Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-19 / 116. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. május 19., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM Válságban a gépipar? A gépipar éveken keresztül amolyan „primus inter pares”, azaz: első az egyenlők között pozíciót foglalt el a gazdaságpolitikai közfelfogásban. Ennek az volt az alapja, hogy az ágazat a műszaki-technikai haladás hordozója, ez állítja elő a különböző termelőeszközöket, a kitermelés, a feldolgozás és a késztermékgyártás termelőberendezéseit. Csökkent ütem Nem véletlen, hogy a gépipar nálunk is hosszú ideig a termelését, értékesítését és exportját legdinamikusabban bővítő iparágnak bizonyult. A töretlen fejlődés időszaka azonban az elmúlt évtizeddel lezárult: 1971 -1975 közön még csaknem 8 százalékos volt a termelés évi átlagos növekedési üteme, 1976 — 1980 időszakában már csak évi 3,2 százalék, s ehhez hasonló mértékű 1981 — 1985 időszakában. Az 1984 — 1988-as évek között 2 százalék alatt volt a növekedési ütem. A gépipar fejlődésének a lejt- menetében számos — korábban mindenfajta megbecsüléssel, kitüntetéssel övezett — nagyvállalat gazdasági-pénzügyi alapjai rendültek meg, a vállalati vagyon értékét felülmúló eladósodás, a szanálás és a csőd mind gyakoribb jelzései, jelenségei lettek a gépipar nyolcvanas évtizedbeni helyzetének, amely egyaránt minősíthető folyamatosan súlyos- bodónak, de akár válságosnak is. A gépipar problémáit, gondjait természetesen nem a minősítés, a jelző kiválasztása enyhíti vagy növeli. Az alapvető kérdés ugyanis ez: milyen ok-okozati láncon jutott el egy sokáig virulens iparág olyan pozícióba, amelyben márateljesüményszint megőrzése — kevésbé diplomatikusan fogalmazva: stagnálása — is sikernek tekintendő. Az okok számosak — címszavakban : az iparág műszaki-technikai színvonalának drasztikus romlása, a termékek és a technológiák elmaradása a nemzetközi színvonaltól, a termékszerkezet átalakításának idestova két évtizedes késedelme. Közülük azt kívánjuk megragadni, s arra koncentrálni, amelynek szerepe döntő, s ahol a vizsgálódás, az elemzés szubjektivitása minimális. Ki vásárol? A gépipar általános — nemzetközi viszonylatban is érvényes — jellemzői között utaltunk a nemzetközi munkamegosztásban, árucsere-forgalomban való intenzív részvételére. Nos, a magyar gépipar első számú piaca — évtizedek óta — a külpiac. A gépipar fogyasztási, export- és beruházási célú végtermék-kibocsátásának aránya a teljes termelésben mintegy 73 — 75 százalék. A végtermék-kibocsátás összetevőinek aránya: export 55 — 57 százalék, fogyasztási cikkek a belkereskedelemnek 8—10 százalék, beruházási javak 5 — 7 százalék. A végső felhasználás és értékesítés szempontjából domináló szerepe, részesedése van az exportnak; annak volumene, értéke mintegy négyszerese a fo- gyasztásicikk-kereskedelem és a hazai beruházások számára eladott, értékesített termékmeny- nyiségnek és -értéknek. A gépipari kivitel 70 — 76 százaléka rubelért a KGST-orszá- gokban, 24,8 százaléka pedig konvertibilis devizáért jórészt a fejlődő országokban értékesül. A magyar gépipar termelésének a KGST-országokhoz — s azon belül mindenekelőtt a Szovjetunióhoz — való kötődésének, bár mondhatnánk úgy is: függőségének voltak, vannak bizonyos előnyei, de hátrányai is. Az előnyök parciális jellegűek: az exportáló gépipari vállalatokat a KGST- partnerek nem állították magas követelmények elé, középtávon — egy-egy ötéves tervidőszakban — előre meghatározott és fix piacokkal rendelkeztek a magyar vállalatok. Ezek a vállalati szinten konkretizálódó parciális előnyök iparági és népgazdasági vetületiben viszont egy kényelmes pozícióban kevéssé innovatív gépipart fiadztak, egy olyan gépipart, amely nem volt ráutalva, késztetve, hogy lépést tartson a gépipar nemzetközi tendenciáival Például az elektronizálással, a mikroelektronizálással, a robo- tizálással, az anyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazásával stb. Paradox módon a gépipar haszonélvezője volt a magyar — szovjet relációban kb. 1985 — 86-ig tartó cserearányromlásnak. A cserearányromlás időszakában Magyarország gépipari kivitelének felfuttatásával igyekezett ellensúlyozni azt az árveszteséget, amelyet az energia- hordozók és anyagok árszintemelkedése okozott. Az évtized derekára azonban a cserearányromlás megállt, majd visszájára fordult. Az utóbbi években a csökkenő energiahordozó- és anyagárak következtében „leértékelődött” a Szovjetunióból származó import. Idén például mennyiségben 1,5 százalékkal nagyobb, értékben azonban 7 százalékkal kisebb lesz a tavalyinál. Ilyen körülmények között kiegyensúlyozott forgalom a korábbinál kevesebb magyar szállítást igényel, s a csökkentéskényszere, terhe a gépipari javakra koncentrálódik. A gépipar termelési-értékesítési gondjait belgazdasági tényezők is növelik. A gépek, berendezések, közlekedési szállítóeszközök fizetőképes keresletét a beruházások visszafogása, a fogyasztási és műszaki termékek belkereskedelmi értékesítését pedig — eltekintve néhány keresett terméktől — a süllyedő élet- színvonal, az újabb és újabb áremelkedések korlátozzák. Idén a fegyveres erők költségvetésének csökkentése a gépipar haditechnikai termelését mérsékli. Piacösszefüggésekben gondolkodva a konvertibilis elszámolású kivitel igen erőteljes növelése lehetne a kiút az évről évre súlyosbodó helyzetből. A KGST-igényekre létrehozott termelőkapacitásokat, konstrukciókat azonban rövid idő alatt aligha lehet a konvertibilis elszámolású export magasabb követelményeihez igazítani, s a fejlett ipari országok piacain értékesíteni. Éppen ezért nagy a valószínűsége, hogy a hazai gépipar lesz akö vetkező válságágazat. G. I. Sikeresen működő vegyes vállalat A M1KROMFI) KFT Magyar-Szovjet Vegyes vállalat, melynek tevékenysége orvosi műszerek gyártására korlátozódik. A sikeresen működő vegyes vállalat termékei eljutnak a szocialista és tőkés piacokra is. (MTI-fotó: Balaton József) Hárman a megyei pártbizottság tagjaiból ...és ön hogyan vélekedik a megújulásról? „...A megyei pártbizottság támogat minden olyan kezdeményezést, amely elősegíti a pártmozgalom megújítását. A megújulási folyamat egyik eszközének tekinti az országban egyre több helyen szerveződő reformköröket, klubokat... Segítsék elő, hogy a reformgondolatok minél szélesebb körben érvényesüljenek a párttagok és párt- onkívüliek körében egyaránt. Segítsék elő a párt tömegkapcsolatának erősítését.” — Részlet a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottságának állásfoglalásából. Kimozdulni a holtpontról Amikor leülünk beszélgetni Rajki Sándornéval, az MSZMP Központi Bizottsága tagjával, a gyöngyösi városi pártbizottság első titkárával, elöljáróban a jelenlegi helyzetet vázolja föl, ahogyan ő látja: — Ma még ez a párt nem élcsapat, hanem továbbra is tömegpárt jellegű — véli. — Egyik oldalán a markáns reformszámy — és nemcsak a vezetői szinten —, a másikon pedig a fundamentalisták állnak. Bár kevesen vannak, akik úgy vélik: a régi a sztálini modellt nem kell megváltoztatni, s magát a reformot sem úgy értelmezik, ahogyan előbbrevivő lenne, mégis olyan csoport, amely nem segíti előbbre az ügyet. Még mindig az egy párt- rendszer hívei! A két pólus között áll a tagság jelentős része, aki nem csatlakozott egyik szárnyhoz sem. Az ő körükben érezhető a legélesebben a bizonytalanság. Nem világos, melyik irányvonal mire lesz képes... — Vagyis egyfajta holtponton van az MSZMP? — Véleményem szerint igen. S ebből kell kimozdulnunk. Tudatosan a reformkommunizmus platformjának irányába. Csak ily módon tudom elképzelni, hogy a megújulási szándék hiteles lesz nemcsak a tagság körében, hanem a függetlenek előtt is. Apróbb-nagyobb reformokkal már nem javítható a helyzet, csakis gyökeres változtatással. Ha ezt egy hónapon belül nem ismeri fel a Központi Bizottság, ha a lehetőségeket nem gondolja végig, akkor azt kell mondanom, hogy jelenlegi formájában alkal matlan arra, hogy a többpártrendszerben erélyes, komoly politikai tényező legyen. Békés újraszervezésére van szüksége pártunknak. Elképzelhető, hogy tagságából többezreket fog veszíteni, de e reformcselekvéssel váljék el, ki az, aki az újat, a demokratikusát akarja. — Mi a véleménye a reformkörökről? — Üdvözlöm gondolataikat, s olyan alulról jövő kezdeményezésnek tartom, amely épp a horizontális szerveződésével erősítheti meg a reformszárny törekCsécs Sándor, a Csepel Autó 3-as számú gyárának pártbizottsági titkára beszélgetésünket azzal kezdi: az ő munkája a mai politikai viszonyok között nem olyan, mint ahogyan tavaly, az országos pártértekezlet után közvetlenül elképzelték. — Még 1987-ben elkészítettük a párt gazdasági-társadalmi kibontakozásának cselekvési programját. Az idő során azonban változtak a gazdasági feltételek, a politikai nézetek. Mert tény, hogy a gyárunk csak akkor képes a minőségi fejlődésre, ha növekszik érdekeltségünk. A mi termelésünk a vállalaton belül nem elenyésző, mégis bemegy a „nagykalapba”. Hiába lettünk hatszor kiválóak, az elosztás nem igazán igazságos. Szerettük volna, hogy önálló elszámolású- ak legyünk, a gyár vezetősége sokat dolgozott ezen. Nem tudtuk elérni. Világosan látjuk: az érdeRajki Sándorné véseit. Másoktól eltérően nem azt mondom, hogy csak helyi dolgokkal foglalkozzanak, s bár az egri és a gyöngyösi főiskolán alakultak meg, jó lenne, ha nem „szellemi elit” maradnának. Vegyenek részt benne fizikai, mezőgazdasági munkások, fiatalok is, akiknek meggyőződésük: csak radikális gazdasági-társadalmi reformmal lábalhatunk ki a válságból. — Az ország egészét tekintve, milyen szerepe legyen az MSZMP-nek a gazdaságban? — A politikai törekvések most korlátlan utat kapnak. Ugyanakkor a cselekvés egy szűk mezsgyére szorul — mint most a gazdaságban. — Ilyenkor egy kormányzó pártnak nem lehet más választása, minthogy szabad kezet adjon a kormányfőnek ahhoz, hogy megfelelő kormányt alakítson ki. A Központi Bizottságnak le kell mondania arról a hatásköri illetékességéről, hogy előzetesen véleményt mondjon, kik legyenek a miniszterek. Ehhez politikai döntést kell hozni, s mindenféle politikai nyomást megszüntetni. Köztudott, hogy nagyobb térre van szüksége a külföldi és a magántőkének, a vállalkozásoknak. S az az egyetlen út, ha szakemberek dolgozzák ki, hogyan alakuljanak a tulajdonviszonyok ahhoz, hogy a gazdaság talpraálljon. De ne a párt mondja meg, ki legyen a gazdasági vezető. Egyszersmind a műdemokráciát a tulajdonosi demokrácia váltsa fel... keltségi rendszeren kell javítani. — Bár nem elválasztható a kettő egymástól, de politikai téren, itt a gyárban beváltotta a taCsécs Sándor Párttitkár — társadalmi munkában valyi országos pártértekezlet a hozzáfűzött reményeket? — Akkor rózsásnak láttuk a helyzetet. Aztán teltek a hónapok, s kiderült, mennyi mindent nem oldott meg a pártértekezlet. A gazdaság tovább romlott, s a párttagokban sem vert gyökeret: ezután jobban tudunk politizálni. Egyre több terhet kell elviselnie a munkásoknak, s nem tudjuk nekik azt mondani, hogy az egy forint az kettő. Joggal mondják a dolgozók: akkor viszi az ember a zászlót szívesen, ha tele a hasa. De meddig lehet még megszorítani a kétkezi munkást? Hogyan viseljék még tovább az életszínvonal csökkenést? Hiszen a dolgozó embertől már rengeteg csatornán elvették a pénzét. — Tehát a radikális megújulás ön szerint is elkerülhetetlen... — Már így is értékes hónapokat veszítettünk. A megújulást az alulról való építkezéssel lehet megvalósítani. Ez vonatkozik az alapszervezetekre éppúgy, mint az alternatív mozgalmakra. De Gaulle szerint ami elkerülhetetPolitikai tisztánlátás, határozottság, rátermettség — Kócza Imre, az Egri Finomszerelvény- gyár vezérigazgatójának már bevezető mondatai meggyőznek erről beszélgetésünkkor. — A politikai, társadalmi, gazdasági megújuláshoz az elmúlt időszak mélyebb elemzésére volna mindenképpen szükség. A körülöttünk lévő szocialista országok helyzete is ezt bizonyítja. Egyre inkább lemaradunk, a feszültségek halmozódnak, s felborult az értékrend. A megújulásra való törekvés épp időben történt ahhoz, hogy a „robbanást” elkerüljük. Ami napjainkig tartott, korántsem volt olyan eredményes, mint ahogyan elképzeltük: nagyobb volt a bizakodásunk, mint a képességünk. A jószándékot érzem a reformtörekvésekben, de eddig nem találta meg a felsőbb vezetés igazából azokat a módszereket, amelyek érdemleges előbbrélépést eredményeztek volna. A gazdaság szerkezetének átalakításához pillanatnyilag se a külföldi se a belföldi tőke mozgása nem olyan mértékű, hogy a bajokat megoldjuk. Határozott intézkedésekre van szükség: olyan kormányra, amely uralja a körülményeket, céltudatos, összehangolt koncepcióval kilábal a mostani állapotból. Belső intézkedésekkel kell elébe menni a külföldi tőkének, biztosítékot adni arra, hogy megfelelő piaci közegben működjék. — Nyilván a gátjait is látja a megújulásnak... — Nagy kérdés még mindig a költségvetésből finanszírozott intézmények léte. Sajnos, olyan mértékű a bürokrácia, hogy a háttérintézmények viszik el a pénzt. A gazdaságban pedig óriásiak az elvonások, így az egyszeri újratermelésre se vagyunk képesek... Vessük csak össze a 10-15 százalékos termelési költséget a 20 százalékos banki kamattal... Igaz, mi időben váltottunk a gyárban termékszerkezetet, bővítjük a termelést, de vannak harminc éves gépeink is. Van így lehetőség a költségmegtakarításra? — Hogyan vélekedik a többpártrendszerről? len, annak elébe kell menni. S a munkásainknak is az a véleménye, hogy a demokráciához hozzátartozik minden csoportosulás szabad véleménye. Szükséges a velük való párbeszéd, a vita is — de ugyanúgy lehet együtt dolgozni. Ez előbbre viheti az ország szekerét. — Mi a véleménye arról, hogy a munkahelyeken ne legyenek függetlenített pártbizottsági titkárok? — Hogy mi? Nézze, jómagam már a megyei pártbizottsági ülést megelőzően, még az állásfoglalás előtt kértem a gyári vezetést: támogasson abban, lemondjak függetlenített státuszomról. Igaz, vagy két hónapig „vívódtunk” a kérdésen az igazgatóval, végül a gyári pártbizottság egyhangúlag elfogadta szándékom. Május elsejétől munkaidőn túl, társadalmi munkában látom el titkári teendőimet, s ismét a régi üzememben dolgozom. Tisztában vagyok vele, mekkora terhet veszek a nyakamba, de a mostani politikai munka gyakorlatához ez hozzátartozik. — Miért nem léptünk korábban? A jogossága régóta megvolt. Most végre valahára, mindenki üdvözli. De a bajt ott látom: létrejött sok-sok szervezet, különböző eszméket hirdetnek, ám számottevő tömegeket még Kócza Imre nem tudtak felsorakoztatni. Bizonyos időnek el kell telnie, hogy ezek kiforrjanak, ma még a programokban is sok az átfedés. Kapkodjuk a fejünket — ebből zűrzavar keletkezik. Az MSZMP jelenlegi vezetésének abban látom az erejét, hogy volt bátorsága fordulatot létrehozni. Viszont a gyakorlatban is meg kell tudnunk valósítani a felvázolt programot, hogy magunk mellé állítsuk az embereket. Mert a munkás sokáig azt hitte: a szocializmusban érte történik minden. S most mit lát? A munkaerő áruvá vált. Nem lát olyan célt, amiért érdemes dolgozni... — Ön optimista? — A legrosszabb érzés a bizonytalanság, s ez pillanatnyilag bennem is megvan. Ez az instabil állapot se a gazdaságnak, se a politikának nem jó. Azt mondom: a pártunknak meg kell találnia önmagát ebben a forrongó folyamatban, méghozzá tisztánlátással, a realitás talaján állva. Mert az tény, hogy a határozottság most erősen megbillent... Mikes Márta (Fotók: Perl Márton és Szántó György) Olyan kormányt, amely megbirkózik a helyzettel
