Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-20 / 67. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 20., hétfő POSTAFIÓK 23 Felsőtárkányi aranylakodalom Bajzát Imre és felesége Anna asszony éppen fél évszázada fogadtak egymásnak örök hűséget. Az elmúlt héten e tartós frigyet jelképesen ismét megerősítették. (Fotó: Gál Gábor) Visszhang Ne csak a negatív éizésnek adjunk hangot! Üzen a szerkesztő V. B.: A panaszos kifakadását nem idézzük végig, mert az ideges állapotban elmondott, leírt szavak végül is a sérelmen túl, annak értékén és mértékén túl is hatnának. De nem árt felhívni a figyelmet arra, milyen hatást vált ki, ha az ügyintézés nem indul be kellőképpen és főként nem"hozza meg az állampolgár számára a kellő eredményt. írja: „Bemegy az ember a tanácshoz, nincs hivatal, itt van az ügyintéző, ott van, de a hivatali szoba üres. Van kocsi, potya benzin, ilyen szolgálat, olyan szolgálat. Feleségem nem kap nyugdijat ötévi megszakítása miatt. 4794 forintból élünk ketten, kértem a tanácstól támogatást, erre írt az ig. o. vezetője, hogy vigyem be a gyerekeim számát, őket kötelezik az eltartásunkra. Kérem önöket, adott az állam annyi pénzt a tanácsnak, hogy részemre szociális segélyt adjon. ■Nem feketére, meg ilyen kifizetés, meg olyan kifizetés, meg jutalom... stb”. Azért idéztünk bővebben ebből a levélből, mert a panaszok csatornái eddig csak csepegtettek, most már bőven csurognak, a szükség indulatokat ébreszt, pedig nyilvánvaló, hogy önnek az ügyét a jogi rendelkezéseknek megfelelően akarják elintézni. Az sajnálatos, hogy a felesége nem kaphat saját jogán nyugdíjat, ezért forgolódik a paragrafusok útvesztőiben, és akkor is úgy érzi, hogy önt le akarja rázni az ügyintéző, amikor segíteni szeretne. A fel- tételezések és gyanúsítgatások elröppenő szavakban sem célra veze- tőek, leírva pedig nem is ártalmatlanok, nem változnak meg jobbra a viszonyaink, ha kifakadásainkkal mérgezzük a levegőt. A tanács valóban jogosult és köteles vizsgálni a segélyezettek szociális helyzetét, hogy rangsorolhasson. K. I. írja: „Végtelenül sajnálom, hogy januárban nem tudtam ott lenni a... környezetvédők által megrendezett fórumon, munkahelyi elfoglaltságom miatt, mert akkor ott annak a néhány érdekeltnek szóban elmondtam volna a véleményemet. Most viszont azt hiszem, hogy megér ez az ügy egy nyílt vitát...” Kézzel írott hosszú oldalakon keresztül indokol, leír, magyaráz, visszament a félmúltba, adatokat sorakoztat, mert meggyőzni akar. Minket is és a szerkesztőségen keresztül azokat, akik ebben az ügyben netán illetékesnek érzik magukat, vagy azok is. Többszöri megfontolás után döntöttünk úgy, hogy a vitát nem indítjuk el, mert a lap terjedelme az olyan elmefuttatásokat, mint amiket az országos lapok a terjedelmük miatt megengedhetnek, nem bírja el. Nem kívántuk lerövidített formában közreadni az írást, mert akkor jogos kifogása támadhatott volna, miért ezt vagy azt az indokot tartottuk fontosnak, meggyőzőnek. Ha lényegre törőbben állítaná össze gondolatmenetét, sűrítené az okfejtést, talán célhoz jutnánk az ön jószándékával. Mert témaérzékenysége figyelemre méltó. B. J.: írja: „Leköteleznének, ha pontosabban megjelentetnék, hány év választ el bennünket az „uram-bá- tyám országtól?” A jelzett emberöltő ui. „egy-egy emberi nemzedék kifejlődéséhez szükséges idő” (23—35 év)... Ilyen közel lennénk ehhez az időhöz?” Nem korrigálni, még kevésbé túllicitálni akarván az eddig kifogásolt választ, félre sem akarván tolni a kínzó témát —, ha ez egyáltalán, mármint az „uram-bátyám” kifejezés megér ennyit! — értjük, hová céloz a kérdés. A régi kifejezéstől függetlenül ma is kapcsolat, amit szocialista összeköttetésnek szoktunk becézni. És mindenki tudja, hogy a két meghatározás egyáltalán nem áll messze egymástól. Az egyetemlegességről és az elévülésről. Egyre többször találkozunk az egyetemleges felelősség fogalmával. A szerződéses kapcsolatok, az áruviszonyok kiszélesedésének világában egyre nagyobb szerepet kap. Az egyetem- leges felelősség azt jelenti, hogy valamely kötelezettségvállalásért, tartozásért többen felelnek, mégpedig úgy, hogy az, aki jogosult mondjuk egy vételárra, illetékre, adóra, az egyetemleges felelősök közül ezt attól követeli, akitől akaija. Az egyetemlegesség a jogosult szempontjából igen kedvező, mert a kötelezettek fizetőképtelenségének vagy fizetőképessége hiányosságának esetén bevonja az összes kötelezhetőt. A jogszabály, illetve a kötelezettség természete a következő esetekben kifejezetten megkívánja az egyetemleges felelősséget: több személy együttes károkozása esetén, az örökös társaknak a hagyatéki hitelezőkkel szemben; közös telken való építkezés költségeiért, valamint a közösen vásárolt ingatlan vételáráért; egyetemleges a felelőssége a bérlőtársaknak a lakásbérlet esetén (lakbér, energiaszolgáltatás stb). Itt említjük meg azt a gyakori esetet, amikor valaki csak úgy kap hitelt valamely pénzintézettől, hogy az erre megfelelő személy kezességet vállal érte. Számolnia kell a kezesnek azzal, hogy az adósság behajthatatlansága esetén neki kell fizetnie a részleteket az adós helyett. Más kérdés, hogy annak, akitől követelték a tartozást, holott nem volt adós, illetve csak részben kellett volna teljesítenie, nem kell tétlenül belenyugodnia ebbe a helyzetbe. ó a későbbiekben, amikor egyetemlegesen kötelezett társa már valami okból fizetőképessé válik, vagyontárgyra, vagyoni részre tesz szert, kielégítheti a követelését. Ha másként nem megy, a bíróság segítségével. És most ezzel összefüggésben nézzünk meg egy másik fontos fogalmat, amelyet nemcsak a polgári jogban, hanem a jogrendszer más területén, a munkajogban, a büntetőjogban, a társadalombiztosításban is fellelhetünk. Nevezetesen az elévülést. A polgári jog az idő múlásához érdekes módon kétféle joghatást fűz. Az egyik esetben egy bizonyos idő elmúltával megszünteti a jog Egerben március 15-én a Bazilika előtt együtt ünnepelt a lakosság. Városunkban minden eddiginél felemelőbb, jól szervezett, fegyelmezett és lelkes volt a több ezer résztvevő. Minden adva volt 1848 méltó megemlékezéséhez — egy kivétellel. Hiányoztak a fiatalok! Nem értem, hogy az általános és középiskolásokat miért, milyen elgondolás alapján igyekeztek kirekeszteni az eseményből. Gondolom, és remélem, nem központi utasítás, hanem a régi beidegződés, indokolatlan félelem vezetett ide. Nagy kár, hiszen ez a nap elsősorban a fiatalok ünnepe volt, legyakorlását magát, a másik esetben csak azt zárja ki, hogy a jogot állami kényszer útján lehessen érvényesíteni. Nos, ez az utóbbi eset maga az elévülés. A polgári jogban az általános elévülési idő öt év, amely alól azonban számos kivétel van. Helyszűke miatt a felsorolásra itt nem térhetünk ki, csak egy mostanában nagyon aktuális esetre hívjuk fel a figyelmet: a kölcsönből és más hitelezésből eredő kamatkövetelés három év alatt évül el. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. Ha a jogosult az idő múlása közben levelet ír, telefonál, bírósághoz fordul, az elévülési idő újra kezdődik. Ha a jogosult olyan okból nem tudja érvényesíteni a követelését, amelyet kimentő okként a jogszabály elfogad, akkor még az elévülési idő eltelte után is kap pluszidőt jogának érvényesítésére. A munkaviszonyból folyó igény három év alatt évül el, de a munkaügyi viták eldöntésére vonatkozó szabályok a kérelem előterjesztésének lehetőségét az elévülési határidőn belül is szűkebbre szabathatják. (Felmondás, fegyelmi és kártérítési határozat ellen 15 napon belül lehet kérelemmel élni.) Gyakorlati jelentősége ennek a ki nem fizetett jubileumi jutalomnál, az anyasági járandóságoknál van, mert bizony elő-előfordul a munkáltatókkal, hogy ezeken a területeken megrövidítik dolgozóikat. A társadalombiztosításról szóló jelenleg még hatályos törvénynek van egy paragrafusa, amely az igény érvényesítésének szabályaival kapcsolatos. Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt tévesen utasították el, vagy az igénylőnek tévesen alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak, a hiba felfedezésétől visz- szafele számított öt éven belül járó összeget utólag ki kell fizetni. Mielőtt a családi pótlékban részesülők megrohamoznák a különböző illetékes szerveket, ideírjuk a paragafus második bekezdését is: Az esedékessé vált és fel nem vett ellátást az esedékességtől számított egy éven belül lehet felvenni. Tehát akinek kiskorú gyermeke van, és a munkaadónál vagy társadalombiztosítási szervnél nem jelenti be igényét családi pótlékra, az az utóbbi rendelkezés szerint járhat csak el. hetőség a hazafias nevelés évtizedes lemaradásának a pótlására. Reméljük, jövőre velük együtt örülhetünk majd március 15-ének. Petrovszky Mátyás Eger * Kápolnán a környék iskolás tanulói eljöttek ugyan köszönteni március 15-ét, de a nemzeti zászlót elfelejtették magukkal hozni. De talán még ennél is nagyobb szégyen az, hogy a kápolnai általános iskola tanulói is zászlók nélkül vonultak, nagy riArra kérjük kedves Homa János, hogy a tollát nagyobb felelősséggel vezesse. Az 1989. február 21-én megjelent „Hitelesség” című írására gondolunk. Ugyanis: az Ön által említett — általunk is tisztelt Nyers Rezső elvtárs — mondását, hogy „Sok Saulusból lett Paulus” vagy nem értette meg, vagy pedig szándékosan félremagyarázza. „A jó öreg kézi vezérlést” annak idején Ön is elfogadta. Gondoljon a korábbi írásaira. Mint Ön állítja, az 1956-os események egyszavas megítélése a „népfelkelés” feletti vita (amit Pozsgay elvtárstól idézett), a „konzervatívok és a reform pártján állók mérkőzése volt”. Mi úgy ítéljük meg, hogy a szocializmust megújítani, jobbítani akarók vitája volt és lesz még a jövőben is. A „sunyiság” nem a vitázók módszere, mint ahogyan azt Ön állítja. Erre utalt a Társadalmi Szemle 1989. évi különkiadása. Ebben a Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy „a témakört nem tekinti lezártnak, az további csaj közepette a színhelyre. De hol volt az ifjúság? Őket nem láttuk sehol. Nemzetünk legnagyobb ünnepén — de főleg az ifjúságén — a fiatalok részéről egyetlen egy vers, rövid beszéd nem hangzott el. A felszabadulás előtt úgy ünnepeltük meg ezt a napot, hogy a főszerep az ifjúságé volt, ők énekelték a 48-as forradalmi dalokat, indulókat. így kellett volna most is tisztelegnünk hőseinknek, akik a szabadságunkért, a függetlenségünkért életüket áldozták a kápolnai csatában. Talán majd jövőre... Juhász János Kápolna vizsgálódást igényel”. Ennek indokoltságát ne vonja kétségbe. Mi úgy ítéljük meg, hogy az 1956-os események egyszavas megítélésével szemben legyen az a „népfelkelés” avagy „ellenforradalom”, a Központi Bizottság egyaránt állást foglalt. Vagyis nem a „Saulusból lett Paulusok” felfortyanásáról van tehát szó. A vélemények ütköztetése korunk követelménye és senkit sem vezetett félre, mint ahogyan azt Ön is állítja. Pl. az új alkotmány esetében. De az nemcsak egyesek jogát fogja kimondani. Megjósolja, hogy a „konzervatívok” — akik vitába szálltak 1956 egyszavas megítélésével — „megint kimutatják a foguk fehérjét”. Ön előbb kimutatta és előbb elveszítette realitásérzékét, hitelét, mint az Ön által konzervatívoknak ítélt véleményalkotók. Ők nem felejtették el az 1956- ban felkoncolt, meggyalázott ártatlan emberek ezreit. Ez is a népfelkelők tette volt? Nem! Gondolja át még egyszer, amit leírt, és figyelmébe ajánljuk: a Azzal a kéréssel fordulok a Népújság olvasószolgálatához, hogy segítsenek problémám megoldásában. A Miskolci Postaigazgatóság, amely ügyemben a legilletékesebb, sajnos egyetlen levelemre sem válaszolt eddig, pedig kettőt is küldtem. Évekkel ezelőtt többször helyettesítettem a kézbesítőt a siroki postahivatalnál, és a munkámmal nagyon meg voltak elégedve. Múlt év májusában arra kértek, hogy segítsek be továbbra is. Én ezt másodállásban elvállaltam, s munkahelyem, a Mátravidéki Fémművek is hozzájárult ahhoz, hogy a falu érdekében végzett kézbesítői tevékenységem miatt csak két műszakban dolgozzak. Aztán egyre inkább éreztem, hogy sem a fizetésem, sem pedig az erkölcsi elismerés nem áll arányban az elvégzett feladatoksajtószabadsággal élni szabad, de visszaélni nem. Soha ne mondjon többet, mint a mondanivalója. Lenin azt mondotta, hogy „Nincs olyan lángész, aki építeni tudná az új életet, ha nem tanulta az építést.” Ajra kérjük, hogy tehetségét a kibontakozás érdekében kamatoztassa és ne csak a negatív érzéseinek adjon hangot. Rózsa László és Vincze Ferenc az MSZMP egri 2-es és 9-es körzeti alapszervezeteinek tagsága nevében. * Minden cikket félre lehet magyarázni, ha az ember mindenképp félre akarja magyarázni. Mindenesetre köszönöm észrevételeiket, tehetségemhez és emberi tisztességemhez mérten igyekszem levonni a tanulságokat, legfeljebb nem éppen azokat, amelyekre Önök gondoltak. Homa János kai. Több szempontból is kedvezőtlen helyzetbe kerültem. A kerékpár, amit a postától kaptam, olyan rossz állapotban volt, hogy saját költségemen felújíttattam. A legnagyobb és a legnehezebb körzetet láttam el, sokszor betegen is dolgoztam. Aztán a múlt év novemberétől egyik napról a másikra felmondtak a postánál. A bérelszámolásommal is több gond volt, hiszen négy órában nyolcórai kézbesítőmunkát végeztem. Arról pedig már nem is beszélek, hogy egyetlenegyszer sem kaptam munkaruhát, s a kerékpárt sem cserélték ki. Ezekkel a gondokkal fordultam én a postaigazgatósághoz, hátha közös nevezőre jutunk, de sajnos, leveleim válasz nélkül maradtak... Vastag Zoltán Sírok Ünnep — fiatalok nélkül? Kisebb-nagyobb bosszúságok Ki fizeti meg a káromat? BOR! HÚSVÉTRA BOR! AZ EGERVIN KUTATÁS-FEJLESZTÉSI pincészete HÚSVÉTI BOR VÁSÁRT rendez. Minőségi, tájjellegű fehér- és vörösborok 40, illetve 45 Ft/1. egységáron. Ugyanott bor-csemege szőlőoltványok nagy kedvezménnyel kaphatók. , EGER, KŐLYUKTETO pincészet Jogi abc
