Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-28 / 99. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. április 28., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 Adók és adózók Gyöngyösön Gyöngyös Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága előtt nemrégi­ben beszámoló hangzott el arról, hogy milyen is az adóigazgatás je­lenlegi helyzete a városi tanács gazdálkodásában, továbbá arról, hogy milyen hatást is eredményezett az adóreform bevezetése. Nos, mint megállapították, gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában — több tényező együttes következményeként - megnövekedett a la­kossági adók szerepe, jelentősége. Mint ismeretes, 1984-ben — a gazdaságirányítási rendszer komplex továbbfejlesztéséről szóló KB-határozat keretében — politikai állásfoglalás született az adó­rendszer módosítására. A cél egy olyan mechanizmus kialakítása volt, amelyben érvé­nyesül a jövedelmi és vagyoni helyzettel arányos köztehervise­lés. E folyamatban a legnagyobb horderejű lépés volt a személyi jövedelem, illetőleg az általános forgalmi, valamint a vállalkozási adó előkészítése, bevezetése. Az viszont nyilvánvaló, hogy mind­ezek csak akkor érik el a kívánt hatást, ha a lakossági jövedelem­szabályozás többi — tanácsi ha­táskörben maradó — eleme is korszerűsödik. E területhez tar­toznak: a föld-, a ház-, a borfor­galmi, a gépjármű-, a nem lakás céljára szolgáló építményekkel összefüggő adó, aztán az adójel­legű kötelezettségek, illetve az adók módjára behajtandó köz­tartozások. Minthogy az illetékes hatóság a mátraaljai városban mintegy 14 ezer állampolgárral állt rendsze­res kapcsolatban, így munkájuk minősége a lakosság jelentős ré­szének hangulatára, közérzetére is kihatott. A házadó átalakításá­nak első lépéseként vezették be — 1986 január elsejével — a nem lakás céljára szolgáló építmé­nyek adóját. Az ebből származó „bevételek” az azóta eltelt há­rom esztendő folyamán emelke­dést mutattak, ami nem kis rész­ben a fokozott helyszíni ellenőr­zéseknek köszönhető. Érdekes adat például, hogy az építmény­adón belül 102 üdülő, 724 ga­rázs, 126 műhely és 300 hobbi­ház után fizettek a tulajdonosok. Ami a házadót illeti... A helyi ta­nács 1987-ben rendelettel szabá­lyozta az alapadó mértékét. En­nek során figyelembe vették a vagyoni, a jövedelmi és a szociá­lis viszonyokat. Az eddigi tapasz­talatok azt mutatják, hogy a ki­dolgozott rendszer a gyakorlat­ban is megállta a helyét. A ma­gánszemélyek földadójával ösz- szefüggésben megállapíthatjuk, hogy az e téren kifejtett hatósági tevékenység — a rendkívül sok feladat ellenére is — zökkenő- mentes. Idén — a földkönyv ada­tainak egyeztetése után — várha­tó, hogy e bevételi forrás növek­szik majd. Az összes kirótt adó 44 száza­lékát a borforgalom után járó ké­pezi. Az utóbbi években az ilyen jellegű összegeket befizetők „tá­bora” fokozatosan csökkent. Ennek egyrészt az az oka, hogy növekedett az új telepítésű szőlő­ket művelők száma, másrészt az, hogy a termelők nagy hányada szőlőként értékesíti a termést, harmadrészt pedig az, hogy egye­sek elmulasztják a bejelentési kö­telezettségüket. Tudott, hogy a településfej­lesztési hozzájárulás fizetésének kötelezettsége az idén január el­sejével megszűnt. Igaz ugyanak­kor az is, hogy a teljesítések ta­valy meglehetősen alacsony szinten maradtak. Az elmúlt esz­tendő novemberének első napja­iban 3.020 felhívást küldtek ki azok részére, akik a teho-t még