Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-23 / 46. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 23., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM Kívánságlista — falugyűlés után Hevesvezekény fejlődni akar,.. Aki szeretne végigmenni a Viola úton — Vásárlás: csak zsákkal—Az elárvult csorda sorsa — Töprengésből nem lesz zöldség Ebben a kisközségben — a statisztika bizonyítja — minden tizenhatodik helybelinek van valamilyen javaslata a jövőt illetően. Egy korábbi lakossági elbeszélgetés alkalmával a választó- polgárok nem kevesebb, mint 48 közérdekű javaslatot „diktáltak” be a tanácstagok jegyzetfüzeteibe. A legtöbben a településtisztaság, a környezetvédelem ügyében „interpelláltak”, majd az útépítés és -karbantartás következett, hasonlóképp, mint az egészségügyi ellátás bővítésének igénye. A Tóth János társadalmi tanácselnök és Zbiskó Mártonná vb-titkár által készített mostani falugyűlési beszámoló — egyebek között — azt tartalmazza, hogy ezekből az elmúlt három esztendő során 32 javaslat valósult meg, a többi sorsa sem reménytelen: a lehetőségekhez mérten kerülnek sorra... * * * A falugyűlés! meghívó mindenkinek szól, a tapasztalat viszont az, hogy általában egy 80 — 85 érdeklődőből álló társaság gyűlik össze a tanács és a lakosság párbeszédén. Ezúttal is így volt, ám ez a szám nem a passzivitás jele: aki eljött, az mintegy a parlamenter szerepét is betöltötte. Szószólójaként 784 helybelinek... Mert beszélni, közösen gondolkodni volt miről. Lássuk, miről is folyt a diskurzus. Vagyis: a kérdés-felelek. Szekeres József m\ná]án belevágott a közepébe: „zöld témák” — környezetvédelem. Felügyeletet kellene biztosítani a szeméttelepre és környékére, hogy csak ott rakják le a hulladékot, ahol szabad. Vagy: a Hanyi-csatorna vize szennyezett, mert belevezetik a hevesi szennyvízgyűjtő medence üledékét. Tanács:—A szeméttelepre állandó felügyelőt nem tudnak alkalmazni státusz és bér hiányában, a hulladék rendezésében a tamaszentmiklósi Metallogló- busz rendszeresen segít, s ez közegészségügyileg is sokat jelent. A vízszennyezés ügyében a Kötivi- zig azt válaszolta, hogy tisztítják a medret, de nem ez a végső megoldás a csatorna bűze ellen. A Az első „kapavágások” az új ABC-nél (Fotó: Perl Márton) panaszt ők is az illetékes egészségügyi hatósághoz továbbítják... Szekeres József szeretne már végre végigmenni a Viola úton, amelynek mentén továbbépítkezhetne a falu. Tanács: — Szerepel a tervekben az út megépítése, indokolt is, de pénz hiányában csak 1989 — 1990-ben kerülhet sor a kivitelezésre. A több mint fél kilométeres szakasz 1988-as árszinten 2,4 millióba kerülne, a községnek egy tervciklusban összesen 2 millió 165 ezer forintja van! Ebből 1,3 millió kell a Rákóczi Tsz által biztosított épületből kialakítandó idősek klubjára, amit szeptemberben szeretnének megnyitni a 20 rászorulónak. A telkek: évi 3-4 igénylő és építkező van, biztosítani tud újabbakat a tanács a Damjanich utca, illetve a Viola út folytatásaként, körülbelül 20-25 kialakítására lesz lehetőség. Nagy László, Szekeres József: — A táptelepen nem bontják fel az 50 kilós zsákokat akkor sem, ha valakinek csak 20-ra van szüksége, a tsz terményboltjában pedig csak úgy lehet vásárolni, ha a vevő megfizeti a rossz zsákokat is... Tanács, hevesi áfész (Csikós Józsefné képviselő): — A tápos zsákokat „a fertőzés veszélyének elkerülése végett felbontani nem szabad”, de megpróbálnak kisebb csomagokat küldeni. Igaz, hogy a tsz-boltban 26 forintba kerül egy kiselejtezett zsák, de egészségügyi szempontból cserét vagy hozott zsákot nem fogadnak el, ígérik: 3-4 hónapon belül olcsóbb, műanyag zsákokban árulják majd a terményeket. Balogh Ferenc: — „Mikorra várható az intézményes szemét- szállítás?” Tanács: — Bevezetésének több akadálya van, mint a sok Kapcsolat a külvilággal te: v földút, ahová nem tudnak behajtani például téli időben a kukások, de pillanatnyilag kicsi a kapacitás is, s a költségek sem alacsonyak. Tervezik Hevessel együtt a megoldást, a tanács szorgalmazza is, az eredményről időben értesítik a lakosságot. Csikós József: — Kifogásolható a közbiztonság, a körzeti megbízott gyakrabban látogassa a községet, s a hevesi kapitányság segítsen a munkájában. Tanács: — Való igaz, hogy újabban betörések voltak az üzletekben, s gond van az új vasútállomásnál is a rongálásokkal, a jelzést továbbítják a városi kapitányságra. Lajos Vince: — A háztáji tehéntartók nevében kérte a Rákóczi Tsz vezetőit, hogy biztosítsák a legelő gondozását, gyomtalanítását, s a mintegy 60 tehén őrzését. Tanács: — Már az elmúlt évben is gondok voltak ezen a téren, akkor Gulyás Sándor elnökhöz fordultunk, így teszünk most is az újabb segítségért. Toldi László kifogásolja, hogy a község nem kap friss kenyeret és péksüteményt, a lakosság úgy véli, ide csak a másnapos termék jut. Másik: megoldatlan a zöldség és a gyümölcs árusítása, amióta a magánkereskedő elköltözött a faluból. Most a Zöldérten, az áfészen lenne a sor... Tanács: — Jelzésekkel éltek a pékáru ügyében a szövetkezet vezetőihez, ők tárgyalnak a sütőiparral, remény van rá, hogy sikerrel, várják a fejleményeket és az eredményt. Mind az áfész, mind a Zöldért ígéretet tett, hogy „körülnéz” a zöldségellátás ügyében, egyelőre nem látják, hogy gazdaságos lenne az üzletük, töprengenek a megoldáson... Az épülő új ABC-áruház belépésével lenne hely a zöldségüzletnek, más megoldást is tudna a tanács. ígéretek vannak, a többi a jövő titka (!?) * * * Ahogy végigsétál az ember a falun, jól érzi magát. Megnyugtatja a gondozott porták sora, a köz- és magánépítktezések látványa, a külvilággal kapcsolatot jelentő crossbar-telefon fülkéje, s az itt lakók fokozott érdeklődése, a földtől el nem szakadt emberi igénye. Hevesvezekény fejlődni akar... Szilvás István Társasházi csiki-csuki Pokoljárás a Hatvanasezredben — Mondták nekünk sokan, három emberrel ne kezdjünk Egerben. Mi szerencsétlenségünkre éppen velük akadtunk ösz- sze. — Az egri Hatvanasezred utca 22. számú épület harmadik emeleti lakástulajdonosának, Kovács Andrásnak a szavai nagyon is jól jellemzik azt a kálváriát, amit lakótársaival együtt végig kell szenvednie. Már hatodik esztendeje. A társasháznak ez a lakása már egész otthonos. Igaz, csakis a házigazdák jóvoltából. A lép- csőházban(?!) felfelé jövet már szembetűnik az elnagyoltság, a hanyag munkavégzés. Hosszú időn át a korlát is hiányzott a folyosókról, emiatt egy kétéves gyermek a második emeletről zuhant le. Szerencse, hogy homokos részre esett rá, így nem történt különösebben súlyos baja. Az udvarra is alaposan ráférne a rendbehozatal, majd az aszfaltozás. A kapubejáró az ismeretlennek egyenesen veszélyes. Hepehupák, kisebb gödrök sorakoznak. A villanyórák mellett itt-ott még kilógnak a vezetékek. Ez nem a lakók nemtörődömsége! Az építők hagyták maguk után a csatateret. S miután minden pénzt kizsigereltek az építte- tőkből, minderre már nem maradt semmi. Miként a remény is távolinak tűnik, hogy valaha is megtérül az 1,6 millió forintos kár. Azok ugyanis, akik szerződésben vállalták a társasház komplett átadását, jelenleg is büntető- eljárás alatt vannak. S csak azért nem előzetes letartóztatásban, mert annak törvényben előírt határideje réges-rég lejárt. Immár harmadik éve húzódik az ügy befejezése. A lakásban, ahol beszélgetünk, ott ül közöttünk Szertely József, a Hatvanasezred utca 26- os számú épületének volt közös képviselője is. Első megjegyzése igencsak malíciózus. Az az átkozott újsághirdetés — Ha tudom, hogy ennyi kín- szenvedéssel jár a társasházépítés, nem fogok bele. De ezek után másnak se nagyon ajánlom! — Elmondaná, hogyan is kezdődött ez a „kínszenvedés”? — Még 1982-ben vagy ’83- ban lehetett. Az újságban láttam meg azt az átkozott hirdetést. A Csiky Sándor utca 17-ben lévő Garancia gmk (lakásszervező és -karbantartó) keresett jelentkezőket kilenclakásos társasház építésére. Az ígéretük az volt, hogy 1984-ben készen lesz. Tervet is mutattak, még plusz nyolc garázsról is. Saját magunk választhattuk ki, melyik lakást szeretnénk. Azt is elmondták, minél többet fizetünk kápéban, annál hamarabb költözhetünk majd be. — Mindez meglehetősen kecsegtetően hangozhatott... — Valóban. A gmk megbízta a Bodnár József-féle lakásépítő gazdasági munkaközösséget a kivitelezéssel — folytatja Szertely József. — Bodnárral mi a szerződéskötésnél találkoztunk először. Egy kikötést tartottunk furcsának. Azt, hogy egyedül soha, csakis a gmk valamelyik tagjával együtt jöhetünk megnézni, hol tart az építkezés. Ha nem fizetünk — levonulnak Az eredeti ígéret persze, nem teljesült: 1984 végén még a tetőnek se volt se híre, se hamva. — Olyannyira nem — veszi át a szót.Kovács András —, hogy 1985-ben kezdtek igazán megmutatkozni a bajok. Ritter Józsefné és Krecz István figyeltek fel rá: egyre jobban fogynak a pénzeink az OTP-nél! Bodnár ugyanis annak az évnek a tavaszán és nyarán hordta nekünk a számlákat 400 — 500 ezer forintokról. Ugyanakkor a ház csak nem épült! — Mit tettek erre Önök? — Augusztusban tartottunk egy viharos lakógyűlést. Veszekedtünk Bodnárral. Erre ő fenyegetőzött: ha nem fizetünk, levonulnak az építkezésről. — Félkész házra elég nehéz találni kivitelezőt... — Bizony, így van. Azért szabtunk egy feltételt. Csak akkor kap megint 400 ezret, ha elkészül a tető. Nagy nehezen végül télre emelték rá az épületre. — Az OTP-nél nem jelezték, hogy állítsák le a kifizetéseket, mert azoknak nincs ellenértékűk? A választ ezúttal Bíró Kál- wűTitó/kapom. Ő a 26-osban lakik. — Elmentem az OTP-hez, és kifogásoltam: anélkül utaltak ki Bodnáréknak pénzt, hogy meggyőződtek volna a társasházak készenléti állapotáról. Tudja, mit feleltek? Azt, hogy nem kötelességük az ilyesmit ellenőrizni... — Tényleg, egyáltalán ki végezte az ellenőrzést? — A gmk-tól rendszerint Tricskó volt a műszaki ellenőr. Az „ellenőrzés” úgy történt, hogy az egyébként mindig részeg Tricskó megállt a kocsival a ház előtt, félnyitotta a csomagtartót, kivett belőle egy üveg sört, s miközben szopogatta, felkiabált a Gábor nevű férfinak. Megkérdezte, hányán dolgoznak. Megitta az italát, azután ment tovább az autóval. Húzódott, húzódott az egész, én meg nyugdíjas létemre kénytelen voltam albérletbe menni... — Kötbérigényt nem terjesztettek elő? Megint bosszús időszak idéző- dik fel, hiszen valamennyien megélénkülnek. Kovács András foglalja össze a történteket: — Mi írtunk 1986. május 15- ei keltezéssel egy levelet a Garanciának. Igényünket jelentettük be az építési kötelezettség végrehajtásának késedelme miatt. Hiszen a módosított határidőn is legalább egy évvel túl voltunk. Erre az a válaszlevél jött, hogy nem tudják befejezni a társasházépítését, mert mi nem biztosítunk hozzá pénzügyi fedezetet! Hát ezt a cinizmust! A lakók ezután panasszal fordultak a városi tanács műszaki osztályához 1986. május 26-án, ám választ nem kaptak. Június 25-én azután feljelentést tettek sikkasztás alapos gyanúja címén az Egri Rendőrkapitányságon. Később jött egy értesítés: az ügyet áttették a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságra, épp az érték miatt. Itt a forint, hol a forint A kívülállónak érthetetlen: nem vonták volna felelősségre vagy legalábbis kérdőre a lakók a lakásépítő gmk embereit? Alig mondom ki a kételyemet, máris sorolják a példákat. — Láttam, amikor hozták az ablakokat — mondja Szertely József. — Megkérdeztem, honnan szállították. A Tanéptől, hangzott a válasz. Azután kiderült: nem is fizettek érte. — Különben is — vág közbe Kovács Andrásné — első helyett harmadosztályúakat hoztak! A .férje további adalékkal szolgál. — Az alvállalkozókat is becsapta. Nekik azt állították, hogy mi, a lakók nem adunk pénzt, bennünket pedig megnyugtattak, ők már mindent kifizettek. Most itt vagyunk a tartozásokkal. A csiki-csuki folytatódott. A Hatvanasezred utcaiak megtudták: Egerben másutt is építenek társasházat Bodnárék. Az Árpád utcában. Sürgősen felkeresték őket egy kis „eszmecserére”. A tárgyalás eredményéről a házigazda felesége számol be: — Beszélgetésünk alatt pillanatokon belül kiderült: őket is átverték, akárcsak minket. Itt ugyanis arról szónokolt Bodnár, hogy nem tehetnek semmit, az Árpád utcaiak nem fizetnek. Ott viszont arról beszélt, hogy mi nem. De hát akkor hová lett a pénz?! Erre is van felelet, amint az Vincze György lakótárs szavaiból kiviláglik: — Egy mezőkövesdi telefonossal beszéltem. Ó is a Bodnárék építette társasházban lakik a borsodi városban. Ők sem hallottak egyebet, mint hogy az egriek tartoznak a gmk-nak, ezért a késedelem. Ha jól tudom, itt az eljárás során azzal érveltek, hogy a mezőkövesdiek lógnak jelentős összeggel... „A pénzt kereshetitek, de az igazságot nem” A pokoljárás e tények megismerése után sem ért véget. Ott állt a Hatvanasezred utcai két társasház 21 befejezetlen lakással. — Érthetően a pénzforrásaink igencsak kiapadtak — mondják egybehangzóan. — Ráadásul ugye, 1984-től már fizetnünk kellett vissza a kölcsönöket. Azokra a lakásokra, amikben még nem is lakhattunk! — Fordultak-e segítségért valahová? Ismét érzékeny pont. — Elmentem Szabó Sándorhoz, a városi tanács elnökhelyetteséhez — meséli Kovács Andrásné. — Kértem, segítsenek ebben a nehéz helyzetünkben. Még munkát se tudtak szerezni, hogy a pénzből legalább az építkezést befejezhettük volna. A két gyerekkel egyébként — ha nem társasházról van szó — jogosultak lettünk volna vissza nem térítendő tanácsi támogatásra... A 22-es ház lakói 1986. július 17-én levelet írtak dr. Varjú Vilmosnak, a városi tanács elnökének. Abban kérték: a 12 lakás befejezéséhez a szükséges összeget előlegezzék meg az iljúsági építési alapból. Erre azonban nem találtak módot. Jártak a megyei pártbizottságon, az akkori első titkárnál, aki dr. Asztalos Miklós titkán bízta meg a feladat megoldásával. Ám hiába. — Személyesen megkerestem Schmidt Rezsőt, a megyei tanács elnökét is — emeli fel a hangját keserűségében Kovácsné. — Hosszas vita után azt javasolta az ott jelenlévő Szabó Sándornak, hogy keressen a lakók között három olyan családot, amely jogosult a vissza nem térítendő támogatásra. A városi tanács igazgatási osztályáról a felelet: erre nincs lehetőség. A tanács elnökéhez azóta se tudunk bejutni. A kör bezárult. Szomorúan idézik ismerősüket, aki az egyik szomszédos megye tanácsi dolgozója: „A pénzt kereshetitek, de az igazságot nem!” * A Hatvanasezred utca két társasházában lakók kára majdnem három és fél millió forint. Ezt még 1985-ben állapították meg a szakértők. A tulajdonosok úgymond eszmei kárát, azt a rengeteg idegességet fel sem lehet becsülni. Tehetetleneknek érzik magukat azért is, mert elhúzódott az eljárás, s mert egyre bizonytalanabbak abban, hogy egyáltalán viszontlátják-e valaha a pénzüket. Jól tudjuk, a rendőrségi vizsgálat már befejeződött az ügyben, jelenleg a vádirat szerkesztése folyik. A történtek feltárásával — legalábbis ahogyan az át- élői látják — azonban már eddig is sokat késlekedtünk. Holott a tanulságai elhanya- golhatatlanok... Szalav Zoltán
