Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-13 / 61. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. március 13., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Az adó és a kisiparos Az adóreform nem segítette a kisiparosok tevékenységének élénkülését, és a kisvállalkozók­ra vonatkozó, 1989-re megválto­zott szabályozás első tapasztala­tai is azt mutatják: a szektor fej­lődését továbbra is számos té­nyező akadályozza — tájékoztat­ták a Kioszban Mező Gizellát, az MTI munkatársát. A kisvállalkozókat hátrányo­san érintette és érinti jelenleg is a túlzott mértékű elvonás és a fo­kozott adminisztráció. Tavaly, az év elején a kisiparosok emiatt tö­megesen adták vissza iparjogo- sítványukat, illetve szüneteltet­ték tevékenységüket. Cgak a Ki- osz közbenjárására sikerült elér­ni: azok, akik nem gondolták meg kellőképpen az ipar vissza­adását, az első negyedévben kö­vetkezmények nélkül újra vissza­válthatták azt. Elérték azt is, hogy egyes kisiparosok mente­sültek a számviteli előírások tel­jesítésének kényszere alól. Az intézkedések hatására a kedve­zőtlen folyamat megállt, sőt ta­valy nőtt az ipart kérők száma. A legfrissebb statisztika szerint az elmúlt év végén 159 ezer kisipa­ros dolgozott hazánkban, ami 6600-zal több, mint egy évvel korábban. A létszámemelkedés szinte kizárólag az áru- és sze­mélyfuvarozást vállaló kisiparo­sok számának növekedéséből adódik. Ugyanakkor kedvezőt­len a kisiparosság szakmai struk­túrája, s folytatódik a hagyomá­nyos kisipari szakmák elsorva­dása. Mind kevesebben váltanak ipart a kistelepüléseken a lakos­sági szolgáltatások ellátására. Az iparváltás és megszüntetés üte­me, a fluktuáció is gyorsult. A kisvállalkozók 40 százalékának ipara egy évnél nem régebbi. Kedvezőtlennek ítéli meg az or­szágos vezetőség azt is, hogy a 159 ezer kisiparos csaknem fele munkaviszony, illetőleg nyugdíj mellett gyakorolja iparát. A kisiparosok érdekvédelmi szervezete az elmúlt évben több­ször is sürgette a magánvállalko­zókat kedvezőtlenül érintő sza­bályok megváltoztatását. A kisiparosság örömmel vette tudomásul, hogy az ipar szerke­zetátalakítására legutóbb felvett 140 millió dollárnyi hitelből a kisvállalkozók is részesülhetnek, azonban a kilátásba helyezett 10 millió dollárt kevésnek tartják, s úgy vélik, hogy ez nincs arány­ban a szektorral szemben tá­masztott igényekkel. Az egyéni és társas magánvállalkozások a jelenleginél lényegesen nagyobb szerepet tölthetnének be a ma­gyar gazdaságban. Élénkítő jel­legű szabályozás esetén 1995-re a nemzeti jövedelemből való ré­szesedés nagyságát tekintve e szektor elérhetné akár a 30-50 százalékot is; ám ehhez a jelenle­ginél lényegesen kedvezőbb fel­tételek szükségesek. Az országos vezetőség a kisi­parosokat jelenleg hátrányosan érintő szabályozók megváltozta­tására részletes javaslatot dolgo­zott ki. Ebben egyebek között egységes magán-kisvállalkozói törvény megalkotását szorgal­mazza. Jelenleg ugyanis eltérő, nemegyszer egymásnak is ellent­mondó jogszabályok alapján te­vékenykednek a kisiparosok, a kiskereskedők, a háztáji és kise­gítő gazdaságok. Fontosnak tart­ja a Kiosz azt is, hogy az új átala­kulási törvény lehetőségeivel él­ve, az érintetteknek ne kelljen to­vábbi adóterheket