Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-18 / 90. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. április 18., kedd TÁRSADALOM 3, Gazdaszemmel? Sokat beszélünk róla: abban, hogy helyben toporgó gazdaságunk előbbre lépjen, nagy szerep jut az érdekeltségi rendszer, a tulajdonosi szemlélet kialakításának. Így van ez a mezőgazdasági üzemekben is, ahol a „közöst” ügy lehet mindinkább megvédeni, ha azt a tagok magukénak érzik. Igen ám, csakhogy éveken át sok szövetkezetben ezt hiába próbálták elérni, s most, ha nincsenek meg az alapok, egyik napról a másikra a gazdaszemléletet megteremteni nehezebb, mint a tű fokán egy tevét átjuttatni. A jól prosperáló gazdaságok természetesen bírják az iramot, s ebben is eredményeket tudnak felmutatni. Mint például a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet, amely országos hírnevet szerzett magának. Nos, ők három évvel ezelőtt — szabolcsi, dunántúli példa nyomán — vezették be, hogy a tehergépkocsikat, traktoraikat, kisebb munkagépeiket kiadták a tagoknak átalánydíjas üzemeltetésre. Pénzügyminisztériumi engedéllyel, belső használatra, saját munkák végzésére. Magyarul: ötven gépnek saját gazdája lett, aki felelősséggel üzemelteti, ő javíttatja, vigyáz rá, dolgozik vele. Mint megtudtuk, amikor ezt bevezették, nem volt könnyű megértetni az emberekkel, mi ebben a jó, az előnyös számukra. Hiszen a teljes anyagi felelősség az övék, s a meghatározott költséget a gazdaság odaadta az elvégzett munkáért. Ha valaki ebből meg tudott takarítani magának, jól járt, ha viszont csökkent a jövedelem, azt a tsz „nem nyelte le”. Végül aztán kiderült: jó, hogy ezelőtt három évvel léptek ebben az ügyben, az emberek nagy többségének több lett a jövedelme, induláskor megszűnt a hanyagság, a nemtörődömség, igazi gazdaszemmel nézték a tagok a gépeket. Csakhogy azonban, azóta változtak a körülmények. A született jogszabályok a gazdaság kezét is megkötik, de a legnagyobb baj a gazdasági bizonytalanság. Egyre többször vetődik fel a „mi lesz holnap?” kérdése. S ebben bizony az egyre növekvő infláció, az alkatrészek árának növekedése a ludas. A személyi jövedelemadó csak „rátett egy lapáttal”, hiszen a vállalkozói kedvet, szellemet nagyban visszavetette. A gazdaság vezetői sem tudják a folyton változó feltételeket nyomon követni, s ez bizony a tagokban is bizonytalanságot szül. Valamit enyhít ugyan a helyzeten, hogy a tavaly decemberben megjelent jogszabály lehetővé teszi: a teljesítmény alapján is- meijék el a mezőgazdasági gépek költségtérítését. Ám az is tény, hogy három éve nem emelhették az üzemanyagra, az alkatrészre, a javításra szánt összeget, a tavalyi kilencszázalékos térítési díj is a tsz belső tartalékából valósulhatott meg. A jó kezdeményezés hát mindinkább nehézségekbe ütközik, már csak azért is, mert azóta megint jelentős áremelés volt. S a bizonytalanság a gépüzemeltetésre is kihat — ez kétségtelen. Mert igaz ugyan, hogy már van „gazdájuk”, de a szerződéskötéseknél nincs garancia arra, hogy a ráfordítandó költség két-három éven belül nem növekszik meg oly mértékben, hogy a tagoknak már nem éri meg átalánydíjban üzemeltetni. Pedig a gazdaság gépparkja nem elavult, az emberek pedig keresik a munkát, szívesen dolgoznak vele, hisz kell, hogy legyen miből fizetniük. Elgondolkodtató azonban: meddig lehet csiholni a vállalkozói kedvet egy ilyen bizonytalan gazdasági helyzetben? Pedig az említett szövetkezet erős lábakon áll, húsz éve összeforrott tagsága van, bíznak a vezetőkben. Ám a jelenlegi jogszabályok, az infláció arra kényszerítik a termelőszövetkezetet, hogy csak kisebb lépésekben gondolkodjanak, s minimális költséggel állítsák elő, amit lehet. Ellentmondásos hát a helyzet, hiszen gazdaságunk egésze a túlélés taktikájára készteti a mezőgazdasági üzemeket — ebből pedig nehezen lehet a fellendülést megvalósítani. Mindenképpen nagyobb önállóságot kellene, hogy kapjanak, ami ösztönöz, ami a vállalkozást erősíti. S főként, hogy ne csak „bérmunkások” legyenek a tagok... Mikes Márta Merre tovább, Tszker? Kezdhetném akár egy tanulságos állatmesével. Mondjuk ügy: élt egyszer több tucat nyúL Mivel nem akart mindenki külön-külön a saját káposztájával a piacra szaladgálni, úgy döntöttek: létrehoznak egy kereskedőközpontot, s miután a kecskéket elég agilisnek találták az üzleteléshez, megbízták őket, hogy vezessék a boltot. A hálózat gyarapodott, gyarapodott, s a nvulak egy darabig elégedettek is voltak. Aztán, hogy, hogy nem (?) egyszer csak észrevették valamit. A maguk kis káposztája után megkapták ugyan a jutalék sárgarépákat, ezt-azt, a kecskék viszont egyre jobban éltek, egyre nagyobb és szebb üzleteket építettek, ahova újabb és újabb kecskéket ültettek az ügyek intézésére, és ez így ment, egészen... A fabula talán kissé sarkított. Talán nem is pontosan jellemző a Tszker körül mostanára kialakult helyzetre. Mindenesetre a „nyulak”, vagyis a termelőszövetkezetek, illetve az agrárszövetkezetek kereskedőházának területi központjai megelégelték a fenti állapotot, és változást követelnek. Erről beszélgettünk Zsebe Józseffel, a Heves megyei területi központ igazgatójával. — A téeszek annak idején — 1970-ben — létrehoztak egy társulást, termékek és eszközök vásárlására, eladására — egyszóval kereskedelmi célokra. Összeadták ennek vagyonát, megfogalmazták az alapszabályt. Nyolc évvel később úgy döntöttek: külön-külön a megyei — akkor még METEV-nek nevezett — szervezetek gyengébbek, mint együtt, épp ezért országos egyesülést kell létrehozni. Igen ám, de az eltelt időszakban ez a dolog a visz- szájára fordult. Lényegében mi tartottuk el az országos központot, hiszen évente 3-4 millió forintos fenntartási költséget fizettünk nekik. Arról nem is beszélve, hogy minden, ami Pesten van, a téeszek vagyonához tartozik, hiszen ők alapították, saját forrásaikból. „Cserébe” túlduz- zasztott bürokratahálózatot kaptunk, ennek minden hátulütőjével. Sokszor korlátozták a tevékenységünket, gátjai voltak a fejlődésnek. Épp ezért jogos az igény, hogy gyökeresen változtatni kell az eddigi formákon. — Konkrét elképzeléseik is vannak már ezzel kapcsolatban? — A vállalat igazgatósága tavaly szeptemberben határozott a szervezeti korszerűsítés programjáról. Megválasztotta saját tagjai sorából az előkészítő bizottságot, valamint a Belkerku- tató Részvénytársaság megbízást kapott, hogy mélje fel a Tszker helyzetét, a változtatás lehetőségeit. Ugyanakkor több, egyéni javaslat is késeit. — Lényegében mi az átalakulás gazdasági oka? — A Tszker igazgatóságának állásfoglalása szerint, idézem: „Mindenekelőtt a kormánynak 1988. januártól folytatott és tartósnak ígérkező restrikciós pénz- politikája lehetetleníti a vállalat addig igen jól működött, központosított hitelellátási intézményét. A korábban bevált hitelmechanizmus összeomlott a módosult feltételek miatt, további fenntartása áttekinthetetlenné teszi a vállalat pénzügyeit, elmossa a felelősséget, lassítja a pénz forgási sebességét, nehézkessé és bürokratikussá válik a területi egységek finanszírozása... ” — Viszont — úgy tűnik — nemcsak a Tszker országos központja, hanem a megyei területi központok és a téeszek is elégedetlenek — éppen vele... — Igen, és további változást követelünk. Nemrégiben megtartottuk a rész-igazgatótanács ülését, ahol javaslat született, több lépésről is. Egyrészt mi azt kérjük, hogy a területi központoknak adják vissza a teljes önállóságukat. Szeretnénk önálló jogi személyiségű közös vállalatként tovább működni, kifejezésre juttatva egyben a szövetkezeti jelleget. Az országos központ pedig úgy tervezi, hogy ez év július 1-jétől részvénytársaságként él tovább. — Ennek minden bizonnyal bonyolult pénzügyi vonzatai is vannak... — Javasoltuk, hogy a tagszövetkezetek szétváláskor a Tszker Heves Megyei Területi Központjánál lévő, mérleg szerinti vagyonrészüket, valamint az országos központ kezelésében lévő vagyonukat a megyei közös vállalatba vigyék át. Valamint azt, hogy ezzel az utóbbi összeggel — tehát az országos központnál lévővel — a létrejövő közös vállalat — tagja legyen a budapesti részvénytársaságnak. Az rt.-ben a részvényesjogokat a megyei közös vállalat mindenkori elnöke, igazgatója gyakorolja, a tagszövetkezetek felhatalmazása alapján. Természetesen mindezt még határozatban is rögzíteni kell, akkor lép életbe. — És ha lesznek téeszek, akik teljesen önállóvá kívánnak válni, ettől a leendő közös vállalattól is elkülönülve, s a Tszkernél már meglévő vagyonuk alapján követelnek részvényességet...? — Elvileg ehhez joguk van... Doros Judit Amit horgásznák, fogyasztható Halpusztulások a rövid tél miatt (Tudósítónktól) Az elmúlt hetekben, napokban megyénk több tározójában, sóderbányatavában elpusztult halak tetemeit sodorta partra a hullám. Az egerszalóki tározón mintegy 300 — 400 kilogramm tükröspontyot gyűjtöttek így ösz- sze és ástak földbe. A MOHOSZ Heves Megyei Intézőbizottsága azonnal Budapestre küldött néhány tetemet, vizsgálatra. A szakemberek megállapításai szerint a halpusztulást kopoltyúpenész okozta. Amint azt Zentai József IB-tit- kártól megtudtuk: ezt a betegséget a rövid és aránylag enyhe tél miatt kapták meg a tükröspontyok. A víz nem hűlt le kellően, emiatt a pontyok „nem vermeltek el”, egész télen mozogtak. Táplálékhiány miatt a halak legyengültek. Áz IB azonnal megkezdte a víz fertőtlenítését. Több horgász az iránt érdeklődött, hogy a vízből horoggal megfogott hal elfogyasztható-e? Nos, az élve, horoggal megfogott hal nem beteg, tehát fogyasztható. Az IB tájékoztatása szerint az egerszalóki víztározó zárógátjánál elkezdődött a kárászok ívása. Kérik a horgászokat, akadályozzák meg, hogy hálóval és más eszközökkel az ívó halakat zsákmányul ejtsék. Szabó Lajos Ha Noszvaj, akkor kérdőjelek A „csodabunkerek” felkorbácsolták a szenvedélyeket Ha Noszvaj neve szóba került, jó ideig egy, illetve két dolog jutott az ember eszébe. A megyei pártbizottság festői környezetben épült, impozáns üdülője és a De La Motte kastély mellett húzódó továbbképző intézet, amely a megyei tanács tulajdona. A két ragyogó, ennek ellenére diszkréten megbúvó létesítményről mesés mendemondák keringtek nemcsak a noszvajiak körében, hanem az egész megyében. Akik valaha bejutottak a „csodabunkerek” valamelyikébe, pazar berendezésről, elegáns lakosztályokról, fűtött garázsról, fényűző lakomákról regéltek. Szájról szájra jártak a történetek a nagy vadászatokról, a proto- kollmulatságokról. így születtek sorra a modern „népmesék”, azaz a kiszínezett, hihetetlen elemekkel tarkított sztorik. Nincs ebben semmi különös, hiszen az „egyszerű” ember nemigen léphette át a küszöböt. Kollégám meséli, hogy egyszer szeretett volna körülnézni a pártüdülőben, csak úgy kíváncsiságból. A takarító nénik azonban riadtan esedeztek, hogy távozzon minél gyorsabban a környékről, mert ide nem szabad „csak úgy” bejönni. Ennek az időnek vége, a mesebeli nagy partikat pedig örök homály fedi, mivel a megyei párt- bizottság vezetése néhány hónapja a Malévnak adta bérbe az épületet, busás bérleti díjért. így ottjártunkkor lelakatolt kerítések fogadtak, nem tudtunk körülnézni. A továbbképző intézetben azonban kedvesen és készségesen fogadott Kalmár Péter, a létesítmény vezetője. Örült az érdeklődésnek, és szívesen tájékoztatott az itt folyó munkáról. Elmondta, hogy a hetvenes évek elején vásárolta meg a megyei tanács az OKISZ- tól a kastélyt és a hozzátartozó parkot. A rekonstrukció és a modern szárny felépítése három lépcsőben történt. 1980-tól a kastély múzeumként látogatható, az új épületben pedig különböző szintű és időtartamú kurzusokat szerveznek. Az elsődleges cél az államigazgatási szakemberek középszintű képzése, mivel Magyarországon az Államigazgatási Főiskolán alig akad egyéb lehetőség a tanácsi alkalmazottak felkészítésére. — A tanácsi ügyintézők felkészültsége katasztrofális országszerte. Ez elsősorban az átgondolatlan, s mondhatni megoldatlan képzésnek köszönhető. A nálunk szervezett konzultációszerű kurzusokkal ezt a hézagot igyekszünk betömködni, őszintén szólva, nem túl nagy sikerrel. Az az igazság, hogy az egész oktatást gyökeresen meg kellene változtam, hogy az ezt a munka- területet választó emberek hatékonyan tudjanak dolgozni — jegyzi meg a vezető. Áz intézetben emellett egyéb szakirányú tanfolyamoknak is helyet adnak. Szabad kapacitás esetén úgynevezett vezetői tréningeket fogadnak, országos és nemzetközi rendezvények, szimpóziumok megtartására biztosítanak lehetőséget. A távolabbi cél a kongresszusi turizmus továbbfejlesztése, a hétvégeken és a nyári hónapokban pedig turistacsoportokat, üdülővendégeket fogadnak. Az igazgató azt is megemlíti, hogy az egycsillagos szállodai kategóriába sorolt intézmény jellegénél fogva sokkal inkább kihasznált, mint egy átlagos szálloda. Megtudom azt is, hogy évi 9 millió forint a költség- vetés, amelynek felét az állami támogatás teszi ki. Magyarán: jól működő, de nyereségtelen cégről van szó, annak ellenére, hogy az utóbbi években lefaragtak néhány millió forintot a dotációból. Kalmár Péter hozzáfűzi az előzőekhez: működhetne nyereségesen is az intézet, ha a továbbképzéseket csökkentenék vagy megszüntetnék. Ez azonban beláthatatlan következményekkel járna. Kérdezem még, mennyire jellemző a protokollrendezvények fogadása. — Volt idő, amikor „felkapott” helynek számított a kastély. Az elmúlt évben azonban csak két ilyen esemény volt. Augusztus 20-án Szűrös Mátyás járt itt, s a tanácsi vezetők évzáróját tartották itt. Ennyit az intézetről — az intézet szemszögéből. A faluban azonban más szemmel nézik a korszerű, uszodás, szaunás továbbképzőt. A noszvajiak véleményét Ferencz János, a helyi tanács vb-titkára így foglalja össze: — 1987 novemberében kerültem ide. A két létesítmény az itteni emberek között enyhén szólva nem túl népszerű. A volt pártüdülőben jómagam soha nem jártam, csakúgy, mint a legtöbb noszvaji. Az emberek csak azt tudják, hogy az épülethez külön bitumenes bekötőút vezet az erdőn keresztül, a falut kikerülve. A mi utaink felújítására, járdák építésére pedig alig jutott, jut pénz. A helyzet az, hogy az elmúlt években saját erőből csupán az óvodát sikerült felépíteni. Az iskolát toldozgatjuk, foldoz- gatjuk, nehogy ráomoljon a gyerekekre. Biztattak bennünket a megyei tanácson, hogy készíttessük el az új iskola tervét, mert van rá remény, hogy megépüljön. Meg is tettük ezt, a dokumentáció 560 ezer forintba került. Erre gyűjtögettük a tehót is, de hiába. Áz iskolából — úgy tűnik — egyelőre nem lesz semmi. A falu ez évi költségvetése 11 miihó 560 ezer forint. Ebből a fejlesztésre szánható összeg kb. 1 millió forint. 1750 ember él itt, de nincs egy elfogadható ABC, nincs vizünk, nincs mozink. Üdülőkörzetté nyilvánítottak bennünket, de a Hollandiából érkezett vendégek azért menekültek el szilveszterkor, mert még kezet mosni sem tudtak. Az üdülőtulajdonosok panaszkodnak. Síkfőkútról le kell gyalogolni ide a faluba, hogy kenyeret, tejet vehessenek. Kérdezi tőlünk a megyei tanács elnöke: miért nem kotortatjuk ki az alsó tavat? Én pedig azt kérdezem sokadjára: miből? Üdülőközség — infrastruktúra nélkül... Itt a természeti szépségen kívül semmi nincs.- Ügy tudjuk, hogy a helyi vezetés nemrég tárgyalt a pedagógusokkal a gondokról, s a lehetséges megoldásokról. Mire jutottak? — Nem is tudom, ki meijem-e mondani? A tanárok azt vetették fel, hogy kérjük el a megyei tanácstól a továbbképzőt. Egy csapásra megoldódna rengeteg probléma. Ä gyerekeknek ideális iskola lenne, egy jól felszerelt konyhával, ebédlővel, uszodával. A falusi emberek előtt is megnyílhatna, hiszen közművelődési célokat is szolgálhatna. Tudom én, hogy képtelen ötletnek hangzik. Ázt is előre látom, hogyan reagálnának erre. Kinevetnének, vagy azt mondanák, vegyük meg 30-40 millió forintért. Mégis azt mondom, nincs ebben a gondolatban semmi eretnekség, hiszen a szomszéd megyékben van hasonló intézet. Vonják össze ezeket, és bonyolítsák le például Mályiban a továbbképzéseket. Nézze, én 19 éve dolgozom a közigazgatásban. Sok mindent láttam, megértem. De amikor idekerültem Noszvajra, akkor éreztem először, hogy a falu, és nemcsak ez, milyen reménytelen helyzetben van. Lehetetlen dolog itt bármit elérni, megvalósítani, és ez nem az itt élőkön múlik, hiszen nekik is vannak igényeik. Éveken keresztül éltek a noszvajiak két ilyen megközeh'thetetlen, irritáló létesítmény tőszomszédságában. Érthető, hogy ellenérzést váltott ki belőlük. A mostani szűkös időkben pedig csak fokozódik a feszültség. * Lapozgatom a továbbképző intézetben kapott nyári program- füzetet, amely az Országos Vezetőképző Központ Concordia Laboratóriuma által összeállított vezetői tréningmódszereket tartalmazza. A témák között szerepelnek a következők is: konfliktuskezelés, együttműködés, változásmenedzselés. Szimpatikus, hasznos témák. A dolognak csupán egy szépséghibája van. Az, hogy évekkel ezelőtt ezek a fogalmak sokak számára semmit nem jelentettek. Csak most kezdünk rájönni, hogy nem elég ismerni, tanulni is kell őket. Hogy Noszvajon vagy máshol, édes mindegy. Csak egy a biztos: a tu- datlansájg súlyos áldozatokat követelt. Es ez a takaros kis falu csak egy a sok közül. Barta Katalin Új termék a Fabulonnál A Kőbányai Gyógyszerárugyár dorogi kozmetikai üzemében hat különféle újtípusú Fabulon terméket kezdtek el tölteni a Multifill osztrák gyártmányú automatikus berendezésen. Az új kozmnetikai készítmények rövidesen kaphatók lesznek az üzletekben. Képünkön a gépsor, amelyen az új termékeket töltik. (MTI-fotó: Hámor Szabolcs)
