Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-18 / 90. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 90. szám 1989. április 18., kedd ÁRA: 4,30 FORINT A „CSODABUNKEREK” FELKORBÁCSOLTÁK A SZENVEDÉLYEKET „...az „egyszerű” ember nemigen léphette át a küszöböt.” <3. oldal) KÉT FIATAL A SZOMSZÉDOKBÓL „dalban, a szavak szétszálió harmóniájában, hangsúlyaiban igyekeztek költészetté oldani.” (4. oldal) MIÉRT IRIGYLEM IPACS LAURÁT? „nem afféle lottó ötös, amit vagy kihúznak, vagy nem.” (8. oldal) AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Grósz Károly hazaérkezett Szófiából Grósz Károly és Todor Zsiv- kov szűk körű megbeszélésével hétfőn délelőtt Szófiában, a Bo- jana-rezidencián megkezdődött a magyar — bolgár pártfőtitkári munkatalálkozó programja. Az MSZMP főtitkárának kíséreté­ben Major László, a KB irodave­zetője és Thürmer Gyula, a főtit­kár külpolitikai tanácsadója vett részt a találkozón. A Bolgár Kommunista Párt főtitkára mel­lett pedig Lazar Lazarov, a főtit­kár politikai tanácsadója és Hriszto Maleev külpolitikai ta­nácsadó ült tárgyalóasztalhoz. Todor Zsivkov baráti öleléssel köszöntötte Grósz Károlyt, aki a kölcsönös üdvözlések után me­leg szavakkal idézte fel legutóbbi szófiai látogatását: néhány éve a budapesti pártbizottság első tit­káraként a magyar fővárost be­mutató rendezvénysorozat al­kalmából járt itt, s találkozott a bolgár pártvezetővel is. A szűk körű megbeszélés után az MSZMP és a BKP főtitkára vezetésével plenáris tárgyaláson tekintették át a két párt együtt­működésének helyzetét, a kétol­dalú kapcsolatokat és a kölcsö­nös érdeklődésre számottartó nemzetközi kérdéseket. A tárgyalásokat követően To­dor Zsivkov a Bojana-vendég­házban Grósz Károly tiszteletére díszebédet adott. Ezen jelen volt GeorgiAtanaszov, a kormány el­nöke, Grisa Filipov, Jordan Jo- tov, a BKP Politikai Bizottságá­nak tagjai és számos más vezető tisztségviselő. A díszebéden elhangzott kö­tetlen pohárköszöntőjében To­dor Zsivkov rámutatott: a szo­cialista országokban zajló átala­kítás szükségessé teszi a pártveze­tők gyakoribb találkozóját, véle­ménycseréjét, hogy tanuljunk egymás tapasztalataiból. Grósz Károly válaszában ugyancsak szükségesnek ítélte az effajta találkozókat, s értékesnek az így nyerhető tapasztalatokat. Egyetértőén idézte fel Todor Zsivkovnak a tárgyaláson el­hangzott szavait: saját problémá­jára minden országnak magának kell megtalálnia a válaszokat. Grósz Károly magyarországi látogatásra hívta meg Todor Zsivkovot. Az MSZMP főtitkárának programja a szófiai magyar nagykövetségen tett rövid láto­gatással zárult. Simics Sándor nagykövet segítségével tájéko­zódott a magyar kolónia életéről, munkájáról s arról, hogyan élt öt hónapon át a nagykövetségen a 12 erdélyi magyar menekült. Rövid baráti munkalátogatá­sának befejeztével hétfőn a késő délutáni órákban elutazott Szó­fiából Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és kísérete. A magyar vendége­ket a bolgár főváros repülőterén Grisa Filipov, a BKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Dimitar Sztanisev, a KB titkára és több más vezető búcsúztatta. Jelen volt Simics Sándor, Magyaror­szág szófiai nagykövete. A KEB új elnöke Lukács János Hétfőn ülést tartott az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága. Gyenes András, a KEB elnöke egészségi állapotára valló tekintettel kérte a KEB elnöki tisztsége alóli felmentését és nyugállományba he­lyezését. A KEB, kérésének eleget téve elfogadta lemondását: elis­merte a KEB élén kifejtett munkáját. A KEB kooptálta a testületbe Lukács Jánost, a KB titkárát, akit tit­kos szavazással egyhangúlag megválasztot a KEB elnökének. Ezután a KEB úgy határozott, hogy Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zol­tán és Lengyel László kizárását érvényteleníti, Stumpf Istvánt és We­ber Attilát pedig mentesíti a pártfegyelmi büntetés alól. A kormánnyal korábban kötött megálla­podásokat felül kell vizsgálni Rendkívüli ülést tartott a SZOT elnöksége Hétfőn rendkívüli ülést tartott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöksége. A testület megvitatta az utóbbi időszak kormányzati intézkedéseiből adódó szakszervezeti tennivaló­kat. Az ülésről Sándor