Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. február 18., szombat PANORÁMA 5. Heves megyei tájakon Ostorosi mozaik Mindössze négy kilométer Egertől. Hétköznap óránként járnak a buszok, ám van valami, ami a jövőben még inkább a megyeszékhelyhez „csatolja.” Nevezetesen, az elmúlt évek sok politikai csatározása, ismert huzavonája után elkészült tavaly a víztározó. Kétszáz zártkertet és parcellát alakítottak ki a part mentén; a holnap kérdése: üdülőkörzet lesz-e vagy sem? Ha igen, Eger idegenforgalmában nagy szerepet játszana Ostoros. A község két lefojtott termálkútja — ha sikerül gesztort találni a benne rejlő lehetőségek kiaknázására — még inkább reményteljesebbé teszi majd e célt. Klímája kitűnő, tavasztól őszig millió virág ny ílik, sok száz fa zöldell — igaz, most februári köddel fogad a falu. Jártunkban-keltünkben megtudtuk: az ostorosi emberekről az a hír járja: nehezemfogadnak be maguk közé bárkit. Ám, hogy „összeférhetetlenek „lennének, ezt megcáfolták. Mindig az igazság érdekében emelik fel szavukat, s azt, hogy valaki kerüli a munkát, nem tűrik. De sok egyéb mellett szóljanak maguk — erről is... Egy éve a tanácselnöki székben — Milyen napi gondok, örömök foglalkoztatják Ostoros tanácselnökét? — Kezdjük a „házon belüliekkel”: igazából egy új, fiatal csapat a mostani testület — mondja Kisari Zoltán. — A munkát két kézzel fogjuk meg, de a tanácsi tapasztalatot meg kell szerezni. És mondjuk meg őszintén, még érezzük az elmúlt évek nyomait, máról holnapra ezt nem is lehet leküzdeni. Például főállású vb- titkárunk még most sincs. — Tágítsuk a kört az egész községre.. . — Ebben a témában már izgalmasabb, nagyobb horderejű dolgokról beszélhetek. Például az általános iskola építési programjáról. A korábbi elképzelésektől egy szerényebb megoldást választottunk, de így is nagy a feladat. Az iskola közel húszmillió forintba fog kerülni, megyei támogatásként hatmilliót kaptunk, a többit nekünk kell előteremteni. — Honnan? — Egy jól elindított politika révén: vállalkozunk. Szerencsére gyarapszik Ostoros lélekszáma, sokan települnek ki Egerből. Tavaly harminc lakótelket adtunk el, s már előkészítettük az új, 50 telkes telepet: június harmincig közművesítve átadjuk. Egyébként egy év alatt nyolcvan telket értékesítettünk. Ebből a pénzből jut az új iskola megépítésére. Aztán az ostorosi emberek készsége is sokat nyom a latba: igent mondtak a településfejlesztési hozzájárulásra, hisz ők is tudják: pillanatnyilag méltatlan körülmények között tanul a kétszáz gyerek. A meglévő épületek fel- használásával tavaly augusztusban már megkezdődött a kivitelezés. 1991-ben már az új iskolában szeretnénk, ha taníthatnának a nevelők. Idei komoly tervünk az ideiglenes óvoda megszüntetése, oly módon, hogy a központi épület tetőterét beépítjük. Az intézmény egyébként szakmailag is híres, országos nevelési programot valósítanak meg az óvodában. — Azt hallottuk, szorgalmasak, dolgosak az itteniek... — Ez a társadalmi munkakedvben is megmutatkozik. Hiszem, hogy megfelelő módon kell az állampolgárok bizalmát, segítőkészségét megnyerni... Jó példa erre az új ABC előtti terület rendezése. Látták, hogy a munkáknál legelőször az elnök fogta meg a talicskát, s rövid időn belül húszan-harmincan vettek körül, hogy közösen megcsináljuk a burkolatot. A tanácselnök elmondta: eléggé rossz volt a kép Ostorosról a korábbi időkben. „Feljelentgetés” hírük volt az embereknek. De mint véli, az akkori légkör volt az oka. Mert ha egy vezető szót ért az állampolgárokkal, tiszteli őket, az egész közösség hangulata megváltozik. — A holnap feladatai? — Az általános rendezési terv szerint a víztározó körül kempinget, pihenőhelyet szeretnénk kialakítani, s a strandolási lehetőséget is biztosítani. Ily módon kapcsolódhatnánk Eger idegen- forgalmába. No és sok a pince, jó a bor — ez is vonzaná az idelátogatókat. Tudja, mi a vágyam? Ha néhány éven belül Ostoros a megyeszékhely külső városrészévé válna... Margitka négy fiú édesanyja — Most jöttem a boltból, 256 forintot hagytam ott. No, nincs tele a kosár, tej, kenyér, zöldborsó, csirkenyak; ragulevest főzök — invitál beljebb a portára Gál Józsefné. — Tulajdonképpen nem élünk nagy lábon, az van sokba, amit megeszünk. De hát, ha hattagú a család...?! Aztán meséli: Gabi tiszthelyettesi iskolás, Zoli vasútijár- mű-szerelő lesz, Peti hatodikos, a kis Ádám hároméves múlt. — A Mezőgépnél dolgoztam, Egerben, de mivel teljesítménybéres voltam, nem érte iáeg bejárni a legkisebb gyerek születése után, mindig hajnalban kellett kelteni szegényt. így az itteni iskolában helyezkedtem el, takarítónőként. Jobb, hogy itthon vagyok. A kertben sok a munka, jószágokat nevelünk: hét hízónk meg egy anyakocánk van, no és a baromfi. A hét sertésből ötöt majd leadunk, kettőt meg „felél” a család. így legalább nem kell ködünk. A két nagyobbik gyerek úgy vehet magának márkás cuccot, hogy nyáron elmennek dolgozni. Szóval, tőlünk nem telik nekik Nike-ra meg Adidasra. A névnapot, születésnapot is úgy oldjuk meg, hogy mindenki azt kapja ajándékba, amire épp szüksége van. — Tősgyökeres ostoros iák? — A féljem igen, én hat éve lakom itt. Szeretek itt élni, jók a szomszédok is. Ügy ismertem meg az itteni embereket, hogy nagyon dolgosak, szorgosak. Aki csavarog vagy munkakerülő, kiközösítik. Vagy ha nem tartja rendben a portáját, bizony bekiabálnak a kapun: nem jól van ez így. A legtöbbet a negyvenesek, ötvenesek dolgoznak, a szőlővel, gyümölcsössel rengeteg a munka. Nekünk is egész nyáron az volt a „nyaralás”, hogy egyszer-egy- szer elmentünk Bogácsra, a Zsófiba. Margitka a kis Ádám kedvéért helyezkedett el a faluban húst venni. A fizetés se sok, a két nagyfiú kollégista, OTP-részle- tet törlesztünk, napközit, óvodát fizetünk — így megy, míg elérünk a másik hónapig. — A nagy családnak nem lehet könnyű ruházkodni sem... — Kilencszáz négyszögöl szőlőnk van, a termést leadjuk a té- esznek, mikor fizetnek, felöltözTerefere az ABC-ben Az ostorosiak nagyon örülnek az új ABC-nek. Igaz, az újteleptől messze esik, viszont itt aztán tényleg nagy a választék. Bartók Lászlóné boltvezető szerint azért jó, hogy ebédszünet nélkül egész nap nyitva tartanak, mert így megoszlik a forgalom, nincs sorban állás. Teli a hűtőpult mindenféle mirelittel, és bőven lehet válogatni hentesáruból is. — Inkább az olcsóbbakból rendelek, a háromszáz forintos gépsonkát már nem veszik. A füstöltáru még jobban megy. Egyébként a napközi is innen szerzi be az árut. Mészáros Sándorral a gondolák közt elegyedtünk beszédbe: — Szúrópróbaként veszek egy üveg sört, hogy mennyivel lett drágább. Általában az asszony rám bízza a vásárlást, mindent kapok, amit felír. A gyerekek a konzervet szeretik, meg a péksüteményt. Csak később is lehessen válogatni, mikor már nem lesz ilyen új a bolt... Rázsiné Boros Erika a körzeti orvosi rendelőben dolgozik, két kisgyerek édesanyja: — Jó, hogy már bébiételért sem kell bemenni Egerbe, és mindig friss a tej, a kenyér. A telepen lakunk, sok a fiatal, a gye- ses kismama. Csak ha ruhát veszünk, akkor utazunk be. Hát igen, nekünk se jött jól, hogy drágák lettek a gyerekholmik, de én segítettem magamon, elvégeztem a szabás-varrás tanfolyamot. így aztán a kicsiknek sok mindent el tudok készíteni... Pihen a kovács... A régi kovácsműhely ma már csak emlékőrző. Pókháló fedi a tűzfogókat, a rejtélyes szerszámokat, de idős Hernádi Ferenc még ma is könnyedén megforgatja az ötkilós idomkalapácsot. — A háborúban száznyolcvanán vonultunk be, s alig néhá- nyan jöttünk vissza Ostorosra a doni harcokból. A felszabadulástól 1966-ig dolgoztam a műhelyemben, tűzikovács létemre a lópatkolástól kezdve fazékfol- dást, fejszeélezést, mindent megcsináltam — emlékezik a mester. — Ma már nincs szükség a falusi kovácsra, más idők járnak. Én is a nyugdíjig a Csepel Autó egri gyárában dolgoztam hőkezelőként, de utána se nyughattam, elmentem a mélyépítőkhöz. De hogy jött a betegség, a felülvizsgálaton azt mondták: szigorúan letenni a kalapácsot. — Kisebb munkákat sem tetszik vállalni a faluban? — Nem én, drágám, mert elsőbb az egészség. Régebben, ha idelmztak egy permetezőt javítani... így aztán marad az olvasás, a tévé, meg a mozi Egerben. De már nagyon bizsereg a tenyerem, hogy újra kalapácsnyelet foghassak. Ha eljön a tavasz, vaskerítést akarok csinálni a ház elibe. Mégiscsak kell az újsá... A postahivatal modem épületében nagy munka folyik. Szerelik a cro'ssbar-központot. Kovács Tiborné hivatalvezetőtől megtudjuk: júniusig bekötik a községet, év végéig pedig az új belépők is távhívóhoz jutnak, hisz 400-as központot terveztek. Ma még egyelőre 35 előfizető van, s idekapcsolva Novaj is. Körtvélyesi Béláné húsz éve kézbesítő. — A lapáremelés után sokan lemondták az újságot? — Az előfizetők fele visszalépett. Elsősorban a napilapok sínylették meg az emelést. Mikor mentem a díjért, többen mondták: majd megtudjuk a híreket a rádióból, tévéből. Aztán eltelt egy kis idő, és egyre többen szóltak: hiányzik az újság. Abban mégiscsak le van írva, hol, mi történt. — Mit szeretnek olvasni az emberek? — A „pesti újságok” közül a Népszavát meg a Szabad Földet. A Népújságot meg azért, mert a közvetlen környezetükben történtekről értesülhetnek. Szombaton a legnagyobb a kereslet. Most már ott tartunk, hogy jóformán csak annak jut, aki előfizet rá. — És bízik abban, hogy újra visszatérnek az előfizetők? — Nézze, én régi postás vagyok, van már tapasztalatom. Lassanként vissza fog állni a régi helyzet, szerintem úgy negyedéven belül. Mondták az ügyfelek: rossz, ha hazajönnek a munkából, nincs mit olvasni. Legjobban kíváncsiak az utolsó oldalra, a jogi tanácsokra, a balesetekre, a rádió-, tévéműsorra. * És főleg, ha áremelkedés van, hát azt is az újságból tudhatják meg. Focista lesz belőle ? Zoli a jövendő focista? Mintegy kétmillió forintért tavaly készült el az iskola sportudvara. A delet már elkongatták, vége a tanításnak, legalábbis a hetedikes Ivanics Zoli számára: ő már a kapura lövést gyakorolja buzgón. — A bizonyítvány? — Hármas, négyes. Lehetne jobb is. — Nemsokára pályaválasztás előtt állsz. Gondolkodtál már? — Először pék akartam lenni, de most már üveges vagy ács. A szomszédban lakik egy üveges, tetszik, amit csinál, meg a bátyám is mondta, hogy annak menjek. — Napközis vagy? — Igen. Anyu Egerben dolgozik, apu nyugdíjas, de azért jó a napközi, mert itt fél háromtól négyig tanulni kell, nincs mese. Meg ebédet is kapunk. Ma rizsa volt sült hússal. — Otthon mit szoktál csinálni? — Esténként vagy nézem, ahogy anyuék kártyáznak, vagy rajzolok a szobában, tévézek. Moziba szeretek járni, a fantasztikus filmek a legjobbak. — Van barátod? —Ipacs Zoltán és Héja László. Most is őket várom, hogy végre focizhassak. Mert azt szeretem a legjobban. Mikes Márta Perl Márton
