Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-06 / 55. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜL JETEK! XL. évfolyam, 55. szám ÁRA: 1989. március 6., hétfő 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA GYÖNGYÖSHALÁSZON MÁR A MINDENNAPOKRÓL BESZÉLNEK „Már csak néha parázslóit fel a hangulat a falugyűlésen...” (3. oldal) EGER VÁROS CÍMERÉNEK IGAZ HISTÓRIÁJA „Eger város első pecsétje már kulcsfontosságú szereppel bírt...” (3. oldal) BEMUTATJUK NAGY B. ISTVÁNT „A képzőművész, akit nemzetgyalázónak is mondtak...” (4. oldal) „BOSZORKÁNYOK" A MÁTRAALJÁN „Az éjféli jóslás szerint jövőre is...” (8. oldal) Az MSZMP céljai: nemzeti összefogás, demokratikus közélet, társadalmilag ellenőrzött többpártrendszer Major László nyilatkozata a Központi Bizottság keddi üléséről Az MSZMP Központi Bizott­ságának március 7-i, keddi ülé­séről Major László, a párt szóvi­vője tájékoztatta az MTI munka­társát. Elmondta, hogy a KB ülésé­nek két fontos témája lesz. Az előzetes javaslat szerint a testület megvitatja az MSZMP akcióter­vét, Mire törekszik a Magyar Szocialista Munkáspárt? cím­mel. Ebben a tézisszerű anyag­ban — amelyet előre eljuttattak a Központi Bizottság tagjaihoz — megfogalmazták a legfontosabb belpolitikai problémákat, s azokkal kapcsolatban a párt ál­láspontját. Az előterjesztés alcí­me ” Szabadság, igazságosság, szolidaritás ” összesűrítve magá­ba foglalja a párt akcióprogram­jának lényegét. A Központi Bizottság elé ke­rülő anyagban olvasható: az MSZMP felvállalja a magyar történelem demokratikus hagyo­mányait, és úgy véli, hogy a ma­gyar társadalomban meghatáro­zók a demokratikus és baloldali erők. Velük kell keresni az együttműködést és a megegyezést a nemzet sorskérdéseiben. Az MSZMP célja a demokratikus szocializmus megvalósítása Ma­gyarországon, az ország vissza­vezetése a demokratikus fejlő­déshez, a nemzet haladása és a személyiség szabadságának biz­tosítása. Az anyag tételesen felsorolja a politikai, gazdasági élet demok­ratizálásával kapcsolatos felada­tokat. Az MSZMP álláspontja: a párt a népakaratot kifejezőpoliti­kai rendszert akar, ami új alkot­mányt, jogállamiságot jelent. Az MSZMP céljai között szerepel a nemzeti összefogás, a koalíció; olyan demokratikus közélet megteremtése, amelyet a társa­dalmilag ellenőrzött többpárt­rendszer jellemez; a tiszta, kor­rupciótól, nyerészkedéstől men­tes közélet, a bürokrácia korláto­zása. Az anyagban megfogalmaz­ták az MSZMP álláspontját az időszerű gazdasági kérdésekkel kapcsolatban is. Az MSZMP vé­leménye szerint korszerű, a vi­lággazdasághoz szorosan kap­csolódó, hatékony gazdaságot kell létrehozni Magyarországon; meg kell fékezni a gazdaság visz- szaesését és meg kell alapozni az űj fellendülési szakaszt. Ehhez szükség van az ország eladóso­dásának megállítására, a világ- gazdasághoz való szorosabb kö­tődésre, hazai viszonyaink kö­zött pedig a piacgazdaság, a ha­tékony szociálpolitika megte­remtésére. A párt támogatja a hatéko­nyan működő tulajdonformák sokféleségét, a vállalkozások szabadságát. Egyetért azzal, hogy az ország költségvetését a társadalom ellenőrizze. A fel­adatok megvalósításához a for­rások bővítésére törekszik. Az MSZMP fontosnak tartja a társadalmi és a létbiztonság újra­teremtését hazánkban; szüksé­gesnek a családok támogatását, a fiatalok helyzetének javítását. Az anyag kitér az MSZMP külpolitikai törekvéseire is. Le­szögezi: az MSZMP katonai tömbök nélküli, fegyvermentes, békés világ megteremtésében ér­dekelt. Ezért támogatja a külföl­di csapatok kivonását minden országból. Hisz az egyenrangú, szuverén nemzetek közösségé­ben baráti kapcsolatot akar a szomszédos népekkel. A párt fontosnak tartja a világban élő magyarokkal a szoros kapcsolat- tartást. A Központi Bizottság elé ke­rülő tézisek a párt rövid távra szóló akcióprogramját fogal­mazzák meg, s ez az anyag nem tekinthető a párt hosszú távra szóló programnyilatkozatának — azt a következő pártkongresz- szusig kell kidolgozni. Az írásos anyaghoz Berecz Já­nos, a Központi Bizottság titká­ra, a Politikai Bizottság tagja fűz majd szóbeli kiegészítést. A Központi Bizottság máso­dik napirendként Szűrös Má­tyásnak, a Központi Bizottság titkárának tájékoztatóját hall­gatja meg időszerű nemzetközi témákról, köztük a világpolitika és kétoldalú kapcsolataink leg­fontosabb kérdéseiről. Ehhez a témához nem készült előzetesen írásos anyag. A szóvivő elmondta, hogy egyéb kérdéseket is megtárgyal a testület, majd arra a kérdésre, hogy mi az MSZMP álláspontja március 15-e méltó megünnep­léséről, így válaszolt: — Március 15-e valószínűleg szóba kerül majd a Központi Bi­zottság ülésén is, hiszen az MSZMP a Hazafias Népfronttal együtt elindítója volt annak a ja­vaslatnak, hogy az 1848-as for­radalom kitörésének napja nem­zeti ünnepünk és munkaszüneti nap legyen. A pártnak az az ál­láspontja, hogy ennek a nagy ün­nepnek nem szabad a nemzetet megosztania, hanem éppen el­lenkezőleg, a nemzeti egyetértés és konszenzus ünnepévé kell len­nie. Ezért az MSZMP támogatja a Hazafias Népfront február 18-i kiáltványát, amelyben arra szólí­totta fel népünket, hogy a nem­zet együtt ünnepelje meg márci­us 15-ét. A „nemzeti kerekasztal” előkészítése Az MSZMP kezdeményezte kétoldalú tárgyalások A Magyar Szocialista Mun­káspárt, illetve a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt talál­kozóival folytatódott vasárnap az a kétoldalú tárgyalássorozat, amelyet az MSZMP kezdemé­nyezett, s amelynek célja egy szé­les körű, a különféle társadalmi­politikai szervezetek részvételé­vel összeülő „nemzeti kerékasz­tal” előkészítése. Ma az SZDSZ- szel lesz találkozó. Egy-egy alkatrész ára lassan az aranyéval vetekszik... Minden dolgozónak fél holdat kötelező megművelni... Jövőre talán már az öntözés is segít Tarnamérán... Hatvanban csökkentik a ter­mőterületet... Veszélyben a cukorrépa? Ördögi kör: ahhoz, hogy a tée- szeknek megérje cukorrépát termeszteni — fejleszteniük kellene az elavult, gyakran korszerűtlen gépsorokat. Ah­hoz, hogy fejleszteni tudjanak — pénz kell. Nyugati, főként francia berendezésekről lévén szó: nem is kevés! Ez viszont nincs. Félő tehát, hogy ve­szélybe kerül ez a növény. Egy vállalati szakember és két tsz- elnök fogalmazta meg ezzel kapcsolatos véleményét. Cukorrépahalmok — de egyre kevesebb lesz. A Mátravidéki Cukorgyárak főosztályvezetője, dr. Nagy Ist­ván csak a tényeket sorolja: eb­ben az esztendőben 15 ezer 200 hektárnyi cukorrépára van szer­ződés, ami kevesebb jóval, mint a vállalat igénye. Legalább 16 — 16 ezer ötszáz hektár termőterü­letre lenne szükség... A csökke­nő vállalkozói kedv okára egyér­telmű a válasza: magasak a költ­ségigények! Például egy teljesen „szűz” téesznél, ahol az egész felszerelést meg kellene vásárol­ni, több mint nyolcmillió forintot emésztene fel, ha 250 hektárt a répa termelésére szánnának. S hiába a különféle akciók és ked­vezmények. A felvásárlási ára­kat például 7 százalékkal emel­ték. Egy közepesen gazdálkodó szövetkezetnél ez az összeg talán fedezi a várható költségeket. Ahol kevésbé hatékonyan mű­ködnek — ez a pénz csepp a ten­gerben. Próbáltak a fejlesztéshez is segítséget nyújtani, saját