László, a SZOT titkára tájékoztatta az új­ságírókat. Elmondta: az utóbbi időszak kormányzati döntései jelentős el­lenérzést váltottak ki a tagság kö­rében, mert miközben a kor­mány egyre több terhet hárít a la­kosságra, a gazdaság helyzete nem javul, így az emberek szá­mára értelmetlennek tűnik az ál­dozatvállalás. A SZOT titkára emlékeztetett arra is, hogy az utóbbi időben megtett kormány­zati intézkedéseket a szakszerve­zetek sorozatosan bírálták, de észrevételeiket, a korábbiakhoz hasonlóan, a kormány figyelmen kívül hagyta. A kialakult helyzetet elemez­ve az elnökség arra a következte­tésre jutott: a kormánnyal ko­rábban megkötött megállapodá­sokatfelül kell vizsgálni. A testü­let újabb tárgyalásokra azonban csak bizonyos feltételek teljesíté­se esetén lát lehetőséget. A SZOT vezetői csak egy összetéte­lében jelentősen megújult kor­mánnyal látnak esélyt érdemi megállapodásokra. A feltételek között szerepel az is, hogy a kor­mány és a SZOT vezetőinek ta­lálkozójáig a kormány ne hozzon további, az életszínvonalat hát­rányosan érintő, árnövelő hatású intézkedéseket. Ide tartozik az is, hogy a tárgyalásokig a kormány függessze fel a május 2-ától ter­vezett és már korábban bejelen­tett árintézkedéseket. Követelik a legszükségesebb szociálpoliti­kai intézkedések megtételét, így a korábbi SZOT — kormány ta­lálkozón elfogadottak szerint — május 1-jétől — a nyugdijak egy­ségesen 100 forinttal történő emelését. Pozsgay Imre: „Európába csak magyarságunkban és anyanyelvűnkben megerősödve léphetünk be” Egerben nyitották meg a magyar nyelv hetét Dr. Lőrincze Lajos professzor kiemelte, hogy kevesebb jut a kultú­rára, ezen belül a nyelvművelésre is A megyeszékhelyen tartot­ták tegnap délelőtt a ma­gyar nyelv hete eseményso­rozatának országos nyitó- ünnepségét. Az idén nem­zet, nemzetiség és anya­nyelv összefüggéseinek vizsgálatát állították a kö­zéppontba. Aktuális téma ez ma, amikor a világ köz­véleménye egyre érzéke­nyebbé válik az emberi jo­gok problémakörére, és amikor azt vagyunk kény­telenek tapasztalni, hogy például a magát szocialistá­nak nevező Romániában a magyar kisebbség tervszerű és erőszakos asszimilálása folyik. A megyei tanács dísztermé­ben Szokodi Ferenc elnökhelyet­tes köszöntötte az egybegyűlte­ket. Megtisztelő lehetőségnek nevezte, hogy Eger kapta a jogot az ünnepség lebonyolítására. Ezután a tanárképző főiskola ve­gyes kara, illetve Bánffy György színművész adott rövid műsort. Dr. Lőrincze Lajos egyetemi ta­nár, a neves nyelvművelő profesz- szor lépett ezt követően a mikro­fonhoz. Beszédét azzal kezdte, hogy 23. alkalommal rendezik meg a nyelv ünnepét, és az évek során mindig meg tudott újulni a mozgalom. A jövőt illetően már nem lehetünk ilyen derűlátóak, hiszen a gazdasági-társadalmi problémák ezt a területet sem hagyják érintetlenül. Kevesebb támogatás jut a kultúrára, és ezen belül a nyelvművelésre, ez pedig komoly nehézségeket okozhat. Az embereknek sem jut már idejük az ilyen „mellékes” ügyekkel való foglalkozásra, „jó­zan dologra, friss tülekedésre” kell az erő. Ez is az oka annak, hogy a programok nagy többsé­gét iskolákban bonyolítják le. Utalt arra, hogy nyelv és nemzetiségi lét kérdése korábban is teret kapott a hasonló rendezvényeken. Igaz, elsősorban azt vizsgálták, hogy a Magyarországon élő kisebbsé­gek részére milyen lehetőségek adottak, és hogyan élnek azok­kal. Alig esett — mert nem eshe­tett — szó arról, hogy a határain­kon kívüli magyarság nyelvhasz­nálatát milyen tényezők hogyan alakítják. Szükség van most már a tények kendőzetlen feltárásá­ra, hiszen ha illegalitásba szorít­ják, a nyelv is elszegényedik. Márpedig általában elmondhat­juk, hogy nincs elég lehetőség az anyanyelv gyakorlására és tanu­lására, és különféle intézkedések korlátozzák az anyaországgal va­ló kapcsolattartás zavartalansá­gát is. A más országokban élő magyarok közül sokakkal érez­tetik, hogy nem teljes jogú tagjai a társadalomnak, ha nem sajátít­ják el az adott állam hivatalos nyelvét. Ez a törekvés az állam részéről érthető, hiszen így ap­ránként felszámolhatók a nem­zetiségek, kevesebb a kisebbségi, a másként gondolkodó, egysze­rűbb a könyv- és folyóirat-ki­adás, nincsenek határviták. Mégsem ez a járható út, hiszen minden embernek joga, hogy el­döntse, melyik nyelvet kívánja használni, és ebben nem lehet korlátozni. Végül reményét fe­jezte ki, hogy olyan kor közele­dik, amely meghozza a megol­dást erre az égető problémára anélkül, hogy szembefordítana szomszédainkkal. Ezután Pozsgay Imre állam­miniszter, az MSZMP PB tagja mondta el megnyitóbeszédét. A termet zsúfolásig megtöltő közönség nagy tapssal köszön­tötte, és élénk figyelemmel hall­gatta a párt reformszámyának prominens képviselőjét, aki az­zal kezdte beszédét, hogy meg­vizsgálta', illetékes-e arra egy po­litikus, hogy egy ilyen fórumon részt vegyen. Igennel válaszolt saját kérdésére, hiszen, mint mondta, egy fellendülőben lévő politikai mozgalomnak vállalnia kell, hogy a nyelvművelés becsü­letét, hasznát magasabb fokra emelje. Egyetemes magyar nem­zeti nyelvmozgalom nélkül ugyanis nem képzelhető el a va­lódi fellendülés. — Tiszta szívvel vallom, hogy érték magyarnak lenni — folytatta. — A magyarság nél­kül szegényebb lenne Európa és a világ. Az itt a kérdés, hogy be- léphetünk-e ismét Európába, és milyen árat kell majd fizetni érte. Én azt hiszem, hogy Európába csak magyarságunkban és anya­nyelvűnkben megerősödve lép­hetünk be. Aki úgy hiszi, hogy önfeladással, saját önmeghatá- rozó-képességünk elvesztésével térhetünk vissza Európába, sú­lyosan téved. Úgy hiszem, azok tévednek a legjobban, akik nem veszik észre, hogy a legsikere­sebb országok egyike sem adott fel semmit nemzeti önazonossá­(Folytatás a 2. oldalon) A magyar nyelv hete eseménysorozatának országos megnyitóünnepsége a megyei tanácson j Együtt Manapság egyre többet beszélünk arról, hogy a ko­rábban sokszor ostorozott, nem támogatott, sőt olykor ellenzett vállalkozás legyen társadalmi ügy, és kapjon megfelelő elismertséget. Nem csupán a kisvállalko­zásokról van itt szó, hanem az üzemek, vállalatok, in­tézmények közös kezdemé­nyezéséről is. Mert most mindennél fontosabb az I egymás segítése, támogatá- í sa, mint az egymással való j szembenállás, bizalmatlan­ság. Ezért is az elismerés hangján szólhatunk az aláb- i bi friss példáról. Együttmű- j ködési szerződést kötött a 1 Heves megyében is jól is- j mert, és a vállalatok, szövet- • kezetek egész sorával kap- S csolatban levő KSH Számí- 1 tástechnikai és Ügyvitel- ! szervezési Vállalata, a Me- I zőgazdasági Ügyvitelszer- j vezési és Számítástechnikai Közös Vállalattal. Az előbbi I 38 éves, az útóbbi 20 éves ’ múlttal rendelkezik. Ám a ; SZÜV csupán alig több, j mint egy évtizede kapcsoló­dott be a mezőgazdaság in- j formációs rendszerébe, és I négy éve ágazati, vállalko- j zási irodájuk működik. So­kan mondhatják, hogy ak­kor mi van, mennyivel lesz jobb ezután? Nos, az érintettek úgy fo­galmaztak, hogy a mostani együttműködés kezdetét je­lenti a hazai élelmiszergaz­daság informatikai rendsze­re korszerűsítésének. Ko­rábban a két vállalat a szá­mítástechnikai piacon ve- télytársként konkurencia- harcot folytatott, most vi­szont az érdekeiket egyez­tetve a korrekt együttműkö­dést választották. Ez dicsé­retes dolog, hiszen a magyar mezőgazdasági piac csak­nem felét ma a két vállalat segíti, korszerű informáci­ókkal. Érdemes arra is utal­nunk, hogy az említettek il­letékesei máris elhatároz­ták, hogy a teljes ágazatot felmérik ebben az évben sa­ját erőforrásaikat felhasz­nálva, amelyeket minden bi­zonnyal sokan hasznosít­hatnak majd. Hasonlóra ugyanis 1984-ben, fél évti­zeddel ezelőtt került sor. Már közösen elvégezték a mezőgazdasági mikrogépes programjaik értékelését is. Négy ilyen rendszerről van szó, amelyeket jelenleg az i országban 6-700 nagy- j üzemben alkalmaznak, í Azon is gondolkoznak,hogy í közösen lépnek fel a külföl­di piacokon számítógépes szerviz kifejlesztésével. Sőt, később a két vállalat egysé­ges informatikai rendszer kialakítását is tervezi. Mind­ez természetesen már az 1990-es évtizedre való elő­regondolkodást szolgálja. Eltökélt szándékuk, hogy közös erőfeszítésekkel se­gíthetik a jelenleg nem köny- nyű helyzetben levő élelmi­szer-gazdaságunk fejleszté­sét. Nem elvtelen versen- ! géssel, hanem szoros együtt­működéssel kívánnak eb­ben példát mutatni mások­nak is. Mentusz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents