Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

10 CÄEÄODT NÉPÚJSÁG, 1989. február 18., szombat Könyv az olimpiai bajnokról Síke(r)-dosszié Sikelr »-dosszié címmel hamarosan megjelenik lapunk kél munkatár­sának, Budai Ferencnek és Homa Jánosnak birkózó olimpiai bajno­kunkról, Sike Andrásról szóló könyve. A fotókkal bőségesen illusztrált kiadvány végigkíséri azt az utat, amely a szentdomonkosi szülőháztól a szöuli Szangmu sportcsarnokig, az aranyéremig vezetett. Most, ízelítőül hadd ajánljuk azt a fejezetei — pontosabban annak egy részletét —, amely a döntő előtti órákról szól. A nagy álom kapufában „A döntő napján a többiek már délelőtt kilenckor elmentek a verseny helyszínére, nekem vi­szont azt ajánlották, hogy ma­radjak otthon. Ez az időszak, ez a pár óra már szörnyűnek bizo­nyult. Jöttem-mentem, téblábol- tam, olvasni próbáltam, de a szö­vegre már nem tudtam odafi­gyelni. Gondoltam, sétálok egyet, viszont már ez sem jelen­tett kikapcsolódást. Hazamentem, unalmamban bekapcsoltam a televíziót. Ép­pen a Szangmu csarnokból köz­vetítették élő adásban a görög és a bolgár csatáját. Innen tudtam meg, hogy Balov lesz az ellenfe­lem. Egyből ráhangolódtam, ku­tattam az emlékeim között. Ho­gyan is győzött le utoljára? Ho­gyan birkózik mások ellen? Mi a gyenge pontja? Mire kell nagyon ügyelnem? Ezekből a mozaikok­ból állt össze bennem az a takti­ka, amellyel kiálltam ellene. Ta­lán tíz perc kellett, hogy ezt el­döntsem. A lényege: rajtam nem csinálhat akciót.'Ehhez viszont még véletlenül sem szabad a bal kezem hosszan kinyújtani, mert akkor semmi sem ment meg a válldobástól,’ az aláfordulástól. A másik, hogy nem szabad be­dőlnöm annak a trükknek, hogy „odaadja” a fejét. Majdhogynem felkínálja, s ez nagyon csalóka. Tisztában voltam azzal, hogy ha ennek a cselnek bedőlök, vé­gem. Az emelését is át kellett gondolnom. Ezt se szokványo­sán csinálja, itt is vannak rá jel­lemző specialitások. Túlzás nélkül állíthatom, hogy milliószor átrágtam magamban, mit kell tennem. Mindig oda lyu­kadtam ki, hogy csak az emelé­sekkel verhetem meg. Állva, du­lakodva nincs esélyem. Eltökél­tem, hogy addig megyek előre, míg meg nem intik, s lent a sző­nyegen én leszek a helyzet ura. Ez az elképzelésem már csak azért sem tűnt irreálisnak, mert a csaták zöme Szöulban így dőlt el. Állásból sokkal nehezebb akciót csinálni. Summa summárum, úgy hatá­roztam, hogy az emelést legalább egyszer megkísérlem, s ez lega­lább három pont előnyt jelent­het. Miközben töprengtem, egyre hevesebben vert a szívem. Izgul­tam. Te jó ég, mit tegyek, hogy lerövidítsem a döntőig hátralévő időt? Mindent megpróbáltam, egy walkmant raktam a fejemre, azzal jártam le-fel a lakásban. Nem használt semmit. Fogtam magam, leugrottam a közeli étterembe. Legurítottam egy kólát. De az idő mintha ólomlábakon járt volna. Lődö­rögtem a parkban, de ott sem volt jó. Nem túlzók, de voltak olyan pillanataim, hogy már azt sem tudtam, hogy vagyok. Csak a mérkőzés foglalkoztatott. Ál­landóan Balovot láttam magam előtt. Délben már nem lehetett bírni velem. Attól féltem, hogy ebben a nagy izgalomban úgy kikapcsol az agyam, hogy nem találok visz- sza a szobába, ezért hazamentem a szálláshelyünkre. Leültem, fel­álltam. Őrült percek voltak ezek. Kiálltam az erkélyre nézelődni. A környéken jöttek-mentek a magyarok, mindegyik* felszólt, hogy szorítanak értem, figyeljek oda, meg ilyesmi. Csak már jönnének vissza a többiek, fohászkodtam, hogy végre szólni tudjak hozzájuk, be­szélgethessek velük. Délután kettőre értek haza. Töviről he­gyire elmesélték, mi történt Ba­lov és Holidisz között. Nem olyan jó az a bolgár — biztattak —, meg fogod verni! Ezek csak nyugtatni akarnak, futott át az agyamon, azért mondják, hogy lehiggadjak. Az viszont már jóle­sett, amikor azt fejtegették, hogy én esélyesebb vagyok Balov el­len, mint Komáromi Mamiasvili- vel szemben. Ez megnövelte az önbizalmamat, mert a Tibiben nagyon bíztam. Egy a százhoz mertem volna fogadni, hogy megveri a szovjetet. Az ebédhez hozzá sem nyúl­tam. Ebben az idegállapotban nem tudtam volna lenyelni egyetlen falatot sem. Nem is em­lékszem, hogy ezután hogy ke­rültem vissza a szobába, sőt arra sem, hogy ekkor miről beszélget­tünk Bódiékkal. A gondolataim már máshol kalandoztak. A megbeszélés szerint négykor kel­lett találkoznunk az épület előtt, de én már fél négykor a cuccai­mat rendezgettem. Csomagol­tam, hajtogattam a mezeimet. Úgy izgultam, mint egy kisgye­rek, akit az édesapja délután el­visz az állatkertbe. Mielőtt felszálltunk a buszra, még mindenki mondott egy-egy biztató szót. A csarnokba érve átfutott egy mosoly az arcomon. Dr. Hege­dűs Csaba szövetségi kapitány rámripakodott: — Te csak ne vi­gyorogj, még nincs vége a mér­kőzésnek! Talán azt hitte, hogy már elégedett vagyok. De csep­pet sem voltam az. Öt óra körül kimentem mele­gíteni, a döntőig még háromne­gyed óra volt hátra. Igyekeztem magam felhergelni. A kapitány­nak az a régi mondása zúgott a fejemben, amivel még az Euró- pa-bajnokság előtt igyekezett feltüzelni bennünket. Azt súlv- kolta belénk, hogy amikor sző­nyegre lépünk, gondoljunk arra, mennyit dolgoztunk, mennyit kínlódtunk a sikerért. Nem en­gedhetjük meg, hogy az ellenfél tönkretegye ezt a munkát. Hege­dűs Csaba ezt mágusokat meg­hazudtolva szuggerálta belénk, s ez így is idéződött fel bennem. Megbeszéltük a taktikát, taná­csai, intelmei javarészt találkoz­tak az én elképzeléseimmel. Ekkor már nagyon bíztam magamban. Hát még, amikor megláttam Balov arcát, amint belépett a terembe. Pontosab­ban, alig láttam, mert nem mert rámnézni. Ez biztos jele volt an­nak, hogy fél tőlem. Ráadásul át­vonult egy másik helyiségbe me­legíteni. Szinte varázsütésre múlt el minden izgalmam, s egy egész­séges rajtláz kerített hatalmába. És nincs tovább, azaz csak most kezdődik a DÖNTŐ. Szőnyegre szólítottak bennünket.” Az orvos szerint Johnson félelmében nyúlt a doppinghoz Három csapatból — egy... Új csapatot láthat a közönség a labdarúgó NB II. tavaszi rajtjá­nál: a pesterzsébeti székhelyű ESMTK tavasszal egy osztállyal feljebb léphet, miután átvette a felszámolt Bp. Építők helyét. A Bp. Építők ugyanis tavaly az akkoriban megszüntetett Ganz-Mávágót fogadtá be, ké­sőbb azonban az Építők sem ke­rülhette el sorsát... Ifjabb Marót János, az ESMTK ügyvezető elnöke elmondta: a jö­vő heten Viczkó Tamás vezető edző kijelöli azokat, akik marad­hatnak, a többiek pedig kénytele­nek új csapat után nézni. — Most még valamennyien együtt edzenek, de sajnos nem tarthatjuk meg az összes labda­rúgót — nyilatkozta az egyesület vezetője. — Mi valóban jól jár­tunk, hiszen kettő, sőt három együttes játékosállományából választhatjuk ki a legmegfelelőb­beket, s így jó esélyekkel pályáz­hatunk a bentmaradásra. Az ESMTK eddig a harmin­con felüli, többségében volt fe­rencvárosi játékosokat foglal­koztatta. Mi lesz az ősorsuk? — A zöld-fehérekkel fenn­tartjuk a jó kapcsolatot, csakúgy mint a Bp. Honvéddal és a Cse­pellel. Most a Vasashoz is köze­lebb kerültünk, mivel három köl- csönjátékosuk tavasszal nálunk szerepel. Ami az idősebbeket il­leti, számítunk tapasztalatukra, de a nemzedékváltás előbb- utóbb elkerülhetetlen. A Toronto Star című kanadai napilap megszólaltatta a szöuli olimpián doppingvétségen ért kanadai Ben Johnson orvosát, dr. Jamie Astaphant, aki beis­merte, hogy páciense tavaly má­jusban valóban szedett sztanozo- lolt. A 100 méteres síkfutás világ­bajnoka és világcsúcstartója, mint ismeretes, Szöulban is meg­nyerte a 100 méteres döntőt, de a doppingellenőrzés anabolikus szteroid, stanozolol nyomait mu­tatta ki a vágtázó vizsgálati anya­gában, s ezért elvették tőle a baj­noki címet. Johnson és környe­zete azóta is tagadta, hogy dop­pingszert szedett volna. Á vizs­gálati körülmények helytelensé­gével indokolták a kapott, elma­rasztaló eredményt. A Toronto Star telefoninterjú­jában dr. Astaphan elmondta, hogy Johnson négy hónappal az olimpia előtt combizomsérülés- sel bajlódott. Attól való félelmé­ben nyúlt a meg nem engedett eszközhöz, hogy nem tudja majd legyőzni Szöulban örök riválisát, az amerikai Carl Lewist. — Hogy ő vette a stanozololt, vagy valaki más adta neki, azt nem tudom — mondta az orvos. — Az viszont bizonyos, hogy amint elkezdte szedni a pirulá­kat, heves izomgörcsöktől szen­vedett. Ezután hozták hozzám, és kezeléseim révén újra jó fizikai állapotba került. Astaphan szerint Johnson nem szedett doppingszert, ami­kor Szöulban győzött. — Bár természetesen nem le­het állandó ellenőrzés alatt tarta­ni egy versenyzőt, bizonyos va­gyok benne, hogy a májusi gör­csök után Ben nem kockáztatott — hangoztatta az orvos. Az igazság ilyen esetekben ne­hezen kideríthető. Tény viszont, hogy a döntő utáni vizsgálat ter­helő volt Johnsonra nézve, és ezért két évre eltiltották a ver­senyzéstől. Astaphan doktor nyilatkozatáig mindenesetre tel­jesen elhatárolták magukat Johnsonék a doppingvádaktól. Ez az első eset, hogy egyáltalán beismerték: Johnson „hallott már” a doppingról. Sportműsor Szombat Asztalitenisz: Áfész VM Eger — Kecskemét NB Il-es női csa­patbajnoki mérkőzés, Eger, Kis- tályai úti játékcsamok, 11. Fel­nőtt férfi csapatbajnokság A-osztályának első fordulója, Gyöngyös, városi sporttelep, 8. Birkózás: Húsos-kupa sza­badfogású serdülő egyéni baj­nokság, Gyöngyös, városi sport­telep edzőterme, 11. Sakk: Csapatbajnokság má­sodik fordulója, Gyöngyös, Par­tizán út 2., 9. Sí: Északi IBV, sífutás: Galya­tető, 9.30. Síugrás: Mátraháza, 11. Alpesi serdülő OB, Bánkút, 10. Teke: Lyukóbányai Bányász — Ceglédi Közgép NB I-es férfi csapatbajnoki mérkőzés. Eger, népkerti automata tekepálya, 10. Tenisz: Gyöngyös város fel­nőtt és korcsoportos bajnoksága. Gyöngyös, 4-es Számú Általá­nos Iskola, 9. Tömegsport: Nyitott tornate­rem-akció. Gyöngyös, 7-es Szá­mú Általános Iskola, 9. Falusi spartakiád — Heves és körzete asztalitenisz- és sakkdöntő. Kömlő, 9. Labdarúgás: ESE — Ózd elő­készületi mérkőzés. Eger, nép­kerti salakos pálya, 11. Vasárnap Birkózás: Bornemissza Ger­gely II.o. ifjúsági kötöttfogású emlékverseny, Eger, Kemény Ferenc Sportcsarnok, 9: Sakk: Bélapátfalva — Kolacs- kovszky SE II. megyei csapatbaj­noki mérkőzés. Bélapátfalva, Lenin út 1., 9. Heves — Hatvan megyei csapatbajnoki mérkőzés. Heves, Hunyadi úti tsz-klubház, 9. Sí: Alpesi serdülő OB, Bán­kút, 10. Tömegsport: Falusi szpartaki- ád, körzeti községek döntője. Asztalitenisz és sakk Tarnale- lesz, teke Egercsehi, 8. Gyön­gyöskörzetben: Gyöngyös váro­si sporttelep, 9. Labdarúgás: Farsangi Kupa ifjúsági és serdülő teremlabdarú­gó-torna.'Gyöngyös, Kálvária- parti oktatási központ tornater­me, 8. Kosárlabda NB II. Dráma — happy enddel Tanép—Deko 93-90 (47-43, 85-85) NB Il-es férfi kosárlabda­mérkőzés, Eger, 300 néző. V.: Gerda, Kovács I. Tanép: Káló 9, SIPEKI 33, Ringer 6, SZÉPHEGYI 25, Fe- ledy 4. Cs.: MOLNÁR 12, La- boda 2, Tompos 2, Irlanda. Edző: Komenczy Lajos. Ritkán fordul elő, hogy két órahosszáig tartson egy kosár­labda-mérkőzés. Tegnap este ez megtörtént. Ritkán látható, pa­rázs hangulatú találkozót vívott egymással a két rivális, jóllehet, ezt a játékvezetők is elősegítet­ték. Á tudósítót ritkán ragadják el az érzelmek, ám a bírói tény­kedés láttán most nemegyszer kinyílt a zsebében a bicska. A vak ló jobban eligazodik a haza­felé vezető úton, mint azt a két sí­pos ember tette a meccsen. No de mindegy, hiszen végül is a drá­ma happy enddel zárult. Náday a bemelegítés utolsó pillanatában megrántotta a bokáját, majd az első félidő befejezése előtt Fe- ledy, a második végén Sipeki pontozódott ki. Ennek ellenére az első 10 percet leszámítva ve­zetett a Tanép. Ám a hajrá úgy alakult, hogy szinte a dudaszóval egy időben nekik kellett kihar­colni a hosszabbítást. Korai volt tehát a konzervgyáriak öröme, mert a fogcsikorgató ráadásban az építősöké lett az utolsó szó. A bravó ezúttal nemcsak a játéko­sokat, hanem a mindvégig tom­boló, lelkesítő szurkolókat is megilleti. ... Vízilabda MNK Kétszer á Fradival A hét végén megpezsdül a víz a hazai uszodákban, szombaton és vasárnap összesen tizenhat mérkőzést játszanak a vízilabda Magyar Népköztársasági Kupa legjobb nyolc csapata közé jutásért. A tizen­hat között két NB Il-es együttes is ott van, a Csongrád és a Hódmező­vásárhely, főleg rájuk vár kemény erőpróba. Lesznek rangadónak minősíthető párharcok is, ezek közül a KEK-döntős Bp. Spartacus és a tavalyi ezüstérmes a napokban az Alfred Balen-kupán jól szerepelt Tungsram összecsapása emelkedik ki. Az egriek a nyolcaddöntőben a Ferencvárossal mérkőznek. Ma, 18.15-kor lesz az első találkozójuk a Hajós Alfréd Uszodában. A visszavágóra másnap 19.30-kora Kom- jádi uszodában kerül sor. Csizma az asztalon? t Sakk-klub a Csuvasban A napokban jutott el szerkesz­tőségünkbe a hír, hogy az egri Csuvas étteremben sakk-klubot szerveznek. Hogy hogyan került a csizma az asztalra? Nincs eb­ben semmi különös, ha eláruljuk, hogy az üzlet vezetője, Matin Gábor néhány évvel ezelőtt még a Gyöngyösi SE másodosztályú sakkcsapatának aktív verseny­zője volt. Nevével gyakorta talál­kozhatnak az