Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-07 / 32. szám

4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. február 7, kedd Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Tanulságos történelem Egy jelenet a színvonalasnak ígérkező Égető Eszterből Sajnos ma még kevés az olyan alkotás, amely nemcsak szórakoz­tat, kikapcsolódást kínál, hanem hasznosítható ismeretekkel, mag­vas tanulságokkal is gazdagít min­ket. Ilyen volt a január 29-én, vasár­nap este vetített A trónörökös cí­mű kooprodukciós film, amelyet Szinetár Miklós rendezett, még­hozzá a tőle megszokottnál is ma­gasabb színvonalon. Ez se véletlen, hiszen a téma ma sem érdektelen, ugyanis múltunk mindeddig sem tisztázott, megol­datlan rejtélyekben bővelkedő mozzanatát villantja fel, arra ke­resve választ, hogy miért és miként halt meg Ferenc József magyar ki­rály és osztrák császár egyetlen fiúutódja, a korszerű eszméket képviselő és hirdető Rudolf. Feltevésekben nem volt, s ma sincs hiány. A legvalószínűbbnek a felülről elrendelt politikai gyil­kosság teóriája látszik. Ezt hitele­sítik a tárgyilagos kutatási eredmé­nyek, s azok a grafológiai vizsgáló­dások, amelyek Rákosné, Ács Klára nevéhez fűződnek. S ezt erősíti meg IV. Károly feleségé­nek, Zitának — jelenleg Svájcban él — sajtónyilatkozata is. Mindehhez legfeljebb azt kelle­ne hozzátenni, hogy azt a döntést viilónvi'niTlí't} nőm a felséges atya fogalmazta meg, őt később infor­málhatták a számára mégis megrázó tényről, a Monarchia szűklátókörű, ám épp ezért ride­gen kegyetlen vezető klikkjének semmivel sem igazolható elhatá­rozásáról. Az uralkodó nem tehe­tett mást, mint azt, hogy némasá­got parahesolt, hírzárlatot fogana­tosított, s elfogadtatta az értelmes, a gondolkodó emberek által akkor is vitatott szerelmi verziót. A produkció — s ez is érdeme — nem óhajtja ellátni a döntőbíró szerepkörét. Az ellentmondáso­kat, a jogos kételyeket azonban maradéktalanul érzékelteti, s ezzel valamennyiünket továbbtöpren- gésre késztet. Frappáns ötlet a nyomozási ke­retjáték, mivel csak így mutatha­tók ki azok a fehér foltok, amelyek feltérképezése néma tá voli, hanem a közeljövő feladata lesz. Az egész stáb bravúrja az, hogy fordulatos cselekmény bontako­zott ki előttünk, s közben mind­nyájunkban tudatosult: nincsenek elavult, időszerűtlen, ódon törté­netek, hiszen elődeink sorskálvá­riája mindenkor mementó szá­munkra, amely arra figyelmeztet, ho^y a história — legalábbis hosz- szu távon — tárgyilagosan, indula­tokat mellőzve mérlegel, s arról a jelképes pulpitusról részrehajlás nélkül nyújtják be a váltókat. Élőknek és holtaknak egya­ránt. .. Pécsi István Ember és szerep A televízió mostanában nem­csak rendezői sorozatokkal áll elő, ‘hanem előveszi egy-egy kimagasló színész filmjeit is. Elég különös szériák ezek, mert eltérő minőségű és műfajú alkotások sorjáznak egymás mellett. Nem köti össze őket más, csak egy-egy jellegzetes arc, mozdulat, viselkedési forma. Mítosszá vált alakok teszik egysé­gessé ezt a különös, némileg szét­eső „felvonulást”. Alig van olyan mozibajáró vagy tévénéző, aki ne ismerné Charles Bronsont. Karakteres, „baltával faragott” vonásai jellegzetesek. Leginkább a vadnyugati hősökre emlékeztet, ahogy szilárd egyked­vűséggel halad célja felé. Tálán éppen keménysége avatta korunk egyik legkapósabb színé­szévé. Egy olyan világban, amikor mindenki túlérzékeny, ideges, se­bezhető, nagy szükség van néhány olyan emberre, aki sohasem veszíti el a fejét. Charles Bronson bármi­lyen figurát is alakít, mindig a helyzet ura. Nehezen lehet kizök­kenteni nyugalmából, kiszámítha­tatlan, rezzenéstelen kedélyével mindig megtalálja a megoldást. Az elmúlt heten olyan filmet láthattunk, amely nem tartozik a sikerültebbek közé. A Szerelem és golyók című amerikai bűnügyi történet nem eredeti sem a szto­rit, sem pedig a benne szereplő jel­lemeket nézve. Olyan fogyasztha­tó „készétel”, amelyből sok került már az asztalunkra. Szinte minden fordulatot előre tudhattunk, kezd­ve az üldözés viszontagságaitól a szerelmi románcon át a végkifejle­tig. Ha innen szemléljük, ez a ke­véske alapanyag nem tartott volna bennünket késő este a képernyő előtt. Viszont a főszereplő fizimis­kája, indulata és az őt körülvevő nimbusz izgalmas másfél órát eredményezett. A másik oldalról persze meg­kérdőjelezhetjük ennek az időtöl­tésnek az értelmét. Még szórako­zásnak is kevés, hogy ha egy ezer­szer látott színészt ezeregyedik unalmas szerepében szemlélhet­jük. De az elején megfogalmazott gondolat juthat ilyenkor eszünkbe: éppen az ismertség, a sokszor lá- tottság ad biztonságérzetet a néző számára. Ez a manapság ritka ajándék pedig megaranyozza a legkopottabb „rézgyűrűt” is, így a „gagyizó”, portékáját hamis csil­logásban kínáló rendező sikert ér­het el. Mindig szívesen fogadjuk Char­les Bronsont, lehet, hogy még a te­lefonkönyvet is úgy tudná felol­vasni a televízióban, hogy oda tud­na bennünket szögezni a fotelbe, így emelkedik egy egyéniség társai fölé, akik szinte csak a végszavakat adják a történet során. Ki emlék­szik mondjuk vasárnap reggel már arra, hogy hogy is nézett lu a többi szereplő, háttérbe szorul minden egyéb. Szerencsés választás tehát, hogy ilyenfajta ajándékkosarat ál­lítottak össze. Sok filmet elfelej­tünk, de valami megerősödik ben­nünk: egy erőteljes figura kap ben­nünk még több fényt, egy olyan alak Charles Bronson, aki nem is­meri a vereséget. A hétköznapi életben pedig túl sokszor ér ben­nünket olyan kudarc, hogy ne tud­juk megbecsülni azt, aki mindig el­éri, amit akar. Akire minden egri mindenkor büszke lehet! Petőfi Sándor a róla írt verse első szakaszában ezt írja: Koszorút kötöttem Cserfa levelekbül Harmat csillag rajta Öröm könnyeimbül... Kinek adnám én ezt, Kinek adnám másnak, Mint vitéz Lenkey, Huszárszázadának ? Jókai Mór a Kőszívű ember fiai című regényében ‘Baradlay Ri- chárdnem más mint Lenkey János megszemélyesítője. Február 7-én lesz 139 éve, hogy a hős tábornok szíve utolsót dob­bant az aradi várbörtönben. Sokan ismerik, de sokkal többen nem Lenkey János 42 éves életpályájá­nak útját, s ezért érdemes megem­lékezni róla. Egyszerű köznemesi családból származott. Édesapja Lenkey Ká­roly nemesi testőr volt Bécsben. A testőri élet egyhangúsága nem tudta lekötni, és visszavágyott ha­zájába. Elhagyta Bécset, és Eger­ben telepedett meg. János itt szü­letett 1807. szeptember 9-én ab­ban a házban, amelyet ma is em­léktáblajelez a Széchenyi utcában. A kis János gyermekkoráról nem sokat tudunk, de az biztos, hogy a katonai pálya már gyer­mekkorától kezdve vonzotta. Édesapja látva e vonzalmát beírat­ta a korenoburgi katonai intézet­be. Tanulmányait elvégezve a csá­szári hadseregben katonáskodott, hadnagy, főhadnagy, majd száza­dos (kapitány) lett. Huszárjai sze- rettélc őszinte, igazságos pa­rancsnokukat, a)a mindig em­berségesen bánt velük. Lenkey János a württenbergi huszárezred egyik századának volt a parancs­noka. Az 1848-as márciusi eseménye­ket sok száz kilométerre hazájától Galíciában hallotta meg. Nem ér­tette, hogy miért kell neki idegen országban katonáskodnia, idegen érdekeket szolgálnia, amikor ott­hon minden igaz magyar férfikarra szükség volna a hazának. De nem­csak ő gondolkodott így, hanem sok ezer besorozott derék magyar katona, akiket a bécsi udvar ide­gen tartományokba vezényelt a rend fenntartására, hatalma bizto­sítására. Lenkey huszárszázadával a jaliciai Márianapolban tartózko­dott, midőn a márciusi események hírei eljutottak hozzájuk. Huszár­jai ugyanúgy gondolkodtak mint parancsnokuk. Fájdalmas szívvel kívánkoztak vissza szeretteikhez, akiktől elszakította a császári ön­kényuralom. Lenkey huszárjai (133 fő) pa­rancsnokukkal és Fiat Popejus fő­hadnaggyal 1848. május 28-án egy hajnali szürkületben el is in­dultak hazafelé. Három napig út- talan erdei utakon bujdokolva a megáradt Dnyeszteren által- úsztatva jutottak el a Kárpátok magas bérceihez (ugyanis egy osztrák lovasezredet küldtek ki el- fogatásukra.) Midőn átlépték a Kárpátokat a szeretett, drága ma­gyar földet örömükben megcsó­kolták. Lenkey és katonái bár tud­ták, hogy tettükért golyó, kötél, vagy legenyhébb esetben is súlyos várfogság jár, de szeretett hazáju­kért vállaltak minden veszélyt, s életüket is kockára tették. A császári hadvezetőség elfoga­tó parancsot adott ki Lenkey és huszárjai ellen. De addig is míg a király válasza megérkezik Bécs- ből, a déli fronton osztották be szá­zadával együtt. Eger városa levelet írt István nádornak 1848. június 13-án, amelyben a következőket írják: „Fölséges Úr! A haza szólt fiaihoz. Az édesanya emelte sza­vát vérével ápolt gyermekihez; bűn-e ha fia megérti panaszát.” Később pedig ezt írják: „Húszezer lélek esd István Nádor személyé­nél, hogy e lelkes csapat elszántsá­ga büntetést ne vonjon maga után.” Lenkey János és huszárszázada hősiesen megállta helyét délen Szent-Tamásnál és Verbásznál a rácok elleni csatákban. Kossuth azt hirdette: „Forra­dalmi időkben bátornak kell lenni és tenni kell.” Ezt az elvet vallotta Lenkey is, amint az eddigiekből is kitűnik. Nagyszerű képességei ré­vén gyorsan halad előre a katonai pályán. 1848. október 18-án a Honvédelmi Bizottmány őrnagynak nevezte ki. Répássy Mihály a württenbergi huszárez­red parancsnokának javaslatára, aki azt írja, hogy „igen jeles egyé­niségnek tartja a Lenkeyt és kine­vezése az egész ezred legénységére igen jó hatást tenne.” Lenkey ugyanis a rácok elleni harcokban több alkalommal bátor és hősies magatartást tanúsított. A huszár­támadásoknál mindig ő járt elöl, s mindig a legveszélyesebb felada­tokat vállalta magára. 1848. november elején Lenkeyt és bátor huszárszázadát Vérbász- ról Komárom megerősítésére ren­delték. Lenkey ekkor már alezre­des. Decemberben már a Hunyadi huszárezred parancsnoka. Tehát pár hét alatt ezredes lett, 1849. elején ismét a déli hadszíntéren harcolt. Kossuth egy 1849. január 22-i levelében ezt úja róla: „Len­key János becsületes hazafi, s arra nyugodtan számíthatunk a Dél-vi­déken.” 1849 máciusában a legszoron- gatottabb helyzetben Komárom volt. Weiden osztrák tábornok lesz a fővezér (Windisch- gratzet leváltja I. Ferenc József). Komárom parancsnoka: Török Ignác tábornok (gyöngyösi szár­mazású), erélytelen, 56 éves ek- ,kor. A bentlevő tisztek között zen­dülés volt, ugyanis voltak olyan honvédtisztek, akik már a császá­ri seregben is szolgáltak elő­zőleg és voltak akik csak a sza­badságharc idején lettek honvéd­tisztek — ezek között volt némi el­lentét. Kossuth Guyon ezredest (angol származású) kiváló katona várparancsnoknak, és Lenkeyt se­regparancsnoknak nevezte ki, s mindkettőt tábornoknak nevezte ki. Guyon és Lenkey el is indult, hogy az osztrák ostromgyűrűn ke­resztül bejussanak a várba. Guyon lengyel zsidókereskedőnek öltöz­ve próbált bejutni, (lila kaftánban) de 10 nap alatt s?m tudott bejutni. Lenkey pontosan ma sem tudjuk, hogyan — 2 nap alatt bent volt a várban, — átvette Török Ignáctól a parancsnokságot. Megzabolázta a renitens tiszteket, s minden oszt­rák támadást visszavert. A várvé­dőkbe új erőt öntött. Az osztrákok 60 ágyúból szórták a tüzet Komá­rom várára. Alig 2 hét alatt több mint tízezer golyót röpítettek a várba. Április 19-i nagysarlói ütközet után Görgey a fősereggel Komá­rom alá érkezett. Damjanich és Klapka hadteste, s a kitörő Lenkey csapatával két tűz közé szorította az osztrákokat és megsemmisítő vereséget mértek rájuk. Görgey jelentésében külön kiemelte Len­key bátor, hősies magatartását, aki 4 zászlóalj gyalogsággal, 1 üteggel, és több század huszárral kitört a várból, és nagymértékben hozzá­járult a meglepődött ellenség meg­vetéséhez és megfutamításához. 1849. június 26-án a győri csa­tában az osztrákok győznek. Az események gyorsan peregnek. I. Ferenc József leváltja Weldent és Julius Haynau lesz a fővezér. Gör­gey hibája, hogy nem üldözte és nem semmisítette meg a Komá­romnál megvert osztrák sereget. Haynau a rendezetlenül menekülő osztrák sereget a határnál megállí­totta, újból századokba, zászlóal­jakba, ezredekbe osztotta, és újból bevetette támadásba. De ekkor már I. Ferenc József nem bízott az osztrák seregben és elfogadta az I. Miklós orosz cár korábban beígért segítségét. 1849. július 19-én már Pesten van. A Kormány ismét me­nekülni kénytelen: Szegedre, majd Aradra. 1849. augusztus 9-én a temesvári csata, mely vere­ség számukra. Kossuth teljhatal­mat ad Görgeynek, aki augusztus 13-án Világosnál leteszi a fegyvert. Kossuth elhagyja az országot, hogy új szövetségeseket toboroz­zon egy újabb felkeléshez. Lenkey János is ott volt Világos­nál. Ugyanis Komárom visszavé­tele után egy tiszai lovashadosz­tálynak lett a parancsnoka, s mint ilyen csatlakozott az északról jövő Görgey seregéhez. (De Görgey el­késett, és nem vett részt az augusztus 9-i temesvári csatában; — utána érkezett meg.) Világos után Haynau Lenkeyt is a többi tábornokkal együtt Arad várbörtönébe záratta. Lenkey a szabadságharc bukása miatti fáj­dalmába beleőrült. Október 5-én már dühöngő elmebeteg. Rajta betegsége miatt nem hajtották végre az ítéletet. (A 13. tábornok Kazinczy Lajos tábornok, Ka­zinczy Ferenc fia volt, akit 1849. október 25-én Aradon főbe lőt­tek.) Lenkey János 4 hónapig, mint élőhalott kínlódott. Lenkey báty­ja, Lenkey Károly, aki 4 évvel volt idősebb öccsénél, és honvédezre­des volt a szabadságharc idején, szintén fogoly volt Aradon. Ismer­te még régi császári tiszti korából a várparancsonokot és engedélyt kapott tőle hős tábornoköccse meglátogatására. Szörnyű kép tá­rult eléje, amikor hős öccsét meg­látta. Cellája egy piszkos, sötét odú volt, amelynek csak egy abla­ka volt, de az is üveg nélkül. A bú­torzat: 1 vaságy szalmazsákkal, 1 mosdó, 1 törött lábú asztal, és 1 szék. Teljesen mezítelenül feküdt, és fejét á hideg vaságyra tette. Tes­tén 15—20 kisebb-nagyobb seb volt, amelyek a katonai őrök pus- katusütéseitől és szuronydöfései­től származtak. Nem ismerte meg bátyját sem. Károly első gondolata az volt, hogy inkább lőtték volna főbe, mint így kínlódni hagyják. A sebei kötés nélkül véreztek, geny- nyedtek a hideg,»hitetlen, ablak nélküli cellában. 1850. február 7-én halt meg Lenkey János a hős honvédtábor­nok. Holttestét egy korommal be­mázolt ládába helyezték, ez szol­gált koporsóul. A várparancsnok nagy nehezen megengedte, hogy Lenkey Károly hős tábomoköcs- csét utolsó útjára elkísérhesse. Egy szerzetes a fogház kapuja előtt be­szentelte, ezután a ládát feltették egy pecér kocsijára. Megindult a menet. A szerzetes a kapuban el- , maradt. Csak Lenkey Károly, a kocsis, és 6 katonaőr egy tizedes parancsnoksága alatt követték a kocsit. A porkoláb elfelejtette megmondani a tizedesnek, hogy az akasztófáknál ásták meg a sírt, és a katona sírásók ott váiják a ha­lottat. így midőn elhagyták a vár­börtönt, a kocsis megkérdezte, merre hajtson? Lenkey Károly azt felelte, hogy a városi katonai te­metőbe. Az úton az aradi lakók­nak feltűnt ez a különös gyászme­net, és sokan követték előbb távol­ról, majd egészen közelről. Mire a temetőbe értek, már kitellett belő­lük a pap is, kántor is, a sírásók is, tehát minden, ami kellett a teme­téshez. így halt meg és így temették el a kiváló magyar honvéd huszártá- bomokot, Eger városának nagy szülöttét, aki mindenét, életét ál­dozta a hazáért. Később Aradon díszes emlékkövet állították Len­key súja fölé. 1936-ban hozták haza ham vait, és bátyjával, édesanyjával közös sírban helyezték el az egri Kisasz- szony temetőben. 1936. május 30-a nagy ünnep volt Eger városá­ban. A város fellobogózva várta Lenkey 48-as tábornok hamvait. A vasútállomástól egészen a Kis­asszony temetőig lelkes, ünneplő közönség sorfala között vonult a négylovas díszkocsi, amely a nagy hős hamvait kis tölgyfa koporsó­ban vitte, — eredeti épségben megmaradt katonaládájával együtt. A dicső 48-as honvédtáborno­kunk valóban megérdemelte ezt a lelkes ünneplést városunk részé­ről, hiszen 86 év múlt el, míg végre szeretett szülővárosának földjé­ben pihenhetett meg a közös csa­ládi sírboltban. Lenkey Jánostól valóban tanul­hat minden igaz, magyar hazafi. Példaképe lehet minden magyar ifjúnak és leánynak. Tanulhatnak és tanulhatunk tőle: bátorságot, vitézséget és nem szavakban, ha­nem tettekben megnyilvánuló, igaz, őszinte hazaszeretet. Dr. Molnár József nyugalmazott főiskolai tanár Két Amerikai Zenei Díj Whitney Houstonnak Nevetve mutatja fel Whitney HOUSTON amerikai énekesnő a pop-rock, illetve a rhythm- and-blues kategóriában a leg­jobb énekesnőnek járó Ameri­kai Zenei Dijakat, amelyeket 1989. január 30-án vett át. A ki­váló énekesnő most nyerte el 10., illetve 11. alkalommal az Amerikai Zenei Dijat. (TE LE FOTÓ -MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG) Gábor László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents