Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-17 / 114. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. május 17, szerda Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága (Folytatás az 1■ oldalról) és megerősíti a tudomány szerepét. A testület ismételten áttekintette az MSZMP viszonyát az egyházakhoz és a vallásokhoz. Javaslatot tett a lelkiismereti és a vallásszabadságról szóló törvény alapelveire. Ennek alapján kialakította álláspontját, amelyet — állásfoglalás-tervezet formájában — a Központi Bizottság elé terjeszt. A Politikai Bizottság javaslatot vitatott meg a párt tudománypolitikai tézistervezetéről, amelyet a Központi Bizottság mellett működő Tudománypolitikai Munkaközösség összegezett. A vitában hangsúlyt kapott: az MSZMP tudománypolitikai gyakorlatával mindenekelőtt a tudomány fejlődését kívánja szolgálni. Arra törekszik, hogy a politika minden eszközével előmozdítsa az alkotó tudományos munka szabadságát. Tudomány- politikai koncepciójának kialakításában a párt a kutatók, kutató közösségek és a társadalmiszakmai szervezetek véleményére kíván építeni. A Politikai Bizottság egyetért a munkaközösség tézistervezetében körvonalazott koncepció fő elemeivel. Azt — a tudományos műhelyekben lefolytatott viták tapasztalatainak felhasználásával — alkalmasnak tartja az MSZMP tudománypolitikai koncepciója megfogalmazására. A tézistervezet megjelenik a Társadalmi Szemlében és az Új Fórumban. A testület javaslatot fogadott el a Lukács György-alapítvány alapító okiratának és szervezeti, működési szabályzatának szövegéről. A Politikai Bizottság megtárgyalta a pártoktatás tartalmának és rendszerének korszerűsítésére tett javaslatot. Az ülésen áttekintették a Politikai Főiskola tevékenységét és feladatkörét is. Megállapították: az intézmény az elmúlt évtizedekben — az egypártrendszer körülményei között — eredményesen tett eleget feladatának. A továbbiakban a Politikai Bizottság nem tartja indokoltnak, hogy az MSZMP olyan országos intézményt tartson fenn, amely állami felsőoktatási funkciókat is ellát. Kezdeményezi az intézmény egyetemi feladatainakrfo- kozatos átadását. Javasolja a Minisztertanácsnak a hazai politológusképzés állami egyetemen történő kialakítását. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1990. január 1-jével megalapítja Politikai Intézetét. A Politikai Bizottság a Központi Bizottság ülését május 29- ére összehívta. Pekingi csúcs Helyreállított pártközi kapcsolatok Kedden délelőtt tíz óra négy perckor megkezdődött a három évtized óta első kínai — szovjet csúcstalálkozó Pekingben. Teng Hsziao-ping, a Központi Katonai Bizottság elnöke a parlament épületében melegen kezet rázott Mihail Gorbacsov szovjet elnökkel — közölte délutáni sajtóértekezletén a kínai külügyminisztérium szóvivője. A szóvivő szerint percekkel egymás kölcsönös üdvözlése után Teng Hsziao-ping kijelentette: ragadjuk meg az alkalmat, és most jelentsük be az országaink közötti kapcsolatok normalizálását. Hozzátette, hogy Mihail Gorbacsov kedd esti találkozója Csao Ce-janggal, a KKP KB főtitkárával a pártközi kapcsolatok normalizálását jelenti majd. Gorbacsov egyetértését fejezte ki Teng Hsziao-ping felvetésével, amit újabb kézfogással pecsételtek meg, mindkét ország jelenlévő képviselőinek lelkes tapsa kíséretében. Teng Hsziao- ping a csúcstalálkozó jelentőségét egyetlen mondatban foglalta össze: lezárni a múltat és megnyitni a jövőt. A szovjet vezető ezúttal is egyetértett Tenggel, üdvözölte a gyors eredményt, de egyúttal rámutatott, hogy a mai találkozót szovjet részről jelentős erőfeszítés és előkészítő munka előzte meg. A találkozón Teng a múltat felidézve kitért azokra az évekre is, amikor a két ország és a két párt közötti kapcsolatok kanyargós ösvényen haladtak. Hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a kulcskérdés minden ország egyenlőségének elismerése. A múlt felelevenítése — tette hozzá — csupán arra szolgál, hogy szilárd alapot teremtsenek az eljövendő fejlődés számára. Kína — mondotta Teng — nem támad meg más országokat, és senkit sem fenyeget. Viszonylag szegény ország, de saját erejére támaszkodik a fejlődésben. A múltra utalva, amikor rosz- szak voltak a kapcsolatok a Szovjetunió és Kína között, Gorbacsov hangoztatta, hogy a szovjet fél is követett el hibákat. Ami a történelmi kérdéseket illeti, azok nagyon bonyolultak. S bár Teng Hsziao-ping véleménye nem megalapozatlan, a szovjet fél néhány kérdésben eltérő nézeten van. Mindkét vezető egyetértett abban, hogy fátylat kell borítani a múltra. Az a lényeges, hogy mindketten a jövőbe tekintsenek, és gyakorlati tevékenységet fejtsenek ki a kétoldalú kapcsolatok szélesítése érdekében. A két vezető beható véleménycserét folytatott a kambodzsai kérdésről. Megállapodtak Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő és Jang Sang- kun, a Kínai Népköztársaság elnöke megbeszélése abban, hogy a kínai és a szovjet külügyminiszter folytatja a véleménycserét a kambodzsai kérdésről— mondotta sajtóértekezletén a kínai külügyminisztérium képviselője. A szóvivő a több mint kétórás találkozó és megbeszélés légkörét barátinak, nyíltnak és őszintének nevezte. Újságírók kérdéseire válaszolva közölte, hogy a találkozón a pekingi diáktüntetésekről nem volt szó. Az általános világhelyzetet pedig csak röviden érintették. A Tenggel való tárgyalás után a kínai vezető ebédet adott a vendégek tiszteletére. Kedden délután jó hangulatban kezdődött meg Mihail Gorbacsov és Li Peng eszmecseréje. A kínai kormányfő a sajtó képviselői előtt üdvözölve a szovjet vendégeket, elégedetten szólt arról, hogy a Teng Hsziao-pinggel lezajlott délelőtti tárgyalás végérvényesen lezárta a múltat, s teljes mértékben helyreállította a kínai — szovjet kapcsolatokat. Li Peng és Mihail Gorbacsov — kínai tájékoztatás szerint — baráti, nyílt, őszinte légkörben folytatott mély, széles körű eszmecserét nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatokról. — A béke és a fejlődés valamennyi fejlődő ország vágya — jelentette ki Li Peng —, különösen az a fejlődő, szocialista Kína számára. Az országnak békés belső és külső feltételekre van szüksége, mert csak így lehet végrehajtani a nagy modernizálást. Li Peng hangoztatta, hogy a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok nem a tőkés országok monopóliumai, ezeket a szocialista országok népeinek is élvezniük kell. Kína támogatja az új nemzetközi politikai rend ki(Népújság-telefotó MTI) alakítását a békés együttélés öt elve alapján. A külpolitikai témák kapcsán a kínai szóvivő Gorbacsov szavaiból azt emelte ki, hogy szovjet vélemény szerint fordulóponthoz jutottak a szovjet — kínai kapcsolatok. Mindkét ország fejlődése igényli a normális külső feltételeket. Gorbacsov rámutatott, hogy a kétoldalú kapcsolatokban az alapot a békés együttélés egyetemesen elfogadott elvei képezik. E kapcsolatokban — idézte a szóvivő a szovjet vezetőt — nem lehet visszatérés az ötvenes években jellemző viszonyhoz, de a hatvanas — hetvenes évek konfrontációjához sem. Különböző kérdésekben lehetnek eltérő nézetek, s egymás véleményét — csakúgy, mint az érdekek egyensúlyát — tiszteletben kell tartani. Kérdésekre válaszul a szóvivő elmondta, hogy Kambodzsa témája a Li Peng — Gorbacsov találkozón nem került terítékre. Ugyancsak nem beszéltek a múlt hét vége óta tartó diáktüntetésekről sem. A találkozó végén Mihail Gorbacsov a szovjet vezetés nevében hivatalos szovjetunióbeli látogatásra hívta meg Li Penget, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A kínai — szovjet csúcstalálkozó keddi napjának tetőpontja a Teng Hsziao-ping és Mihail Gorbacsov közötti délelőtti találkozó volt — jelentette ki kedd délután Csao Ce-jang, a Kínai KP KB főtitkára a szovjet pártfőtitkárt üdvözölve. Hozzátette, hogy nem a délutáni főtitkári megbeszélésekkel, hanem már a délelőtti találkozóval helyreállították a pártközi kapcsolatokat. Este Csao Ce-jang díszvacsorát adott Gorbacsov és kísérete tiszteletére. A laekeni varázslat „Nefelejtsd, őfelsége vendége voltál Brüsszelben minden évben vidám népvándorlás indul a laekeni királyi palota, az uralkodó rezidenciája felé. Tavasszal megnyitják a nagyközönség előtt a királyi üvegházakat, s feltárul a tovatűnt időket idéző, mindig megújuló varázslat a fényképezőgéppel, videokamerákkal felszerelt látogatók számára. Délelőtt és este — elegáns kivilágításban — is megtekinthető ez a buja, drága, ezer színben pompázó világ. Három héten át: az év többi hónapjaiban csak a királyi család és vendégei róhatják az üvegutakat. Baldvin király és Fabiola királyné képét magukkal vihetik azok, akik megvásárolják az üvegházakat ismertető, finom metszetekkel illusztrált kötetet. A királyi pár a virágzó tavaszi parkban sétál, meghitt kettesben, az ajándékba adott poszteren. Az autóval érkezők a palota főbejáratával szemben lévő sétány két oldalán parkolhatnak. A különleges alkalomra megnyitják az oda vezető utat, s rendőrök mutatják az irányt a 200 hektáros királyi park kerítése mellett. Az üvegváros szerényen kezdődik: egy kisebb pavilon, szökőkút, a falra futtatott, az üvegmenyezetről lecsüngő trópusi fuchsiák között indulhatnak el a vendégek, pálmák és páfrányok között, s hol itt, hol ott tárulnak elébük újabb meglepetések. A múlt század királyi építésze, Alphonse Bálát álmodta meg ezt az üveg-acélvárost, ugyanabban a korban, amelyben az Eiffel-to- rony és a diadalmasan felfedezett új anyag megannyi más csodája született. Maga ez a szecesz- sziós formagazdaság, az üvegházak és télikertek változatossága, a kovácsolt vas megannyi cirádája, a fényt mintegy egybegyűjtő és szétszóró, keretbe foglaló üvegfalak ragyogása is indokolja a vizitet. Csaknem egy kilométeres út vezet át ezen a világon, terelő kötelekkel kijelölve, egyenruhás rendőrök felügyelete alatt. A látogatás a pálmaházban kezdődik, fikuszok és sztreliciák között, hortenziák és melegégövi óriás muskátlik között vezet tovább a gerániumok kis galériáján keresztül az azaleák házáig, ahol hullámos fehér-lila-rózsaszín- piros szőnyeggé olvad egybe a virágok megannyi bokra, a rhodo- dendrum indicum, japonicum és luteum. Innen a gerániumok nagy galériáján át hullámzik tovább a türelmes tömeg — diákok, nagyapák kisunokáikkal, mindent megörökíteni kész turisták, művészek, kezükben vázlatfüzettel, valamennyi korosztály, különböző népek fiai. A virágok minden égtáj felől érkeztek, van itt cyat- hea australis és medinilla magni- fica, nagyszerű rózsaszín virágfürtökkel. A vadászó Diana üvegházát az istennő fehérmár- vány szobra díszíti. A páfrányok között megbúvó Narcissus-szo- bor előtte medence, mögötte tükör, ideális hely az emlékfotóhoz. A hosszú süllyesztett folyosót felülről öntözi a fény, a befuttatott falak zöldjét lángoló orchideák és mohos páfrányok díszítik, majd egy újabb nagy üvegházban a II. Leopold király által Távol-Keletről hozott óriás trópusi virágok halványlilái adják meg a tónust. Nemcsak a kúpos szirmok, de a medinillák elegáns kerámia-tartóedényei is megérdemlik a látogatók bámulatát. Végül, mikor már mindezzel betelt a szem és a szív, a nagy télikert hatalmas kupolája, a magasba ágaskodó pálmák, a rafinált acélszerkezet tökéletes szimmetriája hozza az élmények már nem is várt fortissimóját — a fényűzés és a pompa csúcsát. Ez a királyság — egy gazdag királyság nem is olyan diszkrét bája — felidézi a trópusokat, a hajdani afrikai gyarmatot, ahonnan mindez a gazdagság, s a buja növények jórésze érkezett, s megmaradt azóta is (ha a kolóniáknak búcsút is kellett mondani, egy más, korántsem ilyen harmonikus történet nyomán). Az Orangerie kissé már megkopott előcsarnokából kilépve szinte meglepő a szabad tér egyszerű zöldje, s a rendőr, aki az utat mutatja a parkból kifelé. Szigorúan a kijelölt úton kell távozni. Ha lelépsz róla, rögtön fölharsan a figyelmeztető szó. Ne felejtsd: ennyire szólt a látogatás, ne felejtsd, őfelsége vendége voltál. Baracs Dénes Közel-Kelet: Változó viszonyok Aligha születésnapi ajándékot akar adni a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet elnöke Jasszer Arafat, mégis ez történt, bár mintha Tel Avivban észre sem vették volna. De lássuk a részleteket. Május 14-én volt negyvenegy esztendeje, hogy megalakult — Palesztina földjén — a zsidó állam. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében hosszú és alapos vita után, az egykori brit mandátumterületet megosztva döntöttek egy zsidó és egy palesztinarab állam létrejöttéről. Az előbbiek elfogadták a döntést, míg az utóbbiak elutasították, arra hivatkozva, hogy Izraelnek néhány négyzetkilométerrel nagyobb föld jut. így hát a későbbi ellenségeskedés és háborúskodás magvát is sikerült 1948-ban New Yorkban elvetni. De hagyjuk most már a történelmet, hiszen az sem vehető biztosra, hogy amennyiben akkor mindkét állam megalakul, ma béke lenne a térségben. Jasszer Arafat párizsi látogatását, amelyre már nem csak a PFSZ, hanem az időközben deklarált palesztin állam elnökeként is érkezett, bízvást minősíthetjük kiemelkedő értékűnek és jelentőségűnek. Először fogadták ugyanis a legmagasabb szinten egy olyan nyugati ország fővárosában, amely állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Párizs tehát, és személyesen Francois Mitterrand elnök ismét úttörő szerepet vállalt. E szerep sincs azonban előzmények nélkül. Tavaly ősszel, az ENSZ-köz- gyűlés palesztin vitájára az Egyesült Államok nem adott beutazási engedélyt Arafatnak, megszegve ezzel nemzetközi jogi kötelezettségeit, de — mint az utóbb bebizonyosodott — egyszersmind utat nyitott a PFSZ „újtípusú” bemutatkozása előtt. Az ENSZ-közgyűlés úgy döntött, hogy a vita színhelyét áthelyezi Genfbe, ahová a palesztin vezető is elmehet. A diplomácia titkos csatornáin, a svéd külügyminiszter közvetítésével azután úgy alakították a dolgot, hogy Arafat ejtse útba Stockholmot, ahol találkozik majd Washington képviselőivel. így is történt. A rosszmájú sajtó beszámolói szerint e „titkos” találkozón az amerikaiak — úgymond — „tollba mondták” Arafatnak mindazt, amit a genfi szószékről deklarálnia kell, ha a palesztin ügyet el akaija mozdítani a holtpontról. A feltételek közül a két legfontosabb: Izrael létének elismerése és a terrorizmus minden fajtájának elutasítása. Arafat lényegében eleget tett a követeléseknek, bár Izraelt illetően fogalmazása nem volt egyértelmű. Ezt ugyan nehezményezték amerikai részről, a felszólalás tartalma mégis elegendő volt ahhoz, hogy megkezdődjék a palesztin-amerikai párbeszéd a PFSZ székhelyén Tuniszban, bár nem igazán magas szinten. Párizs előtt nyilatkozott még úgy Arafat, hogy „magasabb szintre kívánja emelni ezeket a megbeszéléseket”. Tehette, hiszen a francia fővárosban már az Elysée-palotába vezetett az útja, s remélhette, hogy Mitterrand gesztusa előbb vagy utóbb hatással lesz tengeren túli szövetségesére is. Arra ugyan még feltehetően jó ideig várnia kell, hogy a Fehér Házba is meghívást kapjon, az viszont belátható közelségbe került, hogy Moszkva és Párizs után a Biztonsági Tanács többi állandó tagjának a vezetői is „szóba álljanak” vele. Persze ez a folyamat nincs ínyére Izraelnek, s nem fukarkodnak a bírálattal sem. Holott most Arafat jóval egyértelműbb volt — nyilván viszonozni akarván a francia vendégszeretetet — mint Genfben. Megalakulása után negyvenegy évvel ismerte el Izraelt, vette tudomásul, hogy enélkül semmiféle rendezés nem képzelhető el a Közel-Keleten. Mostanában egyre több jel mutat arra, hogy az érdekeltek elfogadni látszanak a nemzetközi konferencia gondolatát, ha különféle fenntartásokkal is. Az arab országok tárgyalási pozícióik erősítése érdekében taktikáznak, míg Izrael az immár másfél éve tartó áldatlan palesztin felkelés, az intifáda befejezését szeretné elérni. Eközben a „nagyok” megnyilatkozásaiban is felismerhetőek a taktikai elemek. Bush elnök szeretné, ha a Szovjetuniónak változatlanul „korlátozott szerep” jutna, bár egyre nyilvánvalóbb, hogy csak Moszkva és Washington egyetértésével lehet rálépni a rendezés valódi útjára. Ezért feltételezik hát világszerte a megfigyelők, hogy amikor néhány, a kétoldalú viszonyt érintő alapkérdést tisztáztak, a külügyminiszterek — Baker és Sevardnadze — napirendre tűzik a közel-keleti kérdést. Feltehetően még az őszi szezon előtt. Thurzó Tibor Balti felhívás Sürgetik a köztársaságok nagyobb önállóságát A szovjet balti köztársaságok -népfrontmozgalmai Észtország, Lettország és Litvánia gazdasági önállóságának és politikai szuverenitásának, önrendelkezési jogaik megvalósításának támogatására szólították fel az európai biztonsági és együttműködési konferencián résztvevő országok államfőit, az ENSZ főtitkárát és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét. A balti társadalmi szervezetek nemzetközi felhívásukban — az MTI tudósítójának az ETA-tól, az észt hírügynökségtől nyert értesülései szerint — sürgetik a köztársaságok politikai, gazdasági és kulturális önállóságának fokozottabb mérvű biztosítását. Megfogalmazásuk szerint az átalakítás folyamata megteremti a feltételeket a gazdasági önállóság és az állami függetlenség biztosításához, figyelembe véve a régió sajátosságait, azt, hogy a három köztársaság 1918 — 1940 között független volt. Elítélték az 1939 — 40-ben kötött szerződéseket, s követelték Sztálin és Hitler a nemzetközi jognak ellentmondó megállapodásainak, a hozzájuk tartozó titkos záradékoknak az érvénytelenítését. A népfrontok annak a reményüknek adtak hangot, hogy a szovjet kormány még ez évben érvényteleníti s egyben elítéli az 1939-ben aláírt paktumokat, s nem támaszt akadályokat a balti államok szuverenitása, önrendelkezése és függetlensége megvalósításának útjába, figyelembe veszi az itt élő népek érdekeit. Felhívásukban arra szólították fel az államfőket és az ENSZ-fő- titkárt, hogy támogassák a három balti nemzet semleges és de- militarizált európai övezetben megvalósítandó önrendelkezési és függetlenségi törekvéseit. E felhívást a népfrontok képviselői írták alá. A velük párhuzamosan tanácskozó csaknem ötven, a szovjet Népi Küldöttek Kongresszusába megválasztott balti törvényhozó megvitatta ugyanezt a témát, de nem fogadott el állásfoglalást.
