Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 7, szerda FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK Két napig csattogtak az ollók Négy megye fodrászjelöltjei Hatvanban Két napig csattogtak az ollók, haj tincsek közt babráltak a gyors ujjak a hatvani Damjanich szakmunkásképző intézetben, ahol négy megye fodrásztanulói részére rendeztek féléves gyakorlati szintvizsgát, ami felért egy vérbeli versennyel, vagy inkább fazonbemutatóval. Mi volt az új, az eddigiektől eltérő e sereglésben? Az, hogy valóban tömegesen vonultak fel a tizennégy-ti- zennyolc éves fodrászjelöltek képességük, tudásuk bemutatására, hiszen létszámuk meghaladta a százat, és négy megye — Heves, Nógrád, Pest, Szolnok — legalább hatvan szalonjának képviselőit láttuk a fiatalok között. De miért csak most került sor ilyen szintvizsgára? Sajnos, korábban hely hiányában nem tudtunk összevont vizsgát rendezni, sőt előfordult, hogy egy-egy kisiparos tanulói három (Fotó: Szabó Sándor) év alatt nem vettek részt év közti, év végi szintvizsgán, így csak a szakmunkásvizsgán derültek ki a fiatalok különböző szakmai fogyatékosságai — mondja- Cser- kuti Istvánná szaktanár, a szemle egyik felelőse. Mert ez a két nap tette lehetővé a fiatalok egységes szakmai, gyakorlati előrehaladásának ellenőrzését, illetve valamennyiüknek a felzárkózását az országos, netán az európai szinthez. Am ugyanakkor azt is elősegítette a számadás, hogy a fiatalokat alkalmazó, foglalkoztató mesterek önmagukat is megmérjék, illetve rádöbbenjenek alkalmankénti mulasztásukra. A fodrásztanulók teljesítményét egyébként öttagú szakmai zsűri értékelte, amely bizottság derekasan kivette részét a minősítő bemutató sikeréből. Sőt: alkalma nyílt felhívni a figyelmet az itt-ott mutatkozó szakmabeli hibákra, gondokra. A szemle legfőbb benyomása mégis az volt, hogy a szövetkezetekben és a kisiparosoknál ügyködő tanulók szakmai szintje nagyjából megfelel a követelményeknek. Legfeljebb a kis vidéki települések tanulói maradtak el az általános színvonaltól, de ez a vizsga bizonnyal most reájuk is ösztönzően hatott. Mint végezetül megtudtuk: az általános érdeklődés közepette lezajlott seregszemle arra adott ötletet a Damjanich szakmunkásképző intézet irányítóinak, hogy a jövőben kihasználva az immár kedvező feltételeket — bemutatók, díjazott versenyek, rendezését is szorgalmazzák a négy megye fiatal fodrászjelöltjei részére. (m. gy.) Idén kisebb keretből gazdálkodhatnak Uttörőgondok Decemberben döntött arról az Országgyűlés, hogy a KISZ a kért támogatásnak csak a felét kaphatja meg. Ez a csökkenés az egyes úttörőelnökségeket is súlyosan érintette, hiszen ezek a szervezetek szintén ebből a keretből gazdálkodnak. Heves megyében az öt városi és a megyei úttörőelnökségnek 836 ezer forint jutott, ezt osztották el a tagok számának megfelelően. A pénz szinte csak egy-egy rendezvény utazási költségeire elég, így sajnos idén kevesebb lesz a program. Az úttörővezetők elsősorban a történelmet, a népművészetet és a természetet szeretnék megismertetni a gyerekekkel a különféle találkozók során. Természetesen — mivel erre van a legnagyobb igény — a túratáborozás sem marad el. Hirdettek egy egész éves pályázatot Erdők- mezők titkai címmel, Párádon pedig népművész szaktábort rendeznek. Ha ez utóbbit nem támogatja valamilyen intézmény vagy vállalat, akkor kényszerűen emelni fogják a részvételi díjat — vagyis az érdeklődő fiúkra, lányokra hárul az anyagi teher. Bővültek a nemzetközi kapcsolatok: Lengyelországban már volt, Csehszlovákiában márciusban lesz sítábor, s később is lehetőség nyílik külföldi utazásokra. A nyári hónapok alatt több ezer általános iskolást fogadó bükki és mátrai vándortáborokat korszerűsíteni kellene, hogy ősszel, télen is használhatók legyenek. Felújításukra nincs pénz, ehhez csakúgy, mint a szervezett programokhoz — segítségre, a társszervek hozzájárulására van szükség. Az úttörőházak éves terveiket az úttörőelnökségekkel együtt, azok jóváhagyásával készítik. A költségvetés csökkentése itt is rendkívüli helyzetet teremtett mind anyagi, mind személyi vonatkozásban, s miatta valószínűleg a tartalmi munka is változik. Úgymond a működés napi feltételeit kell biztosítani. A Hámán Kató Megyei Úttörőház nyitott, kezdeményező szerepet vállal a másik két szőkébb hazánkbeli úttörőházzal való együttműködésben. Meghívások alapján több találkozóra kerül sor évente. Ilyenek például a művészeti bemutatók, a körzeti gyermekvezető képzés, a vers-, próza-, mesemondó versenyek, a „játékvár” akció. Tavaly gyakoribbá váltak az iskolákhoz, napközis csoportokhoz kihelyezett rendezvények. A társadalmi kapcsolatok szintén jelentősek, rajtuk keresztül lehetséges az is — többek között —, hogy néhány speciális szakkör magában a társintézményben dolgozzon. Az alaptevékenységhez tartozik az úttörőmozgalmi, közművelődési módszertani kultúra gazdagítása. Az erről szóló anyagok elméleti haszna az, hogy bárki alkalmazhat mások által kipróbált és jónak ítélt metódusokat. A gyakorlatban viszont ez ritkán fordul «lő, az egyes úttörőcsapatok nem törekednek efféle gyűjtemények kialakítására, így a módszertani könyveket szinte csak a kutatók találják érdekesnek, akiknek száma egyébként az utóbbi időben növekszik. Mindenképpen fontos az, hogy mindig más helyszínen, de rendszeresen találkozzanak az úttörőházak munkatársai. Jöjjön létre bizonyos regionális munka- megosztás: a közös tervezés után külön-külön, egyéni színezettel valósuljanak meg a programok. Amicus M ozdulatlan vonatok a prágai főpályaudvar éjjelében — csendes nyári kép. Az egyik kupé ablakában én ülök, májkrémet eszem kenyér nélkül, bicskával. Koszos az üveg, gyér a kinti világítás, alig látni, kik szaladoznak koffereikkel a peronon. Persze igazából minden mindegy, úgysem ismerem őket, s most már valószínű, hogy nem is fogom, perceken belül indul az Amicus expressz Budapestre. Felállók, lehúzom az ablakot, várom Bubkát. Több mint félórája elment kenyérért, s most már alig van ideje, hogy visszatérjen. Nézem az órámat, nyugtalan vagyok, de persze leszállni nem merek. Bámulok. Lengyelül ordítanak rám az ajtóból. Megfordulok, nem értek semmit, csak látom, hogy vagy tízen tolonganak felmálházva a kupé előtt. Aztán már hiába adom az értetlent, kénytelen vagyok felfogni, hogy nekik ideszól a helyjegyük. Káromkodva felkapom Bubka hátizsákját és a magamét, az üres májkrémes dobozokat a lehajtható asztalkán hagyom. — Hülye mágyár! — hallom a hátam mögött, de nem nézek hátra, mert a folyosó végén megjelenik Bubka egy nagy papírzacskóval a kezében. — Kidobtak — kiabálom neki — takarodjunk tovább! A két vagon közötti átjárón próbálunk átjutni széles pakkjainkkal, amikor megmozdul a szerel- véay. Prága búcsúfényei is eltűnnek, s mi bekopogunk valahová. A középkorú férfi készséges. — Gyertek, fiúk, honfitársak! Hogyne lenne hely. Megkérjük a baka urakat, hogy csoportosítsák át a csomagjaikat. A cseh kiskatonák a kényelmetlenséghez régen hozzászoktak, zokszó nélkül teljesítik a kérést. Ügyetlenül, reszkető kezekkel pakoljuk a tartóra a zsákjainkat. Azok nem engedelmeskednek, visz- szaesnek, s bárhogy forgatjuk a nyomorultakat, veszélyesen lelóg a végük. Ütjük, verjük őket, valahogy sikerül rendet teremteni. Lehuppanunk, felbontunk egy sört. Az ajtónál olvasó lány ránk pillant és mosolyog. Zakatolunk. Mereng mindenki maga elé, aludni nem lehet, ébren lenni borzasztó. Kimegyek a folyosóra rágyújtani. Jönnek a fülketársak utánam, Bubka hoz sört, kortyolgatunk. A középkorú férfi felismer. —Te öreg, nem te voltál, aki egy négerrel lefényképeztél bennünket a Vencel téren? Téged kértünk meg, nem? Ha nem mondja, nem ismertem volna meg. Az úr a biokémikusok világkongresszusán járt, s most mesél. Hogy kidobták őket az U Fleku sörözőből, hogy majdnem a rendőrségen kötöttek ki, s hogy most ne is kínáljuk szeszes itallal, mert a végén itt is balhét csinál, azért is indult haza hamarabb, mert már tűrhetetlen volt a szívnek az a hatalmas ban- záj, ami a haverokkal folyt. Egyébként hiszünk-e az eleve elrendelésben, mert ő úgy gondolja, hogy van benne valami, s ami a legborzasztóbb, hogy nálunk sehol nincs a biokémia, pedig a szakember- gárda óriási, viszont nincs pénz, nem csoda, hogy mindenki külföldre megy, csak ő nem, mert igazi magyar, még Szlovákiában is csak magyarul volt hajlandó válaszolni a rendőrnek, amikor az pótkereket keresett rajta. Különben még majd beszélgetünk, ő most bemegy egy másik fülkébe az ismerőseihez, de előbb megsúgja, hogy a hálókocsiban féldecis üvegben lehet vodkát kapni. Bubka is eltűnik, azt motyogja megpróbál elaludni. Az olvasó lány mosolyogva rám néz és rágyújt. * Több mint egy órája beszélgetünk. Nem mozdulunk a folyosói ablaktól, Verának kócosán omlik a vállára barna haja, alábarázdáltan villog pajkos szeme. Hidakon dübörög át a vonat, távoli fények településeket jeleznek. Vera Karlovy Varyból jön, ugyanabból a városból, ahonnan mi is. Ő szállodában lakott, mi kempingben, öt napot éltünk pár száz méterre egymástól, ismeretlenül talán elmentünk egymás mellett, talán a pulóverünk összeért, de csak úgy mint több száz más emberével a villamoson, az uszoda előcsarnokában, a filmfesztivál palotájában. Csak úgy, ahogy Prágában láttam örökké ismeretlennek hitt figurákat. Vera közülük a kiválasztott, az „eleve elrendelt” úti emlék. Otthagyta az anyját és az öccsét, két nappal hamarabb befejezte a nyaralást. Zeneakadémiára jár, s zenekaruk nemsokára külföldre indul. Most lesz két nyugodt napja gyakorolni fagottján az üres lakásban, s utána zavartalanul együtt lenni a barátjával. Vera tudniillik szerelmes. A fiú nála két évvel fiatalabb, s a kapcsolat már hosszú ideje tart. Vera talán hozzá is menne a fiúhoz... * Hajnali négykor érkezünk Pozsonyba. — Sétáljunk egyet — mondom Verának —. Úgyis állunk fél órát. Mióta találkoztunk a folyosón, először mozdulunk meg. Gémberedetten lépkedünk le a lépcsőn, fázósan fűzzük össze magunk előtt a kezünket. Átmegyünk az aluljárón a pályaudvar előtti térre. Taxik álldogálnak szabadot jelző lámpákkal, kósza utasok érkeznek álmosan. Állunk a park harmatos füvében átnedvesedett tornacipőben. írjunk egymásnak minden karácsonykor hatvanéveskorunkig — állok elő egy tőlem elvárható romantikus ötlettel. Jó — válaszolja —. És akkor mi lesz? — Akkor eljövünk együtt Prágába az Amicusz- szal. Te nagyon szép néni leszel hatvanévesen, én meg markáns arcú úriember. Az már kevesebb, mint negyven esztendő. Ha már egyszer most nem vagy belém szerelmes. Csak nehogy késő legyen. —Jó — mondta megint, és természetesen mosolyog. * Robog a vonat, már pirkad. A koszos ablakon is átragyog a narancssárga nap. Pozsony óta a folyosó végében állunk. • — Fogadjunk, hogy le merek állni a legalsó lépcsőre — hősködöm. — Ki sem tudod nyitni az ajtót, ez csehszlovák vonat, menet közben be van zárva. — Fogadjunk, hogy kinyitom — vagyok ismét merész, és már rugaszkodom. — Ne — fogja meg a kezemet, az ujjaink össze- kulcsolódnak. Mozdulatlan az idő, nem tudni mennyi telik el, telik-e egyáltalán. Riadtan összerezzen, elkapja a kezét, én azonnal nekiugrom az ajtónak. Kis híja, hogy nem a töltésen landolok. A külső kapaszkodót kapom el, s mint egy rémült vitorla szelem a levegőt. — Ne maradj Pesten — kiabálok — utazz tovább velem. Lesz két remek napunk! Pillanatnyi az önkívület, aztán kitisztulva visszamászom, s becsukom az ajtót. Megérinti a karomat. — Nem tehetem. Érted, ugye? Te is maradhatnál nálunk, de inkább nem hívlak. Jó? — És most nem mosolyog. Visszamegyünk a kupéba, lassan a határra érünk. Bubka felébred, Vera narancslével kínálja. * Együtt indulunk a Nyugatiból a metróhoz. Szótlanul bandukolunk, az álmatlanságtól vacogunk. — Akkor írunk — mondja valamelyikünk, s a másik bólint. Karácsonyfa alatt illatos boríték; gyönyörű ajándék. — Arany János utca — hangzik a hangszóróból. Vera felnyalábolja a csomagját, ad két puszit. Most megint mosolyog. A mozgólépcsőről még visszanéz, bátortalanul intésre emeli a jobb kezét. A szerelvényt elnyeli a sötét, feneketlen alagút. Karácsonyfa alatt illatos boríték; negyven reménytelen ajándék. Kovács Attila A Mátra Voián Számviteli és Pénzügyi Osztálya Eger,; Lenin út 61. közgazdasági érettségivel rendelkező, lehetőleg gépírni tudó dolgozót átutalási ügyintéző: közgazdasági érettségivel rendelkező dolgozót gépkönyvelő, kontírozó könyvelői típuskalkuláció-készítő munkakörbe felvesz. Havi alapbér, gyakorlattól függően 5 000—8 000 Ft. Felvesz továbbá a számítástechnikai és szervezési osztályra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező szervezői munkatársat. Bérezés végzettségtől és gyakorlattól függően 7 000—10 000 Ft. A dolgozóknak helyi és helyközi autóbuszjáratainkra, házastársának a helyi autóbuszjáratainkra díjmentesen utazást biztosítunk. Érdeklődni: a pénzügyi és a könyvelési csoportvezetőnél lehet. Telefon: 13-122
