Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-07 / 81. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. április 7., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Szóltunk bele! Különböző fórumokon, vitáink során, meg a tömegkommunikációban is csak helyeselhetjük a társadalmi-gazdasági helyzettel való nyílt szembenézést. Mégis: a hibák összegyűjtése — noha lehet valamelyes katartikus hatása — önmagában nem használ, sőt leszerel. Persze az sem jó, ha újból csak a csekélyke eredményekről beszélünk. A valóságnak bonyolultságában történő vizsgálata segít leginkább. Máig is van okunk az optimizmusra: megvolna az erőnk ahhoz, hogy a nehézségeken úrrá legyünk. De nagyobb erőfeszítésre, még jobb munkára, egészségesebb közgondolkodásra lenne szükség, reális fogyasztói és életszínvonal-politikára, mégpedig nemcsak a gazdasági vezetésben, hanem a családok terveiben is. Nem árt tehát meggondolni: aligha helyes, ha a tömegkommunikációban, reklámban, sőt irodalomban, művészetekben, s ezek hatására bizonyos rétegek közgondolkodásában még mindig a lehetőségeinktől elszakadó fogyasztási modell érvényesül. Fogyasztási propaganda van, ami talán vállalati érdek, de sok területen inkább fölösleges igényeket ébreszt. Hasznosabb lenne egy átfogó takarékossági „hadjárat”, minél több gyakorlati tanáccsal, netán reménytelenül nehézkes és drága szolgáltatások kisebb feladatainak házi ügyeskedéssel való felváltásával — olyan készségek elsajátításával, amelyek már fél évszázaddal ezelőtt minden cserkészfiúnak birtokában voltak. De azért a magánkisiparosokat is rá kellene szorítani, hogy ne csak luxuscikkeket termeljenek, hanem ezt- azt javítsanak is. (Ma 1500 forintos cipőket tíz- és százezrével kell eldobni, az olcsó sarkalás htján.) A helytelen érdekeltség gyakorta és sokféleképpen akadályozza a közérdekű termelőtevékenységet. Háttérbe szorul az olcsó és tartós cikkek gyártása, pedig ez egyike lenne a szocialista termelés fölényének, a csak haszonra néző kapitalista gazdasággal szemben. Ehelyett egyre inkább csak magas áron eladható árukat készítenek, ezt rendeli a kereskedelem is. így a vevő csak drágán vásárolhat! Ennél csak az felháborítóbb, mikor a versenyelv abszolutizálása jegyében papíron kimutatják, hogy a mindig is gyártott cikkek hazai előállítása immár nem gazdaságos, és azt importálják. Népszerűtlen, de alapvető kérdés, hogy a gazdaság liberalizálása nem teheti kétségessé a szocialista nagyüzem meghatározó szerepét. A támogatást a legtöbb területen meg kell szüntetni, de a munkások közvetlen érdekeltségét, sőt tulajdonosi (szövetkezeti alapon? jugoszláv modell? 56-os elképzelések — munkástanács? stb.) részesedését biztosítani kellene. Az egész gazdaságnak alapvető érdeke a mezőgazdaság fenyegető helyzetének fölismerése, és az agrárolló megszüntetése. Még ha népszerűtlen is (de kik körében?), a világútlevéllel és az osztrák vízumkényszer megszüntetésével fölmerült problémák is vizsgálandók. Akár korlátozással is élni kell. Ne lehessen rendszeresen kiutazni, üzletelni. Ennél csak az rosszabb, ami főként az egyszerű embereket fenyegeti, hogy olcsónak tetsző áruval magyarul beszélő svihá- kok becsapják őket, s rajtuk keresztül az országot. A hiányokra fel kell figyelni, s elébe menni. (Miért kellett naponta több száz jugoszláv hűtőládát behozni Ausztriából, mire ezt észrevette az állami kereskedelem?) Fokozott gazdasági ellenőrzés szükséges a hiánycikkek pult alóli árusításának megakadályozására, maszek kereskedés megrend- szabályozása érdekében. A lakosság érdekeinek eddiginél sokkal hatékonyabb védelmére lenne szükség, önkéntes társadalmi munkások mind szélesebb körű, de ha kell, hatósági jogkörű bevonásával. A vevő védelméért a Fogyasztók Tanácsának nagyobb ellenőrzési, sőt feljelentési és főleg tanácsadási lehetőséget kell adni, s ezt még kulturális területre is ki kellene terjeszteni. Ide tartozik a közéleti tisztaság ügye, amit össznépi ellenőrzéssel kell segíteni. Mindez a szocialista elvek legrégibb rétegeihez tartozik. Ez a lényege a tanácsi rendszernek is, a közvetlen népi hatalom gyakorlásának. Nem kerülhet pénzbe, de a közhangulatot nagyban javítaná a bürokrácia leépítése, aktatologatás helyett a gyors ügyintézés megkövetelése. Ma a tanácsi tisztviselők egy része szolgáltatás helyett hatalmaskodik, vagy ami még rosszabb: baksist vár el. Ezeket a jelenségeket, ha kell, látványos példastatuálással kell megtorolni, és a hivatalnokot az ügyfelekkel való udvariasságra is rászorítani. A rosszul fizetett, mégis tisztességes, dolgos többség kedvét nem veheti el a gorombák, hatalmukkal visszaélők vagy korruptak elbocsátása, sőt megbüntetése, a szigorú felelősségre vonás inkább erősítené tisztviselői öntudatukat. Nem folytatom, inkább ide iktatok még néhány jelszószerű, összefoglaló mondatot: Takarékoskodj, amíg van mivel takarékoskodnunk...! Szólj bele mindig, mindenütt abba, ami közérdek, közügy! Ne félj felemelni a szavad! Sose vagy egyedül — ám a többi is rád vár! Fent kezdjük a leépítést! Piac? Jó, de piaci legyek nélkül! — Verseny? Jó, de ne a kisember rovására! — Vállalkozás? Jó, de ne a mi bőrünkre! Szabadság kell, nem anarchia! Nem kevesebb szocializmus kell, hanem valódi! Nem a múlt az érdekes, hanem a jövő. De azért jelen is kell! K. N. I. Obsitos harckocsik A Magyar Néphadsereg fegyverzet- csökkentési programjának megfelelően harmincöt „kiszolgált” harckocsit, illetve katonai szállító járművet adott el a' honvédség a Dunai Vasműnek — ócskavas áron. A harci járműveket — két tank kivételével — beolvasztják. A beolvasztás sorsát elkerülő harckocsikat pedig békés célokra hasznosítják gyáron belül. Képünkön: Megérkezett az első kiszolgált harckocsiszállítmány a Dunai Vasműbe (MTI-fotó: Bárándy István) a Népújság kérdez — válaszol: Jurányi János, Heves Megye Tanácsának osztályvezetője Élelmiszer-gazdaságunk és az új agrárpolitika Szerte az országban, így megyénkben is tart az MSZMP Központi Bizottsága februári ülésén közzétett agrárpolitikai téziseinek vitája. Politikusok és szakemberek, elsősorban az érintettek alkotnak véleményt azzal a szándékkal, hogy napjaink igényeinek megfelelően véglegesíthessék az ágazat jövőjét elősegítő törekvéseket. A vita jó lehetőséget kínál arra, hogy áttekintsük, merre tart szűkebb hazánk mezőgazdasága és élelmiszeripara. Milyen eredmények, gondok foglalkoztatják az illetékeseket. Erről beszélgettünk Jurányi Jánossal, Heves Megye Tanácsának osztályvezetőjével. (Fotó: Perl Márton) — A VII. ötéves tervidőszak eddig eltelt részében milyen célkitűzéseket sikerült megvalósítani? — Megyei tanácsunk 1986- ban jóváhagyta az ágazati célkitűzések ötéves tervét, melyhez a szükségs intézkedéseket megtettük. Az elhatározott fejlődés döntően a várható piaci igényeket és ennek tükrében szűkebb hazánk élelmiszer-termelésének adottságait és lehetőségeit vette figyelembe. Ezek az elképzelések a korábbi ötéves tervek meny- nyiségi növekedése helyett inkább a minőség javítását tűzték célul. Nos, a mezőgazdasági nagyüzemek és vállalatok által tett erőfeszítések az eddig eltelt időszakban csak részben teljesültek. Ennek okai alapvetően a több éve tartó kedvezőtlen aszályos időjárási körülményekben és a romló külpiaci feltételekben kereshetők. A közgazdasági feltételrendszer úgy alakult, hogy jelentősen nehezítette egyes ágazatok fejlődését. Ugyanakkor a nagyüzemek egy részében a tartósan alacsony termelési színvonal, főként az állattenyésztésben a megfelelő jövedelmezőség hiánya miatt nem ösztönözte az előrehaladást. A növénytermelés színvonala az elmúlt időszakban tovább növekedett. A termelési szerkezetben lényeges változás nem következett be. Fejlődése a hatékonyabb, a takarékosabb gazdálkodásnak, a jobb minőségű termékek előállításának, a munkaszervezés eredményének köszönhető. A búza termésátlaga 4,5 tonna hektáranként, amely 2,2 százalékkal kevesebb a VII. ötéves tervre előirányzottól. A kukorica hozama viszont 4,6 tonnás, amely az aszály károsító hatásai miatt 2,7 százalékkal marad el a VI. ötéves tervidőszakban elért átlagterméstől. Jövedelmezősége miatt növekedett a napraforgó jelentősége, a cukorrépáé viszont elmaradt a kedvezőtlen aszályos időjárás és a csökkenő piaci igények hatására. — Milyen eredmények születtek a megyében oly fontos kertészeti ágazatban? — A zöldségtermelésben csökkent a terület, amelyet elsősorban a kereslet visszaesése magyaráz. A konzervipar igényeinek megfelelően növekedett a paradicsom, a zöldborsó termelése. Csökkent a dinnye, és a kistermelés vette át a paprikaterület jelentős részét. A korszerű fajták, a növekvő öntözött területek hatására kínálati piac, alacsony termelői árak alakultak ki, és a lakossági ellátás zavartalan volt. Megyénk szőlőültetvényeit 1985-ben jelentős fagykár érte. Emiatt 1200 hektár kivágásra került 1986-ban és 1987-ben. Az üzemek nagy hangsúlyt fektettek a szőlőkre, és így 1986- ban jóJcózepes termést szüreteltek. A VII. ötéves tervidőszakra előirányzott hektárankénti 7-7,5 tonnás termésátlag biztosítottnak látszik. Az öt évre tervezett 2727 hektár szőlőtelepítésből az első három évben 1550 hektár megvalósult. A hátralevő 1177 hektár telepítése azonban valószínűleg csak részben történik, mivel a borpiac kedvezőtlenül alakúi. Jelentősen fejlesztették gazdaságaink a borászati üzemeiket. 1985-höz képest 50 ezer hektoliterrel növekedett a tárolótér, óránként 55 ezer tonnás teljesítménnyel a feldolgozás és óránként négyezerrel a palackozás. A megye gyümölcstermő területének csökkenése megállt, az üzemek eddig 240 hektáron telepítettek, és 1990-ig további négyszáz hektáron kerül sor kajszi, őszibarack, szilva és málna telepítésére. — Válságágazattá vált-e az állattenyésztés? — Részesedése a termelési értékből húsz százalék. A főbb állatfajok száma 1985 óta a tervidőszakban is évről évre csökkent. Ennek oka a termelési, tartási költségek további növekedése, amelyet nem követett a termelői árak emelkedése. így a jövedelmezőség alacsony maradt. A szarvasmarha-állomány ösz- szetételében a központi árintézkedések nyomán, amelyek a tejtermelés jövedelmezőségét javították, a tejhasznú tehenek száma emelkedett, a hús- és kettős hasznosításúak részaránya mérséklődött. Az 1985-ben meghirdetett világbanki hitel, valamint az állami támogatás új lendületet adott a már elavult, tejelő tehenészeti telepek felújításához. Az országban 40 ilyenből, Heves megyében 17 termelőszövetkezetben és két állami gazdaságban kezdtek a tervidőszak elején a szarvasmarhatelepek felújításához, korszerűsítéséhez. így ma már a 29 tejtermelő gazdaságból 21 telepen folytatnak korszerű körülmények között termelést és kezelést. A vágómarha-előállítás az országoshoz hasonlóan, főként a húsmarhaágazat támogatásának csökkenése miatt fokozatosan mérséklődött. A vágósertés hétezer tonnával emelkedett, de a tervezett létszámot a költségek nagyarányú emelkedése és a jövedelmezőség romlása nem segíti elő. Tovább romlott a juhtenyésztés helyzete is. — Hogyan fejlődtek az élelmiszer-ipari vállalatok? — A célkitűzéseknek megfe- ‘ lelően haladtak előre, összességében eredményes, jövedelmező gazdálkodást folytattak. Az Egervin, az Egri Dohánygyár és a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat termelési értékének növelése mellett végezte tevékenységét. Az állatforgalmi és húsipari vállalat 1987. január 1-jétől önálló gazdálkodásra tért át zökkenőmentesen, és már az első évben jelentősen növelte termelését. A Hatvani Konzervgyár 1987 közepétől egyesült a Debreceni Tartósítóipari Kombináttal, amely eredményesnek bizonyult. Tavaly a megváltozott ár- és adórendszer hatására élelmiszer-ipari vállalataink jövedelmezőségi helyzete is romlott, és csökkent a nyereségünk is. A tervidőszakban egyébként folytatódnak a gabona- és a húsprogramhoz kapcsolódó fejlesztések. Megvalósult a vámosgyörki 12 ezer tonnás gabonatároló, világbanki támogatással. Elkészült az Egervin üdítőital-üzeme. Ütem- szerűen tart a selypi Zsófia-ma- lom rekonstrukciója, és megkezdődött a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál az exportrendeltetésű, bontóval és csontozóval ellátott sertésvágóvonal építése. — Miként alakult a szövetkezetek gazdálkodása? — A közgazdasági feltételek változása, a források szűkülése, a mezőgazdasági alaptevékenység alacsony jövedelmezősége arra készteti az üzemeket, hogy pótlólagos befektetéseikkel a nem mezőgazdasági tevékenységet fejlesszék. Az elmúlt időszakban növekedett a jövedelmek differenciáltsága. A számában fogyatkozó, magas jövedelmezőségű termelőszövetkezetek — mint a hevesi, a nagyrédei, a markazi, az egerszalóki — az átlagosnál gyorsabban fejlődtek. Ezzel egyidejűleg növekedett az alacsony jövedelmezőségűek száma, és arányuk elérte a negyven százalékot. A szövetkezeti szektoron belül kialakult 6-7 gazdaságból álló veszélyeztetett üzemkör, amelyek pénzügyi gondjaikon csak vagyonuk részleges értékesítésével képesek segíteni. 1988 egyébként mind a piacot, mind a közgazdasági szabályozókat tekintve minőségileg új helyzetet teremtett nagyüzemeknek. Néhány termék, mint a bor, a kertészeti cikkek, a juh értékesítési gondja, a költségeket nem fedező alacsony termelői árak arra késztetik az üzemeket, hogy változtassanak termelési szerkezetükön. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya kiemelt feladatának tekintette a termelőszövetkezetek gazdálkodási színvonalának emelését. Az ennek érdekében tett erőfeszítések eddig megfelelő eredményeket hoztak. Számottevőenjavulta tarnamérai, a bátori, a csányi termelőszövetkezet eredménye, és a karácson- diakkalwaló egyesüléssel megoldódott a nagyfügedi szövetkezet éveken át húzódó gondja is. Az 1988-ban lefolytatott veszteségrendezési eljárás megteremtette a domoszlóiak megerősödésének lehetőségét is. — Hogyan tovább, Heves megye élelmiszer-gazdasága? — Nos, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ágazati stabilizációs programjához kapcsolódva 1990-ig teije- dően munkálkodunk megyénk élelmiszer-gazdaságának lehetséges fejlesztésében. Mindezek alapján az ágazat az 1986-ban jóváhagyott, kialakított célrendszernek megfelelően szerény növekedési ütemmel fejlődhet. Súlypontáthelyezésekre azonban szükség van. A növénytermelésben a termékek minőségének érzékelhető javítása a feladat. Kiemelten vonatkozik ez a kalászos gabonára és a szőlőre. A gabonatermelésben nagyobb gondosságra van szükség a vetőmaghasználatnál. A szőlő- és borgazdálkodás szerkezetátalakításának országos programján belül el kell érnünk, hogy megyénk történelmi borvidékein ne csökkenjen az ültetvények nagysága. Az állattenyésztésben az üzemi tartási feltételek a tervidőszak végéig jelentősen javulnak. Ennek ellenére sem tűzhetjük célul a nagy- és kisüzemekben az állatlétszámok növelését. A piaci kereslethez igazodó, növekvő színvonalú tenyésztés a lehető, az egyedüli valós és teljesíthető előirányzat. Nagy jelentőségű a Torna völgyében megkezdett térségi komplex melioráció, amely tizenegy üzemet érint. Az állami támogatás azonban csökken, így a beruházás várhatóan elhúzódik. Örvendetes viszont, hogy megyénk üzemeiben dinamikus öntözésfejlesztés megvalósításához fogtak. Különösen a füzesabonyi, a tarnaörsi, a tarnamérai, asarudi, a poroszlói, a tiszanánai szövetkezet jár ebben élen. Elsődlegesen a kukorica-, de a zöldség- és a gyümölcsterületeket öntözik. Megyénk élelmiszer-gazdaságának előrehaladásához segítséget nyújt a következő időszakban az MSZMP új agrárpolitikája. Mi úgy érezzük, hogy a korábban szűkebb hazánkban kialakított célrendszer, miután valós helyzetismereten nyugszik, a következő évekre is meghatározó lehet az ágazatban, így az új agrárpolitikát a máig megépített alapokon továbbformálva képzeljük el. Nem hisz- szük, hogy csak jelenlegi eredményeink, termelési tapasztalataink, szervezeti kereteink lerombolásával és helyében valami egészen újnak a teremtésével érhetnénk el az élelmiszer-termelésnek a népgazdaságban eddig betöltött és továbbra is kívánatos stabilizáló szerepét. Agrárpolitikánk megújítása természetesen nem képzelhető el megfelelő ár-, adó- és támogatáspolitika nélkül. Ezek együttes hatásaként csökkenhetnek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar terhei és növekedhetnek fejlesztési forrásai. — Köszönjük a beszélgetést. Mentusz Károly Magasabb osztalékot fizet a Novotrade Rt. Elkészült a Novotrade Rt. 1988. évi mérlege. A részvény- társaság 111,2 millió forintos nyereséggel zárta az évet, ami 57 százalékkal magasabb az előző évinél. Alaptőkéjét 152,5 millió forintra emelte; árbevétele meghaladta a 2,5 milliárd forintot. Az 1988. évi nyereségből a tavalyi 14 százalékkal szemben az idén 18 százalékos osztalékot fizetnek a részvényeseknek. A részvénytársaság 1983-ban alakult 124,5 millió forintos alaptőkével. Elsősorban játék- programjait kínálta sikerrel Japánban és az USA-ban, s ennek révén megkezdte a számítógépek importját is. Újabb üzletágakat létrehozva ma már találmányok menedzselésével, játék-, oktatószoftverek kifejlesztésével és forgalmazásával, reklámtevékenységgel, banki ügyletekkel is foglalkozik. Legsikeresebb részlegeiből önálló kft.-ket alakított, és így jeléríleg húsz ilyen egység tartozik a Novotrade-hez. A márciusban megtartott tőzsdenapokon a társaság részvényei 200 százalékos árfolyamon keltek el. Most további 20 millió forinttal emelik az alaptőkét; tízmillió forintot ajánl fel értékesítésre devizáért külföldieknek, tízmillió forint értékű részvényt pedig a részvénytársaság tevékenységében kiemelkedő munkát végző dolgozóinak adományoz. Várhatóan a devizáért kibocsátott részvényeket a Novotrade külföldi üzleti partnerei — a Shell International, az IBM, az Olivetti, az AKAI, a Sotheby’s, illetőleg a Borland — vásárolják meg.
