Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-03 / 29. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 29. szám ÁRA: 1989. február 3„ péntek 4,30 FORINT A PIACI JELENLÉT KÖTELEZŐ „Remélem, nem lesznek tisztességtelen manipulációk” — mondja a hatvani Lettin Tsz ágazatvezetpje. (3. oldal) HÁNY SZAKASZHATÁR VAN? A képeken: ...az időben és időtlenségben ténfergő lélek... (4. oldal) AZ AUTÓMENTŐ „...a hőig} a kis Polskival — a fa koronáján...’ A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: % 29, 31, 40, 47 (8. oldal) Szeptemberben vagy októberben kíván eleget tenni Grósz Károly meghívásának Ro Te Vu Magyarországra látogat Bürokratikus és értékrendbeli torzulások — Hamis fogyasztási szokások — Egyeztetéshiány Kibújik a jancsiszeg Minőségi cipők bérmunkában, csak külföldre. Képünkön a MANZ cégnek készülnek a cipőfelsőrészek a hevesi Budagant Ktsz-ben. (Fotó: Szántó György) A Jonhap hírügynökség szöuli kormányforrásokra hivatkozva közölte csütörtökön, hogy Grósz Károly, az MSZMP főtit­kára magyarországi látogatásra hívta meg Ro Te Vu államfőt. „Szívből jövő, őszinte meghívá­somat küldöm Ro Te Vu elnök úrnak, bármilyen megfelelő idő­pontra” — idézi Grósz Károly meghívólevelét a dél-koreai hír­Tegnap délután Egerben, a Technika Házában kibővített el­nökségi ülést tartott a MTESZ Heves Megyei Szervezete. A dr. Kovács Jenő elnök vezette ta­nácskozáson az 1986. február 18-án megtartott küldöttérte­kezlet óta végzett munka tapasz­talatairól számoltak be, és szól­tak a következő időszak felada­tairól is. Ennek során elhangzott, hogy a stabilizáció és kibontako­zás jegyében a reálértelmiség szerepének erősödnie kell. Mert mint azt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára a MTESZ 40. évfordulója tiszteletére rende­zett elnökségi ülésen hangsú­lyozta: a műszaki értelmiségnek a gazdasági reformfolyamatok irányításában és végrehajtásá­ügynökség. A meghívás válasza a Ro Te Vu személyes küldötte által tavaly átadott meghívásra — írja a Jonhap. A Csoszon Ilbo péntek hajnali kiadása címoldalon közli, hogy Ro Te Vu szeptemberben vagy októberben kíván eleget tenni Grósz Károly meghívásának. A cikk kormányforrásból szárma­zó értesülésre hivatkozik. ban meghatározó szerepe van. Kifejezetten hangsúlyozták, hogy a MTESZ-nek is meg kell újulnia, igazi szövetséggé szük­séges alakulni. Az értékelés so­rán kifejezésre jutott, hogy a szervezet és tagegyesületei szá­mos véleményt, észrevételt, ja­vaslatot juttatott el az MSZMP Heves Megyei Bizottságához. Ilyen módon is igyekeztek hoz­zájárulni a gazdasági fejlődésünk jelentős akadályainak megszün­tetéséhez és az e téren meglévő feszültségek csökkentéséhez. Az idei kiemelt feladataik: részt vállalhassanak a népgazda­ság elektronizálásából, az infor­matika, az oktatás, az egészség­ügy, a közművelődés teijesztésé- ből. Címünk is utal arra:.előbb- utóbb világos képet kapunk ar­ról, hogy a múlt tévedéseiért mennyit kell mostanság fizetni. Vonatkozik ez többek között a cipészeire is. Elfogynak a régi, „kaptafánál maradt” mesterek, s nem lesznek öreg csoszogik, akik megtalpalják, kijavítják beteg lábbelieinket. Tény és való: a hatvanas években a fejlett ipari országok hatására mi is annak véltük magunkat — nemigen ja­víttattuk, hanem inkább eldob­tuk használt cipőinket. Ez a tor­zult fogyasztói szokás komoly veszteségeket okozott. Eltűnő­ben vannak a szakmák porondjá­ról a cipőfelsőrész-készítők, szíj­gyártók, ezért hovatovább nagy árat fizetünk... Ma, amikor egy- egy jobb minőségű cipőért fél fi­zetésünket oda kell adni, ismét megnő a suszterek, javítók szere­pe. Ám, amint