olvasók lapunk ha­sábjain, hiszen a vendéglátás nem szakította el teljesen a sportágtól, ha ideje engedi, asz­tal mellé ül a különféle kupákon, bajnokságokon. Legutóbb pél­dául ő nyerte meg az Erkel Fe­rencről elnevezett versenyt. Mint mondta, a sakk-klub öt­lete még az elmúlt évben vető­dött fel. Abból az alapállásból indultak ki, hogy a megyeszék­helyen jóval többen űzik ezt az észjátékot, mint ahányan részt vesznek a városi bajnokságban. Elsősorban azokra gondolnak, akik hobbijuknak tekintik a sak­kozást, hiszen akik komolyab­ban foglalkoznak vele, azok pél­dául a Kolacskovszkyban kellő elfoglaltságot találnak. Matin Gábor végső soron azt szeretné, ha már a közeljövőben a sakkról az emberek a Csuvasra asszociálnának. Természetes do­log, hogy első hallásra sokan ódzkodnak- attól, hogy egy ven­déglátóegységet válasszák sakk­partik színhelyéül. Ez érthető is, hiszen a játékosok között bizo­nyára sok a nyugdíjas, netán a di­ák, akiknek egyebek mellett pénztárcája sem engedné meg, hogy ide betérjen. Ám kötelező fogyasztásról vagy efféléről szó sincs. Az étterem különtermé­ben gyakorlatilag a Csuvas más részeitől elszeparáltan rendezik be a klubot. Kellő érdeklődés esetén igazolványt bocsátanának ki, tehát eleve kizárt, hogy olya­nok is látogassák a klubot, akiket nem a sakk, a társaság, a játék vonz. Természetesen, ha valaki megkíván egy szendvicset, egy egytálételt vagy egy üdítőt, ki­szolgálják, méghozzá III. osztá­lyú áron. Ahogy az üzletvezető fogalmazott: szeretné a vendég­látást és a sakkot közelíteni egy­máshoz. Ez lehet, hogy most még merészen hangzik, de meg­győződése, hogy az ötlet kivite­lezhető. . Ha a kezdeményezés beválik, akkor úgy tervezik, hogy mindig lenne egy olyan mozgatórugó, amely nem hagyná ellaposodni a klubot. Itt elsősorban a háziver­senyek megrendezésére gondol­nak, tovább^ arra, hogy idővel minden olyan mérkőzésnek, baj­nokságnak helyet adnának, ami eddig kiszorult a város peremére. S hogy mikortól fogad „ven­dégeket” a sakk-klub? Tőlem, akár már a jövő héttől is, mondta lelkesen Matin Gábor. Minden azon múlik, hogy a Kolacs- kovszky mikor tudja rendelke­zésre bocsátani a sakk-készlete­ket, órákat. A legalkalmasabb napnak a szerda ígérkezik, de ez még az érdeklődők, a tagok ké­résére változhat. Az viszont biz­tos, hogy este 6-tól éjfélig, amíg nyitva tart a Csuvas, a sakk ked­velői is nyugodt körülmények között hódolhatnak szenvedé­lyüknek. Kívánjuk, járjon sikerrel ez az ötíet! B. F. ben, köznyelven szólva idegbe- csípődés történt. Két-három nap pihenőre van szüksége, s a jövő héten még fizikoterápiás keze­lést kap. A csütörtöki BVSC el­leni találkozón már remélhetőleg pályára léphet. Torma megsérült Az egri röplabdások egyik erősségének számító, sokszoros válogatott Torma Ágnes megsé­rült. A kórházban dr. Miksi Gyula részesítette elsősegély­ben. Tőle érdeklődtünk a sérülés mibenlétéről, és arról, hogy mennyi ideig lesz „betegállo­mányban” a játékos. Megtudtuk, hogy egy túlterhelt hátizomcso­port mondta fel a szolgálatot egy hirtelen mozdulat következté­1989' február 1-től március 11-ig vidéki könyvesboltjainkban. Szépirodalmi, ifjúsá­gi, ismeretterjesztő kiadványok. Boltonként más-más választék! Érdemes benézni hozzánk!

Next

/
Thumbnails
Contents