Heves Megyei Népújság, 1989. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-17 / 89. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1989. április 17, hétfő Reformműhely Kecskeméten Nemzetközi sajtótájékoztató Az élénk érdeklődést bizonyította, hogy Kecskeméten nem­zetközi sajtótájékoztatót kellett összehívni a tanácskozás után. Többen a jelenlévő újságírók közül arról érdeklődtek, hogy egy új párt megalapítása volt-e az összejövetel célja. Ezzel kapcso­latban Pozsgay Imre és Nyers Rezső elmondta, hogy a problémá­kat a párton belül kell megoldani. Ha azonban ez mégsem sike­rülne, elkerülhetetlen a pártszqkadás. Pozsgay Imre leszögezte, hogy addig tart együtt egy közösséggel, míg annak nézeteivel, programjával azonosulni tud. A Kecskeméten történtek nem minősíthetők frakciózásnak: ez konzultációs fórum volt. Maga Grósz Károly, a párt főtitkára is hasznosnak minősítette a kezde­ményezést. Nyers Rezső szerint a hagyományos pártfegyelem már nem létezik az MSZMP-ben. Pozsgay Imre egy kérdésre vá­laszolva elmondta, hogy a demokratikus centralizmus sok vo­natkozásban bürokratikus centralizmussá vált. Lapunk, a Heves megyei Népújság tudósítója a következő kérdést tette fel:- Hogyan látják a főváros és vidék kapcsolatát, illetve a párt centrumának és a tagságnak a viszonyát? Az utóbbi változások, a reformkörök megalakulása, vagy az, hogy éppen Kecskeméten s nem Budapesten rendezték meg ezt a konzultációt, jelez-e vala­milyen egészséges fordulatot? Erre Pozsgay Imre elmondta, hogy remélhetően végbemegy egy ésszerű átrendeződés, amely demokratikus viszonyt alakít ki. Természetesen ez harc nélkül nem megy végbe, mindenesetre a jelek biztatóak. Nyers Rezső hozzáfűzte, hogy a reform egyete­mes, az egész ország céljait szolgálja. Tudósítás: Gábor László (Folytatás az 1. oldalról) infantilizált, politikai tudatában és működési lehetőségében rosz- szul intézményesített társada­lomban az addig gondoskodó csődje dühöt vált ki a gondozásra szorulóban. Ezt csak egy gyors politikai átalakulás tudja meg­előzni. Különben az, aki tabukon nevelkedett, a viszonyok fellazu­lásáért ugyanazt a hatalmat teszi felelőssé, amelytől hosszú időn át elfogadta a gondoskodást. Ezt a körülményt számításba kell venni az elszámolásnál, hogy ne leszámolás legyen belőle. Ma a párton belül sokan vívódnak, hogy megmaradjanak-e egy ilyen terheket hordozó szervezet tagjának, vagy kiváljanak. Ezzel kapcsolatban arra is kitért Pozs­gay Imre, hogy olyan híresztelé­sek kaptak lábra, hogy a tanács­kozáson pártszakadás várható. Hangsúlyozta: nem híve ennek, az ország helyzete, a praktikus követelmények szempontjából nem látja ezt reálisnak. Új értékeket, eszméket kell ke­resni, hogy együttmaradva el le­hessen viselni a konkrét politikai felelősséget, s a megújulni tudó emberek politikai erőt alkothas­sanak olyan infrastruktúra birto­kában, amelyet a párt szervezete jelent. Leszögezte, hogy folytatni kell a többi politikai szerveződé­sekkel a tárgyalásokat, de nem rögtönzésekkel. A nemzeti fejlő­dés szempontjából hasznos, ha létrejönnek a még szunnyadó erőkből ezek a szervezetek. Hogy melyik áll meg a lábán, nem kis mértékben múlik az MSZMP erőnlétén, s azon, hogy az ellenzékkel hogyan állja a ver­senyt. Elmondta azt is, hogy gaz­dasági reform nélkül nem vezet eredményre a politika. De amíg a politika foglya a gazdaság, addig nem tud mozdulni. A sztálini forma ugyanis magába szívta a társadalom és a gazdaság számos területét, s ilyen körülmények között az ország kormányozha- tatlanná vált. Pozsgay Imre alá­húzta, hogy az MSZMP jó úton halad, hogy a modellváltást meg­oldja. Szólt a reformkörökről is, amelyekkel kapcsolatban remé­nyét fejezte ki, hogy ez a politikai mozgalom segíti az MSZMP-t abban, hogy egy demokratikus és szabad Magyarországon a po­litikai küzdelem részese és döntő tényezője legyen. Kritikus helyzet saját erőnkből megtermelhető. Külföldi erőforrásokat kell tehát bevonni, s fontos, hogy ezek va­lóban a kitörés szolgálatába áll­janak. A továbbiakban szólt az ország szolgáltatási mérlegének jelentős romlásáról, okként em­lítve többek között a világútlevél kapkodó bevezetését is, melynek során nem számoltak pénzügyi és áruellátási rendszerünk mai állapotával. Mint mondotta, két- piacos külkereskedelmi politikát kell kialakítani, letérve a túlzot­tan KGST-együttműködésre épült útról. Nincs lehetőség az egyik integrációból a másikba való átmenetre. Piaci kapcsola­tokat — kétoldalú alapon — úgy látszik, hogy a KGST-országok közül a Szovjetunióval lehet ki­építeni. Egy-két esztendeig nem szá­míthatnak a dolgozó emberek az életszínvonal javulására, először a fogyasztás csökkenését lehet megállítani, s csak aztán kerülhet sor a reálbérek szintentartására és az életkörülmények javítására. A reformok politikája a politika reformját is igényli, de a magyar társadalom és annak gazdasági alapja nem érett arra, hogy a po­litikai hatalomért folyó verseny azonnal meginduljon. Szükség van azonban versengő pártokra. A többpártrendszer hasznossága azon múlik, hogy a konfrontáció állapotából milyen rövid úton és milyen simán juthatunk el a gaz­daságpolitikai törekvések szem­besítéséig és az ésszerű kompro­misszumok állapotáig. Az MSZMP-nek egyértelműen a re­formok pártjává kell válnia. A pártszakadással kapcsolatban le­szögezte: a kibontakozó refor­mokat legjobb esetben is súlyo­san visszahúzná. Népben, nemzetben, Európában gondolkodva A hozzászólások sorát Tabaj- di Csaba külpolitikus nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy a miénk olyan történelmi kísérlet, amelynek sikere nemzetközi kö­vetkezményekkel jár. Elmondta, hogy kiszolgáltatottságunk nyu­gat és keletjeié egyaránt fennáll. Szűk a sáv, amelyen haladha­tunk. Leszögezte, hogy fel kell rázni az embereket, a válsághely­zetből egy baloldali párt csak ra­dikális lépéssel törhet ki. Nép­ben, nemzetben, Európában gondolkodva lehet megmenteni a baloldali gondolatot Magyaror­szágon. Gombár Csaba polito­lógus a pártszakadás mellett voksolt, mondván, hogyha ezt a reformerek nem vállalják, az MSZMP szétmorzsolódik. Elké­settnek mondta a közös platform kialakítását, s leszögezte, hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba, s erre legjobb alkalom egy közel­jövőben megtartandó rendkívüli pártkongresszus lenne. Bokros Lajos közgazdász átfogó gazda­ságpolitikai koncepció hiányát kifogásolta. Sürgette a gazdaság- politika gyökeres módosítását, s javasolta, hogy az Országgyűlés MSZMP-szekciója kezdemé­nyezze a következő ülésszakon a kormány átalakítását, s a követ­kező kormány csak programja elfogadása után léphessen hiva­talába. Lengyel László közgaz­dász — akit az MSZMP tavaly ki­zárt soraiból — úgy vélte, hogy mindinkább szükséges egy re­formpárt létrejötte. Régi recep­tek szerint nem lehet komoly esélyekkel indulni a jövő évi vá­lasztásokon. Az MSZMP re- formszámyának el kell határol­nia magát a régmúlttól, de még az 19 V után történtektől is. Tisztázni kell viszonyát a többi pártokhoz és tömegmozgalmak­hoz. A hasonló módon kizárt Bi­hari Mihály politológus fejtette ki, hogy egy politikai és egy kor­mányzati reformcentrumot kell kialakítani. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy elengedhetetle­nek bizonyos feltételek a politi­kai küzdelmekhez. Itt említette az arányos költségvetési részese­dést és a nyilvánosságot is. Stumpf István szociológus leszö­gezte, hogy a rendezvény nagy várakozást keltett, s annak a vé­leményének adott hangot, hogy szükség van egy rendkívüli párt- kongresszusra. Nagy a fiatalok várakozása a megújulással kap­csolatban. A vitában 14-en kér­tek szót, többen élénk tetszést, mások mérsékelt elismerést vagy éppen ellenszenvet keltettek. Ki­emelkedett például Huszár Ist­ván véleménye, aki szerint min­denkinek szembesülnie kell egy­kori önmagával. Gazsó Ferenc azt hangsúlyozta, hogy a párttag­ság a politikaformálást végre a saját kezébe akarja venni. Több­ször előkerült a reformkörök szerveződésének kérdése is. Nyers Rezső és Pozsgay Imre foglalta össze az elhangzottakat. A tanácskozáson 30 reform­kor 80 tagja vett részt — közöttük a most alakuló egrié is —, ők kö­zös nyilatkozatot fogadtak el. Luxembourg 150 éve Egy nép keresi Európa, sőt a világ szeme a kis Luxembourgra irányul kedden: a tervek szerint Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára, Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök, Anglia, Franciaország, az NSZK, Ausztria, Belgium és Hollandia vezetői tisztelik meg je­lenlétükkel a nagyhercegség függetlenségének százötvenedik év­fordulója alkalmából rendezett ünnepséget. Nem mindennapi évforduló, nemcsak mert a százötvenedik, hanem mert a múlt kútjába visszatekintő luxembourgiak maguk is felteszik a kérdést: miért éppen ezt a dátumot, a korábbi állam felosztásának évfordulóját ünnepük? S miért azoknak az orszá­goknak a mai vezetői a meghívottak, amelyek ezt a felosztást, ezt a csonkítást elhatározták? Mégis: Gilbert Trausch luxembourgi történész, a nemzeti év­fordulók megünneplésére alakult kormánybizottság elnöke, aki kedden Jacques Sanier miniszterelnök után és Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár előtt beszél majd az ünnepi akadémiai ülésen, az évforduló alkalmából meggyőző tanulmányban fejti ki, miért ez és nem más a függetlenség születésnapja. Hiszen vissza lehetne utalni akár 963-ra is, amikor Lucilin- burg, azaz „kis vár,, először jelenik meg a térképen, nevet adva a városnak és később az országnak, a kialakuló nagyhercegségnek. Vagy 1443-ra, amikor Jó Fülöp burgundi herceg vallja birodal­ma szerves részének a folyó fölött magasodó erődítményt, az egész nagyhercegséget. Amely aztán, öröklések és házasságok révén, a Németalföld egyik tartományaként morzsolja az évszá­zadokat, míg csak Napóleon bukása után a bécsi kongresszus 1815-ben— Orániai Vilmos múlhatatlan Waterlooi érdemeit ju­talmazandó — meg nem ajándékozza az önálló állami lét örömé­vel. Vagyis Luxembourg 1815-ben kap egy porosz gamizont, Vilmos személye révén pedig perszonálunióban kötődik az Egyesült Holland Királysághoz, s megindul önálló útján. És hogy mégsem ezt a dátumot érzi magáénak a mai luxembourgi, ezt bizonyítja Trausch professzor szerint többek között az, mi­lyen lanyhán ünnepelték 1815 évfordulóit. Perszonálunió ide vagy oda, Luxembourgot ugyanis a nagyobb holland királyság egyik kis részeként vitték a beolvasztás felé — egészen Belgium 1830-31-es lázadásáig, amelyhez a luxembourgiak is csatlakoz­tak. A korabeli nagyhatalmak Londonban kimondják Belgium függetlenségét és Hollandiára és Belgiumra bízzák: egyezzenek meg Luxembourg jövőjéről. Az új, a második 1831-es londoni szerződés már úgy intézkedik, hogy Luxembourgot fel kell osz­tani a két perlekedő fél között. Márpedig a nagyhercegség legnagyobb kiterjedése idején, a XIV. században sem haladta meg a 10 ezer négyzetkilométert, 1659-ben Franciaországnak kell átadnia déli területeit, a bécsi kongresszuson még lefaragtak belőle néhány hegyet- völgyet. Vil­mos nem hajlandó osztozkodásra — a gamizonban még majd­nem kilenc évig őrködnek katonái, míg a miniország többi része belga fennhatóság alatt éli az életét. Vagyis egyszerre két uralko­dója is van majdnem egy évtizeden át a kis országnak: ennek a helyzetnek vet véget az 1839-es londoni kongresszuson végül, egy áprilisi napon Vilmos által is elfogadott szerződés. Két világháború zúgott még végig a kis országon, de mégis, amit Trausch professzor „1839 igazi csodájának,, nevez, való­ság: a függetlenség 150 éve. Luxembourg nemcsak keresi — meg is találta történelmét, megbékélt, sőt szövetkezett minden szom­szédjával, önálló és sajátos lehetőségeit okosan kihasználó part­nerükké vált a gazdasági fellendülésben és a nyugat-európai egység építésében. Ezt ismeri el a keddi ünnepségen a külvilág. Baracs Dénes Ezt követően Nyers Rezső a gazdaság reformjának kérdései­ről szólt. Abból indult ki, hogy kritikus gazdasági helyzetben van az ország: vagy lényeges lé­pést teszünk a reformok terén, vagy vegetáló lesz a magyarnem­zetgazdaság. Józan reálpolitiká­val már nem lehet kitömi: kény- szerűség a széles körű reform. A központosított, sztáüni modell­nek nevezett tervgazdálkodás már a hatvanas évek végén kime­rítette fejlődési lehetőségeit, a részlegesen működő piac elvére- épülő gazdasági rendszer pedig a nyolcvanas évek elejére ért el er­re a pontra. Teljes körű piacgaz­dálkodás kiépítése szükséges te­hát. Ki kell fejleszteni a gazdasá­gi demokráciát honi viszonya­inknak megfelelően: a tömegek a politikai pártok és társadalmi mozgalmak révén széles körű el­lenőrzést valósítsanak meg a leg­fontosabb gazdasági döntések felett. A nép, akisember érdekein alapuló demokráciára van szük­ség Magyarországon. Ezt össze kell kapcsolni a vállalkozó pol­gárság érdekeivel és a szabadfog­lalkozású értelmiség által képvi­selt emberi értékekkel, szellemi törekvésekkel. Kiemelte, hogy a következő három-négy évben alapvetően fejleszteni kell a piacgazdálko­dás intézményrendszerét. Aktív szerep illeti meg a tulajdonosi ér­dekeket, a tőke hatékony újra­termelését. A közösségi tulajdon nagy részét új formában kell mű­ködtetni. Széles működési terü­letet szükséges adni a magánvál­lalkozásnak. Nem lehet állami, központi kényszerszervezéssel jól megoldani ezt a feladatot. A reform célja az új minőségű gazdaságfejlődés. Ez jelentős kockázattal jár. Ma nagyobb erő­forrásokra van szükség, mint ami Az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósá­ga 1989/90. tanévi PÁLYÁZA­TI FELHÍVÁSA, megtartva a káderképzés korábbi szervezeti elemeit, a tartalmi hangsúlyt azokra a változásokra helyezi, amelyek tükrözik a társadalom­ban végbemenő mélyreható poli­tikai átalakulásokat. Ezzel együtt rugalmas és alkalmazko­dóképes tartalmi kereteket ajánl a hallgatóknak. 1. Középfokú pártiskolai tanfolyam ‘ — Kétéves esti tagozat (a munkahelyi pártszerveze­tek, társadalmi szervezetek és mozgalmak testületi tagjai, tisztségviselői részére, heti egy alkalommal, munkaidő után) 2. Pártiskolai speciális továbbképző tanfolyamok, amelyek a pártmunkához köz­vetlenül kapcsolódó továbbkép­zések — a továbbképzési igé­nyekhez igazodó, rugalmas idő­tartamú esti tagozati formában (pl. 6 héttől 10 hónapig, heti egy vagy két al­kalommal, illetve szükség szerint intenzív formában) — Politikai vezetés — párt­munka Tisztségviselők: PB-tagok, párttitkárok, vezetőségi tagok és apparátusban dolgozók részé­re a/ titkárok, szervezőtitkárok (választott tisztségviselők és más fontos pártmegbízatást ellá­tók részére, a vezetői készségek fejlesztése érdekében) b/ agitációs felelősök (a párt-, a társadalmi szervezetek és mozgalmak agit-prop. mun­kával foglalkozó tisztségviselői­nek ajánljuk) c/ gazdasági felelősök (a párt-, a társadalmi szervezetek es mozgalmak gazdasági kérdé­sekkel foglalkozó munkatársai továbbképzésére) d/ ifjúsági felelősök (ifjúsági vezetők és munkatársak, apparátusi dolgozók, pedagó­gusok, kollégiumi nevelők, művelődési házak, ifjúsági klubok vezetői és munkatársai részére) e/ információfelelősök (az üzemi, intézményi pb-k és pártalapszervezetek informá­ciós felelőseinek javasoljuk) f/ honvédelempolitika (a párt-, a társadalmi szervezetek es mozgalmak tisztségviselői, az MHSZ-ben dolgozók és az iskolák honvédelmi felelősei­nek ajánljuk) — politikai szociológia (a párt-, a társadalmi szervezetek es mozgalmak tisztségviselői, pártmunkások részére) — a politikai oktatás peda­gógiája (politikai tömegtanfo­lyamok propagandistái, előadói, pro­pagandamunkát irányítók, felnőttoktatással foglalkozó pedagógusok továbbképzésére javasoljuk) — politikai retorika (a párt­testületek tagjai, vezetői, a politi­kai tömegtanfolyamok előadói részére indítjuk) — ”A jelen helyzet kialakulá­sának történeti okairól” címen a felszabadulásunktól napjain­kig terjedő időszak elméleti-po­litikai kérdéseit tanulmányozó tan­folyamot pártszervezetek tisztségviselőinek, propagan­distáknak, pedagógusoknak, társadalmi szervezetek és mozgalmak veze­tőinek ajánljuk. 3. Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem — általános tagozat (3 éves, esti) (Célja: A marxizmus — leni­nizmus elméletének megismer­tetése, szemléletére nevelés a filozó­fia, a politikai gazdaságtan, a tudományos szocializmus ta­nulmányozása révén. Elvégzését ajánljuk az állami, gazdasági, társadalmi szervezetekben dolgozóknak, propagandis­táknak és a marxizmus — leni­nizmus elmélete iránt érdeklődők­nek.) — szakosított tagozat (2 éves, esti) (filozófia, politikai gazdaság­tan, magyar munkásmozgalom története, nemzetközi mun­kásmozgalom története szakok) (célja: a filozófiának, a politi­kai gazdaságtannak, a magyar munkásmozgalom, a nemzet­közi munkásmozgalom történe­tének mélyebb, elméleti-tudomá­nyos igényű tanulmányozása. Egyetemi és főiskolai végzettségűeknek, il­letve az MLEE 3 éves általános tagozatát elvégzetteknek ajánljuk.) 4. Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem speciális továbbképző tanfolyamok A továbbképzési igényekhez igazodó, rugalmas időtartamú, esti tagozati formában (pl. 6 héttől 10 hónapig, heti egy vagy két alkalommal, illetve szükség esetén intenzív formában indít­ható. — vezetési ismeretek (vezető beosztásban dolgozó vagy vezető-utánpótlásként szá­mon tartott dolgozók részére) — politikai nevelés (a párt-, a társadalmi szervezetek és mozgalmak tisztségviselői, pártapparátusok munkatársai, valamint propagandisták ré­szére javasoljuk) — politikai retorika (állami, intézményi, vállalati vezetők, társadalmi szervezetek és mozgalmak tisztségviselői részé­re) — társadalmunk es az erkölcs (párt-, társadalmi szervezetek és mozgalmak vezetői, propa­gandisták, pedagógusok, orvo­sok, újságírók, művészek részére ajánljuk) — művelődéspolitika (propa­gandisták, közművelődési és kulturális területen dolgozók részére) — valláselmélet, vallástörté­net (pártvezetőségi tagok, taná­csi vezetők, pedagógusok, vala­mint a valláselmélet iránt érdeklődőknek javasoljuk) — napjaink világpoütikai kér­dései (a párt-, a társadalmi szervezetek és mozgalmak propagandistái, munkatársai, pedagógusok és minden ér­deklődő részére) — politikai rendszerünk idő­szerű kérdései (a párt-, a társa­dalmi szervezetek és mozgalmak ve­zetői, pártapparátusok munka-' társai, valamint propagandisták is­mereteinek megújítására) ' — gazdaságpolitikai ismere­tek (párt-, gazdasági vezetők, pénzügyi szervezetek tisztségviselői ré­szére) — agrár- és szövetkezetpoliti­ka (mezőgazdasági, élelmiszer- ipari és egyéb szövetkezetek párt- és gazdasági vezetői, társadalmi szervezetek és mozgalmak tisztségviselői továbbképzésére javasoljuk) — kereskedelempolitika (párt-, a társadalmi szervezetek és mozgalmak tisztségviselői, vállalati gazdasági vezetők, középirányítók részére) — a világgazdaság fejlődésé­nek kérdései (közgaáfászok, párt-, társadalmi szervezetek és mozgalmak tisztségviselői, gazdaságpolitikai propagan­dával foglalkozóknak ajánljuk) Azok érdeklődését, jelentke­zését váijuk, akiket a pártszerve­zetek vezetősége, a munkahe­lyek vezetője javasol. A jelentke­zéshez szükséges kérdőíveket a területileg illetékes pártbizott­ságnál, illetve pártalapszervezet- nél lehet beszerezni. A jelentkezési lapokat 1989. május 20-ig a városi, illetve a vá­rosi jogú pártbizottságokra kell eljuttatni. MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága

Next

/
Thumbnails
Contents