Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

2 ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA NÉPÚJSÁG, 1989. március 8., szerda KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. március 7-i üléséről r Grósz Károly elnökletével tanácskozott a Központi Bizottság (MTI-FOTÓ: E. Várkonyi Péter felvétele) (Folytatás az 1. oldalról) mi, hanem nemzeti érdek. Nép­pártként nem is tehetünk mást, mert ha a nemzet választani fog, saját sorsa érdekében a követke­zetes reformok pártját választja majd. Az MSZMP tehát legyen hű önmaga határozott, reform­vonalához. Ennél több nem kell, ennél kevesebb pedig politikai hitelvesztés. A cél tehát a demok­ratikus szocializmus megterem­tése, amely társadalmunk mai helyzetében, a jövőnkért érzett felelősségben a párt tagjai szá­mára becsülettel felvállalható politikát jelent. Erre alapozva túljuthatunk az önmagunkat gyötrő időszakon, hogy ismét önbizalommal nézzünk előre. — Sajátosan MSZMP progra­mot készítünk azért is, mert a sa­ját múltunkkal való nyílt, kriti­kus szembenézésre törekszünk — hangsúlyozta, utalva arra, hogy a cselekvési program meg­változtatja az alkotóját, a pártot is. Történelmi kötelezettség, hogy az MSZMP meghatározó felelősséget vállaljon a válságból való kitörésben. Berecz János meggyőződéssel szólt arról, hogy e cselekvési program az ország érdekeit kép­viseli, éppen ezért nem a hata­lom és a társadalom áll szemben egymással. Mindenki, aki velünk kíván tartani, a meggyőződése, a .programhoz való viszonya alap­ján dönthet — mondotta végeze­tül Berecz János. Már a KB tagjainak előzetesen megküldött írásos javaslathoz és a szóbeli kiegészítéshez fűzött kérdések kapcsán, s a vita során is a legteljesebb nézetazonosság mutatkozott meg abban, hogy az MSZMP-nek szüksége van átfo­gó, a korábbi értékeket és az új felismeréseket is tartalmazó, a stratégiai elemeket, valamint a konkrét feladatokat is a realitá­sok talaján rögzítő, cselekvésre mozgósító programra. Ezt a párttagság is igényli, s nélkülöz­hetetlen a jelenlegi politikai csa­tározások s a későbbi választási küzdelmek során is. Ám, hogy a jelenlegi formában, szövegezés­sel beterjesztett program a meg- felelő-e, azt a legkülönfélébb módon közelítették meg az ülés résztvevői. A vitában tizenkilencen Az MSZMP Központi Bizott­ságának keddi ülésén többek kö­zött megvitatták a párt akcióter­vét, amelyet átdolgozás után a tagság és a legszélesebb közvéle­mény elé tárnak. Az ülés szüne­tében dr. Balogh Sándort, a Párt­történeti Intézet igazgatóját elő­ször az akciótervről kérdeztük. — Az elmúlt két évben többfé­le programmal megismerkedhe­tett a közvélemény, és bizony ezekből mind a mai napig nem sok teljesült. Mi indokolja, hogy az MSZMP egy újabb, és a jelek szerint éles vitákat provokáló programmal áll elő? — Az MSZMP tagjai számára nem lehet kérdéses, hogy társa­dalmunkban a szocializmus a végcél, de az, hogy miként kívá­nunk ide eljutni, azzal kapcsolat­ban mind több a kétely. Úgy gon­dolom, a pártnak feketén-fehé- ren állást kell foglalnia abban, hogy az elkövetkező néhány év­ben milyen társadalmi, politikai átalakulásokkal kell számolni. — Vannak olyan vélemények, miszerint az MSZMP lépéshát­mondtak véleményt, további öten (Barts Oszkámé, Romány Pál, Duschek Lajosné, Deák László és Maijai József) írásban adták be felszólalásukat. Berecz János rövid összefog­lalójában hangsúlyozta: a felszó­lalók sok munkát adtak a szer­kesztőbizottságnak, hiszen nem lesz könnyű a számos észrevétel, javaslat bedolgozása a doku­mentumba. A zárszót követően Fock Jenő kért szót. Érvekkel támasztotta alá véleményét: a párttagság, de talán az egész nép kíváncsi az MSZMP mondanivalójára, ezért nem lenne célszerű a dokumen­tum nyilvánosságra hozatalával hosszabb ideig várni. Kérte, hogy a szerkesztőbizottság és a KB tanácsadó testületé két na­pon belül dolgozza át a terveze­tet, a Politikai Bizottság pénte­ken vitassa meg, s a dokumentu­mot szombaton hozzák nyilvá­nosságra. A Központi Bizottság — 9 el­rányba került az alternatív moz­galmakhoz képest, s tulajdon­képpen ezek zászlóbontása kényszeríti az uralkodó pártot programja újrafogalmazására. — Az alternatív mozgalmak­nak — illetve most már részben pártoknak — velünk szemben lé­péselőnyük van, amennyiben ők most jelennek meg a politikai színtéren. Őket nem terheli az el­múlt negyven év történelme, és főleg nem nekik kell az országot kormányozni. Ilyen értelemben valóban előnyük van, de azt gon­dolom, hogy ez csak addig tart, amíg a valódi többpártrendszer működni kezd, hiszen onnantól kezdve a felelősség is másként vetődik fel. — Az elmúlt évtizedekben a szociáldemokrata örökséget, mint gyakorlati, követendő pél­dát nem nagyon emlegettük. Nem gondolja, hogy az MSZMP akciótervének várhatóan ez a ré­sze fogja a legnagyobb vitákat ki­váltani? — Véleményem szerint az MSZMP-nek a munkásmozga­lenszavazattal — Fock Jenő ja­vaslatát fogadta el. Egyhangú szavazással döntött a testület ar­ról, hogy az előadói beszédet és a vitaösszefoglalót szerkesztett formában megjelentetik, s az ülésről közleményt is nyilvános­ságra hoznak. A KB-ülés napirendjének első pontját lezáró határozathozatalt követően a testület személyi kér­désről döntött. A KB tagjai elfo­gadták az Országgyűlés elnöki posztjára vonatkozó előterjesz­tést, amely szerint a Tisztelt Ház elnökének Szűrös Mátyást, az MSZMP KB jelenlegi titkárát ja­vasolják. Ezután Szűrös Mátyás tartotta meg tájékoztatóját időszerű nemzetközi kérdésekről. — A nyolcvanas évtized végé­re a magyar külpolitika is kor­szakhatárhoz érkezett. Helyze­tünk alapvető ellentmondása ma az, hogy míg a nemzetközi politi­kai feltételek igen kedvező lehe­tőséget kínálnak egyre súlyosab­bá váló belső problémáink meg­oldásához, a világ és Európa nemzeteinek közösségébe való betagozódásunkhoz, addig a vi­lággazdasági helyzet alakulása drámai módon leértékelte nem­zeti teljesítményünket, mérhe­tetlenül megnehezítette a nem­zetközi munkamegosztásban va­ló tevékeny részvételünket — hangoztatta a Központi Bizott­ság titkára, hozzáfűzve: cselek­vésünk lehetséges irányát alap­vetően meghatározza a KGST- együttműködés válsága is. A kérdések kérdése azonban az, hogy Magyarország képes lesz-e minden tekintetben Nyu- gat-Európa együttműködő part­nerévé válni. Énnek elengedhe­tetlen feltétele, hogy mi magunk mindent megtegyünk az együtt­lom szociáldemokrata és kom­munista hagyományait egyaránt be kell építeni programjába, és arra is fel kell készülnie, hogy a nemrégiben megalakult Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párttal sok kérdésben közös ál­láspontunk lehet. Ha ők valóban a legjobb szociáldemokrata ha­gyományok szerint működnek, akkor potenciálisan a szövetsé­geseink. Ugyanakkor szerintem a Ma­gyar Néppárt is, mint a Nemzeti Parasztpárt örököse — azok alapján, amit eddig tudunk a ter­veikről — fontos lehet az együtt­működés vagy a koalíció szem­pontjából. — A napjainkban zajló politi­kai csatározások mintha egy túl­ságosan is szűk réteget mozgat­nának. Úgy tűnik, hogy az MSZMP több százezres tagsága ezeket a folyamatokat kevéssé tudja követni. Véleménye szerint a párton belül milyen változá­sokra kell számítani? — A polarizálódás elkerülhe­tetlen, ezzel nyíltan szembe kell működésre alkalmas gazdasági szerkezet kialakításáért. További alapfeltétel társadalmi stabilitá­sunk megőrzése. Egy kormányo- zásra képtelen MSZMP-t, egy kormányozhatatlan Magyaror­szágot a Nyugat nem tekinti iga­zán partnernek. A magyar külpolitika és a kül- politizálás azonban az ország belső fejlődésének szempontjá­ból is korszakhatárhoz érkezett. A magyar külpolitika nagy el­lentmondása jelenleg az, hogy a megváltozott világ kihívásai gyors és határozott válaszadást követelnek meg tőlünk, s miköz­ben ^hhez a külső feltételek ked­vezőbbek mint valaha, belső helyzetünk egyre jobban korlá­tozza mozgási lehetőségeinket, kijelöli a kényszerpályát. Egyre inkább fenyeget annak veszélye, hogy a belső háttér korlátái, a magyar gazdasági és társadalmi bénultság hiteltelenné teszi mindazt, amit legfelső vezeté­sünk, a diplomácia legkülönbö­zőbb szintjei politikai megálla­podásokon elértek. A továbbiakban az elmúlt idő­szakban folytatott magas szintű megbeszélésekről szólt a KB tit­kára. Mint mondotta, Grósz Ká­roly részvétele a Világgazdasági Fórum elnevezésű nemzetközi alapítvány davosi tanácskozásán jó lehetőségek kínált arra, hogy a nyugati világ jelentős politikai és gazdasági vezetőit tájékoztassuk a magyar Európa-politika és a hazánkban kibontakozó reform- folyamat fő vonásairól. Á nyugat-európai politiku­sokkal, üzletemberekkel folyta­tott megbeszéléseken a partne­rek jelezték készségüket a Ma­gyarországgal való együttműkö­dés továbbfejlesztésére. — mon­dotta Szűrös Mátyás. nézni. Amíg egyetlen párt volt az országban, addig ezen belül volt „több párt”. Egészen bizonyos, hogy a párttagság egy része az új helyzetben nem tud azonosulni az átalakuló MSZMP-vel. Arra is számítani kell, hogy az MSZMP tagságának egy része az újonnan szerveződő pártokba lép át. Várható, hogy kialakul egy határozott baloldali ellen­zék, azaz konzervatív oldalról is bírálni fogják az MSZMP-t. — Tavaly májusban, a fordula­tot elindító pártértekezleten szá­mított arra, hogy tíz hónap múlva ilyen kérdésekről vitázik majd az MSZMP Központi Bizottsága? — Az Új Tükör tavaly április 3-i számában én a kibontakozás­ról szólva azt nyilatkoztam, hogy ennek útja csakis a többpárt­rendszerlehet. Azok után, ahova a mai Magyarország sajnos elju­tott, igenis vissza kell lépni, még­pedig ahhoz az állapothoz, ami 1945 után kialakult. A többpárt­rendszert, a parlamentáris és közvetlen demokrácia 1945 és 1948 között működő formáit A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága 1989. március 7-én ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei és megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Bu­dapesti Pártbizottság titkárai, a Központi Bizottság osztályveze­tői, az Országgyűlés elnöke, vala­mint a központi sajtó vezetői. A testület megvitatta és elfo­gadta: — Berecz János előterjesztésé­ben a párt rövid távú programját; — Szűrös Mátyás tájékoztatóját az időszerű nemzetközi kérdések­ről; — valamint a március 15-e megünnepléséről szóló tájékozta­tót és a Központi Bizottság felhí­vását; — Grósz Károly előteijesztésé- ben a személyi javaslatot. I. A Központi Bizottság megtár­gyalta és jóváhagyta a Politikai Bi­zottságnak az MSZMP rövid távú programjára tett javaslatát. Idő­szerűnek tartotta azoknak a leg­fontosabb cselekvési irányoknak és feladatoknak a megjelölését, amelyek megvalósítására a párt a legközelebbi években törekszik. A testület álláspontja szerint a prog­ramnak elő kell segítenie, hogy a tagság magabiztosan képviselhes­se az MSZMP törekvéseit, a párt politikája és elképzelései a társa­dalom számára világosak és követ­hetők legyenek. A Központi Bizottság úgy dön­tött, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt cselekvési program­ját nyilvánosságra hozza. II. A Központi Bizottság nagy je­lentőségűnek tartja, hogy az euró­pai biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utótalálkozóján elhatározták az európai hagyomá­nyos fegyveres erőkről folytatan­dó leszerelési tárgyalások meg­kezdését. Üdvözölte, hogy a bécsi találkozón érdemben foglalkoztak az emberi jogi-humanitárius kér­déskörrel, és előremutató intézke­déseket fogadtak el a nemzetiségi jogok teljesebb érvényesítése és nemzetközi ellenőrzése érdeké­ben. Megelégedéssel állapította meg, hogy a bécsi találkozó jelen­tősen hozzájárult a kelet-nyugati kapcsolatok erősítéséhez, az euró­pai megértés és együttműködés előmozdításához. A találkozó eredményei, a helsinki folyamat elmélyülése kedvező nemzetközi hátteret jelent hazai feladataink megvalósításához. A testület tá­mogatja, hogy a magyar külpoliti­ka tevékenyen vegyen részt a záró- dokumentumban foglaltak valóra váltásában. A Központi Bizottság megelé­gedéssel vette tudomásul, hogy Grósz Károly főtitkárnak a davosi Világgazdasági Fórumon való kell helyreállítanunk és tovább­fejlesztenünk. Sokan felhábo­rodtak ezen a nyilatkozatomon, de meg kell mondanom, hogy ez­zel együtt sem számítottam arra, hogy ilyen gyorsan követik egy­mást a változások... — Ón szerint milyen veszélyek fenyegetik leginkább a jelenlegi politikai átalakulásunkat? — A legfontosabbnak azt ér­zem, hogy a közvélemény és mindenki, aki politikával foglal­kozik, számoljon azzal, hogy ami Magyarországon történik, annak nemcsak belpolitikai következ­ményei lehetnek. Tudomásul kell vennünk, hogy csak olyan változásoknak van létjogosultsá­ga, amelyeket szomszédaink Ke­leten és Nyugaton is progresszió­nak fogadnak el. Senki sem érde­kelt abban, hogy Magyarorszá­gon káosz legyen. Ezért én az újabban ismét szóba került sem­legességet kalandorságnak tar­tom, ez ugyanis nemzetközi ga­ranciák nélkül kivitelezhetetlen, s ezért roppant veszélyes. Pusztai Éva részvétele, valamint a Svájci Ál­lamszövetség elnökével, a finn, a portugál miniszterelnökkel és más közéleti személyiségekkel tartott megbeszélései elősegítették a ma­gyarországi gazdasági és politikai változások jobb külföldi megis­mertetését, a fejlett tőkés orszá­gokkal folytatott együttműködé­sünk javítását. A Központi Bizottság hangsú­lyozta annak jelentőségét, hogy az elmúlt időszakban tovább ápoltuk jószomszédi kapcsolatainkat a környező országokkal. Grósz Ká­roly csehszlovákiai megbeszélései megerősítették az együtthaladás- ban való kölcsönös érdekeltséget. Jelentős az a közös törekvés, hogy a nemzetiségi politika a jövőben is járuljon hozzá népeink barátságá­nak erősítéséhez. A jószomszédi kapcsolatoknak fontos eseménye volt az MSZMP főtitkárának Jugoszláviában tett munkalátogatása is. A találkozó­nak különös időszerűséget adott, hogy mindkét országban történel­mi jelentőségű társadalmi-gazda­sági átalakulások mennek végbe. A Központi Bizottság megelége­déssel állapította meg, hogy az or­szágainkban élő nemzetiségek kapcsolataink stabilizáló tényező­jét jelentik. Támogatta, hogy egy későbbi időpontban a két fél közös nemzetiségi deklarációt fogadjon el. A Központi Bizottság tájékoz­tatót hallgatott meg Németh Mik­lós miniszterelnök Moszkvában tett munkalátogatásáról. Nagyra értékelte a Mihail Górbacsowal és Nyikolaj Rizskovval folytatott véleménycsere eredményét. A megbeszéléseken megerősítették: a reformpolitikát folytató két szo­cialista ország kormánya, a két párt vezetése kapcsolatait a köl­csönös megértés, önállóság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a teljes bizalom szel­lemében ápolja. Folyamatos erő­feszítéseket tesznek a kétoldalú kapcsolatok kiegyensúlyozott fej­lesztésére, a KGST keretében folytatott együttműködés hatéko­nyabbá tételére. A Központi Bizottság üdvözöl­te, hogy a Szovjetunióban élő ma­gyar nemzetiség egyre jobb,lehe­tőségekkel rendelkezik hagyomá­nyainak ápolásához, javultak az anyanemzettel való kapcsolattar­tásának feltételei is. Megelégedéssel állapította meg, hogy a megvitatott nemzet­közi kérdésekben a felek között el­vi nézetazonosság alakult ki. Párt­unk támogatja a Szovjetunió építő jellegű javaslatait a Kelet és a Nyu­gat közötti bizalom megerősítésé­re, nagy horderejű kezdeménye­zéseit a fegyveres erők és a fegy­verzet csökkentésére, a haderők nemzeti határok mögé történő visz- szavonására. Megerősítette, hogy hazánk a jövőben is tevékenyen kíván részt vállalni földrészünk le­szerelési problémáinak megoldá­sában. A zavartalan magyar — osztrák viszony elmélyítését jól szolgálta Németh Miklós munkatalálkozója Franz Vranitzky osztrák kancel­lárral. A Központi Bizottság fon­tosnak tartotta a tervezett Buda­pest — Bécs Világkiállítás előké­születeinek hatékony összehango­lását. A Nyugat-Európához fűződő kapcsolataink fejlesztésének je­lentős eseménye volt a magyar Or­szággyűlés küldöttségének első lá­togatása az Európa Parlamentnél. A magyar — japán politikai és gazdasági kapcsolatok további szélesítését jól szolgálták Straub F. Brúnónak, az Elnöki Tanács elnö­kének Japánban folytatott megbe­szélései. A Központi Bizottság egyetér­tőén vette tudomásul, hogy ha­zánk és a Koreai Köztársaság kö­zött diplomáciai kapcsolat léte­sült. Ez, a tényleges helyzetet tük­röző lépés elősegítheti távol-keleti kapcsolataink fejlesztését, és egyúttal hozzájárulhat a Koreai­félszigeten kialakult feszültség enyhítéséhez is. Hl. A Központi Bizottság Szűrös Mátyás elvtársat javasolja a párt jelöltjeként az Országgyűlés elnö­kéül megválasztani, ugyanakkor, amennyiben igény van rá, elfogad­ja több jelölt állítását is. (MTI) Az MSZMP Központi Bizottsága felhívása a párt tagjaihoz és alapszervezeteihez március 15-e megünneplésére Az 1848 — 49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet polgárosodásának, öntudatra ébre­désének dicső állomása, nemzeti önérzetének fon­tos forrása, a szabadságért és haladásért vívott küz­delem jelképe. Ekkor váltak Magyarországon elfo­gadottá azok a politikai eszmék és célok, amelyek teljes megvalósítása még a ma nemzedékének is küzdelmes feladatot jelent. Az Országgyűlésnek felelős kormány, az arányos közteherviselés, a sza­bad sajtó, s az ezekből fakadó előre alapozott nem­zeti függetlenség nélkül nem valósulhat meg a való­di népképviselet és demokrácia; a nemzet megúju­lása és önbecsülése sem teljesedhet ki. Meggyőződésünk, hogy március 15-e a magyar­ság számára a nemzeti összetartozás, egymásrau­taltság és összefogás jelképe. így megünneplésének is azzá kell válnia! Tegyük jóvá az elmúlt években az ünnephez való viszonyunkban is elkövetett hibá­kat; elutasítjuk az ünnep kisajátítását, tíz ünneplés korlátozását. Nemzetünk óhaja teljesül most, ami­kor március 15-én hivatalos állami ünnep teszi le­hetővé a társadalom egészének a méltó megemlé­kezést. Az országban sok helyütt a közös ünneplés mel­lett döntöttek a különböző politikai erők. A Köz­ponti Bizottság üdvözli az így megvalósuló összefo­gást, és felelős, aktív, a más nézeteket is türelemmel fogadó részvételre kéri a párt tagjait. Ma még törek­véseink ellenere sincs mód mindenütt a közös ün­neplésre. Sajnáljuk, de tiszteletben tartjük minden­kinek azt a jogát, hogy önállóan emlékezzen meg nagy nemzeti ünnepünkről. Fontosnak tartjuk, hogy ez az ünnep a közös jö­vőért felelősséget érző társadalmi erők összefogá­sát, a nemzeti együvé tartozást fejezze ki, és ne a vi­ták, a nézetkülönbségek, a konfrontáció napja le­gyen. Ezért csatlakozunk a Hazafias Népfront feb­ruár 18-án közzétett kiáltványához, amelyben az együttünneplésre, s az ebben kifejezett közös cse­lekvésre szólítja fel a magyar nemzetet. Ezért hívjuk, várjuk az MSZMP és a KISZ tagja­it, a demokratikus szocializmus ügye mellett elkö­telezett honfitársainkat, a családokat, munkahelyi és iskolai közösségeket, a budapestieket és a kör­nyékbelieket március 15-én 11 órára a Nemzeti Múzeum elé” Tisztelettel meghívunk minden ma­gyarországi politikai és társadalmi szervezetet a Hazafias Népfront által szervezett ünnepi nagygyű­lésre, amelynek szónoka Nyers Rezső államminisz­ter lesz. Fejezzük ki nagygyűlésünkön is: nem akarunk sem megtorpanni, sem visszafordulni a demokrati­kus, szocialista, független nemzeti jogállam megte­remtésének útján! Budapest, 1989. március 7. A KB-ülés szünetében az akciótervről „A pártnak világosan állást kell foglalnia”

Next

/
Thumbnails
Contents