Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-05 / 79. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. április 5., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM

3.

Folyton berregett a készülék — Csaknem félszázan telefonáltak — Válaszoltak az illetékesek — Miért nem készítik el Márkus professzor receptjét? — Mi lesz a tönkrement útszakasszal? — Végre lesz járda a Kertész utcában — Szeméttelep, kóborkutyák kedvenc tanyája — A harcias amazon és az esernyő — A gazdikat megbüntethetik

Párbeszéd az olvasóval

Több mint egy hónappal ezelőtt jelentkezett másodszor lapunk új rovata, a „Hívjon fel szerdán” című. A kissé késői közlésnek — amiért ezúton kérünk elnézést önöktől, s egyben köszönjük türelmüket, megértésüket — az volt az oka, hogy minden panasznak utánajártunk, s ez időt vett igénybe, továbbá megnyugtató választ kértünk — többnyire kaptunk is — az illetékesektől, amit e hasábokon szintén közreadunk. Örülünk, hogy olvasóink érdeklődése töretlen, amit mi sem bizonyít jobban, hogy legutóbbi „találkozásunkkor” szinte szünet nélkül berregett a készülék, csaknem félszázan hívták a 13-644-es telefonszámot. Sokan kerestek meg bennünket a megyeszékhelyről, de kaptunk hívásokat többek között Hatvanból, Gyöngyösről és Hevesről is. Voltak olyanok, akik leírták és postán küldték el észrevételeiket. Nekik is, valamint a kifejezetten magánjellegű, telefonon érkezett kéréseknek természetesen levélben tettünk eleget.

Először az egri Pozóczky János jelentkezett, aki elmondta, hogy a Népszabadságban olvasott dr. Márkus Józsefről, a televízió Telefere című műsorában is látta a csontritkulás elleni szer feltalálóját. A sajtóból értesült tehát arról, hogy az állatorvos által felírt receptet a patikában ki lehet váltani. Sajnos, hiába érdeklődött, sem Egerben, sem pedig a megye más településein nem tudták kérését teljesíteni. Vajon mi az oka ? — kérdezte, majd még azt is hozzáfűzte, hogy talán nem szabad, vagy nem akarják elkészíteni a gyógyszerészek a hatóanyagot? Szó sincs róla! — kaptuk a választ dr. Végh Miklóstól, a Heves Megyei Gyógyszertári Központ vezetőjétől. Csupán az a helyzet, hogy a nagy érdeklődés miatt elfogytak az importból származó alapanyagok, s az utánpótlásra még várni kell. A készleteket folyamatosan tölti fel, tehát olvasóinknak többször kell érdeklődni a patikában.

Azok, akik Egerből telefonáltak, többnyire a barokk város utcáinak, járdáinak állapotát tették szóvá. Ezekből adunk most közre egy csokorravalót. Régi Péter- né azért emelte fel a kagylót, hogy elmondja, a Lájer Dezső utcában 1986-ban szennyvízcsatornát építettek, de a lakók boldogsága nem sokáig tartott. Három éve azért bosszankodnak, hogy miért kell nekik a hepehupás tulajdon bukdácsolni, esős időben a sárban evickélni? Miért feledkeztek meg az építők az aszfaltozásról? Farkas Imrétől, a városi tanács osztályvezető főmérnökétől megtudtuk, hogy a már említett utca tönkrement szakaszát zúzalékkal, zúzott kővel még a tavasszal megerősítik. Szilárd burkolattal ezt a részt, pénzszűke miatt egyelőre nem tudják ellátni.

A Hadnagy utcai lakótelepről hívott bennünket Gyergyák Ferenc és Stauderer József s a SZOT-szálló melletti rendezetlen utcákat tették szóvá. Az építkezés során a buldózerek feltúrták a járdát, a lebontott házak törmelékének egy része az úttestre került, esős időben lehetetlen itt a közlekedés, ráadásul balesetveszélyes is. Megemlítették továbbá, hogy az új intézmény közvetlen környéke nagyon szép, de csak pár métert kell arrébb menni, s a látvány elszomorító. A műszaki osztály vezetőjének válasza reméljük, sokakat megnyugtat, miszerint a Kertész utca, a SZOT-szálló és a Hadnagy utca közti szakasz felújítását, a járdák megépítését még az idén elkezdik, s mindent megtesznek azért, hogy ehhez a pénzt előteremtsék. A rekonstrukció feltétlen indokolt, és sürgető is.

Bóta Sándor azt kifogásolta, hogy a tanács mostohán bánik a belvárostól távol eső helyekkel. A Szovjet hadsereg és a Farkasvölgy utca sarkán például a lebontott épületek törmelékét valakik ottfelejtették, s rajta méteresre nőtt már a gaz, szeméttelep, és kóborkutyák kedvenc tanyája ez a terület. Jó hír, hogy már nem sokáig! A tanács a telket hamarosan értékesíti, így a rendezetlen állapotok megszűnnek. Még mindig az utaknál maradva. Szabó Péter, a Pozsonyi utcából többek nevében telefonált, hogy csapadékos időben megközelít- hetetlenek a lakások a sártenger miatt. Múlt év novemberében ugyanis esőcsatornának vájtak ki árkot, ami azóta is tátong. Vajon

meddig? — kérdezte. Még az idén víz- és gázcsöveket, elektromos vezetékeket fektetnek ide a munkások, ezért egy darabig várat magára a helyreállítás — kaptuk az információt.

Busák Károly azt vetette föl, hogy a Bástya ABC-től a Volántelepig terjedő 300 méteres szakaszon miért nincs szennyvízcsatorna és gázvezeték. Mi az akadálya? A szakemberektől kapott válaszból kitűnik, hogy van megoldás: az ott lakók magánerős közműberuházással megépíthetik a vezetékeket, s ehhez a tanács is tud segítséget nyújtani. A részletekről, a teendőkről a városi tanács terv- és munkaügyi osztályán adnak bővebb felvilágosítást.

Mocsári János a Faiskola utcából tárcsázta számunkat, s ő is a befejezetlenül hagyott, gondatlan munkára panaszkodott. Az út felső részét ugyanis a vízvezeték lefektetése után nem javították ki, s most gödrökön, mélyedéseken át közlekednek a gyalogosok, autóval pedig meg sem közelíthetők a garázsok. Megtudtuk, hogy a lajosvárosi tömblakások építése miatt van mindez, viszont a megfelelő közlekedést biztosítani kell, mégpedig a kivitelező, Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak és a lebonyolító Agrobernek. Mitlei- der Róbert, az egri Széchenyi utcai járműbolt vezetője szóvá tette, hogy rossz, elrettentő példákat ne csak a kereskedelemből merítsünk, hanem az élet más területéről is. Úgy érzi, hogy az eladókat nagyon sokan másodrendű állampolgároknak tekintik, akiket nem illet meg a tisztességes hangnem. Pedig mi vevők sem vagyunk angyalok. Erre elmondott egy példát is. Nemrégen egy ifjú amazon a gépkocsijába alkatrészt szeretett volna vásárolni, de sehogyan sem akarta megérteni, hogy az óhajtott áru hiánycikk. Kikelve magából, előrántotta esernyőjét, s hegyes végével hátba döfte az egyik eladót. No, még ilyet!? A „csörte” az ott lévők segítségével szerencsésen végződött, s a hangoskodó szégyenkezve távozott az üzletből. Szó ami szó, zaklatott, hajszolt világunkban gyakran elfelejtjük, hogy a pult másik oldalán is érző, gondokkal teli emberek dolgoznak. Becsüljük, tiszteljük egymást jobban!

Kutyadolgok mindig történnek. Az egri Molnár Károly nem a kóborló, hanem a gazdis ebekre panaszkodott. Kisfiával rendszeresen sétál a hangulatos Alkotmány utcai tömbbelsőben. A lepusztult fajátékon ugyan már nem, de a homokban, s a zöld gyepen szívesen játszanak a gyerekek. A Széchenyi utcai óvodások is rendszeresen itt töltik a napfényes délelőttöket. Kedvelt helye ez a négylábúaknak is, hiszen önfeledten viháncolhatnak póráz nélkül. És persze, szükségleteiket is itt, a homokban, a fü- vön, a járdán elégítik ki. Hozzátette még azt is, hogy Budapesten az egyes parkokban már nemegyszer látta, hogy az emberek szeretett állataikat kis lapáttal, zacskóval követik, s összeszedik, s a kukába dobják a „maradékot”. B a kondi Endrétől, a városi tanács osztályvezetőjétől hallottuk, hogy tiltó táblákkal próbálják a közeljövőben elejét venni az efféle környezetszennyezésnek. Mindehhez a szerkesztőnek csak annyi megjegyzése lenne, hogy természetesen a tábla is csak akkor ér valamit, ha valaki, vagy valakik betartatják a szabályokat — gondolunk itt elsősorban a közterület-ellenőrökre —, mert egyébként felesleges intézkedés marad.

Kedves Olvasóink!

Köszönjük a telefonhívásokat, s reméljük, hogy ebben a hónapban újra jelentkeznek majd az éteren keresztül. Az időpontról később tájékoztatjuk önöket.

Szüle Rita

Körkérdésünk

Mi a véleménye a társasági törvényről?

„E törvény célja, hogy korszerű jogi keretek megteremtésével segítse a népgazdaság jövedelemtermelő képességének javítását, a piaci jellegű termelési-értékesítési együttműködés fejlődését, a tőkeáramlást, valamint a külföldi működő tőke gazdaságunkban való közvetlen megjelenését. A törvény mozdítsa elő a társadalmi tulajdon, különösen pedig az állami tulajdon hatékonyabb hasznosítását. A gazdálkodó szervezetek és az állampolgárok közötti együttműködés akadályainak megszüntetésével váljon lehetővé az egyéni megtakarítások közösségi hasznosítása, nyíljanak nagyobb és biztonságosabb lehetőségek az állampolgárok társadalmi érdekkel összhangban álló vállalkozásai számára. A gazdasági társaságok működése ne korlátozza a versenyt, ne teremtsen monopóliumokat, ne sértse a hitelezők érdekeit és a közérdeket.” (Magyar Közlöny, 1988. október 10-i száma.)

Ez tehát a parlamentben is vitát kiváltó, és ezt azóta sem csillapító társasági törvény rövid sommázása. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan fogadták ezt az új lehetőséget a vállalatvezetők, szakemberek. Sepssy Sándor- né, a Tranzit GT elnöke:

— Mi olyannyira kedvezően fogadtuk, hogy július 1-jétől KFT-vé fogunk alakulni a nádudvari KITE-vel, a Hevesi Rákóczi Tsz-szel, illetve még két- három céggel egyetemben. Úgy tervezzük, hogy alaptőkénk körülbelül 60 millió forint lesz.

— Miért éppen ezt a formát választották?

— Amíg a részvénytársaságoknál teljes vagyonával felel az esetleges veszteségért a belépő, addig a KFT-nél csak a bevitt tőke erejéig. És ez a kitétel mindenképpen meghatározta a döntésünket.

— Egyébként mi a véleménye a törvényről?

— Egyértelműen hasznosnak tartom, mert segíti a kibontakozást, és erősíti a versenyszellemet. Biztosan lehetett volna még finomítani, dolgozni rajta egy kicsit — de hát az idő sürgetett. Az alap mindenesetre megvan, és erre mindenki úgy építi meg a maga arculatát, hogy egyben a kockázatot is vállalja.

Füle Benőné, a KIOSZ Egri A lapszervezetének titkárhelyettese:

— Ami minket roppant módon zavar e törvénnyel kapcsolatban: akik tagjaink közül társasággá alakulnak, meg is szüntetik az ipart. A rendelkezésnek önmagában ez nem hiányossága, de jelentős létszámcsökkenést fog okozni nálunk.

— A kisiparos réteg köztudottan a vállalkozóbbak közé tartozik. Akadtak, akik már „ráharaptak” az új lehetőségre?

— Igen, és leginkább az árufuvarozók, személyszállítók körében. Ilyen a Tempo-taxi — ez átkerült Pestre a Gabriel-taxihoz, egyelőre nem tudjuk még, hogy milyen társulási formában. Aztán itt van a Keller-féle vállalkozás, a Generál kivitelezőből Keller Építőipari Közkereseti Társaság lett.

— Hol látja az esetleges gyenge

pontokat a társasági törvényben?

— Legelőször ami minket érint: amikor mi az új alapszabályunkat vitára bocsátottuk, még nem ismertük a társasági törvényt. Nem tudtuk beépíteni céljaink közé. De többen jöttek már hozzánk azzal, hogy kissé bürokratikusra sikeredett a megfogalmazása, több magyarázatra szorul. A másik: egyre alakulgattak volna a társaságok, akkor, amikor a cégbíróság még nem is létezett. A harmadik: az „átnyergelt” kisiparosoknak hol lesz az érdekvédelmük? Nálunk, vagy a társaságnál?

— A törvény egyik alapvető célja, hogy ösztönözze a tőkeáramlást. On szerint így lesz?

— A lehetőség megvan rá. De csakis akkor, hogy ha a követő jogszabályok nem állnak ennek útjába. Mint ahogy erre negatív példa volt a vegyes vállalatok alapítása. A külföldi fél például nem tudta, hogy a behozott tőkéje utáni adót hová fizesse. Egy utólagos szabályozás esetleg rossz irányba befolyásolhatja az eredeti jó célt. Egyelőre még nehézkes az indulás, majd meglátjuk...

Eperjesi László, a Tartósítóipari Kombinát Hatvani Konzervgyára igazgatója:

— A törvény megjelenése óta alig negyedév telt el. Nem hiszem, hogy ez idő alatt érezhető változások indultak volna meg. Inkább csak a tapogatózás, a puhatolózás jellemző még a vállalkozókra... ránk is. Legalább fél év kell ahhoz, hogy mindenki alaposan megfontolhassa, mibe fog bele. Elég bürokratikus ugyanis a törvény megfogalmazása, sokszor maguk a jogászok, a szakemberek is zavarba jönnek, ha egy-egy kérdést tisztázni kell.

— A konzervgyár tervezi, hogy kipróbál valamilyen új vállalkozásiformát?

— Eddig is működtek társulások — például a Hevesi Almaié Társulás —, géemkák, de ezek lazább formátumúak, mint esetleg egy KFT. Mi gondolkodunk új lehetőségekről, s keressük ehhez a partnereket is... De bármennyire is kedvező a társasági törvény, még mindig vannak feleslegesnek tűnő megkötések. A külföldi tőke beáramlásához még mindig engedély kell, ameny- nyiben részesedésük aránya meghaladja az ötven százalékot. Ez némiképp gátolja a vállalkozó szelleműek törekvéseit. Persze az is igaz, hogy néhány hiányosság csak a gyakorlatban fog kiderülni, s akkor kell majd megfelelő intézkedésekkel kiigazítani ezeket. Doros Judit

Megkezdődtek az üzemi próbák a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára RT Miskolc melletti csanyik-völgyi üzemében. A több mint egymilliárd forintos beruházással épített üzemben évente 150 millió ampulla injekciót készítenek, amelynek nagy részét külpiacokon értékesítik.

Az új üzem épülete. A létesítmény generálkivitelezője az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat volt

Korszerű berendezésekkel termelnek külpiacokra

(MTI-Fotó: Kozma István)

fHafefyT'lafe. | i

Vers és jelentés

Most talán az lenne a legjobb, ha leszoknánk bizonyos műfajokról. Legalábbis egy időre. Már a tisztánlátás miatt.

A dolgok úgy állnak, hogy bizonyos szavak, mondatok, bizonyos helyzetekben teljesen elveszítették jelentésüket — és ezzel jelentőségüket is. Az ember belehallgat egy beszélgetésbe, belenéz egy programba és úgy érzi magát, mint aki nem látott, nem hallott semmit. Sőt a helyzet még ennél is rosszabb; mert az üres papír, a csend még hordoz magában valami lehetőséget, de amivel itt találkozhatunk, az már nem nagyon.

Leszokhatnánk továbbá a különböző értékelésekről, meg a színesebbnél színesebb visszaemlékezésekről is. Ma már minden ilyenből kiderül, hogy az illető maga volt az egyedüli mécses, az a fáklya, ami bevilágította a környék nagy s nehéz se- tétjét. Most pedig — hogy világos lett — az a természetes, hogy ő főszereplő, mindenki más csak epigon, rossz és bűnös mellékszereplő.

Én még szívesen lemondanék a nagy jelentőségű leleplezésekről is, ezek ma már elég üresek, (bár hálásak kétségtelenül), és gyanúsak is — semmi kockázatuk nincsen, hacsak nem az, hogy idővel kiderül róluk, olcsó kis darabok.

Ezen kívül jó szívvel félretenném azokat a mocsoktól fröcskölő cikkeket, amelyek azon kívül, hogy cseppet sem elegánsak, még egy kicsit átlátszóak is. És az is valószínű, hogy a vádlott és vádló között ilyenkor csupán az a különbség, hogy ennek fehér Mercedese van, annak meg fekete. Meg esetleg az, hogy honnét származik a pénz az autóra.

De másban nincs különbség; értelmét veszti minden néző-, és álláspont, hiába szegeződnek egymásnak a vélemények, nincsenek szavak, vagyis hát volnának azok, de minek.

Ebben a helyzetben két műfaj lehetne elviselhető és megbízható. Az egyik a jelentés: száraz, kimért mondataival, rideg tényeivel egyáltalán azzal, hogy félremagyarázhatatlan. A másik meg talán a vers, az irodalom, amely — ha jó — mindenek- fölött áll és mindig „tudja” mi a fontos, a lényeges, és mi nem. Mert az nem hagyja eltántorítani magát az „egésztől”, az igazi alkotás nézőpontja ugyanis nem befolyásolható akárki által.

Vers kell tehát — és jelentés... A többi üres szó.

_L

_____j __________________ • __Wayns! Anjrirtfa

In

jekció — egymilliárdos alapon