Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-11 / 84. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. április 11, kedd SPORT 5. Megyei labdarúgó-bajnokság Rangadót nyert a H. Gáspár SE A megyei labdarúgó-bajnokság 20. fordulójának mérkőzéseiről a követke­ző jelentéseket kaptuk tudósítóinktól: H. Gáspár SE — Selyp 1-0 (1-0) Selyp, 500 néző. V.: Kriston. H. Gáspár SE: László — Fülep, Kun, Vona, Komjáti, Kovács S., Szabó L., Kovács L., Hegedűs (Sipos), Csanádi, Szabó Z. (Rácz). Edző: Stupek István. Selyp: Kökény — Baranyi, Tóth, Ju­hász Cs., György, Králik, Tordai (Ju­hász L.), Farkas, Szabad, Kurucz, Sza- balics (Buda). Edző: Nagy László. Már az első percektől kezdve látszott, hogy a vendégek jobban akarják a győ­zelmet, lelkesebben, frissebben mozog­nak, mint a hazaiak. A győztes gólt már a harmadik percben megszerezték, és bár a selypiek támadójátéka a szünet után feljavult, továbbra is csak ritkán je­lentettek veszélyt László kapujára. G.: Hegedűs, lók: Vona, Kovács S., Szabó L., Kovács L., illetve Baranyi, Szabad. Ifik: HKVSC11. - Selyp 2-0 Nógrádi Béla Gyöngyöshalász — Tárná lelesz 1-0 (1-0) Gyöngyöshalász, 300 néző. V.: Su­lyok. Gyöngyöshalász: Horváth — Veres, Tóth, Lehotai, Szabó B., Szabó Gy., Asztalos, Szabó L., Mészáros, Antal (Harmat), Bándi (Márkus). Edző: Bár­sony József. Tarnalelesz: Szabó — Mogyorós, Ivády, Balázs, Zay, Sike, Orosz, Danó, Berki (Radics), Ferencz, Tumpek. Edző: Kovács K. Béla. Az első félidőben megérdemelten szereztek előnyt a halásziak, de a máso­dik játékrészre feljavult vendégek közel álltak a pontszerzéshez. G.: Antal. Jók: Horváth, Tóth, Szabó L., illetve Szabó, Ivády, Mogyorós. Ifik: 3-0 Tóth József Nagyréde — Kompolt 1-0 (0-0) Nagyréde, 250 néző. V.: Illyés. Nagyréde: Berta — Bekecs, Nádud­vari, Bágyi, Deme, Kovics, Bárdos, Je- rem, Nagy, Labancz, Csáki. Edző: Szén József. Kompolt: Csukás — Klein Z., Parádi F. , Klein F., Grabecz, Schmidt, Báder, Antal D., Lázok (Rajna S.), Rajnai, Farkas. Edző: Klein Ferenc. A végig mezőnyfölényben játszó ha­zaiak gyenge csatárjátékuk miatt csak üggyel-bajjal győztek a lelkesen és takti- kásan futballozó kompoltiak ellen. G.: Labancz. Jók: Nádudvari, Deme, Nagy, ill. Klein Z., Parádi F., Klein F., Báder. Ifik: 2-2 Molnár András Füzesabony — Atkár 5-0 (4-0) Füzesabony, 350 néző. V.: Dán. Füzesabony: Kiss — Polgár, Mud- riczki, Vmcepap, Kerékgyártó, Székely, Fehér (Győri), Csóka, Tamasi (Szakái), Farkas, Bocsi. Edző: Káló Mihály. Atkár: Miksi — Fülöp, Szekrényes, Benei Cs. (Király), Kiss J. (Kalafut), Csontos, Bella, Szabó, Kiss A., Benei J., Nyilas. Mb. edző: Szabó Gábor. Mivel az abonyiak holtbiztos gólhely­zetek sorozatát hagyták ki, ezért — bár­mily meglepő — a mérkőzés végered­ménye nem tükrözi hűen a két csapatjá­téka közötti különbséget. A vendégek­nél csak a küzdeni akarás dicsérhető. G. : Bocsi 3, Farkas 2 (egyet 11-esből). Jók: Farkas (a mezőny legjobbja), Vin- cepap, Bocsi. Székely, ill. Benei J. Ifik: 3-0 Szigetváry László Sírok — Poroszló 1-0 (1-0) Sírok, 300 néző. V: Nagy S. Sirok: Hajdú — Szalai, Szántai, Erdé­lyi B.', Sajbán, Bujáki, Szabó Z., Szabó I. (Janosik), Doktorcsik, Hangonyi, Er­délyi F. (Hossó). Edző: Abuczky Béla. Poroszló: Veres — Vasas, Rajna, Kiss, Varga I., Varga A., Horváth (Hegedűs), Németh (Szalai), Tóth, Habóczki, Kö­kény. Edző: Varga István. Közepes iramú és színvonalú mérkő­zésen a sok helyzetet elpuskázó sirokiak akár nagyobb arányban is nyerhettek volna a lelkesen és sportszerűen küzdő vendégek ellen. G.: Szabó Z. Jók: Szán­tai, Sajbán, Szabó Z., ill. Veres, Vasas, Habóczki. Ifik: 6-0 Varga Tibor Egercsehi — Tarnaörs 1-1 (0-0) Egercsehi, 250 néző. V: Birincsik. Egercsehi: Péter — Dorkó II., Punka S., Bajzát, Nagy G., Punka L. (Dorkó I. ), Balázs (Tókos), Boldizsár, Torma, Józsa, Telek. Edző: Sulyok László. Tarnaörs: Csik — Tari, Király, Mága L., Mága J., Csömör, Bodonyi, Lőcsei, Esvégh, Fodor (Danyi), Agócs. Edző: Meleghegyi Béla. Már az első félidőben megszerezhet­ték volna a vezetést a vendégek, de a ki­tűnően védő Péter mindent hárított. A szünet után is a tamaörsiek támadtak többet, vezetéshez is jutottak. A hazai­ak kontraakciói és görcsös igyekezete végül is meghozta az egyenlítő gólt. Az őszi vereségért visszavágásra készülő csehiek csak nagy szerencsével tudták otthon tartani az egyik pontot. G.: Jó­zsa, ill. Agócs. Jók: Péter, Punka S., ill. Mága J., Tari. Ifik: Tarnaörs — Egercse­hi 2-0 Boza Albert Pétervására — Petőfibánya 2-1 (1-0) Pétervására, 300 néző. V: Bartos. Pétervására: Kovács M. — Papp, Ivády P., Nagy P., Árvái, Hegedűs, Ko­vács J., Földi G., Lininger (Gál), Puso- mi (Ivády A.), Utassy. Edző: Bocsi Atti­la. Petőfibánya: Rozmaring — Molnár, Komáromi, Kotrócz, Berki. Pap, Szabó L., Visi (Jancsó), Huszár (Bata), Tóth J. , Móczár. Edző: Pásztor István. A végig döntő fölényben lévő és szemre is tetszetősen kombináló hazai­ak megérdemelt, szép győzelmet arat­tak, s így megszerezték a már nagyon várt, első tavaszi győzelmüket. G.: Pu- somi, Nagy P., ill. Jancsó. Jók: az egész hazai csapat, a mezőny legjobbja Nagy P., ül. Tóth J., Móczár. Ifik: Petőfibánya — Pétervására 8-1 Szántó H. György Gyöngyösoroszi — Kisköre 0-0 Gyöngyösoroszi, 200 néző. V: Ko­vács L. Gyöngyösoroszi: Baranyi A. — Lu- dányi, Marosvári, Landor, Molnár, Rácz (Méhes), Baranyi E., Bezzegh, Baranyi Z., Soregi (Lakatos), Baranyi J. Edző: Nagy István. Kisköre: Varga — Nagy, Kobolák, Kovács, Tóth, Sinka, Lóié, Szabó, Bor- dács, Simon (Sipos), Csomós (Mezei). Edző: Kiss Ferenc. Jó játékvezetés mellett csapkodó, el­képzelés nélküli játékot hozott az alsó­házi rangadó. A hazai csapat — akár­csak két héttel korábban — 11-est hibá­zott. Jók: Marosvári, Molnár, ill. Varga, Nagy, Kovács. Ifik: 2-0 Tóth Lajos A bajnokság állása: 1. H. Gáspár SE 20 16 3 1 56-10 35 2. Gy. halász 20 15 3 2 46-21 33 3. Nagyréde 20 12 5 3 39-14 29 4. Sirok 20 13 2 5 50-22 28 5. Selyp 20 12 4 4 39-17 28 6. F. abony 20 9 6 5 33-22 24 7. Kompolt 20 8 6 6 27-23 22 X. T. lelesz 20 8 5 7 36-34 21 9. Atkár 20 7 4 9 17-36 18 10. P. bánya 20 5 5 10 39-38 15 11. Poroszló 20 4 7 9 32-47 15 12. Egeresein 20 4 5 11 18-37 13 13. Tarnaörs 20 4 4 12 15-38 12 14. P. vására 20 3 5 12 15-32 11 15. Kisköre 20 3 3 14 26-63 9 16. Gy. oroszi 20 1 5 14 11-55 7 Szolnok—Eger A beküldő neve: Címe: Az újságból kivágott szelvényeket le­velezőlapra ragasztva péntek délutánig kétjük szerkesztőségünk címére (Eger, Beloiannisz út 3.) beküldeni. A helye­sen tippelők között a Csuvas étterem három darab 200 forintos vacsorajegyét sorsoljuk ki. Elmúlt heti nyerteseink: Balog Jánosné (Egercsehi, Április 4. út 53.), Bajkó Ist­ván (Hatvan, Mező Imre út 9. 4/1.). A vacsorához jó étvágyat kívánunk, nyerteseink ne feledjék magukkal vinni a sze­mélyi igazolványukat! Egy indítvány és annak háttere A presztízsveszteség így is, úgy is elkerülhetetlen Nyíltság, jobbító szándék, számonkérés, deficit, felelősség, túlköltekezés, kontroll, érdek­mechanizmus. Ezek voltak azok a kulcsszavak, amelyek a Családi vállalkozás-e az Eger SE? című írásban szerepeltek, amely an­nak kapcsán született, hogy Dancz Pál tanácstagi indítvá­nyában kérte a megyei tanács if­júsági és sportosztályát, hogy a Népi Ellenőrzési Bizottságot megbízva indítson vizsgálatot az Eger Sportegyesúlet működését, tevékenységét, valamint gazdál­kodását illetően. Mint ahogy azt akkor is jeleztük, meghallgatjuk a másik felet is. Az ESE ügyve­zető elnökétől, Szölgyémy Fe- renctől elsőként is arra kértünk választ, hogy családi vállalkozás — Dancz Pál fogalmazott így — avagy sem az Eger SE? — Egy kicsit távolról indul­nék el. Az a véleményem, hogy a sportvezetőnek elsősorban nem az a teendője, hogy különböző sajtóorgánumokban szerepeljen, hanem az, hogy a háttérben ma­radva megteremtse a működés­hez szükséges feltételeket. A közvélemény a sportolók, a csa­patok teljesítményéből ítéli meg a klubot, s végső soron a szakve­zetők az ügyvezetés tevékenysé­gét. Ha most én azzal foglalkoz­nék, hogy az ESE családi vállal­kozás vagy sem, akkor óhatatla­nul ez a beszélgetés egy, a már emh'tett cikkben megfogalma­zott felperes — alperes diskur­zussá fajulna. A Dénessel való rokoni kapcsolatom köztudott, de aki így veti fel a kérdést, az vé­leményem szerint nincs tisztában a korszerű, jelenleg funkcionáló sportvezetés rendjével. Ugyanis egy ügyvezető elnök nem képes szakmai kontrollt gyakorolni az általa irányított klub valamennyi szakosztályánál, annál fogva, hogy teljesen más a tevékenységi köre. Gazdasági vonatkozásban az összeférhetetlenség nem állja meg a helyét. — A rokoni szálak emlegeté­sénél vajon Dancz úr csak erre célzott? — Nem tudom, az viszont tény, hogy az ESE állományában a rokonaim közül csak Pócsik ta­lálható. Való igaz, amíg a kon­fekcióüzem a mi égiszünk alatt üzemelt, a feleségem is itt dolgo­zott, de mondjam azt, hogy ami­óta leváltak az egyesületről, az ő fizetése megduplázódott...? — Van-e annak akadálya, hogy az ESE-t fillérről fillérre el­számoltassák? — Természetesen minden egyes forinttal el tudunk számol­ni. Miután nálunk ilyen vizsgálat még nem volt, feltétlenül azt re­mélem, hogy az ebben résztvevő pártatlan testület elsősorban az összefüggéseket, a tendenciákat tálja fel. Mert akkor világossá válik, hogy milyen helyzetben is van ma Magyarországon a sport, és konkrétan az ESE. — Az összefüggéseket netán arra érti, hogy miként alakult az elmúlt években az a támogatási rendszer, amely nem éppen ked­vezően hatott az egyesületre? — Ez lenne a lényeg. A kér­dés, hogy az 1977-ben korszerű­nek mondott szervezet képes-e az időközben megváltozott kö­rülmények között is életben ma­radni. Ez a megállapítás feltétle­nül összecseng Dancz Pál felve­tésével, egyvalamit viszont nem értek. A klub sohasem tagadta, hogy súlyos gondokkal küzd, az egyesület korábbi vezetője ezt a fajta vizsgálatot mégis csak most tűzte a zászlajára. Pedig ezt mint elnökségi tag bármikor kérhette volna. Hogy ezt miért pont most tette? Jó, én is amondó vagyok, kap­junk tiszta képet a megye kiemelt egyesületének működéséről. Csakhogy, érdekes módon, ami­kor az ESE egyik jogelődje ép­pen Dancz Pál vezetésével ha­sonlóan nehéz problémákkal küszködött, akkor nem történt ilyen jellegű kezdeményezés. Itt érzem a disszonanciát. — Objektíve alakult ki ez a helyzet — ötmillió hiány —, vagy tényleg egy nem átgondolt, terv­szerűtlen program következmé­nye. De úgy is fogalmazhatnék, hogy pazarlás, túlköltekezés szülte-e a deficitet? S valójában ötmillió-e az ötmillió? — Az elmúlt évet 5,3 millió forint hiánnyal zártuk. Ezenkí­vül vannak hosszabb távú köte­lezettségeink, mint például a busz lizingdija, vagy a totózóra felvett bankhitel, amelyeket, ha hozzáadjuk, akkor ez több mint ötmillió. De ezt nem lehet egy évre ráterhelni. Hogy mi ered­ményezte a deficitet? Biztos, hogy található a költségek között olyan, amelyekkel lehetett volna takarékoskodni. Viszont itt a nagyságrend a figyelemfelhívó. Huszonöt millió forintból képte­lenség olyan felelőtlenül gazdál­kodni, hogy abból ötmillió hiány keletkezzen. — De valahogy mégiscsak mí­nuszba került a klub. Hogyan? — A sportolók bérének brut­tósítása olyan többletet eredmé­nyezett, amelyet, bevallom őszintén, nem mértünk fel jól. A mérce ezentúl már nem az adott vállalat bérszintje volt, hanem a hasonló megyei szintű kluboké. Öt-hétezer forintos bruttó fize­téssel kerültek hozzánk a sporto­lók, s az ma már természetes, hogy ennyiért nemhogy igazolni lehetetlen, de megtartani sem. Ettől függetlenül az ESE-ben az átlagbér 1988-ban 84 ezer forint volt. Egy évre bruttó összegben. Szóval ez a többletkiadás mint­egy másfél millió forintunkba került. Továbbá hiába voltak szerződésben foglalt és vállalt kötelezettségek a bennünket tá­mogató vállalatokkal, néhányan nemet mondtak, vagy pedig ha­logatják az átutalást. Ilyen példá­ul a Coopinvest, amely 2 millió forinttal adósunk. Nem kell kü­lönösebben bizonygatnom, hogy a sport többé-kevésbé adomá­nyokból él. Akkor, amikor szigo­rodik a gazdasági környezet, an­nak lehetünk tanúi, hogy a pat­ronálok egyre-másra kivonulnak a sportból. No, most ebben a miliőben a közfelfogásban megjelenő népi ellenőrzési vizsgálat azt sugall­hatja, hogy óriási, netán vissza­élésekkel összefüggő feszültsé­gek vannak az Eger SE-nél. Saj­nos, ebből könnyen az adódik, hogy az irántunk megnyilvánuló támogatókedv tovább szűkűl. — Tehát bármi is legyen a vizs­gálat eredménye, a presztízsvesz­teséget az ESE nem kerülheti el? — Igen, ez a véleményem, még akor is, ha a vizsgálat szá­munkra kedvezően zárul. Hogy mást ne mondjak, két napra rá, hogy a tanácsülésen bejelentet­ték a vizsgálat tényét, kaptam egy levelet, amelyben egy cég igazgatója visszavonta az eddigi patronálást. — A közgyűlésen miért nem hangzott el legalább egy vázlatos terv, amely körvonalazta volna az idei költségvetést? — Sorolhatnám az indokokat, de talán most elégedjen meg any- nyival, hogy mi ezt a közgyűlést nem munkaértekezletnek, ha­nem az egyesület ünnepének szántuk... — Hány esetben volt formális az elnökség döntése? — Sokszor. Már csak azért is, mert negyedéves testületi mun­kában egy ekkora egyesületet nem lehet átfogni. Dancz Pálnak viszont, úgy tűnik, nincs tudo­mása arról, hogy a klubnál mű­ködik egy havonta összeülő ope­ratív bizottság, amely döntései­ben, határozathozatalaiban segí­ti az ügyvezetés munkáját. — A szavazás előre lefutott volt? — Ezt az állítást vissza kell utasítanom. A jelölőbizottság végezte a dolgát, s például az ügyvezető elnök személyét te­kintve először többes jelölésre gondolt, de a kapott információk alapján ezt nem tartotta szüksé­gesnek. — De ha a közgyűlésen valaki felvet egy nevet, nem lett volna akadálya annak, hogy a listára kerüljön, ugye? — Természetesen, hiszen így kapott bizalmat az elnökségben dr. Sike József is. — Dancz Pál kimaradt az el­nökségből, és nem jelölték őt a szakosztályelnöki posztra sem. Ennek mi a magyarázata? — Erre a kérdésre elég nehéz válaszolnom. Kicsi gyerek ko­rom óta együtt élek az ő nevével, személyével, s feltétlen tisztelem sportvezetői múltját. Azonban azt is el kell őszintén mondani, hogy Pali bácsi az Eger SE meg­alakulását követően egy-két évig aktívan tevékenykedett, ám mi­után rendkívül elfoglalt ember volt, elmaradt ezekről az ülések­ről. Végül is nem mellőzésről van szó, egyszerűen nem ért rá arra, hogy a sporttal foglalkozzon. Az utóbbi években egy-két esetet ki­véve nem járt se szakosztályi ülé­sekre és nem vett részt az elnök­ségi összejöveteleken sem. Ezért nem merült fel még a neve sem a tisztújítás kapcsán. — Dancz úr most is és egy ja­nuárban keltezett nyílt levélben is nehezményezte, hogy a vízilab­da-szakosztályt érintő döntések előtt neki, mint a szakosztály el­nökének a véleményét nem kérik ki. Ha igaz, hogy ő nem vett részt az érdemi munkában — márpe­dig az ön által említetteket nincs jogom kétségbe vonni — nem tu­dom, hogyan várhatta el azt, hogy a döntéshozatal előtt kon­zultáljanak vele? — Erre nem tudok mit felelni. A kérdésben gyakorlatilag ben­ne van a válasz. Hozzáteszem, hogy gyakorta úgy éreztük, ő kí­vül áll a mindennapos, gyakorla­ti munkán és ezért sem kerestük meg. Ide egy nagyon fontos meg­jegyzést illik tennem. Felnőtt ko­rú sportolókat foglalkoztató szakosztályok esetében folyama­tos, naprakész ügyvitelre van szükség. Egyéni sportág eseté­ben irányítani tulajdonképpen elvi szinten is lehet. Csapatnál ez elképzelhetetlen. — Miért kapott Pócsik Dénes szakosztály-igazgatói titulust? — Én azt hiszem, hogy Pócsik Dénes, aki külföldön kilenc évig volt szövetségi kapitány, haza­térte után kérhette az elnöksé­get, és hangsúlyozom, nem az unokatestvérét, hogy nagyobb hatáskört kapjon a szakosztály teljes egé­szére vonatkoztatva, mint egy vezetőedző. Akkor ezzel az el­nökség egyetértett. — Az akkori szakosztályel­nök is? — Nem emlékszem, hogy ezen az ülésen ott volt-e Dancz Pál, viszont, ha emlékezetem nem csal, amikor Dénest beiktat­tuk, jelen volt és támogatta ezt az elképzelést. — Nincs irigylésre méltó hely­zetben a klub. Van-e az ESE-nek kibontakozási programja, s ha igen, mi ez? — Feltétlenül azon vagyunk, hogy kilábaljunk ebből a cseppet sem egyszerű kutyaszorítóból. Szembe kell néznünk azzal, hogy a sportmozgalom a működés gazdasági hátterét tekintve vál­ságba jutott. Mivel a sport társa­dalmi feladatot lát el, a jövőben is lennie kell. A megváltozott környezethez igazodnunk kell, ésszerű gazdálkodással, az anya­gi kondíció megerősítésével — már amennyire ez manapság le­hetséges — és sorolhatnám to­vább a követelményeket. Ösz- szességében, bízom abban, hogy ha ez a vizsgálat lezárul, ennek az lesz a kicsengése, hogy az Eger SE további működtetése csak akkor képzelhető el, ha ebből az állam jelentősebb szerepet vállal, mint amennyit most juttat a klubnak. Ebben az esetben adott a lehetőség a kibontakozásra. El­lenkező esetben viszont én nem látom, hogy hogyan tovább. — Befejezésként csak arra lennék kíváncsi, hogy mi lesz ez­zel az ötmilliós hiánnyal? — A legfontosabb természe­tesen ennek a számlának a ki- egyenlítése. De sajnos, ez ko­rántsem jelenti 1989 rentábilitá- sát. A működés feltételei az ér­vényben lévő szerződések elle­nére sem biztosítottak, hogy mást ne mondjak, egyelőre örü­lünk, ha a béreket ki tudjuk fizet­ni. Végezetül egy példa arra, hogy pazarlunk-e, kidobáljuk-e az ablakon a pénzt. A sokak által túlmenedzseltnek titulált röp­labdacsapatnak — írdd és mondd — egy szerelése van, a lá­nyok némelyike ragtapasszal megerősített cipőben játszik. Kérdezem akkor, hogy mit lehet itt racionalizálni? A személye­ket, a béreket? Hogy ez-e a meg­oldás módja, el kell dönteni. Budai Ferenc Totónyeremények A Sportfogadási és Lottóigazga­tóság közlése szerint a 14. heti totó- nyeremények az illeték levonása után a következők: 13 plusz 1 találatos szelvény 21 darab, nyereményük egyenként 284 829forint, 13 találatos szelvény 39 darab, nyereményük egyenként 145 888 forint, 12 találatos szelvény 1626 darab, nyereményük egyen­ként 3589 forint, 11 találatos szel­vény 17 456 darab, nyereményük egyenként 334 forint, 10 találatos szelvény 109 457 darab, nyeremé­nyük egyenként 80 forint. Taroltak a A közelmúltban úttörő röplabdatomát rendeztek Pétervásárán, nyolc csapat részvételével. A színvonalas csatározásokból a lányok közül az egerszólátiak kerültek ki győztesen, megelőzve a Bükkszék és a Tarnalelesz csapatát. A fiúknál ugyancsak az egerszóláti általá­nos iskola gárdája diadalmaskodott a bükkszéki és a pétervásári fiata­lok fölött. • HEVES MEGYEI MUNKAÜGYI .... .. . t . H szolgáltató írom allasajaiilatai: II 3301 EGER, KLAPKA U. 9. » 36/13-149 9 Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat: Eger, Lenin út 140/b. Felvételre keres toronydaru kezelőt és autódaru kezelőt egy műszakos munkarendben, jó kereseti lehetőséggel, valamint középfokú végzett­séggel rendelkező teljesítmény elszámolót. Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat: Eger, Sas út 60/a. Gyöngyösi Kenyérgyárába felvesz sütőipari- szak és betanított mun­kásokat. Továbbá alkalmaz női dolgozókat desszertgyártó munkakör­be, valamint férfi munkaerőt morzsazsákolói munkakörbe. Heves Megyei ZÖLDÉRT Vállalat: Eger, Klapka u. 9. Felvételt hirdet gyakorlattal rendelkező könyvelési csoportvezető, va­lamint üzemgazdász munkakör betöltésére. Jelentkezni lehet: a fenti címen. Vízügyi Építő Vállalat: Eger, Kistályai út 10. Kiemelt bérezéssel alkalmaz minősített hegesztőt, lakatos, hegesztő szakmunkásokat, valamint vasanyag raktárost. AMFÓRA-ÜVÉRT: Eger, Cifrakapu út 24. 8 órás munkaidőben takarítónőt alkalmaz. (Nyugdíjas is lehet). Mátra-Nyugatbükki EFAG: Eger, Kossuth u. 18. Petőfibányai Fafeldolgozó Üzemébe számítógép vezérlésű faipari szerszámgép kezelésére felvesz szakközépiskolát végzett gépész, mű­szerész, elektroműszerész, faipari vagy elektrotechnikus végzettségű szakembereket. Jelentkezés az üzem vezetőjénél személyesen, vagy te­lefonon: (38/31-103). Finomszerelvénygyár: Eger. Két műszakos munkarendben alkalmaz női munkavállalókat minőség ellenőri munkakörben, jó kereseti lehetőséggel, valamint vasipari szakmunkásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents