Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-11 / 36. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 36. szám 1989. február 11., szombat ÁRA: 5,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ÉRTÉKŐRZÉS MAFFIA MÓDRA „Kekordnagyságú fegyveres rablás Nagy-Brifanniában.” (2. oldal) A VÁROS NEVE: FÜZESABONY „Ötven éve sáros falu volt...” (3. oldal) IPARIGÁZ-TÖVISKOSZORÚBAN A MÁTRA „A technokrácia és a humánum párbaja még eldöntetlen.'’ (5. oldal) A NÉPÚJSÁG INTERJÚJA CICCIOLINÁVAL „Férjjelölt még nincs, de keresem..." (6. oldal) Ülésezik az MSZMP Központi Bizottsága Pénteken megkezdte ülését a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A tanácskozáson Grósz Károly, az MSZMP főtitkára időszerű belpolitikai kérdésekről tartott előadást. Az előterjesztés vitája szombaton folytatódik. Az első napi tanácskozást követően Kimmel Emil, a KB-iro- da helyettes vezetője nyilatkozott Kun Erzsébetnek, az MTI főmunkatársának. Hangsúlyozta: a Központi Bizottság tisztában van azzal, hogy feszültségekkel terhes időszakot él meg a magyar társadalom. Ennek megfelelően történelmi felelősségének teljes tudatában kezdte meg tanácskozását. Belpolitikai életünk szinte valamennyi — a közvéleményt is erőteljesen foglalkoztató — kérdése felszínre került a pénteki vitában, amely sokrétű, higgadt, egységteremtő, tisztázó jellegű volt. A Grósz Károly főtitkár előadói beszédét követő eddigi 16 hozzászólás a politikai intézményrendszer fejlesztésének olyan fontos állomásával is foglalkozott, mint a szocialista pluralizmus megteremtése, s ennek kapcsán az egypártrendszerről a többpártrendszerre történő átmenet kérdése. Fontos igényként vetődött fel a párt politikai és szervezeti egységének megszilárdítása, a párttagság önbizalmának visszaállítása. Differenciált megközelítésben került szóba történelmi múltunk megítélésének több vitatott kérdése, különös tekintettel azokra, amelyek az elmúlt napok belpolitikai vitáit kiváltották. A napirend kapcsán a testület foglalkozik az Új Márciusi Front közelmúltbeli felhívására adandó válasszal is. A vitában további 19 hozzászólásra lehet számítani, ezért a tanácskozás szombaton folytatódik. A Központi Bizottság ülésén várhatóan dokumentumokat fogadnak el, amelyeket nyilvánosságra hoznak. (MTI) Levél Gorbacsovhoz A Magyar Demokrata Fórum ideiglenes elnöksége a budapesti Szovjet Nagykövetség közvetítésével levelet intézett Mihail Gorbacsovhoz. A levélben méltatták a szovjet csapatok afganisztáni kivonulásával kapcsolatos nehéz döntés jelentőségét, további sok sikert kívántak Gorbacsovnak, a szovjet vezetésnek megkezdett munkájához. A levelet Csurka István és Fekete Gyula adta át Borisz Sztukalin nagykövetnek. Mélyebb tárcsahang a távhívásban Műszaki átalakítások miatt megváltozik, mélyebb lesz a belföldi (06-os) távhívások és a nemzetközi (00-ás) távhívások második tárcsahangja. Bertalan Sándor, a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság vezetője az MTI munkatársának elmondta: egyre több készüléket, telefaxot, szövegszerkesztő berendezést kapcsolnak a telefonvonalra. Ezek működését zavarja, illetve zavarhatja a távhívások magas, 850 hertzes sípoló hangja. Emiatt számos országban már a mélyebb (alacsonyabb frekvenciasávú) jelzőhangot alkalmaznak. Ezt úgy lehet megoldani, hogy az első 425 hertzes tárcsahang mellé 450 hertzeset kevernek. Budapesten azért most kerül sor az átállásra, mert a Helyközi Távbeszélő Igazgatóságon üzembe helyezték az első digitális nemzetközi telefonközpontot. A vonalakat péntek délutántól kezdődően szombat délutánig átkapcsolták a digitális központra. A berendezést már eleve úgy rendelték a svéd Ericsson cégtől, hogy az újfajta távhívó hangot adja. Az új központ kapacitása 7000 vonal, duplája az eddiginek. A régi központot leszerelik és egyes egységeit külföldön eladják, az elavult tartozékokat pedig leselejtezik. A posta tervezi, hogy mind több helyen digitális központokkal váltja fel a régieket. Az első ilyen központot február 3-án már üzembe is helyezték Szombathelyen. (Ez, amint azt a Vas megyeiek tapasztalhatták, ugyancsak az eddig ismeretlen hangon jelzi a távhívást.) A belföldi digitális távközlési központot — szintén a Helyközi Távbeszélő Igazgatóságon — ez év áprilisában állítják üzembe. A berendezést az osztrák Austria Telecom cég szállította). Addig is — akárcsak a többi régi telefonközpont esetében — pótlólagos áramköri egységekkel oldják meg, hogy mélyebb legyen a távhívások tárcsahangja. Az új digitális távbeszélőközpontba 14 ezer interurbán vonal lesz bekapcsolva, ugyanannyi, mint a meglévő crossbar központba. Jelentősen javul majd a belföldi távhívás minősége, hiszen a két telefonközpont együttesen már 28 ezer áramkörön továbbíthatja a hívásokat. Budafokon állítják fel az első fővárosi helyi digitális telefon- központot, vidéken pedig — a szombathelyit követően — Székesfehérváron, Zalaegerszegen és Sopronban lesz leghamarabb ilyen korszerű, nagy teljesítményű, integrált áramkörökkel működő, számítógép által vezérelt központ. A régebbi távbeszélőközpontokban az év második felében felszerelik azokat a nyomtatott áramköri kártyákat, amelyek segítségével előállítható lesz a mélyebb tárcsahang. A szükséges kártyákat a BHG Híradástechnikai Vállalat szállítja a posta részére. Az új hajig jelentkezésekor egyébként a korábbiaknak megfelelően kell folytatni a tárcsázást és lebonyolítani a beszélgetést. Az átállás a posta ígérete szerint nem zavarja a telefonálást. Egységes árak, kétséges kedvezmények... Gyermekétkeztetés — piaci alapon Feszültségek várhatók (Fotó: Szántó György) Mint ismeretes, idén február 1-jétől egységesítették a gyermek- étkeztetés díjait. Ez annyit jelent, hogy mostantól nem számít, mennyit keresnek a szülők. Lehet a jövedelmük negyvenezer forint, de lehet hétezer is, mindegy, a dolog alapja az egységes nyersanyagnorma, s ez naponta 28 forint. A piac tehát belépett az óvodákba, az iskolákba is. Vannak azonban kedvezmények. Akinek három, vagy annál több gyereke van, annak ötvenszázalékos kedvezmény jár, a kollégium vagy a diákotthon lakóinak pedig 70 százalék. De van még egy lehetőség arra, hogy mérsékeljék ennek az intézkedésnek a súlyos hatásait. Ez az úgynevezett rászorultsági kedvezmény, ami egyéni elbírálás alapján adható. Az az elbírálás azonban elég nehéz és felelősségteljes feladat. Bár, mint látni fogjuk, még így sincs biztos esély arra, hogy minden rászorultat támogassanak. * A Hatvani 3-as Számú Általános Iskolában például ezekben a napokban környezettanulmányokat készítenek. Felhasználják az előző kereseti igazolásokat is, de a napi tapasztalatok is latba esnek, hiszen a tanárok személyesen ismernek minden egyes tanulót. így próbálják kiválasztani a legrászorultabb diákokat. Sajnos nagyon sokan jelentkeznek könnyítésekért, és félő, hogy a rendelkezésre álló összegből nem jut mindenkinek támogatás. Az Egri 10-es Számú Általános Iskola igazgatóhelyettese — Farkas Júlia — elmondta, hogy eddig még kevesen jelezték, hogy lemondják a napközit, pontosabban az étkeztetést. Náluk 5-6. osztályig a napköziben 28 forintért napi háromszori étkezést adnak, ám a nagyobbak (7-8. osztály) már csak ebédet rendelnek a Platán étterem menzáján, 18 forintért. Az iskolában a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős az osztályfőnökökkel együtt próbálja behatárolni, ki az igazán rászorult. Az az alapelv, hogy az egy főre eső kereset ne legyen több 3300forintnál, de azt is megnézik, ki neveli a gyermekét — vagy gyermekeit — egyedül. Sajnos, ez a 3300 forintos kör is elég széles, kiteszi az összlétszám több mint 30 százalékát. Magyarán szólva kizárt, hogy mindenkinek jut a rendelkezésre álló keretből. Molnár László — az egri GA- MESZ igazgatója —'szavai sem kecsegtetnek túl sok jóval: — Arra kértem a hozzánk tartozó intézmények vezetőit, gyűjtsék össze a 3300 forint „alattiak” körét. Természetesen mi csak keretet határozunk meg az iskolák számára, de ők tudják, ők döntik el, kit illessen személy szerint a kedvezmény. A keretet nem egyforma mértékben, hanem differenciáltan adjuk, hiszen a tanulók (a szüleik) anyagi helyzete iskolánként nagy különbséget mutat. (A legutóbbi statisztika napközisdíja nagy szóródást — 16-24 forint közöt- tit — mutat). Világos, hogy egy belvárosi intézményben más a helyzet, mint mondjuk a Május 1. úti kisegítő iskolában. De hogy a pénz nem lesz elég az biztos. Persze megpróbálunk valamit segíteni. Van például olyan, aki a napi 28 forintot nem tudja előteremteni, de ha csak ebédet kér a gyereknek (uzsonnát és tízórait nem), akkor ez az összeg 18 forintra csökken naponta. Ez a variáció működik például az egri 1-es, 3-as és a 12-es iskolában is. — Előfordulhat tehát, hogy két tanuló ül egymás mellett a napköziben, jön a délután; az egyik kap uzsonnát, a szomszédja pedig nem... — Igen, ez furcsa szituáció, de a kényszer ilyen megoldásokra késztet minket. Ez még mindig jobb, mintha a gyerek az utcán csellengene. Bárhogy alakul is, várhatóan ez az intézkedés nagy feszültségeket okoz majd az elkövetkező időkben. * Az egyéni kedvezmények finanszírozására országosan 100 millió forint jut. A megyei tanácsoknak ezt az összeget igencsak ki kell pótolniuk. Nem tisztázott, hogy pontosan miből, csak az, hogy saját forrásból. A Minisztertanácstól azonban még nem érkezett meg a lebontott keretösszeg. Csupán az „iránya elv” jött meg. Ezek szerint a felosztásnál elsőbbséget élveznek az általános iskolák, utánuk következnek az óvodák, a középfokú intézmények, majd a bölcsődék... Ismét Szent István tér Székesfehérvárott Nem történt emberi mulasztás Befejeződött a dorogi gyógyszerárugyári robbanás vizsgálata Visszakapta régi nevét a székesfehérvári Szent István tér. A dunántúli város egyik legszebb, jellegzetes arculatú részét az. utóbbi évtizedekben István térnek nevezték. A városi tanács végrehajtó bizottsága a lakosság javaslatára döntött az eredeti, majd egy évszázadon át használt név visszaadásáról. Székesfehérvárott a régi történelmi városnevek újbóli felelevenítését tervezik. A város lakói javasolták, hogy kapják meg ismét az évszázadok során ismert nevüket az egyes városrészek, tehát legyen Palotaváros és Víziváros, s kezdeményezték azt is, legyen utcája Deák Ferencnek s néhány múlt századi nagy gondolkodónak. A javaslatokról a városi tanács dönt majd. Befejeződött a vizsgálat a Kőbányai Gyógyszerárugyár. dorogi szintetikus üzemében 1988. augusztus 24-én történt súlyos robbanás ügyében. Egy olyan 3000 literes autokláv robbant fel, amely tizenkét éven át kifogástalanul, biztonságosan működött. Két dolgozó sérült meg életveszélyesen; Kökösi Tibor belehalt égési sérüléseibe, Dö- mösi Attila a napokban ismét munkába állt, de még utókezelésre szorul. A hosszú, minden részletre kiterjedő vizsgálat során a Komárom Megyei Tűzoltóparancsnokság, a megyei rendőr-főkapitányság, a Vegyi-.és Robbanóanyagipari Felügyelet, valamint a vállalat szakemberei egymástól függetlenül dolgoztak, és azonos végeredményre jutottak. Megállapították, hogy a dolgozók a technológiai előírásokat nem szegték meg. A gyártási folyamatot is biztonságosnak minősítették, és nem találták hibát az autoklávban sem. A robbanás súlyosságából arra következtettek a szakemberek, hogy az csak rendkívül magas hőmérsékleten játszódhatott le. Hogy mi okozta a kritikussá vált hőmérséklet kialakulását, arra nem találtak egyértelmű választ. Úgy vélik: több kedvezőtlen körülmény véletlenszerű egybeesésének hatására alakulhatott ki olyan veszélyes mellékreakció, amelynek következtében rohamosan megemelkedett a rendszerben a hőmérséklet, s ez végül is a balesethez vezetett. Vidéki értelmiség A viták kereszttüzében tisztul a vélemény, s remélhetően így egyre többek sajátjává válik. Ezt az óhajt véljük kiérezni napjainkban fórumokon zajló közéletünk tapasztalataiból. Végre évtizedek „kézfellö- kősdije” és „gzembekötősdi- je” után érdemes részt venni megbeszéléseken, korábban álmosítónak tűnő üléseken és vitákon. Igaz, ez korántsem jelenti azt, hogy most már a böl- csebb szavára hallgat a hosz- szabb póráznak örülő közvélemény. Ám, akik halkabb, esetleg indulatosabb szavára mégis oda kell figyelnünk, az végre a vidéki értelmiség. Arról győződtem meg környezetvédelmi, urbanisztikai tanácskozásokon, hogy nem valósult meg az újfajta metropoliszok kultúrelsőségét hirdetők jóslata. Legutóbb egy kisebb, sokak által alig ismert hegyvidéki falu gyógyszerésze érvelt észérvekkel, és több évtizedes kutatási tapasztalatokkalhá- ta mögött. Még a korszerűbb módszerekkel dolgozó szaktudósok is felkapták a fejüket — tegyük hozzá —, elismerően hozzászólására. Pedig hosszú évtizedekig a fals felhangok sugallták: csak laborokban és városi bérkaszárnyák alján képződik tudomány. Vidéken... csak eltunyulni lehet. A gyógyszerész rácáfolt erre. Pedig ő is ideje nagy részében kötelességét teljesítette. Patikaszereket kevert, kiszolgált, teákat állított össze, bizonyára minden különösebb taps és dicséret nélkül, ő is egyike volt azoknak, akik csak írták a dalt, de nem énekelhették, s akik előkészítették mindazt, amiért mások mellére súlyos kitüntetéseket akasztottak. Bizonyára csak szabad idejében, esetleg a késő esti órákban hajolhatott mikroszkópja vagy górcsöve fölé, hogy jegyzeteket készíthessen, vagy inkább kórjelenségeket arról, hogy a huszadik századi magyar ipar miként befolyásolta élővilágunkat. S tette ezt számtalan, szolidan öltözött társa a katedrákról, a tervezőasztalok mellől, s laboratóriumok mélyéről. Hovatovább ott tartunk, ha I a csapot kinyitjuk, akkor is a korszerű európai jogállamiság ismétlődő vágya folyik belőle. Ennek dacára nem hat pesszimistának az a megállapítás tehát, nem reménytelenség Í cseng ki, hanem sokkal inkább realitás: ettől mi még igen messze vagyunk. Igaz, már szóhoz jut közéleti fórumokon az értelmiség is, de még mindig túl hangos és túl zajos a kórus, nagyon oda kell figyelni, hogy a jobbító szándék hangját meghallhassuk. Pedig igenis az előrelépés, a konstruktivi- tás záloga az ő kezükben, az ő fejükben munkálkodik. Nem kizárólagos és mindent túlharsogó alapon, hanem csak úgy, ahogy több évtized múltán illik. Ám oda kell figyelnünk rá, hisz nem mindig a nagy hangnak van igaza. A Németh László-i gondolat, miszerint az is szép, ha bukdácsolva cammogunk a szép után, kicsit idejétmúlt. De mindenképp igaz, oly módon, hogy most már lépnünk kell, sietősen, de I nem rohannunk. Soós Tamás
