Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-30 / 75. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. március 30., csütörtök Színházat most? Abszurdnak tűnő ötlet: Létesítsünk ma színházat. Ma, amikor megélhetési gondok nyomasztanak, nem kevesen a létért küzdenek. Ma, amikor egyre kevesebb pénz áramlik a kultúrába. Mégis akad egy hely, egy város, ahol összefog néhány polgár, és kijelenti: legyen színház! Ez történt nemrég Szombathelyen. A vasi város már korábban is hitet tett az értékteremtés, az igényes művelődés mellett. A helyi Képtár építése országos ügy- gyé vált, milliókkal segítette megvalósulását a lakosság. Amikor Thyssen-Bomemisza jóvoltából sor kerül ama híres kiállításra (Dürer, Picasso, Van Gogh képek eredetiben), akkor mindenki számára nyilvánvalóvá vált: kultúra nélkül lehet élni, de nem érdemes. Persze, nem színház építéséről van szó. Ez irreális lenne. De arról igen, hogy állandó társulat szervezésével megalapozzák egy majdani színház működését. Gondolva a jobb időkre. Gondolva arra, hogy a színház a legmagasabb szintű szellemi műhely. Fazont adhat a régiónak, lehetőséget teremt a különféle művészeti ágak szintézisére. Az ötlet egy győri színész-rendezőtől, Kiss Józseftől származik. Nem csak neki van elege az újabbkori hajszából, amelyet kénytelen elszenvedni a szakma. A színházak túlterheltek, mindent kénytelenek játszani, nincs munkamegosztás. A színészek hajszoltak, nem képesek igazán átélni szerepüket, zsíroskenyér- gondjaik vannak. A próbaidő rövid, tisztességes felkészülésről szó sem lehet. Premier premiert ér, az eredmény sokszor siralmas. Összecsapott, kedvtelen darabok, csalódott közönség. 'Milyen lenne a szombathelyi társulat, a színház? Valami olyasmi, mint volt a Pécsi Balett, a Győri Balett. Kollektív kivonulás a lassan lezüllő színházi életből, újrakezdve az alapoknál. Nem gigantikus pénzekkel, hanem egy „bőrönddel”, bőröndnyi színházzal. A lelkes fiatalember olyan műfajt kíván meghonosítani a vasi városban, amely mindenkinek szól, és amelyet mindenki ért. Shakespeare a példa. Úgy szőni a cselekményt, hogy azt mindenki, ács és király egyformán élvezze, értse, tehát megcsinálni a nép színházát. A vasi polgárok örömmel vették a kezdeményezést. Rövid időn belül megalakult a színház- barátok köre, és küszöbön áll az egyesület létrehozása is. Az ötlet, az alulról építkező színház terve elismerést aratott. Bár az is igaz, akadnak ellenzői. Emlékezve a korábbi „önkéntességre”, amikor mindenért fizetni kellett. Legyen az jó, vagy rossz elkélpzelés, terv. Színházat most? Igen. Egy ország, jusson bármilyen helyzetbe, a kultúráról nem mondhat le. Ha beszűkül, napi gondjaira figyel, csapdába kerülhet. Amikor már jobban mehetne, nem lesz értelmes fő, aki ezt kivitelezze. A jelenlegi reformfolyamat súlyos ellentmondásai erre figyelmeztetnek. A kultúra, s benne a színház, létszükséglet. Gondoljunk csak Dél-Korea példájára. Húsz éve szegények voltak, most meg irigyeljük őket.' Mi történt? Any- nyi, hogy beruháztak 20 milliárd dollárt az oktatásba, kultúrába. Akkor építettek iskolákat, egyetemeket, színházakat, sportcsarnokokat, amikor ez esztelenség- nek tűnt. Tiltakozott is a nép, mert gyorsan akart nagyobb kenyeret, szebb jövőt. Húsz év eltelt, s létrejött a dél-koreai társadalomban az a képzett réteg, amely képes felemelni hazáját. Képes a gazdaság dinamizálására. Éppen, mert művelt, mert voltak ehhez idejében eszközei. Lemondhatunk még oly csekély lehetőségeinkről is, háttérbe szorítva a kultúrát? Nem. Ez volna az igazi esztelenség. Nekünk is meg kell teremtenünk az okos emberek gyülekezetét, ehhez színház is kell! Éppen azért, hogy holnap is legyen vajas kenyér. Szombathelyen valami elindult, elkezdődött. Talán egyszer példaértékűvé válik. Szorítsunk érte, mert magunkért, a jövőnkért szorítunk. Kozma Gábor A megmaradás esélyei Gálaest a magyar nyelv hetén Az idén Egerben rendezik a magyar nyelv hete évről évre visz- szatérő országos rendezvénysorozatának ünnepélyes megnyitóját. Az eseményhez kapcsolódóan a programokat előkészítő megyei TIT-szervezet április 17-én este a Gárdonyi Géza Színházban alkalmi gálaműsort rendez. A megmaradás esélyei címmel helybeli és meghívott művészek a határainkon túl élő magyar írók vallomásait tolmácsolják anyanyelvűnkön. A gálaest vendége lesz többek között Dobos László Szlovákiában élő, Gijon Nándor újvidéki író és Bállá László költő Kárpátaljáról. Bevezetőt mond Czine Mihály irodalomtörténész. Az egri társulat tíz színművésze mellett Bánffy György is pódiumra lép, valamint közreműködik még Szabó Viola debreceni népzenész. , A programra jegyek csak a TIT Heves Megyei Szervezeténél igényelhetők. (Eger, Klapka Gy. u. 9.) Társastáncklubok versenye A Tánc Sportszövetség klubjai számára az Agria Társastáncklub és a Megyei Művelődési Központ szervezésében látványos táncversenyre kerül sor Egerben. A rendezvény az Egri Hangokban megjelent időponttól eltérően április 3-án, délelőtt 11 órakor lesz az MMK dísztermében. Ezúttal az E- és D-kate- góriák felnőtt és junior képviselői lépnek pódiumra. A klubközi társastáncversenyre erős mezőnyre számítanak a szervezők, s az érdeklődők is jól járnak. Eddig már esztergomi, kecskeméti és debreceni klubok jelezték részvételüket. A program nyilvános, várják a műfaj iránt érdeklődőket. Gyerekkoromtól hiszem, hogy híres és névtelen elődeink nem voltak hiába, hiszen olyan örökséget hagyományoztak ránk, amelyből okulhatunk, amelyet továbbfejleszthetünk, ha valljuk azt: nem velünk kezdődött minden, hanem részei vagyunk egy sok ezer éve indult, s az idő végtelenjébe ívelő folyamatnak. Ez az alapállás nemcsak bölcsebbé formál minket, hanem gazdagít is, hiszen ha figyelme- zünk is postázott üzenetre, akkor nem követjük el azokat a hibákat, amelyekért ük- és szépapáink meglehetősen drága árat fizettek. Tévedéseiket elemezve, azok összetevőit taglalva nem kanyarodunk azokra a mellékösvényekre, amelyeken ők feleslegesen bolyongtak. Emellett tisztességre, nyíltságra, emberségre is tanítanak mindnyájunkat. Ezért is érdemes emlékezni rájuk. Ha közelítünk feléjük, akkor a fantázia révén találkozhatunk is velük. Ehhez nyújt segítséget Holakovszky István Peres, poros iratok, című, méltán népszerű sorozata, amelynek valamennyi egysége újat mondó, ráadásul töprengésre késztető gondolatokban sem szűkölködő. A legutóbb — március 23-án — dr. Farkas Gábor levéltárigazgatóval beszélgetett a felkészült riporter, s arra keresett választ, hogy 1945 után miért sorvadtak el a megyei önkormányzatok. A megszólaltatott szakember tényekkel igazolta, hogy ez a mindenképp káros tendencia azért érvényesülhetett maradéktalanul, mivel a Rákosi által „fémjelzett” rezsim szolgaian másolta azt a szovjet modellt, amely ott sem bizonyította létjogosultságát, amelynek fundamentuma a hajbókolásra építkező parancsuralom volt, amely ki akarta irtani az emberekben rejlő demokratikus hangoltságot. Szerencsére — hosszabb távon — nem sikerült. Sem honunkban, sem másutt... A kísérlet azonban mementó, eszünkbe juttatja: ilyesfélét soha többé! Ehhez a témakörhöz kapcsolódik — a későbbi esztendők gondjait is felölelve — az eléggé el nem ítélhetően mellőzött Mensáros László jelentkezése a Vasárnapi Újságban, ebben a pro és kontrákat is felvonultató, igen színvonalas rádiós programban. A vitathatatlanul kiváló színész nemcsak az ötvenes esztendőknél kötött ki, nemcsak debreceni emlékeit idézte, hanem kemény szavakkal ostorozta a klasszikusokat csakazértis aktualizálni akaró direktori, illetve rendezői magatartást, amely a hétköznapiság szintjére devalválja az örökzöld értékeket. Nem mai keletű gyakorlat, de jelenleg is dívik, ezért jogos a háborgás. Belülről, kívülről egyaránt. Az ügyesen megszerkesztett blokkban csak a művész beszélt, mégis sejtettük, tudtuk: nem hiányzik az inspiráló kolléga sem, aki megteremtette azt a légkört, amelyben háborítatlanul sorjázhattak a megszívlelendő jeremi- ádok. így is lehet, sőt kell gyarapítani a megnyilatkozás műfaji szituációit. Az újságírás más porondjain is. Dallamok szárnyán Persze azok se csalódtak, akik elsősorban kikapcsolódni vágytak, s operettre szomjúhoztak. Csütörtökön délelőtt részleteket hallhattak Kálmán Imre Cigányprímásából, abból a műből, amelyért a jövő nemzedékei is rajonganak majd. Nem véletlen, hiszen szövegkönyve fordulatos cselekményével, valóságízeivel, hús-vér figuráival nyeri meg tetszésünket, s ehhez csatlakozik a ráadás, a zseniális komponista fülbemászó muzsikája. A Révai-féle perclények és fullajtárjaik feleslegesen kicsinyelték le ezeket a kincseket, hiszen buta fikcióikkal senki sem törődött. A teátrumok megteltek, a közönség tapsolt és álmodozott, többek között arról, hogy az a színpadi csoda vele is megtörténhet. Nevük sincs már a korlátolt ítészeknek, de azok a dallamok szárnyalnak. Szerte a földkerekségen. Mindenki örömére... Pécsi István Hangverseny délidőben... A Magyar Rádió kéthetenként jelentkező „Hangverseny délidőben” című műsora klasz- szikusok zeneműveit mutatja be, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria kupolaterméből közvetítenek. Képünkön a Keller-vonós- négyes szórakoztatja a közönséget. (MTI-fotó: Hámori Szabolcs) Egy új emléktábla margójára avagy: Kossuth Lajos Egerben n/i. A közeli napokban leplezték le Egerben a Széchenyi utca és a Szabadság tér sarkán, a Pyrker János László érsek által emelt palota szögletén azt a már régóta esedékes emléktáblát, mely Kossuth Lajos 1849. március 30-31-én, április 1-én és 2-án való egri tartózkodásának állít emléket az utókor számára. A dicséretreméltó emléktábla leleplezése óta többen érdeklődtek Kossuth egri tartózkodásának ténye, részletei és körülményei iránt. Ez eleddig részleteiben fel nem kutatott téma tárgyszerű feltárására a végső lökést a Heves Megyei Levéltár fiatal, agilis könyvtárosának kételyei adták. Lássuk hát a rideg tényeket: egy szemtanú résztvevő visszaemlékezését, s magának Kossuth Lajosnak leveleit. Szólaljon hát meg Vukovics Sebő, aki Kossuth társaságában érkezett Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék székhelyére. ’’Éüredről Kövesden által, hol én s többen csatlakozánk az elnök menetéhez, Egerbe érkezőnk, virágvasámapon. (Vukovics, aki londoni emigrációjában írta meg visszaemlékezéseit, téved, mivel Kossuthék 1849. március 31-én érkeztek a városba, S.I.) Sehol Kossuthot oly az arcokon kisugárzó őszinte örömmel nem üdvözlök, mint e városban. Az érseki palota előtt, hol minnyájan szállva valónk, estve roppant számú hölgyek által tartott fáklyák mellett zene rendezteték az elnök tiszteletére. Bizonyos Nánásiné tartott köszöntő beszédet e szép fáklyatartók nevében. Kossuth válasza egy volt a legsikeresebb alkalmi beszédei közül, miket tőle hallottam. A beszéd kezdetének témája volt: E szó, honleány, az emberiség két legnemesebb fogalmát fejezi ki: haza és hölgy. A közönség fellelkesülten oszlott el. Már Egerben tapasztalta Kossuth, hogy a vezényletre Füreden tett ideiglenes intézkedése elégületlenséget szült. Klapka ugyanitt Egerben tábornokságra mozdíttatott elő, de mind amellett az öregebb vezérek nem szívesen vették a parancsot az ő neve alatt. Görgeyvel értekezése után - ki rövid órára jött Gyöngyösről Egerbe -, Kossuth elhatározta magát Görgeynek a fővezérsé- get átadni. Ez időben ő Görgey iránt forró bizalommal, mondhatnám, szeretettel viseltetett, s Görgey is majdnem egész pie- tással szállott Kossuthról. Görgey tehát éppen azon körrel lön fővezérnek a beteg Vetter helyébe helyettesítve, mellyel Vettemek volt adva a vezénylet. S minthogy ez Bem kivételével valamennyi hadseregre ki- teijedt, Görgey is Bemen kívül minden magyar vezérnek parancsolt. Egerben íratott mega megbízólevél, mellyel Beöthy generál koznulnak küldetett Oláhországba. Kossuth akkor nem kételkedett afelől, hogy a magyar consult elfogadják. Mérey Mór jött ez ügy miatt Debrecenből a főhadiszállásra, s a megbízólevéllel visszament. Egyszer az ebéd felett Kossuth megérinté a minisztérium kinevezésének közel szükségét. Én azt kérdém tőle: ki lenne a külügyminiszter? Teleki László - feleié. De annak már követté kell magát teljesen képeznie - mondám. Úgy hát, Batthyány Kázmér. Mit helyeseltem. Hát te melyik tárcát vállalnád - természetesen feltévén, hogy a Belügy Szemeréé. Nem mást, mint az igazságügyet - válaszolók. (Valóban. Vukovics Sebő áprilisban igazságügy-miniszteri kinevezést nyert. S.I.) Egerben Mészárosra (Lázár tábornok, hadügyminiszter, S.I.) haragudott meg Kossuth egy ízben nagyon. Több kinevezésekre, melyeket aláírás végett Kossuth hozzá küldött, a hadügyminiszter észrevételeket tett. Jelesen, Guyon tábornokká kinevezésében megnyugszik ugyan (Guyon Richardról van szó. S.I.), de Lenkeyre nézve kívánta volna, hogy még több alkalmat nyerjen érdemet tenni. (Lenkey Jánost ugyanis Kossuth 1849. március 15-én honvéd tábornokká és Komárom várának parancsnokává nevezte ki. S.I.) Az ilyen pedant emberrel nem lehet boldogulni - szólt Kossuth. S mingyárt lemondásával fenyeget, mert a levélben, mint úgyis felesleges tag, lemondásra késznek nyilatkozók. Én azon észrevételt tevém, hogy nem lehet rossz néven venni,ha hadügyminiszteri tekintélyét fenn akarja tartani. Kossuth ezidőtől fogva Mészáros visszavonulásának nyugtalanul nézett elébe. Az- egriek lelkes fogadása Kossuthra oly megnyerőleg hatott, hogy több ízben kijelenté, mint szeretne hosszabb ideig e városban mulatni (tartózkodni, időzni. S;I.), s a jövő évben az egri fürdőt használni. Sőt arról is beszélt, hogy Eger legjobb volna az országgyűlésnek is, s Görgey azt jegyezte meg, ha Egertől Apátfalváig kőút csináltatnék, ő garantírozza Egert minden ellenséges megtámadás ellen. Az elnök tüstént kapott az javaslaton, s ha úgy mond, egy millióba kerül a kérdezett út, meg kell azt minden esetre csináltatni. S ez csakugyan megállapodássá vált, s én a borsodi s hevesi alispányokat az illető mérnökökkel együtt az építési terv s költségkivetés megkészí- tésére azonnal elutasítóm. Ezen tervkészítésben dolgoztak is lett-é későbben valami következése, nem tudom, mert az én hivatásom a sereg előhaladásá- nak követéséből, s az organizációnak eszközléséből állott. Mely vármegyét elhagytuk, abban a további felügyelést az ott talált, vagy kinevezett kormánybiztosnak adtam át. Hevesben kormánybiztos Re- peczky (Repeczky Ferenc, S. /.), segédbiztos Radics Miklós (Heves vármegye aljegyzője és ellenzéki követe az utolsó rendi országgyűlésen, S. I.) volt, egyike a legtisztább fejű s legolvasottabb egyéneknek a hazában. Radics rövid idő múlva az Egerben kiütött kolerának áldozatja lett. Egerből Gyöngyösre mentem...” S most olvassunk bele magának Kossuth Lajosnak a leveleibe, mint aki legilletékesebb egri tartózkodása eseményeinek elbeszélésében. Alább, levelekből idézek, itt-ott a szükséges tájékoztatással szolgálván az események megértéséhez. 1849. március 20-án írja feleségének Tiszafüredről: ”Ked vés A ngyalom! Holnap megyek Egerbe. Holnapután megírom, mikor \ jöhetsz hozzám. Jöhetni fogsz. A sár olyan, hogy 60 ökröt is fogatunk egy 12 fontos ágyúba; de azért már holnap az egyik sereg jó töltésen lesz. Az ellenség retirál (hátrál, S.I.). Holnap előcsapatunk már Horton lesz,- túl Gyöngyösön, Hatvantól egy órányira. Vasárnap a gödöllői kertben reményiek sétálhatni. Vetter beteg, (ő volt a honvéderő főparancsnoka, S.I.), de azért nincs baj, a derék Klapkával tétetem a gyönyörű disposi- tiókat. Görgeyvel s az ármádá- val igen igen tisztában vagyoka követendő politikára nézve is. Olyan jó kedvem van, hogy no; ne adja Isten, hogy a debreceniek gyávaságból magoknak bajt csináljanak, ők lássák...” Madarász József indítványára a képviselőház kétnapos vita után február 28-án olyan határozatot hozott, hogy azok a képviselők, akik március 1-én még nem érkeztek meg Pestről Debrecenbe, s távollétüket elfogadható okokkal nem magyarázzák meg, megszűntek képviselők lenni. Az 1849-es tavaszi hadjárat katonai sikerei nyomán azonban egyre több,, még ingadozó képviselő jelent meg a kormány új székhelyén, Debrecenben. S.I.) (folytatjuk) Sugár István Hasznos hagyaték
