Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-08 / 82. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. április 8., szombat ________. _____-...........__...................... k érdés válasz Chrudtnäk Alajos: „Ha olyat csinálhatok, ami megrengeti a világot..** — Halló, kedves Chrudinák Alajos! Tudjuk, hogy a Panoráma igen előkelő helyet foglal el a világ ilyen jellegű tévéműsorai között. Minek köszönhető ez a siker? — A legfontosabb, hogy idehaza sikerünk van. Most, hogy hetenként jelentkezünk, nézettségünk 40—42 százalékos, s az ismétlés még öt százalékot jelent. Ez a magazinműsorok között kiemelkedő. Lényeges ez, hiszen a magyar emberekhez szólunk, olyan témákat dolgozunk fel, amelyek őket foglalkoztatják. No, most a külföld... A szomszéd országok magyarsága is nézi e programot. S mi beszélünk éppúgy Közép-Európa, mint a nagyvilág legizgalmasabb kérdéseiről. S hogy a közvetlen környezeten túlmenően másutt is népszerűek vagyunk, az annak köszönhető, hogy az egyes problémákkal objektiven, elmélyül- ten foglalkozunk. Ráadásul van pár olyan terület, amihez nagyon értünk. Amit az erdélyi, továbbá a jugoszláv és a lengyel helyzettel kapcsolatosan forgattunk, azt más nem tudta így produkálni. Aztán a szovjetunióbeli történések, s nem csupán a Gorbacsov utáni, hanem előtti időszak is: említhetném itt a Jelcin-inteijút, a glasznosztyról készített filmet, illetve azt a riportot, amely bemutatta, mit is jelent a peresztrojka a szovjet hadseregben. S akkor még nem szóltam Afganisztánról, avagy a világ válsággócairól, így a Közel-Keletről, Izraelről, a palesztin kérdésről, az irak—iráni háborúról. Mindezekről olyan anyagokat csináltunk, amit mások nem, s amiket tőlünk vásároltak meg. Összefoglalva: izgalmas dolgokhoz nyúlunk, ezeket jól dolgozzuk fel, önálló véleményünk van. — Manapság nagyon megélénkült a belpolitikai élet. Ébren lehet-e tartani az emberekben a külpolitika iránti érdeklődést? — Nekünk nem kellett stílust váltanunk, hiszen korábban is a mostani kíváncsiságunkkal, kétkedésünkkel igyekeztünk feltárni a különféle problémákat, s a nézők érezték ezt. Példa: 1973- ban készítettem egy filmet az erdélyi magyarságról. Akkor, amikor azt mondták rám: irredenta, magyarkodó, nacionalista. A televízió akkori elnökével meggyűlt a bajom. De szóltunk a szlovákiai, a vajdasági, a kárpátaljai magyarságról is. S amikor ezek mellett bemutattuk a demokráciákat és a diktatúrákat, akkor egyesek azzal vádoltak, hogy ezekben afféle üzenet, „áthallás” van. S mindig azt feleltem, igen, mi vállaljuk ezt, mert mi a honi közönséghez szólunk. Nagy lehetőség, hogy most hetente láthatnak minket, mert így állandóan a legérdekesebb kérdéseket vethetjük fel. Úgy kell láttatnunk a világot, hogy a néző érezze: sorsa összefügg az abbeli folyamatokkal, történésekkel. Az sem elhanyagolható, hogy nagy ügyekben kezdeményező szerepet játszottunk. így mi kezdtük el először a vitát a szovjet csapatok kivonásáról, mi vetettük fel, hogy legyen hazánk amolyan „kísérleti terep”. S ez a magatartásunk cseppet sem elhanyagolható... — Ha már előbb a Közel-Keletet említette. Érdekelne, hogy egy magyar ember képes-e megérteni az ottaniak gondolkodását, s ez sikerült-e már Önnek? — Azt hiszem, igen. De lényeges a megértéshez, hogy e témákkal is úgy foglalkoztunk, mint amelyek bizonyos szempontból minket is érintenek. Ha például a megszállt területeken falurombolás, népnyúzás, kitelepítés van, ha beverik az elégedetlenkedők száját, ha iskolákat szüntetnek meg, ha nem engedik meg, hogy a palesztin nemzetnek jogai legyenek, nos, ezek túlmutatnak önmagukon. Nem véletlen, hogy éppen Peresz, akkori külügyminiszter volt az, aki azt mondta nekem, hogy na és akkor mi van, mit van úgy oda Chrudinák úr, a románok nem azt teszik a magyarokkal, mint ami itt nálunk van? Tehát épp ő vetette ösz- sze a saját politikájukat azzal, amit Ceausescu folytat Erdélyben. Mert gondolom-e — kérdezte —, hogy Ceausescu majd megadja az ottani magyaroknak az önrendelkezést. Tehát igenis vannak azonosságok, a diktatúrák azok diktatúrák. Ceausescu nem azért különös, mert éppen a magyarokat bántja, hanem azért, mert a románokat, meg a szászokat is. S a nézők tapasztalatot szereznek arról, hogy milyenek is a népelnyomó, az emberi jogokat pusztító diktatúrák. Fontos dolog, hogy a külföddel már kialakult egy kollegiális kapcsolat, azaz a műsorainkat nemzetközi viszonylatban is kicseréljük, titokban stábokat küldünk stb. Nemzetközi összefogás alakult ki azon kampány során — ha lehet ezt így mondani —, amelyet a romániai elnyomás, kisemmizés, éhínség, jogfosztottság ellen folytattunk. S ugyanezt célozzák azok a beszélgetések is, amelyeket vezető politikusokkal készítettem, hiszen amikor megkérdezem őket, Európa mit tehet az említettek ellen, akkor késztetem őket arra, hogy gondolkodjanak mindezen. Az, hogy Ceausescu elszigetelődött, részben a fentieknek is köszönhető, hiszen éppen az effajta politika elszigetelésére törekedtünk, illetve arra, hogy a román népet rádöbbentsük: olyan vezetése van, amely országát elszigeteli Európától. Úgy vélem, mindezt sikerült elérni, s mostanság érik be a gyümölcs. Óriási dolog az is, hogy Erdélyben nézik a Panorámát. Az egyetlen olyan ország vagyunk, ahonnan eljuthatnak bizonyos hírek oda. Ez rettentő fontos. Például január 2-án szóltunk Comea asszonyról. S mi történt? Két nap múlva a Securi- tate kiengedte, nyilatkozott... Miért? Mert a műsorunkat nézték az emberek, erről beszéltek, s így tovább, tehát bizonyos zűrzavar keletkezett, amelyre reagálni kellett. — Az előzőek során részint szólt a különféle interjúkról. Kíváncsi lennék arra, vajon szocialista országokbeli, avagy nyugati politikusokkal könnyebb diskurzust folytatni? — Hát, bizony a nyugatiakkal, illetve a harmadik világbeliekkel sokkal egyszerűbb. Persze a szocialista országok között is van különbség, mert a lengyelekkel, a jugoszlávokkal és a szovjetekkel — ez egyben sorrendiséget is jelent — lényegesen könnyebb, mint másokkal, ahol teljes az elzárkózás. Hogy egyes helyeken már pozitív változás van, az jórészt a glasznosztynak tudható be. Nyugaton — sőt, jobb kifejezés, hogy a demokráciákban — miről is van szó? Nem másról, mint hogy egy ottani politikusnak igenis beszélnie kell, ha azt akarja, hogy ismerjék és támogassák a véleményét, hogy népszerű legyen, hogy legyen tábora. Mert hiszen ott csak azt választják meg, akinek ismerik a nézeteit, akiben megbíznak, akinek hisznek. A politikusnak érdeke, hogy gondolatai mindenkihez eljussanak, s ennek érdekében szerepelnie kell. Még fizetni is hajlandók egy-egy tévébeli fellépésért. Nálunk ez — sajnos — még gyerekcipőben jár, de mivel a demokrácia itt is erősödik, vélhetően lesznek változások. Szabad választások esetén ugyanis egy politikusnak meg kell mutatnia önmagát, hogy látva lássák. — Került-e már igazán kellemetlen szituációba interjú során, illetve olyan életveszélyes helyzetbe valamelyik riportútján, amikor tényleg úgy érezte, itt a vég? — Mind a kettőt átéltem, ez az újságíró sorsa. Minden szakmának van kockázata, így az enyémnek is. Többször forgattunk háborúkban. Ott kell lennem, s ha egyszer már ott vagyok, vállalnom kell, hogy bármi történhet velem. Még akkor is, ha óvatos, elővigyázatos vagyok. Ez természetes. Hála istennek, eleddig megúsztam. Operatőr kollégáimmal azonban már történtek bajok. Várszegi Károly- nak például egy libanoni utcai lövöldözéskor egy repesz találta el a fejét. Egy másik operatőrtársam a ’73-as háborúkor, amikor Damaszkuszi bombázták, idegösszeroppanást kapott. Haza kellett szállítani, mert olyan sokk érte. Van tehát kockázat, de — mint szoktam mondogatni — nem nagyobb, mint más mesterségnél. No, most az interjúkról... Sok kudarc is érheti az embert, nekem is voltak. Az egyik riportalanyom például feljelentett, mert hogy olyanokat mertem kérdezni tőle. De voltak mások is, akikkel szinte veszekedésig fajult a dolog. így Dzsemajellel avagy Arafattal. Utóbbival egy ötéves konfrontációm volt, mert bíráltam a politikai irányvonalát. Végül is ezt ő módosította tavaly az algíri Palesztin Nemzeti Tanácson, vagyis az én véleményem igazolódott be. Pedig hogy szidott engem, hogy lejáratom őt, meg ilyesmi. De ez is természetes. Nagyon fontos, hogy az újságíró ne csak benne éljen a politikában, hanem hasson arra. S hogy ez sikerül is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy például egy KB-ülésen is foglalkoztak mindazzal, amit a Panorámában Brzezinski nyilatkozott a Jalta utáni helyzetről. Tehát egy műsor ilyen szerepet is játszhat. — Vajon az ön számára mi jelent kikapcsolódást? — A legnagyobb öröm az — s ez talán a fentiekből kiderült —, amikor valami olyat tudok csinálni, ami — kis túlzással — „megrengeti a világot”. Ennél jobban semmi sem dob fel, jóllehet ezek csak percnyi örömök. Ez olyan számomra, mint a sportolóknak — jómagam teniszezem, korábban 15 évig röplab- dáztam a Honvédban — a kimagasló eredmény. A legnagyobb dolog, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Nagyszerű az is, ha az ember érzi, hogy a világ merre tart, ha a történések előtt jár két lépéssel, akárcsak az, hogy egy olyan kollektívában dolgozhat — s a mi külpolitikai főszerkesztőségünk ilyen —, ami remek anyagokat produkál. Persze a munka jelentette „alkohol” mellett más is van. Ha időm engedi, teniszezek, sportolok, sza- unázok. Szeretek táncolni, s szívesen kirándulok a partneremmel. Csak az aktív kikapcsolódást kedvelem. Valamit mindig tennem kell, a tétlenség felzaklat. Nyughatatlan természet vagyok, a pangást nehezen viselem el... — Tény, hogy a kondícióját remekül őrzi. Talán ennek is betudható, hogy rendkívül kedvelt a gyengébb nem körében. Gyakran kell elutasítania a,,tolakodó ” hölgyeket? — Nézze, a népszerűség együtt jár a munkával, s — most hadd legyek szerénytelen — a siker révén felfigyelnek az emberre. Bevallom őszintén, ennek örülök. Rengeteg levelet kapok, naponta 30—40-et, olykor többet. Persze, hogy ezekben a politikai érdeklődés mellett másról is szó esik. Elő-előfordul, hogy létrejön egy-egy találkozó, beszélgetés, különösen akkor, ha a partner nagyon rámenős. Mondjuk, ha valami problémát akar elmesélni, mert általában úgy szokott lenni, hogy „csak önnek Chrudinák úr, mert csak ön segíthet stb.” S én segíteni szeretnék, a kollégáknak is, másoknak is. Van bennem ilyen igény. Sokan kérnek fényképet, s sok olyan levelet hoz a postás, amely szerelmi indíttatású. Ezekre is válaszolok, ezek is részei az életemnek. A kondíció? A legjobb kondicionáló a hangulat, a lélek. Ha valaki a lelkieket tekintve biztonságban tudja magát, annak a fizikumán is meglátszódik mindez. Persze mozogni is kell, ezt sem szabad abbahagyni, akárcsak a szerelmet — most elsősorban érzelmekre gondolok —, vagyis lényeges, hogy képesek legyünk szeretni, másokkal törődni, másokért harcolni. Olyan emberek, olyan asszonyok körében kell lenni, ahol nem rombolódunk, hanem épülünk... Sárhegyi István * E cikk megszületése után érkezett a hír: Chrudinák Alajost, illetve az MTV külpolitikai főszerkesztőségének munkatársait nemkívánatos személyeknek minősítették Romániában. Kétezer éves szépségolaj Joseph Petrich, a jeruzsálemi Héber Egyetem régésze mutatta be 1989. február 15-én azt a szorosan pálmalevelekbe zárt tégelyt, amelyet egy üreg mélyén találtak a Holt-tenger partján fekvő Kumrán közelében. A tégelyben 5—6 köbcentiméternyi szépségolajat fedeztek fel, amilyet 2000 évvel korábban használtak, feltehetőleg a júdeai királyok felszentelésekor. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Emlékmű Kuropatiban Harmincezres tömegsír az erdőben A belorusz minisztertanács megvizsgálta azokat a dokumentumokat és következtetéseket, amelyeket az 1988 júniusában megalakított kormánybizottság teijesztett elő, miután tanulmányozta a Minszk alatti Kuropati- erdőségben felfedezett tömeggyilkosságok színhelyét. A korábban megjelent publikációk azt a feltételezést fogalmazták meg, hogy Kuropati 1937és 1941 között a sztálini megtorlások áldozatainak egyik kivégzőhelye volt. A feltevés a felkutatott szemtanúk vallomásaira alapult. A Kuropati-erdő megvizsgálása során megállapították: egy körülbelül 30 hektáros területen, mintegy 510 sír található. Az archeológiái módszernek megfelelően a véletlen választás alapján végrehajtott ásatásokban archeológusok, bírósági orvosszakértők, kriminalisták és a helyi tanács küldöttei vettek részt. Az exhumálás során emberi maradványokat, személyes holmikat, vagy azok részleteit találták. A sírokban fellelt 3080 tárgyat 38 bírósági szakértői vizsgálat során elemezték. Az Igazságügyi Tudományos Kutatóintézetben ballisztikai szakértők vizsgálták a golyókat és töltényhüvelyeket, 18 kriminalisztikai szakértő mondott véleményt a fellelt cipőkről, pénzekről, ruhamaradványokról és más személyes használati tárgyakról. A kivégzések színhelyén eddig feltárt 356 koponyán, a tarkó-, illetve halántékrészen lövedéknyomokat találtak. Megtalálták a golyókat és töltényhüvelyeket is, amelyek 1928—1939-ben a Szovjetunióban készültek, s amelyeket a Nagan típusú revolverhez, illetve a TT típusú pisztolyhoz használtak. A sírokban talált ruhadarabok, cipők és más személyes használati tárgyak alapján feltételezhető, hogy az agyonlőttek társadalmi összetétele meglehetősen széles körű volt. Abból kiindulva, hogy az eddig feltárt sírok mindegyikében 50—60 ember maradványai voltak, arra a következtetésre juthatunk, hogy a Kuropati-erdőség legalább 30 ezer állampolgár sírhelye. Szemtanúk állítása szerint a kivégzések 1937-ben kezdődtek és 1941 nyaráig tartottak. Az erdőben a kivégzések színhelyét 1937—38-ban kerítéssel vették körül. A fasiszta megszállás alatt az erdőt kiirtották, a kerítést elhordták. A sírok helyén nőtt fák életkora 35—46 év. A bizottság megállapította, hogy a Kuropatiban történt eseményekről az archívumokban semmilyen anyag nem található; az NKVD szervei nem dokumentálták a kivégzések és az áldozatok eltemetésének helyét. Az anyagok elemzésének eredményeképpen a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy 1937—1941-ben a Kuropati-er- dőségben az NK VD szervei valóban tömegesen végezték ki a szovjet állampolgárokat. Sajnos, egyelőre nem sikerült megállapítani az áldozatok neveit, kivégzésük konkrét indokát, a nem bírósági szervek utasításait végrehajtó személyek nevét. A belorusz minisztertanács, a Kuropati-erdőségben 1937 és 1941 között kivégzett áldozatok emlékének megörökítésére rendeletet hozott, és.gondoskodott az emlékmű költségeinek fedezetéről. A belorusz minisztertanács azt javasolta a kormánybizottságnak, hogy folytassa a kuropati eseményekkel kapcsolatos dokumentumok és archív anyagok kutatását, az elhunytak személyének megállapítását, kivégzésük konkrét motívumainak feltárását, és a kivégzésekben részt vevő személyek felkutatását. A belorusz kormány egyben megbízta a Tudományos Akadémia elnökségét, hogy sokoldalúan tanulmányozza a 30-as, 40-es és az 50-es évek elején végrehajtott tömeges megtorlások okait és következményeit, a belorusz szovjet enciklopédia kiadóját pedig megbízta, hogy készítsen elő, és jelentessen meg egy olyan kiadványt, mely a megtorlások áldozatainak emlékét örökíti meg.
