Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-02 / 52. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 52. szám 1989. március 2., csütörtök ÁRA: 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA RUSHDIE HALÁLOS BŰNT KÖVETETT EL Lapunknak nyilatkozik a Magyar Iszlám Közösség sejkje (2. oldal) MÁR A JÖVŐT NÉZIK „Ki tudja például azt a tényt, hogy Gyöngyösön negyven intézmény tartozik a tanácshoz?” (3. oldal) TETŐZIK A KANYARÓ „A legtöbb fertőzés először Gyöngyösön és környékén for­dult elő, februárban azonban Eger is felzárkózott...” (8. oldal) LENGYELEK - RIASZTÓPISZTOLYOKKAL Egy ötszázast kért a tiltott áruért (8. oldal) Németh Miklós a Szovjetunióba utazik Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa meghívására ma, március 2-án hivatalos munkalátogatásra a Szovjetunióba utazik. (MTI) Az Európai Parlament küldöttsége előtt mondta Nyers Rezső: „Az MSZMP részben szociáldemokrata pártnak tekinti magát” Nyers Rezső, az MSZMP PB lagja, állaniiiiiiiiszter tegnap az Or­szágház Yadásztermében találkozott a Paul Staes elnök vezetésével hazánkban tartózkodó Európa Parlament képviselőivel (Népújság-telefotó — Kovács Attila felvétele — MTI) „Úgy véljük, hogy a szociálde­mokrácia az európai politikai élet tartós értéke” — jelentette ki szerdán Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter, az Európai Parlament küldöttségével folyta­tott beszélgetés során. Az Euró­pai Közösségek törvényhozásán belül szerveződött képviselőcso­port Paul Staes belga politikus vezetésével tartózkodik Buda­pesten. A delegáció tagja Habs­burg Ottó is. Nyers Rezső az Országház Va­dásztermében tartott találkozón a nyugat-európai vendégek által feltett kérdésekre válaszolva el­mondta, hogy az MSZMP esz­meisége két fő összetevőből áll: egyrészt a hagyományos szociál (Folytatás a 2. oldalon) Finn társadalombiztosítási szakemberek Egerben Egerbe látogatott tegnap a Finn Országos Társadalombiz­tosítási Intézet háromfős delegá­ciója. A vendégek: Veikko Tava- stila igazgató, Antii Hunnan Seppala egészségügyi igazgató, Erkki Merilainen főosztályveze­tő, valamint a kíséretükben tar­tózkodó Rácz Albert, az Orszá­gos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság vezetője délelőtt ér­kezett a megyeszékhelyre. Fogadásukon megjelent Kiss Sándor, az MSZMP Heves Me­gyei Bizottságának első titkára és Koczka József, a társadalombiz­tosítási igazgatóság Heves me­gyei vezetője. Kiss Sándor tájé­koztatta a küldöttség tagjait me­gyénk társadalmi, politikai és gazdasági életéről, valamint a megyei pártértekezlet óta történt eseményekről. Rácz Albert szakmai kérdésekről szólva első­sorban a fiatalok, az időskorúak és a nagycsaládosok szociális helyzetéről tájékoztatta a vendé­geket, majd eszmecsere bonta­kozott ki a két ország társada­lombiztosítási rendszerének kér­déseiről. Ezután a finn szakemberek rövid sétát tettek a belvárosban, majd délután megismerkedtek a közelmúltban átadott új SZOT- gyógyszállóval és a benne folyó gyógyítómunkával is. Elhagyták a börtönt a katonai szolgálatot megtagadó fiatalok Elhagyta a baracskai börtönt és fogházat szerdán az a 70 fiata­lember, aki a katonai szolgálat lelkiismereti és vallási okokból való megtagadása miatt fogházbüntetését töltötte. A szabadulok előtt Vö­rös Ferenc, a börtön és fogház parancsnoka olvasta fel Kulcsár Kál­mán igazságügyminiszter parancsát, szabadságvesztés büntetésük hat hónapra szóló félbeszakításáról. A büntetés-félbeszakítással szabadult fiatalok a honvédelmi törvény megjelenéséig büntetett előéletűek lesznek, de a törvény ha- tálybálépését követően mentesülnek majd a szabadságvesztés követ­kezményei alól. A büntetés félbeszakításával egyébként többségük­nél jelentősen rövidült a szabadságvesztés ideje. A most szabadult fiatalokat — mint a fogadásukra jött hozzátar­tozóik elmondták — visszavárják a régi munkahelyükre. Múltunkat nem megtagadva... Ülést tartott a gazdaságpolitikai albizottság Pozsgay Imrének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának ve­zetésével szerdán ülést tartott az MSZMP KB által 1988-ban élet­re hívott, a társadalom és a gaz­daság elmúlt négy évtizedes fej­lődését elemző munkabizottság gazdaságpolitikai albizottsága. Célja és feladata, hogy átfogó módon, tudományos igényes­séggel értékelje múltunkat, jelen helyzetünket, tegyen javaslato­kat a megújulás lehetőségeire. (A történelmi albizottság tanul­mánya — mint ismeretes — már elkészült, és a Társadalmi Szem­le különszámában nyilvánosság­ra került.) Az ülésen a gazdaságpolitikai albizottság összefoglaló értéke­lését Csáki Csaba, a KB tagja, a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem rektora terjesz­tette elő. A gazdasági helyzete­lemzés egyebek között foglalko­zik a magyarországi gazdasági rendszer válságával, a kiútkere­séssel; felvázolja a gyorsított ipa­rosításból következő károkat, elemzi a világgazdasági változá­sokra adott jó és rossz válaszok következményeit, szól a gazdasá­gi és a politikai válság szoros kapcsolatáról, továbbá a szocia­lizmus ideológiai zavarairól. Hogyan lehet kijutni a történel­mi zsákutcából? A tanulmány ezzel kapcsolatban új gazdasági modellt vázol fel, amelynek a legfontosabb elemei: a vegyes tulajdonra épülő piacgazdaság, s az ehhez kapcsolódó szociális védőháló, a gazdaság demokra­tizálása és az új külgazdasági ori­entáció. Az anyag nagy figyel­met szentel a modernizáció és a felzárkózás kérdéskörének, s ki­tér a tulajdonreform szükséges­ségére, továbbá a valóban ver­senyképes vállalati, vállalkozási modell kialakítására és a szociál­politikai összefüggésekre. Pozsgay Imre mindezekkel kapcsolatban hangsúlyozta: múltunkat nem megtagadva és a társadalmi kiegyezés lehetősége­it is mindenkor megkeresve és megtalálva kell készülni a jövőre. A mértéktartó, az elfogulatlan és a sokoldalú elemzés a záloga an­nak, hogy megőrizhessük a nem­zet egységét, alkotóképességét és a holnapba vetett bizalmát. Az albizottság munkájáról a Központi Bizottságot a március 7-i ülésen tájékoztatják. A tanul­mány rövidesen megjelenik a Társadalmi Szemle különszámá­ban. Kevés az olcsó cikk — Nincs pénz az elavult gépek cseréjére — Kisebb kereslet, rossz minőség — Lesz több tejivó? Áruellátás — fagyasztói igények Az utóbbi néhány hónap ár­emelései komoly gondot jelente­nek a kereskedelemnek és ter­mészetesen a vásárlóknak is, hi­szen szinte követhetetlenné vált az árak változása. Ezért volt szükség arra, hogy a Fogyasztók Megyei Tanácsa részletesen fog­lalkozzon a szűkebb hazánkbeli élelmiszer-kiskereskedelmi ellá­tással és az üzletek műszaki-higi­éniai felkészültségével. A nem­régiben megtartott ülésen Hor­váth Béláné, a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese szó­beli előterjesztésében többek között bemutatta a vállalat tevé­kenységét, s jellemző képet raj­zolt az egyes termékcsoportok forgalmazásának alakulásáról. A kiemelt problémák között szerepel, hogy a kereskedelem kiszolgáltatott a termelőkkel és a szállítókkal szemben. A kiala­kult monopolhelyzet akadályoz­za a fogyasztói igények kielégíté­sét. Kevés az olcsó áru — főként az ipar érdektelensége miatt. Ál­talános gond az is, hogy a háló­zatbővítéshez, az elavult gépek cseréjéhez, a technikai ellátott­ság fejlesztéséhez nincs meg a kellő anyagi fedezet, ugyanis az évente képződő felújítási és be­ruházási összeg erre nem elegen­dő. A régi berendezések áramfo­gyasztása igen nagy, nincs szer­vezett karbantartás, a gépeket csak akkor látja szakember, ami­kor azok már üzemképtelenné váltak. A higiéniai felkészültség szorosan kapcsolódik a műszaki állapothoz. A foghijakat csak élő munkával lehet pótolni — ez to­vábbi terheket ró az amúgy is kis létszámú bolti apparátusra. Saj­nos a Köjál ellenőrzései rendsze­rint bírságolással végződnek. A húskészítmények forgalma jelentősen visszaesett. A jelenle­gi kereslet a korábbinak körülbe­lül nyolcvan százaléka. A minő­ség nem javult, s az érvényes szál­lítási szerződések lehetetlenné te­szik, hogy a boltok visszaküldjék a kifogásolható termékeket — ez ugyanis megzavarná az ellátást. A konzerviparnál sok az azonos, nagy kiszerelésű húskonzerv, amelyeknek a zsírtartalma is ma­gas. A májkrém viszont gyakran hiánycikk. A sütőipari áruk fo­gyasztása is csökkent. Megszűnt ugyan a pénteki előszállítás rendszere, mégis előfordul, hogy szombaton aznapi címkével pén­teki sütésű kenyeret kapnak az üzletek. A sajtféleségek keresle­te harminc százalékkal, a tejé mintegy tíz százalékkal kisebb. Jő néhányszor a súlyhiány is megállapítható. Az édesiparnál nem változott a forgalom, vi­szont egyes cikkek csomagolása hagy még kívánnivalót maga után. A vegyi és háztartási ter­mékeknél nem megfelelőd kíná­lat az import alapanyagok be­szerzési nehézségei miatt. Kevés a mosópor, az öblítő- és mosoga­tószer, a fogkrém. Az áruk időszakos hiánya — például a féltartós tejé — gyártá­si, szállítási problémákra vezet­hető vissza. A bolti őrlő- vagy darálógépek gyakran rosszak, ja­vításuk hosszú ideig tart az alkat­részellátás hibái következtében. Felvetődött az a kérdés is, hogy megyénkben miért olyan kevés a tejivó. Kiderült, hogy ezek üze­meltetése veszteséges, talán a pro­filbővítés jelentheti a megoldást. Mindenesetre a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Egerben és Gyöngyö­sön is tervezi ilyen egységek léte­sítését. A modem pénztárgépek, elektromos mérlegek alkalmazá­sa sokat segített a vevők gyors, pontos kiszolgálásában. Szükség lenne rájuk a kistelepüléseken, községekben is, de egyelőre csak központi helyeken tudják ezeket biztosítani. Gyöngyösön a bolt­hálózat elhelyezése vet fel több gondot, Hevesen a most műkö­dő üzlet túl kicsi. Utóbbival kap­csolatban felmerült, hogy kap­hatna egy új helyiséget a vállalat, viszont ennek átalakítására és berendezésére nincs pénz. Végül egy egri panasz: régóta várat ma­gára a belvárosi ABC környeze­tének rendbehozatala is. A Fogyasztók Megyei Taná­csa az ülésen elhangzott vélemé­nyek, a vita alapján leszögezte: a fogyasztók alapvető érdeke, hogy a termelőktől a forgalomba meg­felelő mennyiségű és minőségű áru kerüljön. Ezért fontos lenne a monopolhelyzetek megszünte­tése, s ezzel párhuzamosan a re­gionális üzemek fejlesztése. Javí­tani kell az olcsó napi cikkek kí­nálatát. Emellett támogatja a már említett tejivók létrehozását, ez is hozzájárulhat megyénk vá­rosaiban az étkezési kultúra to­vábbfejlődéséhez. A termelők­nek és a kereskedelemnek ará­nyosan kell viselnie az átárazási költségeket, s az áremeléseket csak indokolt esetben szabad en­gedélyezni. A vegyiáruk hiányá­nak felszámolására az illetékesek tegyék meg az intézkedéseket. Az egri Kiízsa Károly úti ABC pénztáránál. A modern pénztárgé­pekre, elektromos mérlegekre a kis településeken is szükség lenne. (Fotó: Gál Gábor) Március Március mindig megdo­bogtatja a szívünket. A kö­zelgő tavasz bizsergeti tes­tünket, lelkünket, s a 48-as ifjak emléke lelkesít bennün­ket. Reménykeltő a termé­szet megújulása, tiszteletet ébresztő a nagy történelmi évforduló. Együtt köszönt­jük a szebbre váltó évszakot és nemzeti históriánk fel­szentelt napját. Hol hangosabban, hol hal­kabban dobogott a szívünk, de őriztük a nemes tradíciót a legnehezebb időkben is. Ha az első virágokból nem is kö­töttünk mindig csokrot, nem is fontunk megannyiszor ko­szorút, gondolatban soha­sem mulasztpttunk el lega­lább másodpercekig időzni a dicső múltban, legendás márciusunk ismert és névte­len hősei között. A hónap idusa egyet jelen­tett és jelent ma is számunkra a polgári demokratikus for­radalom, a szabadságharc kezdetével. Annak a rendkí­vül gazdag és változatos ese­ménysorozatnak a nyitányá­val, amely, ha nem is hozta népünk számára a kívánt, a várt eredményt, egy darabig kétségtelenül változtatott a sorsán, bizakodással töltötte el az itt élőket, összeková­csolta az embereket. Ez utóbbi adta — ha átme­netileg is — talán legnagyobb értékét. Ez hozta, 1848/49 egyetlen igazi sikerét, amit még immár közel másfél év­század múltán is el kell is­mernünk, s köszöntenünk kokárdás kegyelettel. Aligha véletlen, hogy mostantól — először nemzetünk életében — nem csupán piros betűs nap, hanem piros betűs ün­nep is lesz március 15-e fia­talnak és idősnek egyaránt. Ünnepet várunk, ünnepre készülünk tündöklő hóna­punkban, mint még soha ed­dig. Nem kell elnyomnunk szívünk dobbanását, legjobb érzéseinkkel adózhatunk őseink emlékének a trikolor alatt. Nyíltan kifejezhetjük nagyrabecsülésünket vitéz elődeink iránt. Csupán az vet máris ár­nyat a közelgő szép napra, hogy az első ilyen állami ün­nepet sem akarja mindenki együtt megtisztelni. Széthú­zás fenyegeti az összetartás napját, számosán úgy nyilat­koznak, úgy viselkednek, mintha nem lenne, nem le­hetne közös valamennyiünk részére a nevezetes évfordu­ló. Rétegek, csoportok lát­szanak felejteni a felejthetet­lent: valójában egy ez a nép, ez a nemzet. Minden az ilyen, csak március igazi örököseihez nem méltó! Hiszen a háromszínű zász­ló alatt éppen mostanában, napjainkban kellene egysé­gesen felsorakoznunk a már a hajdani ifjak által is sóvár­gott jobb holnapért. Valójá­ban ezekben az időkben len­ne leginkább szükség az egy­ségre, nem csupán a közös ünnepekre, hanem a közös hétköznapi cselekvésre is. Nem mondhatunk le erről! Különben még utódaink előtt is pirulunk minden márciusban. Gyóni Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents