igaz, hogy az MSZMP már reformpárt, ez a kijelentés nem dialektikus. Ezután következtek a külön­böző felszólalások. Markó Sán­dor úgy fogalmazott, hogy jobb szerette volna, ha a párttagok be­szélnek előbb, s erre válaszolnak a pártbizottság képviselői. Ezt követően konkrét javaslatokat fogalmazott meg, hogy ne „ha­talmi bársonyszékből” politizál­janak az MSZMP vezetői, s kifej­tette elégedetlenségét a főtitkár megnyilatkozásaival kapcsolat­ban. Nagy István az agrárszféra gondjairól beszélt, s leszögezte: a hatalom újrafelosztásáért vívott harcban a föld művelői is hallat­ják majd szavukat. Hiesz György az alakuló gyöngyösi reformkor szervezői nevében szólt, mond­ván, hogy a szűk pártérdekeken szeretnének túlemelkedni. Hangsúlyozta: a jelenlegi veze­tésnek ki kell cserélődnie, a diva­tos szólamok mögé senkinek sem szabad bújni. Kifejezte elégedet­lenségét a Népújsággal szemben is. Hozzászólt még Bugarszki András, Soós Sándor, Koncz László, Ács István, Nagy Ká­roly, Varga József is. Kiss Sán­dor, a megyei pártbizottság első titkára kifejezte, hogy hasznos­nak tartja azt, ha szélesebb fó­rum előtt kér megerősítést a pártbizottság. Beszélt arról a munkáról, amely a megyei párt- bizottságban folyik az előrelépés érdekében. A vita összegzéseként Rajki Sándomé elmondta, hogy a gyöngyösi pártbizottság reform­pártinak hiszi magát, s így is akar cselekedni. Örül, hogy szimpá­tia, egyetértés fogadja a kezdet­ben botladozó politikai lépése­ket, amelyekből egy arculat bon­takozik ki. A demográfiai csúcs az idén érte el a 14 éveseket, ebben az évben 600-zal többen végeznek az általánosban, mint tavaly. Emiatt aggódnak a pedagógu­sok, a szülők és a diákok is: vajon mindenkinek jut-e hely a közép­fokú oktatási intézményekben. Dr. Kovács Jánost, a megyei ta­nács művelődési osztályának ve­zetőjét arról kérdeztük, milye­nek a továbbtanulók esélyei. — A pillanatnyi helyzetet tu­dom csak vázolni — mondta —, ugyanis azok, akiket az első meg­jelölt helyre nem vettek fel, most várják a döntést a második isko­lából. Május 9-ig érkeznek meg hozzánk az elutasítottak jelent­kezési lapjai, akkor látjuk majd, hányán maradtak, akiknek má­sik lehetőséget kell ajánlanunk. A fellebbezéseket május 20-ig kapjuk meg, ezek elbírálása után, vagyis a jövő hónap elején rajzolódik ki az egyértelmű kép. A művelődési osztály hipoté­zise szerint minden nyolcadikost fel tudnak venni a középfokú in­tézmények valamelyikébe, hi­szen 5321 gyerekre 5441 hely jut. Az épülő új tantermek képe­sek befogadni a megnövekedett gyereksereget, de nem mindenki kerülhet oda, ahová szeretné. A feszültséget az okozza, hogy a népszerűbb pályákra sokkal töb­ben akarnak bejutni, mint ahá­nyat fogadni tudnak. Különösen a szakközépiskolákba pályázná­nak sokan, így aki két ilyet jelölt meg, az akár 4,3-es, jónak mondható tanulmányi eredmény­nyel is a helyhiány miatt elutasí­tottak közé kerülhet. Néhány* adat a túljelentkezések jellemzé­sére: Egerben külkereskedelmi ügyintézőnek 125 diák ment vol­na, de csak 36-ot vehetnek fel. A vendéglátóipari tagozatra 312- ből 108-an juthatnak be, a Neu­mann János Közgazdasági Szak- középiskola és Gimnázium szá­mítástechnikai osztályaiba pedig 174-ből 72-en. Különösen so­kan választották a mátrafüredi erdészeti szakközépiskolát: ösz- szesen 178-an, szemben a 36-os tervezett létszámmal. Igen jó eredmény kellett ahhoz is, hogy a végzősök az óvónői, az egészség- ügyi,szakközép jövendő elsősei legyenek. Más kérdés, hogy Ünnepi termelési tanácsko­zást tartottak szerdán délelőtt, az Egri Dohánygyárban. Dr. Do- mán László igazgató beszédé­ben visszatekintett az elmúlt év eredményeire. Hangoztatta, hogy 1988-ban eredményes esz­tendőt zártak, amit bizonyít a 125 millió forintos eredmény és a dinamikus fejlesztés. Ebben nagy része volt az exporttevé­kenységnek is, és több mint 18 százalékkal növekedtek az átlag- keresetek. Szólt az idei évindítás tapasztalatairól is. Mindezt ne­hezítette a forint leértékelése, a licenc áremelés, amelyet fo­gyasztói áremelkedésnek kellett követni. Mindezek ellenére az esztendő eddig eltelt időszaká­ban az anyaggazdálkodásban je­lentős megtakarítást értek el. A becsületesen dolgozóknak a vál­lalatnál van perspektívája. Nagy László, a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisztéri­um főosztályvezetője felszólalá­sában rámutatott, hogy a dolgo­zók gazdái az Egri Dohánygyár­nak, amit bizonyít a rend és tisz­ezekbcn a keresett szakmákban hányán tudnak majd elhelyez­kedni négy év múlva. Az osztály- vezető szerint hajlamosak a gye­rekek, hogy csak a pályák napfé­nyes oldalát nézzék: hogy az er­dész élete romantikus, hogy von­zó a fehér köpeny, netán azt, hogy a vendéglátósok jól keres­nek. Évek múlva aztán méltán mondhatják: jó, hogy kiképez­ték őket, de miért nem kapnak állást? Megyénkben a nyolcadi­kat végzetteket 70 középiskolai osztály várja, és 2641 szakmun­kástanulói hely. A gimnáziu­mokban jövő szeptemberre még vannak üres padok, hiszen oda csak azoknak érdemes menni, akik mindenképpen egyetemre, főiskolára akarnak felvételizni. Egy szimpla érettségi bizonyít­vánnyal nem sok munkalehető­séget találnak, s ezen csak keve­set segített a gyakorlati fakultáci­ók bevezetése. A szakmunkásképzők kínála­ta a lányok számára jóval szű- kebb, ami abból adódik, hogy megyénkben kevés a könnyű­ipar. A palettát igyekeznek szí­nesíteni, főleg a mezőgazdaság területén: dohányfeldolgozó­nak, dísznövénykertésznek vár­ják a gyengébb nem ifjú képvise­lőit. A fiúk azokat a szakmákat taság. A vállalatnál intenzív a gyártmányfejlesztés, a korszerű minőségellenőrzés. További eredményes munkára búzdította a kollaktívát. Ezután az ÉDOSZ elnöksége, valamint a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisz­ter elismerő oklevelét nyújtotta át dr. Domán László igazgató­nak. Kiváló munkáért kitünte­tésben részesült Kiss Ferencné gépkezelő, Szarvas Györgyné munkairányító, Szilvási Imre elektroműszerész és Zalai Kál­mán kazánházi csoportvezető. Oklevél a Mechatronikának Ünnepi közgyűlést tartott szerdán délután Gyöngyösön, a Mechatronika Műszaki-fejlesztő Kisszövetkezet. Ezen szó esett a múlt évi eredménnyekről. 1988- ban 35,5 millió forint volt az ár­bevételük, 30 százalékkal több a tervezettől. Nyereségük pedig meghaladta az ötmillió forintot. A tavalyi esztendő emlékezetes marad a kisszövetkezetnél, hi­szen az országos középtávú kuta­részesítik előnyben, amiket a ki­siparban is hasznosítani tudnak, így például nem szívesen men­nek gépi forgácsolónak, hiszen ezzel a bizonyítvánnyal csak a gyárakban, üzemekben boldo­gulnak. Nagy lecke az is, hogy mindenkit lakóhelyén, vagy an­nak közelében helyezzenek el. — Nem lehet, hogy a megyeszékhe­lyen például először az egri diá­kokat ültessük le, aztán követ­kezhetnek a többiek — mondja dr. Kovács János. Van tehát annyi pad, ahány végzős diák, mégsem teljesülhet valamennyiük kívánsága, hogy azt tanuljon, amit szeretne. Az a vélemény nem nyugtat meg tel­jesen, hogy a 14 éveseknek még úgy sincs önálló és stabil elkép­zelésük, ezért fogékonyak a pá­lyamódosításra. Azt is megér­tem, hogy a tanácsiak nem tud­nak egyedi személyiségekben gondolkodni, bár a szociális és humánus szempontokat azért fi­gyelembe veszik a fellebbezések elbírálásánál. A pillanatkép nem lehet teljes, a szakemberek és a diákok is a hónap végén tudnak többet, hiszen akkor konkrét számokkal is megválaszolható majd a kérdés: minden továbbta­nulni vágyónak megnyugtatóan rendeződött-e a sorsa... tási-fejlesztési programhoz kap­csolódva lezártak egy jelentős szakaszt, eredményekkel. Mun­kájukat elismerve elnyerték az ipari miniszter oklevelét, ame­lyet dr. Kaszás Mária, a Kiszöv titkára nyújtott át. Kiváló mun­káért kitüntetésben részesült Kruppa László fejlesztőmérnök. Kitüntetett abasáriak Bensőséges ünnepségen ad­ták át a gyöngyösi városgondo­zási üzem oktatási központjában az abasári költségvetési üzem dolgozóinak a Helyiipari és Vá­rosgazdálkodási Dolgozók Szak- szervezete, valamint a belügymi­niszter által adományozott okle­velet, amelyet eredményes mun­kájukkal érdemeltek ki. Kiváló munkáért elismerésben részesült Dobronka László üzemigazgató és Szalóki Józsefné, aki a közel jövőben veszi át ezt a kitüntetést. Kiváló dolgozó lett Kiss Dénes, Kiss László, Fehér Ferenc. Igaz­gatói dicséretet kapott Bernáth József és Molnár Gyula. Elvonás Olyan elegáns dolog ez az „elvonási mechaniz­mus”. Az állam biztat. A válla­latokat arra, hogy önállób­ban gazdálkodjanak, hogy alapítsanak kft-ket, rész­vénytársaságokat. A ki­sembereket is buzdítja. Le­gyenek bátrabbak, vállal­kozzanak merészebben. S miközben egyik kezé­vel lezseren a vállukat vere­geti, a másikkal ugyanilyen laza mozdulattal fölözi le a sápot. Most lényegtelen, hogy ennek közben milyen hangzatos nevet ad, nyere­ségadónak, illetéknek vagy eszközlekötési járuléknak hívja. Könnyen megy ez az egész. Allambácsi gondol egyet, és tizenhárom száza­lékkal megemeli a társada­lombiztosítást. Az állam­polgár is gondol egyet: ho- hó, akkor majd lesz nekem korszerűbb orvosi ellátá­som, képzettebbb orvo­som, netán magasabb nyugdijam. Lesz neki... Hát persze... Lesz neki vadona­túj gyógyszerár-rendelet, kilométeres sorok a pénz­tárnál, agyonstrapált em­berek a pulton innen és túl. Az ötletek tárháza ezzel még korántsem ürült ki. Adóznak a kisiparosok? Bírják, sőt, bírják még job­ban is. Nosza, lökjük fel a vállalkozási nyereségadót ötven százalékra, és ma­gyarázzuk meg nekik, hogy ez így helyes (Majd el is hi­szik...). Aztán szépen sor­ban bezárják ajtajukat a la­katosok, lehúzzák a rolót a cipészek. A jól menő karos­szériás, autószerelő, fröcs- csöntő meg behúzza a nya­kát, magába fojtja a dühét, és legfeljebb kevesebb számlát osztogat majd az ügyfelének. Az is jobban jár — papír nélkül „áfátlan” a végösszeg. A vidéki bácsika mind­ebből nem sokat ért. Azt vi­szont tudja, hogy neki is be kellett állnia ebbe a hosszú sorba, ő is megtanulta azt a kacifántos kifejezést, hogy „személyi jövedelemadó” — tőle is vonnak már, ej, micsoda igazságtalanság a keveset is tovább kurtítani. Először megpróbál valami kiutat találni, szerződik a téesszel sertéshizlalásra. Aztán megvonják a táptól az állami támogatást, mi­nek következtében ezek az árak megemelkednek, a felvásárlási ár viszont ke­ményen tartja magát, ugyanolyan alacsony, mint öt évvel ezelőtt volt, és a bá­csi egyszercsak fogja ma­gát, elege lesz az egészből, és felbontja a szerződést. Ehhez legalább joga van. Lassan már jelentkeznek nálunk az elvonás tünetei. Idegesek vagyunk, ingerlé­kenyek, egyre kedvetle­nebbek és egyre dühöseb­bek. Akadozunk egy fene­ketlen zsákba. S kezdjük nagyon unni, hogy nem lát­juk az alját... Doros Judit Árvízhelyzet a Hernádon Az Észak-Magyarországon ismét megeredt eső tovább rontott a napok óta tartó árvízhelyzeten. A Hernád vízszintje Hidasnémetinél 24 óra alatt 40, Gesztelynél pedig 50 centiméterrel emelkedett. A fo­lyón eddig mért legmagasabb vízállást már 40 centiméterre megkö­zelítette az árhullám. Az esőzés a Hernád mentén nehezítette a véde­kezők munkáját, mert a gátakon márcsak gyalogosan lehet közleked­ni, a töltések mentén az altalaj felázott. Vállalataink elismerése Oklevél a dohánygyárnak

Next

/
Thumbnails
Contents