Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 100. szám ÁRA: 1989. április 29., szombat 5,30 FORINT A munka ünnepeltjei Szakszervezeti dolgozók megemlékezése A kitüntetések egy részét Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titka ra adta át (Fotó: Gál Gábor) Grósz Károly szovjet tudósokat fogadott Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára pénteken fogadta Oleg Bogomolov és Abel Aganbegjan szovjet akadémikusokat, akik a magyar-szovjet közgazdász találkozón tartózkodnak hazánkban. Az MSZMP főtitkára tájékoztatta a vendégeket hazánk életéről, az MSZMP reformpolitikájáról. A Nagy Imre-per iratai a Legfőbb Ügyészségen A Belügyminisztérium átadta a legfőbb ügyésznek Nagy Imre és társai perének iratait, miként a sajtó beszámolt róla. A Minisztertanács múlt heti ülésén kérte fel a legfőbb ügyészt, vizsgálja meg a Nagy Imre és hét vádlotttársa ellen 1958-ban folytatott bírósági eljárás, valamint az ítélet törvényességét. Szíjártó Károly legfőbb ügyész ez alkalomból elmondta: a per iratai 88 dossziéban találhatók, a dokumentumok több ezer oldalt tesznek ki. A Legfőbb Ügyészségen öt szakember kezdett hozzá, hogy jogi szempontból elemezze az eljárást, s a Legfelsőbb Bíróság Népbíróságii Tanácsának 1958. június 15-i, 52 oldalas ítéletét. Amennyiben a legfőbb ügyész arra a megállapításra jut, hogy a büntetőeljárás s az ítélet annak idején meglapozatlan volt, törvényességi óvást nyújt be a Legfelsőbb Bírósághoz, s annak Elnökségi Tanácsa bírálhatja felül a jogerős ítéletet. Tegnap délután 2 órakor Egerben, az SZMT székház nagytermében tartották meg megyénk szakszervezeti dolgozóinak hagyományos május elsejei ünnepségét. A Himnusz elhangzása után Tóth István mondta el Buda Ferenc: Haza és önismeret című művét, majd Gubán Dezső, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke köszöntötte a meghívottakat, és az elnökség tagjait, köztük Kósáné dr. Kovács Magdát, a SZOT titkárát, dr. Vasas Joachimot, a megyei pártbizottság titkárát, és Maród Sándort, a megyei tanács általános elnökhelyettesét. Az ünnepi beszédet Sallós Gyula, a MEDOSZ Heves Megyei Bizottságának titkára tartotta. Emlékeztetett arra, hogy régen emberek áldozták életüket a szabad május elsejék megtartásáért, és azokért az eszmékért, amik ebben az ünnepben megtestesülnek: az alkotó munka becsületéért, a munkásszolidaritásért, a megújulásért. Rájuk is gondolunk ezen a napon, amikor a jövőt formáló alkotó embert köszöntjük. A szónok szerint negyven éve történelmi lehetőséget kaptunk az igazi fejlődésre. Ma mégis megtorpanás tapasztalható, nőttek a megélhetési gondok, az emberek bizalma megrendült a hatalomban, fokozódik a létbizonytalanság. Tíz-tizennégy órát hajtanak az emberek, hogy biztosítsák családjuknak az elfogadható megélhetést, ezért a SZOT-nak ismét zászlajára kell tűzni a 3x8-as jelszót. A mozgalmi munkát a tagság érdekében élénkíteni kell, az érdek- képviseletben keményebben kell képviselni a munkásokat védő álláspontot. A politikai nyitottság ma reménnyel tölt el sokakat, ám a gazdaság állapota miatt egyre nő a feszültség. Ebben a súlyos helyzetben, amikor rendkívül alacsony a bérszínvonal, és a kisembert újabb és újabb adók sújtják, az érdekérvényesítés eszközeként akár a sztrájkot is fel lehet használni. Tettekre van szükség a válságból való kilábalásra. Bízni lehet a nép erejében, mely túlélt nehezebb korszakokat is, bár nem szabad megfeledkezni arról a figyelmeztetésről sem, melyet Furák András így foglalt versbe: ”A nép most még sokra képes, csak ne legyen nagyon éhes.” Ezután kitüntetéseket adtak át. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége eddigi eredményes munkájuk elismeréseként A Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát adományozta Ficzere Sán- dornénak, a tarnaleleszi községi bizottság titkárának, Csernok Jánosnénak, a Hatvani Városgazdálkodási Vállalat szb-elnö- (Folytatás a 2. oldalon) Az indításhoz: 11 —12 milliárd forint — Aminek meg kell épülnie — A környezetvédelem szempontjai — Szovjetunióval, nyugati partnerekkel, vagy mind a kettővel — Hogyan fejlődnek a környék falvai — Lehetséges menetrend Hogyan tovább Recsken? Két évtizedes halogatás után végre megindult valami a recski ércvagyon körül. Igaz, a kényszerhelyzet hozta a változást, mivel a költségvetés tovább nem finanszírozza az állagmegóvást. Tehát dönteni kell: a kiaknázás vagy a bezárás. A becslések szerint 13 milliárd dollár értékű ércvagyon nagy nemzeti kincs, így hát nem kis felelősség sorsáról dönteni. De a mostani változások jó irányba is fordulhatnak: kialakulhat egy új típusú nagyberuházás, amelynek vannak gazdái, s nem nyeli, hanem valószínűleg termeli a pénzt. Április 13-án az Országgyűlés ipari bizottsága tárgyalt a helyszínen. Berecz Frigyes ipari miniszter úgy fogalmazott, hogy április 18-a bizonyos szempontból fordulópontot jelent. A szovjet szakértői csoport ekkor fejezi be küldetését. A Recski Rézércmű főmérnökét, Fodor Gyulát tárgyalópartnereik elutazása után kerestük fel, hogy az esélyekről érdeklődjünk. — Milyen munkát is fejeztek be április 18-án? — Az előzetes terveknek megfelelően a múlt évben közösen készített műszaki-gazdasági számításoknak a szovjet igények szerinti átdolgozását. A szovjet tervező szerveknek — a minisztériumnak és az ottani tervhivatalnak — több észrevétele volt az anyaggal kapcsolatban. Azt kérte a szovjet partner: a lehető legkisebb további befektetéssel tervezzük el a kiaknázás megkezdését. — Ha már itt tartunk, menynyi ez a bizonyos összeg, ami az elinduláshoz szükséges? — Úgy 11 — 12 milliárd forint. Viszont a termelési kapacitás ötven százaléka annak, amelyet a korábbiakban ide, a recski üzembe elképzeltünk. De így nincs szükség további aknák mélyítésére, az eddigiek elegendőek. így is igen nagy üzemet lehet létrehozni, a tervezett két és fél millió tonna több, mint például az egész magyar bauxittermelés. Ekkora bánya nincs ma Magyar- országon. — Ebből mit kellene megépíteni Recsken, hogy megindulhasson a termelés? — Véglegesíteni szükséges a már meglévőnek tekinthető bányaüzem bizonyos berendezéseit. Elsők között a szállítórendszert, hiszen ez ideiglenes, a mélyítésre használtuk. Most úgy fest a dolog, mintha egy tízemeletes háznak kész volna a liftaknája, s abban egy szál kötélen húzogatnánk a maltert. Ez még nem tekinthető a szállítás és a közlekedés megoldásának. Kell egy nagy biztonságú, végleges vízkiemelő, és a szellőztetést is meg kell oldani. Meg kell építeni magát a dúsítóüzemet is. Ebből semmi sincs, csupán a régi ércbányáé, amely csupán technológiai kísérleti üzemként használható fel, mert nagyon kicsi. Kohót vagy további feldolgozóüzemet nem tervezünk ide. Elképzeléseink szerint Recsken csak azt szabad létrehozni, ami feltétlenül szükséges. — Az elképzelések kidolgozásánál bevontak-e környezet- védelmi szakembereket a munkába? — A Mélyépterv egy irodáját bíztuk meg azzal, hogy előzetes környezetvédelmi hatástanulmányt készítsen. Megvizsgálta az elképzelt termelés minden fázisát, s valamennyi problémára külön felhívta a figyelmet. Természetes, amikor a részletes kiviteli tervre kerül a sor, akkor már nem elég azt mondani, hogy mi ellen kell védekezni, hanem konkrétan meg is kell állapítani a formáját. — Nemrégiben a ,gyöngyös- oroszi HAF-üzemmej kapcsolatban csaptak magasra az indulatok. Az emberek joggal féltik a Mátrát. Egy ilyen nagy bánya megnyitása milyen ártalmakkal fenyeget, s hogyan lehet ezek ellen védekezni? — Recsken a legnagyobb gond a zaj lehet, nem valamiféle ártalmas gáz. Máshol esetleg ez nem lenne probléma, de itt szerencsére nagy a csend. Ezért ma(Folytatás a 2. oldalon) Csillék a mélyben, egy leendő bánya folyosója (Fotó: Koncz János) Május elsején Újra májust köszöntjük. Májust, amely hosszú évszázadokon keresztül a legközelebb került az emberek szívéhez. A természet megújítja önmagát, milliónyi új csodával kápráztatja el szemünket. A május a tavasz ünnepe, s a szerelemé... A május gyönyörű és örök. A május elsejei ünnep eredetét idézve azonban nemcsak a virágba szökő természet s a hozzá fűződő népszokások jutnak eszünkbe, hanem a jogaikért, a létükért harcoló, gyakran életüket áldozó munkások, szerte a világon. Az idén száz esztendeje annak, hogy a II. Internacio- nálé az 1886. május 1-jei chicagói munkástüntetés vérbe fojtásának napját a nemzetközi munkásszolidaritás napjává nyilvánította. Azóta e napon a munkások, a dolgozók ünnepelnek, de ez az ünnep valahogy más, mint a többi. Ez az ünnep a harc eszköze, a munkásosztály nemzetközi összefogásának, szolidaritásának szimbóluma. A kezdeti ünnepek hangulatát, körülményeit így jellemzi a Népszava 1890. május 2-i száma: „A vidéken és *- mindenütt szépen, méltóságteljesen és rendben folyt le az ünnepély. Valóban bámulatos volt az az előzékenység, hogy a munkásokat minden díj nélkül, szuronyokkal őrizték, hogy ünnepük alatt baj ne érje őket. A külföldön is minden baj nélkül folyt le az ünnepély, mivel ott is éppen úgy vigyáztak a munkásokra, mint nálunk.” A május elsejék ünnepi gyűlésein, transzparensein jellemzően szerepeltek a dolgozók követelései. Hosszú évtizedeken keresztül folyt a harc a nyolcórás munkaidőért, a kizsákmányolás megszüntetéséért, a munkáért, a munkanélküliség ellen, a magasabb bérekért, a békéért, a haladásért, az emberi boldogulásért. Régi krónikák megsárgult lapjai őrzik a májusi események történéseit. Ma már történelem a felszabadulás utáni szabad május elsejék önfeledt, forró hangulata, a munkások, parasztok, értelmiségiek karöltése, a haladó munkáshagyományok ápolása. Ma, amikor történelmi átértékelések korát és az újragondolások időszakát éljük, a múlt pontos ismeretében, a jelen körülményei között a jövőbe kell tekintenünk. Május elseje a munka ünnepe. A munka, amely meghatározza a jelent és formálja a jövőt. Szeretnénk most is önfeledten ünnepelni, de nem tehetjük. Önmagunkat és egymást áltatnánk, ha így tennénk. Az ünnep számvetésre és konkrét kiállásra kötelez bennünket. Társadalmi és politikai életünk fejlődése, sokszor zavaros változásai nem terelhetik el figyelmünket gazdasági életünk súlyos gondjairól. Azokról a gondokról, amelyek kihatásai jelentősen sújtják a bérből és fizetésből élőket, a nyugdíjasokat, a fiatalokat, az ország lakosságát. A Szakszervezetek Országos Tanácsának idei május elsejei jelszavai önmagukért beszélnek. Szokatlanul — de sajnos mai tartalommal — fogalmazódnak meg e mondatok. „3 x 8! Biztos munkát, tisztességes megélhetést! Lakást, létbiztonságot minden családnak! Igazságos közteherviselést! Esélyegyenlőséget! Erős, független szakszervezeteket! Ne jobbra, ne balra, előre! Gyermek- és ifjúságpárti politikát...!” Mintha a hazai történelem óriási kereke lendületét vesztve egy kissé hátramozdult volna. A társadalmi és politikai intézményrendszer változásai közepette — a kor kihívásának megfelelően — átalakulóban van a dolgozók érdekvédelmét és -képviseletét biztosító szakszervezeti mozgalom. Soha nem volt nagyobb szükség az összefogásra, a közös cselekvésre valamennyiünk érdekében, mint ma! Pártoktól és ideológiai áramlatoktól függetlenül a dolgozók valós és jogos érdekei érvényesítése a célja a mozgalomnak. Elemi érdekek újbóli érvényesítése a feladatunk. A szakszervezeti mozgalom elfogadhatatlan élethelyzetnek tekinti a munkanélküliséget. Következetesen lép fel a nyolcórás becsületes munkavégzés jövedelméből történő tisztességes megélhetésért. Határozottan elutasítja a jövőben is a kormányzatnak a munkavállalók, a lakosság erőteljesen romló életszínvonalát tovább sújtó tervezet intézkedéseit. A szakszervezetek nem érdekeltek abban, hogy irreális követelésekkel lépjenek fel, és ezzel tovább mélyítsék a súlyos társadalmi, gazdasági válságot, veszélyeztessék az ország gazdasági-politikai stabilitását. Ezért elhatárolják magukat minden megalapozatlan követeléstől, ugyanakkor a szakszervezetek a jövőben nem fogadják el, hogy semmibe vegyék felelős javaslataikat, a munkavállalók érdekében tett kezdeményező lépéseiket. A súlyos gazdasági helyzet, a rendkívül nagy és még mindig növekvő szociális feszültségek a keményebb érdekérvényesítés eszközeinek alkalmazását teszik szükségessé. A szakszervezeti tagságnak jól körülhatárolható érdekei vannak, amelyek megjelenítése és képviselete elsősorban lakóterületen lehetséges. A nagyobb önállóság és tagoltság mellett a szakszervezetek erejének, akcióegységének megőrzése fontos, ami a szakszervezeti szervezetek önkéntes területi szövetségbe tömörülését teszi indokolttá. • Az idei május elsejét most újból úgy tekintjük, mint a munkavállalók tömegdemonstrációját, érdekeik, követeléseik kifejezésére. Történelmünk — sajnos — jó néhány igen nehéz időszakot tud maga mögött. De tudjuk, hogy a munkások, a dolgozók, a nemzet összefogásával valamennyi esetben úrrá lettünk gondjainkon. Május elsején, a munka, a szolidaritás nemzetközi ünnepén, köszöntjük megyénk dolgozóit, s összefogásra szólítjuk fel a társadalmi felemelkedésért, a valódi reformok megvalósításáért, békés jelenünk és biztonságos jövőnk megteremtéséért igazán tenni akarókat. S ha ez így lesz, akkor újra önfeledten ünnepelhetünk majd gyermekeinkkel, családjainkkal, barátainkkal, a dolgozók tömegeivel, a világ népeivel. Farkas Sándor az SZMT vezető titkára
