Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-24 / 47. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 24., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 Rövid a takaró... Falugyűlés volt (Tudósítás arról, hogy nincsen pénz) Valamivel öt óra előtt a szokásosnál sűrűbb volt a forgalom az andornaki „kultúr” — Ady Endre Művelődési Ház — körül. Mikor az elnökség bevonult a nagyterembe, a helyiség már zsúfolásig megtelt, még az ajtóban is álltak. A köszöntéssel egybekötött megnyitó után Kardos Lajos tanácselnök beszámolója következett. Elöljáróban elmondta, hogy a szocializmus építésének időszakában nélkülözhetetlen — és növekvő — szerepe van a demokratizmus tartalmi gazdagodásának, széles körű kibontakozásának. Ezután szólt a tanácstagi beszámolók tapasztalatairól, majd a legfontosabb témákat sorolta föl hét pontban. Ezek: központi gázellátás, orvosi lakás átalakítása fogorvosi rendelővé, a második világháborúban elesettek emlékművének felállítása, teho fizetése, közvilágítás meghibásodása, szemétszállítás rendszertelensége, valamint egy zöldségbolt esetleges megnyitása az alsórészen. Ezt követően taglalta a tanács tavalyi tevékenységét, s adatok hangzottak el többek között az adózókról és a segélyekről is. Kiderült az is, hogy az andomaktá- lyai tanács tavaly 17 millió 160 ezer forintból gazdálkodott; ami két és fél millióval volt kevesebb az előző évinél. Az elnök részletesen ismertette azt is, hogy a különböző ágazatokra mennyit fordítottak. Mivel a pénzügyi források erősen megcsappantak (kétmillióval csökken a fejkvóta-előirányzat), nem folytathatják a járdafelújításokat, valamint a mellékutcák közvilágításának korszerűsítését. A tanács és intézményei idén 13. millió 356 ezer forint bevétellel és úgy aneny- nyi kiadással gazdálkodnak. Ebből a fenntartási és működtetési költség már eleve majd 11 milliót tesz ki. Külön is szólt a gáz bevezetéséről. Ennek azonban csak akkor van realitása, ha megépül a Füzesabony és Eger közötti gerincvezeték, ám akkor is súlyos költségek hárulnak az emberekre (családonként százezer forint). A második vüágháborús emlékmű kapcsán elmondta, hogy a tanács elvileg egyetért a tervvel, de -anyagi támogatásra nincs lehetőség. Elmondta azt is, hogy a te- hóból befolyt összeget a tornaterem felépítésére fordítják, s ha eltörölnék a hozzájárulást, e feladatot nem tudnák teljesíteni. A beszámoló után került sor a kérdések, javaslatok felvetésére. Ezek közül néhányat idézünk most. Az első felszólaló Asztalos József volt. Szerinte a második világháborús emlékmű kialakítását a tanácsnak vállalnia kellene. Hutter Zoltán nagyvonalakban egyetértett a beszámolóval, s azzal is, hogy az elnök említette a demokráciát. Ám hozzátette: ”ne most állítsunk emlékművet, hiszen élnek a faluban nyugdíjasok, akik nem tudnak tejet és kenyeret venni. Róluk beszéljünk inkább. Meg arról, hogy pazar- lünk. Előbb létrehozunk egy sportpályát, azt szétromboljuk, Az elnökség és a közönség aztán 600 méterrel odébb építünk egy másikat. Itt építünk, ott rombolunk...” Kovács Andrásáé azt javasolta, hogy hasznosabb lenne a tervezett fogorvosi rendelő helyett gyermekorvosi rendelőt és gyógyszertárat kialakítani. Ipacs József azt tapasztalta, hogy az emberek gyakran csak a . rosszat veszik észre, az eredményeket pedig nem. Vannak ugyan hiányosságok, amelyeket ’’jobb odafigyeléssel” ki lehetett volna kerülni, de észlelhető rosszindulatú rágalmazás is. Például, mint az iskolaigazgató elmondta, sokan vádolják a pedagógusokat azért, hogy a falubéli gyerekek tiszteletlenek. Bár ilyen is van — ismerte el —, de a tanulók nagy része rendes, becsületes gyerek... Végül leszögezte: szerinte is nagy szükség lenne egy tornateremre. Több hozzászóló jelezte, hogy a Petőfi utcában nem megfelelő az új út minősége, valamint azt is, hogy romlott a buszközlekedés Eger és Andornaktálya között, mert megszüntettek egy esti járatot. Kovács Mihály felszólalását úgy kezdte, hogy ő — eltérően az előtte felszólalóktól — nem óhajt siránkozni. Szerinte ugyanis ez a pénz, amiből a tanács gazdálkodik, szinte semmire sem elég, eny- nyi pénzből körülbelül egy középiskola gazdálkodik manapság. Ő is a tornaterem mellett voksolt, de mint kijelentette: először is azt kellene megbecsülnünk, ami van: például a környezetünket. Eltűntek a virágok, és elszomorító az a piszok és az a szemét, ami ebben a faluban van. Ezt mi csináltuk — mondta végül. Orosz János a Heves Megyei Vízmű Vállalat jelenlevő képviselőjétől kérdezte még, hogy a falu vizét szennyezi-e az Eger-, patak szennyezettsége. Úgy hallotta, hogy abba sok vegyszer „megy”... Ferencz József pedig többek között feltette a kérdést: aki nem akar tehót fizetni, az ki- 4 tői, mitől várja a segítséget? Kovács Sándor (tanácstag) azt fejtegette, hogy könnyű kritizálni. Mindenki szálljon magába — javasolta a jelenlévőknek —, és kérdezze meg: tettem-e én valamit a községért. Engem például — mesélte — nagy baltával zavartak ki egy udvarról, mikor a víztársulatot szerveztem, és azt Kovács Mihály: „Nem óhajtok siránkozni...” (Fotó: Gál Gábor) kiabálták utánam, hogy nekünk nem kell víz. Végül annak az aggodalmának adott hangot, hogy a gáz bevezetésénél is lehetséges ilyen reagálás.. — A vitát Molnár József helyi népfronttitkár zárta le. Elmondta, hogy ő „picit örül is”, mert csak ilyen gondok vannak, és alapvetően nem rossz a helyzet. A község sok eredményt ért el, és ez nemcsak a tanácstestület érdeme, hanem a lakosságé is, mert rengeteg társadalmi munkát végeztek. Nem akarok hivatkozni más országokra és a múltra — folytatta —, de például az ötvenes években örültünk, ha egy égő égett. Tudom, hogy nyolcvankilencet Írunk, de szálljunk magunkba — fejezte be hozzászólását a titkár. Koszec Károly, a Heves Megyei Vízmű Vállalat képviselője elmondta: nincs ok a vízminőséggel kapcsolatos aggodalmakra, mert ők folyamatosan ellenőrzik a vizet. Szilvási Miklós, a Mátra Volán képviselője pedig arról beszélt, hogy a szombat esti járat megszüntetésének gazdasági okai voltak, nem volt elég utas. Azt ajánlotta, fizesse ki nekik valaki az önköltséget, akkor mehet a busz, a befolyt összeget pedig visszafizetik... Füle István, mint megyei tanácstag kért szót. Elmondta, hogy a következő ötéves tervben a megyei tanács programjában szerepel a gáztéma, de a kezdés pontos idejét még nem lehet tudni. ígéretet tett arra is, hogy a felvetődött problémákat továbbítja a megyei tanács felé. A falugyűlés utolsó részében Kardos Lajos tanácselnök válaszai hangzottak el. Újból megfogalmazta, hogy az emlékműre nem tudnak pénzt adni. A Petőfi utcával összefüggésben elmondta: ennyire volt pénz, és hogy ez nem aszfaltút. Azt pedig, hogy hol vezetik a vizet meg a gázt, nem a tanács, hanem a hatóságok döntik el. A gyermekorvosi rendelőhöz körzetet kell kapni a megyei tanácstól, és még asszisztenst is. Mindezt sokkal nehezebb elérni, mint a fogorvosi rendelőt. Hangsúlyozta továbbá, hogy a tornaterem — a tervek most készülnek — jövőre állni fog. Kifejtette, hogy többen felelőtlenül rágalmazzák a pedagó-' gusokat, hogy az utolsó órán egyesek otthagyják a gyerekeket. Igaz, hogy demokrácia van — mondta —, de az ilyen állításokat, akármilyen demokrácia van, bizonyítani kell, mindenki vállalja a felelősséget szavaiért. A gázzal kapcsolatban ismételten leszögezte, hogy a dologról csak azután beszélhetünk, miután megépül az a bizonyos gerincvezeték Füzesabony és Eger között. Befejezésül elmondta: sok minden kellene, de csak annyit tudunk költeni, amennyink van. Mindenki tudja otthoni tapasztalataiból, hogy meddig ér a takaró... Nem költhetünk 15 millióból harmincat. Hiába is mennénk a megyei tanácshoz, ők is csak azt mondják: nincs, nem tudnak adni... Mikor ezek a szavak elhangzottak, már javában sötét volt, az andomaktályai falugyűlés valamivel nyolc óra előtt befejeződött. Havas András Antagonisztikus az ellentét az asztal két oldalán lévők között — „Ti, parasztok, csak pusztuljatok!” — Immár szennyezett a négy alap „lételem” A tomboló hold „éje” Gyöngyösorosziban Még a hold is sötét oldalát mutatja bolygónknak — vonhatnánk le a hétfő esti természeti jelenségből „mélyebb” összefüggéseket. Ám a racionalitás egy mátraaljai kis faluban ezen az éjjelen mintha, nem hatott volna. Á gyöngyösoroszi falugyűlés a helybéliek dühének fényénél a tomboló hold éjszakája lett. A gyöngyösoroszi művelődési ház. nagytermében már öt óra után sem lehetett szabad helyet találni, s ahogy múlt az idő, úgy lett zsúfoltabb a terem, s úgy nőtt a népharag. Már az első napirendi pontnál, a teho-ügynél érződött a feszültség, ám amikor a Gyöngyösorosziban kialakítandó Országos Érc- és Ásványbányák használ- takkumulátor-feldolgozó üzeme került napirendre, végképp bizonyságot kaphattunk arról, hogy nem sok kompromisszumra van lehetőség az elnökségi asztalnál helyet foglalók és a teremben ülők között. Kikívánkozott az emberekből az elkeseredés, a reményvesztettség és a holnapok iránti bizalmatlanság, bizonytalanság. Minderre a belpolitikai borúlátásra most „zöld köpeny” terült. Kik ültek az asztalnál? Megyei és városi testületek és társadalmi szervek képviselői, Mező Barna, az Országos Érc- és Ásványbányák igazgatója, Pista Csabáné társadalmi tanácselnök, Bolyós Pál vb-titkár, Kulcsár Tibor, a helyi népfront elnöke, mint levezető elnök és az Országos Környezetvédő Intézet munkatársai. A legelső mondatoknál kiderült: antagonisztikus ellentét van az asztal két oldalán lévők közt. Mi nem kívánjuk színezni az indulatok amúgy is tarka skálájú meg- nyüvánulásait. Idézni fogunk jó néhány hozzászólást, pro és kontra. Azonban annyit mégiscsak meg kell jegyeznünk: több évtizedes indulatok törtek ki az Országos Érc- és Ásványbányák tárnáiból és az ott lakók leikéből. Feketén-fehéren kiderült: a lakosság — keserű tapasztalatok alapján — képtelen immár bízni a „hivatalos”, fehérgalléros testületekben. Besze István, Gyöngyösoroszi: — Ránk erőszakolta a bánya ezt az ólomkohót. Most már veszett fejsze nyele, muszájból ismét el kell fogadnunk. A természeti csapásra számítanak talán? Mi lesz velünk, itt élőkkel? Évek óta repülőgépek szólják földjeinkre a mérget, kohók ölik erde- inket. Nekünk otthon e táj. Vernyihál Lívia: — Mi lesz a mezőgazdasági termékeinkkel? Senki sem fog Nyugat-Európá- ból üzletet kötni velünk a HÄF- korszakban. Ugyanis a nyugatiaknak már sokszor a hír is elég arról, hogy környezetkárosító berendezés működik itt. Huszár Péter, Országos Környezetvédő Intézet: — A hatás- tanulmányban hatvan növényt vizsgáltam meg, tizennégy vételi helyen. Ötven százalékuk ólmot egyáltalán nem tartalmazott, a többieknél kismértékű a szeny- nyeződés. A górcső alá vett szőlőbogyókban semmilyen ólom nincs. Csépány István, Gyöngyösoroszi: — Életünkkel és vérünkkel fogjuk megakadályozni, hogy felépüljön ez a borzalom itt. Felzúdul a tömeg: — „Mi is, mi is”. Ha kell, meghalunk, de itt nem lesz H AF—hallatszik innen is, onnan is. Egyébként is a helybéli vezetőségnek minket kell támogatni. Hang az asztal felől: — „Le lehet állítani!” A levezető elnök megpróbálja a felpaprikázott indulatokat megfékezni, kevés sikerrel. A felzúdulás tovább folytatódik. — Ez nem demokrácia, sztálinizmus! — kiáltja Csépány bácsi. — Ha kell, mellemen kormánykitüntetésekkel akadályozom meg a HAF felépülését. Szőke Szilveszternél — Nein eleget beszéltünk már haldokló erdeinkről, szennyezett vizeinkről? Harminc éve fenyeget minket a bánya „kisugárzása”! Most ólomkohó füstje is mérgezné a Toka-patak völgyét? A Budapesten élő igazgató urak azzal védekeznek, hogy ott a kipufogógáz miatt nagyobb a szennyezés. Akkor költözzenek ide, Orosziba, ha olyan „egészséges” a HAF-üzem melletti levegő! Ezt követően az Országos Érc- és Ásványbányák igazgatója, Mező Barna kért szót. Elsősorban saját beruházását védve, az emberek romló anyagi helyzetére apellált, amikor a következőket mondotta: — A harminckét éve működő ólombánya után mi jó szándékkal gondoltuk: a hagyományos bányászat helyén települjön ide a HAF. Korrekt, világviszonylatban megfelelő technikát kívánunk meghonosítani. Ez kétszázötven embernek adna munkát (az újságírónak egy korábbi riportalkalmával még csak 150-et mondtak). Ekkor egy hang a tömegből: — Ide csak idegenek, meg cigányok jönnek majd dolgozni! Magát egyáltalán nem zavartatva, az igazgató így folytatta: — Értsék meg kérem, mi felelni fogunk az üzem biztonságos működéséért. Hang a tömegből: — Úgy, mint eddig? Negyven évig...? — Hadd áruljak el valamit — fűzi tovább a szót az igazgató. — 1990-től a vállalat jövedelmi adója, 5 — 6 millió forint évente, ez a tanács kasszájába folyik majd be. Épülhet, szépülhet a község belőle. Felugrik egy asszony, és zokogva, sikoltva kiabálja: — Itt akkor már nem lesz falu, jnert mi elköltözünk innen. Nekünk nem kellenek flancos újdonságok. Nekünk „rongyos, régi” a hazánk, és ablakomból a megsebzett Mátrára látok. Mező Barna: — Értsék meg, a nemzetközi konzorcium fizet önöknek! Különben is, ne a beruházáson tombolják ki a kormányzat kudarcait. Vargáné Szunyovszky Márta területi főmérnök: — Kevesen tudják: 14 éve már kezdetleges módszerekkel minden szűrő- és egészségvédelmi berendezés nélkül a Metallokémiai Vállalat foglalkozott ólomleválasztással. Jómagam is ott dolgoztam, és látják, még élek. Hang a tömegből: — Vajon meddig? — Kérem, higyjék el, megértem a jogos indulatokat, ám a zárt rendszerű üzemből sem veszélyes anyagot tartalmazó víz, sem hulladék nem kerül az önök falujába. Munkácsiné Bádonyi Teréz, Gyöngyös: — Alapvető emberi jogunk a félelem. Nagyon kérem, ne vonják kétségbe szakmai tudásunkat, agrárképzettségünk színvonalát. Jómagam a termelőszövetkezet környezetvédelmi felelőse vagyok. Kérdem én, miért van már most is eltérés a Tni mérési eredményeink és az úgynevezett „hivatalos” között? Tudunk arról, hogy a mostani minisztérium jogelődje, az OKTH felsőbb parancsra ragadta kezébe az ügyet. Tóth Tibor, Gyöngyösoroszi: — Téves információk alapján, félrevezetések nyomán tervezték ide a HAF-ot, ugyanis az eredeti terv szerint azt állították, hogy lakóhelyünk, községünk egy levegős, átszellőzött területen van, s mindehhez a Lőrinciben működő meteorológiai állomás bábáskodott. Bán Rezső, Gyöngyösoroszi: — Végül is kiderül: az asztal túlsó oldalán ülnek a súlyosak, a másikon a könnyűek, ti meg, parasztok, csak pusztuljatok! Hang a tömegből: — Nem más ez, mint a technokraták maffiája, A felpaprikázott kedélyeket Csongrádi Csaba országgyűlési képviselő azzal igyekszik nyugtatni, hogy a MTÁ-tól kapott levél szerint március 10-ig elkészül a független, pártatlan tudósokból álló testület szakvéleménye. Ha az azt bizonyítja, hogy a HÁF — mint a térség újabb szennyező tényezője — Veszélyes, ő maga fog mindent megtenni azért, hogy leálljon a beruházás. Persze, ez sem nyugtatta meg a helybélieket: — Már addig is álljanak le, senki nem hívta őket ide — süvöltötték innen is, onnan is. Ami az újságíróban tapasztalatként a tények rögzítése mellett megragadt, az a következő: Lehet, hogy az újfajta politizálás, a szabadabb szólás joga néha indulatokkal jár. És hosszabb időnek kell eltelni, amíg az észérvek hatni kezdenek. Ám egy biztos: a jövőben — lett légyen az akármilyen kis község — elvárják az emberek, hogy a voksaik fejében őket a külvilággal szemben mindenkor pártoló testület kormányozza. Ne pedig óvatoskodó, taktikázó vezetés. Egyébként az éjszakába nyúló vitának szavazás lett a vége, és a falu kilencven százaléka a HAF léte ellen voksolt. Vajon elegendő lesz-e ez a többség? Mindenesetre ezen az éjszakán egy újfajta hold volt születőben... Soós Tamás Takarékosan is lehet építkezni! Napjaink magánépítkezéseit többségében a túlméretezett alapterületek, tagolt épülethatároló falak és tetőszerkezetek, az alkalmazott anyagok indokolatlanul széles választéka jellemzi. Sajnálatos módon kevés a szerény, a hagyományos, a környezetéhez illeszkedő megoldás. A 140 négyzetméter lakás-alapte- rület feletti méretek már rendkívüli családnagyság vagy foglalkozási igény kielégítését szolgálja. A jól átgondolt, később, szükség esetén ütemezhetően megvalósítható építési program, az anyag-szerkezet-szállítás-élő- munka- ráfordítás költségeinek gondos számításbavétele, az építési hely környezetében beszerezhető építőanyag kedvezőbb árfekvése, a helyszínre szállított anyagok védelme, megfelelő tárolása, a technológiai fegyelem betartása, a kötőanyagok helyes adagolása esetenként több százezer forint megtakarítást is eredményezhet. Az építés szakma és hivatás is egyben, ezért azt gyakorolni, ellenőrizni, elsajátítani elsősorban a szakemberek ügye, de érteni hozzá minden építkezőnek érdeke, mert a magánépítkezések többsége célszerűen, kalákában valósul meg. Az előkészített építés tehát takarékos építés is. Ebben a munkában az építkezőket nagymértékben segíti az Építésügyi Tájékoztatási Központ Észak-magyarországi Információs Irodája, Miskolc, Petőfi út 5. Az iroda szolgáltatásait Heves megyében valamennyi I. fokú szakigazgatási szervnél a bizományosok ismertetik az építkezőkkel. Egerben a Megyei Tervező Vállalat, Eger, Dobó tér 6/a., I. emelet műszaki könyvtár, és Gyöngyösön az Építőipari és Szakipari Szövetkezet, Gyöngyös, Kossuth Lajos út 11. szám alatti bemutatótermében is beszerezhetők a tájékoztató anyagok. Az ÉTK jelenleg mintegy 10 katalógusban 200 családiház-, 13 üdülő-, 23 nyaraló-, 17 zártkerti létesítmény, 9 melléképület- és 16-16 sor-, illetve társas- házterv kínálatát nyújtja az építkezni szándékozóknak. E tervek többszörös egyeztetésen, ellenőrzésen mentek át, és takarékos megoldások. A felsoroltakon kívül 50 különböző kiadvány informál az anyagválasztékról és a technológiai előírásokról, az építés során betartandó munkavédelmi előírásokról. A tudnivalók a Magánépítkezők kiskönyvtára, a Fenntartási 2x2, az Építési lxl, a Magánépítés A — Z-ig, a Beton- és habarcskészítési ABC- ben találhatók. Az áfa-visszatérítés módjáról a „Mit tegyek?” című kötetből tájékozódhatnak az érdekeltek. dr. Horváth Béla
