Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-05 / 79. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. április 5., szerda__________________________ORSZÁGRÓL. — ORSZÁGRA ___________________________5. Pere sztrojka svéd módra Jóléti államból piacgazdaság? NATO-múlt, NATO-jövő Svédországról általában azt tartják, hogy lakossága a világon csaknem a legmagasabb életszínvonalat élvezi, ahol az alapvető szükségletek kielégítése mindenki számára szavatolt. A svédek azonban egyre többen úgy érzik, hogy miközben az állam valóban gazdagnak látszik, az az emberek már sokkal kevésbé azok, mert a magas adók és megélhetési költségek miatt alig marad valami, amit szabad akaratuk szerint költhetnének el. A kormányon lévő Szociáldemokrata Párton belül most megerősödni látszik és nagy viharokat kavar egy reformista irányzat, amelynek vezetője Kjell- Olof Feldt pénzügyminiszter. A párt ötvenhat éve — hat év megszakítással — kormányozza az országot és tavaly szeptemberben ismét győzött az általános választásokon. A dinamikus pénzügyminiszter azóta mélyreható változásokat körvonalazott: máris csökkentette a mező- gazdaság állami támogatását, bejelentette, hogy a bajba jutott textilipar sem számíthat sokáig az „állami mentőövre” ,a valutaátváltás kötöttségeinek lazításával oldott az importkorlátozáson ■és kidolgozta az adóreform körvonalait is. A tekintélyes konzervatív lap, a Svenska Dagbladet egyenesen Mihail Gorbacsovhoz hasonlította a szovjet vezetővel egykorú Feldtet, abban a tekintetben, hogy mindketten alaposan körülbástyázott érdekekkel szemben vívják harcukat, mert új irányba próbálják fordítani országukat. A svéd politikusnak is a piaci viszonyok térnyeréséért kell Gustave Eiffel, a budapesti Nyugati pályaudvar zseniális építője száz esztendeje avatta fel a párizsi világkiállítás szenzációját, a minden addigi építményt felülmúló, 300 méter magas acéltornyot. A torony hosszában most messze világító felirat virít: ”100 ans”. A francia fővárosban fényes ünnepséggel emlékeztek meg az Eiffel-torony centenáriumáról. Huszonegy ágyúlövés köszöntötte az „öreg hölgy” első száz évét. Az Eiffel-torony az avatás kortársait annyira nem nyűgözte le, mint mai nézőit, és nem lett egy csapásra Párizs legismertebb és legnépszerűbb jelképe. A zseniális mérnök és vállalkozó Eiffel a kor építészetének nagy divatáramlata, az acélszerkezetek szerelmese volt. Karcsú acéltornyát két év, két hónap és öt nap alatt építette fel. Sürgette a világkiállítás megnyitója, a tervezett lifttel már nem készült el időre. így március 31 délütánján, munkatársaival együtt, kissé kifulladva ért az 1710 lépcső végére. Körülnézett a szélfútta kis acélplató szédítő magasságából, kifújta magát, majd az alantról figyelők dörgő hurrázásai közepette kitűzte rá a trikolort. Méltán érezhetett elégtételt. Nem csak a világ legmagasabb építményét fejezte be, hanem mindezt elszánt tiltakozások és támadások közepette tette. A francia művészvilág ugyanis el- szörnyedt a gigantikus ácélto- rony tervei láttán, és kétségbeesett erővel tiltakozott Párizs elcsúfítása ellen. ”A lebecsült francia ízlés, a fenyegetett francia művészet és történelem nevében telküzdenie a párt eddigi irányvonalától tágítani semmiképp sem hajlandó ellenfelekkel szemben. ”Be kell szüntetni a decentralizált gazdasági döntéshozatallal, a szabadpiaci versennyel és a fogyasztóknak a javak közti szabad választásával egyenértékű piac- gazdaság szidalmazását, mert nem igaz, hogy azzal elkerülhetetlenül együtt jár a társadalmi különbségek növekedése és a munkások elszegényedése” — írta Feldt a Tiden című szociáldemokrata folyóiratban megjelent cikkében, amikor meghirdette reformelképzeléseit. A svéd kormánypárt eddigi szocialisztikus felfogásával szemben Feldt már az idei költségvetésben is olyan gazdaság- politikát fogalmazott meg, amely a kereslet korlátozása helyett inkább a kínálat ösztönzésével kísérli meg a gazdaság feszültségeinek levezetését. Svédországban a termelés 90 százaléka magánkézben van ugyan, de a munkaerő felét az állami szektor foglalkoztatja. A Feldt által túlbuijánzónak és alacsony hatékonyságúnak minősített állami szektor fenntartásához azonban igen magas adókra van szükség. A pénzügyminiszter szerint az állampolgároknak választási lehetőséget kell kapniuk, hogy az állami intézmények szolgáltatásait, vagy magántársaságokéit veszik-e igénybe. Teljesen félrevezetőnek nevezte, hogy minden nyomorúság és igazságtalanság miatt a tőkés, vagy a még inkább a piacgazdasági módszereket teszik meg bűnbaknak, míg az állami szektort tökéletesnek, idilli módon működőnek tüntetik fel. jes erőnkből felháborodva tiltakozunk az ellen, hogy a haszontalan és iszonyatos Eiffel-tornyot fővárosunk szívében felállítsák” szólt a művészek felhördülése. Az aláírók között Charles Garnier, az opera tervezője, Charles Gounod, a Faust szerzője, az ifjabb Dumas, Maupassant, Sar- dou és még sokan mások. Nem bizonyultak jó prófétának. A „Párizs szégyenének” kikiáltott acélszörnyeteg végül nem csak a nagyközönséget, hanem a művészvilágot is meghódította. Párizs jelképe feltűnt Chagall, Seurat, Signac, Delaunay, Rousseau, Utrillo, Dufy képein, Apollinaire Cendrars költeményeiben, Cocteau, Max Jacob írásaiban. A francia sanzon megannyi népszerű csillaga énekelte meg, és a francia filmművészet számos alkotása is elképzelhetetlen lenne nélküle. Ami pedig a közönségsikert illeti, az minden várakozást felülmúlt. A száz év alatt 120 millióan másztak vagy lifteztek fel a toronyba. Mindhárom szintjéről ma is a legnagyszerűbb kilátás nyílik Párizsra. A toronyt fenntartó vállalat a centenárium évében ötmillió látogatóra számít. Ahogy az első felvonó megépült, majd az egyre modernebbek is, úgy gazdagodott mind több létesítménnyel az Eiffel-torony. A legszélesebb, első emeleti platformon több vendéglő, filmvetítő terem, emléktárgy-butik. Különbejáratú lift viszi fel a tehetősebb látogatókat a Jules Veme-ről elnevezett étterembe, ahol a legkényesebb ízlést kielégítő ínyencfalatokat élvezhetnek a vendégek, a páratlanul szép kiFeldt kijelentette: változtatni kell azon a helyzeten, hogy az állami szektor mindent átfog. Az az adópolitika pedig, amely az átlagjövedelem felét és legjobban kereső rétegek jövedelmének 72 százalékát vonja el, a pénzügyminiszter szerint betöltötte történelmi szerepét, eljárt felette az idő. Az adók csökkentésére irányuló politikájával a szociáldemokrata politikus a népszerűségi ranglista élére került a közvéleménykutatási adatok szerint. A szociáldemokrata párton belül heves támadások érik — megfigyelők szerint — főként azok részéről, akik leginkább ragaszkodnak a megalakulásának századik évfordulóját éppen idén ünneplő párt hagyományaihoz. Az ellentábort Sten An- dersson külügyminiszter gyűjtötte maga köré, aki úgy ítéli meg, hogy Feldt reformjai a párt eszmei tartópilléreit kezdték ki. A szemben álló felek között Ingvar Carlsson miniszterelnök igyekszik csillapítani a kedélyeket. Egy televíziós interjúban kijelentette: a stockholmi kormány jottányit sem enged a jóléti társadalom általános politikájából, s ha azt jóval nehezebb időkben sikerült fenntartani, akkor most még inkább indokolatlan lenne feladni. A vita mindazonáltal folytatódik. A Svenska Dagbladet azt írta, hogy Feldt harcot indított a Szociáldemokrata Párt modernizálására, az Aftonbladet című újság szerint viszont a párt alapjait támadja és a történelem szemétdombjára próbálja vetni meghatározó eszméit. Szűcs D. Gábor látásban gyönyörködve. A második platformról már egy kisebb, csupaüveg gyorslift repíti fel a látogatókat a torony csúcsára. Párizs háztengere ebből a magasságból már afféle makettnek tűnik. A torony csúcsán egy kis múzeumi emlékszoba, Eiffel egykori dolgozószobáját idézi. Az íróasztal két oldalán Eiffel mérnök és nagy angol kortársa, a feltaláló Edison életnagyságú viaszfigurája. Egy tervrajzra merednek. Az Eiffel-torony teljes súlya eredetileg 7300 tonna lehetett, az idők folyamán rátelepült berendezésekkel ma már 9000 tonna. Magassága is nőtt az évszazad alatt; tervezője javaslatára ugyanis műsorszóró adókat szerelték fel rá, előbb a francia hadsereg, majd a polgári rádiózás adóit. Jelenleg az Eiffel-torony tetejéről sugározzák a párizsi térség legtöbb rádió és televíziós állomásának adásait. A főváros milliárdnyi emléktárgyon megörökített jelképe egyébként jó üzlet is. Az Eiffel- toronyt működtető új társaság (SNTE) százötven főt foglalkoztat, tavalyi forgalma 160 millió frank volt. A felvonók előtt té- len-nyáron hosszú sorban kígyóznak a kiváncsiak, és aki a csúcsig akar jutni, annak ma már több mint 40 frankot kell leszurkolnia az élményért. Busás bevételt hoznak a vendéglők, butikok is. Párizs városi tanácsa, amely a működtető vállalat részvényeinek 40 százalékát birtokolja, a százéves öreg hölgy tiszteletére június 17-én tart nagyszabású emlékünnepséget, tűzijátékkal. László Balázs Viharos múltra tekinthet visz- sza negyvenedik születésnapján az észak-atlanti szövetség, a jövője pedig bizonytalan. Az évforduló azonban nem nélkülözi sem a katonai csinnadrattát (szerényen, a szövetség brüsszeli székhelyén), sem a „győzelmi” nyilatkozatokat (mind a 16 tagállamban). A NATO tipikusan egy ma már tovatűnt korszak, a hidegháború terméke: 1949-ben, a tengelyhatalmakon 1945-ben győztes antifasiszta koalíció felbomlása nyomán szervezte meg az Egyesült Államok, az atomfegyver akkor még kizárólagos tulajdonosa ezt a katonai szervezetet nyugat-európai szövetségeseivel, a Szovjetunió és a Kelet-Eu- rópában kialakult népi demokratikus államok ellenében. „For- télyos félelem” igazgatta akkor a világot, míg Moszkva az amerikai atomfegyverektől, Washington és Nyugat-Európa a hatalmas hagyományos szovjet fegyveres erőktől tartott. Mindkét oldalon reális lehetőségként tekintettek egy új világháborúra. Tény, hogy a NATO-val a Nyugat hozta létre először a maga katonai szövetségét — az is tény, hogy a sztálini vezetés utolsó éveinek szovjet bel- és külpolitikájával kapcsolatos bizalmatlansága a maga szempontjából ma érthetőbbnek tűnik. Mostanában kezdik elemezni a Szovjetunióban Sztálin felelősségét a hidegháború kialakulásáért. Ám amikor a Nyugat hivatalos doktrínaként hirdette a „visszaszorítást” , a Varsói Szerződés létrejötte is szükségszerű volt — és erre csak hat évvel később került sor. A továbbiakban a katonai szövetségek fegyverkezési logikája állandóan jelenlévő önálló elemévé vált a világpolitikának. A NATO a „tömeges megtorlás” , majd a „rugalmas visszacsapás” doktrínáival, az Európába telepített atomfegyverzettel mindebből alaposan kivette a részét, kiváltva a Varsói Szerződés fegyveres erőinek növelését. A Nyugat most olyan sikeres védőpajzsként ünnepli katonai szövetségét, amely „megóvta” a szabad világot, amely túljutott saját belső válságain (a legismertebb ezek közül Franciaországnak az integrált katonai szervezetből való kiválása 1966-ban) és a fegyverkezés és a tárgyalás párhuzamos folytatásával sikerült elfogadtatnia azt az elvet, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erőit nagyobb mértékben, ’’aszimmetrikusan” csökkentsék. Arról, hogy az utóbbihoz a gorbacsovi „új gondolkodás” felülkerekedésére volt szükség a másik oldalon, kevesebb szó esik, aminthogy arról is, hogy egy európai fegyveres konfliktus elkerülése mindkét fél érdeke és így bizonyos értelemben „közös” sikere volt. Az évforduló ünneplésével párhuzamosan új vita folyik a NATO-ban, ezúttal a szövetség rövid távú atomfegyvereinek ” modernizálásáról ”. Valójában arról van szó, hogy a közepes hatótávolságú atomfegyverekről kötött szovjet-amerikai megállapodással tényleg kezdetét veheti-e földünkön a ’’leszerelési verseny” ,vagy új fegyvertípusokkal pótolják a most eltávoh'tottakat. Ha ez következne be, történelmi esélyt szalasztana el a NATO, hogy túllépjen azon a logikán, amely életre hívta és katonai szövetségek páncéljába merevítette a világ megosztottságát. Egymilliós napi példányszámban Harminc sor a szerkesztőnek Egymilliós napi példányszám, hétvégi színes mellékletek, sok tízezer előfizető az óceán túloldalán — Latin-Amerikában is. Az El Pais, a legtekintélyesebb spanyolországi napilap a szocialista párti kormányzat támogatását élvező újság. írásait belföldön és Hispánia határain túl is mértékadónak tekintik. A lap naponta ezzel a felhívással fordul olvasóihoz: "Harminc gépelt sornál nem nagyobb terjedelemben megfogalmazott véleményüket (pontos lakcímmel, telefonszámmal és személyiigazolvány-számmal) várja a szerkesztőség, s fenntartja magának a jogot ezen írások rövidített, kivonatos vagy teljes terjedelmű közlésére. ” A ’’Levelek a szerkesztőhöz” rovatban a minap publikált olvasói levelek sajátos keresztmetszetet mutattak. Kettő súlyos belföldi jelenségre világított rá, egy levél pedig a Dél-Amerika miatt az egykori anyaországban érzett aggodalmat tükrözte. Egy apa, akinek 24 éves fia kábítószer túladagolása miatt meghalt, levelében felpanaszolja, hogy az egészségügyi és az igazságügyminisztérium egyszerűen nem nyújt támogatást a kábítószer-függőségbe jutottaknak. A kábítószer-ellenes központok üzleti vállalkozások. A kábítószer kereskedelem Spanyolországban a hazai és a nemzetközi maffia által ellenőrzött üzlet, minden szintre kiterjed, így aztán, miközben ifjúságunk elpusztul, a kormányok napról napra jobban korrumpálódnak. Milyen védelmet nyújt nekünk az állam a kábítószer-maffia ellen? — tette fel a kérdést a levélíró. A szerkesztő nem fűzött véleményt az elkeseredett hangú levélhez, már csak azért sem, mert nincs olyan nap, hogy az El Pais ne foglalkozna a kábítószerkereskedelem társadalmi vonatkozásaival. A másik levél negyvenegy aláírója azt követelte, hogy vessenek véget a perui vérfürdőnek. A levélben felidézték, hogy Ayacu- chóban, egy Limától délre fekvő városban álarcosok gépfegyverrel lemészároltak egy újságírót, feleségével és két gyermekével együtt. Pucallpa településen pedig a rendőrség kegyetlen eszközökkel lépett fel a parasztok ellen. A mérleg: 10 halott és 23 súlyos sebesült; húszán eltűntek, három vezetőt letartóztattak. A harmadik levél így hangzik: ”Erőszakot elkövetők, önmagukból kivetkőzöttek, vénkéjen- cek és egyéb hímnemű egyedek tájékoztatására írom ezt a levelet. Tudatni szeretném velük, hogy mostantól nyugodtan disznól- kodhatnak, kéjeleghetnek, gyalázkodhatnak és erőszakoskodhatnak mindazokkal a nőkkel, akik miniszoknyát hordanak vagy a szokásosnál merészebb kivágású ruhát. Hiszen ők keltik fel az önök elfojthatatlan vágyait. Az Önök disznólkodása végül is jogszerű, esetleg csekély össze- • gű pénzbüntetéssel szankcionálható.” A levélíró, Esther de los Santos, kikel a kéjencek ellen, ’’akik azt képzelik, hogy joguk van bennünket szexuális vazallusaiknak tekinteni. Meddig kell még tűrnünk munkahelyünkön a szexuális diszkrim in iációt? ” Meruk József Baracs Dénes A helyzet változatlan... Százéves az Eiffel-torony $ HEVES MEGYEI . . MUNKAÜGYI .1°.D« Állásajánlatai: Mélyépítő és Városgondozási Üzem Eger; Bródy S. u. 4. Felvesz felsőfokú végzettséggel és szakirányú tanfolyammal rendelkező energetikust, nehézgépszerelő és gépjárműszerelő szakmunkást. Autókomplex Vállalat Eger, Lenin út 129-131. Pályázatot hirdet műszaki vezetői munkakör betöltésére. Feltétel: felső- vagy középfokú szakirányú iskolai végzettség, — legalább 5 éves vezetői és 10 éves autójavítóipari (személygépkocsi) szakmai gyakorlat. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó — részletes önéletrajzát, szakmai tevékenységének leírásával — iskolai végzettségét, szakképesítését igazoló okmányait — erkölcsi bizonyítványát, vagy másolatát. A pályázat 1989. április 2Ö-ig nyújtható be a vállalat személyzeti vezetőjéhez a fenti címre. Közép-magyarországi Tejipari Vállalat Gyöngyös, Kenyérgyár u. 1. Felvesz hűtőkompresszorkezelőt és autószerelőt két műszakos munkarendbe. KAEV10. Sz. Gyára Eger, Kistályai u. 6. Felvételt hirdet lakatos, esztergályos, marós szakmunkások részére. FIGYELEM! A lakossági igénybejelentések alapján irodánknál az alábbi humán szolgáltatások vehetők igénybe: — korrepetálás, — logopédia, — gyermekfelügyelet, — úszás oktatás, — nyelvoktatás, — gyógytorna, — beteggondozás, — házkörüli munkák. A lakossági igénybejelentés az irodánál (Eger, Klapka Gy. u. 9.) személyesen történhet, hétfőtől péntekig 9-13 óráig. Tüzérségi párbaj következtében tűz keletkezett egy bejrúti üzemanyagraktárban A harcok elől menekültek egy csoportja ^ az úgynevezett ütközési övezetben. (Népújság-tele- I fotó MTI) I
