Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-16 / 113. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. május 16., kedd Németh Miklós hazaérkezett Varsóból Németh Miklós és Mieczyslaw F. Rakowski négyszemközti megbeszélése (Népújság-telefotó — MTI) (Folytatás az 1. oldalról) egyeznek abban is, hogy a sztálinista modell maradványait is fel kell számolni. — Tanulságosak számunkra azok a tapasztalatok, amelyeket a LEMP az elmúlt nyolc évben szerzett, különösen azok a veszélyek, amelyek a párt harcedzettségének csökkenésében, elkényelmesedésében rejlenek. El kell tehát érni a reformoknak egy olyan kritikus tömegét, amely mind a pártot, mind pedig a társadalmat átlendíti a holtponton. — Lengyelországban már túljutottak ezen a holtponton. Nálunk pedig meggyőződésem szerint nincs ilyen holtpont, annak ellenére sincs, hogy az alternatív szervezetekkel folytatott két- és sokoldalú tárgyalásokban most van némi megtorpanás. Egyetértettünk abban, hogy a kormányoknak politikaformáló hatalmi centrummá kell válniuk, olyan erőkké, amelyek meghatározzák a reformok tartalmát és ütemét. A kormánynak kötelessége a pártok között született megállapodásokat a törvényekben is rögzíteni, és megteremteni egy békés politikai és gazdasági átmenet feltételeit.” / Németh Miklós elmondta, hogy a szovjet reformokat mindketten életbevágó fontosságúnak minősítették a két ország jövője szempontjából, miközben egyetértettek abban is, hogy Magyar- országra és Lengyelországra is felelősség hárul a szovjet reformok sikeréért, mert a három országban folyó reformok kölcsönhatásban állnak egymással. Arra azonban ügyelni kell — tette hozzá —, hogy a pozitív kölcsönhatások érvényesüljenek. Példaként említette erre, hogy a lengyel kerekasztal sikere kedvező hatással van a hasonló magyar- országi törekvésekre és megfordítva: a magyar tárgyalások elhúzódása óhatatlanul hatást gyakorolna a lengyel és a szovjet belpolitikai helyzetre is. Ebben az összefüggésben is mindkét kor- „mány, az MSZMP és a LEMP a „rgfprjnpk elkötelezettje, ezen az úton kívánja megújítani együttműködését a politikában és a gazdaságban. Az MTI-nek a magyar — lengyel gazdasági kapcsolatokra vonatkozó kérdésére kifejtette: „Tárgyalásainkon megállapítottuk, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a KGST reformját az áru- és pénzviszonyok irányába mozdítsuk el, de a realitásokból kiindulva most inkább a kétoldalú kapcsolatokban van mód az együttműködés új alapokra helyezésére. Olyan új módszereket tervezünk meghonosítani, köztük az új elszámolási rendszert, amelyek megakadályozzák a kereskedelmi forgalom csökkenését. A két ország pénzügyi és tervező szervei tárgyalnak majd erről, és készek lesznek tapasztalataikat más szocialista országokkal is megosztani.” A Magyar Televízió munkatársának kérdésére Mieczyslaw Rakowski is nagyon elégedetten nyilatkozott a Németh Miklóssal folytatott megbeszéléséről. Elmondta, hogy minden, Lengyel- országot és Magyarországot ér in - tő kérdést áttekintettek. A két országban folyó politikai és gazdasági reformokon kívül véleményt cseréltek Magyarország és Lengyelország nemzetközi helyzetéről is. Rakowski úgy értékelte, hogy a mostani első — és az ismerkedést is szolgáló — találkozó a témák sokasága és fontossága miatt további órákig is tarthatott volna, annál is inkább, mivel vendégét rendkívül érdekes tárgyalópartnernek, széles látókörű politikusnak ismerte meg. Arra a kérdésre, hogy szükség volt-e Lengyelországban nyolc évre a jelenlegi megegyezéshez, Rakowski kifejtette: „Nem lehet előre eldönteni, hogy a társadalmi folyamatokban mennyi időre van szükség egy meghatározott politikai tudat eléréséhez. Véleményem szerint az elmúlt nyolc év nem elveszett idő Lengyelország számára. Erre az időszakra szükség volt, és ahogyan azt Woj- ciech Jaruzelski mondta, ez idő alatt mi is és az ellenzék is nagy utat tettünk meg. A délelőtti tárgyalások befejeztével Mieczyslaw Rakowski a Varsó melletti Natolinban díszebédet adott Németh Miklós és kísérete tiszteletére. Varsói tárgyalásait befejezve a nemzetközi sajtó képviselőivel találkozott Németh Miklós. Rövid bevezetőt mondott — értékelte Rakowski miniszterelnökkel és Wojciech Jaruzelskivel tartott tárgyalásait. Elmondta: mi magyarok hagyományosan nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel figyeljük mindazt, ami a baráti Lengyelországban történik. Mai varsói megbeszéléseink is megerősítették, hogy céljaink azonosak, elképzeléseink, erőfeszítéseink hasonlóak: szocialista társadalmunk megújításán fáradozunk. Kész receptje, kölcsönadható modellje erre egyikünknek sincs. Saját múltunkból, egymás tapasztalataiból, a kultúra és a civilizáció tartós értékeiből merítünk. Jaruzelski elvtárssal, a LEMP KB első titkárával és Rakowski elvtárssal, a minisztertanács elnökével kölcsönösen tájékoztattuk egymást országaink helyzetéről, az előttünk álló feladatokról. Országaink politikai kapcsolatai szorosak, széles körűek, fejlődésük alapvetően zavartalan — hangsúlyozta bevezetőjében Németh Miklós, majd így folytatta: — Rendszeresek a felső szintű találkozók, mostani eredményes tárgyalásaink végén magyarországi látogatásra hívtam meg partneremet, Rakowski elvtársat, aki ezt örömmel elfogadta. Azonos vagy egymáshoz közel álló nézeteket vallunk a szocialista országok két- és sokoldalú együttműködésének korszerűsítéséről, a KGST gyökeres megújításának szükségességéről. Aktívan, tevékenyen kívánunk hozzájárulni az európai biztonsági és együttműködési folyamat további konkrét eredményekkel való gazdagításához, a közös európai ház létrehozásához. * Tárgyalásai befejeztével Németh Miklós és kísérete a késő esti órákban visszaérkezett Budapestre. A Pravda Kádár János w m ■ jr m m jr r ■ eletutjarol Kádár János életútját méltatja hétfői budapesti tudósításában a Pravda, s az MSZMP elnökének posztjáról való távozása kapcsán értékeli a Magyarországon zajló változásokat is. Minden egyes pártnak saját tapasztalatai vannak a káderkérdések megoldását illetően — állapítja meg az SZKP KB központi napilapja. — Az MSZMP előtt nagyon fontos feladatok állnak a szocialista jogállam megteremtésében, meg kell tanulnia a többpártrendszer körülményei, a kormány, a parlament és a társadalmi szervezetek növekvő szerepének feltételei mellett tevékenykedni. A párttisztségeket olyan embereknek kell betölteniük, akik képesek és meg is tudják védeni az MSZMP, a szocializmus értékeit, energikusan keresik a kiutat a gazdasági és politikai nehézségekből. A szovjet lap hangsúlyozza: a magyar vezető sohasem járt kitaposott úton, sohasem gondolkodott sablonosán, sohasem volt hivatalos, „nyakig begombolkozó” típus. Kádár Jánost az SZKP XX. kongresszusa, az akkor kezdődött új korszak emelte a politikai tevékenység magas szintjére. A Pravda idéz az MSZMP KB-nak a leköszönő pártelnökhöz intézett leveléből, kiemelve azt, hogy a magyar vezető nagy érdemeket szerzett a helsinki folyamat megszilárdításában, a kelet — nyugati párbeszéd kibontakozásában. De voltak-e mulasztások? — veti fel ugyanakkor az SZKP KB központi napilapja. — Az MSZMP KB ülése nyíltan kimondta, hogy az elmúlt másfél évtized objektív nehézségeit, a gazdasági és politikai problémákat nem ritkán hibás döntések súlyosbították. A Pravda ennek kapcsán idéz Kádár János válaszleveléből, amelyben a magyar politikus elismeri: követhetett el hibákat, de cselekedeteit mindig is a jó szándék vezérelte. A Magyarországon most zajló megújhodási folyamatok nem kristályosodhattak volna ki, nem erősödhettek volna meg, nem gyorsulhattak volna fel, ha annak idején nem látták volna előre ezeket, s nem harcoltak volna értük olyan tekintélyes, befolyásos politikusok, mint Kádár János. Szovjetunió — Kína: Óriások békülése Az utóbbi évek roppant lendületes és szerteágazó szovjet csúcsdiplomáciájának menetrendjében is kiemelkedő állomás május 15-18: három évtized után ismét találkoztak a két óriás, a Szovjetunió és Kína vezetői. Bő egy emberöltő telt el azóta, hogy a szovjet-kínai párt- és államközi kapcsolatok fagyossá váltak, s a megromlott viszony először fegyveres határincidensekbe torkollott, majd a két szomszédos nagyhatalom kölcsönösen első számú ellenséggé minősítette egymást. Ma még nemigen mérhető fel, hogy milyen súlyos károkat okoztak ezek az évtizedek, de most mindkét oldalon megvan a szándék a károk mielőbbi felszámolására. Gorbacsov pekingi útjának előkészítése kitűnő alkalom volt arra, hogy a szovjet közvélemény megismeije a mai kínai valóság lehető legszélesebb területeit. Szinte nincs olyan nap, hogy valamelyik tömegtájékoztatási eszközben ne lenne olvasható, hallható, látható valami Kínáról. S ezek a sajtóanyagok korántsem a diplomáciai nagyeseményt rutinszerűen beharangozó művek. Természetesen bőségesen esik szó „nagypolitikáról” is, de a legfontosabb a kínai ember, a kínai hétköznapok bemutatása. Moszkvában úgy tekintenek Kínára, mint az emberi civilizáció egyik bölcsőjére, amely négy évezredes hagyományaival ma is sokat adhat az emberiségnek. A szovjet vezető látogatása egyidejűleg betetőzése egy néhány éve nagy lendülettel kibontakozó folyamatnak és kezdete egy minőségileg új szakasznak. S talán nem is csak a két ország, hanem az egész ázsiai földrész és a világpolitika fejlődésében. A két nép közötti kapcsolatok sok szálon újból erősre fonódtak, jelezve, hogy a több évtizedes ellenségeskedés, feszültség nem volt a két nép ínyére való. Elsőként természetesen a sport és a kultúra szálai erősödtek, de a nyolcvanas években a méltatlanul gyér forgalomból lendületes gazdasági, kereskedelmi együttműködésfejlődött ki. Az államközi kapcsolatok helyreállításának folyamatában fontos fejezet volt, hogy a két ország diplomatái és szakértői a süketek párbeszédére emlékeztető szócsaták helyett tárgyalóasztalnál foglalkoznak a vitás határkérdésekkel. Ez a két ország több mint hétezer kilométeres közös határa esetében hosszú időre biztosít munkát a tárgyalás részvevőinek. A pekingi látogatástól a szovjet fővárosban a kapcsolatok teljes normalizálását várják, tudva azt, hogy a kínai látogatás szűk négy napját hatalmas változások tették lehetővé. A normalizálás legbiztosabb alappillére az, hogy a Szovjetunió és Kína belső fejlődése ma újból azonos irányú. De — s ezt nem győzik elégszer hangoztatni — csak az irányok azonosak, a módszerek, eszközök szolgai másolása elképzelhetetlen és értelmetlen lenne. A hetvenes évek végén meghirdetett kínai reformprogram és az 1985 óta kibontakozó átalakítási politika belső tartalma lényegében azonos: egy túlhaladott politikai, társadalmi és gazdasági modell összes terhes örökségétől megszabadulva bebizonyítani a szocializmus élet- képességét, reformkészségét. S ebben ma mindkét ország szívesen fogadja szövetségesek, barátok, partnerek tapasztalatait. Ez a legfőbb magyarázata a Kína iránt felébredt szovjetunióbeli érdeklődésnek is. Elhárultak a viszony rendezésének útjából bizonyos külpolitikai akadályok is, növelve a két nagyhatalom között évtizedeken át hiányzó bizalmat. Bár a Szovjetunió visszautasította a legfelsőbb szintű kapcsolatok feltételéül szabott kínai követeléseket, végül is ezek az akadályok is elhárultak. Kína sürgette a szovjet csapatok kivonását Afganisztánból, a szovjet csapatok távozását Mongóliából, s ugyancsak szorgalmazta a szovjetek közreműködését abban, hogy Vietnam vonja ki seregeit Kambodzsából. Moszkva továbbra is elveti bármely ország esetében, hogy előfeltételekhez kössék a tárgyalásokat, a három konkrét kérdésben megtett lépések mindazonáltal hozzájárultak a csúcstalálkozó sikeres előkészítéséhez. S az is a nemzetközi feltételek javulását jelzi, hogy más országok is gyanakvás nélkül vagy csökkenő aggodalmakkal figyelik a szovjet-kínai normalizálódást. Ma már a múlté az aggodalom, hogy valamelyik nagyhatalom a szovjet vagy a kínai „kártya” kijátszására készül. Gorbacsov pekingi politikai poggyászának rekeszeit olyan útravaló tölti ki, amely a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös előnyök érvényesítését célozza, s azt akarja elősegíteni, hogy a két szomszédos nagyhatalom, csakúgy mint az egész világ, feszültségmentes, békés feltételek között, minden téren együttműködve lépjen át a következő évezredbe. Szántó András Mihail Gorbacsov pekingi tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról) A kínai külügyminisztérium szóvivőjének esti tájékoztatása szerint a kínai és a szovjet elnök találkozója baráti légkörben zajlott le. Jang Sang-kun nagy jelentőségűnek nevezte Mihail Gorbacsov pekingi látogatását nemcsak a két ország, hanem az egész nemzetközi közösség szempontjából. Aláhúzta, hogy a most megkezdődött csúcstalálkozó mindkét fél közös erőfeszítéseinek az eredménye. A kínai elnök részletesen tájékoztatta vendégét a Kínában immár tíz éve folyó reformokról és a nyitási politikáról. Hangoztatta, hogy Kína nagy érdeklődéssel figyeli a Szovjetunióban zajló reformot, őszintén kívánja annak sikerét, és kész a reformtapasztalatok kicserélésére. Újságírók kérdéseire válaszolva a kínai szóvivő több ízben hangsúlyozta, hogy Kína számára nagyon fontos Gorbacsov látogatása és a harminc év óta első kínai — szovjet csúcstalálkozó sikerének, zökkenőmentes lefolyásának biztosítása. Mint mondotta, ezt tartotta a kínai fél szem előtt, amikor az eredetileg a parlament előtt tervezett hivatalos fogadtatás színhelyét a repülőtérre helyezte át. Elmondotta, hogy kisebb változások továbbra is lehetségesek a találkozó programjában, de ezeket kölcsönös megállapodás alapján valósítják meg. A Tienanmen téren változatlanul tartó tömegtüntetésre célozva közölte: az is a találkozó sima lebonyolításának biztosítása érdekében történt, hogy Mihail Gorbacsov nem a főbejáraton át érkezett a parlamentbe. Hangsúlyozta, hogy a diákok akciója Kína belügyét képezi, és nem érinti sem az ország külpolitikáját, sem a kínai — szovjet csúcstalálkozó kimenetelét. Hozzátette azt is, hogy a kínai rendezők nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget annak, hogy Jang Sang-kun és Mihail Gorbacsov találkozójára a tervezettnél két órával később került sor. Gennagyij Geraszimov szovjet szóvivő estére ígért sajtótájékoztatója jó négyórás késéssel kezdődött. Geraszimov, aki tanácsadója a küldöttségnek, elmondta, hogy Mihail Gorbacsov és kísérete jóval éjfél után is még tanácskozott. A két államfő hétfő délutáni találkozójáról szólva elsőként azt emelte ki, hogy sok egybeesés volt a szovjet és a kínai álláspontban. A legfontosabbnak azt nevezte, hogy teljesen egyetértettek a múlt végleges lezárásának szükségességében, s azt hangoztatták, hogy a politikusoknak a jövő felé kell fordulniuk, s nem azt firtatni, kit milyen felelősség terhel a múlt hibáiért. E téma kapcsán ellentmondás jellemezte a kínai és a szovjet szóvivői tájékoztatást. A kínai sajtóközpontban elhangzott, s erről az Új Kína hírügynökség is beszámolt, hogy a szovjet vezetés nevében Mihail Gorbacsov sajnálkozását fejezte ki a múltbeliek miatt. Geraszimov szóvivő saját jegyzetei alapján kijelentette, hogy ő ilyesmit nem hallott, a vezetők a jövő felé fordulást tekintették a legfontosabbnak. Geraszimov is érintette, hogy Gorbacsov és Jang Sang-kun beszélt a peresztrojka, illetve a kínai reformok kibontakozásáról, a tapasztalatokról. Teljes volt köztük az egyetértés abban is, hogy senkinek sincsenek általánosan alkalmazható kész receptjei, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának egymás tapasztalataiból menteni. A tárgyalásokról kialakított benyomásokat összegezve a szovjet szóvivő hangsúlyozta, hogy az első nap kialakult a kölcsönös megértés légköre, s ez biztosítéka lehet a következő megbeszélések sikerének. A hétfői eszmecserén elsősorban a jövőbeni tárgyalások irányait határozták meg. Az államfői megbeszélések után Jang Sang-kun vacsorát adott a szovjet vendégek tiszteletére. Az itt elhangzott pohárköszöntőkben mind a házigazda, mind a vendég kitért arra, hogy a mostani látogatáshoz hosszú út vezetett. Mindketten úgy értékelték a három évtized után sorra kerülő csúcstalálkozót, mint egy minőségileg új szakasz kezdetét. Argentína Peronista győzelem Carlos Saul Menem, a Juszticialista Párt elnökjelöltje (a gépkocsin sötét kabátban) hétezer kilométeres kampányát után érkezett az argentin fővárosba (Népújság-telefotó — MTI) Az argentin köztársaság új elnökévé a peronista párti Carlos Saul Menemet, alelnökévé pedig az ugyancsak peronista Eduardo Dubaidet választották. A dél- amerikai országban vasárnap tartott választáson Menem fölényes győzelmet aratott fő riválisa, a kormánypárti radikális Eduardo César Angeloz-zal szemben, aki elismerte vereségét, és felajánlotta segítségét a nemzet gondjainak orvoslásában, a demokrácia és a szabadságjogok konszolidálásában. Carlos Saul Menemet december 10-én iktatják be elnöki hivatalába. Megválasztása után, magyar idő szerint hétfőre virradóra Riójában mondott első beszédében Menem elnök bejelentette, hogy Juan Domingo Peron tábornok és hitvese, Éva Peron elvei és politikai gyakorlata szerint akarja irányítani Argentínát. Az argentínai peronista győzelmet kommentálva megfigyelők megjegyzik: Menemnek a dolgozók széles tömegtámogatásán kívül jelentős polgári rétegeket is sikerült megnyernie. Élvezi a szakszervezeti mozgalom, az egyház, a nagytőke és a fegyveres erők befolyásos köreinek támogatását is. (MTI)
