Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-07 / 56. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1989. március 7, kedd Harmincöt ország külügyminiszterei Becsben Az osztrák főváros Hilton Szállójában találkozott Várkonyi Péter magyar és James Baker amerikai külügyminiszter (Népújság-telefotó MTI) (Folytatás az 1. oldalról) legfontosabbnak minősíthető állásfoglalások szerepelnek. A bécsi „miniszter-randevú” hivatalosan nem minősül a csütörtökön kezdődő két hosszabb konferencia megnyitásának, legfeljebb „nyitányának”. A háromnapos találkozó „papíron” az osztrák kormány kezdeményezésére és meghívására zajlik le, nem pedig az európai biztonsági és együttműködési értekezlet úgynevezett utórendezvényeként. A „finom” megkülönböztetést az magyarázza, hogy az európai hagyományos fegyveres erőkről (leszerelési célzattal) csak a 7 VSZ- és a 16 NATO- tagállam tárgyal, s mivel egyes nyugati országok — főként az Egyesült Államok — ragaszkodnak e fórum teljes függetlenségéhez, autonómiájához, az ő értelmezésük szerint a tárgyalásokat nem nyithatja meg a „helsinki plénum” , amelynek 35 állama között ott van a 12 semleges és el nem kötelezett ország is. A „huszonhármak” tárgyalásainak közösen elfogadott célja az európai stabilitás és biztonság megerősítése azáltal, hogy az eddiginél alacsonyabb szinten hozzák létre a szilárd és biztonságos katonai egyensúlyt. Ez nyilvánvalóan elválaszthatatlan a párhuzamos fórumnak, a „harmincötök” bizalomerősítési konferenciájának témájától. Az élénk kiegészítő diplomáciai tevékenység már vasárnap megkezdődött. Baker amerikai külügyminiszter a nap folyamán először Alois Mockkal, majd a magyar külügyminiszterrel találkozott. Várkonyi Péter vasárnap este megbeszélést tartott Eduard Sevardnadzéval is, alig egy órával azután, hogy a szovjet külügyminiszter az osztrák fővárosba érkezett. így lesz ez a továbbiakban is: a miniszterek minél több partner-tárgyalásra igyekszenek felhasználni bécsi tartózkodásukat. A legnagyobb várakozás kétségkívül Sevardnadze Hölgyeim és Uraim! Alig néhány hete találkoztunk ugyanebben a körben és ugyanebben a városban, hogy elfogadjuk az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet bécsi utótalálkozójának záródokumentumát. Ma pedig már arra nyűik alkalmunk, hogy megnyissunk az abban elhatározott legfontosabb rendezvények közül mindjárt egyszerre kettőt: az európai hagyományos fegyveres erőkről és a bizalom- és biztonságerősítő intézkdésekről folyó tárgyalásokat. Hazánk rendkívül nagy szerepet tulajdonít az európai biztonsági és együttműködési folyamatnak. Itt és most, kifejezetten katonai biztonsággal foglalkozó két tárgyalási fórum megnyitóján is szükségesnek és időszerűnek tartjuk hangsúlyozni, hogy mi az európai biztonsági és együttműködési folyamatot egységes egésznek tekintjük, amelynek a gazdasági együttműködés, a kulturális kapcsolatok fejlesztése, az emberi jogok érvényesítése éppen olyan fontos, integráns részét képezik, mint a katonai kérdések. és Baker eszmecseréje iránt mutatkozik, amelyen, úgy hírlik, a két nagyhatalom külügyminisztere nem csak ismerkedni akar egymással (minthogy Baker csupán néhány hete van hivatalban), hanem mindjárt egész sor fontos témáról is tanácskozik: a leendő Bush — Gorbacsov találkozóról, a Közel-Keletről, Közép-Amerikáról és állítólag Irán és a nyugati országok között a Rushdie-ügyben kialakult ellentétekről. Alois Mock osztrák alkancel- lár és külügyminiszter hétfőn a bécsi Hofburg dísztermében a háromnapos külügyminiszteri találkozót megnyitva kijelentette: Ausztria örül, hogy fővárosa szolgálhat helyszínül a héten kezdődő két európai katonaibiztonsági tárgyaláshoz és az ezeknek kezdő lendületet adni hivatott külügyminiszteri értekezletnek. Mint mondotta, a harmincöt ország által erről hozott döntés megerősítette Ausztriának, mint a kelet — nyugati párbeszéd gyújtópontjának szerepét. Mock kifejtette, hogy a bécsi tárgyalásoktól Európa lakosai nem öncélú diplomáciai műveleteket és okmányokat várnak, hanem gyakorlati lépéseket a katonai kiadások csökkentésére, a háborútól való félelem okainak megszüntetésére, a biztonságérzet erősítésére. Ez együttműködésen alapuló békerendet követel meg, amelyhez az osztrák fővárosban elinduló bizalomerősítési és leszerelési tanácskozások fontos építőelemeket nyújthatnak. A bécsi külügyminiszteri találkozó hétfő délelőtti ülésén Mock megnyitóbeszéde után megkezdődtek ■ a felszólalások. A déli szünetig három külügyminiszteri beszéd hangzott el: Ős- kar Fischer az NDK, Eduard Sevardnadze a Szovjetunió álláspontját ismertette, végül Geoffrey Howe brit külügyminiszter szólalt fel. A Magyar Népköztársaság kormánya kiemelkedő jelentőséget tulajdonít annak, hogy a most Bécsben kezdődő két tárgyalási fórum belátható időn belül konkrét, kézzelfogható eredményeket hozzon a biztonság és a stabilitás erősítésében. Meggyőződésünk, hogy ennek minden feltétele adott: az elmúlt években a kelet-nyugati kapcsolatokban végbement változások, a szocialista országokban beindult és felgyorsult reformfolyamatok, s nyugati partnereink körében is erősödő felismerése annak, hogy a katonai konfrontációt el kell kerülni, megteremtették a szükséges alapokat ahhoz, hogy tárgyalásainkon gyors eredményekre törekedhessünk. Úgy gondoljuk — igen biztató jelnek tekintjük -, hogy delegációinknak tartalmas mandátumot sikerült kidolgozniuk az európai hagyományos fegyveres erőkről folytatandó tárgyalások számára. Általános egyetértés van abban, hogy a tárgyalásokon elsősorban a hagyományos erők egyensúlyának lényegesen alacsonyabb szinten való megteremtésére, a fennálló aszimmetriák felszámolására kell törekednünk. Ezek után sor kerülhet a fegyveres erők szintjének további radikális csökkentésére is egészen addig, amíg el nem éljük azt a helyzetet, amelyben minden ország csak a saját védelméhez szükséges erőkkel fog rendelkezni. Magyarország különösképpen érdeklődik olyan újszerű lépések kidolgozása iránt, melyek elősegíthetik a jelenlegi bizalomerősítő rendszer határainak kitágítását és a bizalomerősítő intézkedésekben rejlő további lehetőségek kihasználásával új perspektívákat tárnak fel. Ilyen megoldás lehet például az európai kockázatcsökkentő központ létesítése, s általában a kommunikáció, a konzultáció és kontaktusok fejlesztése. A kelet-nyugati kapcsolatok fejlődésének és az összeurópai folyamat előrehaladásának jelenlegi feltételei között paradox helyzet alakult ki: a politikusoktól eltérően a katonai vezetők és döntéshozók csak szórványos kapcsolatokat tartanak fenn partnereikkel. A katonai kontaktusok fontosságát már a Helsinki Záróokmány egyik ajánlása is elismerte. Úgy véljük, hogy e kontaktusok fejlesztése, a katonai delegációk cseréje a bizalomépítés és a kölcsönös megértés erősítésének egyik fontos eszköze és területe. Érdekeltek vagyunk e folyamat kibontakoztatásában és mielőbbi eredmények elérésében. Ez az érdek és elkötelezettség vezeti a magyar küldöttséget a tárgyalásokon való aktív részvételben és a megegyezést elősegítő együttműködés kialakításában a többi résztvevő államok delegációival. Tudatában vagyunk annak, hogy a most meginduló tárgyalások nehezek és hosszadalmasak lesznek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne várhatnánk gyors, kézzelfogható eredményeket és a folyamat állandó lendületben tartását e tárgyalásoktól. Várkonyi Péter külügyminiszter hétfőn délelőtt a bécsi Hof- burgban, a háromnapos külügyminiszteri tanácskozás színhelyén találkozót tartott loan Totu román külügyminiszterrel. A találkozó a román partner kezdeményezésére történt. A tizenöt perces megbeszélésen a felek kifejtették álláspontjukat a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről. A nézetek eltértek egymástól. Román részről szemrehányások hangzottak el, amelyek egyebek között a magyar tömegtájékoztatásra vonatkoztak. A magyar külügyminiszter viszont hangoztatta, hogy előfeltételek nélküli tárgyalásokra van szükség, mert csak ezek teremthetnek kedvezőbb körülményeket a magyar — román kapcsolatokban, amelyeket majd a tömegtájékoztatás is tükrözni fog. Magyarország tehát a minden előzetes feltételek nélküli tárgyalások híve — szögezte le ismételten Várkonyi Péter a román miniszterrel lezajlott találkozóján. Este Alois Mock osztrák al- kancellár és külgyminiszter vacsorát adott. Várkonyi Péter felszólalása Sajtótájékoztató a televízióban Élő, helyszíni tudósításokkal, a budapesti és a vidéki ünnepi események közvetítéseivel, valamint az azokról szóló összefoglalókkal a televízió minden eddiginél szélesebb körűen kívánja tükröztetni a március 15-i megemlékezéseket, s egyéb műsoraival is az évforduló méltó megünneplésére törekszik. Egyebek között erről szólt Bereczky Gyula, az MTV elnöke hétfőn, a televízió székházában rendezett sajtótájékoztatón, amelyen a továbbiakban áttekintést adott elnöki tevékenységének néhány eddigi tapasztalatáról, a bekövetkezett változásokról, valamint a két program szétválásának fogadtatásáról is. A belső szervezeti rend korszerűsítése érdekében egyébként külső szakértői csoportot kémek fel a televíziós szerkezet „átvilágítására”. A gyártási munkát „vállalkozói alapon” kívánják megújítani, s minden jelentős döntés előtt — így például a kereskedelmi tevékenységben — fel kívánják mérni annak gazdasági hatását is. A két program különválásával kapcsolatban elhangzott: az első felmérések szerint nem csökkent az 1-es műsor nézettsége, a 2-esé viszont ugrásszerűen nőtt. A kritikai észrevételek egy részét figyelembe veszik — így például a mese visszakerül az egyes csatornára -, de továbbra is szeretnék a választásra késztető „műsorütközéseket” fenntartani. Törekedni fognak viszont arra, hogy a néhány perces átfedéseket elkerüljék. Ä nézettségi adatok szerint helyes döntésnek bizonyult a vidéki színházi produkciók közvetítése — egy-egy színházi estet csaknem másfél millióan néznek végig -, s jó fogadtatása volt a délutáni ismerettelj esztő, valamint az esti filmsávnak, továbbá a sportműsorok új elhelyezésének. A 600 — 800 ezres nézettség is mutatja, hogy sikeresnek bizonyult a Napzárta-műsor, amely fóruma a nézetek-vélemények igényelt és más műsorokban is egyre inkább tért hódító ütköztetésének. A szakszervezeteknek a pártoktól függetlenül, önállóan kell tevékenykedniük Gyermekek jogai Nap mint nap szerepel a híradásokban az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának most folyó genfi ülése; nemcsak azért, mert a téma az utóbbi időben „divatba jött”, vagy mert az ülés jubileuminak is mondható — a 45. Amiről a bizottság tanácskozik, amiről „ítélkezik”, többnyire nagyon időszerű, s néha nem is igazán érthető, miért csak most kerül rá sor. Ilyen témája a mostani tanácskozásnak a konvenció a gyermekek jogairól. Igaz, 30 esztendővel ezelőtt az ENSZ nyilatkozatban rögzítette már a gyermekek jogait, de azóta oly sokat változott a világ, oly sok visszásságra derült fény, s a földkerekség jobb körülmények között élő országaiban igazán hajlamosak együttérezni a sanyarú sorsban tartott gyermekekkel, vagy éppen szörnyülködni azon, milyen sors jut osztályrészül egyes fölrészeken, egyes rétegekben a legártatlanabbaknak. Ehhez képest igazán meglepő, hogy több mint tíz esztendeje készülget ez a bizonyos konvenció, amely nagyon is pontosan körülhatárolja, milyen jogai vannak a gyerekeknek, és milyen eszközökkel kellene legalább megkísérelni azok biztosítását. A jogi garancia kérdése természetesen nem egyszerű: a gyakorlatban úgy fest, hogy érvényesítését az aláíró országok kormányai biztosítják, illetve ellenőrzik saját határaikon belül. A konvenció foglalkozik a gyermekek családon belüli szerepével, az örökbefogadás szabályozásával, ezen belül érdekeik védelmével. Sokak által vitatott fejezete az, amelyik előírná, hogy gyermekek nem lehetnek orvosi kísérletek alanyai, s egy másik, amely szerint biztosítani kell számukra a szabad vallásgyakorlást. A legnagyobb vihart azonban a tervezet 38. cikkelyének három paragrafusa váltja ki, amely a gyerekek hadba állításának tiltását irányozza elő. Pontosabban, arra szólítja fel az aláíró országokat, hogy minden eszközzel akadályozzák meg a 15 éven aluliak közvetlen bevonását harci cselekményekbe. Ha a 15-18 év közöttiek hadrafo- gása semmiképpen nem kerülhető el, akkor is inkább az idősebbeket kell behívni — sugallja a dokumentumtervezet. Félreértés ne essék, akik vitatkoznak a megfogalmazásokkal, nem a gyerekek csatamezőre küldését tartanák helyesnek. Inkább azt kifogásolják, hogy a konvenció aláássa a más ENSZ-dokumentumokban markánsabban lefektetett alapelveket, illetve „felvizezi” azt a védelmet, amit a nemzetközi jog amúgy fegyveres konfliktusok esetén biztosít. A polgári személyeknek háborúk idején nyújtandó védelemről 1949-ben elfogadott genfi megállapodás például 25 paragrafusban foglalkozik külön a gyerekekkel — a mostani konvenciónak csak akkor van értelme, ha túlmegy ezen a megállapodáson — érvel például a Nemzetközi Vöröskereszt. Ha valaki azt hinné, a probléma csak keveseket érint, nagyon téved. Nemrégiben az ENSZ egyik albizottsága adatokat tett közzé: eszerint világszerte legalább 200 ezer 15 évnél fiatalabb gyermek hord fegyvert. Az UNICEF ennél sokkal több háborúzó gyermekről tud. A nemzetközi konvenciótól persze aligha várható a gondok megszűnése. Mégis, Lengyelország valamiféle eredmény reményében kezdeményezte 1988-ban a konvenció kidolgozását. Sokan úgy vélik, az ügy nem halogatható tovább, s hamarosan az ENSZ-közgyűlés elé kell terjeszteni a kész tervezetet. Az elfogadás után még mindig rögös az út: legalább 20 országnak kell ratifikálnia, mielőtt hatályba lép. Szászi Júlia (Folytatás az 1. oldalról) most kezdődő szakszervezeti választások során az érdekeiknek leginkább megfelelő formában, szakmai, foglalkozási vagy munkahelyi elv alapján hozzák létre alapszervezeteiket; döntsenek az országos, ágazati és szakmai szervezetekhez való csatlakozásról; keressék az együttműködésre, a közös fellépésre vállalkozó szövetségeseket. A testület irányelveket fogadott el a magyar szakszervezetek előrehozott kongresszusának előkészítésére, a szakszervezeti testületek és tisztségviselők választására. A Szaktanács döntése értelmében legkésőbb jövő év februáijáig megtartják a szak- szervezetek kongresszusát, amely egyben az országos szövetség alakuló kongresszusa lesz. Politikai pártoktól független, a tagság véleménye szerint alakított, felelős érdekképviseletet, érdekvédelmet folytató szak- szervezeteket akarunk — hangsúlyozta a felhíváshoz és az irányelvekhez fűzött szóbeli kiegészítőjében Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. Kiemelte: a szakszervezetek csak olyan gazdasági, szociális program megvalósításában partnerei az állami szerveknek, amely megfelel a mozgalom törekvéseinek. A szakszervezeteknek a politikai pártoktól függetlenül, teljes önállósággal kell tevékenykedniük, s aszerint kell alakítani viszonyukat az egyes pártokhoz, hogy azok programjukban, gyakorlati politikájukban milyen módon képviselik a munkavállalók érdekeit. A dokumentumok feletti vitában több SZOT-tag kijelentette: véleménye szerint a sztrájktörvény és a Munka Törvénykönyvének módosítása jelenlegi formájában alkalmatlan arra, hogy az Országgyűlés most tárgyalja. Ezzel kapcsolatban Nagy Sándor és Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára kifejtette: bár a szakszervezetek nem önálló törvényként kezdeményezték a sztrájk jogi szabályozását, ők ezúttal mégis azon a véleményen vannak, hogy a tanács bizonyos feltételekkel támogassa a sztrájktörvény megalkotását. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának a tanácskozásra meghívott képviselője kifogásolta, hogy a sztrájk- törvény bizonyos esetekben az egyeztetési eljárást a Munka Törvénykönyve hatáskörébe utalja, annak előírását betartva viszont az egyeztetésből kimaradnának a független szakszervezetek. A Munka Törvény- könyve szerint ugyanis, ha egy munkahelyen több szakszervezet működik, és közöttük nem jön létre egyetértés valamilyen kérdésben, akkor a munkáltatónak a nagyobb taglétszámú szak- szervezettel kell egyeztetnie. Nagy Sándor ezzel kapcsolatban kijelentette: ezt a megkülönböztetést a SZOT nem kérte, s így azt sem kifogásolja, ha ez a kitétel kimarad a módosított Munka Törvénykönyvéből. Ezt követően a tanács tájékoztatót hallgatott meg időszerű gazdasági és szociálpolitikai kérdésekről, valamint a SZOT apparátusának átalakításáról és a szakszervezetek megyei tanácsainak létszámcsökkentési intézkedéseiről. Sándor László, a SZOT titkára arról szólt, hogy a tagság bizalma a hivatalos gazdaságpolitika iránt megrendült, s a gazdaságirányítók jövőre vonatkozó elképzelései sok tekintetben elfogadhatatlanok a szak- szervezetek számára. A szaktanács felhívást fogadott el március 15-e megünneplésére. Abban közös ünneplésre hívnak mindenkit, aki hajlandó átérezni napjaink történelmi felelősségét. Legyen ez a nap mindannyiunk ünnepe, az egész népé, a nemzeté, s álljon fölötte a társadalmunkat megosztó érdekeknek, szétszakító céloknak — tartalmazza a felhívás. A tanács állást foglalt május elseje megünneplésével kapcsolatban is. A testület indokoltnak tartja, hogy a nemzetközi munkásmozgalom e nagy ünnepe ezúttal szerves része legyen a szak- szervezeti mozgalom megújulásának, a választásoknak. A SZOT felhívást ad ki május elseje méltó megünneplésére. A tanács hatáskörébe tartozó személyi kérdésekről is döntött. Egyebek között — nyugállományba vonulása miatt — felmentette beosztásából Búza Mártont, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének igazgatóját. Helyette az igazgatói posztra Gidai Erzsébetet, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének osztályvezetőjét nevezte ki. Bálint Attilának, a Magyar Rádió szerkesztőjének személyében új szóvivője lett a SZOT-nak.
