Heves Megyei Népújság, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET---------------------------------­------mmmmmmmm N ÉPÚJSÁG, 1989. május 2., kedd Május elsejét ünnepeltük Ernyők alatt is jóízű a halászlé a Szépasszony-völgyben (Folytatás az 1. oldalról) tatás a közeli Kút-völgyben volt, ahol csaknem ezren gyűltek ösz- sze a dolgozók közül, családtag­jaikkal. Ott is rendeztek bog­rácsfőzőversenyt és sportbemu­tatókat. Hatvanban is benépesült a Népkert május elsején, sok mu­tatványossal, körhintással. A Magyar Demokrata Fórum vá­rosi szervezete és a Közművelő­dési Egyesület ugyanakkor sike­res, jól előkészített programot bonyolított le társaskirándulás formájában a nagykökényest is­kola termeiben és kertjében, már ahogy az idő jóságos volt egy-egy rendezvényhez. Mint Moldvay Győző főmunkatársunk jelen­tette, mindenki talált kedvére való szórakozást, hasznos tevé­kenységet. A falusi gyerekek mese- és versmondásban vetél­kedtek, az idősebbek — össze­játszva a városbeliekkel — ön­ként szerveződött focicsapatok tornáját bonyolították le, mások tollaslabda-versengésben tették próbára tudásukat, no meg kon­díciójukat. Liszt-díjas énekmű­vésznőnk, Faragó Laura — nó­tafaként — azokat gyűjtötte ma­ga köré, akik népdalokat kíván­tak megtanulni. Boldogon a község központ­jában a lányos házak előtt május­fákat állítottak. Rövid ünnepi beszédében Varga Ferenc, az MSZMP községi titkára emléke­zett meg a munkásság ünnepé­ről, majd sorra követték egymást a jól előkészített rendezvények. Nagy sikerrel lépett dobogóra például a hatvani Lenin Terme­lőszövetkezet hagyományőrző csoportja, a helyi iskola torná­szai. Este bált rendeztek. Lengyelországban is majálison köszöntjük... ” A sportos öltözetű, fiatalos külsejű Adam Rozék lengyel tanár, aki időnként idegenvezetést is vállal. Május elsején délelőtt Sík- főkúton, csoportja körében találkoztunk vele. — Kolbusowából érkeztünk, az ottani bútorgyár dolgozóit kí­sértem el, mint idegenvezető. Ot napot töltünk ezen a szép vidé­ken. Most jöttünk Egerből. Mindenki tetszését megnyerték a szé­pen felújított műemlékek, nem kevésbé a megízlelt borok és éte­lek. Fél évtizeddel ezelőtt már átutazóban jártam erre, de csak rö­vid ideig. Most viszont több idő jut az ismerkedésre. — Önök hogyan ünnepük Lengyelországban május l-jit? — Azt hiszem, hasonlóképpen, mint itt Magyarországon, főleg vidám, zenés, dalos majálisokkal. Mi is nagyon szeretjük a családi összejöveteleket, a közös szórakozásokat. — Meddig maradnak nálunk? — öt napig, de ezalatt még Miskolcra is ellátogatunk. Nekem egyébként nagyon tetszik ez a vidék, s egy általán Magyarország, amerre csak eddig jártam. így, amikor csak tehetem, visszatérek. Egy hónap múlva várhatóan Ismét jövök, másik csoporttal. „ Össze kell fognunk, mert közelednek a választások... ” A Szociáldemokrata Párt egri csoportjának tagjai május 1-jén délután a Csuvas étte­remben találkoztak — család­tagjaikkal együtt — és beszél­getést folytattak. Hajdú Ákos konyhafőnök, a párt egri cso­portjának tagja egyik szerve­zője volt a találkozónak. — Ez az első alkalom, hogy önállóan ünnepeljük május 1-jét. Én januárban léptem be, akkor kezdtük el a szervezést. Mindannyian várakozással te­kintünk a párt tevékenysége elé, hiszen mi is a nemzeti meg­újulásért igyekszünk összpon­tosítani erőinket. Közelegnek a választások, s erre föl kell ké­szülnünk. A délutáni találko­zónkon tájékoztatást kaptunk a párt múlt heti országos érte­kezletéről, az ottani hangulat­ról, a vitákról. Tudósítás: Mentusz Károly Fotó: Gál Gábor Bhutto asszony és a katonák Két malomkő között Szinte nem múlik el nap, hogy — a baljós rendszerességgel is­métlődő afganisztáni harci jelen­tések, a mind elkeseredettebb ösz- szecsapások és városostromok kapcsán — ne esne szó Pakisztán állítólagos részvételéről a Kabul- ellenes küzdelemben. Iszlámá­bádból érkező szakértők irányít­ják a mudzsahed csoportok tény­kedését — hallatszott már hosszú idő óta a vád, ami napjainkra újabb elemekkel bővült. Ma már azzal is vádolják Benazir Bhutto miniszterelnök asszony alig né­hány hónappal ezelőtt alakult, Pakisztánban több mint egy évti­zed után ismét polgári politiku­sokból álló kormányzatát, hogy a fegyverszállítmányok folyamá­nak fenntartása mellett hírszer­zési és utánpótlási fronton is messzemenően segíti a Nadzsi- bullah-rendszer megdöntéséért harcolókat, sőt mind többször hallatszik az is, hogy pakisztáni egységek is részt vesznek az af­gán területen dúló küzdelmek­ben. Washingtoni vizit Mivel az állításokat éppoly gyorsan követik a határozott hangú, egyértelmű cáfolatok, természetesen nehéz dolog az igazság kibogozása. Annyi azon­ban világosnak tűnik, hogy a pa­kisztáni vezetés számára (noha Ziaul Hak tábornok-elnök ta­valy őszi, máig sem felderített hátterű repülőgép-szerencsét­lensége, s a genfi megállapodá­sok nyomában végrehajtott szovjet csapatkivonás nyomán gyökeresen új helyzet állt elő, változatlanul az egyik legkénye­sebb kérdés az Afganisztánnal szemben követendő politika. Úgy tűnik, ez a problémakör szerepel majd első helyen a júni­us elejére tervezett washingtoni megbeszéléseken is: Bhutto as­szony, aki 35 évével a világ leg­fiatalabb, s a muzulmán orszá­gok legelső női kormányfője, ek­kor fog először tárgyalni a Fehér Ház legmagasabb rangú illetéke­seivel, hatalomra kerülése óta. Az amerikai vizit már csak azért is kulcsfontosságúnak bizonyul­hat, mert a korábbi szoros politi­kai és katonai együttműködés fenntartása, s nem utolsósorban a több milliárdos amerikai se­gélycsomag érvényben tartása sok szempontból befolyásolhatja az új iszlámábádi vezetés lépéseit — otthon is. Bhutto asszony ugyanis (noha az afgán kérdés, valamint a vele összefüggő menekültprobléma kétségtelenül a leglátványosabb nehézség) megannyi súlyos di­lemmával találhatja szembe ma­gát „hazai pályán” is. A hadsereg felső körei, a civil kormányzatot sok szakértő sze­rint továbbra is gyanakvó szem­mel figyelő tábornokok nem akadályozták ugyan meg, hogy Ziaul Hak helyébe lépjen, de bi­zonyára fennállnak azok a ké­nyes határvonalak, amelyeket a miniszterelnöknek nem lenne ta­nácsos átlépnie. Örök ellenfelek Ilyen természetesen a katonai költségvetés esetleges megkurtí­tása, s ilyen lehet az Indiával ki­alakított viszony. Bhutto és Ra- dzsiv Gandhi találkozói eddig kedvező légkörben folytak, de egyelőre nem hoztak áttörést. Más természetű, ám legalább eny- nyi nehézséget szülő probléma- forrás Bhutto számára a pakisz­táni gazdaság. Ha nem nyúl(hat) a hadseregre fordított milliár- dokhoz, aligha lesz majd képes eleget tenni választási ígéretei­nek. Ráadásul két örök ellenfél­lel is szembe kell néznie még: ezek a nemzetiségi-vallási ellen­tétekből fakadó, fájdalmasan sű­rűn véres zavargásokba torkolló gyűlölködések, valamint a tarto­mányok közötti, szintén törzsi, politikai ellentétekkel terhelt ér­dekütközések. Pakisztán történetében elő­ször fordult például elő, hogy nem az a párt alakíthatta meg a központi kormányt, amely a leg­népesebb szövetségi államban többséget szerzett: Pandzsábban (a 108 milliós lakosság 56 száza­léka él itt) az országos szinten el­lenzéki szerepre kényszerült Isz­lám Demokratikus Párt irányít, sejthető módon nem kevés ké­nyelmetlenséget okozva a mi­niszterelnök asszonynak. Dilemmák és nehézségek Külső dilemmák és belső ne­hézségek között kell tehát új irányvonalat keresnie országa számára a fiatal politikusnőnek; nem csoda hát, hogy számos hír- magyarázó jellemzi helyzetét egy két malomkő közé került áldo­zatként. Egyelőre túl rövid idő telt el még ahhoz, hogy megjó­solható legyen, merre fogja for­dítani országa hajóját az új kor­mányos, aki nyilatkozataiban egyaránt fontosnak mondja a nagyhatalmakhoz fűződő vi­szonyjavítását, a szomszédos ál­lamokkal kialakítandó jó kap­csolatokat, a gazdasági megúju­lást és a katonák „laktanyákban tartását”, a társadalmi ellentétek enyhítését, s ugyanakkor a mu­zulmán hagyományok tisztelet­ben tartását. Nem lehet vitás: valamennyi célkitűzés fontos és szükséges lenne Pakisztán számára — kér­déses csupán, hogy egyfajta „kí­vánságlista” marad-e csupán, vagy pedig sikerül összefüggő, reális kormányzati programmá formálni... Madridi interjú Jorge Sem Magyarországról Magával ragadó és szenvedé­lyes politikai átalakulás idősza­kában van Magyarország — mondotta szombaton Madridba visszaérkezve Jorge Semprun spanyol kulturális miniszter. A világhírű író az MTI tudósítójá­nak összegezte látogatásának ta­pasztalatait. — A magyarok igen eredeti utat járva demokratizál­ják az eddigi egypártrendszert. Ez bonyolult folyamat, ám egyúttal rávilágít egy kis nép éle­terejére. Gazdasági gondjaik na­gyon nagyok, mindazonáltal bíz­hatunk abban, hogy a magyar demokrácia megleli azt az ös­vényt, amelyen előrehaladva megszilárdulhat. Semprun kötetlennek és for­maságoktól mentesnek nevezte budapesti megbeszéléseit Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárá­val, Pozsgay Imre államminisz­terrel, a magyar filmesekkel, az írószövetség és a magyar Pen Klub képviselőivel. Utalt arra, hogy a jövő szempontjából fon­tosak voltak a magyar művelő­dési miniszterrel a kétoldalú kapcsolatok bővítéséről folyta­tott hivatalos tárgyalások. A mú­zeumi és zenei élet terén jelzett előrelépést, és utalt arra, hogy társadalmi és politikai témákat felölelő viták, találkozók szerve­zését is elhatározták. Rendkívül figyelemre méltó­ak Semprun szavai a másfél évti­zeddel ezelőtti spanyolországi és a mai magyarországi folyamatok összehasonlításáról. — Valóban léteznek közös elemek — mondta —, hiszen mindkét esetben a ko­rábbi tekintélyuralmi rendszer elvetéséről van szó. Logikus te­hát, hogy vannak egybevethető jelenségek, mivel azonos a cél: a pluralizmus elérése. Van azon­ban meghatározó különbség, ami éles eltérést mutat az egykori Spanyolország és a mai Magyar- ország között: ez pedig az, hogy a gazdasági szerkezetet Hispáni­ában nem kellett átalakítani. Te­hát nálunk nem volt szükség a gazdasági modell radikális meg­változtatására. Emlékezetes, hogy már a Franco-diktatúra éveiben működni, fejlődni kez­dett a piacgazdaság. Létrejöttek az első olyan gazdasági intézmé­nyek, amelyek maguk is feszítet­ték a diktatúra kereteit. A ma­gyarok helyzete ettől merőben eltér. Ók most a gazdasági mo­dell gyökeres megújításán fára­doznak. Ebben az értelemben a spanyol példát nem hasznosít­hatják — fejezte be Jorge Semp­run. EGK: Keletre tekintve Amikor egy napon megíiják majd az Európai Közösség nem­zetközi politikájának történetét, alighanem fontos helyet foglal majd el benne az, ami ezen a héten Luxembourgban történt: a Romániával folytatott tárgyalások felfüggesztése, a Lengyelor­szággal folyó tárgyalások meggyorsítására hozott döntés és a kö­zösség kelet-európai politikájának összehangolásáról kidolgo­zott belső irányelvcsokor. Az eredeti menetrend szerint a tizenkét tagország külügymi­nisztereinek soros tanácskozásán csak az utóbbi szerepelt volna. Az a politikai aktualitás eredménye csupán, hogy a kialakított közös platform működését a diplomaták rögtön gyakorlati „pél­dákkal” is illusztrálták. A peresztrojka megindulása, a kelet-európai változások ki­bontakozása óta az Európai Közösségek Bizottságának és több tagállam kormányának visszatérő gondja volt, hogy a Tizenket- tek nem alakítottak ki egységes irányelveket ezekkel a folyama­tokkal kapcsolatban, továbbá azt illetően, hogy miként reagálja­nak rájuk — külön-külön és együttesen is. Bár az alapvető megközelítést a nyugati politikai filozófia és érdekek kétségkívül meghatározták, láthatóan eltérő árnyalatok érvényesültek a fejlemények megítélésében és az egyes tagálla­mok cselekvésében. Az NSZK rendkívül dinamikus új kapcsola­tépítése nem csak egyedülálló volt a maga nemében, de bizonyos aggodalmat is keltett más tagországokban. Egyrészt a konkuren­cia, másrészt a politikai dimenziók játszottak közre ebben. Nemcsak az államok között mutatkoznak eltérések, az üzleti körök vagy a bankok magatartása sem egységes. Jacques Delors, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke például tavaly nyilvánosan felemelte szavát az ellen, hogy a tizenkét ország ren­dezetlen hitelnyújtási rohamot indítson, egymással versengjen a szocialista fővárosokban. Miközben Thatcher brit miniszterel­nök hasonló fenntartásokat hangoztatott, a brit bankok éppen hatalmas kölcsönöket finanszíroztak a Szovjetuniónak. A Tizenkettek politikai együttműködésére, az álláspontok egyeztetésére kialakított mechanizmus és á közösség gazdasági döntésekre hivatott szervei között sem volt teljes az összhang a „keleti politikában”. Ennek a helyzetnek az orvoslására sürgetett a belga diplomá­cia már tavaly óta közös megközelítést. Ösztönzésére a Tizen­kettek is magukévá tették ezt a célt a múlt októberben, a görög- országi Joanninában tartott kötetlen találkozón. Ennek eredmé­nye a most Luxembourgban elfogadott belső irányelvcsokor. Erre volt rögtön példa, hogy hivatalosan felfüggesztették a Romániával folytatott, tavaly óta már tetszhalott tárgyalásokat, újabb figyelmeztetéssel párosítva. Ha Bukarest nem adja egyér­telmű jelét annak, hogy változtat magatartásán az emberi jogok terén, akkor nemcsak a megbeszélések felújításáról nem lehet szó, hanem sor kerülhet újabb közösségi intézkedésekre is, szö­gezték le kemény hangú közleményben. Lengyelország viszont csillagos ötöst kapott a kormány és az ellenzék megállapodásáért. A közösség elhatározta, hogy a fo­lyamatban levő tárgyalásokon olyan egyezmény aláírására tö­rekszik majd, amely nemcsak politikai jelzést küld majd a lengyel reformok támogatásáról, de gazdaságilag is segítséget nyújt azokhoz — nevezetesen: megkönnyíti a lengyel áruk bejutását a Tizenkettek piacaira. Ennek az eszköze az úgynevezett „magyar formula” lehet. A tavaly szeptemberben hazánkkal aláírt megál­lapodás mindeddig a legmesszebbmenő egyezmény a közösség és egy szocialista ország között. Ebben arról van szó, hogy 1995- ig mind megszűnnek a mennyiségi korlátozások áruinkkal szem­ben a Tizenkettek piacán. Kérdés persze, hogy amennyiben a közösség igazán egyértel­mű jelzést kíván küldeni, akkor célszerű-e Varsóval is 1995-ig halogatni a teljes liberalizálást — annak ellenére, hogy az egysé­ges nagypiac megvalósítása már 1992 végére kitűzött cél a kö­zösség számára. Ha viszont netán 1995-nél közelebbi határidőt jelölnének meg Lengyelország vonatkozásában, felmerül a kér­dés, hogy az miként hatna a ma már megkötött egyezményekre. A kelet-nyugati kapcsolatok mai forradalmában alighanem örvendetes lenne, ha a tilalomfákat az eredetileg tervezett ütem­nél gyorsabban bontogatnák a Nyugaton is. Egységes megköze­lítésben, persze. Baracs Dénes A magyar vagonban Emberéletben nem esett kár Robbanás a Pannónia expresszen Robbanás történt a múlt hét közepén a Berlin — Szófia között közlekedő Pannónia expressz magyar vagonjában a kelet-cseh­országi Lestina állomásnál — ad­ta hírül szombati számában a Rudé Právo. A csehszlovák hír­szolgálati iroda és a prágai lapok mindeddig nem tettek említést az ügyről, a CSKP lapja viszont most megírta, hogy a robbanás szerdán, a nemzetközi gyors ma­gyar, harmadik vagonjában tör­tént. Emberéletben nem esett kár, de a vasúti kocsit ki kellett venni a szerelvényből, és ezért az expressz mintegy kétszáz percet késett. A Rudé Právo híréből nem derül ki, hogy pokolgépes merénylet vagy baleset okozta-e a robbanást. ÜNNEPEL YES ALKALMAKRA (pl. anyák napja, ballagás, névnap ... stb.) KÜLDJÖN DÍSZTÁVIRATOT! Nemcsak figyelmesség, hanem szép ajándék is. Dísztáviratlapok széles kínálatával várjuk kedves Ügyfeleinket. Üdvözletét már az esedékesség előtt 15 nappal, H... jelzéssel feladhatja. (A H... jelzést ki kell egészíteni a kézbesítés napjával — mely napra kéri a távirat kézbesítését). Az esedékesség előtt legalább 2 nappal feladott dísztávirat szódíja 50 %-kal olcsóbb. Szegő Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents