Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. február 13., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Kell a pártban a platform­szabadság? A címben feltett kérdésre a párttagság válaszol majd. A Központi Bizottság mellett mű­ködő pártpolitikai munkabizott­ság első ülésén mindenesetre el­fogadott egy tézistervezetet, amit tavasszal bocsát pártvitára. Addig is érdemes végiggondol­nunk, hogy miért került előtérbe maga a fogalom, hogyan függ ösz- sze a párton belüli platformsza­badság a párt megújulásával. Hol húzódik a határ? Tény, hogy a nyugat-európai pártok többségében — a kom­munista és munkáspártokban is, a polgáriakban is — elismerik a platformalakítás jogát. Lenin a frakciózást elvetve, a platform­szabadságot nemcsak megen­gedhetőnek, hanem nélkülözhe­tetlennek tartotta. A történelmi és a jelen idejű tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a demokrati­kus döntés-előkészítés, a szabad véleménynyilvánítás „terméke” a platform. Megnehezíti ezek ér­telmezését, hogy — idegen szó lévén mind a platform, mind a frakció — előbb magyarítani kel­lene őket. Miként a pluralizmust is. Maholnap ugyanis agyonkop­tatjuk a politikai zsargon újabb és újabb kifejezéseit, anélkül, hogy pontosan tudnánk, ki mit mond velük. Hol húzódik a határ a platform és a frakció között? Akár a magyar kommunista mozgalom történetében mit te­kinthetünk egyiknek és mit a má­siknak? Egyfajta közelítési mód, ha a platformok lehetséges kialakulá­sát vizsgáljuk. Nevezetesen: ha a pártban valóban szabadon nyil­vánítanak véleményt, s ha a dön­tések a többségi véleményen ala­pulnak, akkor mi történjék a ki­sebbséggel? A demokratikus centralizmus elve, a párt cselek­vőképességének szavatolása azt követeli meg, hogy a kisebbség is végrehajtsa a többségi elhatáro­zást. Ugyanakkor joga, hogy vé­leményét fenntartsa, s hogy párt­fórumon újra megméresse. Nyil­ván attól függően, hogy a törté­nések igazolják-e vagy sem néze­teiket. Azaz: a kisebbség a több­séget akarja megnyerni. A több­ség megnyeréséhez viszont elen­gedhetetlen feltétel a párton be­lüli szövetségesek megkeresésé­nek lehetősége, a kisebbségi vé­lemény, pontosabban nézetrend­szer nyilvánossá tétele. Milyen haszon remélhető? A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy ahol gyakorolható a platformszabadság, ott a szerve­ződés csak párton belül megen­gedett. Elképzelhetetlen, hogy más pártok tagjaival keresnék a kapcsolatot. Milyen haszon remélhető a platformszabadságtól? Részben a döntések válhatnak megalapo­zottabbá. Könnyű belátni ugyanis, hogy a kisebbségi véle­mény fenntartása egyúttal ellen­őrzés is. Kontroll, hogy vajon azt eredményezi-e a döntés, amit föltételeztek róla. Másrészt: a platformszerveződés aktivizál. Természetessé válik, hogy a tá­mogatni vagy elutasítani kérdés állandósul. Mert a dilemma nem kiiktatható. (Megszületett a döntés, tehát nincs miről gondol­kodnunk tovább — jellemezhet­jük a korábbi felfogást. Döntöt­tünk, de a döntés helyességét megvalósításával kell igazol­nunk, egy vagy több alternatív elképzeléssel szemben — ez lehet a jövő gondolkodásmódja.) Ez sem varázsszer Természetesen a platformsza­badság sem varázsszer. A párt megújulásának nem egyetlen is­mérve. És bizonyos veszélyeket is hordoz magában. Mindenek­előtt számolni kell azzal, hogy egyfajta tartós megosztottsághoz vezet — a véleményeket illetően. De nem vezethet megosztottság­hoz a cselekvésekben. Valóban konfliktushelyzet, hogy vélemé­nyemmel a kisebbséghez, tette­immel a többséghez tartozom. Márpedig e kettősség vállalása, elfogadása nélkül a párt műkö­désében keletkeznek zavarok. Képviselhetem, hirdethetem meggyőződésemet, harcolhatok elfogadtatásáért, de nem gátol­hatom a többségi döntés megva­lósítását. Közös gondolkodás Az is tisztázandó, hogy a plat­formok küzdelmében milyen eszközök megengedettek. Ne­hogy a különvélemény netán pártellenes tevékenység megbé­lyegzést kapjon, illetve, hogy a platformszabadság nevében frakciózás kezdődjön, ami — ugyancsak találunk rá példát — pártszakadáshoz vezethet. A cél ugyanis ezzel ellentétes. A pár­ton belüli nézetkülönbségek nyil­vános ütközéseiből jöjjön létre megegyezések sora. Még a párt­vita előtt, a fölkészülés, az esé­lyek latolgatásának időszakában vagyunk. A közös gondolkodás stádiumában. M. D. Fokozatosan, nem látványosan, de gazdaságosan Csendesek a földek ilyenkor télen a vániosgyörki határban is. Ám benn a faluban élénk az élet. Közel 7 ezer hektár a szemlátomást elterülő, érthetően joly nagyra értékelt terület itt, amely sok györkinek, adácsinak és atkárinak nyújt biz­tos megélhetést, kenyeret. Az Egyesült Barátság Termelő- szövetkezetben ugyanis az utóbbi évtized egyik legnagyobb eredményének azt tartják, hogy a három szomszédos falu tagságát sikerült a közös érdekébe állítani. Tíz esztendeje áll a nagyüzem élén Lehoczki László elnök, aki sokszor kockázatvállalással, de következetesen erős gárdát ko­vácsolt eggyé. — Alig fél év után, amikor Sá­rospatakról ide kerültem — me­séli —, olyan reális, elérhető cé­lokat állítottam magam és a kö­zösség elé, amelyek szövetkeze­tünk jövőjének megalapozását szolgálták. Mi első perctől kezdve az alaptevékenység fejlesztése mellett döntöttünk, s emellett va­gyunk ma is. Tehát ennek érde­kében alakítottuk ki a szántóföl­di művelésre való nagytáblákat, ehhez igazítottuk a műszaki fej­lesztést, nem kevésbé a szarvas- marha- és a sertéstenyésztést. Az elmúlt tíz évben saját forrásain­kat felhasználva összesen 400 millió forint értékű fejlesztést va­lósítottunk meg. Ebből 100 mil­liót megközelítő volt az állami tá­mogatás. Atkár határában ser­téstelepet építettünk, ahonnan évente ötezer hízót értékesítünk. Adácson létesítettük az 550 férő­helyes, tejtermelésre életre hí­vott szarvasmarhatelepet, amely gazdaságos. Közben megjelen­tek a nagygépek szövetkeze­tünkben. Persze volt, amikor nem a legmodernebb technoló­giát alkalmaztuk. Akadt is vitám emiatt, mert sokan szememre ve­tették, hogy amikor Amerikából bejöttek az IH-rendszerű kom­bájnok, mi NDK-gyártmányúa- kat vásároltunk. Rájöttünk, hogy olcsóbb gépekkel is képe­sek vagyunk eredményesen ter­melni, csak akarni kell. Olyan embereket ültettünk az új techni­kai eszközökre, akik szakmailag képzettek és érdekeltek a jobb munkában, a nagyobb teljesít­ményekben. — Mint vezető, legfóként mire törekedett? — Sokat küszködtünk, mert soha nem voltunk pénzbőség­ben, de lehetőségeink alapján nem a látványos, hanem inkább a jövedelmező munkára buzdítot­tuk az embereket. A fejlesztések során nem a divatnak hódoltunk, hanem az ésszerűség mellett dön - töttünk. így a régebbi és az újabb technikát sikerült jól összeötvöz­ni. Szorgalmasak, odaadóak az itt serénykedő emberek, a közös gazdaságot igazán kenyéradó­juknak tekintik. Megértették, hogy gazdálkodva kell gondol­kodnunk. Az állattenyésztésben például olyan szarvasmarha egyedeket vásároltunk, amelyek legelőinken kevés abrakkiegé­szítéssel biztosan adják a 4-5 ezer liter tejet, átlagosan egység­nyi 8 forintos költséggel, haszon­nal. Ugyanez vonatkozik a ser­téstenyésztésre is. Az utóbbi két ágazat az elmúlt években 7 milli­ós veszteségből fokozatosan nye­reségessé vált! Ennek az a titka, hogy összefogtunk és változtat­tunk a régi módszereken. Persze, a gazdálkodásról havonta készí­tünk tájékoztatót. Az esztendő első felében csak a költségeink­ről, aztán szeptembertől folya­matosan a várható eredménye­inkről is. így látjuk valójában, hogy hol tartunk, mennyi ráfor­dítással és hozammal érhetjük azt az eredményt, amelyet a terv­ben előirányoztunk. Kemény munka ez hónapról hónapra, de csak így érdemes csinálni. Ebből nem is engedek, mert a tudatos­ság igen fontos a szemléletfor­málásban. — Mit tart legnagyobb ered­ményének? — A kudarcaim ellenére, merthogy azok is voltak, különö­sen az utóbbi három esztendő­ben sikerült mégértetni szakem­bereinkkel, hogy írás nélkül nem lehet eredményesen gazdálkod­ni. Tehát mindenkinek látnia kell a termelési folyamatot, alapvető, hogy ebben eligazodjon. Tíz év­vel ezelőtt 3 millió volt a nyeresé­günk, most 12 millió lett. Soha nem volt gmk-nk, az az elvünk, hogy a pénzt megfelelő ösztön­zéssel itt a szövetkezetben keres­sék meg tagjaink. Üzemünknek nagy előnye a jó gazdaságföld­rajzi helyzete. A nálunk termelt búza, kukorica, cukorrépa, nap­raforgó, továbbá a hús és a tej a közeli élelmiszer-feldolgozó vál­lalatokhoz kerül. Ez hosszabb távon is életképesnek tartja a je­lenlegi termelési szerkezetünket. A szövetkezet modem köz­ponti gépműhelye most is népes. A szerszámok forgatásától han­gos a csarnok, ahol a tavaszi rajt­ra készítik fel a technikai eszkö­zöket. A munkák irányítójaÍTo/- mayer Ferenc műszaki főágazat- vezető. Alig túl a harmincon, fe­lelős beosztásban dolgozik. — Adácsi vagyok, tíz eszten­deje dolgozom itt a gazdaságban — magyarázza. — A faluban nőt­tem fel, és nyaranta gyakran kombájnra ültem. Ez befolyással volt a pályaválasztásomnál. A közös gazdaság segítségével ta­nulhattam, előbb a mezőtúri fő­iskolán, majd a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem Gépész- mérnöki Karán. Mindig a folya­matos műszaki fejlesztésre töre­kedtünk, de a szőkébb pénzügyi lehetőségek közepette inkább hazai és a szocialista országokból Huszár Zoltán: — ...nagyon meg kell becsülni ezt a jól gaz­dálkodó üzemet beszerezhető gépeket vásárol­tunk. Ezeket persze meg is be­csültük. Bevallom, nem telt soha csúcstechnikára, de a meglevők­kel minden munkát elvégeztünk. Sokat vitatkozunk ma is az el­nökkel, főként a szervezési dol­gokról. Kemény, szigorú ember, de lehet tőle tanulni, hiszen több mint három évtizedes tapasztala­ta van már. Az utóbbi időben megfiatalodtunk, az ágazatveze­tők életkora 25-30 év körüli. Ne­kem ez az első munkahelyem, és továbbra is itt szeretnék dolgoz­ni. Anyagilag elégedett vagyok, hiszen 12 ezer 100 forint a bruttó fizetésem. Ezenkívül már el­nyertem a Kiváló Temelőszövet- kezeti Dolgozó címet is. — Milyen új lehetőségek fog­lalkoztatják? — Mint főágazat-vezető, so­kat foglalkozom a gazdálkodás­sal, hiszen önelszámolók va­gyunk. Nagyon fontosnak tar­tom a folyamatos szakmai kép­zést, ezért igyekszem az újjal lé­pést tartani. Most leginkább az foglalkoztat, hogyan tudjuk a jö­vőben magasabb szintre emelni a gépjavítást. A folyamatos áreme­léseket ugyanis roppant nehéz ellensúlyozni, ezért a tervszerű, tudatos karbantartás csak a társ- ágazatokkal való szoros együtt­működéssel valósítható meg. Költségeinket pedig csökkente- nünk kell. Miután szövetkeze­tünk alaptevékenységgel foglal­kozik, ezért egyre többet beszé­lünk arról is, hogyan emelhet­nénk terményeink feldolgozott­ságát. A piac ugyanis ezt jobban elismeri. Ezért a főágazat-veze­tőkkel felvetettük, és van is el­képzelésünk a vezetéssel közö­sen, hogy például lucernát tisz­títsunk és csomagoljunk, vagy búzát vetőmagnak termeljünk. Mindezek újat jelentenének, s a jövedelmezőséget fokoznák. A gépműhely egyik régi, meg­bízható dolgozójának számít Huszár Zoltán szerelő. Még 1967-ben, az egykori atkári Uj Élet Termelőszövetkezetben kezdte pályafutását, és az egye­Lehoczki László: — ...az az el­vünk, hogy a pénzt megfelelő ösztönzéssel itt a szövetkezet­ben keressék meg az emberek Tolmayer Ferenc: — Az utóbbi időben megfiatalodtunk sülés után is itt maradt a nagy­üzemben. — Tíz évvel ezelőtt még nem beszélgethettünk ilyen korszerű feltételekről, mint most — mondja visszatekintve. — Itt már egyre kevesebb a fizikai igénybe­vétel, hiszen mindent gépekkel, műszerekkel, jó szerszámokkal csinálunk. Nem kell emelnünk, cipelnünk, hiszen segít az elekt­romos daru. Ebben a 700 négy­zetméteres csarnokban jól meg­férnek az esztergályosok, a laka­tosok, a hegesztők, a szerelők. Nagycsaládos, három gyer­mek apja, akik Esztergomban él­nek, tanulnak. — Engem itt a szövetkezetben anyagilag és erkölcsileg egyaránt megbecsülnek — jegyzi meg mo­solyogva. — Ezért nem is men­tem Esztergomba dolgozni. Csak hét végén járok haza, egyébként ehhez az üzemem pénzben is hozzájárul. Egyéb­ként szüleimmel vagyok Atká- ron. Rengeteget gondolkoztam, hogy változtassak-e munkahe­lyet, de mindig csak arra jutot­tam, hogy akkor újból kellene kezdenem. Ez a szövetkezet a második otthonom, és ezt büsz­kén vallom. Kétségtelen, egyre drágább az életünk, ott a három gyerek, akiknek az ellátásáról gondoskodom. így azt hiszem nagyon meg kell becsülni ezt a jól gazdálkodó üzemet. Esztergom­ban kertes házunk van, de két szoba komfortos, ezért bővíteni szeretnénk, és erre is spórolunk. Remélem, hogy belátható időn belül sikerül építkeznünk. Addig is dolgozunk, mert van értelme minden hasznos cselekedetnek. Mentusz Károly Nyugaton is érdeklődnek iránta Mikroelektronika — magasabb fokon Az egri számítóközpont fejlesztésének sikere A közelmúltban rendezte meg a TIT Műszaki Választmánya és Hevés Megyei Szervezete Egerben a XX. országos műszaki vándorgyűlést. A szakemberek találkozójának központi témája a mikroelektronika jelene és jövője volt. Több előadás hangzott el az elektronika irányairól. A vándorgyűlés résztvevői képet kaptak arról is, hogyan használhatók a számí­tógépes rendszerek a kereskedelemben. Ebből az apropóból kerestük fel Erdei Zoltánt, a SZÜV Egri Számítóközpontja szervezési osztályvezetőjét, hogy közelebb­ről is megismerkedhessünk a számítógéppel vezérelt, korsze­rű, pénztárgépes hálózattal, mely rendszer „szülőatyja” a szá­mítóközpont fejlesztési csoport­ja. — Tavaly januárban kezdő­dött a munka, magát a műszaki berendezést első ízben az őszi BNV-n mutattuk be — mondja Erdei Zoltán. — Az „újítás” tu­lajdonképpen egy illesztőegység, amelynek az a feladata, hogy biz­tosítsa a kapcsolatot a pénztár­gép és a számítógép között. — Mit tud a PTG — NET pénztárgéphálózat? Mindenekelőtt egyik leg­nagyobb előnye, hogy a kisebb teljesítményű, legolcsóbb elekt­ronikus pénztárgépekből is ki­alakítható, s ezt a SZÜV szak­emberei fel is szerelik. A vezérlő szoftver biztosítja az adatáram­lást a számítógéphez, tud cikk­számozni, jelöli a vonalkó­dot is. Egy komputerhez maxi­mum 64 gép kapcsolható, s nem­csak intelligensebbé teszi azokat, hanem egyéb szolgáltatásokat is biztosít. Például segíti a gazdál­kodási munkát, a többmilliós árukészletekből megmutatja, mi a kelendő. — Nagy az érdeklődés iránta? — Óriási. Valamennyi me­gyében a kereskedelmi körök­ben bemutatkoztunk már vele, a referenciahelyeken most vezet­jük be a rendszert. A fővárosban több boltban, nagyobb áruház­ban az előkészítés stádiumában vagyunk. Egyébként Bécsben és Hamburgban sem ismeretlen már a PTG — NET. Az illesztő­egységek rendszeres gyártását a budapesti SZÜV a közeljövőben már nagy szériában kezdi meg. Tervezzük, hogy a keleti piacon is megjelenünk vele. Hiszen ol­csó megoldás, a meglévő pénz­tárgépeket nem kell lecserélni, azok átalakíthatok. Természete­sen nagyobb áruházakban éri meg, ahol egy komputerrel egy egész hálózat kialakítható. — A kezdeti sikerek után, gondolom, nem ülnek most sem ölbe tett kézzel... ■ — Már most dolgozunk a rendszer továbbfejlesztésén. Olyanon, amely az áru útját vé­gigkíséri a raktárba érkezéstől egészen az eladásig. Ám többre is képes lesz a berendezés. A fő­könyvelési munkát is számító­gépre lehet tenni, felmérhető így az áruház vagyona, s mindemel­lett a társadalmi tulajdon védel­mét is szolgálja majd. Célunk, hogy maximálisan üzembiztossá tegyük a rendszert, például té­vedni már most sem lehet, csakis a megfelelő utasításokra válaszol a gép. Mi betanítjuk a kezelést, üzemeltetési segédletet is nyúj­tunk, elvégezzük a felszerelés mellett a karbantartást is. Üjabb és újabb ötletek születnek, pél­dául a bizományi értékesítésre is alkalmassá tesszük a rendszert. — Hol mindenütt találkozha­tunk majd vele? — Az ország minden részé­ben, így Egerben is. Ez jó üzleti lehetőség a SZÜV-nek, de a ke­reskedelemnek is. Az egri számí­tóközpont a széles körű elter­jesztést természetesen nem vál­lalhatja önmagában, ezért a me­gyei számítóközpontokkal már kiépítettük a kapcsolatot. — Hogyan jellemezné a mik­roelektronika irányait? — Szeretnénk megoldani a vállalatoknál az osztott adatfel­dolgozást, méghozzá oly módon, hogy az ő mikrogépes rendszerü­ket rákapcsoljuk a mi nagy szá­mítógépünkre. Akár közvetlen telefonkapcsolattal, akár floppykkal. Rendelkezünk a mérnöki tervezőmunkát elősegí­tő CAT/CAM programcsomag­gal, amely a műszaki fejlesztés­ben játszik nagy szerepet. Ezt a miskolci számítóközpont állítot­ta elő, mi a megyei teijesztést se­gítjük elő. Emellett természete­sen az ügyfelek egyedi igényeit kielégítő szoftvereket is készí­tünk. Az a célunk, hogy általá­nosan forgalmazhatók, viszony­lag olcsók legyenek ezek, több­féle felhasználásra is alkalma­sakká téve. Például a bérmunka­ügyben, az adóelszámolási mun­kában. Idővel az OTP országos hálózatában, minden megyei központban számítógéppel vé­gezhető nemcsak az adminiszt­ratív, hanem a gazdálkodási munka is. A komplex szolgálta­tást természetesen vállaljuk: az oktatást, a szoftvertanácsadást, a rendszer karbantartását és a gépi szervizt is. Mikes Marta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents