Heves Megyei Népújság, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 64. szám 1989. március 16., csütörtök ÁRA: 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VÉGELADÁS, NINCS MARADÁS? „Boltjaink egyharmada veszteséges” (3. oldal) ÖT ÉV- EGY TUCAT NAVIGÁTOR „A magyar raliban elsőként áll rajthoz Lada Samara.” (6. oldal) MIÉRT NEM VOLT KENYÉR AZ ÜNNEP ELŐTT? „Mindenki túlbiztosította magát...” (8. oldal) MACKÓS JELÖLTEK HATVANBAN „...mindig reggelre reszelt nyoma különböző áruknak.” (8. oldal) Koszorúzás a budapesti Kossuth téren — Televíziólefoglalás — Sokszínű megemlékezés Egerben —A színházteremben és a szabadtéren Gyöngyösön —A hatvani ’48-as emlékműnél — Kápolnai virágok — Fáklyás felvonulások A nemzeti összetartozás ünnepét: március 15-ét köszöntöttük Névtelenül Március idusa az 1848 — 49-es forradalom és szabadságharc emlékét, a márciusi fiatalság merészségét idézi fel minden magyar embernek. Az idén immár piros betűs nemzeti és állami ünnep, munkaszüneti nap: a nemzeti összetartozás, az egymásrautaltság, az összefogás, a társadalmi haladás és a függetlenség jelképe. Lehetőség arra, hogy mindenki — lelkiismerete szerint, gondolkodásmódjának megfelelően és a törvényes keretek között — a maga módján ünnepeljen. Sokféleképpen lehet szólni és tenni ezekért az eszmékért, ennek a sokszínűségnek a jegyében készült az ország és a megye az idei március 15-i megemlékezésekre. Budapesten több helyszínen és többféle módon is köszöntötték nemzeti ünnepünket. Megkoszorúzták a magyar hősök emlékművét, a Kossuth-, illetve a Petőfi- és a Bem-szobrot. Elhelyezték az emlékezés virágait a Batthyány-örökmécsesnél is. Mind az állami és társadalmi szervek, mind pedig a független csoportok lerótták kegyeletüket. A Nemzeti Múzeumnál lobogó láng emlékeztetett március idusára. Huszár István, a HNF főtitkára szólt a megjelentekhez, majd Nyers Rezső államminiszter, az MSZMP PB tagja tartott beszédet. Mint hangsúlyozta: „Mai reformpolitikánkkal űj utat vágunk a történelmi magyar jövő felé.” A Magyar Televízió épületének jelképes lefoglalására, a független szervezetek felhívására több tízezren érkeztek a Szabadság térre. Először Cserhalmi György színművész olvasta fel a 31 független szervezet által aláírt 12 pontot. Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja bejelentette, hogy a Magyar Televízió az egész magyar nemzeté. Huszárkísérettel Egerben Néhány perccel tíz óra előtt pattogó zene ritmusaira gyülekeztek a megyeszékhely Szabadság terén azok, akik a hivatalos, központi ünnepségen részt kívántak venni. Hamarosan megtelt a nagytemplom és a főiskola közötti terület, az emberek kokárdákkal, címerekkel kabáthajtókájukon érkeztek. Pontban tíz órakor mondta el a Nemzeti dalt Epres Attila, az egri Gárdonyi Géza' Színház művésze. Majd Blaskó Balázs színész lépett a mikrofonhoz. — Közakarat szólított ide ma engem — mondta. — Olyan ünnepi beszéd közzétételére kaptam bizalmat, amely egyetértés alapján született. Legjelentősebb nemzeti évfordulónk méltó megünneplésén fáradozó szervek egyetértése alapján. Ez az egyetértés jelképes kézfogás, amelynek meghatározó jelentősége reménnyel tölthet el mindannyiunkat, közös, jobb jövőnk zálogaként. Ezután Ady Endrét idézte, s felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a sorok ma is időszerűek. Hiszen azóta sem született haladóbb program, mint éppen annak a márciusnak a követelései. A világos 12 pontnak nincs szüksége arra, hogy „izmusok” és ál- tudományos frázisok álarcát öltse magára. A nemzeti program születése azóta is fájó hiány. És enélkül a visszaszerzett mai március is csak lehetőség marad. — Föl akarjuk emelni fejünket, s fikarcnyival sem kívánunk magunknak több méltóságot, mint másoknak van, de annyit igen. Sokfélék vagyunk, de tiszteletben tartjuk egymás meggyőződését, hitét. Nefelejtsük: Petőfi és Kossuth sem egy párthoz tartozott, de egy volt a haza, amelyért egyik a halált, másik az örök száműzetést vállalta. Hitünk, meggyőződésünk különbözősége sohase tegyen ellenséggé bennünket, maradjunk meg nemes ellenfeleknek, hogy valódi demokráciában élhessünk. Végezetül a szónok kiemelte, hogy a mostani tavasz nyarat ígérő. Ezután Szatmári György színész olvasta fel a 12 pontot, majd az egri Gárdonyi Géza Színház művészei tolmácsolták az alkalomhoz illő költeményeket. Ezután az egybegyűltek közösen elénekelték a magyar és székely Himnuszt. Végezetül a gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttes ifjúsági csoportja, az „Ordögsze- kér” adott műsort. Már kora reggel számtalan virág bontotta el az egri Petőfi- szobrot. Hiszen már tegnap is több iskola kereste fel az emlékhelyet, hogy elhelyezze csokrait. A tegnapi első vendégek délelőtt 9-kor a FIDESZ egri csoportjának képviselői voltak, akik, miután elhelyezték koszorújukat, felhívták az egybegyűltek figyelmét, hogy délben a Dobó téren találkoznak. Tíz órakor a frissen megalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt egri szervezetének képviselői keresték fel a Petőfi teret, s ők is elhelyezték koszorújukat. Az ideiglenes vezetőség nevében Tarjányi Gyula tartott rövid megemlékezést. Véleménye szerint a ma emberében kísértetiesen hasonló vágyak és reménységek vannak, mint a márciusi ifjak szívében. így a ma zajló csendes forradalomban kötelességünk felhasználni dicső elődeink tapasztalatait. Emlékezett azokra a szociáldemokrata elvtársaikra, akik már nem lehetnek velük az ünnepen. Végezetül kijelentette, hogy a szociáldemokratáknak a Petőfik, Kossuthok oldalán a helyük, majd a Szózat kezdő sorait idézte. A központi ünnepséget követően 11 órára érkeztek az onnan Koszorúk a költő szobránál A kápolnai hősökért jövők a Petőfi térre. A menetet lovas huszárok vezették, mögöttük vonultak a szervezőbizottság tagjainak képviselői virágaikkal, majd a több mint ezer egri polgár. Az állami és társadalmi szervezetek közül 19-en koszorúztak, köztük az MSZMP Eger Városi Bizottsága, Eger Város Ta- (Folytat ás a 2. oldalon) Megint félreteszek az asztal sarkára egy levelet. Amiről írnak benne, tulajdonképpen „piti” ügy: „felháborító a tanács részéről, hogy nem ellenőrzi, miért lógnak a munkások az iskolai tornaterem építkezéséről (?!)...” Mondom, nem eget verő dolog, mert egy telefonnal utána lehet érdeklődni, hogy miként is áll annak a beruházásnak a f helyzete. Mert ha döcögősen is halad a kivitelezés, annak ezernyi oka lehet, éppen úgy, mint a dolgozók lófrálásának. Szóval, mindezt megtudni könnyebb, mint az érdeklődő kérdésre válaszolni, mert a levél feladója cím- és névtelen. Elgondolkodtató, miért e homályba burkolódzás, miután a dolog tekinthető akár közügynek is. Bosszúállás nélkül... Hihetné az ember: napjaink demokratizálódó belpolitikai életében önként visszaszorul az emberi „félsz”, a bátortalan véleményalkotás kényszere, s vele együtt egy olyan megrögzött magatartásforma, amely annyi, de any- nyi keservet, igazságtalanságot, meghurcoltatást, lelki problémát, egyéni tragédiát szült. A névtelen levelek, a fel- és bejelentések kisebbik részét teszik ki ugyanis azok a fentebb is említett „piti” ügyek, amelyek talán nem is rosszindulatból, inkább visz- szatartolt érdeklődésből adtak tollat valaki(k) kezébe. Sokkalta aljasabb szándékok húzódtak — és húzódnak — meg a sanda politikai indíttatásból született fenyegetések, magnó- és telefonüzenetek mögött, az „egy jóakaró” sej- ' telmesen fogalmazott soraiban, amelyekben Anonymus érdekes módon igyekszik „halálpontos” lenni az övön aluli ütésben. Hogy élvezetét lelje egy szakmai karrier megtörésének, egy család szétesé- J sének, egy barátság szétbomlasztásának, egy mozgalmi, hivatali bukás kirajzolódásá- * nak folyamatában. Ördögi játék ez, pokoli össztűz a gyávaság jegyében. Félre kell tennem a névtelen levelet, mert nem becsülöm az orvul támadókat, az alantas szándékú tudálékosakat, a méregkeverőket — még akkor sem, ha netán az általuk feltárt ügy, a közvetítésükkel terjesztett hír igaz. Tisztában vagyok azzal, hogy minden embernek a hiúságába vág, fájó érzés, ha a szemébe mondják a hibáit, a viselt dolgait, de még mindig jobban elhiszem a segítőkészséget így, mint a sötétből nyújtott „mentő kezet”. Az emberek zöme képes a nyílt kritika hatására elgondolkodni tetteI in, van ereje változtatni, mert nem gyötri a „forrás homá- I lya”, az indíték kiszámíthatatlansága, a bírálat iránya és szándéka. Ennek hiánya viszont az ellenkezőjét válthatja ki, s ekkor következik be a nemkívánatos reagálás: fogat fogért... A módszer — „ha én egyszer kinyitom a számat” — ugyanis újabb és újabb méregfogakat növeszt, mélyítve ezzel az amúgy is elkeserítő helyzetet. Az idő — remélem — ezt a névtelenségi beidegződést is kiforrja talán egyszer, egyenes tartást adva a ma „Anonymus-gerincűinek...” Szilvás István Néptánc az egri központi ünnepségen A menet a Petőfi térre tart
