Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-18 / 66. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. március 18., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 7. Tizennégyezer ezüstpénz Éremlelet Ozorait Minden egyes régészeti anyag, legyen az kis darab vászon, vagy tekintélyes méretű tárgy, újabb adalékkal szolgál a már ismert történelmi eseményekhez, körülményekhez. Mit szóljunk hát akkor, amikor olyan felbecsülhetetlen értékek látnak napvilágot, mint amilyeneket eddig az ozorai vár rejtett magában? De mondjon erről bővebbet az egyik legilletékesebb, Székely György, a kecskeméti Katona József Múzeum régész-muzeológusa, akinek a szakterülete a régészet mellett a középkori pénztörténet kutatása. Miről is van tehát szó? — Ezerkilencszáznyolcvanegy óta folyik Tolna megyében az ozorai várkastély régészeti kutatása és műemléki helyreállítása. Ezeket a munkákat az Országos Műemléki Felügyelőség végzi, a kutatást több szakember irányítja. Nyolcvanhét elején, a kastély pincéjének kutatásakor ötszáz évvel ezelőtti pénzeket találtak. Az ásatások során olyan foltokat észleltek, melyek mindig úgynevezett beásásra utalnak. Kibontották ezeket a gödröket, és az egyik metszet falának tisztításakor kerültek elő a leletek, melyek bőrszalaggal átkötött vászonvagy textilzsákban voltak. A lelet nagy jelentősége — hatalmas értékén túl —, hogy szakemberek jelenlétében, teljesen hiteles körülmények között tárták fel. A pénzek előkerülése után kerestek meg engem, azzal a kéréssel, hogy azonosítsam a leletet, határozzam meg a kort, a pénznemeket. — Mit kell először meghatározni? — Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy mikor rejtették el az érméket, melyik a legfiatalabb évszámú darab? Egyébként ez a lelet darabszámában is kiemelkedő, több mint tizennégyezer érmét találtak, és mind ezüstpénz. Szétválogattam tehát országok szerint a magyart, a külföldit, majd azt vizsgáltam, kik verettek ebben az időszakban — a tizenhatodik században — pénzeket, úgy mondjuk szaknyelven, kik lehettek a kibocsátók? Magyarországon ekkor csak a király veretett pénzt, külföldön azonban ilyen joga egyházi és világi méltóságoknak is volt, tehát püspököknek, érsekeknek, fejedelmeknek, őrgrófoknak, és egyéb földbirtokosoknak, valamint az önálló birodalmi városoknak. — Mit mondhat munkája mostani szakaszáról? — Megközelítőleg ötven-öt- ven százalékban magyar és külföldi pénzeket tartalmaz a lelet. A magyar rész kilencvenhét százaléka I. Ferdinánd királynak 1527 és 1545 között vert érmei, minek alapján választ is kapunk arra a kérdésre, hogy mikor rejtették el azokat: 1545-ben, hiszen ennél későbbi évszámú veret nem került elő. A külföldi pénzek összetétele igen tarka képet mutat: tartalmazza Alsó- és Felső-Ausztria, Stájerország, Karintia, Krajna, Tirol pénzeit, kevés csehországi veretet, ezenkívül a salzburgi érsekek és a passaui püspökségek aprópénzeit leltük meg. Vannak benne osztrák tartományi leleteken kívül különböző német garasveretek, elsősorban szász garasok, és más német egyházi és világi pénzek. Előkerült kilenc darab tallér is, ezek összetétele a következő: brandenburgi, szász, régensbur- gi és egyéb tallérok. Egy darab velencei pénzről, és csaknem száz darab török apró ezüstpénzről — akcsékről — számolhatok még be. Utóbbiak a különböző szultánok idejében készültek a 15—16. században. Amit eddig nem ismert a szakirodalom, az az 1532. évszámú I. Ferdinánd-ga- ras, ezt a magyar anyagban találtuk. — Milyen történelmi háttér lehet emögött? — Ela pontos választ nem is adhatunk, egy feltevést azonban megengedhetünk magunknak a korabeli adatok ismeretében. Ozora 1537-ben került a Dunántúl egyik legnagyobb birtokosa, Török Bálint kezére, és 1544-ben kezdte meg a török a Dunától nyugatra, illetve a Balatontól délre eső vidéknek a meghódítását. így először 1544-ben vonultak a törökök Ozora falai alá, ékkor volt az első ostrom. Ez még sikertelen volt egy elterelő hadművelet révén, melynek következtében a törökök otthagyták Ozora falait. A következő évi támadás azonban sikeres volt. A lelet elrejtője mindenképpen a vár egyik gazdagabb embere, vagy egy tisztség- viselő, de éppenséggel Török Bálint egyik embere is lehetett. Egyébként pár méterre találtunk egy másik leletet, vászonzsákban. — Ebben ötvöstárgyak, aranyozott ezMstpoharak, köves- és pecsétgyűrűk, függők, féldrágakövek, gyöngysorok voltak, s az egyik pohárban pedig két vászonzacskóba kötve török pénz és több száz magyar dénár. E lelet feldolgozása nem fejeződött be ieljesen. Lehet, hogy ezeket a tárgyakat később rejtették el, mint a pénzeket, és nem magyar, hanem török katona helyezte biztonságba a zsákmányt. — Az elején szó volt a beásá- sokról, ez mit jelent? — Az ásatások során felszínre kerülő foltok, mint mondtam, mindig beásásra, ásásra utalnak. Ezeket kibontva kiderült, hogy középkori szemétgödrök, melyekbe a törökök a vár elfoglalása után hordták az omladékot, szemetet, hulladékot, és csak a véletlenen múlt, hogy amikor a törökök a gödröt ásták nem találták meg az akkor már elrejtett éremleleteket, hiszen csak alig néhány centiméter hiányzott tőle. A várat körülvevő területen tovább kutatnak a régészek.Re- méljük, ugyanolyan sikerrel, mint az eddigiek során. j Az NDK-ban törölték Halálos ítélet nélkül Halálos ítéletek és humanizmus. Mind több országban vetődik fel a kérdés, vajon hogyan egyeztethetők össze ezek a fogalmak, ha egyáltalán összeegyeztethetők. Es egyre több állam joggyakorlata mutatja azt, hogy nem tekintik helytelen lépésnek a halálos ítéletek megszüntetését. A szocialista országok többsége még nem osztja ezt a véleményt, az NDK-t kivéve. Ott ugyanis 1987. július 17-én törölték a büntető törvénykönyvből a legszigorúbb büntetés kiszabását. Az NDK-ban tulajdonképpen csak a hatvanas évek közepén alakult ki olyan helyzet, amikor gondolkodni lehetett a halálos ítéletek eltörlésén. Korábban, a második világháborút követően olyan nagymértékű volt a bűnözés, és ezenbelül is a gyilkosságok száma, hogy nem láttak más, hatékonyabb büntetési formát. Az utóbbi tíz évben az NDK- ban mindösze 110—140 esetben követtek el évente gyilkosságokat vagy gyilkossági kísérleteket, s ez a szám is csökkenő tendenciát mutatott. Ez volt a tavalyi döntés egyik érve, hiszen a gyakorlat azt mutatta, hogy halálos ítéletek nélkül is sikeresen harcolnak a bűnözők ellen, nincs szükség erre az „elrettentésre”, amely a statisztikák szerint nem is a leghatásosabb fegyver. Az NDK-ban úgy tartják, hogy a szocialista társadalomban nincsen helye a szemet szemért elvnek, és a gyilkosok kivégzésével is emberi életet pusztítanak el, s ez valamilyen formában szintén az emberiség elleni bűncselekmény. A humanizmus eme szemléletével talán lehet vitatkozni, de azzal a ténnyel nem, hogy tavaly július óta valamivel kevesebb gyilkosságot követtek el az NDK-ban, mint korábban, ahol egyébként utoljára 1977-ben végeztek ki bűnöst. Hattyúk itjü rajongójukkal. A 18 hónapos Christoph szinte elveszik a hosszú nyakú hattyúk körében, ;,akik” most is élelmet remélnek az őket minden nap felkereső, alig totyogó „gondozótól” Re- gensburgban. Egyedül a fasorban. Magányos látogató a frankfurti Majna folyót szegélyező fasor egyik padján. /Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség/ .Fiúménak szánták?” Füzesabony „indóháza 33 Mikor Magyarországon 1846- ban az első vasút megépült, külföldön már mintegy másfél évtizedes tapasztalat alapján kialakult a felvételi épületek rendeltetésszerű használatának formája és helye. Nyilvánvalóvá lett, hogy az utasforgalmi épületek helyzete kétféle lehet. Végpontot képező pályaudvaroknál a vágányok végződésénél, míg a tovább futó (átmenő) vonalak közbeeső pályaudvarok oldalsó helyzetet foglalnak el. Egy 1838-ban készült német építésszövetségi megfogalmazás szerint a pályaudvarok feladatait és tartozékait, kilenc pontban lehet összefoglalni az utasforgalom, az áru felvétele, illetve leadása és a forgalom biztonságát szolgáló eljárások betartásával. Az állomások felvételi épületeit pár évtizeden át „indóház” (indítóház)-nak nevezték, de ez a műszó az 1800-as évek második felében kiveszett a használatból. A pályaudvari szó is abból ered, hogy az épületek célszerű csoportjai közrefogják a vágányokat, illetve az utasok ki- és beszállására oda bejáró vonatokat. Az állomások előtti tér korábban is kerítéssel volt elzárva a közúti forgalomtól és a váróteret (várótermet) csak kapun át lehetett megközelíteni, s ilyen alapon alakult ki az udvar megnevezés, mely most már az indóház helyett, pályaudvar kifejezésben fogalmazódott meg maradandó érvénnyel. A századforduló idején a MÁV a jelentősebb települések és vasúti csomópontok régi állomásépületeinek helyébe a várható fejlődést figyelembe véve újakat épített úgy, hogy a korábbit vagy lebontották, vagy meghagyva annak egy részét bővítették, esetleg emeletet húztak rá. Á pályaudvarok, felvételi épületek helyigénye korán kialakult és hosszú időn át alig változott. Az utasoknak belépőcsarnokokat építettek, ahol megválthatták jegyeiket, feladhatták poggyászaikat. Ez az előcsarnok a felvételi épület építésének formáját nagy mértékben meghatározta. Míg kisebb forgalmú vidéki állomásokon az előtér egyszerű igénytelen belépőfolyosó helyiség volt, addig jelentősebb településeken és vasúti csomópontok állomásépületeiben az nagyobb alapterülettel és belmagassággal gazdagított térré emelkedett. Ez tapasztalható a füzesabonyi pályaudvari állomás felépítésénél is. 1854-ben a Kassai Kereskedelmi és Iparkamara tett javaslatot egy Kassa—Miskolc—Budapest vasútvonal megépítésére. Ugyanakkor Heves megyei vezetők szorgalmazásával egy másik terv is elkészült, amely Eger és Gyöngyös érintésével került volna megépítésre, de az utóbbi csak terv maradt, mert gazdasági meggondolásokból az aránylag sík terepen futó egyenes vonal építése érvényesült. A Pest— Miskolc közötti vasútvonal megépítését egy 1859. március 26- án kelt pénzügyminiszteri jóváhagyás lehetővé tette, de a pályatest építése a kiegyezés évéig (1867) csak Hatvanig épült meg. A kiegyezést követően bel- és külföldi vasútépítő társaságok közreműködésével nagyarányú fejlesztés indult meg, s ennek keretében a Tiszavidéki Vasúttársaság vállalásában a Hatvantól Miskolcig futó vonal kiépítése is. Füzesabony a vasútépítés idején és 1870. január 9-én a forgalom megindulásánál nem volt jelentős település, de az országot négy szelvényre osztó vasúti hálózat egyikét, a Budapest—Miskolc főútvonal jelentette. 1872. november 3-án a 16 km-es egri szárnyvonalon is megindult a forgalom, mely már akkor úgy épült, hogy a hálózat folytatódik Putnok felé tovább. 1891. augusztus 5-én átadták a forgalomnak a Füzesabony — Debrecen közötti 98 km-es vonalat is és a vasúti forgalom megindulása előtt épített V. osztályú kis indóház a forgalom várható lebonyolítására nem látszott elégségesnek. Füzesabonyban a pályatesttel egyidőben épített indóházat — amely ma a forgalomból kivont felüljáró mellett a Baross utcai részén található — nem bontották le, hanem attól északra 1892 tavaszán kitűzték a mai állomásépület alapjait, mely 1893 őszére rendeltetésének átadva felépült. Az állomás épületének rangos kifejezési módja és mérete nem illett korabeli környezetébe és a legkülönfélébb találgatásokkal tévedésnek tudták be annak Füzesabonyban történő megépítését. Ä találgatások és felvetések az idők folyamán történeti tényékké formálódtak, melyeket egy borítékcserének tulajdonítottak. E szerint „a Tiszavidéki Vasúttársaság egyik figyelmetlen levelező tisztviselője a Fiúméba tervezett épület rajzát egy Füzesabonyba címzett borítékba helyezve — tehát a két tervet megcserélve — postázta el. A postázásból eredő tévedést csak akkor vették észre, mikor a falak építése a méter magasságot is meghaladta. Az építkezés egy hetet szünetelt, majd az építési központ jóváhagyásával folytatódott tovább”. A legenda bármennyire eredetinek tűnik a valóságot nem fedi és a hivatalnoki tévedés legendája már a múltté. A hiedelemnek az adott szinte hiteles alapot, hogy egy 1932-ben készült 40 gépelt oldalt kitevő községi monográfia szerkesztői (jegyző, tanítók) különösebb ellenőrzés nélkül hitelt adtak a legendának és mint valódi történetet évtizedeken át tanították az elemi iskolák felső tagozataiban. A valós tény az, hogy a fiumei vasútállomás épületét ugyan az a Pfaff Ferenc mérnök, a MÁV magasépítési ügyosztályának vezetője építette aki a füzesabonyit, de három évvel korábban. Ezek az épületek külső szemlélő részére egyformának tűnnek, pedig valójában csak a rendeltetésük azonos. A Magyar Középponti Vasút első vasútvonalainak építését az osztrák önkényuralom éveiben kezdték meg, de gazdasági nehézségek miatt már 1854-ben hosszú lejáratú egyezséggel magántársulatok kezébe adták át a Monarchia egész akkori hálózatát. A magyarországi vasúthálózat a cs. kir. Szabad Osztrák Ál- lamvasút-társaság kezébe került, mely Bécs székhelyű francia tőkeérdekeltségű társaság volt. Az 1891-ben bekövetkezett államosításig a magyar vasúthálózat a MÁV tulajdonában volt. Az államvasutak keretei között folyó építkezésekben, típusterveket rendszeresítettek. A I,B II,C III,E IV,F V rendszerű indó- házak építésére. A típusterveket a település nagyságát, illetve annak várható forgalmát figyelembe véve helyezték ki. Valameny- nyi típusra jellemző az osztályokra bontott váróterem, pénztár, vasútforgalmi irodahelyiség, szerkamra és az állomásfőnök részére biztosított kétszoba konyhás szolgálati lakás a hozzá tartozó melléképületekkel, illetve helyiségekkel. Az I, II, III típusterveknél különjáratú vendégszobák is találhatók a hivatalból látogató vendég fogadására. A vasúti főnöki lakások ezeknél a típusterveknél az emeleti szinten találhatók. Nemcsak az épületek tervét szabványosították, hanem a várótermek és szolgálati helyiségek bútorzatát is az állomás-jegytáblát, -kulcstáblát, -jegyszekrényt, a laktanya-ruhafogast, a jegyszekrényt, melyekben a teherszállítás ólomzatához szükséges anyagokat és szerszámokat tartották. Tartozéka volt még, a típustervek alapján készült fedett gabonaraktár, a fa, szén és egyéb nyűt rakodótér, valamint a nők és férfiak részére biztosított külön illemhely és az egészséges ivóvíz veszély nélküli megközelítésével. , Pfaff Ferenc vasúti mérnök kimagasló teljesítményének első példája Fiume állomásépülete, 1899-ből. Itt találkozni először a később szokássá vált jellegzetes tömeghatással; a hangsúlyos középső épülethez hosszú oldalszárnyak csatlakozása, majd ezeknek az épületeknek a két végén ismét hangsúlyos sisakpavi- lonos elhelyezésével. így jöhetett létre a 8—10 vasúti kocsihossznak megfelelő épülethomlokzat, s vele az állomásra beálló vonat melletti verenda. Fiume után Pfaff, 1892-ben másodiknak a zágrábi vasútállomást építette meg, majd harmadiknak 1893- ban a füzesabonyit. Pfaff Ferenc mérnök az utas- forgalom helyiségeit szinte minden állomásépületében és így a füzesabonyinál is, földszinten a közút felőli oldalon végig vezetett folyosóra fűzte fel. A folyosók voltaképpen az előcsarnokok területét növelik. Az utasok annak idején csak a várótermeken juthattak ki a vonatokhoz, mert a központi helyzetű elő- csarnolívágányok felöli részén a pénztárfülkék, a távírda és a jegypénztár foglaltak helyet. Füzesabony esetében a középcsarnok kiépítésénél már változást vezetett be, a leszálló és utazó közönség közlekedésére ajtó elhelyezésével. Pfaff Ferenc mérnök tervei alapján Füzesabony után 1894- ben Kassán, Győrben, Temesváron, Debrecenben, 1898-ban Pécsen, 1901-ben Miskolcon majd 1904-ben Pozsonyban, Szolnokon, Kolozsváron, 1906- ban Nyíregyházán, Cegléden építettek állomásépületeket. A települések tekintélyét, díszét adó állomásépületeiből hazánk területén 4—5 maradt meg jelentősebb rongálás nélkül, többsége a 11. világháború folyamán légitámadások, vagy aláaknázott robbanások folytán semmisült meg. Valamennyi műemlék, vagy műemlék jellegű, méltó helyet biztosít tervezőjének a magyar vasútépítés történetében. Sziklai János Vasúti óUomás,