alap­jukból ajánlottak fel bizonyos összeget, de ebből csak kevesek­nek jutott. Még egy ösztönző'erő lehet, hogy a múlt évi bázis felett termelt mennyiségért mázsán­ként 20 forinttal többet fizetnek. De hogy mennyire „harapnak” minderre a téeszek? — csak a be­takarításnál derül majd ki! Mit szól mindehhez a másik oldal? A hatvani Lenin Tsz azok kö­zé tartozik, akik csökkentik idén a cukorrépa-termőterületet. Vá­gó József elnök az okokat sorol va elmondja: hosszú éveken keresz­tül ez a növény a legjobb ered­ményeket produkálta. Az utóbbi években ez az ellenkezőjére for­dult, leginkább azért, mert a fel- vásárlási árak nem növekedtek olyan ütemben, mint a költsé­gek. Drágák a gépek! Az elnök szerint 40 millió (!) forintba ke­rülne a technika fiatalítása. Ezzel szemben a hatvaniak egész évre jutó beruházási költsége 34 mil­lió forint... Ezt az egyébként is sokatmondó adatot egy másik, „mellbevágó” számmal is meg­fűszerezte. Tavaly egy répacél­gép motoijának javítása potom 1 millió 200 ezer forintot emésztett fel! De a sornak még mindig nincs vége... Vegyszerellátási problémák is zavarják a folya­matos művelést. Mégsem szeretnének lemon­dani a cukorrépáról. Kisebb te­rületen, a tavalyi 1084 hektár he­lyett 800 hektáron, s ennek felén is kézi műveléssel termelnek majd. Minden dolgozónak fél holdat kötelező lesz megkapálni — még az elnöknek is... A gon­dosabb tőkebeállítás, a kis kapá­val való megművelés legalább 15 százalékos termésnövekedést kell, hogy eredményezzen, s így hektáronként legalább 300 má- zsányit takarítanak majd be. Természetesen a cukorgyár­nak nagyon fontos ez a „piac”, hiszen közelsége miatt nem kell a szállítás drága mulatságát igény­be venni. A tarnamérai Lenin Tsz elnö­ke, dr. Gyulavári András opti­mistább. A kezdetektől fogva termeltek cukorrépát, az előző években száz hektáron, idén 261 hektáron. S hogy éppen ebben a helyzetben mi az emelés oka? Az, hogy a cukorrépát a háztáji növények közé sorolták. A tagok már tavaly is vállaltak részesmű­velést, s a múlt évi eredmények alapján tisztességes jövedelmet tudhattak a magukénak. Am a hatvaniakhoz hasonlóan itt sem büszkélkedhetnek korszerű gép­parkkal. Némi javulás azonban lehet, mert a cukorgyár és saját felújítá­si alapjukból egy kiszedő és egy felszedő gépet vásárolnak. Egyébként Tarnamérán a hektárankénti átlagtermés is ke­csegtető. 350 — 400 mázsa, a háztájiban 500 mázsa is megter­mett egy-egy hektáron. S még egy jó hír: a gazdaság fejleszti az öntözést, így jövőre elképzelhető, hogy az összterület egynegyed ré­szén a cukorrépát már ilyen mó­don is tudják gondozni. Nem a gyáron múlik a termelési kedv növelése (Fotó: Perl Márton) Külföldi újságírók Magyarországról Hazánkban a külföldi újságí­rókat ugyanazok a jogok illetik meg, mint magyar kollégáikat — mondta az MTI munkatársának Szombath Jenő, a Külügyminisz­térium sajtófőosztályának he­lyettesvezetője. A külföldi tudó­sítók számára semmiféle kény­szerpálya nem létezik, önállóan szervezhetik programjukat. Kiemelte: az elmúlt két évben jelentősen megnőtt a nyugati or­szágok érdeklődése hazánk iránt. Sok tény tanúskodik erről, egyebek közt az is, hogy 1987 elejéig lényegében csak a szocia­lista országok rendelkeztek ál­landó magyarországi tudósítók­kal. A nyugati hírügynöksége­ket, lapokat inkább csak magyar újságírók informálták. Ezt a gya­korlatot törte meg a The New York Times, amikor belgrádi iro­dáját áthelyezte Budapestre, ke­let-európai hatáskörrel. Azóta már 18 nyugati újságíró dolgozik állandó jelleggel hazánkban. Iro­dát nyitott többek között a Reu­ter, a BBC és a Frankfurter All­gemeine Zeitung is. Szombath Jenő elmondta, hogy további 12 kérelem vár elbírálásra. Várha­tóan a Koreai Köztársaság és Iz­rael is állandó tudósítót küld Magyarországra. Kérelmük inté­zése ideje alatt is dolgozhatnak. A főosztályvezető-helyettes elmondta: a tudósítók nagy többségének írásaiból általában érződik, hogy „szurkolnak” a magyar reformoknak, annak az útkeresésnek, amely egész Euró­pa szempontjából nagyon fon­tos. Az újságírókat elsősorban gazdasági helyzetünk és adósság- állományunk alakulása, a de­mokratizálási folyamat kibonta­kozása, az alternatív szerveződé­sek tevékenysége, az új pártok alakulása, s nem utolsósorban a közvélemény hangulata érdekli. Tettekkel Enyhe idővel köszöntött | ránk a március. Bár csende­sek még a földek, de a gazdák tekintete már mindenütt fal- : vaink, településeink határa felé fordul. Sokan vizsgálgat- ják a talajok állapotát, mikor lehet már rámenni gépekkel és megkezdeni a koratavaszi­ak vetését. Mert a gazdák op­timisták, előretekintők, azt j mondják, ha nehezebb is a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt, azért mégiscsak kell a tej, a hús, a gabona az or­szágnak, a megyének. Ez a gondolat, ez a hozzá- ! állás csendült ki a nemrég zá- j rult szövetkezeti zárszáma­dásokon. Az elmúlt több mint egy hónapban ugyanis amellett, hogy a tavaszvárás közepette mindenütt készü­lődtek a gazdaságok, azért időt szakítottak a múlt évi munka értékelésére, a ta­pasztalatok összegzésére, és meghatározták az idei fel­adatokat is. Nem volt csekély a kritika a köz-, illetve kül­döttgyűléseken, véleményt mondott a közösség arról, mit értek el, hol van javítani való a nagyobb eredmények érdekében. Merthogy a beszámolók is megfelelően feltárták a gon­dokat 1988 gazdálkodásáról, és kendőzetlenül szóltak a feszültségekről. Felvetették, hogy szokatlanul kevesebb volt a hagyományos kora ta­I vaszi zöldhitel, nem tudtak mindenütt kellően bánni a váltóval, meg aztán nagyon soknak bizonyult az elvonás is. Mindezek közepette sem panaszkodhatnak Heves me­gye nagyüzemei, hiszen a ta­valyi szigorítások közepette is a termelési érték mégha- ladta a 8,5 milliárd forintot szövetkezeteinkben. Ez va­lamivel több lett a tervezet­től. Ám a nyereség 795 milli- óval kevesebb, mint ameny- nyit előirányoztak. így sincs szégyenkezni valójuk a nagy­üzemeknek, hiszen a ke­I mény szabályozók hatását, amennyire csak tudták, szi­gorú takarékossággal igye­keztek ellensúlyozni. Persze, ez roppant nehéznek bizo­nyult, mivel az ipari eredetű anyagok árai tovább növe­kedtek, amelyeket viszont nem követtek a mezőgazda­ság termelői árai. Szóba került, hogy meny­nyire drága az alkatrész, a műtrágya, a növényvédő szer, nem beszélve a gépek árairól. Mindezek ellenére két szövetkezet zárt veszte­séggel: a bodonyi és a verpe­léti. A kiesésülel9 millió fo­rint. Úgy döntöttek, hogy egyik közös gazdaságban ; sem folytatnak veszteségren­dezési eljárást, mert a kollek­tíva képes arra, hogy kigaz- dálkodja 1989-ben az emlí­tett 19 milliót. Persze, a fe­gyelmezett zárszámadások­kor nem hallgatták el, hogy akadnak javítani valók az üzem- és munkaszervezés­ben, az érdekeltségben, a fe­gyelem megszilárdításában. Mindenütt szó esett az MSZMP Központi Bizottsá­gának agrárpolitikai tézisei­ről is. Az viszont kicsendült a véleményekből, hogy a pa­rasztság a jövőben is együtt kíván maradni. Közös az akarat a tenniva­lókban annak érdekében, hogy 1989-ben is legyen elég J tej, hús, cukor, liszt, étolaj az üzletekben. Mentusz Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents