Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 37. szám ÁRA: 1989. február 13., hétfő 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A TÖBBPÁRTRENDSZER VISZONYAI KÖZÖTT Interjú Grósz Károly főtitkárral. (2. oldal) VÁMOSGYÖRKI ÚJKERESŐK „A fejlesztések során nem a divatnak hódoltunk...'’ (3. oldal) MEGGYÖTÖRT HÓHÉROK - NYUGODT MEGKÍNZOTTAK „Ha nem élem át Recsket, ma sem tudom, mit ér az em­ber.” (4. oldal) A FECSKENDŐBEN: SVÁJCI SZÉRUM A kanyaró elleni védőoltás megyei előkészületei. (8. oldal) Németh Miklós és Franz Vranitzky megbeszélései Magyar—osztrák határ menti találkozó Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke február 13- án, hétfőn Nagycenken, illetve az ausztriai Rusztban határ menti munkatalálkozón megbeszélést folytat dr. Franz Vra­nitzky osztrák szövetségi kancellárral. Megalakult Alternatíva Az alapítólevél és az alapsza­bály elfogadásával, valamint egy 25 tagú egyeztető bizottság meg­választásával szombaton a TIT természettudományi stúdiójá­ban megalakult a Baloldali Al­ternatíva Egyesülés (BAL) tár­sadalmi szervezet. Az elfogadott alapítólevél szellemében tevékenykedők or­szágos szerveződése demokrati­kusan és mozgalmi jelleggel kí­ván működni. Fellép a gazdasá­gi, politikai, kulturális monopó­liumok és előjogok ellen, és köz­reműködik az esélyegyenlőségen alapuló társadalom kialakításá­ban, az önkormányzó közössé­gek együttműködéséből felépülő demokratikus szocializmus meg­valósításában. A BAL tagjai tu­dományosan is hozzájárulnak a célként megjelölt társadalmi szerveződés elméleti kimunkálá­sához, aktuális közéleti kérdé­sekben nyilvános állásfoglaláso­kat alakítanak ki, s ezek képvise­letére előadásokat, vitafórumo­kat szerveznek. Alapítólevelükben jelzik, hogy azoknak a szervezete kí­vánnak lenni, akik társadal­munk jövőjét nem a neosztaliniz­a Baloldali Egyesülés mus, de nem is a polgári jellegű újkonzervativizmus változatai­ban képzelik el. Szellemi előz­ményüknek központi eleme a marxi eredetű kritikai társada­lomelmélet, amely bizonyítja az alulról szerveződő társadalmi önkormányzat lehetőségét és történelmi fölényét. Egyben le­szögezték " az alapítólevélben, hogy Kelet-Európábán, s így Magyarországon is az elmúlt év­tizedekben folytatott, sztálini alapokon álló társadalomszerve­zés nem igazolható a marxizmus­sal, sőt ellentétes vele. Megállapodtak abban is, hogy a demokrácia irányában tovább­fejlődő politikai intézményrend­szer kialakítását fogják kutatni és szorgalmazni. Elméleti és gya­korlati segítséget kívánnak nyúj­tani egy széles körű társadalmi önszerveződés, közösségi önvé­delem és szolidaritás kiépítésé­hez, s ebben keresik a kapcsola­tot, az együttműködést olyan ha­zai és nemzetközi csoportokkal, mozgalmakkal, egyesületekkel, intézményekkel, amelyek törek­vései közel állnak szándékaik­hoz. Pártot alakít a Veres Péter Társaság A Veres Péter Társaság köz­gyűlésén — amelyet szombaton, a Ráday Kollégiumban tartottak 9 — a tagok egyhangúlag úgy dön­töttek, hogy a mezőgazdasági dolgozókat, a falvak lakosait és az agrárérdekeket egyaránt kép­viselő pártot alakítanak, s ennek előkészítésével megbíztak, egy bizottságot. A közgyűlésen Kónya László, a társaság titkára térj esztette elő a beszámolót a múlt évi tevé­kenységről és az ez évi feladatok­ról. Elmondta, hogy a nyáron tartják a Veres Péter Társaság ünnepi közgyűlését. A Nemzeti Parasztpárt megalakulására em­lékeznek június 29-én, ez alka­lomból az Erdei Ferenc Társa­sággal karöltve, Makón rendez­nek ünnepi gyűlést. Ismertette a társaság elnökségének állásfog­lalását az Új Márciusi Front ja­vaslatáról: a vezetőség szerint ez nem időszerű, és nem is helyes­lik, mivel egy, bizonyos mértékig munkájában esetleg elmarasztal­ható szervezet — a jelenlegi Or­szággyűlés — helyett egy hatás­kör nélküli szerv, Országos Nemzeti Bizott&ág alakítását ja­vasolnák. „Képletesen szólva, ha tárgyalnunk kell, akkor nem a gyerekkel, hanem a gyerek apjá­val tárgyalunk” — tette hozzá a titkár. i A VPT agrárpolitikai koncep­ciójának főbb elemeit a közgyű­lésen Márton János, a társaság alelnöke mondta el. Kiemelte, hogy az agrár- és a falupolitikát egymástól elválaszthatatlan egésznek tekintik. Minden olyan törekvést elvetnek, ami a faluból kiszakítva kezelné a mezőgazda­ságot. Ennek megfelelően dol­gozzák ki településkoncepcióju­kat is. A jelenlegi agrárpolitika — mondotta Márton János — egyre inkább primitív szabályozó rendszerré silányul, hiszen elveti azt az alapelvet, hogy az agrár- politika központi alapja a terme­lő, a faluban élő ember. A továb­biakban a felszólaló kitért rá: nem helyeslik, hogy a mezőgaz­daságban termelődő haszon a mezőgazdaságot odahagyva, más ágazatot gazdagítson. Ez a tőkeáramlás számukra elfogad­hatatlan. Javasolta Márton János egy Mezőgazdasági Bank, egy Mezőgazdasági Országos' Bizto- • sító Intézet létrehozását, illetőleg a Magyar Gazdasági Kamaráé­hoz hasonló jogosítvánnyal ren­delkező Magyar Mezőgazdasági Kamara felállítását. S. Hegedűs László, a társaság elnöke Magyar Néppárt ideigle­nes néven a Nemzeti Parasztpárt, illetőleg az 1956-ban ennek jog­utódjaként megalakult Petőfi Párt újjászervezésére tett javas­latot az elnökség nevében. Az el­nök ismertette az előzetes prog­ramtervezetet is. Ebben ki­mondják, hogy a leendő párt a népi gondolat, Veres Péter, Illyés Gyula, Erdei Ferenc, Kovács Im­re, Bibó István szellemi örököse, és mindazok pártja, akik a földet művelik. A Veres Péter Társaság köz­gyűlése elfogadva a beszámolót az elmúlt évi munkáról, egyhangú­lag megszavazta a párt előkészítő bizottságának megalakítását, ille­tőleg munkája megkezdését. KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989- február 10-11-ei üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. február 10-11-én kibővített ülést tartott, amelyen a testület tagjain kívül — tanácskozási joggal — részt vettek: a Központi Ellenőrző Bi­zottság elnöke és titkára, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizott­ság titkárai és a KB osztályvezetői, valamint az Országgyűlés elnöke. , A Központi Bizottság Grósz Károly főtitkár előterjesztésében — 1988. december 15-ei határoza­tának megfelelően — időszerű politikai kérdéseket vitatott meg. Az előterjesztés vitájában 47-en vet­tek részt, és 7-en írásban fogalmazták meg véleményüket. A Központi Bizottság állásfoglalás-terveze­tet fogadott el, amelyet vitára bocsát. 1. A Központi Bizottság sürgető feladatnak tartja, hogy az MSZMP kezdeményezően lépjen fel a gaz­dasági-politikai és erkölcsi válság felszámolásáért. A megújulás alapfeltétele: a gazdaság törvény- szerűségeit, a modem világgazdaság követelmé­nyeit érvényesítő, teljesítményelvű, vegyes tulajdo­nú, a fő ágazatokban a közösségi, állami tulajdon meghatározó szerepét fenntartó gazdasági rendszer kialakítása. Ennek érdekében nélkülözhetetlen a piaci viszonyok következetes fejlesztése. A gazda­sági átalakítás és stabilizáció elkerülhetetlen hátrá­nyos mellékhatásait vállalni kell. Hasonló folyama­tok ez idáig sehol sem vezettek eredményre átme­neti feszültségek, olykor súlyos áldozatok nélkül. A Központi Bizottság ugyanakkor elengedhetet­lennek tartja, hogy a gazdasági átalakítás járjon együtt a szociálpolitika átfogó reformjával. Az új szociálpolitika vegye figyelembe a társadalmi igaz­ságosság, a közösségi szolidaritás, az önsegélyezés elvét. Mindent tegyen meg az esélykülönbségek mérséklésére. Fordítson különös figyelmet a fiatal­ság helyzetére, valamint a nehéz körülmények kö­zött élő rétegek biztonságának megteremtésére. A demokrácia széles körű kibontakoztatása ér­dekében, a népszuverenitás és a jogállamiság elvé­ből kiindulva a Központi Bizottságnak eltökélt szándéka, hogy folytatódjék a politikai intézmény- rendszer mélyreható reformja. Meggyőződése, hogy a politikai rendszer pluralizálása — az adott hazai helyzetben — a többpártrendszer keretei kö­zött valósítható meg. Ezzel, a történelmi tapaszta­latok alapján, jobb biztosíték teremthető a kor­mányzati munka kontrolljára, és a hatalommal való visszaélés lehetősége ellen. Mivel a társadalom nincs felkészülve a többpárt­rendszerre épülő politikai hatalom azonnali meg­valósítására, ezért fennáll a veszélye a folyamatok destabilizálódásának, ellenőrizhetetlenné válásá­nak. Ez az országért felelősséget érző egyetlen erő­nek sem érdeke. Ezért fokozatos, folyamatos átme­netre, a politikai átalakulás kiszámítható keretek között tartására van szükség. Egyaránt veszélyes a változások kierőszakolt felgyorsítása vagy mester­séges akadályozása. A társadalom szétzilálódását csak valamennyi politikai tényező kölcsönös fele­lősségével, mértéktartásával lehet megelőzni. A többpártrendszerhez számos illúzió is tapad, mindenekelőtt a gazdasági, társadalmi problémák megoldását illetően. Alapvető jelentőségű: a politi­kai reform nem helyettesítheti, de ne is akadályozza a gazdasági feladatok megoldását, az ehhez szüksé­ges erőteljes kormányzati és vállalati munkát. A politikai átalakításnak társulnia kell a gazdaság át­fogó reformjával, hogy kedvező hatásaik felerősöd­jenek. A Központi Bizottság mindezen célok és felada­tok valóra váltása érdekében megegyezésre és együttműködésre kész minden felelős politikai té­nyezővel. Ebben a folyamatban a párt meghatározó szerepre törekszik, ezt politikai eszközökkel kíván­ja érvényesíteni. Mindazokkal szemben, akik az or­szág destabilízálására, nemzetközi érdekeinek ve­szélyeztetésére, a békés átalakítás zavartalanságá­nak akadályozására, a társadalom nyugalmának megbontására törekszenek, éles politikai harcot folytat. A Központi Bizottság történelmi felelősségének tudatában vallja és vállalja, hogy az átalakítás csakis a társadalmi feltételeinknek megfelelő fokozatos­sággal és sorrendben, a kiegyensúlyozott és követ­kezetes haladás eredményeként valósítható meg. Meggyőződése, hogy ez felel meg a magyar nép ér­dekeinek. Rend és nyugalom nélkül nincs értékte­remtő munka, márpedig az ország másként nem boldogul. • A Központi Bizottság az 1988. májusi pártérte­kezleten elfogadott irányelvek jegyében és az ott ki­alakult munkastílusnak megfelelően felkéri a párt­szerveket, a pártalapszervezeteket, a párttagságot, hogy a nyilvánosságra kerülő állásfoglalás terveze­tét vitassák meg. . A párttagságnak a javasolt vita révén is fel kell készülnie az előttünk álló tennivalókra. Abban a tu­datban cselekedhetünk, hogy történelmi feladat megvalósításának részesei vagyunk. A demokrati­kus szocializmus új hazai modelljének megteremté­sével népünk boldogulását, s egyben a nemzetközi progressziót segítjük. A múltunkkal Való őszinte szembenézés, történelmi eredményeink, de illúzió­ink és tévedéseink alapos elemzése is ezt szolgálja. n. A Központi Bizottság megismerkedett azzal a ta­nulmánnyal, amely az általa kiküldött bizottság ke­retében az elmúlt évtizedek történelmi útjának vizsgálatáról készült. Egészében elismerően nyug­tázta, hogy az már jelenlegi formájában is nagyobb­részt árnyalt, tudományos igényű áttekintést nyújt közelmúltunkról. A Központi Bizottság helyesli a tanulmány vitára bocsátását, hangsúlyozza a további alapos tényfel­táró és kutatómunka folytatásának fontosságát. E munka részeként szükségesnek tartja az 1956-os nemzeti tragédia további tényeken és nemzetközi dokumentumokon is alapuló, a bonyolult ellent­mondásokat tükröző és az eddigieknél árnyaltabb értékelését. A Központi Bizottság a vitában megerősítette: 1956-ban a vezetés megújulásképtelensége veze­tett politikai robbanáshoz. Valóságos felkelés, nép­felkelés tört ki, melyben szerepet játszottak a de­mokratikus szocializmus erői, de a kezdetektől fog­va elkülöníthetetlenül jelen voltak a restaurációra törekvő erők, deklasszálódott és lumpen elemek, s október végétől felerősödtek az ellenforradalmi cselekmények. A testület elsietettnek ítéli, hogy Pozsgay Imre a történelmi albizottság vizsgálatának eddigi ered­ményét a Központi Bizottság vitáját megelőzően hozta nyilvánosságra. Sajnálatosnak tartja, hogy a nyilatkozata kapcsán történt leegyszerűsítés félre­értésekre adott okot. A Központi Bizottság ugyan­akkor bizalmáról biztosította Pozsgay Imre elvtár- sat. Az elmúlt napokban a Központi Bizottsághoz, a főtitkárhoz és a különböző pártszervekhez számos kollektív és egyéni véleményt kifejező levél érke­zett, amelyek szenvedélyes vitákat tükröztek és igen sok tanulmányozásra, hasznosításra méltó vé­leményt, észrevételt tartalmaztak. A Központi Bi­zottság ezeket köszönettel veszi, és kéri, hogy a bennük foglaltakat a történelmi albizottság mérle­gelje és hasznosítsa. x A testület változatlanul igényli, hogy az 1988. jú­nius 23-ai ülésen létrehozott munkabizottság — amelynek feladata a társadalom és a gazdaság há­rom évtizedes fejlődésének átfogó, tudományos, politikai elemzése, valamint a párt programnyilat­kozatának felülvizsgálata — gyorsított ütemű, de körültekintő, alapos munkát végezzen. Szükséges, hogy a Központi Bizottság megismerkedjen más al­bizottságok tanulmányaival, és ezek is kapjanak nyilvánosságot. A Központi Bizottság megbízta a Politikai Bi­zottságot egy akcióprogram elkészítésével: „Mit akar a Magyar Szocialista Munkáspárt?” címmel, amelyet a testület márciusi ülésén megtárgyal. A Központi Bizottság a főtitkár vezetésével bi­zottságot hozott létre azzal a feladattal, hogy tekint­se át a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munkastílusát, munkamódszerét, s tapasztalatairól tegyen jelentést. A Központi Bizottság munkacsoportot bízott meg a különböző politikai, társadalmi szervezetek­kel való két- és többoldalú tárgyalások előkészíté­sére. A tanácskozáson, a megtárgyalt témakörökben nagyszámú javaslat hangzott el, melyekre a testület a következő ülésein visszatér. A Központi Bizottság nyilvánosságra hozza Grósz Károly előadói beszédét, a pártvitára bocsátott állás- foglalásának tervezetét, valamint az Új Márciusi Front felhívására adott válaszát. Az Alapszervezeti Tájékoztató ismerteti a testület vitáját. (MTI) Tavaszváró Rossz kedvünk szinte már-már állandósult. Kö­szönhettük ezt a hetekig tar­tó szmognak, annak a sűrű ködtakarónak, amelyik csak nem akart elmozdulni kis országunk légtere fölül. Az­tán hozzájárult kedélyálla­potunk nem éppen rózsás voltához a szinte már nyo- j mon követhetetlen áremel­kedések sorozata. Mától újabb áruféleségek kerül­nek az eddigieknél többe. Hogy melyek? Azt hiszem, erre pontos választ a leggya­korlottabb háziasszony, de még a naponkénti átárazást, s leltározást végző kereske­dő sem képes adni. Jókedv­re az sem derített bennün­ket, amiket az utóbbi na­pokban, hetekben politiku­sainktól, az ország vezető személyiségeitől hallhat­tunk. Mintha egyszerre szakadt volna ránk a világ összes gondja-baja. Kezdve az áre­melkedésektől a szmogig, a politikai vitáktól gazdasági problémánkig. Mindenki ideges, feszült, kapkodó és csapkodó. Nem mérlege­lünk, hanem azonnal véle­ményt alkotunk. Méghozzá olyan stílusban fogalmazva, amellyel akár családtagot, barátot, szeretteinket is vé­rig sértünk, fájdalmasan I megbántunk. Ha egyszer igazán bajba kerülsz, akkor tudod meg, I hogy ki a barátod — tartja a bölcselkedés. S ha még oly frázisnak is tűnik mindez, ezekben a gondterhes idők­ben van igazságtartalma, és beszélni kell róla. Bizonyára sokan készítettek már olyan számvetést, hogy ki az, akire akkor is lehet számítani, amikor a legnagyobb szük­ség van egy társra, akárcsak egy biztató, jó szó erejéig. Bizony, nagyon megcsap­pan ilyenkor a baráti kör lét­száma. Rájövünk, hogy ne­künk kedvesnek hitt embe­rek inkább „keresztbe tesz­nek”, minthogy segítsé­günkre lennének útjaink ki- egyenesítésében. Hová lesz­nek ilyenkor a kiskocsmák­ban, különböző presszók sa­rokasztalainál, vagy a még gyermekkori játszótéren a magunk keze által épített . búvóhelyeken született „vérszerződések”, a mun­kahelyi termelési tanácsko­zásokon szent eskü alatt val­lott közösségi elhatározá­sok? Figyelve az elmúlt hetek, hónapok különböző szintű vitáinak leghangosabbjait, bárki észre veheti, ezekben már nem is a képviselt érdek a fontos, csak az, hogy ki­mondhassuk: nem. Kitar­tunk emellett még akkor is, i ha legbelül tudjuk, érezzük: : meggyőztek bennünket állí- I tásunk helytelenségéről. Adjunk hát reményt a hit- í nek: dolgaink a legszebb év­szak beköszöntével rende- I ződnek. Mert áremelés, ! szmog, s egymás szapulása j közben a déli hegyek védet- ! tebb lankáin szép csendben i megjelentek az első, téllel ! dacoló hóvirágszálak. Jelez- I ve: közel a kikelet. Tavaszváró virágunk, jó- > i kedvünk, s reményünk ki- j I kelete... Kis Szabó Ervin •

Next

/
Thumbnails
Contents