nem fizették be. A tanács adócsoportja bevé­teli tervét 1987-ben 105,3, míg 1988-ban 116,1 százalékra telje­sítette. Ennek ellenére azonban szükséges — a hátralékok továb­bi csökkentése végett — a haté­konyabb behajtási munka. Az utóbbi esztendőkben egyre na­gyobb szerepet kapott az adókö­telezettség alá tartozó vagyon­tárgyak felderítése, folyamatos ellenőrzése. E tevékenységre ta­valy például 43 napotfordítottak. Az adóreform lényeges hatást gyakorolt a városi tanács gazdál­kodására: egyfelől az általános jövedelem-, valamint aló-, azeb- és az erőgép utáni adó megszűné­se következtében a saját forrás 14 millió forinttal csökkent, másfe­lől pedig a béradó, továbbá a vá­rosi, községi hozzájárulás „kiik­tatása” 181,4 milliós „kiesést” okozott. Kedvezőtlennek bizo­nyult a bérbruttósítás is, mivel erre központilag 24,4 milliót biz­tosítottak, ugyanakkor a bérek utáni tényleges SZJA befizetés 25,7 millió volt. így tehát 1,3 mil­liót az intézményeknek kellett „kigazdálkodniuk”. Leszögezhető, hogy a szemé­lyi jövedelemadó bevezetése és jelenlegi elosztási rendszere nem teszi túlzottan érdekeltté a taná­csot, hiszen amennyivel nő az SZJA-ból származó bevétel, any- nyival csappan az állami támoga­tás mértéke. Összefoglalva tehát kijelenthető, hogy a városi tanács adóhatósága a kivetéssel, a pénz- forgalommal, a könyvelési válto­zások átvezetéséveljáró feladato­kat a kellő időben, megfelelőmó­don elvégezte. S bár a jogszabá­lyok és rendelkezések egységes végrehajtása megoldott, s a köz­ponti és helyi célkitűzések is ér­vényesülnek, azért — a színvonal emelésének érdekében — szük­séges bizonyos lépések megtéte­le. így törekedni kell a különféle hátralékok további „szűkítésé­re”, az adófizetési morál erősíté­sére. Emellet gondoskodni kell a kivetések, a pénzforgalmi ada­tok, a könyvelési tételek — ha­táridőben történő — számítógé­pes feldolgozásáról, méghozzá az ügyfelek minél pontosabb tá­jékoztatása végett. (sárhegyi) Vizsgálat az ORFI-ban A Márkus-féle mészterápia A csontritkulást kúráló Már- kus-féle mészterápia hatásáról szóló első értékelés egy hónapon belül elkészülhet — közölte dr. Merétey Katalin, az Országos Reumatológia és Fizioterápiás Intézet tudományos főigazgató­helyettese. Mint ismeretes, dr. Márkus József professzor, agrárszakem­ber a csontritkulás kezelésére nagy mennyiségű kálciumpor te­rápiás alkalmazását javasolta. Módszerét nemrég megvitatta az egészségügyi intézmények veze­tő munkatársaival, akik fenntar­tásokkal fogadták a gyógymó­dot. Márkus professzor viszont azt vetette a gyógyítás szakem­bereinek szemére, hogy nem ér­tékelik kellően a mészterápia je­lentőségét. Mivel a tanácskozá­son megegyezés nem született, a felek áthidaló megoldást fogad­tak el: dr. Márkus József az OR- FI részére átadja betegei közül 150-nek a nevét, akiket a szakor­vosok kérdőíves módszerrel tesztelnek. Az erről készült ered­mény és a későbbi vizsgálat alap­ján döntenek arról, kezdjenek-e kinikai vizsgálatot a szerről. A főigazgató-helyettes elmondta azt is: a beteglistát április 6-án kapták meg, így az általuk készí­tett és kiküldött kérdőívekre mostanáig mindössze 52 válasz érkezett. Az első értékelés ha­marosan elkészülhet, amennyi­ben a betegek folyamatosan pos­tázzák a levelet. Az eddigi ta­pasztalat szerint azonban nem si­etnek az érintettek a kérdőívek megválaszolásával, pedig a gyógyír klinikai vizsgálatának el­kezdése előtt szükség van a bete­gek személyes vizsgálatára is. Hi­szen számos egyéb hatás mellett az sem közömbös, hogy a páci­ens mennyi ideig szedte a szert. A csontanyagcsere ugyanis lassú folyamat, így négyheti mészterá- piával — mint az több levélből is kiderült — javulás nemigen vár­ható. Az értékelés elkészítéséhez az ORFI vezetősége szívesen ven­né, ha olyanok is jelentkeznének, akik kérdőívet ugyan nem kap­tak, viszont tartósan alkalmaz­zák a szert — mondotta végeze­tül a főigazgató-helyettes. Dimenzió Alól >: mérnökök kisszövetkezete k a kömvezetvéd elem érdekében társultak... Rittenbacher Ödön: Célunk, hogy a költségeinket Bene Imre: Nemcsak az üzleti érdek, a belső ins- lefaragjuk, az anyagi érdekeltséget tovább javítsuk piráció is fontos... (Fotó: Perl Márton) A vállalkozások korát éljük. Arról már lehet vitatkozni, hogy a jelenlégi, ismert feltéte­lek mellett megéri-e vagy sem. Mert aki újba vág — egyben kockáztat is. E ténnyel is kellett számolniuk azoknak a műszaki szakembereknek, akik 1987 novemberében megalakították a Dimenzió Mérnöki Kisszövet­kezetet. Bene Imre, a kisszövetkezet elnöke mondja a vállalkozás in­dítékáról: r — Tíz évvel eZelőtt, mikor ál­lami vállalatnál dolgoztam ma­gam is, mint gépészmérnök, töb­ben részt vettünk környezetvé­delmi szakmérnöki képzésben. Ekkor tudatosult bennünk, hogy előbb-utóbb a kömyezetkímé- lésre sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mint az általában a beruházásoknál szokásos. Ta­pasztalatokat szereztünk: más gazdasági viszonyok között ho­gyan foglalkoznak e témával... Amellett a műszaki értelmiségi­ekben nagyon sok energia hal­mozódik fel, amelyet érdemes jó irányban „levezetni”. Látjuk, hogy az állami vállalatoknál mi­lyen kevés jut a műszaki fejlesz­tésre, s egyben nehéz előbbre lépni szakmailag is. Innen jött az ötlet: élve a jogi lehetőségek adta keretekkel, alakítsunk kisszövet­kezetet, mely elsősorban a kör­nyezetvédelmi tervezésre specia­lizálódik. Rittenbacher Ödön, a kisszö­vetkezet elnökhelyettese Len­gyelországban végzett, környe­zetvédelmi mérnökként: — Meglehetősen hosszú vajú­dás után született meg a magán­emberek társasága, senkitől nem kaptunk támogatást. Fontos, hogy ennek a tizenöt fős stábnak nemcsak anyagi, hanem szakmai érdekeltsége is fűződik e tevé­kenységhez. A környezetvéde­lem társadalmi oldalról nyomós igényként vetődik fel, ám Ma­gyarországon még nincs meg a megfelelő ipari háttere. Nálunk dolgozik gépész, statikus, elekt­romérnök, építész — jobbára mellékállásban. Fiatal, agilis tár­saság: a tagok jól ismerik egy­mást, bíznak is a másikban. Azt valljuk, hogy nem a pozíciót, ha­nem a szaktudást kell megfizetni. — Hogyan sikerült kiépíteni a megrendelői hálózatot? — A tervezésben a kapcsolat- rendszert az emberek valósítják meg — véli Bene Imre. — Igyek­szünk a megbízó érdekeit a tör­vényes keretek között maximáli­san kiszolgálni. Ki kellett lép­nünk a megyéből, Szombathely­től Békéscsabáig szerte az or­szágban felvettük a kapcsolatot a különböző cégekkel. Szeretnénk a mérnöki, a tervezői munka be­csületét megismertetni, fő a pre­cizitás, a korrektség a minőség­ben és a határidőben. Nálunk a teljesítmény a fő, s magának a tervezőnek az érdeke, hogy mi­nél kevesebb költséggel valósít­suk meg a feladatokat. Profinak kell lenni mindenben. Mi példá­ul az adminisztrációt is a mini­málisra csökkentettük, az a cél lebeg szemünk előtt, hogy a ter­vezési folyamatban minden fo­gaskerék jól működjék. Mint megtudtuk, elsősorban a vízminőségi tervezéssel, a leve­gőtisztaság védelmével, a veszé­lyes hulladékok átmeneti tárolá­sának megoldásával foglalkoz­nak. A felülkezelő üzemeknél, például a galvanizálóknál igen fontos, hová kerül az ipari szennyvíz, s milyen dózisokban tartalmazhat mérgező anyago­kat, nehézfémionokat, krómot, nikkelt, ónt, rezet... Rendelet írja elő, milyen mennyiségben kerül­hetnek be az úgynevezett befo­gadóba. Tehát maga a környe­zetvédelmi tervezés vegyipari műveleteket is tartalmaz, mely­nek során ki kell vonni a veszé­lyes anyagokat. Megrendelőik­nek tanulmánytervet készítenek, mely több változatot is tartal­maz, hogy a lehető legjobbat le­hessen kivitelezni. — Különböző nagyipari cé­geknek dolgozunk —fűzi tovább a szót Rittenbacher Ödön. Példá­ul a MÁV Járműjavító, az Élel­miszer- és Gépgyártó Vállalat pásztói gyáregysége is megren­delőink közé tartozik. Ez utóbbi­nál a veszélyes hulladék tárolását kellett szakszerűen megolda­nunk. Az országban a következő években épül ki a veszélyes hul­ladékokat kezelő és elhelyező hálózat, s amíg ez nem valósul meg, optimális technológiát kell kidolgoznunk, vagy átmenetileg megvalósítani a tárolást. — Sajnos, ma még az a gya­korlat, hogy a környezetvédelem másodlagos szerepet játszik a be­ruházásoknál. Inkább fizetik a bírságot a cégek, semmint eleve erre építenének... — Itt valóban a megelőzés a fontos — szögezi le az elnök. — A környezeti károsítás megelőzése többféle mérnöki tevékenység­ből tevődik össze. Mivel terve­zők vagyunk, érzékeljük: az ipari tevékenység előkészítésére nincs elegendő idő, s mivel tervezésről van szó, még az a szemlélet jáija: papírért nem fizetnek, ott lehet spórolni. Pedig ez az, ami előbb- utóbb megbosszulja magát. — Mennyiben éri meg Önök­nek ez a vállalkozás? — A kívülállók azt hiszik, hozzánk „dől a pénz”. Pedig a helyzet merőben más. A vállal­kozókat versenyeztetik, ami per­sze nem is baj. Ám a jelenlegi adózási rendszer mellett most még arra kell berendezkednünk, hogy megéljünk, tartalékot ké­pezzünk. Mindennapos vásárlá­sainknál is a tulajdonosi szemlé­let kell, hogy érvényesüljön. Múlt évi gazdálkodásunk a sze­mélyi jövedelemadó miatt nem sokkal jobb, mint a vállalatok­nál. A tervezők körében egyéb­ként sem jó a helyzet. Stabil gaz­dasági környezet segítené a mi munkánkat is. — A verseny — többek között a piacért is — várható a követke­ző években csakúgy, mint most. Optimisták? — Bízunk abban, hogy a ter­vezett reformok a gazdaságban a gyakorlatban is megvalósulnak, s ez nekünk is kedvezőbb feltéte­leket jelent majd... Mikes Márta A tsz-szervezéstől a biztosítóig Lépcsők az arany fokozatig Április 4-e alkalmából ismét kilométernyi kitüntetéslista hömpölygött le az MTI-tői kapott telexen. Rajta több száz név, több száz magas elismerés. Á véget nem érő papírsza­lag mindannyiunkban kétkedést váltott ki. Mert hiszen az elmúlt időszakban mindennapossá s már-már megszokottá vált az ország gondjait, kínjait elemző híráradat. A lassan­ként eluralkodó katasztrófahangulat mellett így természe­tesen eltöprengtünk kollégáimmal a tengernyi jutalmon. Ezért is gondoltuk, hogy a megyeiek közül kiválasztunk és megszólaltatunk néhány kitüntetett, és igyekszünk kicsit részletesebben bemutatni, hogy milyen tevékenység áll a háttérben. Panthó Tihamér, a Hungária Biztosító Heves Megyei Igazga­tóságának vezetője a Munka Ér­demrend arany fokozatát vehet­te át. Az ehhez vezető út főbb ál­lomásait így vázolta fel: — Rákóczifalván születtem 1929-ben. Szolnokon a Ver­seghy Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően egy ideig a Tisza Cipőgyárban dol­goztam. Nem sokáig, mert köz­beszólt a háború. Leventeként futárszolgálatot láttam el. Ami­kor hazakerültem, hiába men­tem volna a szolnoki házunkba. Csak a kiégett négy fal maradt. Anyám Kaposvárra költözött ro­konainkhoz, így ott kezdtünk új életet. Másfél évet hallgattam a pécsi jogtudományi egyetemen, de úgy, hogy mellette mindenféle munkát elvállaltam. Végül 1949-ben az első magyar általá­nos biztosítónál kötöttem ki. Egy évvel később két évre behívtak katonának. Miután leszereltem, mozgalmas időszak következett az életemben. Agitálni jártunk a falvakba, akkor kezdődtek a tsz- szervezések. Később békeköl­csönt jegyeztettünk, a SZÍT kul- túrcsoportjával előadásokat szerveztünk. — Ma sokan inkább keserűen emlékeznek vissza erre az idő­szakra. Önnek mi a véleménye erről? — Én most is azt vallom, hogy nem a célokban, hanem a külön­böző módszereket alkalmazó emberekben volt a hiba. A ter­melési eredmények meghamisí­tásával, a túltapsolók látszatlel­kesedésével kezdődtek a bajok. S ezeknek a dolgoknak mind­mind a félelem volt az oka. Az­tánjött 1956. Ezt az időszakot az jellemezte, hogy aki nem élt a nagypolitika közelében, egysze­rűen nem értette mi megy végbe. Vidéken még kevésbé. Egyetq éreztünk, hogy a hatalomban nincs egyetértés... Ekkor megyei revizorként dolgoztam a biztosí­tónál. Nem sokáig, mert azt a megbízatást kaptam a párttól, hogy szervezzek tszt-t Kaposfőn.-??? — Igen. Hiába mondtam, hogy nem értek hozzá, nem sok választásom maradt. Ha nem vállaltam volna, marad a komlói szénbánya. Valamit értettem a földhöz, hiszen falusi gyerekként nőttem fel, de szakmai ismere­tekkel nem rendelkeztem. Ennél is nagyobb gond volt azonban, hogy a közös tagságot egy nya­kas magyar falu, egy sváb katoli­kus település lakóiból és egy nincstelen proletárrétegből kel­lett szervezni. Nagy volt az ellen­állás, és ez csak fokozódott, ami­kor az állatokat is be kellett szolgáltatni. Abban az időben reggel 4-től este 11-ig dolgoztam megállás nélkül. Muszáj volt, mert az emberek minden moz­dulatomat figyelték. Arattam, csépeltem, ugyanúgy, mint a töb­biek. — Mikor kerülhetett vissza ta­nult szakmájához? — 1961-ben jöhettem el Egerbe újra, az állami biztosító­hoz, hálózati főkönyvelőként, 67-től pedig igazgatóhelyettes­ként dolgoztam. 1986-ban az alakuló Hungária Biztosító ve­zérigazgatója megkért, hogy ve­gyek részt a Heves megyei terület szervezésében. — Ekkor még az Állami Biz­tosító kötelékében dolgozott. Nem okozott konfliktust, hogy egy konkurens cég szervezésében segített? — Mivel maximálisan elvé­geztem a dolgomat, a kollégák toleránsak voltak. így volt ez ak­kor is, amikor idekerültem igaz­gatónak. A mai napig jó kapcso­latban állok régi munkatársaim­mal. A konkurencia persze léte­zik, de ez nem jelent ellenséges­kedést. — Ügy tudom, nemrégiben súlyos szívinfarktuson esett át. Hogyan befolyásolja ez munká­ját, életét? — Egészen váratlanul, min­den előzmény nélkül sújtott le a betegség. Épp ezért igyekszem mértéktartóbban élni, többet mozogni, pihenni. Ez persze nem mindig sikerül. Márpedig a nyugdíj után szeretnék egy kis telket venni a Tisza mellett, és ott eltölteni néhány kellemes, békés napot a gyerekeimmel és az uno­káimmal. (barta)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents