Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-05 / 79. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 79. szám ÁRA: 1989. április 5., szerda 4,30 FORINT PÁRBESZÉD AZ OLVASÓVAL „Az illetékesek válaszolnak...” (3. oldal) SZÁZÉVES AZ EIFFEL-TORONY Az „öreg hölgy” tiszteletére június 17-én tartanak nagyszabású emlékünnepséget és tűzijátékot... (5. oldal) KIRÁNDULÁS NAGYMAROSON „A szónok a vízlépcső hátrányairól szól...” (8. oldal) SZIBÉRIÁBAN KUTAT A PETŐFI- EXPEDÍCIÓ Velük érkezik haza a szovjet kutatások vezetője is... (8. oldal) Grósz Károly Záhonyban és Kárpátalján Rádióinterjú az MSZMP főtitkárával tett városavató ünnepi tanácsülésen. A MÁV vontatási főnökség szerelőcsarnokában megtartott ünnepségen ott volt Gyu- ricsku Kálmán, az MSZMP Sza- bolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára, Bánóczi GyuA főtitkár beszéde Bevezetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében köszöntötte a jelenlévőket, emlékeztetve arra, hogy nemrégiben Letenyén vehetett részt hasonló ünnepségen, most pedig Záhonyban la, a megyei tanács elnöke, valamint a megye lengyel, szovjet és román testvérterületeinek küldöttsége. Az ünnepi tanácsülést Borbély Károly nyitotta meg, majd Grósz Károly mondott beszédet. szintén egy határ menti települést avatunk várossá. Ez is jelképezi azt az eltökélt szándékunkat, hogy minden irányban a lehető legteljesebb nyitásra, magas színvonalú, korszerű együtt (Folytatás a 2. oldalon) Vállalataink az első negyedévben Pillanatkép az Egri Vas- és Acélöntődéből... (Fotó: Szántó György) Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára hétfőn délelőtt részt vett Záhony városavató ünnepségén, ezután pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására Kárpátaljára látogatott. A vendéget Záhony határában Csősz Béla, a település MSZMP-bizottságának titkára, Borbély Károly tanácselnök és Kői Tibor, a Központi Bizottság tagja fogadták. Grósz Károly rövid sétát tett a főtéren, majd részt vett a kibővíTöbb mint félszáz kérdésre válaszolt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a vasárnap elhangzott ’’Hívja a 388-378-as telefonszámot!” című rádióműsor vendégeként. A személyére vonatkozó kérdések sora után Grósz Károly a Mihail Gorbacsowal nemrégiben lezajlott találkozóval kapcsolatos érdeklődésre válaszolt. Elmondta, hogy ezen egyértelműen megerősítést nyert: a Szovjetunióban támogatják a Újkori történelmünk meghatározó sorsfordulóját köszöntötték az országban, így Heves megyében is. 44 éve az utolsó ellenséges csapatok is elmenekültek hazánk földjéről. Magyarország történelmi lehetőséget kapott egy új típusú társadalom megteremtésére. Napjainkban is sorsfordító napokat élünk, és amikor az emlékezés virágait helyezzük el, bízunk abban, hogy népünk élni tud majd e történelmi lehetőségekkel. A megyeszékhelyen — a Kovács László dirigálta Helyőrségi Fúvószenekar közreműködésével — a magyar és a szovjet Himnusz hangjaival kezdődött a koszorúzás tegnap, a Felszabadulás téri emlékműnél. Az MSZMP Heves Megyei Bizottsága nevében Kiss Sándor megyei első titkár és Németh László, az egri városi pártbizottság első titkára koszorúzott. Heves megye és Eger város tanácsai képviseletében dr. Asztalos Miklós, a megyei, valamint Békési József, a városi tanács elnökhelyettesei helyezték el az emlékezés virágait. A fegyveres testületek nevében Domoszlai László r. ezredes, Heves megyei rendőrfőkapitány, Nagy Géza ezredes, helyőrségparancsnok, Polonkai András ezredes, megyei munkás- őrparancsnok tisztelegtek. A Hazafias Népfront koszorúit Mészáros Albert megyei és Molnár István városi titkárok helyezték el. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség virágait Sós Tamás megyei és Bart a Imre városi titkárok tették az emlékmű magyar reform koncepcióját. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén elhangzott megjegyzés kapcsán került szóba a román kérdés. Nekünk nem a román néppel van konfliktusunk — hangoztatta —, hanem a politika olyan kérdésköreivel, amelyeknél elvi és gyakorlati felfogásunk eltér. A beszélgetés során egy nagy kérdéscsokor érintette az MSZMP jelenlegi irányvonalát is. A sorjázó kérdésekre Grósz talapzatára. A szakszervezeti mozgalom nevében Lévai Ferenc megyei és Csontos Sándor \árosi titkár koszorúztak. Az alternatív mozgalmak közül a Münnich Ferenc Társaság helyi képviselői Habéra László, Blahó István, Kiavas József tisztelegtek a kegyelet szirmaival. Okét követték a megye és a város tömegszervezeteinek és vállalatainak képviselői. Az évfordulós események egy részét délután tartották, így Gyöngyösön 17 órakor került sor megemlékezésre, a Lenin úti emlékműnél. A városi tanács nevében dr. Tír Dezső, a városi tanács elnöke koszorúzott, az MSZMP városi pártbizottsága nevében dr. Patócs László titkár helyezte el az emlékezés virágait, Károly a többi között elmondta: a többpártrendszer alkalmasabb formának tűnik ma arra, hogy a szocialista demokratizmus kiépítésének útján haladjunk, mintáz egypárti konstrukció. A reform üteméről szólva kiemelte: nem a politikai reformot kell lelassítani, hanem a gazdaságit felgyorsítani. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a gazdasági reformfolyamatok kibontakoztatása sokkal bonyolultabb, mint a politikaiaké. őket követve a helyi fegyveres erők, tömegszervezetek és tömegmozgalmak képviselői tisztelegtek. Hatvan városában 4 órakor kezdődött a koszorúzás, dr. Ander Lajos, az MSZMP városi bizottsága titkárának ünnepi beszédével. Ezzel egy időben kezdődtek Hevesen is az ünnepségek. Itt Szőke Emil, a hevesi városi pártbizottság első titkára, Kontra Gyula tanácselnök, Gottschalk Róbert népfronttitkár koszorúztak, az ő csokraik mellé helyezték el virágjaikat a fegyveres erők, városi tömegszervezetek, vállalatok ünneplői. Legifjabb városunkban, Pé- tervásárán 18 órakor kezdődött a koszorúzás a felszabadulási és a szovjet hősi emlékműnél. Kétségbevonhatatlan tény, hogy az 1988-as esztendő hazánk egyetlen gazdálkodóegysége számára sem bizonyult köny- nyűnek. Sőt az is, hogy a prognózisok ugyanezt „jósolták” az idei évvel kapcsolatosan is. Vajon hogyan sikerült megvalósítaniuk a megyénkbeli cégeknek az első negyedévre szóló elképzeléseiket? Ezt igyekszünk bemutatni alábbi körképünkkel. Az Egri Vas- és Acélöntöde életében 1989 lényegében új fejezetet jelent, hiszen döntés született arról, hogy tízmillió forintos beruházással megvalósítják az acélöntvénygyártást. Ilyenformán — amint azt Sós István igazgató elmondotta — a második negyedévtől magasan ötvözött sav-, hőálló és különleges acélöntvényeket állítanak majd elő. Az elgondolások szerint az idén mintegy 270 millió forint árbevételt kell elérni, s ebből 15 millió forint nyereséget szeretnének elkönyvelni. Mindez hat százalék keresetnövekedést tesz lehetővé. Utóbbit január 1-jével végrehajtották, s ezzel egy-egy dolgozó éves keresete átlagosan meghaladja a százezer forintot. Az első három hónap végeztével megállapítható, hogy a terveket csak részben sikerült megvalósítani. Örömteli dolog viszont, hogy a termelőkapacitások „terhelését” biztosították, mégpedig úgy, hogy számos új, bonyolult termék előállítását vezették be. így például elkezdődött a Diósgyőri Gépgyár KSB-licenc alapján gyártott, több fokozatú cent- rifugálszivattyú-családjának öntése is. Emellett beindították a gömbgrafitos öntvények készítését. A tőkés exportból származó árbevétel az adott időszakban meghaladja a kétmillió forintot. Úgy tűnik, hogy 1988-hoz viszonyítva az idén mérséklődik majd a selejtveszteség. Ugyanakkor viszont a cégnél hiányoznak a jól képzett termelésirányítók, technikusok, valamint szakmunkások. A Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat nettó árbevétele 453 millió 746 ezer forintot ért el, amely mintegy 7,5 százalékkal haladja meg a bázisét, ugyanakkor azonban öt százalékkal kevesebb annál, mint amennyit az intézkedési tervben meghatároztak. Molnár Gábor igazgató tájékoztatása szerint a vágósertés-felvásárlási terveket túlteljesítették, így a vágást is, méghozzá 2600 darabbal. Ami a vágómarhát illeti... Az e téren mutatkozó számok megfelelnek a hasonló időszakokban regisztrált szokásos adatoknak. Az első három hónap folyamán komoly gondot jelentett, hogy az élő állatok felvásárlási ára nagyon megemelkedett, ezzel szemben az ezekből „kitermelődő” húsokat, húsrészeket — a kedvezőtlen külpiaci árak miatt — csak nehezen lehetett eladni. A jobb értékesítési árakra való törekvés érdekében egyelőre készletre termelnek, így az ezer tonnás hűtőházban ilyen árut raktároznak. Az említettek ellenére a cég a partnereitől — a mezőgazdasági üzemektől, a kistermelőktől — a leszerződött állatokat időben, zökkenőmentesen átveszi, s ezzel garantálja számukra a biztonságot. A fentebb említett nehézségek következtében az eredmény minimális, ugyanakkor viszont a költségek igencsak magasak, hiszen ezek közel húsz százalékkal nagyobbak a bázisénál. A vállalatnál mindenesetre reménykednek abban, hogy az értékesítés területén lehetőségeik, pozícióik az elkövetkező hónapok során javulnak majd. A Szolnoki Mezőgép Vállalat gyöngyösi gyárában az első negyedévre szóló termelési tervet sikerült némileg meghaladni. Ezen belül mind a gépgyártással, mind pedig a szolgáltatással ösz- szefüggő elképzeléseket valamelyest túlteljesítették. Amint azt Toldi Antal főmérnök elmondta, az első negyedévi nyereség várhatóan ötmillió 500 ezer forint körül lesz majd. A gyárban január 1-jével 10 százalékos alapbér- emelést hajtottak végre. Az adott időszakban az egyenletes termékkibocsátást akadályozta az import anyagok hiánya — ezen „kellékek” csak késéssel érkeztek meg —, ám ez a probléma — úgy tűnik — márciustól megoldódott. Ugyancsak gondokat okozott, hogy a gyártóművek az alapanyagok szállítását — nem is beszélve arról, hogy ezek ára emelkedett — különböző feltételekkel kötik össze: így például csak nagy tételeket hajlandók visszaigazolni, továbbá szeretnék összevonni a II-IV. negyedévre szóló megrendeléseket. Ez a jelenlegi hitelezések mellett aligha elfogadható, ráadásul mindez akadályozza a piaci változásokra való gyors reagálást is. Címervita Én mostan nem leszek népszerű egyesek előtt, de hát ez ma nem is biztos, hogy baj. Mindjárt az elején volna egy szerény felvetésem — így, a nagy címervita idején —, ami nagyjából a következőiképpen hangzik: szerintem nem lenne optimális, ha a magyar állam hivatalos címerén királyi korona volna látható... Csúnya, mondhatni ha- zafiatlan szavak ezek — tudom én ezt jól. Alig mertem leírni, de azért ha már merészeltem, elmesélem, mikor jutott eszembe ez az eretnek gondolat. Pontosan március 15-én, mikor láttam egy ilyen címert, akkor gondoltam először arra, hogy végül is Petőfi, Kossuth ünnepe van, a respublica, a köztársaság ünnepe. Nem hagyott nyugodni a dolog. Hazamentem és otthon nézegetni kezdtem azon országok címerét, ahol köztársaság van. Nem sűrűn volt rajtuk királyi korona. Ettől még persze, nálunk lehetne korona a köztársaság „tetején”, nem kell nekünk ma már — hál istennek — utánoznunk senkit, csak megjegyzem: máshol ez nem igazán van így. Értem én, hogy a korona ebben a vonatkozásban a múlt, a történelem, a hagyomány. Viszont az is nyilvánvaló számomra — lehet, hogy nincs igazam —, hogy bizony, bizony, a korona mégiscsak a királyság jelképe, nem pedig a köztársaságé. Akárhogy is nézzük, ebben talán lehet némi ráció. Mint hogy abban is, hogy Kossuth köztársaságának címere esetleg jobban kifejezné a köztársasági államformát. Feltéve persze, ha nem királyságot akarunk. Mert akkor természetesen tökéletes szimbólum a korona. Különben hallottam már olyan véleményt is, hogy mi egyszerűen nem ismerjük a mértéket, vagy vörös csillagot akarunk a címer tetejére, vagy királyi koronát. Természetesen ez a vélemény minden alapot nélkülöz, azért említettem csak, mert érdekes. Viszont azt halkan elmondanám: ha eddig valakit irritált az a csillag azért, mert nem érezte magáénak, akkor most akadhat olyan, aki meg a koronát nem érzi magáénak. Legalábbis mint jelképet — a köztársasági címeren. És most itt állunk két címer között, indulatoktól túlfűtve, néha kétségek között. Úgyhogy én azt hiszem — figyelembe véve ezt is, meg azt is —, a legkézenfekvőbb megoldás volna a Kos- suth-címer: egy köztársaság címere. Tudom én, hogy a koronás változat oldaláról én most nem gondolkodom népben és nemzetben, de hát valami racionális oka mégiscsak van a dolognak, sajnos nem mondhatok mást. A kérdés persze az, hogy a ráció szerephez jut-e mi- nálunk az elkövetkező időkben. Mert ha nem jut, akkor teljesen felesleges a vita, az egész „túl van tárgyalva...” Havas András Az egri koszorúzás (Fotó: Gál Gábor) Cseháh Jtidit beszéde Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából — hétfőn — a Magyar Rádióban és a televízióban Csehák Judit, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ünnepi beszédet mondott. Ebben hangsúlyozta: mai ismereteink alapján is érvényes történelmi igazságként újra elmondhatjuk, hogy hazánk 1945-ös fel- szabadulása alapvető, mély, pozitív történelmi fordulat volt. Ünneplésre méltó, új, korábban elérhetetlen lehetőségek nyitánya. Negyvennégy évvel ezelőtt történtekre Emlékeztünk tavaszi koszorúkkal
