Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-31 / 76. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 31., péntek 3, GAZDASÁG — TÁRSADALOM Háborog a szövetkezeti közvélemény Mi lesz a svédekkel? Göteborgban nyit üzletet a Gyöngyszöv Legmesszebb talán a nyírtassi termelőszövetkezet ment, amikor bejelentették, hogy kilépnek a tsz-szövetségből. Ennek oka csak részben volt az, hogy megdrágult a szövetségi tagság, a fenntartási hozzájárulás csaknem háromszorosára emelkedett, hiszen a nagyobb összeget is kifizetnék, ha megérné— mondták a szövetkezet vezetői. A múlt őszön az érdekképviseleten belül is megbomlott az összhang. A Békés megyei területi szövetség nyílt levélben fordult a TOT-hoz, s felhívta a testület figyelmét a mezőgazdaságban tapasztalható mind súlyosabb ellentmondásokra. E két példa s a suttogó közvélemény egyértelműen jelezte, hogy a korábban hallgatásba burkolódzó országos érdekképviseletnek tennie kell valamit, ha nem akaija elveszíteni tagságát, s egyben fenntartóit. Ok sem szokványos lépésre szánták el magukat, február végére összehívták a termelőszövetkezetek országos értekezletét, amire még nem volt példa. Igaz, a tanácskozás idejét többször módosították, mindannyiszor halasztva az időpontot, így az MSZMP Központi Bizottsága néhány nappal hamarabb közzétette új agrárpolitikai koncepcióját, s e tény önmagában is gyengítette az érdek- védelem jelentőségét a közvélemény előtt. A bennfentesek persze tudják, hogy a különféle kormányzati fórumokon a TOT képviselői hallatták hangjukat, érveltek, tiltakoztak a mezőgazdaságot mind hátrányosabb helyzetbe hozó intézkedések ellen. Ám erről a közvélemény vajmi keveset tud, az érvelés a nyilvánosság kizárásával, a homálybem folyt. Ráadásul foganatja is kevés lett, szaporodtak a feszültségek a gazdaságokban, s a képviseletek ezt pontosan és erőteljesen érzékelték. Látnivaló, hogy megtorpant a mezőgazdasági termelés üteme, a korábbi sikerek helyett most csak a bajokról beszélnek a szakemberek. Fizetési gondokkal küszködik a szövetkezeteknek csaknem a fele, a tartalékaikat felélték, hitelhez viszont csak drágán vagy egyáltalán nem jutnak hozzá. Elkeseredésében úgy fogalmazott egy téeszelnök, hogy el kellene adni a szövetkezet teljes vagyonát, bankba tenni a pénzt, s a diófa árnyékában pi- pázgatva várni a kamatokat. E furcsa logika nem jár messze az igazságtól, hiszen az alaptevékenység jövedelmezősége már csupán 5-6 százalékos, a bankkamatok viszont 20 százalék körül mozognak. A terhek másutt is nőttek. 1970-ben hatmilliárd forintot vont el a költségvetés az agrár- gazdaságból, s 3,5 milliárd forint támogatást nyújtott, 1987-re 50 milliárdra nőtt az elvonás, s 21 milliárdra a támogatás; vagyis az egyenleg tízszeresével romlott. S mint a konferencián is elhangzott, Európában három olyan ország van, ahol az elvonás ösz- szege nagyobb a támogatásnál, s Magyarország köztük van. A gyors ütemben növekvő elvonást még tetézte, hogy nyílt az árolló is, s a mezőgazdasági termékek felvásárlási árai 1970 és 1987 között 83 százalékkal emelkedtek, az ágazatban felhasznált ipari termékeké viszont 123 százalékkal. Nyilvánvaló, hogy a termelés jövedelmezősége romlott, az üzemek elszegényedtek, s ezt a szövetkezeti tagság is érzékelte. A nyolcvanas évek elejére már csaknem felzárkózott a mező- gazdaságban dolgozók jövedelme az ipari munkásokéhoz, 1983-ban ötszáz forint volt havonta a parasztemberek hátránya. Azóta romlott a helyzet, 1987-ben a szövetkezeti mező- gazdaságban az egy főre jutó átlagkereset 6221 forint, az állami iparban 7320 forint volt, vagyis több mint ezer forintra nőtt a hátrány. Ezekhez hasonló tények árnyékában tanácskoztak a rendkívüli TOT-konferencia meghí- vottai, s cseppet sem furcsállha- tó, ha elmarasztalták az érdek- képviseletet puhaságáért. Bár derültséget keltett, de felmentést keresett az érdekképviseletnek az egyik téeszelnök megjegyzése: ’’tiszta apja lett ez a gyerek” — célozva a TÓT kormányhűségére és transzmissziós szerepvállalására a kormány és a mezőgazdasági nagyüzemek között. A konferencia állásfoglalást tett közzé, de ez nem igazán hozta lázba a mezőgazdasági közvéleményt. Az agrárpolitika iránt érdeklődők négy nappal hamarabb, tartalmában hasonló, de még részletesebb szöveget olvashattak, az MSZMP javaslatát az agrárpolitika megújításának koncepciójára. Az érdekképviselet megújulása tehát még várat magára. Mintha tréfának hangzana. Az ember hitetlenkedve kérdezi: Valóban ABC-áruházat létesít a Gyöngyszöv Göteborgban? Ez nem vicc? — Egyáltalán nem az — válaszolja nagyon is komolyan Ro- hánszky Ferenc, az áfész elnöke. — Az első kamion március 28-án indult útnak. Igaz, 22-én még hiányzott a kiviteli engedély hozzá. Ja, nemcsak az isten malmai őrölnek lassan, jut az eszembe. Majd hangosan kimondom: — De hiszen külkereskedelmi engedélyük van. Nem? — A Mátra Trade Kft, amelynek gesztora vagyunk, rendelkezik engedéllyel. De más a gyakorlat. Pecsét után pecsét kell. Például a Kereskedelmi Minisztériumban közölték az utolsó pillanatban szinte, hogy csak akkor indulhat útnak a 11 tonna mélyhűtött burgonyaszirom és a 6 tonna alma, ha a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium ad egy nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy a két áru külföldi kiszállítása a jelzett mértékben nem okoz majd belföldi ellátási nehézséget. — Az alma és a burgonyaszirom ilyen tételben ? Ezt nem gondolhatták komolyan a minisztériumban. — De, nagyon komolyan gondolták. Ismeretség kellett ahhoz, hogy az utolsó pillanatban ezt a nyilatkozatot a MÉM-től megkapjuk. Á legszívesebben hangosan felnevetnék, amikor ilyen szörnyű bürokratikus fontoskodásról hallok, ha nem szorongatná a torkomat a tehetetlen düh. Nesze neked, reform! Nesze neked, nyitottság! Ám a pénzt mind nehezebb és nehezebb előteremteni, — pedig a veszély ma is fennáll, újabb „mentésre” van szükség. A városi tanács e célra központi állami támogatásként kapta az alapot, ám „tűzoltómunka” volt csak a segítség. Majd 1986-ban a megyei tanács költségvetésébe került át ez az összeg, ami megint csak azt jelentette, hogy nem volt prioritása a veszélyelhárításnak. Hogy a helyzet egyáltalán nem rózsás, azt bizonyítja a tény: tavaly 60 millió forint helyett csak negyvenmillió jutott a pincemunkákra, az idén pedig megint csak negyvenötmillió forint az az összeg, amivel gazdálkodhatnak — ám már ezt is általános forgalmi adó terheli. Nos, ebből kellene tervszerű munkát megvalósítani, ami szinte lehetetlen. Már csak azért is, mert az elmúlt évben tovább nőtt a beszakadások száma. Felnémeten például öt pince, nyolcszáz négyzetméteren került közvetlen veszélybe. Mit tehet a városi tanács műszaki osztálya? Elsősorban az a céljuk, hogy a minimumra csökkentsék a váratlan veszélyforrásokat. Az ismert, felfedett pincéknél elérték, hogy megelőzzék a bajt, például a Dobó utca 26. szám alatt is. A pinceállapot-tér- kép — a genplán — készültségi foka 95 százalékos. Tavaly ösz- szesen mintegy ezer négyzetméter pincét tártak fel. A VII. ötéves terv készítésekor a legnagyobb figyelmet a Telekessy, az — Ezek után kíváncsi vagyok, mennyi ideig tartott, amíg a svéd partnerekkel sikerült a megállapodást nyélbe ütniük? — Ha a svédeken és rajtunk múlott volna, akkor néhány napba tellett volna az egész. De szé- gyelltük mondani, hogy még mindig itt is, ott is pecsétért kilincselünk. Hol ezt, hol azt kellett kitalálnunk. Az egész tárgyalás novemberben kezdődött el és márciusban fejeződött be. Öt hónapig tartott. Ezt nem tudják a nyugatiak megérteni. Kétségbeejtő ez a csigalassúság. Van itt azonban még más is. A magyar áru. Közismert, milyen nálunk a szerződéses fegyelem. Márpedig a svédeknek nem magyarázgatás kell, hanem a szállítmány, a megadott időre, a megadott mértékben. — Minden itthoni partnerral megegyeztünk. Olyan áruféleségeket kérnek tőlünk a svédek, amelyekből bőven el vagyunk látva. De üzletnek sem rossz ez a vállalkozás, hiszen egészen más értéke van kint a mi cikkeinknek, mint itthon. A nyereség pedig döntő szempont. — Hogyan jutottak el a svéd piacra? — A Pattinkát már korábban is szállítottuk és a sós perecet is. A svédek ismertek már bennünket, aztán egyszer szóba jött, hogy lehetne-e együtt is közös üzletet nyitni. A többi már jött magától. A göteborgi ABC-áruház cégtábláján ott díszeleg majd a Mátra Trade Kft neve is. Világ, láss csodát! De ha a svédek ettől görcsöt kapnak, elvesztik az önbizalmukat, úgy kell nekik. Hogy is szólt a régi dal? „Kiforgatjuk Arany János, a Trinitárius, a Széchenyi és a Dobó utcára, valamint a vár környékére fordították, ahol különböző munkákat is végeztek a veszély elhárítása érdekében. Megvan a kiviteli terve a Szépasszony-völgy alatti pincék megerősítésének is, ám az építést az ismert pénzügyi nehézségek miatt még nem kezdhették el. Megépült viszont a Kőkút út és a Szalóki út csatlakozásában az új csomópont, méghozzá oly módon, hogy védi a pincék állapotát. Az elmúlt három évben összesen mintegy öt és fél kilométer utcaburkolatot készítettek el, és ezzel összehangoltan csapadék- és szennyvízcsatornát is. Egy tény: mindenképpen a baj megelőzése a fontos, — ahogyan a városi tanács műszaki osztályán tájékoztattak, „elébe kell menni” a veszélynek. Már most felkészültek arra, hogy a beépített területeken újra végigjárják, feltérképezzék a meglévő pincéket, ellenőrizzék azok állapotát. Ezért is kérik a lakókat, hogy ne vegyék zaklatásnak, ha a szakemberek felkeresik otthonukban őket. Hiszen ez annak érdekében történik, hogy ne tűzoltómunkát végezzenek, ne csak akkor segítsenek, amikor már megtörtént a baj. S az a rendelkezés is csak segíthet a jelenlegi állapoton, hogy ezentúl az új pincékhez is építési engedély szükséges. (mikes) az egész világot...” Lám, a Gyöngyszöv már elkezdte. — Hogyan oldják meg a magyar áru kiszállítását? — A kamionok kéthetenként indulnak útnak öt tonna áruval. De ha szükséges, bármikor tudunk utánpótlást küldeni. Azonban Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Nem tartom valószínűnek, hogy a gyöngyösiek megelégednének csupán a je.- lenléttel. — Mit várnak ettől a vállalkozástól? — Ügy tervezzük, hogy a göteborgi ÄBC éves forgalma 140 millió svéd koronát ér el. A nyereség ránk eső részét szintén svéd koronában kapjuk meg. — Megkapják? — Nem mi, hanem az állam. Annak egy bizonyos hányadát visszakérhetjük, ha valami importbeszerzésre van szükségünk. De már az is nagy szó, hogy egyáltalán kérhetjük. Ez is a mi faramuci pénzügyi eljárásunkra jellemző. Áki megszerzi a tőkés valutát, az nem rendelkezik vele. Megköszönheti, hogy a töredékét felhasználhatja. De sok minden maradi megoldás terhel még bennünket! De — meddig még? Mert az is több, mint nevetség, hogy az egyik minisztériumi osztályvezető, amikor mentek hozzá a pecsétért, a következőket mondta: — Öt napja nincs titkárnőm. Nem tudtam a maguk ügyével foglalkozni. Meg kellett volna tőle kérdezni: vajon öt napig akkor mit csinált titkárnő nélkül? Minek ment be egyáltalán a minisztériumba? Vagy nálunk a reform itt Nem kell az igazgatóknak kilépniük a szakszervezetekből, hogy mint munkáltatók megköthessék a munkahelyi szakszervezetekkel a kollektív szerződést — mondták az MTI munkatársának a SZOT-ban. Az elmúlt napokban ugyanis ebben a kérdésben félreértés alakult ki; a Munka Törvénykönyvének módosítását követően többen úgy vélték, hogy az abban foglaltak szerint nem írhatja alá a kollektív szerződést az az igazgató, aki maga is tagja a szakszervezetnek. A SZOT jogi osztályának munkatársai szerint a módosított jogszabályok sem tartalmaznak ilyen kitételt. A több vállalat által együttesen köthető kollektív keretszerződésre is csak azt írják elő, hogy abban a munkavállalók A legfrissebb statisztikai felmérés szerint az életszínvonal tavaly és 1989 eddig eltelt hónapjaiban leginkább a középrétegeknél csökkent. A lakosságnak ebben a csoportjában növekedett azoknak a háztartásoknak a száma, amelyek a társadalmi minimumhoz egyre közelebb jutottak. Ez ellentétben áll a közvéleményben elterjedt hiedelemmel, miszerint a legrosszabb helyzetűek pozíciója romlott a leginkább. Az ő életszínvonalukat a különféle szociálpolitikai intézkedések tavaly is és az idén is oly mértékben védték, hogy helyzetük az átlagosnál kevésbé romlott. Jövedelmük ugyanis olyan alacsony, hogy a különféle juttatások — családi pótlék emelése, a nyugdíjasok közlekedési kedkezdődik? Még szerencse, hogy nincs mindenkinek öt napig hiányzó titkárnője. A göteborgi ABC-hez visszatérve: az üzlet teljesen új, az alapterülete 650 négyzetméter, tehát nem valami kis butikocska. Az ünnepélyes megnyitásra, április második felében, kimennek a gyöngyösiek is. — Úgy tudom, egyéb üzleti ügyekben is reményteljes tárgyalásokat folytatnak. Mik ezek? — Á Stuttgartban székelő Wolfcéggel már csak a kis perec árában kell megegyeznünk. Abba nem szól bele senki, hogyan tudunk megegyezni. Ugyancsak áprilisban kerül sor a dél-koreai utunkra, amelynek célja egy közös vállalkozás létrehozása. Úgy látszik, hogy ezt az ügyet is sikerül tető alá hoznunk. — De ha ennyire nehézkes a magyar engedélyezési eljárás, minek idegesítik magukat hónapokon át? — Elkeserítő, ha az ember arra gondol, az államnak is jót akar, és akkor pontosan azok „tesznek keresztbe”, akiknek a leginkább kellene törekedniük a minél gyorsabb és simább lebonyolításra. Ki érti ezt? Én sem, ő sem, mi sem. Any- nyiszor elmondtuk már: idejét múlt, begyepesedett módszer az, ami a közös vállalkozások létrehozására vonatkozik. És mégsem történik semmi változás. Kinek az érdeke, kiknek az érdeke az, hogy az állóvíz meg ne kava- rodjék? Még szerencse, hogy vannak ’’gyöngyszövös” emb^jc'|js. és a munkáltatók egymástól független szervezeteinek kell megállapodniuk. A félreértések elkerülése érdekében a szakszervezetek fontosnak tartják, hogy mielőbb hivatalosan közzétegyék a Munka Törvénykönyvének az Ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán módosított szövegét. A Magyar Közlöny szerkesztőségében ezzel kapcsolatban közölték: a napokban megjelenik a Magyar Közlöny 19. száma, amelyben kihirdetik a módosításáról szóló törvényt. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban is megerősítették: a kollektív szerződések megkötésénél nem jelent összeférhetetlenséget az igazgató szakszervezeti tagsága. vezménye, az egyszeri segély karácsony előtt — aránya bevételeikhez képest jelentős. A felmérés tanúsága szerint a legjobb módú rétegek képesek ellensúlyozni a kedvezőtlen hatásokat; megtakarításaikat átcsoportosítják, vállalkozással, tőkebefektetéssel, a külföldi utazások liberalizálásának kihasználásával, valamint más hasonló eszközökkel növelik jövedelmüket. így ők valószínűleg meg tudják őrizni életszínvonalukat. Az életszínvonallal kapcsolatos felmérést a KSH rövidesen közzéteszi, amely a Statisztikai Kiadó Vállalat könyvesboltjában kapható majd „Az 1988- 1989. évi életszínvonal-csökkenés réteghatásai” címmel. F. J. Elektronikus gyújtóberendezések Lada gépkocsikhoz Saját fejlesztésű, elektronikus gyújtómodul gyártását kezdték meg a veszprémi Bakony Művekben. Az új Ladához és Zaporozsec- hez használható készülék vetekszik a hasonló nyugati berendezésekkel: jó hidegindítást, takarékos fogyasztást eredményeznek, szélsőséges körülmények között is. Az idén 80 ezer ilyen gyújtómodult szállítanak szovjet megrendelésre. (MTI-fotó) G. Molnár Ferenc „Tűzoltómunka” helyett tervszerű program... ...hogy ezentúl ne szakadjanak be az egri pincék Eger és külterületei alatt nem kevesebb, mint 138 kilométer pincerendszer húzódik meg összességében. Ha ezt egy képzeletbeli vonalon egymás mellé helyeznénk, majdcsak elérne a fővárosig. Érthető hát, hogy nem kis gondot jelent a városnak a helyreállítási munkák megszervezése: a hetvenes évek elején kezdtek a pincék leszakadni. AIV. ötéves terv időszakától 25 ezer 865 méter „tömedékelést” kellett elvégezni, közel 17 kilométer hosszúságban megerősíteni a pincéket. Óriási összeg: 1988. december 31-ig egymilli- árd 155 millió forintot fordítottak a munkálatokra. Ki köthet g kollektív szerződést? Nem jelent összeférhetetlenséget az igazgató szakszervezeti tagsága A statisztika tükrében Életszínvonalunk alakulása