vállalniok. El­engedhetetlen az is, hogy a jelen­leginél liberálisabb hitel-, vám-, devizaszabályok ösztönözzék ezt a vállalkozói kört, mondották a Kiosz illetékesei. A kisiparosok érdekvédelmi szervezete véle­ményét állásfoglalás formájában juttatja el a Pénzügyminisztéri­umnak. Költözködés a jó haszon jegyében Már Egerben is vállalkozói irodát nyitott a hatvani General-Coop A dolgok elején, 1986 ősze tá-. ján még Szilikát Kisszövetkezet­nek hívták, s központja Buda­pesten volt. Alig húszfőnyi dol­gozói gárdája pedig szorosan építési, szerelési munkákra spe­cializálódott. Most viszont? Amikor 1989 márciusát írjuk? A friss hajtás, az egykori bokrocska szinte pagonnyá dúsult. Gépko­csijai General-Coop felirattal ró­ják az országutakat, 270 tagnak, alkalmazottnak nyújt megélhe- tésrez a cég, s ahogyan számadó közgyűlésükön is hallani lehe­tett: a jelentősen kibővített tevé­kenységi kör olyan jól működött tavaly, hogy 50 millió forint ár­bevételi tervét 83-ra tornázta fel a kisszövetkezet, csaknem 6 mil­lióra tervezett nyeresége pedig — adózás után is! — meghaladja a 7 millió forintot. Az ugrásszerű fejlődés eredőit kutatva Béres László cŰrökhöz fordultunk, aki a következőkben summázta a si­ker nyitját: — A fölfejlődést egy költöz­ködés vezette be életünkben. Budapestről Hatvanba telepítet­tük központunkat, ahol kedvező hatósugarú és több munkatevé­kenységre alkalmas körzetben mozoghatunk. Ebbe az is bele­tartozik például, hogy a főváros­ban meghagytunk egy marke­tinggel, építkezéssel, találmá­nyok vásárlásával és kifejleszté­sével foglalkozó vállalkozási iro­dát, majd az egri Rövid utcában egy hozzá hasonlót nyitottunk. Itt egyébként a város és környéke bedolgozóit foglalkoztatva ipari termékgyártást folytatunk, Szi­getmonostoron pedig a termelő- szövetkezet faüzemét vettük meg, amelyet teljes egészében egyedi gyártású épületasztalos­ipari munkák vállalására képez­tünk ki. De ugyanekkor említhe­tem a Hatvanhoz közel eső nagy­gombosi tejüzemet, amelyet bér­iünk, s falai között második esz­tendeje öntvénykikészítőink se­gítik az apci Qualitált... — Találmányok vásárlását, kifejlesztését emlegette az imént. Mire gondoljon ennek hallatán a földi halandó... ? — Tavaly igen jól ütött be pél­dául az előregyártott vízakna szabadalmának megvétele. Már az első esztendőben 230 darabot értékesítettünk belőle, de az iga­zi felfutás az idén várható. Van egy szabadalmunk igen nagy ha­tásfokú, vegyes tüzelésű kazánra is, amely egy kis lakást épp olyan gazdaságosan szolgál, mint vala­mely üzemcsarnok, üzemrészleg hőellátását. És talán unikumnak tűnik, de készülőben van műhe­lyünkben egy elektromos rok­kantkocsi mintadarabja! Bízom benne, hogy a sorozatgyártás nemcsak a mi javunkra szolgál, hanem elsősorban a rászorulók­nak szerzünk vele örömteli meg­lepetést. — Az 1988-as árbevételüket alapul véve, igen magas a tényle­ges nyereségük. Mi bújik meg emögött? Egyáltalán elárulhat­ja? , — Nincs benne semmi titkolni való, semmi gyanús dolog. Élünk a törvény adta lehetőségekkel. Egyszerűen arról van szó, hogy a tekintélyes lakossági szolgáltató­munka után kedvező az adózás. Hasonló a helyzet az elmaradt te­lepüléseken végrehajtott beruhá­zások esetében. Utóbbira egyet­len példa!. Pécs mellett, Ózdfalu­ban létrehívtuk gombatermesztési ágazatunkat, amelynél a beruhá­zásba fektetett összeg 50 százalé­kát adó-visszatérítésként meg­kaptuk. Nos, az ilyen summák lé­nyegesen hozzásegítettek nyere­ségtervünk teljesítéséhez. — A jövő ugyan mit rejteget? Mert ahol ilyen rugalmas, válto­zatos az élet, ott mindig érik vala­mi új is, nos...? — Rátapintott! S fogalmaz­zak akkor úgy: arccal az idegen- forgalom felé. Továbblépve ter­vezzük, hogy vagyonúnkat nö­velvén, Agárdon megveszünk egy panziót, Kisbágyonban pe­dig egy igen lerobbant, műemlék jellegű kúriát. Sok a külföldi, ja­vul a nyugat — keleti kapcsolat, miért ne remélhetnénk ettől anyagiakat, természetesen a mi­nőségre, a magas vendéglátási kultúrára törekedve. És hogy környezetünk se maradjon ki: tárgyalunk a Gagarinnal, hogy külföldi tőke bevonásával egyik fölös ipari létesítményüket von­hassuk be valamilyen kurrens termékgyártásába, (moldvay) „Történelmi utunk” Számvetés negyven évről Az 1988. májusi országos pártértekezlet állásfoglalásának végrehajtásához a Központi Bi­zottság 1988 júniusában feladat­tervet fogadott el. Ebben a kö­vetkezőket olvashatjuk: „A Köz­ponti Bizottság munkabizottsá­got hoz létre a társadalom és a gazdaság három évtizedes fejlő­désének átfogó tudományos, po­litikai elemzésére, a párt prog­ramnyilatkozatának felülvizsgá­latára. A bizottság munkájáról, következtetéseiről rendszeresen tájékoztassa a Központi Bizott­ságot, hogy az eredmények fel- használhatók legyenek a stabili­záció és a kibontakozás folyama­tában: a XIV.. kongresszüs előtt tegyen jelentést a Központi Bi­zottságnak. Felelős: Pozsgay Im­re. Határidő: 1989 vége, illetve folyamatos.” Az idézett részben olvasható, Pozsgay Imre vezette 15 tagú munkabizottság az elmúlt évtize­dek történetének, a jelenlegi helyzet kialakulásának vizsgála­tára és a párt új programnyilat­kozatának kialakítására kapott megbízatást. Munkájuk eredmé­nyét a XIV. pártkongresszus fog­ja megvitatni. A 15 tagú munkabizottság négy albizottságban végzi tevé­kenységét. Az egyik albizottság a felszabadulás óta eltelt évtize­dekkel foglalkozik, különös te­kintettel az 1956 utáni időszak­ra. Ennek vezetője Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A történelmi albizottság a ter­vezett elemzés első változatát ez év február elejéig elkészítette. Ezt vitatta meg a Központi Bi­zottság február 10 — 11-i ülésén.' A Központi Bizottság a tanul­mányt nem tartja saját álláspont­jának, de úgy döntött, hogy a to­vábbi vita érdekében nyilvános­ságra hozza azt. Ezért jelent meg az anyag február végén nagy pél­dányszámban a Társadalmi Szemle külöriSzámaként, „Tör­ténelmi utunk” cím alatt. Mivel a tanulmány óriási érdeklődést váltott ki, ezért a kiadó már má­sodszor is közreadta azt. A következőkben — ha rövi­den is — szólok az oly nagy ér­deklődést ‘ kiváltó anyagról. A szerzők a tanulmány bevezetőjé­ben abból indultak ki, hogy az 1980-as évek közepére, végére hazánkban átfogó válság bonta­kozott ki. Szerintük annak okait csak akkor tudjuk mélyen feltár­ni, ha visszanyúlunk a Szovjetu­nió 1920-as évektől kibontakozó fejlődéséhez, illetve a magyar történelem felszabadulás előtti éveihez. Ugyanis a magyarorszá­gi szocialista átalakulásnak ket­tős történeti öröksége volt. Az egyik a Szovjetunióban, az 1920- as évek végétől megvalósított úgynevezett sztálini modell, amelyet 1948-tól hazánkba átül­tettünk. A másik örökségünk a felszabadulás előtti ellenforra­dalmi rendszer hagyatéka. A bevezető után a tanulmány készítői az 1948-tól elinduló szo­cialista átalakulás jellegzetessé­geit s hatását vizsgálták. Miután alapos elemzés tárgyává tették az 1944 — 1947 közötti népi de­mokratikus időszak rendszerét, az 1947 — 48-as fordulatot és az úgynevezett „ötvenes éveket” vizsgálták. Ezt követi a munká­ban az 1953-tól 1956-ig tartó válságos évek elemzése, majd az 1956-os őszi események tömör, de nagyon árnyalt leírása. A szerzők megvilágították azt a fo­lyamatot, hogy az 1956. október 23-án induló népfelkelés hogyan torkollott ellenforradalomba. Az 1948-tól 1956-ig terjedő periódus elemzése után a törté­nészek szocialista építésünk 1973-ig terjedő kompromisszu­mos megújulási kísérleteiről ad­tak számot, kitérve itt az 1956 utáni időszak főleg a nemzetközi helyzet alakulásától, a nemzet­közi munkásmozgalom politiká­jától behatárolt jellegzetességei­re, a hatalom helyreállítására és konszolidációjára, az 1968-ban induló reform és az azt követő fellendülés kérdéseire. A tanulmány utolsó fejezeté­ben az 1968-ban elindított re­form megtorpanásáról, annak okairól, a világgazdasági átala­kuláshoz való alkalmazkodási képtelenségünkről, s az ebből következő válság kibontakozá­sáról írtak. Ebben a részben a szerzők szóltak a reform elleni ellentámadásról, annak nemzet­közi hátteréről, belső tényezői­ről, a világgazdasági szerkezeti válság hazai hatásáról, a refor­moktól való, 1978-ban elinduló óvatos visszakanyarodásról, a válság kibontakozásáról. Mon­danivalójukat az 1988-as májusi pártértekezlet rövid elemzésével zárták. Az ismertetett utolsó fe­jezet vázlatossága ellenére az ed­digi legjobb összefoglaló az 1970-es évek elejétől kibontako­zó, s válságba torkolló negatív folyamatokról. Bár a történelmi albizottság tanulmánya nyomtatásban rövid terjedelmű, mindössze 80 oldal­nyi, de mélyen igazak azok az ed­digi vélemények, melyek szerint a rövid terjedelem ellenére ez a dolgozat az eddigi legjobb átte­kintése hazánk felszabadulástól napjainkig terjedő történetének. Hűen tükrözi azokat az eredmé­nyeket, amelyeket hazánkban a szocialista építőmunka során a modernizáció révén az élet min­den területén elértünk, de ken­dőzetlenül rámutat a hibákra, a torzulásokra is. A kedvező fogadtatás oka nemcsak a tárgyilagos, tömör, vir lágos okfejtés és leírás, hanem az eddig félig-meddig tabuként ke­zelt kérdések őszinte megvála­szolása is. Ilyenek többek között a már említett 1956-os esemé­nyek torzítástól mentes, történe­ti hűségnek megfelelő elemzése, avagy a szovjet — magyar yir szony 1944 és 1956 közötti és 1956 utáni tárgyilagos bemuta­tása, nemkülönben az 1953 júni­usa után elindult reformfolya­mat, s ebben. Nagy Imre szerepé­nek az értékelése. A Társadalmi Szemle Ifülön- számának megjelenését követő­en a Népújság szerkesztőségéhez is több hozzászólás érkezett, s várhatóan érkezik a jövőben is. A szerkesztőség úgy döntött, hogy a hozzászólásokat, az ész­revételeket folyamatosan közre­adja, hogy ezáltal is segítse a vizsr gált témakör még alaposabb kir dolgozását. dr. Szecskó Károly Hozzászólás a „Történelmi utunk” című tanulmányhoz Figyelmesen és ismételten át­tanulmányoztam a Társadalmi Szemle különszámában „Törté­nelmi utunk” címmel megjelent tanulmányban írottakat. A meg­állapításokkal egyetértek. Elve a felajánlott véleménye­zési lehetőséggel, a következő megjegyzéseket, illetve javasla­tokat terjesztem elő: a tanul­mány „A szocializmus kompro­misszumos megújítási kísérlete (1956 — 1973)” című fejezet „A hatalom helyreállítása és a kon­szolidáció” című alpontjánál az átdolgozás során az albizottság részletesebben foglalkozzék az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956-os decem­beri, az 1956-os októberi esemé­nyek jellegével és okaival foglal­kozó megállapításaival. A felso­rolt okokat erőteljes kritikával il­lesse. Véleményem szerint a felso­rolt négy pont közül az első pont­ban foglaltakat (a Rákosi-féle szektás, dogmatikus politika) a tanulmány erőteljesen, árnyal­tan és helyesen mutatja be. Az említett határozatban a második okról írottak (a Nagy Imre-féle revizionista politika) szerintem nem fogadhatók el, ezt bizonyítják az albizottság tanul­mányában a Nagy Imre tevé­kenységével és politikájával kap­csolatban a 27. oldal utolsó be­kezdésében foglaltak. Ebben ezeket olvashatjuk: „Nagy Imre és a körülötte formálódó reform- szárny a szocializmus erőteljes megújulásáért szállt síkra. Bár átalakítási elgondolásaik csak fokozatosan bontakoztak ki, egyre inkább az emberközpontú, demokratikus szocializmus programját formálták... eljutot­tak a többpártrendszer gondola­táig is. 1954 októberében a Poli­tikai Bizottságon belüli viták a Központi Vezetőség elé kerül­tek, és itt döntő többséggel Nagy Imre reformvonalát fogadták el.” A harmadik ok (a belső ellen­ség tevékenysége) is árnyaltab­ban mutatandó be, és itt figye­lembe veendők Berend T. Iván­nak, a Népszabadság 1989. feb­ruár 17-i számában a „Pártegy­ség és platformszabadság” című cikkében írtak közül a követke­zők: „...ez a fogalom (népfelke­lés) fejezi ki leginkább a történé­sek egész bonyolultságát, s an­nak a korábban széles körben el- teijedt véleménynek a cáfolatát, miszerint a felkelést külső vagy belső erők előre megszervezték volna. Ezt ugyanis a tények nem igazolják.” Figyelembe veendők továbbá az állásfoglalás 3 2. olda­lának utolsó bekezdésében fog­laltak is. A négy fő ok közül a negyedik ok (a külső ellenséges erők tevéi- kenysége) valószínűleg az előző bekezdésben foglaltak szerint ér­tékelendő, s véleményem sze­rint, ha jelentkezett is, erőtelje­sen és befolyásolóan csak októ­ber utolsó és november első nap­jaiban jelentkezett. A tanulmány fő erénye tárgyi­lagossága, tömörsége, a tényekre alapozott igazi marxista szemlé­letű vizsgálati és feldolgozási módja. id. dr. Rózsa Sándor ny. megyei főtanácsos (Eger) Szezonkezdés a repülőgépes növényvédelemben A tavaszias időjárás a mezőgazdasági repü­lőket is „előcsalogat­ta” a hangárokból. Fejér megyében a kisapostagi repülőté­ren is megkezdődött a mezőgazdasági he­likopterek ellenőrzé­se, felkészítése a kite­lepülésre és a nö­vényvédelmi munkák elvégzésére. * (MTI-fotó: Arany Gábor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents