Heves Megyei Népújság, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-14 / 38. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. február 14., kedd Magyar—osztrák határ menti tárgyalások 1991-ig felszámolják a műszaki zárat Németh Miklós miniszterelnök és dr. Franz Vranitzky osztrák kancellár hétfői megbeszélésük előtt találkoztak az egykori Széchenyi- család nagycenki kastélyában * (Népújság-telefotó MTI.-Soos Lajos felv.) Kedvezőbb útkeresés a jövő felé — Kompromisszumos megállapodás 1956 értékelésében? — A magyar reformot nem fenyegeti külső veszély — Segít a Gorbacsov-féle glasznoszty Az MSZMP vezető szerepet kíván játszani a gazdasági-politikai és erkölcsi válság leküzdésében A Központi Bizottság ülésének nemzetközi visszhangja A nagy nemzetközi hírügynökségek vasárnap éjszaka a Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény alapján értékelték és kommentálták a magyarországi fejleményeket. Magyarország vezető kommunista pártja Kelet-Európábán elsőként tesz lépéseket arra, hogy megossza hatalmát más politikai csoportosulásokkal, és valódi többpártrendszert építsen ki — emelte ki az AP. Az amerikai hírügynökség idézi a közlemény erre vonatkozó részeit, miszerint a többpártrendszerbe való átmenetnek ’’fokozatosan és folyamatosan” kell történnie, nehogy a folyamatok „destabilizálódjanak és ellenőrizhetetlenné váljanak”. A Reuter a közlemény fő pontjait tényszerűen ismertető anyagában elsőként azt emeli ki, hogy az MSZMP vezető szerepet kíván játszani a gazdasági-politikai és erkölcsi válság leküzdésében, és a megújulás alapvető feltételének a vegyes tulajdonon alapuló gazdasági rendszer kiépítését tekinti. E gazdasági rendszernek teljesítményorientáltnak kell lennie, és a fő ágáza- tokban meghatározó szerepet játszik benne a közösségi és állami tulajdon. Az AFP a közlemény legfontosabb megállapításaként azt emeli ki, hogy Magyarország ’’fokozatos átmenettel” akar áttérni a többpártrendszerre. 1956 megítélésével kapcsolatban idézi a közleményt, miszerint kezdetben „valóságos népfelkelés tört ki” , amelyben szerepet játszottak a szocialista erők, de jelen voltak a restaurációra törekvő szándékok is”. Az AP hírügynökség a közlemény és Grósz Károly tévéinterjúja alapján arra a megállapításra jutott, hogy 1956 értékelésében kompromisszumos megállapodás jött létre. Az osztrák televízió vasárnap esti tévéhíradójában a műsorvezető úgy értékelte, hogy a tanácskozás „politikai szenzációval” végződött. — Az MSZMP nem mond le ugyan politikai vezető szerepéről, de lemond monopolhelyzetéről — hangsúlyozta. A bécsi híradó Grósz Károly főtitkár tévéinteijújából azt a részt emelte ki. amelyben a főtitkár a többpártrendszer előnyeiről beszélt, nevezetesen arról, hogy az a tapasztalatok szerint jobb biztosítékokat kínál a politikai hibák és torzulások kiküszöbölésére. A televízió kommentátora a KB-ülés kimenetelét elemezve úgy vélekedett, hogy a magyar reformot pillanatnyilag nem fenyegeti külső veszély, sokkal nagyobb gondot jelenthet a gazdaság helyzete. Szófia A Rabotnicseszko Delo, a BKP lapja hétfőn „A párt — meghatározó szerepe az átalakításban” címmel tudósít az MSZMP Központi Bizottságának szombaton véget ért üléséről, miután vasárnap csak az ülés befejezésének tényét közölte rövid hírben. A hétfői tudósítás mindenekelőtt azt emeli ki, hogy „a résztvevők állást foglaltak a társadalmi-gazdasági reform további következetes végrehajtása, a politikai intézményrendszer tökéletesítése mellett”. A bolgár olvasó megtudhatja a budapesti keltezésű jelentésből, hogy „az MSZMP KB véleménye szerint a politikai pluralizmus az országban a többpártrendszer keretében valósítható meg. Ugyanakkor a KB felhívja a figyelmet a többpártrendszerhez fűződő illúziókra, mindenekelőtt a gazdasági és szociális problémák megoldásával kapcsolatban.” „A politikai ’átalakulásban az MSZMP meghatározó szerepet akar játszani, amit politikai eszközökkel biztosít” — írja a lap. Szól a Rabotnicseszko Dei lo az 1956 megítélése körüli vitáról is, tükrözve a magyar pártnak azt a véleményét, hogy a felkelést a korábbi vezetés megújulási képtelensége robbantotta ki, de abban október végétől megszaporodtak az ellenforradalmi elemek. Berlin Az NDK központi lapjai közül hétfőn a Berliner Zeitung, a Der Morgen, a Neue Zeit és a National-Zeitung közölte az ADN hírügynökség vasárnap Budapestről keltezett anyagát Grósz Károly rádió- és tv-nyilat- kozatáról. A liberálisdemokrata párt, a kereszténydemokrata unió, a nemzeti demokrata párt, valamint az NSZEP berlini lapjának olvasói első ízben értesülhettek arról, hogy Magyarországon a politikai pluralizmus irányába mutató társadalmi fejlődés megy végbe. Ez késztette az MSZMP Központi Bizottságát arra, hogy a többpártrendszer mellett foglaljon állást. A KB-nak az a véleménye, hogy a többpártrendszer csökkentheti a tévedések lehetőségét. A megalakuló pártok ellenőrizhetik az MSZMP-t és versenyhelyzetet teremtenek, amely szigorúbb erkölcsi követelményeket támaszt az MSZMP-vel szemben — olvasható S lapokban. A Sender Freies Berlin nevű nyugat-berlini rádióadó hétfő reggeli kommentárjában szenzációsnak nevezi a többpártrendszer bevezetésének a Központi Bizottság által történt jóváhagyását. Mint a megfigyelő értékeli, a lépés voltaképpen azt jelzi, hogy az MSZMP tekintetbe veszi az utóbbi hónapok viharos belpolitikai fejleményeit. A pluralizmusnak persze határai lesznek — hangsúlyozza a kommentár szerzője — hiszen a kidolgozás alatt álló új alkotmány minden pártot kötelez a szocialista berendezkedés tiszteletben tartására. Az ettől a vonaltól eltérő pártokat betilthatják. Egyelőre bizonytalan a kommunista párt által igényelt „vezető szerep” definiálása. Bár a hétvégi KB-ülés nem volt hajlandó igazán a helyére tenni 1956 dolgát, annyit mégis megtett, hogy — szinte tabut szegve meg ezzel — végre fölkelésnek nevezte a fölkelést, amely azonban idővel ellenforradalommá fajult. Ez mindenképpen közeledés a történelmi igazsághoz. A magyarok tehát igyekeznek feldolgozni múltjukat és egyúttal új, kedvezőbb utakat keresnek a jövő felé. Ebben segítségükre van a Gorbacsov-féle peresztrojka és glasznoszty. A Nyugatnak — ahol csak tud — segítenie kell a magyaroknak, elvégre immár ők is az új európai ház építésén fáradoznak — hangoztatta a Sender Freies Berlin kommentátora. A spanyol rádióállomások és a televízió hírműsorai megállapították, hogy az 1956. évi események megítéléséről kompromisz- szum jött létre.- Az El Pais című kormánylap hétfőn vezércikket szentelt az MSZMP Központi Bizottsága ülésének. Az ellenzék először a LEMP monopóliumát akarja megtörni (Folytatás az 1. oldalról) és Franz Vranitzky bejegyzésével örökítette meg a látogatás emlékét a múzeum vendégkönyvében. Vranitzky kancellár köszönetét fejezte ki a barátságos fogadtatásért — mint írta — „ezen a magyar — osztrák összetartozás szempontjából jelképes helyen”. Németh Miklós bejegyzése Széchenyi alakját idézve arra emlékeztetett, hogy „a reformkor meghatározó szellemi atyjaként Széchenyi utat és irányt mutatott a magyarságnak, mert hidat épített az akkori Európához és a jövőbe”. A rövid múzeumlátogatás után elkezdődött a magyar és az osztrák kormányfő tárgyalása. Ezen magyar részről jelen volt Kovács László külügyminiszterhelyettes és Nagy János bécsi magyar nagykövet is, osztrák részről pedig Erich Schmidt, a külügyminisztérium politikai igazgatója és Franz Schmid budapesti osztrák nagykövet. Németh Miklós magyar és Franz Vranitzky osztrák kormányfő hétfő délután Nagycen- ken sajtóértekezletet tartott. Az eszmecsere folyamán tájékoztatás hangzott el a két ország belső, ezen belül gazdasági helyzetéről, szó volt a kétoldalú kapcsolatokról, és röviden nemzetközi kérdésekről is. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja azt a szerepet, amelyet Ausztria és Magyarország Európa közepén a két eltérő társadalmi rendszer közötti kapcsolatokban betölt. Ez a hídszerep nemcsak a két ország, hanem Európa javát is szolgálja. Franz Vranitzky közölte: benyomása szerint a magyar vezetés nagy eltökéltséggel folytatja a politikai és gazdasági reformot. Rámutatott: Ausztria számára is fontos e reformok sikere. Az osztrák kancellár a továbbiakban elmondta, hogy magyar partnerével megvitatták a magyar — osztrák kereskedelem fejlesztését, a magyarok áusztriai munkavállalásának megkönnyítését, közös nemzeti park létrehozását, és az idegenforgalom fejlődésének közös erővel való előmozdítását. A kancellár ismertette a magyar kormányfővel a tervezett közös világkiállítás osztrák előkészületeinek helyzetét. Vranitzky közölte: Németh Miklóssal megállapodtak abban, hogy ha a két ország megkapja a közös világkiállítás rendezési jogát, akkor osztrák — magyar szervezetet hoznak létre az ezzel összefüggő együttműködés szervezésére. „A történelem tanúsága szerint hiú remény abban bízni, hogy a demokráciát néhány kinyilatkoztatással be lehet vezetni, a demokratikus társadalom politikai harcokban, fájdalmak közepette születhet csak meg. S a demokráciát meg kell tanulni” — mondta Alekszander Krawczuk professzor, lengyel kulturális miniszter, az ókori történelem kiváló ismerője és népszerűsítője a lengyel televízióban. Hogy Karawczuknak mennyire igaza van, azt természetesen igazából a jövő dönti el, de már most is látszik, hogy a demokrácia előszobájaként is felfogható kerekasztal mellett is egyfajta közös tanulás folyik: a másik fél érvei, indítékai és szándékai tiszteletének tanulása. A kerekasztal nyitó ülése után megtartott három bizottsági és egy albizottsági ülés tanúsága szerint a demokrácia igazi játék- szabályai iránt mintha a hatalom, a kormány képviselői mutatnának nagyobb hajlandóságot. A három bizottságban, ahol a gazdasági reformról, a szakszerveA bevezető nyilatkozatok után Németh Miklós válaszolt az újságírók kérdéseire. Egy NSZK-ból érkezett újságíró azt tudakolta az MSZMP ülésével kapcsolatban, hogy az 1956-os események újraértékelése nyomán elképzelhető-e Nagy Imre rehabilitálása. Megkérdezte továbbá: az 1990-es választásokon az MSZMP megosztja-e a hatalmat más párttal. Németh Miklós hangsúlyozta: azt az egyoldalú értékelést, amely az elmúlt három évtizedben az 1956-os tragikus eseményekről kialakult, árnyaltabbá tette a Központi Bizottság munkabizottságának jelentése. A kormányfő ugyanakkor rámutatott, hogy a KB értékelése nem lezárt, további kutatásokra, és az akkori nemzetközi feltételek gondos mérlegelésére van szükség.' Kifejtette: ma még nem lehet megmondani, hogy Nagy Imre tevékenységével kapcsolatban milyen mértékben módosul az eddigi álláspont. Későbbi információk birtokában azonban ez a kérdés is napirendre kerül — közölte Németh Miklós. A többpártrendszerre vonatkozó kérdésre válaszolva a miniszterelnök hangsúlyozta: valódi, az ország javát szolgáló, versengésre épülő többpártrendszer csak akkor alakítható ki, ha a mozgalmakkal, a különböző formálódó pártokkal a békés átmenet menetrendjében, tartalmában is megállapodás születik. Délben a kormányfők Sopronba utaztak, és ott a Lővér zeti pluralizmusról és a politikai reformokról adták elő a felek elképzeléseiket, a kormány képviselői vázolták fel komplexebben, a távlatokba mutatóan álláspontjukat, mindenekelőtt a három részterület szoros összefüggését hangsúlyozva, míg a „Szolidaritás” — ugyancsak némileg érthető módon — mindenütt saját szervezetének legalizálásához, mint első és legfontosabb lépéshez tért vissza, azaz görcsösen igyekezett vigyázni: nehogy a szóba kerülő óriási mennyiségű, megoldásra váró feladat között „elvesszen” a számára első számú cél. A kerekasztal eddigi tanácskozásaiból az is kiderült, hogy a „Szolidaritás” a szakszervezeti pluralizmussal foglalkozó bizottságban aligha lesz hajlandó kompromisszumra, azaz a „Szolidaritás” egyszeri és az 1981-es struktúrájában, mint országos szakszervezetet jogaiba visszahelyező legalizálását hajlandó csak elfogadni. Szerinte nem lehet szó semmilyen átmeneti időszakról, a munkahelyeken kezdendő alulról építkezésről. Szállóban Németh Miklós ebédet adott Franz Vranitzky tiszteletére. . A határ menti találkozó délután Ausztriában a Fertő-tó melletti Ruszt (Rust) városka Tó Szállójában folytatódott. A délutáni eszmecserén Németh Miklós bejelentette, hogy Magyarország az osztrák határon lévő műszaki zárat — a szükséges rfiűszaki és szervezési feladatok megoldásával — 1991-ig fel kívánja számolni. A kormányfők megállapodtak, hogy lépéseket tesznek a magyar — osztrák határforgalom gyorsítására, és ezzel kapcsolatban szó volt öt határátkelőhely létrehozásáról, illetve bővítéséről. Egyetértettek abban, hogy szélesíteni kell a tartományok, illetve megyék és a városok közvetlen kapcsolatait. Tárgyaltak a soproni vámszabad övezet kialakításáról és a Szombathely — Felsőőr (Oberwart) vasútvonal sorsáról is. Mindkét kormányfő elégedetten szólt hétfői megbeszéléseik eredményéről. Megegyeztek, hogy ilyen határ menti munkatalálkozókat szükség esetén a jövőben akár évente többször is tartani fognak. Németh Miklós rámutatott: e találkozók nem helyettesíthetik a hivatalos látogatásokat, s emlékeztetett rá: Franz Vranitzkyt továbbra is várják ilyen magyarországi látogatásra, hogy viszonozza Grósz Károly tavaly novemberi, akkor még miniszterelnökként is tett ausztriai útját. (MTI) A reformokban azonban Wa- lesáék készek egy — a későbbi „teljes” demokráciát megelőző — átmeneti időszakot elfogadni, és az azonnali változásokat csak annyiban tartják sürgősnek, amennyiben az a „Szolidaritás” visszatérését elősegíti. De sem e téren, sem a gazdasági reformok esetében nem mutatnak készséget közös felelősségvállalásra, amit a kormány igen óvatosan, de azért világosan szeretne kierőszakolni a legalizálásért cserébe. Sőt néhány érzékeny területen kifejezetten visszautasító magatartást tanúsítanak Walesá- ék: nem kérnek a reformkormányzással járó felelősségből, húzódoznak egy közös választási platformról is megegyezni, s még inkább szeretnék elkerülni a reform megvalósításával járó társadalmi nehézségek ódiumát. Ez az, ami az egyébként igen sokszor a kormány elképzeléseivel egybecsengő, az össztársadalmi érdekekre hivatkozó „közmegegyezési retorikában” némi kételyt ébreszt a megfigyelőben. Mert míg mindenki számára világos kell legyen, és valószínűleg világos is, hogy az ellenzék először a LEMP monopóliumát akarja megtörni, utána — bármit mond is erről ma — a teljes hatalom megszerzésére fog törekedni. Némi rossz előérzetre adhat okot az a kendőzetlen igyekezet is, amellyel a „Szolidaritás” önmagát egyre inkább a lengyel társadalom egésze képviselőjének állítja be a hatalommal szemben — azaz a másik fél monopóliumával a saját monopóliumát állítja szembe. A „Szolidaritás” 1981-ben megismert illemkódexét idézi az az elegancia, ahogyan Sila-Nowicki ügyvédet, a szervezet egykori tanácsadóját, a kerekasztal 57-dik résztvevőjét kitagadták, mert a „Szolidaritás” irányvonalával meg nem egyező saját politikát folytatott, és belépett az államtanács mellett működő konzultatív tanácsba” — Onyszkiewicz szavaival. A kizárólagosság érzéséből eredő erő megnyilvánulása volt, ahogyan egy nemzetközi sajtóértekezleten Geremek professzor rendre- utasította a tiszteletlen hangért a független egyetemista szövetség egyik kérdezőjét, nem is beszélve arról, amikor a kormányfőt és a másik szakszervezet, az OPZZ vezetőjét a Szolidaritás egyik közgazdásza egyszerően „primitívnek” nevezte. 1981 szellemét idézte Onyszkiewicz kijelentése arról, hogy a költségvetési deficit csökkentését a rendőrség és a katonaság kiadásainak mérséklésével lehetne enyhíteni. Válaszképpen az érintett tárcák csak arra emlékeztettek, hogy a lengyel belügy kiadásai éppen fele annak az összegnek, amit az állam a tej ártámogatására költ. A dolog érdekessége, hogy maga a Szejm egyik bizottsága január végén visszautasította a kormány által a belügy számára előirányzott költségvetési keretet, mert azt a növekvő bűnözés és a romló közbiztonság miatt kevésnek találta a bűnüldöző munka . mai színvonala fenntartásához is”. Vagyis egyelőre úgy tűnik, hogy az 1980 vagy 81-es asztalokat mára ugyan a lengyel hatalom lekerekítette, de a mai ellenzék, a mai „Szolidaritás” még mindig eléggé négyszögletesen gondolkodik; nem tud szabadulni a régi beidegződéstől: az asztalnak két oldala van, egyik oldalán a társadalom, a másikon „elnyomói” ülnek. Egy kerékasztalnál — márpedig ez kerek — nincs értelme helycseréről gondolkodni. A demokráciát és a politikai pluralizmus játékszabályait persze minden résztvevőnek tanulnia kell, nem csak a „Szolidaritásnak”. Némi értelmezési zavarok tapasztalhatók voltak a három koalíciós partner és a törvényes szakszervezetek berkeiben is. Néhányan úgy érzékelték, már meg is kezdődött a választási harc, a leendő parlamenti mandátumok elosztása, elérkezett a követelések és ígéretek ideje. Roman Malinowski a Szejm és a Parasztpárt elnöke pártja tagjai előtt beszélve igyekezett meggyőzni a hevesebb vérmérsékle- tűeket: nem attól függ, mit sikerül elérni a pártnak a parasztok érdekében, hogy azt a párt milyen hangosan követeli, hanem attól, mennyire képes érveivel meggyőzni az ellentétes érdekű társadalmi csoportokat, társadalmi erőket. A kerekasztal tehát nem csak a demokrácia eszméjénék, de a pluralizmus szó igazi tartalma megértésének is első nagy próbája lehet. Az 57 résztvevő vizsgája jelentős mértékben előre vetítheti: hogyan is fog az életben megvalósulni a-pluralizmus, miként jelenik majd meg a gyárakban, a földeken, a parlamentben, az egész lengyel társadalomban. Zsebesi Zsolt