a Kisiparosok Or­szágos Szövetségének megyei titkárától, Szálkái Jánostól meg­tudtuk, kedvező változásra a kö­zeljövőben nem számíthatunk. Ebben közrejátszik a korábban már említett, helytelen fogyasz­tói szokás, ugyanis igen sok tisz­tes mester adta vissza működési engedélyét, ezenkívül pedig az állandó permanens alapanyag­áremelkedések. Nem beszélve arról, hogy egy egyszerűbb ci­pészmestert elborzaszt a bürok­rácia is, hisz az adóívek kitöltése egy könyvelőnek is gondot okoz. Napjainkban egymásnak adják a kilincset a KIOSZ megyei szék­házában is a tanácstalan meste­rek, segítséget kérve a papír­munkához. Gyakran jelentkezik a javítá­sok során alapanyaghiány is, pe­dig 1968-tól felszabadították az úgynevezett utalványos beszer­zést. Nagyon sok új fazon- és ci- pőtalpfajta került a forgalomba, ám a kis műhelyek nem tudnak lépést tartani a nagyipari változ­tatásokkal. Igen fontos missziót töltene be például az Elit Ortopéd Cipői­pari Szövetkezet, azonban náluk is több mint fél évet kell várni egy-egy, méretre elkészítendő gyógylábbelire. Ezért, amint eg­ri, Jókai utcai üzletükben is ta­pasztalhatjuk, nemcsak a gyó­gyászat, hanem a nagyközönség rendelkezésére is állnak. Amint Nagy Tibor üzletvezetővel foly­tatott beszélgetésből is kitűnik, csodákra ők sem képesek. El­mondása szerint manapság any- nyi fajta alapanyagot kellene rendelniük, ahány fazon létezik. Ám erre még a szövetkezet is képtelen. Legtöbb nehézség az importból származó cipők javí­tásánál adódik, az esetek nagy részében sajnos, idehaza javítha­tatlanok. Egyeztetés kellene a ci­pőgyárakkal is, hiszen a napja­inkban divatos, úgynevezett vul­kanizált talpú, téliesített boka­csizmáknak, ha kilyukad a talpa, szintén használhatatlanná válik, és nem várható el egyetlen kis „suszterájtól” sem, hogy ilyen közgazdasági feltételek mellett drága berendezéseket vásároljon meg a divathóbort kielégítésére. Szakmapolitikánknak élő tükre az a jelenség is, hogy a me­gyeszékhelyen példáill (70 ezer lakosnak) mindössze két cipőfel- sőrész-keszítő jut. Lehúzta kis műhelyének rolóját, s csak má­sodállásban cipészkedik a lajos- városiak és a vasút környékén la­kók kedvence, Csörgő János is. Az „ezermesternek” számító ci­pész nem tudott megélni csak a szakmájából. Előrelépésre ezen a téren sem igen számíthatunk, mert visszari­asztja a vállalkozó kedvűeket az állandó divatváltozás és a kevés pénz, hiszen ennél a szakmánál még megmaradt az a tisztesség, hogy egy flekniért nem akarják a „csillagos eget”... A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya úgy dön­tött, hogy nagyköveti szintről ügyvivői szintre szállítja le Magyaror­szághoz fűződő diplomáciai kapcsolatait, és hazahívja budapesti nagykövetét. Egyúttal felszólítja Magyarországot, hogy hívja haza phenjani nagykövetét. A KNDK külügyminisztériumának erről szőlő jegyzékét elküldték a magyar külügyminisztériumnak — je­lentette csütörtökön a KCNA hírügynökség. A jegyzék megállapítja: a lépésre azzal kapcsolatban került sor, hogy Magyarország és Dél-Korea felvette a teljes körű diplomáciai kapcsolatokat. A dokumentum „azokért a súlyos következménye­kért, amelyeket e lépés a két ország hagyományosan baráti kapcso­latában maga után von" Magyarországra hárítja a felelősséget. A MTESZ és a megújuló érdekvédelem Megvan a fedezete — de kevés a bankjegy Gondok a valuta­ellátásban Az utóbbi hetekben több eset­ben fennakadás volt a külföldi fi­zetőeszköz-ellátásban, a határo­kon túlra utazó magyar turisták nem mindig tudtak osztrák schil­lings, NSZK-márkát és USA- dollárt vásárolni. A Magyar Nemzeti Bankban az MTI munkatársának ezzel kapcsolatban elmondották: nagymértékben megnövekedett a tőkés országokba, elsősorban Ausztriába utazók száma, s így a valutavásárlás értéke a korábbi­ak többszörösére emelkedett. A kiutazáshoz szükséges valu­ta fedezete rendelkezésre áll, ám ilyen nagy mennyiségű bankjegy biztosítása gondot okoz. A nagy tömegű valuta zökkenőmentes beszerzése, a hamisítványok ki­szűrése és a bankjegyek eljutta­tása az árusító helyekre már időnként meghaladja a dolgozók erejét. Ezért a Magyar Nemzeti Bank kéri az utazók megértését és együttműködését. Valutavá­sárlásaiknál lehetőleg a bankje­gyek mellett részben dollár­csekkeket is vásároljanak. Karbantartás után az Egervinnél Az első exportszállítmány Franciaországba A Ú&Ph(BF Az Egervin exportpalac­kozó üzemében befeje­ződtek az év elején szo­kásos karbantartási munkák, és a napokban megkezdték az 1983-as évjáratú minőségi bika­vér töltését. Elsőként 600 kartonnal szállíta­nak Franciaországba. (Fotó: Szón tó György) Eligazodás Sokszor csörög mostaná­ban a telefonom, ismerősök hívnak fel, hogy miként ér­tékelem ezt vagy azt a kije­lentést. Figyelik a nyilatko­zatokat, s egyre többször ér­tetlenül állnak bizonyos fo­galmak előtt, hitetlenked­nek a történelem átértékelé­sén. Nehezen nyugtatom meg őket, mert nem rendel­kezem sokkal több informá­cióval, mint ők. Kételyeim tudom megosztani velük, meg türelemre sarkallom beszélgetőtársaimat: várják meg a holnapi, meg a hol­naputáni napot is, mert túl vagyunk már azon az idő­szakon, mikor egy vagy két megfogalmazáson múlik a világ. Mindenesetre általános jelenségnek tűnik, hogy ke­vesebb a kapaszkodó, s ez I sok embert elbátortalanít. Ráadásul olyan körülmé­nyek között, amikor a világ folyamatosan változik, szin­te egyik hétről a másikra lé­nyeges fordulatokról hal­lunk. Ilyenkor még inkább szükség volna egyértelmű válaszokra, mert különben könnyen elvész a vezérfo­nal. Csak éppen azt felejtjük el, hogy a változások nem elszigeteltek, szinte minden elemében mozdul társadal­mi és gazdasági életünk. így nem lehet olyan archiméde­szi pontot találnunk, amely segítségével kimozdíthatjuk I a földet a sarkaiból. Igaz, a legenda szerint az ókori tu­dós is, mint fizikai képtelen­séget említette ezt a fix sar­kot. Nem marad más hátra, mint élni kell a dialektika eszközével, amelyet eddig inkább csak emlegettünk, mint valójában használtunk. Nehéz persze gondolko­dásra biztatni embereket, amikor évtizedeken át mér­tékadó nyilatkozatok hang­zottak el, amelyeknek mon­datait hónapok és évek múl­va is idézni lehetett. Ezek a ' citátumok pedig helyettesí­tették az önálló véleményt. Most pedig túl hirtelen jött a felelősség: a felgyorsult fo­lyamatok közben nincsenek I kész receptek, ráadásul a sa­ját nézeteinket is magunk­nak kell megformálni. Ha egy vezető politikus egy meghatározott körben, egyetemisták, újságírók vagy pártmunkások között hangot ad bizonyos, nem teljesen kidolgozott tézisek­nek, nem gondolkodási fo­lyamatokat indít el ezzel, hanem a kiragadott állás­pontot nem ritkán tényként közvetíti a sajtó, fogadja el a tévénéző, az újságolvasó. Pedig nagyon gyakran nincs másról szó, csupán arról: egy dialektikusán még nem kimunkált részigazságot vil­lant fel a hallgatóság előtt. Nem könnyű így eliga­zodni. De szerintem a régi reflexek munkálnak még mindig, ezért kétszeresen nehéz a tájékozódás. Ha igazából követjük az esemé­nyeket, az elméletet igyek­szünk összevetni a gyakor­lattal, nem zökkent ki ben­nünket egy-egy újszerű, vá­ratlan vagy még kiforratlan megállapítás. Gábor László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents