Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-11 / 84. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. április 11., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Vitairat a jövőről Gazdaságpolitika — feszültségpontokkal (III/2.) Szociálpolitikai reformterv „A pártmunka tartalma és formája átalakulóban van...” Avagy: mit tartalmaz az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottságának helyzetértékelése? Hajléktalanság és munkanélküliség, a társadalmi beilleszkedés súlyos zavarai, a lakosság egyre romló egészségi állapota, soha nem tapasztalt népesedési gondok jelzik, hogy Magyarországon megrendült a létbiztonság s ezen belül a szociális biztonság. Ezt újrateremteni a szociálpolitika legfőbb feladata. De hogyan? A Szociálpolitika Távlati Fejlesztési Bizottsága az elmúlt hónapban vitairatot tett közzé „Útkeresés és szociális biztonság” címmel. A szakértői csoport két lehetséges fejlesztési módozatot dolgozott ki. Az egyik a jelenlegi prioritásokból és preferencia- rendszerből indul ki, feltételezve, hogy a szociálpolitika alapvető feladatait továbbra is nagy ellátási rendszerek keretei között kell megoldani. Ezeken belül különös jelentőségű a nyugdíj és a gyermekes családok támogatása, az infláció miatt lehetséges — és nem általános körű — kompenzálás, a gyermeknevelési költségek nagyobb részének átvállalása, illetve annak ismételt kijelentése, hogy a szociálpolitikai tennivalók ellátása továbbra is alapvetően az állami egészségügyi hálózat és a tanácsi szociális gondozás feladata. Zsákutcába vezet Tehát nem változik semmi? Változhat! Még a jelenlegi rendszeren belül is. A társadalombiztosítás gyakorlatilag már levált az állami költségvetésről. Továbbá: a gazdaságpolitika — annyi hezitálás után — végre elfogadta a munkanélküliség tényét, ami a létező munkanélküli-segély alapfeltétele. Remélhetően a családi pótlék rendszere is tovább változik, s az is tudnivaló, hogy a szakemberek a családi jövedelemadó-rendszer bevezetésének lehetőségét latolgatják. További lépés lehet bizonyos fogyasztói ártámogatások közvetlen pénzbeni juttatásokká való átalakítása. (Megjegyzendő: ez ügyben is sokáig ódzkodott a gazdasági vezetés, mondván, mi a garancia arra, hogy e sajátságos kompenzációt a rászorultak valóban rendeltetésszerűen használják majd fel?) Nagyjából ennyi a — főleg pénzügyi módszereket érintő — első alternatíva. Akárhogy nézzük, ez az alternatíva csakis zsákutcába vezet; a sokasodó és egyre nyomasztóbb szociális feszültségeket aligha enyhítheti. Akkor nézzük a második lehetőséget, ami ugyan kockázatosabb, de talán eredményesebb megoldásnak látszik. Kockázatosabb, mert rendszerszemlélete — az eddig megszokotthoz képest — egészen más, s talán eredményesebb, mert alkalmazásával a kritikus helyzetek remélhetően kezelhetőbbek. Az elképzelés a hagyományosnál lényegesen szűkebb preferenciákat és prioritásokat jelöl meg. Kevésbé koncentrál a nyugdijakra és a gyereknevelésre, és sokkal inkább a pályakezdő, a családalapító fiatalok életkezdésének és a gyermeknevelés feltételeinek javítására; a foglalkoztatási struktúraváltásra és a munkanélküliség szociális kezelésére;. mindazok támogatására, akik önmagukról már képtelenek gondoskodni; és végül arra helyezi a hangsúlyt, hogy a sokszorosan is hátrányos helyzetűek életkörülményei tovább már ne rosszabbodjanak, illetve e megdöbbentően népes társadalmi csoport hátránya a lehetőség szerint mérséklődjék. Nyugdíj, lakás, munkahely Látható, hogy egyfajta szociális védelemről lenne szó. Ennek érdekében e második koncepció — az elsőhöz képest — a következő lényeges változtatásokkal számol. Először: mihamarabb végrehajtandó a nyugdíjrendszer átfogó reformja. Esetleg úgy, hogy a jelenlegihez képest valamivel alacsonyabb lenne az induló nyugdíj, s a rendszer általános jellemzőjelént bevezetnék a rugalmas nyugdíjkorhatárt. A lényeg, hogy a nyugdíjreform a jelenlegi kusza rendszerhez képest öt év alatt 2—5 százalékos forrásfelszabaduláshoz vezessen. Másodszor: a lakásépítési hitelek kamatainak és a lakbéreknek olyan jellegű és mértékű változtatása, amely önmagában is fedezetet nyújtana az első lakáshoz való hozzájutás jelentős állami támogatásához. Harmadszor: munkahelyteremtő program indítandó és nem csak a munkanélküli-segély lehetséges — egyébként a következő öt évben szerény becslések szerint is 10 milliárd forintnyi — megtakarítása miatt, de a munkanélküliség pszichikai következményeinek megelőzése miatt is. Negyedszer: az egészségügyi és a szociális gondozás állami feladatainak egy része átcsoportosítandó a Vöröskereszthez, az egyházakhoz, a különböző egyesületekhez, alapítványokhoz. (Ha a jelenlegi ilyen jellegű állami feladatoknak csak egy tizedét adnák át, s a tennivalókat vállaló csoportosulásokat az állam — a mai teljes fenntartással szemben — mondjuk költségeik 50 százalékával támogatná, akkor ez a megoldás a következő öt évben 4—5 milliárdos megtakarításhoz vezetne!) Ezek az intézkedések öt év múltán a két alternatíva költség- igénye között, reálértékben körülbelül ötszázaléknyi különbséget eredményeznek, és ez nagyon nagy pénz. Az összeg felét elvinné az ifjúság lakáshoz juttatásának finanszírozása. A munkanélküli-segélyből megspórolt pénzből a foglalkoztatási programokat lehetne finanszírozni. A nyugdíjrendszerben felszabaduló összeg bizonyos hányada — ésszerűbben felhasználva — visz- szakerülne a rendszerbe, részben pedig a családipótlék-rendszer fejlesztését szolgálná. A nem túl nagy összegű maradékkal pedig máris jelentősen támogathatók a humán szolgáltatásokra szakosodó gondozói hálózatok, a hátrányos helyzetben élők körülményeit könnyítő speciális programok, amelyek megteremtése és finanszírozása egyébként is a második alternatíva jellegzetes törekvése. Politikai bátorság és szaktudás Ez a koncepció azért is kockázatos, mert feltételezi a gazdasági folyamatok — se folyamatokat vezérlő szabályozás — gyökeres megváltoztatását. Máskülönben miért is építene az egyébként logikus alapelvre, hogy tudniillik a gazdaság és a szociálpolitika között nincs merev választó- vonal. Vagyis a szociálpolitika eredményessége — és egyáltalán működőképessége — nem önmagában, hanem szélesebb értelemben vett társadalmi-gazdasági feltételrendszerben bontakozhat ki. És kockázatos e koncepció azért is, mert — az iménti feltétel hiányában — semmi eredményt nem garantálhat, viszont megvalósításának legelső aprócska lépései is esetleg társadalmi méretű áldozatokkal járhatnak. Megfontolandó, hogy míg az első variáció — a maga szüntelen és kényszerű kompenzációsjellegével — egyértelműen inflációgerjesztő hatású, addig a második koncepció inflációs hatása lényegesen kisebb és a társadalom nagy többsége számára már csak azért is elfogadhatóbbnak látszik. Mindez nemcsak politikai bátorság és elhatározás kérdése, hanem — és talán mindenekelőtt — a profi szaktudás függvénye is. De hol vannak nálunk a profi szociálpolitikusok?... És még inkább: hol vannak nálunk azok a gyakorlati szakemberek, akik képesek lennének — bármiféle elvi koncepció ismeretében is — megoldani a szociálpolitika gyakorlati megújítását, megannyi végzetes tévedésének és hibájának gyökeres korrekcióját? Vértes Csaba A testület február 28-án új szemléletmóddal tekintette át a gazdaságpolitika helyi érvényesülését, a gazdasági egységek tevékenységét és összegezte azokat az intézkedésre váró feladatokat, amelyek azonnali cselekvést követelnek. Az egyik legjelentősebb feszültségpont a térségben — állapították meg — a visontai energetikai komplexum jövőjének bizonytalansága, amelyet jórészt az energiapolitika következetlenségei idéztek elő. Több villamos energia — bányafejlesztési gondokkal A Gagarin Hőerőmű Vállalat három 200 MW-os blokkjának hozzávetőlegesen 10 milliárd forintba kerülő rekonstrukciója ütemesen és jó minőségben halad. Az előzetes tervekkel szemben viszont az erőművet szénnel ellátó bánya rekonstrukciója és fejlesztése elmaradt, megtörtént viszont egy új lignitbánya nyitása Bükkábrányion. A helyzet tehát az ipar- és energiapolitika összehangolatlansága miatt úgy alakult, hogy a GHV ellátásához 2—3 millió tonna lignit a kilencvenes évektől hiányozni fog majd. A Visontától mintegy 60 kilométerre fekvő Bükkábránynak viszont még nincs „szénigénylő bázisa”, Visontára szállítani a lignitet nem gazdaságos, amelyet tovább nehezít a szükséges erőművi kapacitás hiánya. Az ügy túlnő a két vállalat hatáskörén, ezért sürgős intézkedést kíván az ipar irányítása szintjén. Fontos, hogy a GHV rekonstrukciója által 2018- ig meghosszabbodott élettartamhoz igazodjon a leggazdaságosabb szénellátás. Ehhez szükséges egy megalapozott energiapolitikai stratégia kidolgozása, s ennek a társadalmi nyilvánosság elé való tárása. Alapja ennek, hogy az érintett országos szervek, valamint a két vállalat közreműködésével kezdődjék meg egy helyszíni egyeztető és problémamegoldó tárgyalás, amely nem nélkülözi a környezetvédelmet és a nyilvánosságot. A másik ipari feszültséggóc a Mikroelektronikai Vállalat Gyöngyösi Gyárával kapcsolatos: a problémák összefüggnek a vállalat központi helyzetével, a korábban és jelenleg tett intézkedésével. A vállalati félvezetőgyártás valamivel több mint fele Gyöngyösön történik, s ez jelenleg veszteséges, de várható, hogy — az importliberalizálás hatására — ez a veszteség megduplázódik. Az egyik lehetséges veszteségcsökkentő megoldás rövid távon a bérmunka: félvezetőgyártás helyett összeszerelést vállalni, ez pedig nem búja el a magas vállalati költségeket. Ebben a helyzetben a gyöngyösi gyár kollektívájának perspektíváját bizonytalannak látja a vezetés. A vállalat egészének stabilizálódása megköveteli a központ és a gyöngyösi gyár belső együttműködésének erősítését, az egymás iránti bizalom szilárdítását. Elemzésre került a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 4. számú Gyöngyösi Gyárának helyzete is: itt ugyanis az utóbbi tíz évben lényegesen nem változott a gyártmánystruktúra és a műszaki színvonal. A gyár nem érzi a piaci hatásokat, a jövedelem pedig független a termékek piacképességétől. Eltolódott a gyár foglalkoztatási struktúrája: a 206 dolgozó közül csak 106 foglalkozik közvetlenül a termeléssel, miközben jelentős a szakmunkáshiány. A gazdasági folyamatok felülvizsgálata megkezdődött, ezen belül például várható, hogy húsz dolgozó helye felszabadul, másik húsz átszervezése pedig elkerülhetetlen. A gyár teljes önállósága ma nem jelentene kiutat a bizonytalanságból, viszont gyorsíthatná a megújulási folyamatot a részleges önállóság fokozása: a műszaki fejlesztés, a gyors piaci reagálás, illetve a struktúraváltás. Ugyancsak piaci gondjai vannak a térségben működő Mátra Gázbetongyárnak, miután falazóanyagokból országosan túlkínálat alakult ki. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gyár termékeivel szemben bizonyos vásárlói bizalmatlanság tapasztalható. A pártbizottsági elemzés szerint kiút lehet ebből a helyzetből a termékek minőségének javítása, a megfelelő marketingtevékenységre alapozott piackutatás, illetve a falazóanyagok választékának növelése. Megkülönböztetett figyelem a mező- gazdaságra és az élelmiszeriparra A Gyöngyös körzetében gazdálkodó 14 mezőgazdasági termelőszövetkezetben, illetve az állami gazdaságban a termelési érték 65 százaléka az alaptevékenységből származik, tehát a szőlő-, az oltvány- és a borágazat jövedelmezőségétől függ kétharmadukban a gazdálkodás eredményessége. Veszteséges termelő- szövetkezet nem volt, de nő az alacsony jövedelmet elért gazdaságok száma: ezek közül is megkülönböztetett figyelmet kíván Domoszló, Karácsond, Detk és a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság A domoszlói tsz-ben az elmúlt évi szanálás után az új vezetés eredményes, következetes gazdálkodása, intézkedései nyomán kialakult egy „törékeny” pénzügyi egyensúly, de a rendkívül magas adósságállomány nagyon beszűkíti a mozgásteret, a döntési szabadságot. A karácsondi termelőszövetkezet a múlt esztendőben beolvasztott nagyfügedi tszszel eredményes évet zárt: a morális feszültségek lényegesen csökkentek, a jövedelmi viszonyok javultak, így a jövőben a gazdaság teljes stabilizálódásával számolhatnak a szakemberek. Kritikus viszont a detki termelő- szövetkezet helyzete, ugyanis a gazdaság vezetői várakozó állásponton vannak, középtávú (3—5 éves) fejlesztési koncepeiójuk gyakorlatilag nincs. Ez összefüggésbe hozható a visontai bányanyitás bizonytalanságaival! A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság helyzete is kritikussá vált, ennek okai hosszabb időre vezethetők vissza. A gazdaság teljesen eladósodott, ismételt vezetési válság alakult ki, amelyet fokozott a közgazdasági munka helyi gyengesége. A közeljövőben dől el, hogy a gazdaság szanálásra, vagy felszámolásra kerül- e... Ez attól függ, hogy az adós- ságterhekből a szanáló szervezet, illetve a hitelezők mennyit vállalnak át, s eredményre vezetnek-e az ilyen irányú tárgyalások. Új agrárpolitikai koncepcióra van szükség Ami az élelmiszer-gazdaságot illeti: A Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál értékesítési nehézségek vannak, tisztázatlan az export helyzete, amely a támogatás csökkenésével veszteségek forrásává válik. Ez például bizonytalanná teszi a tervezett sertésvágóvonal rekonstrukcióját, amelyről jelenleg nem lehet felelősséggel dönteni. A Heves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál feszültséget okoz, hogy a tröszti szervezetben a népgazdasági szabályozás aránytalanná válik, az eredeti célt, az exporttámogatást nem követve érvényesül. A mezőgazdasági üzemek egy része nem helyesli a forgalmazóvállalat monopolhelyzetét, ezért más értékesítési csatornák megteremtését szorgalmazzák. A mezőgazdasági feszültség- pontok megszüntetése érdekében új agrárpolitikai koncepció mielőbbi elfogadására lesz szükség, ehhez pedig a megvalósításhoz elmaradhatatlan eszközrendszer biztosítására. Elvárás, hogy például az árak feleljenek meg a piaci viszonyoknak, meg kell akadályozni az agrárolló további nyílását. Nem kerülhető el — szögezte le a városi pártbizottság — a belső vállalkozások feltételeinek kialakítása, lehetőségeinek bővítése, a tagsági érdekeltség fokozása. Elengedhetetlen továbbá a vezetői munka színvonalának javítása: fiatal, felkészült szakemberek vezetői munkakörbe állításának meggyorsítása. Ez is új idők szele... (Folytatjuk) Szilvás István Szorít a nadrágszíj Cserbenhagyások Ez az esztendő is cserbenhagyással kezdődött. A szó eredeti (közlekedési bűncselekményt idéző) és átvitt (bizonyos fokú magunkra hagyatottságot kifejező) értelmében egyaránt. Emlékeznek az Olvasók'még bizonyára, hogy alig telt el az új évből egy-két óra, Szarvaskőn máris bekövetkezett egy ilyen mélységesen elítélendő, tragédiával végződött tett. Negyvenes férfi volt az áldozat. Azóta sajnos, több hasonló esetről látott már napvilágot hír. Legutóbb Budapesten 14 éves kislányt a kijelölt gyalogátkelőhelyen gázolt el egy pótkocsis teherautó. Á vezetője megállás nélkül továbbhajtott. Az Egerhez közeli településen történtekről — hogy a magunk háza táján maradjunk — eddig bizony meglehetősen kevés a használható információ. Legfeljebb csak azt kísérelhetjük meg megválaszolni, vajon mi indíthat bárkit is arra, hogy—ha már nem is volt képes elkerülni a balesetet — a magatehetetlen sebesült embertársát magára, sorsára hagyja. Kézenfekvő a felelet: minden bizonnyal valamilyen vaj van a füle mögött. Mondjuk a leggyakoribb változat — jól beszeszelt, mielőtt a volán mögé ült. Természetesen ilyenkor csak a félsz dolgozik az illetőben, hogy hazánkban az ittas járművezetést szigorúan kezelik, különösképpen pedig az emiatti halálos, vagy súlyos sérülést előidéző, de lényegében véve mindenfajta gázolást, karambolt. A másik variáns — mindenáron menekülni akar a járművezető, vagy mert nagyon ismert személy, vagy mert közúti balesetokozásért korábban már volt büntetve. Mindössze azt hagyják figyelmen kívül az így gondolkozók, hogy a cserbenhagyással a fentieknél is nagyobb bűnt követnek el! Pontosan a segítségnyújtás elmulasztásával, holott esetleg az áldozat életét menthetnék meg. S ha már az erkölcsileg kötelező segítségadásról esik szó, aggódva, de ki kell mondani: fakadhat cserbenhagyás ama tényből is, hogy manapság egyre közömbösebbek vagyunk. Ebbe beletartozik az is, hogy mások életének, testi épségének veszélyeztetettsége is olykor hidegen hagy néhány honfitársunkat! Ritkán, igaz, de néha a magunké is. Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy a közzétett felhívásra a pesti metróbeli robbantás közvetlen érintettjei, potenciális sértettjei sem jelentkeztek. Pedig ők sokat segíthetnének a tettes személyének felderítésében. Ezt a fajta visszahúzódó magatartást bizony nem könnyű megmagyarázni. Félve gondol az ember arra: netán ezek a „cserbenhagyások” összefüggésben lennének mai romló életkörülményeinkkel? Az emiatt érzett fásultság okozná a közönyösség térhódítását? Vagy egyszerűen csak úgy gondoljuk, elég a magunk baja, minek foglalkozzunk még másokéval is? S még akkor is így vélekedünk, amikor — ne adj isten — saját magunk cselekedetével idézzük elő mások szenvedését? Bizton hiszem: nem lehetséges olyan rossz közérzet, olyan csapnivaló, akár reménytelen helyzet, amelyben megfeledkezhetünk a legalapvetőbb erkölcsi normákról — Emberi Tartásunkról. Szalay Zoltán Kalászol a búza Kalászol a búza az MTA Martonvásári Kutatóintézetének 400 négyzetméteres üvegházában, ahol jelenleg mintegy 300 búzakom- binációt érlelnek. Eddig már 17 martonvásári búza kapott állami minősítést, az idén újabb két fajtával ismertetik meg a gazdaságokat. Képünkön a kalászok beporzása történik — majd jöhet az aratás. (MTl-fotó: Kabáczy Szilárd)
