Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
2. VILÁGMAGAZIN NÉPÚJSÁG, 1989. március 4., szombat Thaiföld kitaszítottjai Thaiföld lassan megnyeri ugyan a háborút az egyik leg- szömyűbb betegség, a lepra ellen, de még mindig sok ezer leprás él itt elkülönített kolóniákban, ahonnan talán már sohasem kerülhetnek ki. Az orvostudomány egyértelműen vallja, hogy a lepra megelőzhető, gyógyítható, és nem különösebben fertőző betegség, ám a bőr jellegzetes elszíneződése, a beszédes foltok házasságok felbomlásához vezetnek, a karommá torzult kezek elidegenítik egymástól a barátokat. A társadalom a leprásokat előbb- utóbb kiközösíti, az ország 21 kolóniájának valamelyikébe száműzi. Thaiföld legszerencsétlenebbjei ezekben a kolóniákban mosolyogva fogadják a külvilágból érkező, együttérző látogatót, • üdvözlésükre hálásan teszik össze ujj nélküli, csonk kezeiket. Betegségükről fesztelenül vallanak, a zavar legcsekélyebb jele nélkül. A kolóniában gyorsan hozzászoknak ahhoz, hogy itt senki nem nézi le őket, nem fordulnak el tőlük viszolygó tekintetek — magyarázza Banchong Chaiya- ra, egy 43 éves római katolikus lelkész, aki — amennyire módjában áll — megpróbál segíteni az ország egyik északkeleti lepratelepének másfél ezer lakóján. Az ápolók hiszik, hogy a leprások, ha felépülnek, vissza tudnak illeszkedni a társadalomba. De ha a betegség már előrehaladott stádiumban van, akkor erre nincs remény. A telepen különálló lakóházak vannak, óvoda, iskola, öregek otthona, templom, mező- gazdasági kertek, s még börtön is. Ebbe azok kerülnek, akik nem tudják önmagukban legyűrni a vágyakozást a külvilág iránt. Thaiföldi buddhisták szerint a lepra büntetés azokért a vétkekért, amelyet előző életében követett el a beteg. Vannak, akik ezért titkolják el kezdeti szakaszban a betegségüket, pedig akkor még talán gyógyítható lenne. így önmagukat büntetik. A lepra manapság szerencsére visszaszorulásra kényszerül Thaiföldön. 1954-ben a délkelet-ázsiai országban még 140 ezer leprás beteget számláltak össze, ma 25 ezren szenvednek ebben a gyűlöletes kórban. Ali Akbar Velejati, iráni külügyminiszter beszél a parlament február 28-i ülésén, amelyen a képviselők úgy döntöttek, hogy Teherán megszakítja diplomáciai kapcsolatait Nagy-Britanniával. Fent: a parlament elnöke, Ali Akbar Hasemi Rafszandzsani. Jennifer Kline, a Mrs. Amerika cím birtokosa (B), az amerikai Pam Nail, az 1988-as Mrs. Világszépe (K) és a Mrs. Szovjetunió címet elnyert moszkvai Irina Szuvorova (J) két héttel a Mrs. Világszépe idei választása előtt. (Telefotó — MTI-Külföldi Képszerkesztőség) Szombat: Megtartották Luandában az angolai — kubai — dél-afrikai vegyes bizottság első ülését — George Bush amerikai elnök Pekingbe érkezett — Befejezte bukaresti látogatását Ali Hamenei iráni államfő Vasárnap: Hatnapos látogatásra Indiába érkezett Pérez de Cuellár, az ENSZ főtitkára — Egyiptom és Izrael megállapodott abban, hogy Egyiptom visszanyeri szuverenitását a Taba-sáv felett — a salvadori államfő tűzszünetet ajánlott és elfogadta az ellenzéknek azt a javaslatát, hogy halasszák későbbre a márciusra kitűzött elnökválasztást Hétfő: Munkatalálkozót tartott Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Stipe Suvar a JKSZ KB Elnökségének elnöke a jugoszláviai Bellye mellett — Egynapos látogatást tett Szöulban az amerikai elnök — elítélte az emberi jogok romániai megsértését Horn Gyula külügyi államtitkár az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának genfi ülésén — Wojci- ech Jaruzelski lengyel államfő és pártvezető a hadsereg bevetését helyezte kilátásba arra az esetre, ha az ellenzék meg akarná dönteni a rendszert — Párizsban megtartották a szokásos évi francia — brit csúcstalálkozót. Kedd: Palesztin állásokat támadott a Suf-hegységben az izraeli légierő — Zavargások törtek ki Venezuelában a jelentős áremelések miatt — Mihail Gorbacsov Moszkvában találkozott Achille Ochettóval, az Olasz Kommunista Párt főtitkárával — Ungváron megtartotta alakuló közgyűlését a Kárpátaljái Magyar Kulturális Szövetség — a Közös Piac és Közép-Amerika gazdasági együttműködéséről tárgyaltak az EK-tagállamok és a térség országainak külügyminiszterei Hondurasban — Helyhatósági választásokat tartottak Izraelben. Szerda: A többpártrendszer bevezetését sürgette Jugoszláviában a Szlovén Szocialista Ifjúsági Szövetség elnöke — Koszovóban korlátozták a mozgásszabadságot, megtiltották a gyülekezéseket és tüntetéseket. Csütörtök: Eredménytelen megbeszélést tartottak Panmindzsonban a KNOK és Dél-Korea képviselői a Ko- rea-közi miniszterelnöki tárgyalásról — a hadsereg létszámának csökkentését jelentették be Mongóliában — Hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Francisco Fernandez Ordonez spanyol külügyminiszter. Péntek: A magyar — szovjet gazdasági együttműködés fejlesztéséről tárgyalt Moszkvában Németh Miklós miniszterelnök. A hazánkban tartózkodó Európa Fariaméul küldöttsége február 28-án az országgyűlési bizottságok tagjaival találkozott a Fariamén! Gobelin-termében (jobb oldalon a vendégek) \ ictoria, Kolumbia: A kábítószer gyártásához szükséges alapanyagokat és berendezéseket, valamint 1200 kilogramm kokaint foglalt le a kolumbiai rendőrség a ’’Tavaszi hadművelet’’ elnevezésű kábítószer-ellenes razzia február 28-i, utolsó akciónapja során a település egyik laboratóriumában. A Berolina sorsa Svéd táppénzcsalók A svéd egészségügyi tisztviselőknek az utóbbi időben nagy fejtörést okoz, vajon valóban be- tegeskedőbb lett-e az ország lakossága, vagy inkább a táppénzcsalás vonzereje nőtt? Hivatalos adatok szerint az elmúlt három év alatt több mint 50 százalékkal, 20,2 milliárd koronáról 31,1 milliárd koronára nőtt a táppénzként felvett összeg. A svéd betegsegélyezési rendszer nemcsak a legfejlettebbek közé tartozik a világon, de a legengedékenyebb is, mármint az ellenőrzés tekintetében. Az is könnyen előfordulhat, hogy valaki egyszerre kapjon táppénzt és fizetést, hiszen a betegállomány idejéről szóló jelentések sehol sem találkoznak a fizetési szalagon szereplő összegekkel.' A többletjövedelemhez még annyi erőfeszítésre sincs szükség, hogy az árnyékgazdaságban keressen magának munkát a beteg, hiszen — ha elvben nem is, de gyakorlatilag — a rendes állásában is megteheti ezt. A svéd hatóságok gyanítják, hogy az állami betegsegélyezőknél beteget jelentő dolgozók nem kis hányada onnan egyenesen a munkahelyére tart. Egy szúrópróbaszerű vizsgálat fényt derített olyan esetre is, amikor egy diáklány egyszerre vett fel ösztöndíjat, táppénzt és gyermekgondozási segélyt ugyanarra az időre. Svédországban minden dolgozó fizetésének 90 százalékát kapja meg betegségének ideje alatt. Jóllehet, a betegsegélyezés állami kézben van, annak fedezetét a munkáltatók által befizetett külön adók jelentik. A betegséget elegendő a lakóhely szerinti biztosítóirodában bejelenteni, és orvosi igazolás csak egy hétnél hosszabb mulasztás igazolásához kell. A svéd vállalkozók szövetsége tavaly felmérést készített, amelyből az derült ki, hogy az iparban foglalkoztatottak évente 27 napot töltenek betegszabadságon, miközben ugyanez a szám az NSZK-ban 18, Franciaországban 16, Angliában pedig 11 nap. Szakértők szerint a mulasztások magas arányának feltétlen összefüggésben kell állnia a laza ellenőrzéssel, illetve a visszaélésekkel. Egy februárban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás adatai szerint ezer megkérdezett közül 86 százalék gyanakodott arra, hogy kollégái kijátsz- szák a betegsegélyező rendszert. Svédországban az 1,096 milliárd koronás nemzeti jövedelem 20 százalékát fordítják szociális célokra, így a betegsegélyezésre, a nyugdijakra és egyéb támogatásokra. A betegsegélyezésre költött tavalyi több mint 30 milliárd korona 2 milliárddal több volt, mint amit az ország a katonai kiadásaira fordít. Az országos társadalombiztosítási központ vizsgálata megállapította, hogy az egyes területek között jelentős eltérések figyelhetők meg a betegszabadságok gyakorisága szerint. A beteget jelentők legtöbbje a nagyvárosok szegénynegyedeiben lakik. Rin- keby, Stockholm zömmel bevándorlók lakta külvárosában kétszer annyian mulasztanak betegség miatt a munkából, mint a svéd országos átlag. Ezek az emberek többnyire veszélyes, unalmas, monoton és nehéz fizikai munkát végeznek. A Swenska Dagbladet című újság a minap arról számolt be, hogy a betegbiztosító két kisebb svéd városban, Halmstadban és Varbergben végzett januári ellenőrzéseinek tanúsága szerint a beteget jelentőknek 15-20 százaléka táppénzcsalónak bizonyult. A liberális ellenőrzési gyakorlat mély nyomokat hagyott a kormányhivatalnokokban is, akik a helyszíni ellenőrzés helyett szúrópróbaszerű telefonhívásokkal igyekeznek ellenőrizni. A svéd kormány illetékesei a táppénzcsalások kiküszöbölésére most olyan megoldást mérlegelnek, amely szerint a két hétnél rövidebb betegségre szóló táppénzt a munkahelyen fizetnék ki, és a biztosító később térítené visz- sza a vállalatnak. A szakszervezetek azonban hevesen tiltakoznak e terv ellen. Arra hivatkoznak, hogy ilyen rendszerben a vállalatok nyomást gyakorolnának alkalmazottaikra, és akkor is a munka felvételére késztetnék őket, ha valóban betegek. Úgy vélik, ha a munkáltatók ellenőrzése alá kerülne a betegsegélyezés, a dolgozók nem mernének élni eddig élvezett jogaikkal. A berliniek 45 éve találgatták, hogy vajon mi lett a sorsa a város egykori jelképének, a Berolina- szobornak, amely a második világháború idején még az Alexanderplatz közepén állt. Egy berlini történész kutatásai a minap fényt derítettek a szebb napokat megélt asszonyság szomorú sorsára: a háború végnapjaiban beolvasztották. Idén lenne százesztendős a szobor, amelynek története Umberto olasz király 1889-es berlini látogatásával vette kezdetét. A magas rangú vendég tisztéletére II. Vilmos császár hatalmas gipszszobrot emeltetett a Potsdamer Platzon (ma Nyugat-Ber- linhez tartozik). A berliniek any- nyira a szívükbe zárták a hölgyet ábrázoló szobrot, hogy a császár később időtállóbb anyagból elkészíttette új változatát: a rézlemezből megformált Berolina hét és fél méter magas volt. Impozáns látványt nyújtott, amit hat méter magas, bazaltborítású talapzata csak fokozott. Az 1895. december 17-én ünnepélyesen felavatott Berolina- szobor a város jelképe lett. Erről tanúskodik számos, vele kapcsolatos berlini vicc is. Az egyik szerint a szobor nem más, mint a megszorultaknak utat mutató világítótorony; a szobortól nem messze volt ugyanis a belváros egyik forgalmas nyilvános illemhelye. A másik értelmezés szerint, utalásként a tér szomszédságában levő, ma is „üzemelő” rendőrkapitányságra, a szobor kinyújtott bal karja felszólítást fejezett ki: „Kérem, lépjen közelebb!” Bár a háborús megpróbáltatásokat épségben megúszta, Berolina végzetét mégis a világháború okozta. 1944-ben nyersanyag- készleteiből végképp kifogyott a náci birodalom, ezért — számos más, művészi szempontból értéktelennek ítélt köztéri alkotással együtt — gazdasági hasznosításra, magyarán beolvasztásra ítélték az 5 tonna rézlemezből készült szobrot. Talapzata még néhány évig ott árválkodott az Alexanderplatzon, ám az ötvenes évek elején azt is utolérte a végzet: a Friedrichsfeldeben létesített új állatkert kifutóinak jelentős részét a Berolina talapzatát borító bazaltlapokból készítették el. Az egykori jelképet ma már — igaz, csak nevében — az NDK fővárosának egyik szállodája őrzi csupán. Dorogman László „Rómeó és Júlia” Cipruson Rómeó és Júlia legújabb, tragikumba hajló története napjainkban játszódik Cipruson és már hónapok óta indulatokat kavar. A bajuszos Rómeó török. Neve Cengis Coskun Seytan. Júlia görög: Alexia Khronia. A 15 éves diáklányt a ciprusi kormány szerint a nyári vakáció idején elrabolták, muzulmán hitre térítették és hozzákénvszerítették egy 17 éves törökhöz. Északon más véleményen voltak. Az esküvőről beszámolt a ciprusi török televízió is, Rauf Denktas ciprusi török vezetőpedig nászajándékkal adta áldást a frigyükre. A lány görög diáktársai közben zajos utcai tüntetéseken követelték Alexia szabadon bocsátását. A múlt héten újabb fordulat korbácsolta föl a kedélyeket. Alexia váratlanul megjelent szüleinél, í kijelentette: hozzákényszerítették Cengis Coskun Seytanhoz. A történet azonban még korántsem ért véget. Az elhagyottfélj — élete kockáztatásával — átszökött a szigetországot elválasztó, szigorúan őrzött és elaknásított senki földjén, hogy'megtalál- ja szerelmét. A ciprusi hatóságok nyomban letartóztatták. Vakmerő tettéről értesülve az ifjú ara megjelent a bíróságon és kijelentette: mégis szereti féijét és kész kö vetni őt „a világ végére is”. Az egész szigetfeszült figyelemmel várja az ítéletet: kitoloncolják-e a férjet, vagy pedig a szerelmesek ismét egymáséi lehetnek. Hacsak Alexia közben meg nem gondolja magát. Még olyan fiatal... A HÉTEN TÖRTÉNT
