Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-14 / 87. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1989. április 14., péntek Az Országgyűlés ipari bizottsága Recsken Az ércvagyon kiaknázását javasolták a képviselők (Folytatás az 1. oldalról) bálkozás az ércvagyon hasznosítására. Lehetséges, hogy egyes állami szervek éppen ezt akarják? Merthogy, ha már ők nem javasolták a beruházást a kormánynak, akkor mások se bizonyíthassák a kitermelés realitását? Ezt a szándékot lehet látni akkor, amikor különböző akadályokat állítanak. Amikor például a tervhivatal ragaszkodik ahhoz, hogy csakis olyan bányát lehessen nyitni, amely a teljes hazai fémigényt kielégíti. Amikor nem akarják megengedni, hogy a nemzeti bank felvegye a vállalat számára szükséges hitelt négy százalékos kamatra annak ellenére, hogy a kedvező hitel visszafizetésére végül is folyamatosan fedezetet nyújtana az eddig beruházott vagyon. Meg akarják tiltani azt is, hogy a kereskedelmi bankok részt vegyenek Recsk fiZsidei Istvánná interpellációja nyomán találkoztak a honatyák Recsken nanszírozásában. Megfogalmazta, hogy feltétlenül szükségesnek tartja a recski bánya önállósítását, mert csak így válna lehetővé, hogy tőkés társakat szerezhessenek. Nem felejtette el megjegyezni azt sem, hogy jelenleg ez a Kárpát-medence legnagyobb ércelőfordulása, mely többet termelhetne, mint az erdélyi ércbányák együttvéve. A felszólalók zöme fővárosi honatya volt, közöttük Gágyor Pál azt fejtegette, hogy szerencsés lenne, ha a szovjet fél mellett másokkal is folytatnának tárgyalásokat. Felhívta a figyelmet arra is, hogy széles körűen kell elemezni e bánya megnyitásának környezetvédelmi hatásait. Kürtösi Károly, a megyei párt- bizottság titkára beszámolt arról, hogy mind a megyei, mind az Eger városi pártbizottság évek óta fontosnak tartja és figyelemmel kíséri e bánya sorsát, a megyei pártértekezlet ez év január 21-én elfogadott politikai programjában többek között megfogalmazták: határozottan és felelősen vállalják a megye érdekeinek képviseletét az országos döntést igénylő kérdésekben. Ezek közül fontosnak tartják és szorgalmazzák e rézvagyon sorsának eldöntését, a jelenleg folyó állagmegóvási munkákban érdekelt dolgozók további foglalkoztatását. A megyei pártbizottság belátja és megértéssel veszi tudomásul, hogy a költségvetés nem tudja felvállalni jövő év január elsejétől a bánya jelenlegi állapotának fenntartását, ezért e vagyon mielőbbi hasznosítását szorgalmazza, s akár vegyes vállalat, akár gazdasági társulás keretében történik a fejlesztés, úgy ítélik meg, nem jelent számottevő többletterhet a népgazdaság számára, sőt devizamérlegünket is jelentősen javítaná. Mi több, tartósan oldana e térség fokozódó foglalkoztatási feszültségén is, hosszú távon biztos munkalehetőséget és megélhetést nyújtana mintegy háromezer embernek. Kitért arra is, hogy amennyiben nem valósulna meg a magyar — szovjet közös vállalat keretében történő hasznosítás, úgy javasolják, hogy a magyar állam szabad értékesítésre, világpiaci megmérettetésre kínálja fel az itteni ércet. Ha ez sem valósítható meg, akkor értenének egyet az Ipari Minisztérium és a kormányzat állásfoglalásával, hogy a hazai és külföldi vállalkozók gazdasági társaságot alapíthassanak a kiaknázására. A megyei pártbizottság nevében kérte Berecz Frigyest, hogy járuljon hozzá a Recski Rézércmű önállóvá válásához, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül, s oly módon, hogy a zavartalan működéshez szükséges eszközállományt az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat biztosítaná a recskieknek. Ezt követően Szalai Géza arról érdeklődött, hogy az eltelt hosszú évek során hány külföldi érdeklődő akadt, s ezekkel miért szakadtak meg a tárgyalások. Kiss István és Kovács Károly arról beszélt, hogy sürgősen el kell dönteni a bánya sorsát, s megfogalmazták azt is, hogy a kormánynak úgy kell alakítani a tárgyalásokat, hogy ne kerülhessen sor az úgynevezett tartós szüneteltetésre, magyarul a bánya bezárására. Szabó Kálmán arról beszélt, hogy a szerződést rendkívül körültekintően kell majd megkötni a leendő partnerrel, Berecz Frigyes ipari miniszter: „Már sokféle megoldást elképzelhetőnek tartunk” mégpedig úgy, hogy a költségek egyes tételeit konvertibilis valutában kell meghatározni. Nyerges Károly ugyancsak a bánya megnyitása mellett kardoskodott, egyebek mellett azért is, mert most még megvan az a gárda, amely képes a rézércbányászatra. Ugyanis, amint mondotta: ez a munka nem olyan, amit az iskolában meg lehetne tanulni. Thuma József, az Országos Tervhivatal ipari csoportvezetője úgy fogalmazott, hogy az illetékesek véleménye nincs távol egymástól. A lényeg az, hogy a magyar állam erre a beruházásra a költségvetésből nem tud fordítani semmit, de még az állagmegóvásra sem. Az év végén megszüntetik az eddigi összeg folyósítását. Ebből következik, hogy olyan pályát kell nyitni, amelyet kémek az érdekeltek: az önállósodás „percek kérdése.” Ráadásul a költségvetés ilyen körülmények között „ünnepélyesen eláll” az eddigi kikötéseitől. Nem igényli a rézimport kiváltását, mert egy önálló vállalattal szemben nem lehet ilyen követelmény. Viszont a nemzeti bank garanciáját nem ígérhette. Szabad ez a vállalkozás, de dollárhitelt nem vehetünk fel rá. Gondnak mondta, hogy a Szovjetunióval kiegyensúlyozatlan az árucserénk. Nehezen adhatják meg áruszállításokkal a hitelt. Ott is óriási a költségvetési hiány, nem egyszerű a helyzet. Helyes döntésnek mondta, hogy a 70-es években nem épült meg a bánya, mert utólagos számításaik szerint többnyire veszteséges lett volna. Most a tőketulajdonosok vállalják a kockázatot: reményét fejezte ki, hogy nyernek majd rajta. Hosszú évek során döntés- képtelen volt a magyar gazdaság, mert sokszor várt, amikor cselekedni kellett volna. Arra kell bízni az elhatározásokat, aki a legér- dekeltebb abban, hogy egy-egy beruházás nyereséges legyen. Tételeit többen megkérdőjelezték. Volt, aki azt furcsállotta, hogy a tervhivatal épp most esik pánikba, amikor hosszú piaci pangás után végre emelkedik a réz ára. Lékai Gusztáv hajdúbihari képviselő javasolta, hogy a bizottság fejezze ki elégedetlenségét is rosszallását amiatt a döntési mechanizmus miatt, amely ezt a kérdést esztendőkön keresztül kísérte. Más azt kifogásolta, hogy nyolc hónap alatt kívánnak most döntést kicsikarni, miközben évtizedeken át elodázták azt. Zsidei Istvánná hozzáfűzte: a bezárás csaknem egymilliárdos összeget emésztene fel. Ezért többen javasolták, hogy legalább ennek a pénznek az erejéig adjanak türelmi időt az ésszerű megoldás megtalálásához. Az Ipari Minisztérium képviselője, dr. Gagyi-Pálffy István hozzáfűzte: hogy a szovjet ajánlat mérhetetlen előnye, a kohósítást náluk sokkal olcsóbban elvégzik, mint itthon vagy nyugaton. Nem szabad túlzott illúziókat táplálni a tőkés partnerekkel kapcsolatban sem. Berecz Frigyes vita-összefog- lalójában kifejtette, hogy ha a szovjet partnerrel nem jutnak dűlőre: „szabad a vásár.” Ha kialakul a velük való együttműködés, annak konvertibilis alapokon kell nyugodnia. Lehetőség az is, hogy itt egy „fordított Tengiz” létrejöjjön, onnan érkezzenek építő vállalatok. Ókét máshol is lehetne alkalmazni. Több nyugati céget is felsorolt, amelyek érdeklődnek a recski beruházás iránt. Válaszolt a pénzügyi, a környezetvédelmi és egyéb kérdésekre is. Kifejtette, hogy Recsk önállóságát — éppen az ottaniak érdekében — már csak a döntés után érdemes megadni. A szovjet partnerekkel a minisztérium, a nyugatiakkal már a helybeliek tárgyalnak elsősorban. Juhász Mihály zárszavával ért véget a tanácskozás, aki leszögezte: ne ezen az egy beruházáson „verjük el a port” az összes elkövetett hiba miatt. Az ipari bizottság döntő többségének véleménye, hogy el kell kerülni a bezárást. Tudósítás Gábor László Honra János Újabb hat százalékkal leértékelték a forintot (Folytatás az 1. oldalról) az árszínvonal gyorsabban fog nőni az eddigi kormányzati várakozásoknál. Ugyanakkor a kormány a hatósági árak további emelkedését minimalizálja. Ezért az idén nem nő az energiák termelői ára és nem változnak a legfőbb közszolgáltatások árai sem. A Magyar Nemzeti Bank intézkedéseket dolgoz ki a gazdálkodók finanszírozási költségeinek mérséklésére, elsősorban az exportcélú termelés és forgalmazás feltételeinek javítására. A termelés biztonságának fenntartása érdekében az élelmiszer- gazdaságban — sem a leértékelések következtében, sem a devizaárak emelkedésének hatásaként — nem változik a műtrágyák és a fehérjék ára, ez tehát az ágazatban nem jelent árfeszítő hatást. A termelésben azonban a leértékelések miatt az árszínvonal nő, egyrészt az import költségeinek növekedése, másrészt a külpiaci árakkal együtt változó alapanyagárak emelkedése miatt. E drágulás a fogyasztói árakban is megjelenik. Az import- termékek ára a leértékelés hatásaként — a kereslettől függően — már a második negyedévtől kezdődően emelkedik, míg a termelői árak emelkedése miatt a drágulás a fogyasztói árakban elsősorban az év második felétől érezteti majd hatását. Az év elején meghirdetett hatósági árintézkedések — például a víz- és csatornadíjak, háztartási energia áremelésének — halasztására azonban nem kerül sor. Az életkörülmények alakulásáról rendelkezésre álló adatok azt jelzik, hogy szélesedik a nehéz körülmények között élők köre. A Minisztertanács az inflációs hatások kompenzálására, a legégetőbb szociális gondok enyhítésére, a legnehezebb helyzetben élők körülményeinek javítására haladéktalanul kezdeményezi a SZOT-tal kötött megállapodás felülvizsgálatát. Az ár- és jövedelmi folyamatok átfogó áttekintése alapján, az új megállapodásnak megfelelően hozza meg a szükséges intézkedéseket. A kialakult helyzet előrevetíti annak veszélyét, hogy a gazdaság stabilizálását célzó gazdaság- politika, az ezt szolgáló erőfeszítések eredménytelenek lehetnek. Ez közvetlen veszélybe sodorhatja az ország fizetőképességét, mert megszakíthatná azokat a nemzetközi hitelkapcsolatokat, melyek a külső forrásokat a stabilizálást célzó politika konkrét eredményei függvényében bocsátják csak rendelkezésre. A nemzetközi pénzügyi intézményekkel fennálló megállapodásokban a magyar korriiány kötelezettséget vállalt meghatározott célok teljesítésére, illetve arra, hogy azok elérése érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket. Ezek sorába tartozik többek között a költségvetési hiány elfogadható mértéke, a belső hitelpolitika egyensúlyi céljai, s az aktív árfolyampolitika, azaz a forint árfolyamának a külső pénzügyi egyensúlyi követelményekkel összhangban történő módosítása. Mivel a fizetési mérleg egyenlege az áruforgalmi és az idegenforgalmi folyamatok eddigi, és még inkább várható alakulása miatt kedvezőtlenül alakul, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a nemzeti valuta leértékelése elkerülhetetlenné vált. Ez csak a szükéges lépések egyike. A kormány a helyzet átfogó értékelését és a szükséges teendőket a közeljövőben a Parlament elé terjeszti. Ezzel összefüggésben áttekinti eddig hozott, illetve előkészítés alatt álló intézkedéseit is. Bush Varsóban és Budapesten? George Bush amerikai elnök júliusban látogatást tervez Varsóba és valószínűleg Budapestre is — jelentette csütörtökön a The Washington Post. Mértékadó fehérházi forrás az MTI tudósítójának kérdésére azt mondotta, hogy mindkét úticélt mérlegelik, de döntés még nincs. Bush július 14-ikén a vezető tőkésországok párizsi csúcstalálkozójára utazik Európába, s ehhez az úthoz kapcsolódva van szó további látogatásokról. A The New York Times csütörtöki kommentálja szerint a NATO májusi csúcsértekezlete jó alkalom arra, hogy a Nyugat közölje a Szovjetunióval: üdvöz- lik a demokratikus változásokat (Kelet-Európábán), de nem akarnak bátorítani olyan változásokat, amelyek megrázkódtatásokat okoznak. Ugyanígy hasznos lenne, ha a nyugati országok gazdaságilag segítenének Lengyelországnak és Magyarországnak: nem olcsó hitelekkel, amelyek óriási adóssághoz vezetnek, mint egy évtizede, hanem a kereskedelmi akadályok leépítésével, ésszerű közös vállalkozásokkal, és a nem katonai jellegű technológia könnyű hozzáférhetőségével. A főmatróz életének megmentésére kevés az esély Szíriái helikoptertámadás Földközi-tengeri incidens Kedden, április 11-én, délelőtt 10 órakor két szíriai azonosító jelű helikopter rakétatámadást intézett két szovjet kisegítőhajó ellen. Támadás érte az SZB-52 4-es vontatóhajót és a VM-125 búvárhajót, Tartusz kikötőjétől 39 tengeri mérföldnyi távolságban. Különösen a VM-125-ös hajó rongálódott meg. Az incidensről a Krasznaja Zvezda csütörtöki száma tudósít. A támadás következtében hét ember megsebesült, egyikük zúzódásokat szenvedett. A két hajó segítségére sietett a közelben tartózkodó „Krasznij Kavkaz” nevű tengeralattjáró-elhárító hajó és a „Leningrad” tengeralattjáró-elhárító cirkáló. A sérült matrózokat elsősegélyben részesítették, kettőjüket egy tartuszi kórházba szállították. E. Szkidcsenko fő- matróz életének megmentésére kevés esély van. Súlyos sérülést szenvedett V. Biszerov főfedél- zetmester is. (MTI) „Középkori zsarnok” Ceausescu a brit parlament pergőtüzében A brit parlament mindkét házában pergőtűzbe került Nicolae Ceausescu elnök Romániában meghonosított „középkori zsarnoksága”. Az alsóház szerdán este lezajlott külügyi interpellá- ciós vitájában Sir Geoffrey Howe külügyminiszter maga is „ visz- szataszítónak” minősítette a román kormányzatnak az emberi jogok tekintetében tanúsított magatartását, de precedens hiányára, illetve célszerűségi megfontolásokra hivatkozva elutasította azokat a követeléseket, hogy hívják haza Nagy-Britannia bukaresti nagykövetét és fosszák meg a román államfőt brit kitüntetésétől. Paul Flynn munkáspárti képviselő az alsóház interpellációs vitájában felszóh'totta a kormányt, hogy fossza meg Ceau- sescut a Bath lovagrend nagykeresztjétől, amelyet II. Erzsébet királynő adományozott a román államfőnek 1978-ban tett hivatalos angliai látogatása alkalmából. Sir Bemard Braine konzervatív képviselő javasolta kormányának, hogy a bukaresti brit nagykövet hazahívásával „mutassa ki undorát és ellenszenvét a romániai rezsim iránt”. Sir Geoffrey Howe válaszában emlékeztetett arra, hogy a brit kormány több alkalommal megbélyegezte az emberi jogok súlyos és sorozatos romániai megsértéseit. Kifejtette, hogy a román vezetőnek annak idején az állami látogatások régóta szokásban lévő udvariassági szabályai szerint adományozták a tiszteletbeli lovagi címet és eddig még nem volt precedens arra, hogy ilyen kitüntetést békeidőben bárkitől visszavonjanak. A brit diplomácia vezetője megállapította, hogy a román hatóságok több alkalommal „a hóbortosságig menő rossz bánásmódban” részesítették ugyan Nagy-Britanna bukaresti nagykövetét és munkatársait, de — mint hangsúlyozta — „nagykövetünk ott tartásának egyik célja éppen az, hogy továbbra is fellépjen az emberi jogi visszaélésekkel szemben”. Mun letartóztatása Korea egyesítési óhaja a lelkész bűne Csütörtökön, nyomban Phenjanból történt hazaérkeztekor a szöuli repülőtéren letartóztatták Mun Ik-hvan dél-koreai protestáns lelkészt. A szöuli hatóságok szerint Mun illegális phenjani útjával megsértette a nemzetbiztonsági törvényt, és ezért akár tízévi börtönbüntetést is kaphat. A dél-koreai hatóságok 15 ezer rohamrendőrt mozgósítottak a Kimpo repülőtér és a szöuli egyetemek környékén, hogy megakadályozzák az ellenzéki rokonszenvtüntetést, a Phenjanban járt ellenzéki pap tömegméretű ünneplését. A 71 éves lelkész a szöuli kormány jóváhagyása nélkül utazott március 25-én Phenjanba, ahol két alkalommal összesen 7 órát tárgyalt Kim ír Szénnél az újraegyesítés kérdéseiről. Az egyik legnagyobb dél-koreai országos ellenzéki csoportosulás tanácsadója 10 napig tartózkodott Észak-Koreában, ahol 18 rokonával is találkozott. Benyomásairól Tokióban sajtótájékoztatóján elmondta, hogy meglepte, mennyire központi irányítás alatt áll minden. Példaként felhozta, hogy rokonainak — mint minden állampolgárnak — megszabják, hogy három pár cipője lehet, ugyanakkor azt tapasztalta, hogy ha korlátozott mértékben is, de szabad a vallásgyakorlás a KNDK-ban. A dél-koreai kormány Mun útját a két ország közeledése érdekében megkezdett hivatalos lépések veszélyeztetésének minősítette. Mun viszont a nemzetközi sajtó előtt azt hangsúlyozta, hogy nem diplomáciai missziót teljesített, csupán a nép véleményét közvetítette Kim ír Szénnek és meg akarta ismerni a Koreai Munkapárt elnökének álláspontját az újraegyesítés lehetőségeiről.
