Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 20., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM Fel kell gyorsítani az MSZMP politikai párttá válásának folyamatát (Folytatás az 1. oldalról) — Mondják, hogy egy új vezetés számára a türelmi idő 100 nap, amikor még ha hibát követ el, az bocsánatos bűn. Ám a mai magyar helyzet, a felgyorsult politikai események ezt a határt nagyon leszűkítették. A mi megyei valóságunk nem szakítható ki az országos körülményekből. Történelmi sorsforduló és kísérlet, egy békés átmenet szerzői és szereplői lehetünk. Úgy is mondhatnám — Bibó Istvánt idézve —, hogy ez az európai történelmi fejlődési folyamat, a hatalom megszelídülésének, önmaga demokratikus igazolásának, humanizálásának, racionalizálásának időszaka. Egy demokratikusabb szocializmust akarunk megteremteni, jogállamiságot, ám ennek nincsenek kitaposott útjai. Szeretnénk, ha többpólusú hatalom alakulna ki, amelyben megvan az egyes pártok, más társadalmi szervek, intézmények funkciója. Mindezt olyan körülmények között kívánjuk megvalósítani, amikor hazánk helyzete nagyon nehéz. Az 1988-as pártértekezlet óta nem könnyebbé, hanem feszültebbé vált minden, a gazdaságban és a politikai életben egyaránt. Az idei első negyedév nem az elképzeléseknek megfelelően sikerült. A költségvetés hiánya a tervezett 19 milliárd helyett most 48 milliárd forint, az árindex is túlhaladta az előzőleg elgondoltat. — Sokan megfogalmazzák: kellő figyelmet fordítunk-e a gazdasági kérdésekre? Helyénvaló-e, hogy előrébb vagyunk a politikai intézményrendszer fejlesztésében? Meggyőződésem: ahhoz, hogy a gazdaság előbbre léphessen, épp a politikai intézményrendszert kell erősíteni, átalakítani! Meg kell szabadítani a gazdaságot az ideológiai kötöttségektől, attól, hogy közvetlen politikai beavatkozás történjék. Ugyanakkor nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a gazdaságban eltervezett változások is megvalósuljanak, a gazdasági fejlődés ne maradjon el a politikai intézményrendszer átalakulásától. Mert ha ez utóbbinak nincs meg a gazdasági fedezete, az egyszerre hordja magában a visz- szarendeződés, vagy az anarchia, a társadalmi összeomlás, a kormá- nyozhatatlanság veszélyét. Óvni kell magunkat a szélsőségektől. Tanulnunk kell tehát a közös cselekvésnek azt a módját, amellyel elejét vehetjük egy újabb nemzeti tragédia kibontakozásának. Egyetértek az MTA elnökével, aki Széchenyi Istvánt idézi: ”Figyelmeztessük hevesebb vérű honfitársainkat, hogy nagyobbszerű haladás és nemzeti bukás között... még egy harmadik vágás is van, melyen lépten-lépve, mákszemet mákszemre hordva, cseppet csepphez adva a bölcs végképp tovább ér." Vallom, hogy a végletek nem a robbanás elkerülésének, hanem épp kiváltásának eszközei. — Hogy állunk Heves megyében ? Nagyon sok teherrel kezdtük munkánkat január 21-e után. Ehhez hozzájárult, hogy elhúzódott a pártértekezlet megtartása, hosszú volt a vajúdás, míg a megyei párt- bizottság arra az elhatározásra jutott, hogy legyen ilyen fórum. így sokkal feszültebb légkörben ment végbe, mintha azt a tavaly májusi országos értekezlet után, korábban rendezzük meg. Akkor, amikor azt a tagság felvetette. Területek, testületek között alakultak ki feszültségek, az egész tanácskozás főleg személyi, szervezeti kérdésekkel foglalkozott, kevésbé egy program kidolgozásával. Ebből adódik, hogy át kell tekinteni az ott elfogadott programot, mégpedig a választásra készülés szemszögéből. Szükséges a bizalmatlanság feloldása is. Erősítenünk kell a párt mozgalmi jellegét, többek között a belső átszervezésekkel, társadalmasítással, az új irányítási rend bevezetésével. — Állást foglaltunk azóta a munkamódszer és -stílus korszerűsítéséről. Megállapítottuk: növelni kell a területi és az alapszervek önállóságát, s olyan rendet kialakítani, hogy a megyei pártbizottság érdekfeltáró, továbbító, koordináló, szervező, szolgáltató feladatot lásson el. Emellett folyik a vita arról, hol legyenek az új politikai centrumok, miként viszonyuljunk a munkahelyi pártszervekhez. Politikai apparátusunkat 25 százalékkal csökkentettük, hasonló módon teszünk az adminisztratív, technikai, szakelőadói munkakörben foglalkoztatottak esetében is. Az irányításban megszűnt az osztályvezetői és osztályvezető-helyettesi szint. Ugyanakkor létrehoztunk — a pártértekezleten elhangzott igényekhez igazodva — egy tanácsadó testületet, valamint közvélemény-kutató csoportot, társadalmi aktívák részvételével. Ez elősegíti, hogy megfelelő tapasztalatok és információk birtokában hozibn valamely testület elhatározást. — Nem közömbös, hogyan módosítsuk gazdaságpolitikai tevékenységünket. Szakítani kell a régi beidegződésekkel. Meg kell szüntetni a párt közvetlen beleszólását! Ezzel együtt persze, mint minden pártnak, az MSZMP-nek is kell, hogy legyen gazdaságpolitikai elképzelése! Megyénkben ezek kidolgozásán munkálkodunk. Ennek részeként sürgetjük az energiaipar-fejlesztésről a központi állásfoglalást, hiszen ez a mi megyénkben nem mindegy. A Mátra- alji Szénbányáknak például a jövője függ attól, hogy az atom- avagy a vízi energia irányába haladunk-e tovább, illetve a rendelkezésünkre álló lignitet kívánjuk felhasználni. Lényeges a rézvagyon felszínre hozatala, amiben már állást foglaltunk. A mezőgazdaság nagy hagyományokkal rendelkezik, évek során nagyszerű eredményeket ért el, most — úgy tűnik — egységeink magukra maradtak. Eljutottak oda a termelőszövetkezetek, hogy a 700 milliós nyereség ellenére sem tudnak fejlesztésre áldozni. Kinyílt az agrárolló. A párt fontos feladata, hogy ezeket a gazdaságokat felkarolja, érdekeikért országos fórumokon is síkra- szálljon. Nem csupán gazdasági, hanem politikai kérdés is továbbá az idegenforgalom fejlődéséhez szükséges feltételek javítása, jobban ki kell használnunk e téren meglévő kedvező adottságainkat. — Heves megye a szellemi élet egyik bázisa. Sajnos, itt is sok a feszítő gond. Igaz, van jelentős eredmény, példa erre, hogy nehéz körülmények közepette is létrehoztuk a színházat. Ezzel igen nagy művelődéspolitikai hibát igazítottunk ki. Ugyanakkor problémáink léteznek az általános és középiskolai oktatásban, annak feltételeiben. Nehéz helyzetben vannak a közművelődési intézmények is. Épp ezért bátorítani kell az egyesületek, a kisközösségek kezdeményezéseit, amelyek színesítői e tevékenységnek. Jó lenne, ha mentesek lehetnének a bizalmatlanságtól. Önálló politikai arculatot városainknak — Térjünk vissza a január 21-i megyei pártértekezletre. Azon a fórumon — ahogyan már szóba is került — inkább a személyi, szervezeti kérdésekre jutott több idő, energia. Egyúttal a megye egyes térségei között egyfajta szakadás is megfigyelhető volt, aminek bizonyos jelei ma is tapasztalhatók. Nem befolyásolja-e ez hátrányosan a politikai munkát? — Kétségkívül, sok feszültséget felszínre hozott az, hogy ilyen hosz- szú vajúdás után rendeztük meg az értekezletet. A januári tanácskozáson bizony érződött a különbözőség, elsősorban Eger és Gyöngyös között. Ezért is fontos, hogy olyan politikai légkört teremtsünk, amelyben normális munkakapcsolat jöhet létre a városok, a megye és a városok között, mindenki tudja a saját szerepét, s végezze önállóan a maga dolgát. Egyszersmind együttműködve dolgozzunk! Ne rejtsük véka alá a jogos bírálatot, de szűnjön meg az egymásra mutogatás. A megyei pártbizottságnak ehhez kell segítséget nyújtania. Természetesen nincs szükség összekovácsolt, erőszakolt egységre, az a lényeges, hogy vámsainknak legyen meg az önálló politikai arculatuk. Úgy tűnik, ez szépen alakul, és nemcsak az említett két településen, hanem a többi városban is. csak a januári értekezlet küldötteinek életkori arányaira gondolunk. Nem járhat-e ez együtt helyrehozhatatlan következményekkel? — A pártnak óriási az adóssága az Írósággal szemben! Ez meg is mutatkozik abban, hogy a fiatalok érdeklődése a párt iránt nagymértékben csökkent. A most felvételt nyertek sem elsősorban közülük kerültek ki. Ez azt jelenti, hogy a pártszervek nem foglalkoztak kellően a fiatalok gondjaival, a párt túlságosan el volt foglalva önmagával. Általában mondogattuk csak, hogy segíteni kéne őket, de a lakásgonddal, a családalapítással, az oktatással összefüggő és egyéb pmblémáikat igazán nem vettük figyelembe. Egy példa: a KISZ elkészítette évekkel ezelőtt lakás- koncepcióját, ami azután sokáig ott feküdt egy miniszteri íróasztal fiókjában. A pártnak kellett volna szorgalmazni: nézzük már meg, mit csináltak, és formáljunk róla véleményt. Tény: a párt számára sorskérdés, hogy sikerül-e megnyernie a fiatalokat. Hogyan lehet ezt? Azzal a korábbi módszerrel semmiképp sem, hogy ötévenként foglalkozik a párttestület a velük kapcsolatos kérdésekkel, hoz egy határozatot, és azzal kész. Ezzel szemben valamennyi politikai kérdésben tükröződnie kell az ifjúság érdekeinek is! Üdvözölni kell szövetségük új szervezeti felállását, hisz az is épp ebbe az irányba mutat. A párt munkájának egyik kritikája az, hogyan viszonyulnak a most megalakult ifjúsági szervezetek az MSZMP-hez. Az egri De- misz kimondta, hogy megvárja, hová csatlakozzék. Elgondolkodtató, hogy a pártnak nincs igazi* vonzereje a fiatalok előtt, pedig most nagy lehetőséget is nyújthatnánk nekik azzal, hogy a fiatalok segíthetnék a megújulást. Növelni kell az olyan fórumok számát, ahol hallathatják hangjukat, lehetőség nyílik a párbeszédre, munkánk, céljaink megismertetésére. Ebben nagy szerepük lehet a párton belül megalakítandó ifjúsági tagozatoknak. A leányvállalatoktól a pedagógusbérekig — Megyénk gazdasága kedvező helyzetbe került, mondhatnánk, mivel aránylag későn iparosították, s így viszont korszerű technikai szinten áll. Ezzel szemben fenyegető az a veszély, hogy működötökét nem vonz, mert sok a gyáregység, a leányvállalat. Lehet-e erre valamilyen megoldás? — Tudni kell: amikor a kedvező gazdasági feltételekről beszélünk, ez elsősorban gazdaságföldrajzi előnyöket)e\trA. Nagy hagyományú mezőgazdasági kultúrák találhatók e vidéken, ami az országos ellátáshoz is hozzájárul, sőt nemzetközi jelentőséggel bír. A felszabadulás után jött létre itt a korszerű ipar. Ezzel együtt az valóban nagy gond, hogy az itt lévő leányvállalatoknál sok helyütt okoz problémát, felesleges feszültséget az elosztás aránya, az a tény, hogy a dolgozók nem valóságos munkateljesítményük szerint keresnek, mert elviszik az anyacéghez a forrásokat, emellett nem eléggé önállóak. A Révai Nyomda Egri Gyára például ezért vált el az anyavállalattól. Igen fontos feladat tehát e gondok folytonos figyelemmel kísérése és folyamatos jelzése a központok felé. — Az oktatás és a közművelődés jelenlegi áldatlan helyzete sokak véleménye szerint jórészt személyes okokra, emberi tényezőkre vezethető vissza. Az intézmények vezetőinek kiválasztása gyakran a kontraszelekció útján történt, emellett nem törődtek eléggé a fizetésekkel. Miként lehetne e helyzeten változtatni? — Az a tény, hogy a megye néhány téren jelentős hátrányba került, összefügg azzal az irányítási struktúrával, ami sajnos ma is él az oktatásügyben. A megyében a pedagógusok körében nagy az elégedetlenség a bérhelyzetük miatt. Az a bejelentés, hogy 32 millió forintot a fizetésük javítására fordítottak, annyiban pontatlan, hogy ez valóban megyei forrás, csakhogy ezzel kompenzálták azt az összeget, amit a minisztérium nem adott meg a túlórák létszámosítására. Ezért kértük fel a megyei tanács elnökét, hogy tekintsék át, miért nem kaptuk meg a minisztériumtól a szükséges összeget. Ezzel párhuzamosan folynak tárgyalások arról is, hogy elismerve a megyei tanács szakigazgatási szervének súlyos hibáját, a hiányzó pénzt a kormányzattól megkapjuk. Már csak azért is, mert azokhoz a megyékhez, amelyek igényelték, eljuttatták. — Az intézményvezetők esetében valóban érvényesült néhol kontraszelekció, de szerintem nem ez a jellemző, és sorolhatnám az ellenpéldákat: a megyei múzeumi szervezet, a levéltár, a Gárdonyi Géza Színház, az egri és a Hatvani Ifjúsági Ház irányítóit és másokat. Kétségtelen, igen nehéz helyzetben vannak az közművelődési intézmények. Ezért is szorgalmazzuk, hogy az irányító tanácsok mielőbb vizsgálják felül a kialakult körülményeket. Ez nem halasztható tovább. Választási csatába indulva A párt adósa az ifjúságnak — A párt dokumentumaiban, a pártfórumok vitáin továbbra sem kapja meg az ifjúság az őt megillető jelentőséget. Elég, ha — Nem mellékes napjainkban az sem, hogy a társadalmi tagolódás időszakában miként viszonyul a megyei pártbizottság a különböző szervezetekhez, az ellenzékhez? — Először is leszögezem: én helyesnek tartom, hogy a társadalomban meglévő érdektagoltság a politikai intézményrendszerben is megjelenik. Az új szervezetek újfajta programokkal lépnek ki, s azokkal lehet vagy vitatkozni, vagy azonosulni. Igenis szükséges ez a fajta társadalmi kontroll, kell olyan erő, amely más szempontból is felvet kérdésekét, bírál, kritizál, s a pártot is arra készteti, hogy saját politikáját állandóan felülvizsgálja, jobban figyelembe vegye az egész társadalom érdekét. Szükségesnek tartom a kapcsolatok felvételét, hogy jobban megismerjük egymást, tudjuk, miben lehet és kell közösen tenni a megye, a városok, a lakóterületek érdekében, illetve miben jutnak kifejeződésre nézetkülönbségeink. Az semmiképpen nem lenne szerencsés, ha mi ellenséget látnánk egymásban, mert ez nem vinné előre felhalmozódott problémáink megoldását. Kulturált politikai párbeszédre van szükség. Ezért e szervezetekkel külön-külön is tárgyalni kell, és meg kell teremteni a nemzeti kerek- űizffl/lehetőségét. Ez azt is feltételezi, hogy ne személyek egymás ellen harcoljanak, hanem éppen egymás elképzeléseit, emberi méltóságát tiszteletben tartva... Megyénkben is léteznek a különféle szervezetek. A városokban el is kezdődtek a párbeszédek. Konkrét eredmény volt március 15. közös megünneplése, s az a számos rendezvény, fórum, ahol többek között szó volt egymás nézeteinek tisztázásáról, egyeztetéséről is. Szükséges a normális politikai légkör a választások szempontjából is. — Épp a választásokra tekintettel: hogyan alakul a népképviselet és a pártmozgalom kapcsolata, amikor az MSZMP épp kivonul a népfrontból, a tanácsokból? (Fotó: Perl Márton) — Pontosítanom kell: a párt nem vonul ki az önkormányzati szervekből, legfeljebb a korábbi bábáskodása szűnik meg. A tanácsi választáson épp arra kell törekednie az MSZMP-nek, hogy jelölteket állítson. A többpártrendszer keretei között természetes: minden párt azt szeretné, hogy a saját jelöltjei nyerjék meg a választást, esetleg más pártokkal közösen támogatnak jelölteket. — A képviselők körében már megkezdődött egy folyamat, hogy más szervezetek megkeresik a honatyákat, hogy átcsalogassák őket. Miként tudjuk ezt megakadályozni, van-e stratégiánk arra, hogy mit teszünk majd a választásokon? — Én ilyenről nem tudok. Nekünk elsősorban az a fontos, hogy valóban alkalmas személyeket jelöljön a párt képviselőknek. Ehhez szükségünk van választási programra. Ebben országos pártfórumnak kell határozatot hoznia. De a központi elképzelések mellett helyben is kell program. Meg kell határozni benne: mi az, amit a képviselő valóban képes vállalni, továbbítani a felsőbb szinteknek. Ma nem lehet általános megfogalmazásokkal választást nyerni! Konkrét dolgokra kell tehát vállalkozni. Jelenleg is tartanak az előkészületek a választásokra. Ám az is tény: annak programjával csakis megfelelő időben szabad kilépni. Mert ha ez túl korai, akkor szétszedhető, mások által átvehető, vagy éppen a feledés homályába merül. Végig kell nézni azt is, kik állíthatók a községekben, a városokban jelölteknek. Szerintem olyanok legyenek, akik élvezik az adott közösségek bizalmát, és képesek társaik érdekeit képviselni. Mindehhez lakóterületen kell erősíteni a pártmunkát. — Ennek módszereire is kíváncsiak lennénk, hiszen még nem igazán izmosak az ott dolgozó alapszervezetek. — Ha egy mondattal fogalmazok : valóban, e szervek sajnos még nem tudnak élni az önállósággal. Érthető is, hisz évtizedeken át úgy végezték a munkájukat, hogy felülről kaptak utasítást. Most meg azt várjuk tőlük, hogy önállóan gondolkodjanak. Magukra maradtak, ezért konkrét segítséget kell nekik nyújtani. Mint már említettem, át kell helyezni a politikai munka színterét. A választások a lakóterületi munkát igénylik, ebben részt kell venni az üzemekben, intézményekben dolgozó párttagoknak is. Ám ez nem történhet adminisztratívan, szervezeti keretekbe merevítve, mert az a mozgalom halálát jelentené. Csakis folyamatában képzelhető ez el, a módszerek sokszínűségével. — Tartja magát az a vélemény is, hogy elszaladtak az események az MSZMP mellett, s ez bizony érvényes a pártsajtóra is. Holott a választásoknál a pártoknak elsődlegesen a lapjaikra kell támaszkodniuk... — Való igaz, ahhoz, hogy eredményesen menjünk a választási küzdelembe, nélkülözhetetlen a sajtó. A korábbi rend szinte természetes ellenhatásaként úgy tűnt: egyáltalán nincs irányítás, nincs elképzelése a vezetésnek. Ézért foglalkozott e kérdéskörrel a Központi Bizottság is, s készül az új sajtótörvény. Most versenyhelyzet jött létre, megjelent számos új lap, amelyeknek — azzal, hogy a mi sajtónk nem írta meg — átengedjük a pártban elkövetett hibákkal, visz- szaélésekkel kapcsolatos témákat. Épp ezért a múlt értékelésénél nem elég csupán elhatárolni magunkat a hibáktól, hanem végre ki kéne mondani, mik ezek a hibák! A bizalmat csak úgy szerezhetjük vissza, ha valóságosan szembenézünk múltunkkal. Ez egyben erkölcsi megtisztulást is hoz. El kell számolni dolgokkal, folyamatokkal, emberekkel. így lehet a sajtómunkánkat is élőbbé tenni.' Az nem lenne szerencsés, ha azt a stílust vennénk fel, amit a ma kikerülő lapok egyike-másika. Azokra gondolok, amelyek nem tartják magukra nézve fontosnak, hogy az adott témát körültekintően, mindazokat megkérdezve írják meg, akikkel foglalkoznak. Á Népújságnak e helyzetben kell kialalríta- nia egyéni arculatot, ami igazolná a lap hitelességét, frissességét, és egyfajta vitaszellemet is tükrözne. Ki a reformer? — Azt is mondhatjuk, hogy a régi társadalmi modell ideje lejárt, s egy újnak a megszabása következik. A megye párttagsága véleménye szerint mennyire hisz a megújulásban? Hisz az köztudott, nem mindenki lelkesedik érte. Az is kérdés, mennyire erős megyénkben a reformszárny? — Nyers Rezső megfogalmazásával értek egyet: a párton belül vannak irányzatok, de az nem jó dolog, ha ennek apropóján embereket különféle címkékkel illetünk, ehhez ugyanis szubjektív elemek is párosulhatnak. A re- formszámy erejét abból nem lehet megítélni, hogy hány reformkör alakult meg. Egy bizonyos: a tartalmi munkában óriási szerepük lehet, hisz politikai műhelymunkát végeznek, kiérlelhetnek különböző politikai kérdéseket, fontos témákra irányíthatják rá a testületek figyelmét, elterjesztik a reformgondolatokat a párttagok és pár- tonkívüliek körében. Azt ki merem mondani, ma nagyon kevesen vannak a pártban, akik a gazdasági és politikai intézmények reformját nem tartják indokoltnak és szükségesnek. Kevesen igénylik a visszarendeződést, a régi modell visszaállítását. Nem az a lényeg, ki mit mond magáról, hanem hogy hogyan cselekszik. Fel kell ismerni, hogy a reálpolitika visz ki csak bennünket gazdasági bajainkból, s aki ennek felismerésére képes, az a reformer. — Az MSZMP az egypárt- rendszer keretein belül alakította ki arculatát, szervezetét. Amikor elfogadta a többpártrendszert, új helyzetbe került. Érdekelne bennünket, milyen lépéseken keresztül válhat valóban politikai párttá? — Ennek a pártnak az új helyzetben — ezt felismertük — át kell szerveznie a maga belső életét, rendeznie kell sorait, hogy versenyképes legyen. Fel kell gyorsítani a politikai párttá válásának folyamatát! Ehhez először is megfelelő törvényi szabályozás szükséges. Másrészt élnek még bizonyos régi rendek, hierarchiák. E téren az alap csakis az lehet, hogy vegyük komolyan az alulról építkezést, az alapszervezetekben dolgozókat. Mert különben kitől várjuk, hogy politizáljon? A párttagtól. Az egyes párttagok képesek csak megnyerni vagy elveszíteni a maguk körzetében a csatát. Az is elkerülhetetlen, hogy még jobban bevonjuk a döntések előkészítésébe tagjainkat. A társadalmasítást erősítik például a pártviták és a pártszavazások. A pártszavazás dönt például az országos fórum összehívásáról, amelyen a választási program kidolgozása a fő feladat. Érdekeltté kell tenni a párttagokat abban, hogy kik képviseljék őket. Meg kellene szervezni a •delegálás rendjét, mely szerint a KB testületé is nagyobb részben delegáltakból állna. Arra is módot lehetne keríteni, hogy pártszavazással döntsünk a fontosabb tisztségekről, akár a főtitkár személyéről is. — Létkérdés a párt mozgalmi jellegének újjáélesztése, hogy aktív, távlatos, kezdeményező és mozgósító társadalmi erő legyen. Ehhez egészen más típusú szervezettségre van szükség, mint a korábbi gyakorlatban. A párt tömegkapcsolatok nélkül csak politikai ámyékéletet élhet. Meg kell találnunk a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, a fiatalok, egyáltalán az emberek tömegeihez vezető utat, s azon magabiztosan kell járnunk. A pártnak hinnie kell abban, hogy van kiút, és hinnie kell ebben a társadalomnak is. Gramsci mondta: Az ész legyen pesszimista, az akarat pedig optimista. Vagyis a meggondoltság- hoz, az átgondoltsághoz cselekvő erő kell, hogy társuljon. A hibák, a bajok nagy részét így elkerülhetjük. Világos, egyszerű. Az emberek és közösségeik által jól érthető, megértett és elfogadott, aktuális és egyben távlatos programra, ahhoz illő politikai stratégiára és taktikára van szükség.
