Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-17 / 89. szám

4, ........i:j| K ULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. április 17, hétfő Az Egri Ifjúsági Házban MAS — alternatív zenei klub Egy különleges világ a zene bi­rodalmában, a fiatalság (ellen?-) kultúrájában. New wave, cold wave, dark wave, punk, hardcore, ipari zene és ki tudja még, mi. MÁS. Egy ideje alternatív, eset­leg underground (föld alatti) mu­zsikaként emlegetik. Ennek ere­dünk nyomába...” Alternatív. Szó, ami szó, jól a nyakunkba szakadt mostanság ez a kifejezés. Divat (is) lett, számtalan esetben magán hor­dozva a rossz értelemben vett di­vatőrület jegyeit. Ez azonban aligha érinti jelentős mértékben a zene világát. E műfaj kedvelői­nek száma továbbra is messze alatta marad a legtöbb, egyéb stí­lusért (heavy metal, rap, tini-pop stb.) rajongókétól — e téren ér­demileg talán csak a dzsesszel hasonlíthatjuk össze. (Egyéb­Minden pedagógus és szülő tisztában van azzal, hogy a hazai fogantatású mai meseirodalom mindennek minősíthető, csak rangosnak, jellemnevelőnek nem. A történetek kínkeserve­sen összetákoltak, a „tanulsá­gok” didaktikusak, a cselek­ményvezetés szellemszegény­ségről árulkodik. Ezt jó néhány kritikus — nem­egyszer indulatosan — megfo­galmazta már, de a jó szándékú intelem mit sem változtatott az elszomorító állapotokon. így aztán érthető, hogy némi tamáskodással vettem kézbe Do­mokos Eszter Cserépmadár cí­mű vékony kötetét. Azt hittem, ő ugyanazon az úton jár, mint honi pályatársai. Szerencsére kiderült: munká­ja nemcsak hiánypótló, hanem iránymutató jellegű, s arra is jó, Hagyományteremtőnek szá­mítva, második alkalommal ren­dezik meg Egerben az általános iskolák 7-8. osztályos tanulóinak számítástechnikai versenyét. Ezúttal május 4-én délután 2 órakor kerül sor a tartalmas ve- télkedőre a VII. számú általános ként-e két irányzat között több hasonlóság is létezik.) Rétegzenéről (bár jóval több ez, mint pusztán zene) van tehát szó, méghozzá egy nálunk (nem­csak nálunk) meglehetősen mos­toha körülmények között létező rétegzenéről. Fellépési lehetőség ugyan akad — jelentősebb mér­tékben csak Budapesten —, hiá­nyoznak viszont — bár a helyzet jaVul! — a független lemezkia­dók, illetve lemezboltok, az al­ternatív zenei sajtótermékek, a rádióban, az üzletekben való ki­elégítő megjelenési lehetőségek. Márpedig a rétegigény is igény, a néhány ezer példányban megje­lenő nagylemez is nagylemez. Mindenképpen örvendetes te­hát, hogy március 10-e óta az Eg­ri Ifjúsági Házban heti egy alka­lommal szervezett program áll hogy a többi szerző tanuljon be­lőle. Nem bánják meg, érdemes. Az igazi nyertes azonban a gyerekse­reg. A Romániából áttelepült újság­írónő az erdélyi magyarság meg­szenvedett bölcsességét tömörí­tetté ezekbe a gyöngyszemekbe. Ez persze a kicsiket nem érdekli, mégis hangsúlyozzuk, hiszen ez a magyarázata annak, hogy a nyolc sztori megmozgatja az ol­vasó fantáziáját, befolyásolja, alakítja az érzelemvílágot, szár­nyakat ad a fantáziának. A címbeli cserépmadár sze­retne tökéletesen énekelni, ám bárhová megy, bárkitől kér taná­csokat, mindenütt elutasítják. Aztán a sasokhoz érkezik el, akik vállalnák az okítást, de csak úgy, ha a kegyetlenséget igenli. Ettől elzárkózik, s hazaindul. iskolában, ahol remélhetőleg az elmúlt esztendeihez hasonló lét­számmal — akkor megyénkből mintegy negyven kisdiák mérte össze tudását — ülnek majd a számítógépekhez az érdeklődő tanulók. A tavalyi győztesek — a szer­rendelkezésükre az alternatív ze­ne rajongóinak, és természetesen minden más érdeklődőnek. Április folyamán többek kö­zött videovetítéssel egybekötött beszélgetésre került sor a Pál ut­cai fiúk együttes néhány tagjával (hetedikén, pénteken)’. Az ipari zenéről tartott előadást Rácz Pál, a debreceni Hideg Roncs vezetője (16-án vasárnap), kép­ernyőre kerül a Pogues nevű, ír folk-punk zenekarról készült film és az Indul a bakterház (20- án csütörtökön), valamint az an­gol Stranglers koncertfilmje (30- án vasárnap). A programok 18 órakor kezdődnek, kivéve a leg­utolsót, amikor is délelőtt ne­gyed tizenegyre várják az érdek­lődőket. Rádöbben arra, hogy megtisz­tult, s dallamai boldoggá teszik, mert nem másokat utánozva vil­logtatja képességeit, hanem ásó­ját hangján szólal meg. Találkozhatunk egy kisfiúval, akinek megadatik a lehetőség, hogy valamennyi kívánsága tel­jesüljön. Mohóvá válik mindad­dig, amíg a parancsra odarendelt kislány meg nem érteti vele, hogy a világon nincs nagyobb érték a szeretetre építő barátságnál. Ne feledkezzünk meg a kiad­vány másik, képességfejlesztő­gyakoroltató erényéről sem, hi­szen az úró által készített rajzok kifestőfüzetként is kamatoztat­hatók. Különösképpen az öttől tíz évig terjedő korosztálynak. így aztán nem véletlen az, hogy határozottan megjósolhat­juk az egyértelmű sikert. Pécsi István vezők, az egri VI. számú, vala­mint a tarnaleleszi általános is­kola tanulói — most újabb kihí­vókra számítanak, így április 21- ig várják a tanintézetek, illetve a diákok jelentkezését a rendezők címén (Eger, Aradi út 5. Tel: 16- 154). Pályázat Kaláris Szeren­csen Az idén nyolcadik alkalom­mal rendezik meg május 27-én, Szerencsen az Észak-magyaror­szági Kalárist, a tárgyalkotó nép­művészet seregszemléjét, me­lyen Nógrád, Heves és Borsod megyeiek vehetnek részt mun­kájukkal. A kiállításra pályázat útján le­het jelentkezni. Ennek célja a tárgyalkotó népművészet hagyo­mányainak ápolása, korszerű al­kalmazása. A pályázat nyilvános, azon bárki részt vehet olyan egyéni és kollektív alkotásokkal, melyek korábban még dijat nem nyertek, és kereskedelmi forgalomban nem szerepeltek. Az alábbi kategóriákban lehet nevezni: hímzett paraszti és tör­téneti textíliák, gyapjú- és vá­szonszövés, nemez-, kékfestő-, népi vonalú mai öltözet és szín­padi kosztüm, fafaragás, csont- és szarufaragás, fazekasság, kő- művesség, kovácsmunkák, csu- héj, gyékény- és vesszőfonás, gyöngyfűzés, tojásfestés, népi gyermekjátékok és hangszerek készítése. A munkákat április 24 — 25- én adhatják le az alkotók Eger­ben, a Megyei Művelődési Köz­pontban. A begyűjtött munkákat Szerencsre szállítják, ahol zsűri­zés után kiállítják a legjobbakat, melyek díjazásban részesülnek. A bírálóbizottság által elfoga­dott pályamunkákat a szerencsi kiállítást követően továbbítják a IX. országos népművészeti kiál­lításra Nyíregyházára, amely jú­lius 29-én lesz. Az országos bemutató leg­jobbjai díjazás után másodkiállí­táson vesznek részt ez év őszén Budapesten, a Városligetben, a Mezőgazdasági Múzeumban. Nagy né VáradiAnna Juhász Mihály Számos szerző okulására is Cserépmadár Erdélyi magyar népmesék A rendezők kihívókra várnak Kisdiákok számítástechnikai versenye Szervezett bűnözés a Szovjetunióban A maffia és a kisszövetkezetek A szovjet lapok tavaly nyáron beszámoltak az egyik moszkvai temetőben lezajlott nagy gyász- szertartásról. A Szovjetunióban fél évszázada létrejött bűnöző­kaszt kísérte utolsó útjára egyik ’’jeles” tagját. Ez a társaság saját törvényei szerint él, amelyet a "tolvajgyűlés”szab meg. Nem arról van szó, hogy a Szovjetunióban nem folyt volna harc ellenük. De a büntető intéz­kedések a sztálinizmus hosszú évei alatt elsősorban politikai cé­lokat szolgáltak. Az 50-es, 60-as években a helyzet változott, de akkor az országban lévő hivatá­sos bűnözést szégyellősen elhall­gatták, így ezt a társadalmi be­tegséget a szőnyeg alá söpörték. Egyébként éppen ezekben az években alakultak ki véglegesen a hivatásos bűnözővilág sajátos vonásai. Először is — a hivatásos szá­mára a bűncselekmény a jövede­lem egyetlen és fő forrása. Nem is csekély jövedelmet hoz, egy hi­vatásos zsebtolvaj havi „kerese­te” körülbelül azonos egy pro­fesszor fizetésével, legalább 500 rubel. ' Másodszor — létezik az úgy­nevezett közös, a sajátos segély­pénztár, ehhez hozzájárul min­den hivatásos bűnöző, a kis tol­vajoktól a fegyveres banditákig. Ez a kassza pénzeli azokat, akik börtönben ülnek, segíti családju­kat és őket is szabadulás után. Végül harmadszor — a hivatá­sosok nem ott működnek, ahol akarnak, hanem ahol azt társaik kijelölik. Tíz évvel ezelőtt megjelentek az ultramodern bűnözés első csoportjai, amit általában maffi­ának - neveznek. Fő jellemzője, hogy ez az új, szervezett bűnözés az őt szülő hivatásossal szemben csak akkor létezhet, ha kapcsola­ta van a hatalom képviselőivel. Az alvilág és a jogrend szervei­nek összefonódása az ország több részén olyan messzire ment, hogy például Üzbegisztánban az utóbbi években a megyei belügyi szervek vezetőinek, a köztársa­sági volt belügyminiszternek és helyetteseiknek 98 százalékát vonták büntetőjogi felelősségre megvesztegethetőség és más visz- szaélések miatt. Más, magas be­osztású emberek is kapcsolatban álltak a bűnözőkkel. Miben gyökereznek ezek a je­lenségek? Az okokat a 70-es évek légkörében és az akkor kivi- rágzott árnyékgazdaságban kell keresni. Ez a népgazdaság ural­kodó, adminisztratív utasításos rendszerének szüleménye, amely egyebek mellett feltételez­te, hogy az anyagokat fölülről ki­utalják. Az ehhez szükséges ala­pok azonban nem mindig voltak meg. Azok a vállalatvezetők, akiknek nem jutott belőle, gyak­ran kijárókat indítottak útnak, hogy anyagokat, gépeket szerez­zenek, természetesen nem in­gyen. Általában nemcsak a terv­hivataliak kaptak, akiktől füg­gött a szűkös eszközök elosztása, hanem a belügyi szervek képvi­selői is, akik biztonsági ernyővel fedezték a törvénytelen művele­teket. Az így kiadott pénzt ugyancsak törvénytelen mód­szerekkel pótolták, amelyek so­rában „balkézről” termelt vagy számításba nem vett termék sze­repelt, amit azonban értékesíteni is kellett. A pénz tehát azok zsebébe vándorolt, akik megszervezték az illegális termelést, így aztán ők szórták a pénzt tovább. Az illegá­lis üzlet vezetői iránt ekkor kez­dett érdeklődni a bűnözőtársa­dalom, és kezdte kialakítani a kapcsolatait, nem riadva vissza a zsarolástól sem. Néhány ilyen ügy bíróság elé került, de a felek az esetek több­ségében békésen elváltak, hiszen olyanokat zsaroltak, akik nem érdekeltek az ügy nyilvánosságra kerülésében. Végül is minden­ben megegyeztek. Az illegális milliomosok fizetnek, a maffia tagjai védelmet nyújtanak, ki-ki végzi a maga dolgát. A szovjet belügyminisztérium adatai szerint 1986 — 88-ban, amikor megkezdődött az aktív harc a szervezett bűnözés ellen, mintegy 100, gazdaságban mű­ködő különösen veszélyes ban­dát tettek ártalmatlanná. A letar­tóztatást követően több mint 350 millió rubel értékű pénzt és más értékeket foglaltak le náluk. Ma a maffia a gyorsan születő új kisszövetkezetekre vetett sze­met. Ősszel például a moszkvai Jaroszlavli pályaudvarnál gyűlt össze mintegy 500 maszek taxis, hogy találkozzék az ajánlkozók­kal, akik kocsinként havi 150 ru­belért „garantálják” a védelmet. A taxisok nem ijedtek meg, így a zsarolás nem sikerült. A maffia ellen folyó harcban természetesen nem elég az alul­ról jövő szembenállás. Most a belügyminisztérium minden te­rületi szervénél külön csoporto­kat szervez a maffiák felgöngyö­lítésére. Törvény is készül, amely szi­gorítja a büntetőjogi felelősséget a bűnözés szervezéséért, a szer­vezett bűnözőcsoportokban való részvételért, és növeli a tanúk jo­gi védelmét. A legfontosabb azonban az, hogy elzárják a maffia árnyék- gazdasággal összefüggő jövedel­mének a forrását. Lev Szimkin A barátság metszetei Trojan Mariann grafikus a fü­zesabonyi művelődési házban rendezett kiállítást ex libriseiből és apróbb méretű munkáiból. A lengyel származású művész évtizedek óta Füzesabonyban él. Ebben az atmoszférában élte ed­dig is újra meg újra hazáját is, a lengyel tájat is, meg mindazt, amit a készség parancsolt benne- belőle kibontakoztatni. Műfaja szerint a kicsiny képletek meste­re, annak a szűkebb világnak szellemi szolgája, amely indíté­kaiban alig több a jelzetnél: fő té­mája a könyvekbe beletehető, -ragasztható ízléses tulajdonosi szignó arról, hogy a könyv hova tartozik. Az ex librisek szüksé­gét, divatját nyilván a kor szülte, amikor már a polgári életben is adtak arra, hogy egy magán- könyvtár ismertesse tartalmát, netán tulajdonosát. (S főleg, ha kölcsönkértek egy-egy művet, az vissza is találjon a gazdához.) Bensőséges, baráti műfaj az ex libris, s ha ezt a vignettát igényes megrendelő készítteti, ad arra, hogy a forma ne csak ornamenti­ka maradjon, utaljon is arra, ami a könyvtár gyűjtőjében él és hat­ni akar: a szellemre, amely és ahogyan megérintette őt. Évtizedek óta ismeijük Trojan Mariant. Tudjuk, hogy fáradha­tatlanul munkálkodik, nem tud és nem is akar ellenállni a baráti kéréseknek, amikor könyvjelző­cédulákat metszetnek vele. Mo­tívumait meghatározhatja a megrendelő, aki a legtöbbször a művészre bízza a megformálást, az egyéniség kidomborítását, és azt is, milyen hangsúllyal ajándé­kozza meg a könyvek gyűjtőit épp azok előtt, akik betévednek egy ilyen magánkönyvtárba. A művész szolgálatot teljesít. Egy barátit, azzal, hogy a készte­tő kérésnek eleget tesz; a pillanat elröppenő hatása alatt „kimó­dol” megint valamit, ami nem azonos azzal a több százzal, ezer­nél is többel, amit eddig met­szett. S miközben ezt a feladatát megoldja, akaratlanul is, netán nagyon is akarva, értő előmun- kása a könyvnek. Annak a cél­nak, hogy az olvasó ember lét­számban gyarapodjék ebben az országban. Ez a szelíd erőszak, ahogyan ezt a szellemiek iránti fogékonyságot nevelő kötelessé­gét vállalta Trojan Marian, a ba­rátság egyik legvonzóbb fajtája. Általa és benne, mert ki ne gon­dolná végig, amikor egy ilyen metszetet lát, szemlél, befogad, hogy aki kapja, az kitüntetve érzi magát, mert megmetszették neki József Attilát, Gárdonyit, Lisztet vagy másokat, vagy egy regény- részletre utaló vagy verssorokra rímelő ábrát kapott. Megemeli a barátság szintjét is, mert amit két ember együtt végigél, érzésben, hangulatban, világnézetben, te­hát szemléletben kicserél, vagy összesít, az ismét csak teremtő erővé alakulhat. Alakul is. És ez esetünkben annál kedvesebb, mert Trojan Marian a magyar irodalom, ezen belül is a magyar líra iránti elkötelezettséggel, nagy szorgalommal gyűjti, szer­vezi ezeknek a könyvbarátoknak a seregét. Aprómunka? Nem széles a hatása? Teszi a dolgát, ezt diktál­ja a művészi lelkiismerete és az a tudat, hogy hasznára van közös­ségének. Ahová a sorsa állította. (farkas) Veszprém megye Óriás vázák készültek Herenden Megrendelőjük egy keleti fejedelem Méreteiben is párját ritkító, két darab óriás vázát készítettek He- renden, a porcelángyárban. Magassága mindkettőnek 2 méter 18 centiméter, és a vázákat Palkovics Imre mesterfestő által tervezett és kivitelezett, iszlám motívumokkal kombinált fényképhűségű fest­mény díszíti. Megrendelőjük egy magát megnevezni nem akaró keleti fejedelem, aki az angol királyi ház és a walesi herceg ékszerkészítő cé­géhez fordult kívánságával. Az angolok a magyar gyárat választották, mert hasonló alkotást eddig csak egyet ismertek, az is Herenden ké­szült évtizedekkel ezelőtt, Bruck Tibor tervei alapján. Palkovics Tibor, aki tizenhárom hónapig dolgozott a vázák díszíté­sén (Fotó: Arany Gábor — MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents